Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 148-162. szám)
1983-06-15 / 162. szám
(IS ELKÉSTEM A MARGARÉTÁK MIATT Virágos mezőn állok. Kezemben fehér margaréta, felettem az ég gyönyörű kék. Csönd van. Egyszerre fülsüketítő zaj. Eldobom a virágot. Megtörtöm a szemem. A zaj megismétlődik. Unalmas, akaratos csörgésbe megy át, én meg álom és félállom közötti állapotban ülök az ágyamon. Még néhány pillanat elmúlik, mire rájövök, hogy a telefon csörög. Nagy nehezen felkelek, bal könyökömmel lelököm a kagylót, miközben a jobbat elkapom esés közben és belehálózok. Anyu ébreszt. Hangja ideges. Nem is kérdezi, hogy melyikünk az, már adja is ki a napiparancsot, miközben sürget a készülődésben. A bal kezemben tartom a kagylót a jobbal a szekrényben kotorászok. Anyu mondja, hogy már hét óra. (Hol a fenében van a piros pulóverem?) Eddig nem dolgozott a központ, nem ébreszthetett. Na végre, megvan. Lecsapom a kagylót. Rohanok a fürdőszobába. Hét óra tíz. Szemeimet dagadtra dörzsölöm a durva törülközővel, de azok továbbra is álmosan pislognak vissza a tükörből. Néhány mozdulat a hajkefével. Sehol a matekkönyv, pedig százszázalékosan az asztalon hagytam. A vegytanfüzetet az ágy alól halászom ki. Hét óra húsz. A színeseket a Zolnától kölcsönzöm meghatározatlan időre. A köpeny gyűrött. Huszonöt. Puszi a papagájnak, néhány szem koncentrált a pipiknek és rohanás. A táska állandóan hozzáverődik a lábamhoz, és most látom csak, hogy az egyik zoknim zöld, a másik piros. Húsz perc múlva nyolc. Kések. Eszeveszetten rohanok be az ajtón, ám a tanteremben senki. A táblán csak ennyi. A moziteremben vagyunk. Szinte hangtalanul surranok be a terembe és leülök a társaim közé. A filmen egy óriási mező, fehér margarétákkal. KÉN Andrea, 7. 3, Nikola Tesla iskola, Újvidék A linómetszetek a topolyai CSÁKI LAJOS iskola diákjainak munkái. Tanáruk: NÉMETH Anna, Hulala Gabriella, VI. c Álltam, mint szamár a ködben Kicsengettek az ötödik óráról. Mindenki izgatottan várt, mert jött vissza a régi tanárnő. Izgatottan ismételtük az igéket és az utolsó leckét. Az egyik diák lélekszakadva rontott be az osztályba: — Jön, jön, a tanárnő! Mi összenéztünk, majd hirtelen felálltunk, mert bejött a tanárnő. — Good afternoon! — mondta angolul. Mi visszaköszöntünk, majd székrángatással leültünk. •—■ Csöndesebben — mondta. Mindanynyian elhallgattunk. A tanárnő felállt. Végigvetette szigorú tekintetét az osztályon majd azt kérdezte: — Van-e hiányzó? — amíg leült a székre, a hetes felállt és felsorolta a hiányzókat. A tanárnő szigorú tekintete még egyszer végigpásztázott a padsorokon, majd azt mondta: ■— Mi volt az utolsó lecke? A tanárnő olvasni kezdett. Éppen a történelemórára gondoltam, amikor a tanárnő harsogó hangja szakított meg a gondolataimban. — Hilda, kérem, folytassa! Felálltam. Az osztály zúgni kezdett. Én meg álltam, mint szamár a ködben. A tanárnő rám vetette szigorú tekintetét, majd így szólt: — Máskor figyeljen ide! Üljön le! Kinyitotta a naplót, és egy karcot irt be. Szóval lesültem. Ilyen az, amikor nem készül fel az ember, vagy elkalandozik az órán. MIHAK Hilda, VI. a, Moša Pijade iskola, Kikinda SZALMÁT PRÉSELTÜNK A nap még gyönge, mikor felkelek, ő is ébredezik. A környéken zúgnak a traktorok, csörömpölnek az arató cséplők. Nagyapám és én préselni indulunk. Az út hosszú, ezért ráérek gyönyörködni az aranysárga búzatáblákban és a szépen zöldellő tengeriben. A nap már perzsel, és a délibáb már nagyban ropja a táncot a földeken, mire megérkezünk. Gyorsan kiugrottam a traktorból, egy mélyet lélegeztem a tiszta friss levegőből, és munkához láttam. A traktorból kiraktam a madzagot, két gombolyagot a présbe tettem. Miután mindent ellenőriztünk, hogy rendben van-e megindult a munka. Szép sorban potyogtak ki a présből az összekötött bálák. Egyszer csak észrevettem, hogy a bálák bekötetlenül hullanak ki. Abban a pillanatban szóltam a tatámnak, hogy álljon meg, mert valami nincs rendben. Miután a tata saját szemével meggyőződött, hogy csakugyan így van, azt mondta, hogy elfogyott a madzag. Indultam a tartalékért. Mikor újra a prés csörömpölését hallottam, mindjárt rájöttem, hogy csak a madzag csomódzott be." Miután ezen a területen befejeztük a munkát, indultunk a legközelebbi földre, ami egy pár lépésre volt. Hirtelen eszembe jutott, hogy a madzagokat nem raktuk be a traktorba. A tatám megdicsért az eszemért, de meg is haragított, mert engem küldött vissza érte. A verejték csak úgy csörgött rólam, mire visszacipeltem azt a nehéz zsákot, amiben a madzagok voltak. Jutalmul a tatám megengedte, hogy én is hajtsam a traktort. Később a saját munkámat folytattam, ami abból állott, hogy azokat a bálákat, amelyek a traktor útjába kerültek, egy kicsit arrább tegyem. Estefelé már kezdett zsibogni a lábam. Kérdezgette is a tata, hogy kifáradtam-e, vagy fáj-e a lábam. Fájt is, de én azt feleltem mindig: „Bírom én még.” De csak azért feleltem azt, hogy a tatám lássa, nem vagyok én olyan pipogya legény. A nap is alábukott, a földekről mindenki hazaindult, és mi is abbahagytuk a munkát, azzal, hogy másnap is lesz nap. A lábamat már alig bírtam hajlítani, de nagy nehezen felmásztam a traktorra. A koromsötétségben hazaindultunk. A portól és a piszoktól olyanok voltunk, mint a bányászok. Otthon, fürdés után álmosan az ágyba dőltem, és ahhoz a közmondáshoz tartottam magam, hogy: „Jól végzett munka Után édes a pihenés.” FARAGÓ Tibor, 7. 0. Néphősök iskola, Csantavér FALUSI KISLÁNY A NAGYVÁROSBAN Mikor hatéves voltam, anyuval elmentünk Újvidékre bevásárolni. Nagyon bámultam a sok járókelőt,a forgalmat és a nagy házakat. Gyere már! — Rögtön! Anyunak már nem volt ereje és idege engem állandóan rángatni, és otthagyott. Elbújt a sok ember közé és lesett, mit fogok csinálni, ha észreveszem, hogy nincs mellettem. — Indulhatunk tovább! Mikor szétnézek, anyu sehol! Amikor anyu látta, hogy majdnem sírok, előjött. Megmagyarázta, hogy miért bújt el. Aztán mentünk tovább, és kerestük az áruházakban azt, amiért bementünk Újvidékre, így van minden falusi gyerek, ha nagyvárosba kerül. A forgalomban könnyen eltéved. Mint szamár a ködben, ha nem vigyáz, és mindenre „bámul, mint borjú az új kapura.” NAGY Annamária, 4. d, Svetozar Markovic iskola, Bácsföldvár Csernus Attila, 6. ) ELBÁMÉSZKODTAM Ahogy egyszer mentem az utcán, ballagtam, nekifutottam, néha meg-megálltam, de hirtelen kővé meredtem. Egy szép kislányt láttam — gyönyörűt! Napszemüvege alól rám tekintett, és elsétált mellettem, illegette-billegette magát hegyesen. Most vettem csak észre, hogy nem engem figyel, hanem egy másik fiút! RAEFA Attila: V. a. Moša Pijađe iskola, Kikinda BAL LÁBBAL KELTEM FEL . Hallgatom az óraütést — éppen a hatot kalimpált. Ekkor jutott csak eszembe: késik majdnem fél órát! — Uccu, Éva! Ki az ágyból! Hasadva süt már a nap! Elkésel az iskolából! — förmedt rám egy belső hang. Otthagytam a meleg ágyam — álmosan, s jaj! bal lábbal. Jól kezdődik ez a nap is! — morgolódtam magamban. Iskolába menet én egy fekete macskát láttam. Őrá fogtam, hogy matekból feleltem, s egyest kaptam. Tornaórán pedig majdnem kitörtem kezem-lábam, amikor a bak helyett a dobbantón át ugrottam. Mikor végre hazaértem, megfőztem az ebédet. A leves még ehető volt, de a sült hús leégett. Délután meg kiderült, hogy elszöktek a kiskacsák — úgyhogy a pihenés helyett felkutattam fát és fát. ■— Háromnegyed hat van, lányok! — üti meg fülem egy hang. Ó, hisz ez az egész álom! Most kezdődik csak a nap ... TELEK Éva, 8. a, Október 10. iskola, Horgos KEDVES NAPSUGAR-BARATOK! A zrenjanini Október 2. iskola önképzőkörének tagjai átnézték a pályázati munkáikat, amelyen az Elbámészkolltam. Elkéstem, Álltam, mint szamár a ködben, Bal lábbal keltem fel, Dolgoztam, pályázatra futottak be, 116 diákírást néztünk át s a címnek megfelelően rangsoroltuk őket. BAL LÁBBAL KELTEM FEL címre 19 órás érkezett, s ezek közül legjobbnak találjuk TELEK Éva, a horgosi Október 10. iskola 0. osztályos tanulójának versét. Nemcsak a szerkezete miatt, a mondanivalója is mindenben fedi a címet. Második helyre BOKOR Gizella, péterrévei 8. b osztályos tanuló írását ajánljuk. Hangulatos, jó írás, párbeszéddel élénkíti, s a befejezés is megfelelő föloldódással végződik. 3. KÁPOSZTA Rózsa, a J. J. Zmaj iskola 6. d osztályos tanulója dolgozatát találjuk ugyancsak közlésre méltónak. Szép, tartalmas fogalmazás ez is. 4. FEHÉR Editnek, a kikindai Moša Pijade iskola 6. d osztályos tanulójának fogalmazása érdekessége folytán érdemli meg a közlést. 5. VARGA Antalnak, a temerini Petar Kočić iskola 6. b osztályos tanulójának írását is jónak találjuk. Az ELKÉSTEM címre 13 írás érkezett. Az első helyre KÜN Andrea, az újvidéki Nikola Tesla iskola 7. osztályos tanulójának írása került. Érdekes módon mutatja be a kapkodást, az izgalmat, a rohanást. Jó a stílusa, a helyesírása is biztos. Mindenképpen hangulatos írás, amely megérdemli a közlést. 2. RONCSAK Csillának, a szabadkai J. J. Zmaj iskola 7. c osztályos tanulójának írását tartalmas, őszinte hangjáért rangsoroltuk ide. 3. A harmadik helyre FRANCIA Anikónak, a temerini Petar Kočić iskola 7. b osztályos tanulójának fogalmazása került. Jó mondatszerkesztéssel írja le a címnek megfelelő mondanivalót. Hasznos dolog, könyvolvasás miatt késik el. 4. SZEMERÉDY Virágnak, a szabadkai J. J. Zmaj iskola 7. c osztályos tanulójának jó meglátásai vannak, biztos íráskészsége is, de úgy találjuk, hogy készakarva cselleng, és így késik el. Ezt nem találjuk érdekesnek. 5. FÁY Andrea, az újvidéki Nikola Tesla iskola 6/3 osztályos tanulójának írása szintén jó, közlésre ajánljuk, habár nem ő a késés okozója. Túl sokat ír a készülődésről, s csak a befejezésre van érzés. Érdekessé tette fogalmazását az, hogy nem az iskolából való elkésést írja meg, az Álltam, mint szamár a ködben címre 14 munka érkezett. Első helyre tennénk MIHOK Hildának, a kikindai Moša Pijade iskola 64 osztályos tanulójának írását. Jó megindoklással adja a címet. 2. A pancsovai Testvériségi egység iskola 51 tanulóját, KATÓ Melindát megdicsérnénk nemcsak dolgozatának tartalma, hanem a szép írása miatt is. 3. A kikindai MoLa Pijade iskolából BODÓ Róbert 8 3 osztályos tanuló fogalmazása nagyon rövid, de érdekes. 4. KIS KOMÁROMI Arankának, a becsei Petőfi Sándor iskola 6. b osztályos tanulójának írását a jól adott érzésért dicsérnénk meg, és változatos mondatszerkesztéséért. 5. MOLNÁR Melittának, a kikindai Moša Pijade iskola 6. 4 osztályos tanulójának írását közlésre ajánljuk humoros tartalmáért. 6. SZALAY Zoltánnak, a szabadkai J. J. Zmaj iskola 6. 4 osztályos tanulójának dolgozata nagyon emlékeztet Krinthy Frigyes Tanár úr, kérem című művének egyes fejezetére. Az ELBÁMÉSZKODTAM címre 7 dolgozat érkezett. Dicséretet érdemelnek a bácsföldvár 1 4. osztályos tanulók. Négy írással szerepelnek. 1. RAFFA Attila, a kikindai Moša Pijade iskola 54 osztályos tanulójának versét találjuk tartalmilag érdekesnek. 2. NAGY Annamária és FEKETE Aranka 4. osztályos tanulók írását őszinteségükért találjuk jónak. A harmadik csoportba soroltuk a DOLGOZTAM gyűjtőcímű dolgozatokat, összesen 63 munkát néztünk át. Ezek közül kiemeljük: FARAGÓ Tibor, a csantavéri Néphősök iskola 7. c osztályos tanulójának írását. Szalmapréselésről ír, egyszerűen, szépen, hangulatosan. Jól érzékelteti a kitartó munkát, lépésről lépésre. 2. UNGÁR Mária, 5. c. osztályos tanuló Hagymaültetés című írását szintén jónak tartjuk (nem tüntette fel sem az iskolát, sem a helységet). 3. MEZEI Ildikónak, a kikindai Moša Pijade iskola 5. 4 osztályos tanulójának Szüretelek című írását emeljük ki, szépen adott mondanivalójáért. Jó megfigyelő, van szókincse. 4. KIS CSEPEGI Ella, a csantavéri Néphősök iskola 7. d osztályos tanulója Kertet ástam című fogalmazásában érdekesen írja le a történetet. 5. NEIDER Edit, a zentai November 11. iskola 7. d osztályos tanulója. Amikor én hetes voltam című írása is tetszett. Humorosan, érdekesen festi le a történetet. Egyszóval hangulatos írás. 6. JUHÁSZ Mária, a csantavéri Néphősök iskola tanulójának írását a Morgóba ajánljuk. Amint már írtuk: PESTI Péter, KATONA Róbert, ZÉLITY Lajos, HAJAGOS Zoltán, PALKOVICS Emma, JUHÁSZ Márta csantavéri tanulók írását is jónak találjuk kisebb javításokkal. De NAGY Attila (7. d. Zenta), PÖLHE Erika (7. c, Szabadka), DÁVID Béla (8. 3, Kikinda), KISS Piroska (5. a Pancsova) írását is közlésre ajánljuk. Ennyit kedves Zsuzsa és kedves Napsugárbarátok. További jó munkát kívánunk! Üdvözlettel: A zrenjanini Október 2. iskola önképzőkörének tagjai: BELOVAI Irén VIII. a, az önképzőkör elnöke. JEREMIAS Szilvia, VII. a. VÁRADY László, VII a. és KISS Erzsébet magyartanárnő IIi. Kedves Barátaim! Minthogy e levél ilyen hosszúra húzódott, nekem egyelőre csak az maradt hátra, hogy valamennyieteknek kellemes, vidám vakációt kíván-jak. Következő levelemben majd bővebben! Várom további leveleiteket, mivel a Napsugár a nyár folyamán is minden szerdán megjelenik. Meleg baráti szeretettel: ZSUZSA Szalma Róbert, VII.