Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 148-162. szám)

1983-06-15 / 162. szám

(IS ELKÉSTEM A MARGARÉTÁK MIATT Virágos mezőn állok. Kezemben fehér margaréta, felettem az ég gyönyörű kék. Csönd van. Egyszerre fülsüketítő zaj. Eldobom a virágot. Megtörtöm a szemem. A zaj megismétlődik. Unalmas, akaratos csör­gésbe megy át, én meg álom és félállom közötti állapotban ülök az ágyamon. Még néhány pillanat elmúlik, mire rá­jövök, hogy a telefon csörög. Nagy nehe­­zen felkelek, bal könyökömmel lelököm a kagylót, miközben a jobbat elkapom esés közben és belehálózok. Anyu éb­reszt. Hangja ideges. Nem is kérdezi, hogy melyikünk az, már adja is ki a napiparancsot, miközben sürget a készü­lődésben. A bal kezemben tartom a kagylót a jobbal a szekrényben kotorászok. Anyu mondja, hogy már hét óra. (Hol a fené­ben van a piros pulóverem?) Eddig nem dolgozott a központ, nem ébreszthetett. Na végre, megvan. Lecsapom a kagylót. Rohanok a fürdő­szobába. Hét óra tíz. Szemeimet dagadtra dör­zsölöm a durva törülközővel, de azok továbbra is álmosan pislognak vissza a tükörből. Néhány mozdulat a hajkefé­vel. Sehol a matekkönyv, pedig százszáza­lékosan az asztalon hagytam. A vegy­tanfüzetet az ágy alól halászom ki. Hét óra húsz. A színeseket a Zolná­­tól kölcsönzöm meghatározatlan időre. A köpeny gyűrött. Huszonöt. Puszi a papagájnak, né­hány szem koncentrált a pipiknek és ro­hanás. A táska állandóan hozzáverődik a lábamhoz, és most látom csak, hogy az egyik zoknim zöld, a másik piros. Húsz perc múlva nyolc. Kések. Esze­veszetten rohanok be az ajtón, ám a tanteremben senki. A táblán csak ennyi. A moziteremben vagyunk. Szinte hangtalanul surranok be a terembe és leülök a társaim közé. A filmen egy óriási mező, fehér mar­garétákkal. KÉN Andrea, 7. 3, Nikola Tesla iskola, Újvidék A linómetszetek a topolyai CSÁKI LA­JOS iskola diákjainak munkái. Tanáruk: NÉMETH Anna, Hulala Gabriella, VI. c Álltam, mint szamár a ködben Kicsengettek az ötödik óráról. Mindenki izgatottan várt, mert jött vissza a régi tanárnő. Izgatottan ismételtük az igéket és az utolsó leckét. Az egyik diák lélek­szakadva rontott be az osztályba: — Jön, jön, a tanárnő! Mi összenéztünk, majd hirtelen feláll­tunk, mert bejött a tanárnő. — Good afternoon! — mondta angolul. Mi visszaköszöntünk, majd székrángatás­­sal leültünk. •—■ Csöndesebben — mondta. Mindany­­nyian elhallgattunk. A tanárnő felállt. Végigvetette szigorú tekintetét az osztá­lyon majd azt kérdezte: — Van-e hiányzó? — amíg leült a szék­re, a hetes felállt és felsorolta a hiány­zókat. A tanárnő szigorú tekintete még egyszer végigpásztázott a padsorokon, majd azt mondta: ■— Mi volt az utolsó lecke? A tanárnő olvasni kezdett. Éppen a tör­ténelemórára gondoltam, amikor a tanár­nő harsogó hangja szakított meg a gon­dolataimban. — Hilda, kérem, folytassa! Felálltam. Az osztály zúgni kezdett. Én meg álltam, mint szamár a ködben. A tanárnő rám vetette szigorú tekin­tetét, majd így szólt: — Máskor figyeljen ide! Üljön le! Kinyitotta a naplót, és egy karcot irt be. Szóval lesültem. Ilyen az, amikor nem készül fel az ember, vagy elkalandozik az órán. MIHAK Hilda, VI. a, Moša Pijade iskola, Kikinda SZALMÁT PRÉSELTÜNK A nap még gyönge, mikor felkelek, ő is ébredezik. A környéken zúgnak a trak­torok, csörömpölnek az arató­ cséplők. Nagyapám és én préselni indulunk. Az út hosszú, ezért ráérek gyönyörködni az aranysárga búzatáblákban és a szépen zöldellő tengeriben. A nap már perzsel, és a délibáb már nagyban ropja a táncot a földeken, mire megérkezünk. Gyorsan kiugrottam a traktorból, egy mélyet lélegeztem a tiszta friss levegő­ből, és munkához láttam. A traktorból ki­raktam a madzagot, két gombolyagot a présbe tettem. Miután mindent ellenőriz­tünk, hogy rendben van-e megindult a munka. Szép sorban potyogtak ki a prés­ből az összekötött bálák. Egyszer csak ész­revettem, hogy a bálák bekötetlenül hul­lanak ki. Abban a pillanatban szóltam a tatámnak, hogy álljon meg, mert vala­mi nincs rendben. Miután a tata saját sze­mével meggyőződött, hogy csakugyan így van, azt mondta, hogy elfogyott­ a madzag. Indultam a tartalékért. Mikor újra a prés csörömpölését hallottam, mindjárt rájöt­tem, hogy csak a madzag csomódzott be." Miután ezen a területen befejeztük a munkát, indultunk a legközelebbi földre, ami egy pár lépésre volt. Hirtelen eszem­be jutott, hogy a madzagokat nem raktuk be a traktorba. A tatám megdicsért az eszemért, de meg is haragított, mert en­gem küldött vissza érte. A verejték csak úgy csörgött rólam, mire visszacipeltem azt a nehéz zsákot, amiben a madzagok voltak. Jutalmul a tatám megengedte, hogy én is hajtsam a traktort. Később a saját munkámat folytattam, ami abból állott, hogy azokat a bálákat, amelyek a traktor útjába kerültek, egy kicsit arrább tegyem. Estefelé már kez­dett zsibogni a lábam. Kérdezgette is a tata, hogy kifáradtam-e, vagy fáj-e a lá­bam. Fájt is, de én azt feleltem mindig: „Bírom én még.” De csak azért feleltem azt, hogy a tatám lássa, nem vagyok én olyan pipogya legény. A nap is alábukott, a földekről minden­ki h­azaindult, és mi is abbahagytuk a munkát, azzal, hogy másnap is lesz nap. A lábamat már alig bírtam hajlítani, de nagy nehezen felmásztam a traktorra. A koromsötétségben hazaindultunk. A portól és a piszoktól olyanok voltunk, mint a bá­nyászok. Otthon, fürdés után álmosan az ágyba dőltem, és ahhoz a közmondáshoz tartot­tam magam, hogy: „Jól végzett munka Után édes a pihenés.” FARAGÓ Tibor, 7. 0. Néphősök iskola, Csantavér FALUSI KISLÁNY A NAGYVÁROSBAN Mikor hatéves voltam, anyuval elmen­tünk Újvidékre bevásárolni. Nagyon bá­multam a sok járókelőt,­­a forgalmat és a nagy házakat. Gyere már! — Rögtön! Anyunak már nem volt ereje és idege engem állandóan rángatni, és otthagyott. Elbújt a sok ember közé és lesett, mit fo­gok csinálni, ha észreveszem, hogy nincs mellettem. — Indulhatunk tovább! Mikor szétnézek, anyu sehol! Amikor anyu látta, hogy majdnem sírok, előjött. Megmagyarázta, hogy miért bújt el. Aztán mentünk tovább, és kerestük az áruhá­zakban azt, amiért bementünk Újvidékre, így van minden falusi gyerek, ha nagyvá­rosba kerül. A forgalomban könnyen elté­ved. Mint szamár a ködben, ha nem vi­gyáz, és mindenre „bámul, mint borjú az új kapura.” NAGY Annamária, 4. d, Svetozar Markovic iskola, Bácsföldvár Csernus Attila, 6. ) ELBÁMÉSZKODTAM Ahogy egyszer mentem­ az utcán, ballagtam, nekifutottam, néha meg­-megálltam, de hirtelen kővé meredtem. Egy szép kislányt láttam — gyönyörűt! Napszemüvege alól rám tekintett, és elsétált mellettem, illegette-billegette magát hegyesen. Most vettem csak észre, hogy nem engem figyel, hanem egy másik fiút! RAEFA Attila: V. a. Moša Pijađe iskola, Kikinda BAL LÁBBAL KELTEM FEL . Hallgatom az óraütést — éppen a hatot kalimpált. Ekkor jutott csak eszembe: késik majdnem fél órát! — Uccu, Éva! Ki az ágyból! Hasadva süt már a nap! Elkésel az iskolából! — förmedt rám egy belső hang. Otthagytam a meleg ágyam — álmosan, s jaj! bal lábbal. Jól kezdődik ez a nap is! — morgolódtam magamban. Iskolába menet én egy fekete macskát láttam. Őrá fogtam, hogy matekból feleltem, s egyest kaptam. Tornaórán pedig majdnem kitörtem kezem-lábam, amikor a bak helyett a dobbantón át ugrottam. Mikor végre hazaértem, megfőztem az ebédet. A leves még ehető volt, de a sült hús leégett. Délután meg kiderült, hogy elszöktek a kiskacsák — úgyhogy a pihenés helyett felkutattam fát és fát. ■— Háromnegyed hat van, lányok! — üti meg fülem egy hang. Ó, hisz ez az egész álom! Most kezdődik csak a nap ... TELEK Éva, 8. a, Október 10. iskola, Horgos KEDVES NAPSUGAR-BARATOK! A zrenjanini Október 2. iskola önképzőköré­nek tagjai átnézték a pályázati munkáikat, amelyen­ az Elbámészkolltam. Elkéstem, Álltam, mint szamár a ködben, Bal lábbal keltem fel, Dolgoztam, pályázatra futottak be, 116 diákírást néztünk át s a címnek megfelelően rangsorol­tuk őket. BAL LÁBBAL KELTEM FEL címre 19 órás érkezett, s ezek közül legjobbnak találjuk TE­LEK Éva, a horgosi Október 10. iskola 0.­­ osz­tályos tanulójának versét. Nemcsak a szerke­zete miatt, a mondanivalója is mindenben fe­di a címet. Második helyre BOKOR Gizella, péterrévei 8. b osztályos tanuló írását ajánljuk. Hangulatos, jó írás, párbeszéddel élénkíti, s a befejezés is megfelelő föloldódással végződik. 3. KÁPOSZTA Rózsa, a J. J. Zmaj iskola 6. d osztályos tanulója dolgozatát találjuk ugyan­csak közlésre méltónak. Szép, tartalmas fogal­mazás ez is. 4. FEHÉR Editnek, a kikindai Moša Pijade iskola 6. d osztályos tanulójának fogalmazása érdekessége folytán érdemli meg a közlést. 5. VARGA Antalnak, a temerini Petar Kočić iskola 6. b osztályos tanulójának írását is jónak találjuk. Az ELKÉSTEM címre 13 írás érkezett. Az első helyre KÜN Andrea, az újvidéki Ni­kola Tesla iskola 7. osztályos tanulójának írá­sa került. Érdekes módon mutatja be a kap­kodást, az izgalmat, a rohanást. Jó a stílusa, a helyesírása is biztos. Mindenképpen hangu­latos írás, amely megérdemli a közlést. 2. RONCSAK Csillának, a szabadkai J. J. Zmaj iskola 7. c osztályos tanulójának írását tartalmas, őszinte hangjáért rangsoroltuk ide. 3. A harmadik helyre FRANCIA Anikónak, a temerini Petar Kočić iskola 7. b osztályos ta­nulójának fogalmazása került. Jó mondatszer­­kesztéssel írja le a címnek megfelelő mondani­valót. Hasznos dolog, könyvolvasás mi­att késik el. 4. SZEMERÉDY Virágnak, a szabadkai J. J. Zmaj iskola 7. c osztályos tanulójának jó meg­látásai vannak, biztos íráskészsége is, de úgy találjuk, hogy készakarva cselleng, és így ké­sik el. Ezt nem találjuk érdekesnek. 5. FÁY Andrea, az újvidéki Nikola Tesla is­kola 6/3 osztályos tanulójának írása szintén jó, közlésre ajánljuk, habár nem ő a késés okozó­ja. Túl sokat ír a készülődésről, s csak a be­fejezésre van érzés. Érdekessé tette fogalmazá­sát az, hogy nem az iskolából való elkésést írja meg, az Álltam, mint szamár a ködben címre 14 munka érkezett. Első helyre tennénk MIHOK Hildának, a ki­kindai Moša Pijade iskola 6­4 osztályos tanuló­jának írását. Jó megindoklással adja a címet. 2. A pancsovai Testvériségi egység iskola 5­1 tanulóját, KATÓ Melindát megdicsérnénk nem­csak dolgozatának tartalma, hanem a szép írása miatt is. 3. A kikindai MoLa Pijade iskolából BODÓ Róbert 8 3 osztályos tanuló fogalmazása nagyon rövid, de érdekes. 4. KIS KOMÁROMI Arankának, a becsei Pe­tőfi Sándor iskola 6. b osztályos tanulójának írását a jól adott érzésért dicsérnénk meg, és változatos mondatszerkesztéséért. 5. MOLNÁR Melittának, a kikindai Moša Pi­jade iskola 6. 4 osztályos tanulójának írását közlésre ajánljuk humoros tartalmáért. 6. SZALAY Zoltánnak, a szabadkai J. J. Zmaj iskola 6. 4 osztályos tanulójának dolgo­zata nagyon emlékeztet Krinthy Frigyes Tanár úr, kérem című művének egyes fejezetére. Az ELBÁMÉSZKODTAM címre 7 dolgozat ér­kezett. Dicséretet érdemelnek a bácsföldvár 1 4.­­ osztályos tanulók. Négy írással szerepelnek. 1. RAFFA Attila, a kikindai Moša Pijade is­kola 5­4 osztályos tanulójának versét találjuk tartalmilag érdekesnek. 2. NAGY Annamária és FEKETE Aranka 4.­­ osztályos tanulók írását őszinteségükért talál­juk jónak. A harmadik csoportba soroltuk a DOLGOZ­TAM gyűjtőcímű dolgozatokat, összesen 63 munkát néztünk át. Ezek közül kiemeljük: FARAGÓ Tibor, a csantavéri Néphősök iskola 7. c osztályos tanulójának írását. Szalmaprése­­lésről ír, egyszerűen, szépen, hangulatosan. Jól érzékelteti a kitartó munkát, lépésről lépésre. 2. UNGÁR Mária, 5. c. osztályos tanuló Hagy­maültetés című írását szintén jónak tartjuk (nem tüntette fel sem az iskolát, sem a hely­séget). 3. MEZEI Ildikónak, a kikindai Moša Pijade iskola 5. 4 osztályos tanulójának Szüretelek cí­mű írását emeljük ki, szépen adott mondani­valójáért. Jó megfigyelő, van szókincse. 4. KIS CSEPEGI Ella, a csantavéri Néphő­sök iskola 7. d osztályos tanulója Kertet ás­tam című fogalmazásában érdekesen írja le a történetet. 5. NEIDER Edit, a zentai November 11. iskola 7. d osztályos tanulója. Amikor én hetes vol­tam című írása is tetszett. Humorosan, érdeke­sen festi le a történetet. Egyszóval hangulatos írás. 6. JUHÁSZ Mária, a csantavéri Néphősök is­­kola tanulójának írását a Morgóba ajánljuk. Amint már írtuk: PESTI Péter, KATONA Ró­bert, ZÉLITY Lajos, HAJAGOS Zoltán, PALKO­­VICS Emma, JUHÁSZ Márta csantavéri tanu­lók írását is jónak találjuk kisebb javításokkal. De NAGY Attila (7. d. Zenta), PÖLHE Erika (7. c, Szabadka), DÁVID Béla (8. 3, Kikinda), KISS Piroska (5. a Pancsova) írását is közlés­re ajánljuk. Ennyit kedves Zsuzsa és kedves Napsugár­barátok. További jó munkát kívánunk! Üdvöz­lettel: A zrenjanini Október 2. iskola önképzőkörének tagjai: BELOVAI Irén VIII. a, az ön­képzőkör elnöke. JEREMIAS Szilvia, VII. a. VÁRADY Lász­­ló, VII a. és KISS Erzsébet ma­gyartanárnő IIi. Kedves Barátaim! Minthogy e levél ilyen hosszúra húzódott, nekem egyelőre csak az maradt hátra, hogy valamennyi­eteknek kellemes, vidám vakációt kíván-­­jak. Következő levelemben majd bőveb­ben! Várom további leveleiteket, mivel a Napsugár a nyár folyamán is minden szer­dán megjelenik. Meleg baráti szeretettel: ZSUZSA Szalma Róbert, VII.­­

Next