Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 163-177. szám)

1983-06-19 / 166. szám

1983. Június 19., vasárnap MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA II Salah Salay, a cukrász ármelyik falu, kisváros központjában nézünk körül itt, Bácskában, Bánátban, azonnal szembeötlik a jellegtelenül jellegzetes alumíniumbódé, ahol a helység magárusa vagy cukrásza székel. Moravicán két ilyen bódé is van, a kisebben napraforgómagot, tökmagot, kikirikit, pattogatott kukoricát árulnak — hihetetlen, hogy még faluhelyen is meg lehet élni ebből —, a másikban, a nagyobban Salah Salay mester készíti a fagylaltot, a cukorkákat, a limonádét, és a süteményeket A cukrászt némi túlzással moravicainak is mondhatnánk, hogyha az egy helyben eltöltött idő alapján dönthetnénk arról, ki hova valódi. Csakhogy ez általában nem így van. Ebben az egy dologban inkább az a döntő, ki hol született ki hol töltötte gyerekkorát. Salay mester a macedóniai Cselopek faluban született Tetovo környékén s igazánból ma is ott van otthon, pedig a sorsa úgy alakult, hogy eddig sokkal többet volt távol a szülőföldjétől, mint odahaza. Nem kis falu az a Cselepek, majdnem akkora, mint Moravica, persze nem ilyen gazdag, nincs ilyen jó termőföldje, két cukrászmestert mégis el tud tartani, a többi cselepeki cukrászmesternek az ország más falvaiban és városaiban kell körülnézniük, ha kenyeret akarnak keresni. Így indult el Salay mester is még kislegény korában, Mazlammal, az édesapjával, hogy megtanulja mellette nemcsak a cukrászmesterséget, hanem amazt a nehezebbet is leélni egy egész munkáséletet távol a családtól, a szülőföldtől, mégis hű maradni mindkettőhöz. — Ezt én már vagy harminchárom éve gyakorolom; tizenkét évet dolgoztam apámmal Szabadkán, ide Moravicára hatvanegyben jöttem. Szabadkán a Margit-malom környékén volt a cukrászdájuk, akik náluk vették a fagylaltot, emlékezhetnek még rájuk. Moravicára fiatal mesterként került, az itt eltöltött huszonkét esztendőből csak az első két év volt neki nehéz, addig, amíg nem tanult meg magyarul. A nyugdíjig még hátralevő éveit is itt szándékozza ledolgozni. — Egyszer majdnem vettem itt egy öreg házat, de elszalasztottam. Ha akkor azt megveszem, ideköltözött volna a családom is. Erről most már lemondtam, késő. Odahaza három gyermeke van, a legnagyobb Szkopjéban jár egyetemre, zsurnalisztikát tanul, a kisebbik most fejezi be a nyolcosztályos iskolát, s ha befejezte, eljön ide hozzá dolgozni, és mesterséget tanulni. A harmadik, egy lánygyerek, odahaza, a háznál dolgozik. — Én itt főleg az egyetemista fiamra keresek, persze a másik kettőre és a feleségemre is, rajtuk kívül a fiatalon meghalt öcsém három árvájára is. Ez az öccs tanító volt, de a nyári szünetekben itt segédkezett Salay mester cukrászdájában. A vakáció idején a felesége meg a gyerekei is föl-följárogattak hozzá, ő csak a téli hónapokban utazhat innen haza. Így élnek. Nehéz élet ez, de Salah Salaynak nincs más választása. Odahaza a tenyérnyi földjéből nem tudna meglenni, nem tudná eltartani, iskoláztatni a családját, nem tudná fölnevelni testvére három gyermekét. Az otthon hiányát valamennyire enyhíti a moravicaiak kedvessége, vendégszeretete. Meginvitálják, ebédre is meghívják. — Ezt csak egy kikötéssel fogadom el, ha olajon főzik. De már nem is kell mondanom, tudják, hogy nem ehetek disznóhúst. Különben a mindennapi ebédjét itt főzi meg magának a cukrászbódé kis fülkéjében. — Az a bánatom, hogy Bagi néni házából ki kell költözködnöm. Egy áldott jó öregasszony a Bagi néni, nem is kért sokat a szobáért, mindössze ötszáz dinárt egy hónapra, de most költözni kell, mert a néni unokája megnősül és a fiatalok oda jönnek lakni. Ez lesz itt a negyedik költözködésem. Tizenkét évig a Varjaséknál laktam, nyolc évig itt, a szomszédban, az Aranyhordó udvarában. Nem tudom, mi lehet albérleti szobájában, valószínűleg a legszükségesebb dolgok és az otthonról érkező levelek. Minden héten, de legalább minden hónapban érkezik Cselepekről levél. Levelek nélkül még nehezebb volna a magány. És a munka is csak úgy esik jól, ha tudja az ember, hogy odahaza rendben van minden. Nem elég azonban mindig a levél sem, néha az ember ráéhezik a hazai szóra, ilyenkor a mester, ha szorít magának egy kis szabad időt, fölkeresi a környéken cukrászkodó földijeit vagy ilyen vágyból fakadóan azok keresik fel őt. Mert került Cheltopekről cukrásznak egy-egy mester Zentára, Kikindára, Pacsérra, Feketicsre és még sok-sok helységébe az országnak. — A cselopeki macedónok inkább a pékmesterséget kedvelik, mi, albánok, jobbára a cukrászmesterséget — mosolyog Salah Salay. — Mi van akkor, ha odahaza a családban valami előadja magát? — Ha súlyosabb a baj, sietek haza. Azon az őszön, amikor az öcsém megbetegedett, tizenháromszor utaztam haza. Egyik kórházból szállították a másikba, sajnos, hiába. Úgy élek én, hogy itt dolgozok, de a gondolataim állandóan otthon járnak. Ha az ember bevonul a hadseregbe, tudja hogy egy vagy két év múlva leszerel, és mehet megint haza. Én majd csak akkor „Szerelek le”, ha nyugdíjba vonulok. Csak akkor térhetek véglegesen haza. Haza, Cserepekre, ahova gyerekkora és minden idegszála köti... NÉMETH István Nemes István szövegrajza A VÁROS ÉS A LÉT PEREMÉN (1.) Született és meghalt A b. községi bíróság csecsemőgyilkosság vádjával első fokon félévi börtönbüntetésre ítélte n. K. negyvenéves háziasszonyt. A körülményekre való tekintettel a bíróság az ítélet végrehajtását egy évre felfüggesztette. Hétköznapi nyelven ez azt jelenti, hogy az asszonyt nem fogják bezárni, ha egy éven belül nem követ el hasonló bűncselekményt. A B. házaspárnak nyolc gyermeke van, ez, aki meghalt, a kilencedik lett volna. Az asszony otthon hozta világra. Éjjel, váratlanul. A gyermek meghalt, az udvarban elásták. A feljelentés után megindított vizsgálat gyorsan kiderítette, hova. A tetemet megtalálták, exhumálták és felboncolták. Az orvosok kétséget kizáróan megállapították, hogy a gyermek élve jött világra és hogy nem sokkal később megfulladt. A bíróság azt állapította meg, hogy a halál az anya közreműködésével következett be azért mondta ki az elmarasztaló ítéletet, amely — mindazok számára, akik nem ismerik a körülményeket — enyhének tűnhet. Az ítélet kihirdetésének napjaiban légvonalban mindössze 10 kilométerre B.-ék kunyhójától, a szülés utáni pillanatokban meghalt K. M. tizedik gyermeke. A kilencedik Nemcsak légvonalban esik közel egymáshoz a két eset. K.-ék — férj és feleség — meglehetősen körülményesen adják elő a történetet. Előbb a feleség kezd bele. Félrevonultunk a belső szobába, de a harmadiknegyedik mondat után behívja a férjét. Később mégis int, küldjem ki, mert olyasmiről szólna, amit előtte titkol. Bíróságilag ez az ügy még nincs tisztázva, az elmondottakat fenntartással kell fogadni. Ha tehát szó szerint nem is minden úgy van, ahogyan a magnószalagról alább idézzük, a lényeg mégis benne van ebben a szövegben. — Először van a V., aztán van a D., aztán a K. Akkor van a... Szóval, hogy úgy mondjam... — elakad K. M. Nem tudja eldönteni, hogy a kényszervetéltek már gyerekek voltak, vagy sem. — Ezt, aki most meghalt, szintén nem kívánták volna? — Injekciót kaptam, de nem sikerült. Nem ment el. Szóval, nekem ez már a tizedik. Valami módszert keresek a család létszámának megállapítására. — Csak azokat sorolják, akiket maga hozott a világra. Akiket a férje hozott a családba, azokat most hagyjuk ki. — Ezt mind én szültem. Ezt mind én hoztam a világra! Három volt az első uramtól. A másodiktól kettő. Kettő, aki él. Meg most ettől az uramtól lett öt. Nyolc él összesen. Egy meghalt, amikor a tizedik hónapjába lépett. Megfogta a frász. Az volt az első ettől az uramtól. Akkor született a S. Az uram akkor rab volt. A S. egy kiló negyven deka volt, betették az inkubátorba. Aztán lett a T. és B. itt született ezen a rossz ágyon. Meg más ezt is, aki meghalt, ez is itt született. Marika. Ha fiú lett volna, akkor Józsi. Hogyan halt meg? — Hogyan halt meg? — Én nem t’om. Úgy, hogy bennem... — Mutasd meg az embernek — szólt közbe ismét a férj. Az asszony fölül a rossz vacokra, a szülést a vajúdás kezdetétől végig bemutatja, hogyan segítette egyesegyedül világra a kislányt. Közben elég nehezen egybefűzhető mondatokkal körülményesen előadja, hogy éppen mindenki elment otthonról, nem volt neki segítsége. Két nagyobbik lányát elküldte a faluba. Állítólag orvost és mentőkocsit kerestek. A férje szintén elutazott, munkát keresni. (Nem lenne túl feltűnő, ha nem éppen húsvét vasárnapján történik mindez). A szülést végignézte a két és fél éves , meg a 10 hó-napos. Időnként együtt sikongtak az édesanyjukkal. A szülés délben kezdődött és a gyerek este fél kilenckor jött a világra. — Én ész nélkül voltam, amikor ez — mutat az órára — este hazajött, így feküdtem az ágyon. Előttem volt a gyerek meg a mása. Mikor megnéztem, hát, szóval, lehet, hogy én ráfeküdtem a kicsire. Lehet. Én így megfogtam a gyereket, a kislányt, a kis kezét, nagy erőt adtam, sivalkodtam, akkor elkezdett ez a másik kicsi is sivalkodni. Akkor kivettem magamból. Az ollóval elvágtam a köldökét, de nem volt mivel elkötnöm. De a kis szája már akkor nyitva volt. Mire ő hazajött, akkor mondom az uramnak: Apuci, kész! Azt mondja: Mi van kész? Mondom: a gyerek kész. Meghalt? Miért? Nem volt segítség. A tetemet becsavarták pelenkába és betették egy cipősdobozba. Reggel az orvos is abban találta meg. Az asszony elmondta még, hogy elég rosszul élnek, a férje iszik, amit az nem is tagad, s azt sem, hogy időnként megveri a feleségét. Állandó munkája egyiküknek sincsen, de biztos bevételük havonta még akad. Segélyt kapnak a gyerekek után. Amikor együtt van a két házastárs, akkor nem vitatkoznak azon, hogy mennyi a segély, de amikor a férjet kitessékeljük, akkor az asszony bevallja, hogy szerinte a segély több, mint amennyit a férj nekik átad. Hogy pontosan mennyi lehet, nem tudja, mert írástudatlan. A segélyből megveszik a havi legszükségesebb élelmiszert, főleg gyermektápszert. MATUSKA Márton (Folytatjuk) A meztelenre vetkőztetett nyár filmenni, pihenni, üdítő jókedvet belélegezni, harmatot keresni munkába száradt szívünkre, napfénybe fürdetni bőrünket, a tenger sós vizében lemosni a fáradságot, mert, ha egészség van, akkor mindenünk van, gazdagok vagyunk a munkában és bátrak a mindennapokban. Mesélni a meztelen vetkőztető nyári élményekről napokon, heteken, az év számos napján visszatérően, örömmel lehet még akkor is, ha néhány órára gondot hoz az utazás, az ellátás, a megszokásra váró nyári éjszaka melege. Etelkának és Ferencnek még hallgatóság sem kell, maguknak többször is elmondják felidézik a tengerparti élményeket. Mondják egymásnak hogyan volt, mint kellene, hogy legyen. Máskor is kimozdulnak a vasút menti kis takaros házukból. — Egyben megegyeztünk a párommal, hogy máskor nem felejtjük itthon a beutalót. A vasútállomásról jöttünk vissza és így nem a déli, hanem az esti vonattal indultunk útnak Rovinjba. Zágráb, Ljubljana, majd Divača és mégis oda értünk, ahova akartunk. — Magunk között nem csináltunk nagy kérdést az esetből. A baj az volt, hogy a vasútnak nincsen tájékoztatója. Zágrábban téves útbaigazítást kaptunk, egészen más sínpárról indult a vonatunk, mint ahogy azt nekünk a jegypénztárnál elmondták. Ljubljanában a vasutasok úgy viselkedtek, mint akik nem értik, hogy Rovinjba akarunk utazni, és szóba sem álltak velünk. Pulán igazán udvariasak voltak a vasutasok. — Mint később kitudódott a baj már Szabadkán kezdődött azzal, hogy a K—15 jegyen a vasutas bélyegzővel megsemmisítette a viszszatérésre szolgáló helyet is. Azt sem tudom miért kellett ezért nekem száz dinárt fizetnem. Visszafelé jövet egy jószándékú jegykezelő írta a jegyre, hogy valójában mikor is indultunk vissza, és hogy érvényes a jegyünk. Segített rajtunk és ennek meg elfelejtettünk legalább annyit adni, mint amennyit annak adtunk, aki elrontotta a jegyünket. Az utazási viszontagságok csökkentése érdekében a nyugdíjasok vigyék magukkal az utóbbi három hónapban kapott nyugdíjszelvényt, mert vonatjegy és a nyugdíjaskönyvecske nem mindenhol elegendő igazolás. — Nem tudom, mit viszünk magunkkal, ha igaz lesz, amit mondanak, hogy a szabadkai nyugdíjasok ősztől a bankon keresztül kapják a nyugdíjat. — A nyugdíjasok rovinji otthonában 1977-ben voltunk és most az idén. Igen kellemesen meglepődtünk, hogy mennyi mindent átalakítottak, korszerűsítettek, szépítettek, vagyis kellemessé tették az ott-tartózkodást. — Személyenként napi száz dinárt fizettünk az otthonban a lakásért és a főzési lehetőségekért Nem garasoskodtunk, a napi ellátásra kettőszázötven—háromszáz dinárt költöttünk, de mindig volt sütemény, gyümölcs itóka a főétel mellé. — Baromfit és más húsételeket ettünk. Egy személyre egy doboz mosóport is kaptunk. Nekünk kettőnknek a két doboz mosópor el sem fogyott. A kávéról lekéstünk, de a Rovinj Szálloda előtt a külföldiektől mindig lehet kávét venni. A most induló nyaralóknak azt tanácsoljuk, hogy a házastársak ne együtt, hanem külön járjanak bevásárolni, mert ami egyik helyen nincs, van a másik boltban. Érdemes összehangolni a bevásárlást, mert eredményesebb az ellátáshoz szükséges beszerzés. — Az árakról annyit, hogy nyolcvan—száz dinár a krumpli, nyolc—tíz dinár a tojás, nyolcvan dinár a zöldborsó, százötven dinár a földieper. Huszonhat dinár negyven para a kenyérnek kilója, a tej literje huszonnégy dinár kilencven para, a felvágott olcsóbb, mint itthon, a zöldség csomója harminc dinár, a saláta kilója hatvan dinár. A fahéj csomagja ötven, a légyirtó szer százhatvanöt dinár. — A bevásárlást a kora reggeli órákban végeztük. Fürödtünk sokat. A fürdőruha nélküli fürdés nemcsak a szigeteken, hanem a világítótoronytól a szállodáig engedélyezett. Valamikor csak a Vörös szigeten lehetett meztelenkedni. Én is melltartó nélkül fürödtem, napoztam, szépen le is barnultam, úgy érzem, nagyon egészséges a ruha nélküli fürdés, napozás. Az a lényeg, nem kell semmire sem gondolni, természetesen kell viselkedni, úgy, mintha fürdőruhában volna az ember. Észrevettem, hogy az olaszok bámészkodóak, de nem kell velük törődni. Úgy tudom, hogy a német vendégek legtöbbje természetesen meztelenül fürdik, napozik. — Aki járt már Rovinjban tudja, hogy a Rubin-villa környékét a külföldiek által megszállt területnek tartják. Rengeteg a külföldi és öregje, fiatalja mind meztelenül fürdik. — A két hétből néhány nap borús idő volt. Ránk is fért már egy kevéske szórakozás is. A nyugdíjasok otthonában tizenhárman voltunk, tíz nő és három férfi. Boldogok lehettek volna az asszonyok között a férfiak, de az egyikük szenvedélyes horgász volt, a másik férfi távgyalogló hajlamait elégítette ki, végül is a férjem játszott velünk társasjátékot. A rovinji nyaralás szervezői jól tennék, ha egyensúlyban tartanák a férfiak és a nők számát az otthonban. — Nem kell komolyan venni. Hiszen annyi külföldi és hazai van, aki jelbeszéddel is érti, ha valamit eladni vagy venni akarnak tőle. Szórakozáskor pedig kevés szóból is értenek az emberek. A táncoláshoz elég a főhajtás, szól a zene és máris kész a szó nélküli ismeretség, a lábak elintézik azt, amit a beszéd esetleg akadályoz. A tenger is tudomásul veszi, hogy úszkálnak, játszanak, csapkodnak benne. A sütkérezőknek is bőven jut hely a sziklákon. A tengerparton az öregek is megfiatalodnak mert csodálattal határos, hogy pihenés közben sokkal többet elvisel, bír az ember, mint itthon, amikor nem csinál semmit. Mindent összegezve: tej, kenyér, hús van bőven, csak illik idejében kelni és bevásárolni. A napsütés, a tengervíz mondhatni ingyen van, amit mégis elköltöttünk a két hét alatt, a hazahozott ajándékokkal együtt a hatezerötszáz dinár körül van, amihez még az útiköltséget kell hozzáadni, és mondhatjuk, megérte, hogy a nyaralásra takarékoskodtunk. URBAN János A SZÖVETSÉGI AKCIÓRA KÉSZÜLVE A SZISZ becsei szervezetének Djuka Uskokovic ifjúsági brigádja szorgalmasan készül a szövetségi építőtáborba. Mint ismeretes, a becsei fiatalok az idén a VUKOVAR ’83 ifjúsági akción vesznek részt. Eddig 106-an jelentkeztek az akcióra, a brigád viszont csak ötven főt számlálhat. Ahhoz, hogy a fiatalok eljussanak a szövetségi építőtáborba, a helyi jellegű akciókon kell bizonyítani. Eddig több helyi jellegű akciót szerveztek. Állandó feladat a Tito marsall utca parkosított részének karbantartása. Múlt szombaton a DIOXID gyár környékén, a Petőfi Sándor utcában és a Tisza-part üdülőtelepi partszakaszán dolgoztak a fiatalok. Ma délelőtt a Petőfi Sándor utcában folytatják a munkát. Egy csoport részt vesz az ifjúsági otthon udvarának rendezésén is. A fiatalok Djuka Uskokovic brigádjának parancsnoka az idén Milan RAKIC, a FADIP ifjúmunkása lesz, helyettese pedig DEÁK Tibor, ugyancsak a FADIP dolgozója. Az 50 tagú brigádban egyébként 23 munkásfiatal kap helyet. A becsei brigádba helyet kapnak még a Péterrévével testvérkapcsolatban levő falvak képviselői is. í gy.