Magyar Szó, 1983. július (40. évfolyam, 193-208. szám)

1983-07-16 / 193. szám

1983. július 16., szombat MEŠTROVIĆ-ÉVFORDULÓ A kivételes alkotóerő diadala Az idén ünnepeljük Ivan MEŠT­ROVIĆ (1883—1962) születésének 100. évfordulóját. Ebből az alka­lomból elbeszélgettünk Duško KECKEMETTEL, a spliti Meštro­­vic-képtár igazgatójával.­­ Meštrović egyik legjobb is­merőjének tartják. Mit tart mű­vészetének gyökereiről? — Meštrović szülőföldjén 18 éves koráig élt. Gyermekkorának tájai megmaradtak benne, ezeket az élményeket vitte magával Bécsbe, és ebből bontakozott ki később művészetének nagysága. Kétségkívül kivételesen tehetséges volt. Megvolt a lehetősége arra is, hogy továbbtanuljon. Nemrég nyo­moztam ki, hogy ki és mennyit tett Meštrovicért a nevezett időszak­ban. A Meštrovićok részint Bosz­niából jöttek, részint pedig Szer­biából a törökök elől menekültek. Ezért Kosovo című művét nem­csak politikai összefüggésben le­het és kell vizsgálni.­­ A tehetség csak feltétel, a művész géniusza azonban munka által formálódik, mint Meštrović esetében is. — Igen, kivételes alkotóerejű művész volt ő. Legtöbbet az első világháború előtt alkotott, több száz óriási méretű művet készí­tett el ebben az időszakban, alko­tásait azonnal kőbe véste. Apró termetű volt, de rendkívül szívós. A Kašteleken és Splitben 30 fá­ból készült domborműve van. Va­lamennyit saját kezűleg faragta.­­ Mit tart még fontosnak el­mondani Meštrović első, bécsi kor­szakából. — A Képzőművészeti Akadé­miára befejezett elemi iskola nél­kül iratkozott. Később angolul, franciául, németül, olaszul tanult meg ... Rendkívüli akaraterővel rendelkezett... © Krleža és Moša Pijade miért vitáztak Mestrovictyal a művészet­ről? — Ők a január 6-i diktatúra idején polemizáltak Mestrovictyal. Teljesen érthető, hogy akkoriban Krleža és Pijade támadják a vi­­dovdáni mítoszt. De Meštrović abban az időben már megtagadta ezt a ciklust. Abban az időben különben mindenki támadta a szecessziót. Nem volt olyan mű­vészettörténész, aki valamire is becsülte volna a szecessziót. Ezt az irányzatot csak az utóbbi 15— 20 évben kezdték el értékelni. Teljesen logikus, hogy Krleža és Mora Pijade bírálták Mestrovi­­ćot, de az már kellemetlen, hogy ennek utórezgései máig is érezhe­tők.­­ Hogyan viselte el Meštrović az idegenben, a számára oly so­kat jelentő szülőföldtől távol töl­tött évtizedeket? — Nagyon bántotta, szinte bele­betegedett a honvágyba. Ezért nem is csoda, hogy minden, hábo­rú után készült munkája tragikus felhangokat hordoz. Családi tragé­dia is érte. Meštrović tulajdonkép­pen a hazájának élt. A­ háború után körülbelül húsz szobrot és emlékművet ajándékozott külön­féle­­intézményeknek. Rendre kül­dött emlékműveket, ingyen. Mešt­rović nem követte a kortárs mű­vészetet. Őt Amerikában igen nagyra tartják, de nem került be a kortárs művészet nagyjai közé.­­ Az idei ünnepséggel és ta­nácskozással újraértékelik Mešt­­rovićot? — Ma könnyebb újraértékelni, mert a művészet visszatér a figu­­raliv kifejezések körébe. Itt az alkalmas pillanat, hogy Meštrović értékeit­­is elfogadhassuk.­ ­Vjesniki Ivan Meštrović (1902. évi­ felvétel) SZÜNIDEI JEGYZET Könyvet a diákok kezébe! Egyre többször hangzik el, hogy a tanulóifjúság kevés érdeklődést tanúsít a könyv, az olvasás iránt, s ezért bizony nem kiváltképp az oktatási intézmények és a nyelv­szakos pedagógusok hibáztathatók: a topolyai község nyolc általános iskolája közül például mindössze öt rendelkezik megfelelő iskola­könyvtárral, a község 3850 diákja közül majdnem minden harmadik olyan iskolába jár, amely nem rendelkezik könyvtárral, és az ál­talános iskolás tanulóknak csak nyolc százaléka jár abba az egyet­len iskolába, amelynek a könyv­tára megfelelő. Nincs alkalmas könyvtára a to­polyai Április 20-a, az orahovói Október 18-a és a bajsai Testvé­riség h egység általános iskolának. Az iskolakönyvtárakra vonatkozó előírás értelmében a topolyai köz­ség általános iskoláinak összesen 386 négyzetméter alapterületű könyvtárral kellene rendelkezniük. Ehelyett alig 150 négyzetméterre szorul a területük. Kivétel csak a krivajai Vuk Karadžić iskola. — Ami a könyvállományt illeti, az anyanyelv szakos tanárok és a diákok rendelkezésére a község nyolc általános iskolájában har­mincezer könyv áll. Túl kevés könyv van szlovák és ruszin nyel­ven, s négy iskolában kevesebb könyv van a tanulónkénti mini­mumnál. Az utóbbi két évben rá­adásul csökkent a könyvvásárlás: 1981- ben a nyolc iskolában mind­össze 83 000 dinárt fordítottak rá, 1982- ben még kevesebbet: 78 500 dinárt, jóllehet a könyv ára is emelkedett. Csupán három iskola: a topolyai Csáki Lajos és Április 20-a, valamint a bajsai Testvéri­ség—egység növelte a könyvvásár­lási alapot. A pacséri Moša Pijade Általános Iskola 1982-ben csak 400 dinár ér­tékű könyvet vásárolt az orahovói iskola mindössze 190 dinárt szánt könyvvásárlásra (igaz, 1981-ben egyetlen könyvvel sem gyarapítot­ta állományát). Felvetődik a kér­dés: azok a tanulók, akiknek nincs lehetőségük gyarapítani há­zi könyvtárukat, vajon milyen mó­don jutnak hozzá egy-egy kötelező házi olvasmányhoz, ha története­sen még a könyvkölcsönzőnek sem tagjai. Pedig az olvasás megsze­rettetését sohasem lehet elég ko­rán kezdeni. Könyvet a diákok kezébe — de hogyan, ha az iskolakönyvtárakat az elszegényedés apasztja. SINKOVICS AntoniuSZ MAGYAR SZÓ­MŰVELŐDÉS 15­1 Új épületben régi tanfelszereléssel Látogatóban a székelykevei iskolában A székelykevei (Skorenovac) Zarko Zrenjanin Általános Iskola diákjai és pedagógusai a múlt év utolsó hónapjának közepén köl­töztek be az egyemeletes, új kor­szerű iskolaépületbe, amely magá­ban foglalja az óvodát és nagy tornaterme is van. KOVÁCS Antal igazgató pillant vissza a mostoha időkre.­­ A régi három külön udva­rában meg a keskeny folyosókon a felsősök és tanáraik úgyszólván minden szünetben ide-oda vándo­roltak. Az iskolának nem volt egyetlenegy szaktanterme, sem tornaterme. Télen nagyon nehéz volt bemelegíteni a tantermeket. Ráadásul az elavult segédeszkö­zöket és más tanfelszerelést is ci­pelhetni kényszerültek. — Mit nyújt az új iskolaépü­let? — Sokkal könnyebb megszer­vezni az oktató-nevelő munkát. A pedagógusoknak így sem kell ke­vesebbet dolgozniuk, de legalább lesz látszatja. A szakosztályi te­vékenység, az emelt szintű okta­tás és a pótfoglalkozás is kor­szerű szaktantermekben bonyolít­ható le. Diákjainkat sokkal köny­­nyebben és jobban felkészíthet­jük a különféle versenyekre. Az ügyeleteskedés is sokkal gördü­lékenyebben megszervezhető. Saj­nos, továbbra is nagy gondot okoz a krónikus tanárhiány. — A rendezettebb munkakörül­mények mennyire javítják az ok­tató-nevelő munka hatékonyságát? — kérdeztük SZOFRÁN Tamás tanártól, az iskola egykori igaz­gatójától. — A gyönyörű új épületbe is magunkkal vittük a régi, elnyűtt tanszereket. Az oktatás így tovább­ra is jórészt verbális maradt, és félő, hogy belekényelmesedünk, ehhez ugyanis kevesebb előkészü­let kell, elég a rutin. A tanulók felszabadultabbak, ugyanakkor pe­dánsabbak, megváltozott a társa­dalmi vagyon iránti viszonyulá­suk. A nevelés terén eddig sok­kal többet elértünk, mint az ok­tatás terén: a beilleszkedés fél éve nem volt elegendő jobb tanulmá­nyi eredmény elérésére. Van-e kilátás a tanszerek felújítására? — A tornaterem és a honvédel­mi szaktanterem máris megfele­lően fel van szerelve és el van látva a szükséges segédeszközök­kel. Talán a többi berendezésére sem kell sokat várnunk: községi szinten társítottunk a következő tanévre mintegy 600 000—800 000 dinárt. — Az új körülmények között milyen a pedagógusok munkaked­­ve? — kérdeztük PATÓCS Kata­lin tanítónőtől. — Nagyobb a munkafegyelem. Kevesebbet késünk, rendszereseb­ben ügyeleteskedünk. Ezenkívül az eddiginél sokkal nagyobb gon­dot fordítunk az oktatáson kívüli tevékenység megszervezésére és irányítására is. KOVÁCS István SZABADKA Nyári szünet a Népszính­ázn­an A szerbhorvát együttes új műsora A szabadkai Népszínház szerb­­horvát együttese a tavalyi évad­ban túlnyomórészt színpadi ,,adap­tációkat” mutatott be, de nagyon­­nagyon mérsékelt sikerrel. A szerbhorvát társulat az elmúlt évadban műsoron tartotta BRECHT Kispolgári esküvőjét, SCHNITZ­LER Körtáncát. Fad­d HADZIC Politikai házasság című vígjátékét. SEVARLIČ A szerb birodalom összeomlását. SHAKESPEARE Ahogy tetszik vagy amit akartok című vígjátékét. SREMAC Paphá­borúját és FEYDEAU Barion há­zasodik című bohózatát. A vajda­sági színházak hagyományos se­regszemléjén a társulat igen hal­ványan szerepelt. A szerb biroda­lom összeomlása című történelmi bohózat nem kapott díjat. Végül azt is elmondhatjuk, hogy egyné­hány produkciónak nem nagyon tapsolt a közönség, talán azért, mert a szabadkai nézőkből hi­ányzik az a nyitottság, ami Brecht és Schnitzler befogadásához szük­sége lenne. A szerbhorvát együttest — át­menetileg — DÁVID Mária, a színház főigazgatója vezeti. A mű­vészeti tanács — a házi rendezők bevonásával — elkészítette az új műsort. A „csomagban” több cím szerepel. A műsorról Dávid Má­ria nyilatkozik. — A tavalyi évadból alig ho­zunk át három-négy produkciót. A társulat arccal a várható fel­adatok felé fordul. Megkezdődtek Dusan KOVAĆEVIĆ A begyűjtő központ című vígjátékának próbái. A bemutató előadás az új évad­ban lesz. Ez a komédia a hazai mentalitás elé tart görbe tükröt. A szerzőről azt mondják, hogy ő az új Nušić. Nikolaj ERDMAN Az öngyilkos című szatirikus dol­gozata a sztálinista korszakkal pe­rel. Erdman egy szervezetről ránt­ja le a leplet, és előadás közben ugyancsak furcsa érzésekkel néz­zük majd, hogy milyen a „rend és a fegyelem” országa. Színre vi­szi az együttes Jovan STERIJA POPOVIC Kir Janja című komé­diáját is. A mi Volpoménk „ka­landja” jó és hálás színpadi anyag, de csak abban az esetben, ha a régi darab új színekkel gazdago­dik. Aleksandar POPOVIC Balla­da Jelena Cetkovicról című doku­­mentumdrámájában a belgrádi forradalmárok harcát és helytál­lását taglalja a szerző. A Vuk Bu­­balo című darabot Branko COPIC írta. Megtörténhet azonban, hogy a választás a szerző egy másik művére esik. Cím: A mályvaszínű kert. A Glumijada című musical a népi humorral manipulál. A da­rab nyelvezete igen színes. A cse­lekményekben gazdag darabot hárman írták. MUJlClC, SENKER és SKRABA nevét tüntette fel a plakáton. A felsorolt produkciókat Bonko PIŠTALO és Vladimír PUTNIK rendezi. Zelimir ORES­­KOVIC rendezésében kerül bemu­tatásra Slobodan VLAJKOVIČ Éjszakai vágtázok című drámája, önelemzést nem végezhetünk, hi­szen maga az előadás mindig több, árnyaltabb közlendőt hordoz, mint cgv-egy nyilatkozat. Nem szeret­nénk, ha egy kedélyes vidéki tár­sulat mutatkoznak be az új évadban. A múltról nem érdemes beszélni, bízzunk abban, hogy a műsor ér­dekes lesz azok számára, akik­­ szellemi köztudatba építik bele a színház munkásságát. Személyi változásokról nem számolhatok be, de egynéhány fiatal minden bi­­zonnyal elhagyja Szabadkát. Dávid Mária azt is elmondta, hogy a Népszínház ismét felveszi a kapcsolatot a marosvásárhelyi színházzal, és bővül az együttmű­ködés a budapesti Radnóti Miklós Színpaddal. A magyar együttes az évadot horvátországi és szlovéniai portyával kezdi, majd Dél-Bánát­­ba utaznak a színészek. Esedékes a Koldusopera színre vitele Zág­rábban, Varaždinban, Csáktornyán és Lendván. Szeptemberben lesz az új évad első bemutatója. A begyűjtő központ. BARAC­S Zoltán BECSE Iratkozási bonyodalmakkal Beszélgetés Drágán Subotičkival, az illetékes községi egyeztető bizottság elnökével Becsén bonyodalmakkal járt a kisdiákok beiskolázása. A bonyo­dalmak ismertetésére Drágán SUI­­BOTIČKIT, az illetékes egyeztető bizottság elnökét kértük fel. — Egy 1980 óta hatályos hatá­rozat szerint Becsén a négy álta­lános iskolába a tanulók egy he­lyen, az általános oktatási köz­pontban iratkoznak, s a központ és a helyi közösségek­­képviselői­ből álló egyeztető bizottság cso­portosítja őket az ésszerűséget, a gazdaságosságot, a távolságot, to­vábbá a közösségi szellem és az együvé tartozás erősítését szem előtt tartva. Az óvoda­ nyilván­tartás alapján lebonyolított kör­kérdés kiderítette, hogy a terve­zett 12 helyett 13 tagozatot kell nyitni, meg hogy némelyik isko­lába aránytalanul sokan, másokba pedig indokolatlanul kevesen je­lentkeztek. Sok szülő, noha vala­melyik iskola tőszomszédságában van a lakása, gyermekét minden­áron távolabbiba­­kívánja íratni. Legtöbbjüket a Zdravko Gložanski Általános Iskolába íratták (melles­leg ennek az iskolának a legré­gebbi az épülete) összesen 106-ukat (80 szerbhorvát tannyelvű tagozat­ra, 26 a magyar nyelvűre). A Sever Djurkić iskolába 88-an pályáztak (62:26). A Pető­fi Sándor­ba (24:57). A Samu Mihályba 81-en (21:60). Várhatólag húszan jelent­keznek majd olyanok, közvetlenül tanévkezdéskor, akik nem része­sültek előzetes óvodai nevelésben. Az egyeztető bizottság 24, a kézen­fekvőnél távolabbi iskolát előny­ben részesítő szülővel próbált szót érteni. Mindhiába. Így a jelenlegi előírások értelmében nem marad más hátra, mint a vázolt helyzet­kép alapján nyitni meg a tagoza­tokat, a tizenharmadikat a Zdravko Gložanski iskolában. Az iratkozás körüli bonyodalom nem éli keletű, és aligha lehet megoldani mindaddig, míg az is­kolák néhány kérdésben nem jut­nak közös nevezőre és nem zárják ki a­­rivalitásnak a legcsekélyebb lehetőségét is — mondta Dragan Subotički, a községi egyeztető bi­zottság elnöke. Milosevón sem ment simán az Iratkozás. Évekkel ezelőtt itt meg akarták szüntetni az iskolát, mivel elsőtől harmadik osztályig osztat­lan tagozatokra járnak a diákok. Akkor a helybeli szülők ragasz­kodtak a fenntartásához. Most vi­szont a hat első osztályos gyermek szülei közül négy hajlandó volna Becsére adni gyermekét, a köz­oktatási központ munkástanácsá­nak és az egyeztető bizottságnak egybehangzó véleménye viszont az, hogy Milosevótól negyedik osztá­lyig ezután se utazzanak a diákok. í­­gy. Az irodalmi élet patthelyzetben Lemondott a Szerb íróegyesület Elnöksége A Szerb íróegyesület lap­ja, a Književne Novine után most Elnökségét is átme­netileg elveszítette: az el­nökségi ülésen, amelyen a Književne Novine főszer­kesztőjének, Milutin Fetro­­vicnak és a lap szerkesztő bizottságának a lemondása volt napirenden, szótöbb­séggel maga az Elnökség is lemondott azzal a meg­­indoklással, hogy „minden igyekezet ellenére a párbe­széd elmaradt, és meg van fosztva a lehetőségtől, hogy egybehangolja álláspontját a megfelelő köztársasági tár­sadalmi-politikai szerveké­vel”. Milutin Pet­rovic le­mondását az Elnökség , tu­domásul vette, ám „tekin­tettel a kényszerítés légkö­rére, melyben a döntés megszületett, nem teszi ma­gáévá, é­s egyúttal szeptem­ber elejére összehívja­ az íróegyesületi küldöttek rendkívüli közgyűlését”. Az előzmények: az író­szövetség lapját ért bírála­tok meg a szerkesztésében elkövetett melléfogások fel­­hánytorgatása nyomán a lap kiadótanácsa, abban a meggyőződésben, hogy a szerkesztőséggel való együtt­működés teljesen megfenek­lett, lemondott. Hiába sej­lett fel ezután a kiegyezés lehetősége, kútba esett min­den fáradozás a nézetek összebékítésén, és bekövet­kezett a­­főszerkesztő lemon­dása. A lemondás-sorozat indí­tékának megítélésében, mint azt az Elnökség fen­tebb idézett közleménye is sejtetni engedi, nemcsak a politikai nyomást kell te­kintetbe venni, hanem azt a nem kevésbé fo­akodó „alagsori” szóbeszédet is, amely az alkotói szabadság és az írói tisztesség önha­talmú védői felől érkezik, s amelyet hajlamosak va­gyunk lekicsinyelni. Az íróegyesület minden­esetre patthelyzetbe került, s vele erőterében megbénult az irodalom szolgálata is.

Next