Magyar Szó, 1983. augusztus (40. évfolyam, 209-223. szám)
1983-08-09 / 217. szám
-------BELPOLITIKA NYÁRI TÁRGYSORSJÁTÉKUNK A nyolcadik forduló második szelvénye A nyolcadik forduló szelvényeit közöljük ezen a héten. Itt van a második. Még négy ilyen lesz, valamennyit egyszerre kell majd beküldeni. A m fordulós szelvény A FŐNYEREMÉNYSZELVÉNY BETŰJE: K 49. A nyolcadik forduló nyereményeinek listája: 9 Egy aranyozott pezsgőspohárkészlet a majdanpeki Zlatarától 9 Egy csomag x 4-es szobához való Préta tapéta, szalaggal és ragasztóval 9 Egy TrepCa akkumulátor Zomborból 9 Egy edénykomplett a Gornji Milanovac-i Metalactól 9 Egy csomag közszükségleti cikkekből az adai Merkúrtól 9 Egy női bőrmellény a zentai Jedinstvótól 9 Egy ing a vranjei PKV-től 9 Egy Podravka-csomag 9 Egy 10 kilogrammos tésztacsomag a zentai Bacvankától 9 Öt könyv- és folyóiratcsomag a Forum könyvterjesztő osztályától 9 Egy Inka édességcsomag 9 Egy kozmetikai csomag a leskovaci Nevenától 9 Egy kozmetikai csomag a kruševaci Merimától 9 Egy tešanji autógyertya-komplett 9 Három roszioncsomag a zágrábi TOZ-tól 9 Hat lemezcsomag a zágrábi Jugotontól 9 Három liter IIA DELTA TLX motorolaj 9 Nyolc zseblámpa a zágrábi Croatiától 9 Három ételcsomag a zentai Champignontól 9 Egy fűszercsomag a horgosi—törökkanizsai paprikagyártól 9 Négy élelmiszercsomag a zentai Fermintől 9 Kétszer öt kilogrammos szójaliszt a becsei Sojaproteintől 9 Kétszer negyven kiló szójadara a becsei Sojaproteintől 9 Egy Podravka faliszőnyeg 9 Két szakácskönyv: A Vegeta 100 receptje 9 Két szakácskönyv: Libera Marconi száz bolondos ebédje 9 Két pár férficipő a zentai Derby-től 9 Három magyar nyelvű szakácskönyv: Sütemény — az Ön büszkesége 9 Egy kőművescsiga 9 Egy pár női cipő a vranjei Kostanától 9 Egy Studenac trikó A tárgysorsjátékunkban résztvevő munkaszervezetek: tjfel ПЛ0КЛ 11 VRC ÉPÜLETANYAGIPARI GAZDASÁGI SZERVEZET 4 all K------------------------------------------------------------------\JSL3L3 A Kossuth TMASZ — • — Mostel TMASZ KISHEGYES Közös szolgálat munkaközössége — —————---------■— ---------------------------------------------------------------------------- ' I ф INEX-TISA «£»► bútorgyár zenta Ц ¥ ERJESZTŐIPARI TMASZ, ZENTA ,30 (® EHERGOINWEST e ves a TV0RN1CA SVJEĆICA1 | LESKOVAC 1NDUSTRIJSKE KERAM1KE flcucfo ЦјЏ leskovac 7EŠANJ.JUG0SLAVIJA : , _______J V_______II----------/ V SIGMA^ ■ - . MV subotica Ју MOTOROLAJ 1923 ^гшзг^ 1983 @ 5.&EUIHSAP МЕТАЛОПРЕРАЋИВАЧНА ИНДУСТРИЈА В Л А Ц Е FÉMFELDOLGOZÓ IPARI MUNKASZERVEZET - BLACK KIKINDA új exportlehetőség A kikindai Bánát Agráripari Kombinát PIK Húsfeldolgozó Ipari Társultmunka-alapszervezetében a közelmúltban befejezték a korszerűsítést, amelynek célja az volt, hogy lehetővé tegye a nyugati államokba való exportot is. A vágóhíd korszerűsített üzemrészlegeit a minap átvizsgálta az Európai Gazdasági Közösség illetékes bizottsága is, és megállapította, hogy megvannak a kellő feltételek, valamint hogy az itt előállított termékek megfelelnek a nyugati piac követelményeinek. Ezt követően a szövetségi mezőgazdasági bizottság közölte a kikindaiakkal, hogy a PIK zavartalanul exportálhatja a sertés- és a borjúhúst a nyugati országokba, természetesen úgy, ha gazdaságosnak tartja. Várható, hogy legtöbb húst Olaszországba és Görögországba fognak exportálni, mert e két ország eddig is nagy mennyiségű borjúhúst vásárolt hazánkban. Re MAGYAR SZÓ 1983. augusztus 9. kedd Saját erőnkből építjük a falut Követendő a szorgos tornyosiak példája Autóbuszunk a tornyosi autóbuszállomás egyik kocsiállására áll be. A váróteremben egy-két utas csomagját ölében tartva üldögél. Várótermes, kocsiállásos autóbuszállomás Tornyoson? Egy kétezer lelket számláló faluban? Igen, egy szabályos, városi állomás kicsinyített mása. A falu, zömében földműves lakosának a büszkesége az autóbuszállomás, de a betonozott járda, a csaknem 7 kilométeres műút is. Mindezt nemcsak saját pénzükből, hanem saját erejükből is építették. — A szó szoros értelmében a saját, erőnkből — dicsekszik DER Jenő, a helyi közösség titkára. — Minden ősszel, amikor már kissé ráérünk, és a pénz is összegyűlik, nekilátunk a falu építéséhez. Napi beosztást, készítettünk, így mindenki kiveheti a részét a munkából. Követendő a szorgos tornyosiak példája! Önkéntes munkáról lévén szó, valószínűleg akad olyan polgár is, aki nem szívesen vagy egyáltalán nem segít. — Csupán két-három ember utasította vissza a munkát. Szóra sem érdemesek. Tudja, mindenhol vannak munkakerülők és olyan dolgozók, akik úgy tesznek, hogy nekik rengeteg a dolguk, ezért nem érnek rá az önkéntes munkára. Sajnos, gyakran az ilyen „dolgozók” azt gondolják magukról, hogy ők társadalmunk igen fontos, nélkülözhetetlen láncszemei toldom meg gondolatban a titkár szavait. Térjünk vissza a közművesítéshez. — Több más község példájára az eddigi ötszázalékos helyi járulék helyett évente váltakozó százalékú járulékot vezettünk be, a kataszteri jövedelem után. A pénzt sajnos, a törvény értelmében, nem használhatjuk folyamatosan, ezért csak akkor foghatunk munkához, amikor már erre minden pénz öszszegyűlik. Az árak állandó emelkedése folytán a „befagyasztott” pénz veszít értékéből... — Nemcsak az értékét veszti a pénz, hanem a bank a pénzünket kamatmentesen egy ideig jogtalanul használja ... Tehát, már megkezdték volna a hátralevő 4 kilométeres út aszfaltozását, a Széliskolánál még egy fedett autóbuszállomás építését, a dűlőutak salakozását, talán még a nem működő, de már Művelődési Otthonnak nevezett épület tatarozását is. Jelenleg a rekreációs központot bővítjük. A medencét és a használaton kívüli kézilabda-pályát felújítjuk, egy kétsávos tekepályát és egy éttermet építünk. Néhány szakember vezetésével a falu polgárai végzik a munkát. Tornyos néhány lakójától értesültünk, hogy a falu egyik nagy gondja az ivóvízellátás. A szárazság, a nagy porták öntözése folytán kiapadtak a kutak. A csapokból a víz alig csordogál. — A központi, 10 000 méteres csatornahálózat mintegy 200 háztartást lát el vízzel — ismertette a helyi közösség titkára. — Két kútból merítjük a vizet, de sajnos gyengék a szivattyúk. A vízellátás javítása érdekében, egy erősebbet veszünk, amelyet a nagykútba helyezünk. Helyi járulékból, önkéntes munkával épül, gazdagodik a falu. A tornyosi polgárok igyekeznek azokat a feltételeket megteremteni, amelyek a falu továbbfejlődéséhez szükségesek. Amint láttuk, sikerrel N. Z. BECSE Próbaüzemei az új pecsenyecsibe-telep A Becsei Agráripari Munkaszervezet keretébe tartozó Zivanopromet társultmunka-alapszervezet nyersanyagellátása céljából a fejlesztési program, keretében több pecsenyecsibetelep létesítését tervezik. Az alapszervezet vágóhídja részére nevelnek pecsenyecsibét. Az említett terv első része teljesült, Péter révén ugyanis felépült az évi egymillió pecsenyecsirke nevelésére szolgáló baromfitelep, amely a Zivinopromet szükségleteinek egynegyedét fogja fedezni. Hat és fél év után kézbesítettek egy képeslapot , a napokban érkezett meg Nemesmiliticsre a küldemény Kölnből A nemesmiliticsi postás a megszokott módon dobta be a műanyag fóliába csomagolt színes képeslapot Kocsis Tibor nemesmiliticsi lakos Ady Endre utcai házának levelesládájába. Amikor Tibor és felesége, Rozika felnyitották, megdöbbentek: az NSZK- beli Köln am Rheinből érkezett a különlegesen kezelt képeslap. Ott pedig már régóta senkijük sem tartózkodik! — Furcsának találtam, mert fóliás levelet még nem kaptunk. Amikor férjem megjött, felnyitottuk. A döbbenettől elámultunk. Apósom, a felesége és a két sógorom adták fel még 1976. december 21-én. Igen, több mint hat és fél évig utazott a képeslap, amíg elért küldetésének helyére — mondja Rozika, a háziasszony. Az előzményekről Tibor bátyjánál, Jánosnál érdeklődtünk, aki évekkel ezelőtt az NSZK-ban tartózkodott családjával ideiglenes munkán. — Szüleim nálam és Pista bátyámnál voltak három hétig vendégségben Kölnben. Emlékszem, innen írták a képeslapot Tibornak és családjának. Megfelelő bélyeggel láttuk el és föladtuk. Amikor szüleim 1977 januárjában hazaértek, elcsodálkoztak azon, hogy az nem érkezett meg. Akkor el is felejtettük, nem törődtünk vele, hiszen csak egy közönséges jókívánságot továbbító képeslapról volt szó. Időközben az apa, Kocsis István mészáros elhunyt. János és István is hazajöttek az NSZK-ból, itthon élnek, dolgoznak Zomborban és Nemesmiliticsen. Kocsis Tibor kezébe veszi a küldeményt és a mellékelt három, francia, angol és német nyelvű bocsánatkérő szöveget tartalmazó levelet leteszi az asztalra. Elolvassuk: „Elnézést kérünk a címzetttől, hogy csak késve kézbesítjük a képeslapot, de az nyilván a kezeléskor megsérült és így maradt a kölni postán”, áll, a rövid nyilatkozat, amit a kölni postaigazgatóság adott ki. P. M. *Alom a cégtáblán Reggel hat óra. A nagy udvaron már javában folyik a munka. A garázsajtó megcsirkodult, amikor kinyitották, hogy előgurítsák a nagy Ford kocsit, amelyik mosásra vár. A házmester fia már felsöpörte az udvart és részegen düledező vizesnyolcasokat csöpögtetett rá egy kannából. Kiskovács, aki éjszakai műszakban dolgozott, le sem feküdt, hanem felsorakoztatta maga előtt hat gyerekének a szandáljait és azokat fényesítgette. A felesége már levágta a csirkét és éppen a beleit távolította el, miközben Cindur cica és a Morzsi kutya méla lesben álltak, mikor vethetik rá magukat a ritka csemegére. Benyovicsné örök kézimunkáit hímezgette a világos előszobában, szomszédasszonya most kezdte hámozni a lekvárnak valót: jött, ment, cselekedett minden élőlény az udvarban, csak éppen az első emeleti erkélyen honolt néma csend, amit ritkán cifrázott csak egyegy rövid horkantás. Mit tagadjuk, aludtak még Horkaiék az egész jövő-menő sürgölődő udvarban, ők, csak éppen ők. A dolog a következőképpen történt. Még tegnap este vacsora után az öreg Horkai mélyen beleszívott kurta pipájába és kerek perec kijelentette, hogy ezt nem lehet kibírni! Mármint a hőséget, amely úgy terpeszkedett a kicsi lakásban, mintha külön gyapjúpaplannal terítették volna be a terepet, sőt a tetejébe még a villanykályhát is begyújtották volna. — Hát ha nem lehet kibírni — mondta Janika nagy csendesen — még csak kilencéves volt, de már teljes „szavazati joga” volt a családban —, akkor gyerünk ki az erkélyre. Helyes! — helyeselt az apja, és ők hárman rögtön kivonultak az erkélyre, amely a langyos esti szellőben üdítően tárulkozott előttük. — Hát ha helyes, akkor hozzuk ki az ágyneműt és aludjunk itt kint. A szülők összenéztek és elnevették magukat. — Mond valamit ez a gyerek — pusmogta az anyja, aki amúgy is büszke volt elsőszülött fiára... Nem is késlekedtek, hanem buzgón nekiláttak az ágyazásnak. A nagymama nagykendőjét tették le a földre lepedőnek és rendre kihozták az orgonahuzatos nagy párnákat, takarókat, de akkor „álljon meg a menet” szavakkal az apa leállította a hurcolkodást.— És hova fogjuk támasztani a vánkosokat — kérdezte gáncsosan. Az anya rögtön befelelt. Igaza van Janinak, a párnákat meg kell támaszani, és hová máshova támaszthatjuk őket, mint a cégtáblára, igenis a cégtáblára, amit már a költözködésnél itt találtak az erkélyen. Az anya akkor még lemosta a táblát mosóporos melegvízzel, gondosan megtörölgette és azt mondta: „Jó lesz ez még valamire!” Amint hogy jó is lett. Végig fektették a cégtáblát az erkély északi oldalán, és most olyan szépen álltak előtte, haptákban a nagypárnák, mintha a firmatáblát egyenest ezért szerkesztették volna. Így történt, hogy a forró nyári éjszakában libasorban kivonult az egész kis család az erkélyre aludni. Ha közben véletlenül elered a zápor, fölkerekednek, mindenki fölkapja saját cuccát, bevonul a maga legális fekhelyére, ahol elalvás előtt hosszában-széltében megtárgyalják a tényeket. De ez már egy másik mese. A lényeg az, hogy reggeli hatkor a lakók már nagyban végezték a dolgukat, hőseink még az igazak álmát aludták, ahogyan Jancsika mondja: „Csak még egy kicsit!” KOHLMANN Anna