Magyar Szó, 1983. augusztus (40. évfolyam, 209-223. szám)

1983-08-09 / 217. szám

-------BELPOLITIKA NYÁRI TÁRGYSORSJÁTÉKUNK A nyolcadik forduló második szelvénye A nyolcadik forduló szelvényeit közöljük ezen a héten. Itt van a második. Még négy ilyen lesz, valamennyit egyszerre kell majd beküldeni. A m forduló­s szelvény­­ A FŐNYEREMÉNYSZELVÉNY BETŰJE: K 49. A nyolcadik forduló nyereményeinek listája: 9 Egy aranyozott pezsgőspohárkészlet a majdanpeki Zlatarától 9 Egy csomag­­ x 4-es szobához való Préta tapéta, szalaggal és ra­gasztóval 9 Egy TrepCa akkumulátor Zomborból 9 Egy edénykomplett a Gornji Milanovac-i Metalactól 9 Egy csomag közszükségleti cikkekből az adai Merkúrtól 9 Egy női bőrmellény a zentai Jedinstvótól 9 Egy ing a vranjei PKV-től 9 Egy Podravka-csomag 9 Egy 10 kilogrammos tésztacsomag a zentai Bacvankától 9 Öt könyv- és folyóiratcsomag a Forum könyvterjesztő osztályától 9 Egy Inka édességcsomag 9 Egy kozmetikai csomag a leskovaci Nevenától 9 Egy kozmetikai csomag a kruševaci Merimától 9 Egy tešanji autógyertya-komplett 9 Három roszi­oncsomag a zágrábi TOZ-tól 9 Hat lemezcsomag a zágrábi Jugotontól 9 Három liter IIA DELTA TLX motorolaj 9 Nyolc zseblámpa a zágrábi Croatiától 9 Három ételcsomag a zentai Champignontól 9 Egy fűszercsomag a horgosi—törökkanizsai paprikagyártól 9 Négy élelmiszercsomag a zentai Fermintől 9 Kétszer öt kilogrammos szójaliszt a becsei Sojaproteintől 9 Kétszer negyven kiló szójadara a becsei Sojaproteintől 9 Egy Podravka faliszőnyeg 9 Két szakácskönyv: A Vegeta 100 receptje 9 Két szakácskönyv: Libera Marconi száz bolondos ebédje 9 Két pár férficipő a zentai Derby-től 9 Három magyar nyelvű szakácskönyv: Sütemény — az Ön büszke­sége 9 Egy kőművescsiga 9 Egy pár női cipő a vranjei Kostanától 9 Egy Studenac trikó A tárgysorsjátékunkban résztvevő munkaszervezetek: tjfel ПЛ0КЛ 11 VR­C ÉPÜLETANYAGIPARI GAZDASÁGI SZERVEZET 4 all K------------------------------------------------------------------­\JSL3L3 A Kossuth TMASZ — • — Mostel TMASZ KISHEGYES Közös szolgálat munkaközössége — —————---------■— ---------------------------------------------------------------------------- ' I ф INEX-TISA «£»► bútorgyár zenta Ц ¥ ERJESZTŐIPARI TMASZ, ZENTA ,30 (® EHERGOINWEST e ves a TV0RN1CA SVJEĆICA1 | LESKOVAC 1NDUSTRIJSKE KERAM1KE flcucfo ЦјЏ leskovac 7EŠANJ.JUG0SLAVIJA : , _______J V_______II----------/ V SIGMA^ ■ - . MV subotica Ју MOTOROLAJ 1923 ^гшзг^ 1983 @ 5.&EUIHSAP МЕТАЛОПРЕРАЋИВАЧНА ИНДУСТРИЈА В Л А Ц Е FÉMFELDOLGOZÓ IPARI MUNKASZERVEZET - BLACK KIKINDA új exportlehetőség A kikindai Bánát Agráripari Kombinát PIK Húsfeldolgozó Ipari Társultmunka-alapszerveze­­tében a közelmúltban befejezték a korszerűsítést, amelynek célja az volt, hogy lehetővé tegye a nyugati államokba való expor­tot is. A vágóhíd korszerűsített üzem­részlegeit a minap átvizsgálta az Európai Gazdasági Közösség ille­tékes bizottsága is, és megállapí­totta, hogy megvannak a kellő feltételek, valamint hogy az itt előállított termékek megfelelnek a nyugati piac követelményeinek. Ezt követően a szövetségi mező­­gazdasági bizottság közölte a ki­­kindaiakkal, hogy a PIK zavar­talanul exportálhatja a sertés- és a borjúhúst a nyugati országokba, természetesen úgy, ha gazdaságos­nak tartja. Várható, hogy legtöbb húst Olaszországba és Görögországba fognak exportálni, mert e két ország eddig is nagy mennyiségű borjúhúst vásárolt hazánkban. R­e MAGYAR SZÓ 1983. augusztus 9. kedd Saját erőnkből építjük a falut Követendő a szorgos tornyosiak példája Autóbuszunk a torn­y­osi autó­buszállomás egyik kocsiállására áll be. A váróteremben egy-két utas csomagját ölében tartva üldögél. Várótermes, kocsiállásos autó­buszállomás Tornyoson? Egy két­ezer lelket számláló faluban? Igen, egy szabályos, városi állo­más kicsinyített mása. A falu, zö­mében földműves lakosának a büszkesége az autóbuszállomás, de a betonozott járda, a csaknem 7 kilométeres műút is. Mindezt nem­csak saját pénzükből, hanem saját erejükből is építették. — A szó szoros értelmében a sa­ját, erőnkből — dicsekszik DER Je­nő, a helyi közösség titkára. — Minden ősszel, amikor már kissé ráérünk, és a pénz is összegyűlik, nekilátunk a falu építéséhez. Napi beosztást, készítettünk, így min­denki kiveheti a részét a munká­ból. Követendő a szorgos tornyosiak példája! Önkéntes munkáról lévén szó, va­lószínűleg akad olyan polgár is, aki nem szívesen vagy egyálta­lán nem segít. — Csupán két-három ember uta­sította vissza a munkát. Szóra sem érdemesek. Tudja, mindenhol van­nak munkakerülők és olyan dol­gozók, akik úgy tesznek, hogy ne­kik rengeteg a dolguk, ezért nem érnek rá az önkéntes munkára. Sajnos, gyakran az ilyen „dol­gozók” azt gondolják magukról, hogy ők társadalmunk igen fon­tos, nélkülözhetetlen láncszemei toldom meg gondolatban a titkár szavait. Térjünk vissza a közművesítés­hez. — Több más község példájára az eddigi ötszázalékos helyi járulék helyett évente váltakozó százalé­kú járulékot vezettünk be, a ka­taszteri jövedelem után. A pénzt sajnos, a törvény értelmében, nem használhatjuk folyamatosan, ezért csak akkor foghatunk munkához, amikor már erre minden pénz ösz­­szegyűlik. Az árak állandó emelkedése foly­tán a „befagyasztott” pénz veszít értékéből... — Nemcsak az értékét veszti a pénz, hanem a bank a pénzünket kamatmentesen egy ideig jogtala­nul használja ... Tehát, már megkezdték volna a hátralevő 4 kilométeres út aszfal­tozását, a Széliskolánál még egy fedett autóbuszállomás építését, a dűlőutak salakozását, talán még a nem működő, de már Művelődési Otthonnak nevezett épület tataro­zását is.­­ Jelenleg a rekreációs közpon­tot bővítjük. A medencét és a használaton kívüli kézilabda-pályát felújítjuk, egy kétsávos tekepályát és egy éttermet építünk. Néhány szakember vezetésével a falu pol­gárai végzik a munkát. Tornyos néhány lakójától érte­sültünk, hogy a falu egyik nagy gondja az ivóvízellátás. A szá­razság, a nagy porták öntözése folytán kiapadtak a kutak. A csa­pokból a víz alig csordogál. — A központi, 10 000 méteres csatornahálózat mintegy 200 ház­tartást lát el vízzel — ismertette a helyi közösség titkára. — Két kútból merítjük a vizet, de saj­nos gyengék a szivattyúk. A víz­ellátás javítása érdekében, egy erősebbet veszünk, amelyet a nagy­­kútba helyezünk. Helyi járulékból, önkéntes mun­kával épül, gazdagodik a falu. A tornyosi polgárok igyekeznek azo­kat a feltételeket megteremteni, amelyek a falu továbbfejlődéséhez szükségesek. Amint láttuk, siker­rel N. Z. BECSE Próbaüzemei az új pecsenyecsibe-telep A Becsei Agráripari Munka­­szervezet keretébe tartozó Ziva­­nopromet társultm­unka-alapszer­vezet nyersanyagellátása céljából­ a fejlesztési program, keretében több pecsenyecsi­betelep létesíté­sét tervezik. Az alapszervezet vá­góhídja részére nevelnek pe­csenyecsibét. Az említett terv első része teljesült, Péter révén ugyanis felépült az évi egymillió pecsenyecsirke nevelésére szolgá­ló baromfitelep, amely a Zivino­­promet szükségleteinek egynegye­dét fogja fedezni. Hat és fél év után kézbesítettek­­ egy képeslapot , a napokban érkezett meg Nemesmiliticsre a küldemény Kölnből A nemesmiliticsi postás a meg­szokott módon dobta be a mű­anyag fóliába csomagolt színes képeslapot Kocsis Tibor nemes­militicsi lakos Ady Endre utcai házának levelesládájába. Amikor Tibor és felesége, Rozika felnyi­tották, megdöbbentek: az NSZK- beli Köln am Rheinből érkezett a különlegesen kezelt képeslap. Ott pedig már régóta senkijük sem tartózkodik! — Furcsának találtam, mert fóliás levelet még nem kaptunk. Amikor férjem megjött, felnyitot­tuk. A döbbenettől elámultunk. Apósom, a felesége és a két só­gorom adták fel még 1976. decem­ber 21-én. Igen, több mint hat és fél évig utazott a képeslap, amíg elért küldetésének helyére — mondja Rozika, a háziasszony. Az előzményekről Tibor bátyjá­nál, Jánosnál érdeklődtünk, aki évekkel ezelőtt az NSZK-ban tar­tózkodott családjával ideiglenes munkán. — Szüleim nálam és Pista bá­tyámnál voltak három hétig ven­dégségben Kölnben. Emlékszem, innen írták a képeslapot Tibornak és családjának. Megfelelő bélyeg­gel láttuk el és föladtuk. Amikor szüleim 1977 januárjában hazaér­tek, elcsodálkoztak azon, hogy az nem érkezett meg. Akkor el is felejtettük, nem törődtünk vele, hiszen csak egy közönséges jókí­vánságot továbbító képeslapról volt szó. Időközben az apa, Kocsis István mészáros elhunyt. János és István is hazajöttek az NSZK-ból, itthon élnek, dolgoznak Zomborban és Nemesmiliticsen. Kocsis Tibor kezébe veszi a küldeményt és a mellékelt három, francia, angol és német nyelvű bocsánatkérő szöveget tartalmazó levelet leteszi az asztalra. Elolvas­suk: „Elnézést kérünk a címzett­­től, hogy csak késve kézbesítjük a képeslapot, de az nyilván a kezeléskor megsérült és így ma­radt a kölni postán”, áll, a rövid nyilatkozat, amit a kölni posta­­igazgatóság adott ki. P. M. *Alom a cégtáblán Reggel hat óra. A nagy udvaron már javában folyik a munka. A garázsajtó megcsirkodult, ami­kor kinyitották, hogy előgurítsák a nagy Ford kocsit, amelyik mosásra vár. A házmester fia már felsöpörte az udvart és részegen düledező vizes­nyolcasokat csöpögtetett rá egy kannából. Kisko­­vács, aki éjszakai műszakban dolgozott, le sem feküdt, hanem felsorakoztatta maga előtt hat gye­rekének a szandáljait és azokat fényesítgette. A felesége már levágta a csirkét és éppen a beleit távolította el, miközben Cindur cica és a Morzsi kutya méla lesben álltak, mikor vethetik rá ma­gukat a ritka csemegére. Benyovicsné örök kézi­munkáit hímezgette a világos előszobában, szom­szédasszonya most kezdte hámozni a lekvárnak valót: jött, ment, cselekedett minden élőlény az udvarban, csak éppen az első emeleti erkélyen honolt néma csend, amit ritkán cifrázott csak egy­­egy rövid horkantás. Mit tagadjuk, aludtak még Horkaiék az egész jövő-menő sürgölődő udvarban, ők, csak éppen ők. A dolog a következőképpen történt. Még tegnap este vacsora után az öreg Horkai mélyen beleszívott kurta pipájába és kerek perec kijelentette, hogy ezt nem lehet kibírni! Mármint a hőséget, amely úgy terpeszkedett a kicsi lakásban, mintha külön gyapjúpaplannal terítették volna be a terepet, sőt a tetejébe még a villanykályhát is begyújtották vol­na. — Hát ha nem lehet kibírni — mondta Janika nagy csendesen — még csak kilencéves volt, de már teljes „szavazati joga” volt a családban —, akkor gyerünk ki az erkélyre. Helyes! — helyeselt az apja, és ők hárman rög­tön kivonultak az erkélyre, amely a langyos esti szellőben üdítően tárulkozott előttük. — Hát ha helyes, akkor hozzuk ki az ágyne­műt és aludjunk itt kint. A szülők összenéztek és elnevették magukat. — Mond valamit ez a gyerek — pusmogta az anyja, aki amúgy is büszke volt elsőszülött fiára... Nem is késlekedtek, hanem buzgón nekiláttak az ágya­zásnak. A nagymama nagykendőjét tették le a föld­re lepedőnek és rendre kihozták az orgonahuzatos nagy párnákat, takarókat, de akkor „álljon meg a menet” szavakkal az apa leállította a hurcolko­­dást.­­— És hova fogjuk támasztani a vánkosokat — kérdezte gáncsosan. Az anya rögtön befelelt. Igaza van Janinak, a párnákat meg kell támaszani, és hová máshova tá­maszthatjuk őket, mint a cégtáblára, igenis a cégtáblára, amit már a költözködésnél itt találtak az erkélyen. Az anya akkor még lemosta a táblát mosóporos melegvízzel, gondosan megtörölgette és azt mondta: „Jó lesz ez még valamire!” Amint hogy jó is lett. Végig fektették a cégtáblát az erkély északi oldalán, és most olyan szépen álltak előtte, haptákban a nagypárnák, mintha a firmatáblát egyenest ezért szerkesztették volna. Így történt, hogy a forró nyári éjszakában liba­sorban kivonult az egész kis család az erkélyre­­ aludni. Ha közben véletlenül elered a zápor, föl­­kerekednek, mindenki fölkapja saját cuccát, bevo­nul a maga legális fekhelyére, ahol elalvás előtt hosszában-széltében megtárgyalják a tényeket. De ez már egy másik mese. A lényeg az, hogy reggeli hatkor a lakók már nagyban végezték a dolgukat, hőseink még az igazak álmát aludták, ahogyan Jancsika mondja: „Csak még egy kicsit!” KOHLMANN Anna

Next