Magyar Szó, 1984. május (41. évfolyam, 133-148. szám)

1984-05-28 / 145. szám

XLI. évf., 145. (13288.) szám 1984. május 28., hétfő Ara 10 dinár Kezdődik a negyedik forduló (Nyereményszelvény az 5. oldalon) Dicső események emlékét idézveCsak együtt vagyunk erősek Nagyszabású ünnepség Titov Drvaron — Dane­ćuić és Hamdija Pozderac mondott beszédet Tegnap Titov Drvaron megtartották a záró részét annak az ünnepségsorozatnak, amellyel megünnepeltük forradalmunk nagy jubileumait: a drvari ellenséges légideszant megsemmisítésének, az OZNA megalakításának és az USAOJ II. kongresszusának 40. évfordulóját. A hős város több tízezer vendéget fogadott ebből az alkalomból, mindazokat, akik az ország minden részéből idese­­reglettek, hogy megemlékezzenek azokról az áldozatokról, ame­lyeket a hős város hozott a 40 évvel ezelőtti történelmi napokban. Még egy alkalom volt ez arra, hogy felelevenítsék azoknak a di­cső eseményeknek az emlékét, amelyek során, a második világ­háború idején Drvar egész lakossága egy emberként kelt fel, hogy megvédje marsallját, főparancsnokát, Josip Broz Titót. Az ünnepségre vendégek érkez­tek Bosanska Krajinából, Likából, Kordunból és Dalmáciából. Ott volt a fiatalok küldöttsége, a J­H tag­jai és a még életben levő harco­sok. Felidézték azokat az emlé­keket, amikor a drvatiak egyedül­álló hőstettet hajtottak végre és amelynek köszönhetően a város el­nyerte a hős város kitüntetést. Az ünnepségek egész májusban tar­tottak, a legünnepélyesebb rész azonban tegnap zajlott le. A déli órákban a jugoszláv légierők tag­jai, a bosznia-hercegovinai repülős­szövetség és a területvédelmi, va­lamint a polgári védelmi drvari egységek és az azonos egységek Bosansko Grahovóról és Bosanski Petrovacról alkalmi műsort ren­deztek, amelyben rekonstruálták a drvari ellenséges légitámadást és bemutatták a korszerű viszonyok közepette lebonyolított légideszan­­tot. Ezután megkoszorúzták a máso­dik világháború áldozatainak em­lékművét. A legünnepélyesebb ese­mény Drvar központjában játszó­dott le a délutáni órákban, amikor több tízezer ember részvételével megtartották a nagy népgyűlést. Ezen részt vett Radovan Vlat­­kovic, a JSZSZK Elnökségének alelnöke, a föderáció küldöttségei, valamennyi köztársaságunk és tar­tományunk küldöttsége, a második világháború szövetséges hatalmai­nak belgrádi nagykövetei és má­sok. Küldöttséggel képviseltette magát az ünnepségen a Szövet­ségi Belügyi Titkárság, a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség, hazánk hős városai, a Tito nevét viselő városok, a Föderáció Tanácsa, a köztársaságok tanácsai, a még élő néphősök, a MNH tábornokai és tengernagyai, valamint Bosanka Krajina, Dalmácia, Lika és Kor­dun környező községei. Az egybegyűltek előtt beszédet mondott Dane Cilic vezérezredes, a JKSZ KB Elnökségének tagja és Hamdija Pozderac, a Bosznia-Her­cegovina J­KSZ Központi Bizottsá­gának elnöke. Hadseregünket elszakíthatatlan kapcsolat fűzi a munkásosztályhoz Dane Ćuić vezérezredes beszéde A drvari csata népfelszabadító háborúnk egyik legsúlyosabb és legdrárrtaibb ütközete volt. Sors­döntő küzdelem volt ez, életre és halálra, Hitler válogatott egysé­geivel; csata, amelyben Drvar la­kossága és a hadsereg hősiesen védték főparancsnokunkat, az új jugoszláv állam katonai és politi­kai vezetőségét és mindazt, amit nemzeteink és nemzetiségeink szé­les e hazában véres harccal kivív­tak —■ mondta többek között Dane Curé vezérezredes, amikor a Ju­goszláv Néphadsereg nevében az ünneplőkhöz intézte szavait. — Azokig a májusi napokig népfel­szabadító harcunk során, amelyet a Kommunista Párt és Tito veze­tésével vívtunk, igen sokat alkot­tunk már: megalakítottuk az erős és harcképes Jugoszláv Népfel­szabadító Hadsereget, amelynek 350 000 harcosa volt, akiket 11 hadtestbe, 39 hadosztályba, 22 ön­álló brigádba és mintegy 140 par­tizánosztagba szerveztünk. Az ellenséges légideszantról be­szélvén, amelyet a legnagyobb ti­toktartás mellett szerveztek meg, Dane Curé vezérezredes emlékez­tetett arra, hogy a támadás má­jus 25-én reggel, Tito születés­napján kezdődött, ami már magá­ban is azt a célt szolgálta, hogy meglepjen bennünket. Félórás bombázás során a német repülős­­egységek ontották magukból Drvarra halálos terhüket, és ami­kor minden elcsendesedett, 7 óra tájban újabb repülőhullám érke­zett. Ezúttal szállítóegységek jöt­tek, amelyekből ejtőernyősök ug­ráltak ki, vitorlázógépek érkez­tek, amilyeneket sok harcosunk addig még nem is látott. Harco­saink lövöldöztek rájuk, s amikor leereszkedtek, azt hitték, hogy ők lőtték le őket. Ám gyorsan rá­döbbentek, hogy akik érkeztek, azok Titót keresik, és hogy eze­ket minél előbb meg kell semmi­síteni. A németek nem tudták ponto­san, hogy Tito elvtárs hol tartóz­kodik. Arra számítottak, hogy a lakosságtól majd ezt könnyen megtudják. Megszállottjai voltak annak az óhajuknak, hogy min­denáron és minél előbb megtalál­ják Titót, ezért valóságos ember­vadászatot rendeztek. Nem kímél­ték sem a nőket, sem a gyerme­keket. Vadállati módon csak öl­tek, gyilkoltak és kínozták az em­bereket. Akkor mintegy 350 bá­tor drvari vesztette életét. De Drvar ellenállt. Védte Titót, szin­te legendává vált. Hős várossá. Beszéde további részében Dane Curé vezérezredes emékeztetett arra, hogy ezt az évfordulót igen bonyolult nemzetközi katona-po­litikai időszakban ünnepeljük. A vil­ágon súlyos válság uralkodott el, számtalan veszélyes tűzfészek ala­kult ki, terjed a nagyhatalmak közötti bizalmatlanság és erősödik a fegyverkezési verseny. Kihasz­nálva a megromlott nemzetközi vi­szonyokat, folytatta, és a belső ne­hézségeinket, ismét felemelték fe­jüket a szocialistaellenes erők, elő­­ráncigál­va a régi, általunk már jól ismert fegyverüket, felidézve a múlt rossz szellemeit: a naciona­lizmust, a klero-nacionallizmust és más idegen ideológiákat, megkísé­relvén, hogy bizalmatlanságot hint­senek el önigazgatásunk fejlődése iránt, helyette a többpártrendszert kínálva fel mint lehetőséget, és hasonlókat. Ma ezeknek és az ilyen hasonlóknak egyebek között útjá­ban van a Jugoszláv Néphadsereg is, amely mindig is népi volt és népi maradt; titói, lényegében és társadalmi lényét tekintve forra­dalmi; olyan, amilyennek a drva­tiak is ismerik. Hadseregünk tervszerűen fejlő­dött, állandóan ellenőrizvén harci készségét. Ma is úgy fejlődik mint nemzeteink és nemzetiségeink egy­séges fegyveres erejének legfőbb ütőereje. Szervezettség, műszaki fel­szereltség, erkölcsi szilárdság, tudás és általános harckészség tekinteté­ben hadseregünk a tartópillére védel­mi rendszerünknek és jelentős té­nyező az ellenség visszatartásában; tényező belső szilárdságunk és ha­zánk nemzetközi pozíciójában, sza­badságában, függetlenségében és te­rületi sérthetetlenségében. Hadse­regünk a népből nőtt ki, gazdag forradalmi hagyományainak alap­ján fejlődött, elléphetetlenül ösz­­szekötődött a munkásosztállyal, hű saját magához és népéhez, hű azok­­­­hoz a célokhoz, amelyekért harcolh­t­­unk, ha a Kommunista Szövetség politikájához és mint eddig is volt,­­ ezután is a fő ütőerő lesz annak megvédésében, amit Tito vezetésé­vel elértünk. A divati tapasztalat, folytatta Dane Curé vezérezredes, értékes forrás, amelyhez vissza-visszaté­rünk még sokáig. Igazolja, hogy általános honvédelmi elképzelé­sünk, amely a legszélesebb népré­tegek támogatására alapozódik, ha­tásos védelemnek bizonyul amikor az ország függetlenségét és a for­radalom vívmányait kell megóv­nunk, akár a legnehezebb feltéte­lek közepette is. Egyben igazolja azt az általános érvényű elvünket, hogy állandóan erősíteni kell a hadsereg és a nép közötti kapcso­latot, hogy erősíteni kell a had­sereg forradalmi és népi jellegét — fejezte be beszédét Dane Curé ve­zérezredes. (Тапјид) Mai számunkból: • Bizonytalan a kőolaj-kiszállítás sorsa A hajózás válsága a Perzsa-öbölben (2. oldal) • Rejtett kapacitások Tudósítás a kikindai ga­zdaság helyzetéről (3. oldal) • Felhős, változékony idő Időjárásjelentésünk a 10. oldalon Hamdija Pozderac beszéde A dirvari hősi ellenállás nem el­szigetelt epizód népeinknek a­bban a dicső harcában, amelyet a Kom­munista Párt és Tito vezetéseivel vívtak a szabadságért, a nemzeti és szociális igazságért, a szebb és boldogabb jövőért. Nem is csupán legenda, sem pedig múltbeli em­lék, amelyhez semmi élő esemény nem köt bennünket. Ez egyben múltunk része, jelenünk alapja, és útmutató a jövőbe, kimeríthetet­len lelkesedési forrás az ember és a világ felszabadulásának forra­dalmi és alkotó harcához. Többek között a fentieket mond­ta Hamdija Pozderac, a Bosznia- Hercegovinai KSZ KB elnöke azon a nagygyűlésen, amelyet tegnap tar­tottak Titov Drvaron abból az al­kalomból, hogy most ünnepeljük a drvari ellenséges légideszant sike­res visszaverésének és az OZNA megalakulásának, valamint az USAOJ II. kongresszusának 40. év­fordulóját. Drvar népének és lakosságának dicső hősiességéről hallottunk már sokat, tanultunk róla dalokból és leírásokból, az akkori események tanúinak és részvevőinek élő sza­vából, azokéból, akik kitörölhetet­lenül emlékezetükbe vésték a vér­szomjas fasiszták megsemmisítő dühét éppenúgy mint az itteni nép és a­z itteni harcosok határtalan áldozatkészségét. Amikor erről be­szélünk ilyen alkalmakból, mint most tisztelettel megállunk egy pillanatra mint olyankor szokás, amikor szavakkal kifejezhetetlent akarunk elmondani, mint az olyan elbeszélések alkalmával, amikor a nép példa nélküli heroizmussal és véres áldozatokkal védd meg azt, ami ma a legszentebb számunkra. A dirvari hősi ellenállás, mon­dotta a továbbiakban Pozderac, szimbóluma és egyben vezérlő csillaga volt mindazoknak, akik­nek az óhajuk eggyé olvadt nem­zeteink és nemzetiségeink forra­dalmárainak és hazafiainak közös küzdelmében. A divari események fenséges volta és jelentősége ép­pen abban rejlik, hogy a forrada­lom értékeit, különösen pedig a harcban megedződött testvériséget és egységet a piedesztálra emel­te, mégpedig annak árán, hogy ezrek áldozták érte az életüket. Elestek érte népeink legjobb fiai, legények és leányok, tele élet-­ kedvvel, elestek, mielőtt még meg­érték volna, hogy ifjúi álmaik be­teljesedjenek a szabad hazában. Valamennyiünk érzését, de egy­ben az ő személyes érzését is Tito elvtárs fejezte ki legjobban, mert ő maga is átélte háborús útját, amikor arról beszélt, hogy a fel­nőtteknek a harc hazai fiúi köteles­sége, a fiatalok, az ifjúság és a gyermekek harca azonban más, a háború megszakította a játékukat, elrontotta gyermeki örömeiket és még sokkal többet ennél. Nem véletlen, folytatta a továbbiakban, hogy ezeket a szavakat éppen itt, Drvaron, az USAOJ II. kong­re­­sztusén mondták ki, s ahol később szinte látnoki módon igazolódott minden az ifjúság hősi küzdelmé­ben, amikor a légideszant elleni harcban Drvar ifjúsági vezetősé­g­ének tagjai egy szálig elestek. Egyedülálló példa ez, hogy egy ifjúsági vezetőség minden tagja el­esik egy ilyen harcban. Ennek a­ hőstettnek a visszhangja elhang­zik napj­ainkig, valamennyiünk szí­­vében, és arra serkent bennünket, hogy fakadiatlan erővel kitartsunk, a forradalmi lendületben, amely őket is kitartásra ösztönözte hősi küzdelmükben. A Bosznia-Hercegovinai Közpon­ti Bizottság elnöke beszédében a továbbiak során hangsúlyozta, hogy népfelszabadító háborúnkban és szocialista forradalmunkban né­pünk elhullatott vére, hatalmas ál­dozatok árán megtanultuk, hogy egyetlen népünk sem tud egyedül, a többi népekkel folytatott együt­tes küzdelem nélkül, nem tudott és nem tudhatott sikeresen harcol­ni a szabadság kivívásáért, nem tudta kivívni osztály- és nemzeti érdekeinek győzelemre jutását. Egész háború utáni fejlődésünk igazolta forradalmi igazságunkat, nevezetesen azt, hogy minden nem­zet, nemzetiség és valamennyiünk együttes szabadsága, testvérisége, egysége, szocialista együvé tarto­zásunk, a szocialista önigazgatás és a föderális berendezés, valamint az el nem kötelezett politika ké­pezi az alapját fejlődésünknek. Ezek cáfolhatatlan igazságok, ame­lyeket forradalmunk igazolt és csak valük és rájuk alapozva tudja for­radalmunkat továbbvezetni célja­ink eléréséhez. Mint ahogyan minden nemzetünk és nemzetiségünk a saját életével és sorsával, történelmével és har­cával tapasztalhatja, hogy sorsunk összefonódik, hogy egymásra va­gyunk utalva, ugyanúgy a szocia­lista önigazgatás feltételei közepet­te ugyanazon célok felé törekszünk: a humanizmus, a demokrácia, az együvé tartozás, a szabad demok­ratikus alkotás és az emberek kö­zötti humánus viszonyok kiépítése felé. Ezért, hangsúlyozta Pozderac, forradalmunk igazságai döntő té­nyezői voltak életünknek és fejlő­désünknek, s ezért természetes el­várni valamennyiünktől, hogy min­denekelőtt munkával és tevékeny­séggel még inkább ellene fordul­junk mindannak, ami kétségbe vonja forradalmunkat és ami sok­­felől érezhető és amit azok szeret­nének, akik át akarják rendezni szocialista önigazgatású föderális rendszerünket, akik a történelmet visszafordítanák, hogy polgári he­gemóniát vezessenek be, aminek megdöntéséért végső soron a for­radalmat megvívtuk. Másrészt nem kevésbé szükséges, hogy a forradalom érdekeit fölébe helyezzük annak az immár 40 esz­tendeje tartó próbálkozásnak, hogy forradalmunkat lebecsüljék, hogy csökkentsék azt a szerepét, ame­lyet az államok és a népek egyen-(Folytatása a 3. oldalon) . Akciók a helyzet rosszabbodásának megakadályozására Befejezte munkáját a brioni tanácskozás Húsz ország volt állam- és kor­mányfői, valamint Kurt Waldheim volt ENSZ-főtitkár tegnap figyel­meztették a nemzetközi közvéle­ményt, hogy a fejlődő országok adósságai komolyan veszélyeztetik a jelenlegi nemzetközi pénzügyi rendszer fennállását, és felszólítot­ták a hitelező országokat, hogy új oldalról közelítsék meg a kérdés megoldását. Minden pillanatban bekövetkez­het a katasztrófa, ezért sürgősen tenni kell valamit, jelentette ki Malcolm Fraser, volt ausztrál kor­mányfő az akcióegyeztető tanács­nak a Brioni-szigeteken megtartott második ülésszaka utáni sajtóér­tekezleten. Ez a nem hivatalos nemzetközi szervezet 26, közülük 15 el nem kötelezett ország volt állam- és kormányfőit gyűjti egybe. A tanács tagjaihoz tartozó számos volt ál­lam- és kormányfő üzenetben ma­gyarázta meg távollétének okát és támogatta a tanács akcióit Fraseren kívül a sajtóértekezle­ten beszélt még Kurt Waldheim, a tanács elnöke, aki az ülésszakot vezette, Bradford Morse, a szer­vezet főtitkára, továbbá Takeo Fu­­kuda, volt japán kormányfő, Olu­­segun Obasango a nigériai kato­nai rezsim volt vezetője, Ahmed Osman volt marokkói kormányfő és Mitja Ribičič, a JSZSZK Elnök­ségének és az SZVT-nek a volt elnöke. Az újságírókkal megismertették a második ülésszak befejezésekor kiadott közös nyilatkozatot, amely rámutat azokra az akciókra, ame­lyeket meg kell tenni a nemzet­közi politikai és gazdasági kapcso­latok további veszélyes rosszabbo­dásának megakadályozására. Kurt Waldheim tájékoztatta az újságírókat, hogy a tanács küldött­ségeket küld Washingtonba és Moszkvába, hogy az amerikai és a szovjet kormánnyal megismer­(Folytatása a 2. oldalon)

Next