Magyar Szó, 1984. május (41. évfolyam, 133-148. szám)
1984-05-28 / 145. szám
XLI. évf., 145. (13288.) szám 1984. május 28., hétfő Ara 10 dinár Kezdődik a negyedik forduló (Nyereményszelvény az 5. oldalon) Dicső események emlékét idézveCsak együtt vagyunk erősek Nagyszabású ünnepség Titov Drvaron — Danećuić és Hamdija Pozderac mondott beszédet Tegnap Titov Drvaron megtartották a záró részét annak az ünnepségsorozatnak, amellyel megünnepeltük forradalmunk nagy jubileumait: a drvari ellenséges légideszant megsemmisítésének, az OZNA megalakításának és az USAOJ II. kongresszusának 40. évfordulóját. A hős város több tízezer vendéget fogadott ebből az alkalomból, mindazokat, akik az ország minden részéből idesereglettek, hogy megemlékezzenek azokról az áldozatokról, amelyeket a hős város hozott a 40 évvel ezelőtti történelmi napokban. Még egy alkalom volt ez arra, hogy felelevenítsék azoknak a dicső eseményeknek az emlékét, amelyek során, a második világháború idején Drvar egész lakossága egy emberként kelt fel, hogy megvédje marsallját, főparancsnokát, Josip Broz Titót. Az ünnepségre vendégek érkeztek Bosanska Krajinából, Likából, Kordunból és Dalmáciából. Ott volt a fiatalok küldöttsége, a JH tagjai és a még életben levő harcosok. Felidézték azokat az emlékeket, amikor a drvatiak egyedülálló hőstettet hajtottak végre és amelynek köszönhetően a város elnyerte a hős város kitüntetést. Az ünnepségek egész májusban tartottak, a legünnepélyesebb rész azonban tegnap zajlott le. A déli órákban a jugoszláv légierők tagjai, a bosznia-hercegovinai repülősszövetség és a területvédelmi, valamint a polgári védelmi drvari egységek és az azonos egységek Bosansko Grahovóról és Bosanski Petrovacról alkalmi műsort rendeztek, amelyben rekonstruálták a drvari ellenséges légitámadást és bemutatták a korszerű viszonyok közepette lebonyolított légideszantot. Ezután megkoszorúzták a második világháború áldozatainak emlékművét. A legünnepélyesebb esemény Drvar központjában játszódott le a délutáni órákban, amikor több tízezer ember részvételével megtartották a nagy népgyűlést. Ezen részt vett Radovan Vlatkovic, a JSZSZK Elnökségének alelnöke, a föderáció küldöttségei, valamennyi köztársaságunk és tartományunk küldöttsége, a második világháború szövetséges hatalmainak belgrádi nagykövetei és mások. Küldöttséggel képviseltette magát az ünnepségen a Szövetségi Belügyi Titkárság, a Szocialista Ifjúsági Szövetség, hazánk hős városai, a Tito nevét viselő városok, a Föderáció Tanácsa, a köztársaságok tanácsai, a még élő néphősök, a MNH tábornokai és tengernagyai, valamint Bosanka Krajina, Dalmácia, Lika és Kordun környező községei. Az egybegyűltek előtt beszédet mondott Dane Cilic vezérezredes, a JKSZ KB Elnökségének tagja és Hamdija Pozderac, a Bosznia-Hercegovina JKSZ Központi Bizottságának elnöke. Hadseregünket elszakíthatatlan kapcsolat fűzi a munkásosztályhoz Dane Ćuić vezérezredes beszéde A drvari csata népfelszabadító háborúnk egyik legsúlyosabb és legdrárrtaibb ütközete volt. Sorsdöntő küzdelem volt ez, életre és halálra, Hitler válogatott egységeivel; csata, amelyben Drvar lakossága és a hadsereg hősiesen védték főparancsnokunkat, az új jugoszláv állam katonai és politikai vezetőségét és mindazt, amit nemzeteink és nemzetiségeink széles e hazában véres harccal kivívtak —■ mondta többek között Dane Curé vezérezredes, amikor a Jugoszláv Néphadsereg nevében az ünneplőkhöz intézte szavait. — Azokig a májusi napokig népfelszabadító harcunk során, amelyet a Kommunista Párt és Tito vezetésével vívtunk, igen sokat alkottunk már: megalakítottuk az erős és harcképes Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereget, amelynek 350 000 harcosa volt, akiket 11 hadtestbe, 39 hadosztályba, 22 önálló brigádba és mintegy 140 partizánosztagba szerveztünk. Az ellenséges légideszantról beszélvén, amelyet a legnagyobb titoktartás mellett szerveztek meg, Dane Curé vezérezredes emlékeztetett arra, hogy a támadás május 25-én reggel, Tito születésnapján kezdődött, ami már magában is azt a célt szolgálta, hogy meglepjen bennünket. Félórás bombázás során a német repülősegységek ontották magukból Drvarra halálos terhüket, és amikor minden elcsendesedett, 7 óra tájban újabb repülőhullám érkezett. Ezúttal szállítóegységek jöttek, amelyekből ejtőernyősök ugráltak ki, vitorlázógépek érkeztek, amilyeneket sok harcosunk addig még nem is látott. Harcosaink lövöldöztek rájuk, s amikor leereszkedtek, azt hitték, hogy ők lőtték le őket. Ám gyorsan rádöbbentek, hogy akik érkeztek, azok Titót keresik, és hogy ezeket minél előbb meg kell semmisíteni. A németek nem tudták pontosan, hogy Tito elvtárs hol tartózkodik. Arra számítottak, hogy a lakosságtól majd ezt könnyen megtudják. Megszállottjai voltak annak az óhajuknak, hogy mindenáron és minél előbb megtalálják Titót, ezért valóságos embervadászatot rendeztek. Nem kímélték sem a nőket, sem a gyermekeket. Vadállati módon csak öltek, gyilkoltak és kínozták az embereket. Akkor mintegy 350 bátor drvari vesztette életét. De Drvar ellenállt. Védte Titót, szinte legendává vált. Hős várossá. Beszéde további részében Dane Curé vezérezredes emékeztetett arra, hogy ezt az évfordulót igen bonyolult nemzetközi katona-politikai időszakban ünnepeljük. A világon súlyos válság uralkodott el, számtalan veszélyes tűzfészek alakult ki, terjed a nagyhatalmak közötti bizalmatlanság és erősödik a fegyverkezési verseny. Kihasználva a megromlott nemzetközi viszonyokat, folytatta, és a belső nehézségeinket, ismét felemelték fejüket a szocialistaellenes erők, előráncigálva a régi, általunk már jól ismert fegyverüket, felidézve a múlt rossz szellemeit: a nacionalizmust, a klero-nacionallizmust és más idegen ideológiákat, megkísérelvén, hogy bizalmatlanságot hintsenek el önigazgatásunk fejlődése iránt, helyette a többpártrendszert kínálva fel mint lehetőséget, és hasonlókat. Ma ezeknek és az ilyen hasonlóknak egyebek között útjában van a Jugoszláv Néphadsereg is, amely mindig is népi volt és népi maradt; titói, lényegében és társadalmi lényét tekintve forradalmi; olyan, amilyennek a drvatiak is ismerik. Hadseregünk tervszerűen fejlődött, állandóan ellenőrizvén harci készségét. Ma is úgy fejlődik mint nemzeteink és nemzetiségeink egységes fegyveres erejének legfőbb ütőereje. Szervezettség, műszaki felszereltség, erkölcsi szilárdság, tudás és általános harckészség tekintetében hadseregünk a tartópillére védelmi rendszerünknek és jelentős tényező az ellenség visszatartásában; tényező belső szilárdságunk és hazánk nemzetközi pozíciójában, szabadságában, függetlenségében és területi sérthetetlenségében. Hadseregünk a népből nőtt ki, gazdag forradalmi hagyományainak alapján fejlődött, elléphetetlenül öszszekötődött a munkásosztállyal, hű saját magához és népéhez, hű azokhoz a célokhoz, amelyekért harcolhtunk, ha a Kommunista Szövetség politikájához és mint eddig is volt, ezután is a fő ütőerő lesz annak megvédésében, amit Tito vezetésével elértünk. A divati tapasztalat, folytatta Dane Curé vezérezredes, értékes forrás, amelyhez vissza-visszatérünk még sokáig. Igazolja, hogy általános honvédelmi elképzelésünk, amely a legszélesebb néprétegek támogatására alapozódik, hatásos védelemnek bizonyul amikor az ország függetlenségét és a forradalom vívmányait kell megóvnunk, akár a legnehezebb feltételek közepette is. Egyben igazolja azt az általános érvényű elvünket, hogy állandóan erősíteni kell a hadsereg és a nép közötti kapcsolatot, hogy erősíteni kell a hadsereg forradalmi és népi jellegét — fejezte be beszédét Dane Curé vezérezredes. (Тапјид) Mai számunkból: • Bizonytalan a kőolaj-kiszállítás sorsa A hajózás válsága a Perzsa-öbölben (2. oldal) • Rejtett kapacitások Tudósítás a kikindai gazdaság helyzetéről (3. oldal) • Felhős, változékony idő Időjárásjelentésünk a 10. oldalon Hamdija Pozderac beszéde A dirvari hősi ellenállás nem elszigetelt epizód népeinknek abban a dicső harcában, amelyet a Kommunista Párt és Tito vezetéseivel vívtak a szabadságért, a nemzeti és szociális igazságért, a szebb és boldogabb jövőért. Nem is csupán legenda, sem pedig múltbeli emlék, amelyhez semmi élő esemény nem köt bennünket. Ez egyben múltunk része, jelenünk alapja, és útmutató a jövőbe, kimeríthetetlen lelkesedési forrás az ember és a világ felszabadulásának forradalmi és alkotó harcához. Többek között a fentieket mondta Hamdija Pozderac, a Bosznia- Hercegovinai KSZ KB elnöke azon a nagygyűlésen, amelyet tegnap tartottak Titov Drvaron abból az alkalomból, hogy most ünnepeljük a drvari ellenséges légideszant sikeres visszaverésének és az OZNA megalakulásának, valamint az USAOJ II. kongresszusának 40. évfordulóját. Drvar népének és lakosságának dicső hősiességéről hallottunk már sokat, tanultunk róla dalokból és leírásokból, az akkori események tanúinak és részvevőinek élő szavából, azokéból, akik kitörölhetetlenül emlékezetükbe vésték a vérszomjas fasiszták megsemmisítő dühét éppenúgy mint az itteni nép és az itteni harcosok határtalan áldozatkészségét. Amikor erről beszélünk ilyen alkalmakból, mint most tisztelettel megállunk egy pillanatra mint olyankor szokás, amikor szavakkal kifejezhetetlent akarunk elmondani, mint az olyan elbeszélések alkalmával, amikor a nép példa nélküli heroizmussal és véres áldozatokkal védd meg azt, ami ma a legszentebb számunkra. A dirvari hősi ellenállás, mondotta a továbbiakban Pozderac, szimbóluma és egyben vezérlő csillaga volt mindazoknak, akiknek az óhajuk eggyé olvadt nemzeteink és nemzetiségeink forradalmárainak és hazafiainak közös küzdelmében. A divari események fenséges volta és jelentősége éppen abban rejlik, hogy a forradalom értékeit, különösen pedig a harcban megedződött testvériséget és egységet a piedesztálra emelte, mégpedig annak árán, hogy ezrek áldozták érte az életüket. Elestek érte népeink legjobb fiai, legények és leányok, tele élet- kedvvel, elestek, mielőtt még megérték volna, hogy ifjúi álmaik beteljesedjenek a szabad hazában. Valamennyiünk érzését, de egyben az ő személyes érzését is Tito elvtárs fejezte ki legjobban, mert ő maga is átélte háborús útját, amikor arról beszélt, hogy a felnőtteknek a harc hazai fiúi kötelessége, a fiatalok, az ifjúság és a gyermekek harca azonban más, a háború megszakította a játékukat, elrontotta gyermeki örömeiket és még sokkal többet ennél. Nem véletlen, folytatta a továbbiakban, hogy ezeket a szavakat éppen itt, Drvaron, az USAOJ II. kongresztusén mondták ki, s ahol később szinte látnoki módon igazolódott minden az ifjúság hősi küzdelmében, amikor a légideszant elleni harcban Drvar ifjúsági vezetőségének tagjai egy szálig elestek. Egyedülálló példa ez, hogy egy ifjúsági vezetőség minden tagja elesik egy ilyen harcban. Ennek a hőstettnek a visszhangja elhangzik napjainkig, valamennyiünk szívében, és arra serkent bennünket, hogy fakadiatlan erővel kitartsunk, a forradalmi lendületben, amely őket is kitartásra ösztönözte hősi küzdelmükben. A Bosznia-Hercegovinai Központi Bizottság elnöke beszédében a továbbiak során hangsúlyozta, hogy népfelszabadító háborúnkban és szocialista forradalmunkban népünk elhullatott vére, hatalmas áldozatok árán megtanultuk, hogy egyetlen népünk sem tud egyedül, a többi népekkel folytatott együttes küzdelem nélkül, nem tudott és nem tudhatott sikeresen harcolni a szabadság kivívásáért, nem tudta kivívni osztály- és nemzeti érdekeinek győzelemre jutását. Egész háború utáni fejlődésünk igazolta forradalmi igazságunkat, nevezetesen azt, hogy minden nemzet, nemzetiség és valamennyiünk együttes szabadsága, testvérisége, egysége, szocialista együvé tartozásunk, a szocialista önigazgatás és a föderális berendezés, valamint az el nem kötelezett politika képezi az alapját fejlődésünknek. Ezek cáfolhatatlan igazságok, amelyeket forradalmunk igazolt és csak valük és rájuk alapozva tudja forradalmunkat továbbvezetni céljaink eléréséhez. Mint ahogyan minden nemzetünk és nemzetiségünk a saját életével és sorsával, történelmével és harcával tapasztalhatja, hogy sorsunk összefonódik, hogy egymásra vagyunk utalva, ugyanúgy a szocialista önigazgatás feltételei közepette ugyanazon célok felé törekszünk: a humanizmus, a demokrácia, az együvé tartozás, a szabad demokratikus alkotás és az emberek közötti humánus viszonyok kiépítése felé. Ezért, hangsúlyozta Pozderac, forradalmunk igazságai döntő tényezői voltak életünknek és fejlődésünknek, s ezért természetes elvárni valamennyiünktől, hogy mindenekelőtt munkával és tevékenységgel még inkább ellene forduljunk mindannak, ami kétségbe vonja forradalmunkat és ami sokfelől érezhető és amit azok szeretnének, akik át akarják rendezni szocialista önigazgatású föderális rendszerünket, akik a történelmet visszafordítanák, hogy polgári hegemóniát vezessenek be, aminek megdöntéséért végső soron a forradalmat megvívtuk. Másrészt nem kevésbé szükséges, hogy a forradalom érdekeit fölébe helyezzük annak az immár 40 esztendeje tartó próbálkozásnak, hogy forradalmunkat lebecsüljék, hogy csökkentsék azt a szerepét, amelyet az államok és a népek egyen-(Folytatása a 3. oldalon) . Akciók a helyzet rosszabbodásának megakadályozására Befejezte munkáját a brioni tanácskozás Húsz ország volt állam- és kormányfői, valamint Kurt Waldheim volt ENSZ-főtitkár tegnap figyelmeztették a nemzetközi közvéleményt, hogy a fejlődő országok adósságai komolyan veszélyeztetik a jelenlegi nemzetközi pénzügyi rendszer fennállását, és felszólították a hitelező országokat, hogy új oldalról közelítsék meg a kérdés megoldását. Minden pillanatban bekövetkezhet a katasztrófa, ezért sürgősen tenni kell valamit, jelentette ki Malcolm Fraser, volt ausztrál kormányfő az akcióegyeztető tanácsnak a Brioni-szigeteken megtartott második ülésszaka utáni sajtóértekezleten. Ez a nem hivatalos nemzetközi szervezet 26, közülük 15 el nem kötelezett ország volt állam- és kormányfőit gyűjti egybe. A tanács tagjaihoz tartozó számos volt állam- és kormányfő üzenetben magyarázta meg távollétének okát és támogatta a tanács akcióit Fraseren kívül a sajtóértekezleten beszélt még Kurt Waldheim, a tanács elnöke, aki az ülésszakot vezette, Bradford Morse, a szervezet főtitkára, továbbá Takeo Fukuda, volt japán kormányfő, Olusegun Obasango a nigériai katonai rezsim volt vezetője, Ahmed Osman volt marokkói kormányfő és Mitja Ribičič, a JSZSZK Elnökségének és az SZVT-nek a volt elnöke. Az újságírókkal megismertették a második ülésszak befejezésekor kiadott közös nyilatkozatot, amely rámutat azokra az akciókra, amelyeket meg kell tenni a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok további veszélyes rosszabbodásának megakadályozására. Kurt Waldheim tájékoztatta az újságírókat, hogy a tanács küldöttségeket küld Washingtonba és Moszkvába, hogy az amerikai és a szovjet kormánnyal megismer(Folytatása a 2. oldalon)