Magyar Szó, 1984. június (41. évfolyam, 149-163. szám)

1984-06-04 / 152. szám

1984. fontus­­.. Sikerdarab­ ja motiválta lelkes játékra a színészeket­­ A kritikusok kerekasztalán hallottuk az Apám, a szocialista kulák című vígjátékról Trine PAIRUTJTC tudja mi ken a közönségnek. Színdarabjait, közöttük az Apám, a szocialista kulák című vígjátékát is, a mari­bori ősbemutató óta, már huzamos ideje telt ház előtt játsszák. Átlátszó humorán zavartalanul derülhet a közönség. Hiszen itt minden világos és egyértelmű­ ményeik zajlottak, de a gyermek­szem élesebben lát. Ami izgalmas­­ számomra ebben a vígjátékban az­­ az, hogy nem a politika, hanem az ember oldaláról közelíti meg a­­ kérdést.” Milutin MlSlC belgrádi kritikus A szlovén szelektorok (Alja PRE- 1 feltette a kérdést, ugyan mi mozi- BAN és Andrej MIKRET) második­­ válhatta ilyen jó és lelkes játékra helyen javasolták a főszelektornak,­ a színészeket ilyen rossz darab- Dževad KARAHALANNAK Tone - ban? Pardljié darabját, Vito TAUFER, Police Bibié, a főszereplő vála­­projektuma, az Én vagyok én után.­i szólt: „A színészt mindig motivál- Pardljié vígjáték­ár­ól a kritiku-­­­ja a szerep, amelyet ráosztanak sok kerekasztal-értekezletén a kö­vetkezőkért hallottuk: Boris NONEVSKI belgrádi kri­tikus, aki a beszélgetést vezette, sikeres előadásnak tartja a ljublja­nai Szlovén Nemzeti Színház tár­sulatának produkcióját, különös te­kintettel a színészek, Polde BIBIC, Milen a ZUPANCIC és Ivo BAN ki­váló teljesítményére. Sead FETA­­HAGIC szarajevói kritikus felhív­ta a figyelmet arra, hogy a Sterija Játékok nagy vígjátékíróink, Jovan Sterija Popovic nevét viseli, tehát mindenképpen itt a helye a vígjá­tékoknak is a szemlén. Legtöbbet játszott vígjátékíróink közé tarto­zik Tone Partijic. Ha valamiért elévültnek tekinthető a darab, az Fetahagic szerint a dramaturgiai j­ó dimenzió elévü­ltsége miatt van.­­ Partijic nem kísérelt meg mai I nyelven megszólalni. Mani GOTOVAC zágrábi kriti- ■ kusnő a díszlettervező, Niko MA­IUL munkájának hiányosságaira mutatott rá, amely miatt nem jött létre az előadáshoz alkotóan hoz­zájáruló színpadkép. Partisié meg­találta a módját, hogyan lehet vég­telenül szomorúan és egyben ne­vetségre ingerlően szólni az em­ber kiszolgáltatottságáról abban a kódban, amelyben megkövesedett társadalmi elvek vezénylik az éle­tet — jelentette ki Gotovac, a díszlettervező munkáját védve Miodirag ILIĆ kellemetlen meg-­­ elmondta, mivel az előadás egy lepetésnek tartja a főszelektor rég­ gyermek, Tinček perspektívájából szerul, hogy „jóvoltából" egy ilyen­­ mutatja be a történetet, a színpad­­előadás reprezentálja Szlovénia­ kép is gyermekerajzként fogható színházkultúráj­át, amikor a korább­i ebből ered a naivsága. Ki Sterija Játékokon tapaszztaltak Datibor FORETIC Partijic eddi­ alapján egy egészen másfajta, ko­runkkal lépést tartó színházi éle­tet sejtünk Szlovéniában. Ilic sze­rint az Apám, a szocialista kulák gyöngeségei a szöveg hiányosságai­ból eredeztethetőek. A rendező, Jože Barbič módszere konvencioná­lis, összehasonlítva BACSÓ Péter Tanú című, hasonló tematikájú filmjével. Partljic drámája Babic: kísérletezés, rendezésében» messze lemarad. Idé ' a szombaton este bemutatott dara­bot, amelyben a jellegzetes cseh, švejki és talán a jellegzetes szlo­vén humor felhangjait vél felfe­dezni. Szerinte a korról, amelyről­ Laskóról üzenjük, hogy a testvéri­sról, az Apám, a szocialista kulák­­­ség és egység szelleme hatotta át sokkal hatásosabb képet fest­, mint sok más, többet akaró, de görcsös h­e 29. STERIJA JÁTÉKOK Apám, a szocialista kulák A ljubljanai Szlovén Nemzeti Színház előadásáról — Nekem mindegy, de nincs rendjén ... mindez nincs rend­jén.. . gondolom az, hogy Van­­cot bezárták, hogy előbb adnak földet, aztán meg elveszik, hogy nem tudjuk, mit szabad és mit nem szabad mondani... Nincs rendjén, hogy kihallgattak ben­nünket­, megjátszottam a lükét és hasza engedtek... Nincs rend­jén, hogy lükének kell tetetnem magam ahhoz, hogy békén hagy­janak ... Ezekkel a szavakkal fejeződik be Tone PARTLIIN vígjátéka, amely a közelmúlt (1945—1948) eseményeire sajátos, nem drámai, még kevésbé tragikus formában tekint vissza, hanem vígjátéki szemlélettel Nem egyértelműen komédiás nézőpont azonban Part­ícióé, inkább csak ilyennek látszik. Tény, hogy a közönség jól szóra­kozik, nemegyszer nevetés kíséri a jeleneteket, de a befejezés, a konklúzió fanyarsága a háttérben, a nevetés, a jókedv, a szórakozás alatt állandóan, felismerhetően je­len van. Szomorú vígjáték — igyekszik pontosítani a földreform idejéből, a földosztásról szóló történet mű­faját az író. Fordított távcsövei vizsgálja, ábrázolja a kort és az embereket, nem h­ozza közel, nem nagyítja fel őket, hanem távolról szemlél, kicsinyít. S ezzel az eljá­rással a kisember perspektívájából ábrázolt kor és események még kisebbek, még távolibbak lesznek. Egyszerre nevetségesek és szánal­masak. Olyanok, mint mi vagyunk mindannyian. A helyzetek, amelyekben az író elénk állítja szereplőit, igencsak ismerősek mind az életből, mind pedig a drámairodalomból. Az Apa előbb a volt nagygazdának ígéri meg, hogy földosztáskor az egyházi földből választ, utána pe­dig a papnak tesz ígéretet, aminek az a kövtekezménye, hogy az osz­tásra nem ő megy, hanem a fele­ségét küldi el. Ahogy a vallási ünnepen is az asszony „képviseli” a családfőt, aki még a fronton megígérte a Szűz Máriának, hogy­ha élve hazajut, templomjáró lesz. Csakhogy mivel a föld, amit nincstelenként kaphat a szocializ­mustól, jobban vonzza, mint ahogy ígérete kötelezi, inkább a felesé­gét küldi a Boldogasszony napi oltárvirágozásra. A hangosan hir­detett elveket csak az nem szegi meg, aki nem teheti. Az öntudat­ra nevelő , tanítónő, a fazekakba be-bekukkantó rendőr, a parolákat hangoztató aktivista húst fogad el, húst rejteget, amikor széles körű társadalmi akció folyik a feketé­zők és azok ellen, akik több jó­szágot vágnak a megengedettnél. A tettek igazi mozgatója az érdek, igazolja az Apa magatartása is. Nem csoda, ha a levont tanulság, amikor a kapott földet — milyen szép nagy burgonya termett ben­ne! — a közösbe kell adni, ami­kor gyorsan véget ér a szocialista kulákság boldogsága, keserűen tör fel az Apából: mindez túl szép volt ahhoz, hogy tartós legyen. Az előadás egyes kritikusai Švejket említették Partijic fősze­replője kapcsán, mások Tamási­­hősökre asszociáltak, de épp így gondolhatunk a cseh filmgyártás vígjátékaira is, mindezekben fel­ismerhető az a közös ábrázolás, amely a naivság legszélső hatá­ráig menve ravasz együgyűknek láttatja a kisembert, akinek vég­ső menedéke az a szerepjátszás, amiről Partisié vígjátékának végén, tanulságként hallunk. • Végtlenül leegyszerűsített alap­szituáció, s ezen belül ugyancsak egyszerű részletek jellemzik ezt az olvasásra semmi kis szöveget, amely akkor még nem is tűnik kimondottan szellemesnek. Az elő­adás viszont azzal a fergeteges tempóval, amit a rendező Jože Babié diktál, de elsősorban az Apát tolmácsoló Polde BÍBIC naiv bumfordiságból számító ravaszsá­gig ívelő szerepformálásával nem­csak kellemesen szórakoztat, ha­nem figyelmet érdemlő tanulság­gal is szolgál. A jókedvű, de nem öncélú játék létrehozói még Mi­rena ZUPANClC, Ivo BAN, Sil­vana ČUSlN, Dare VALIC, Brane IVANC, Alenka­­ VIPOTNIK, Kle­men PETROVClC voltak. GLEBOU­ László A ranglista A Sterija Játékokra akkredi­tált kritikusok minden előadás­ról szavaznak. Egytől tíz pon­tig értékelhetik a látott pro­dukciókat, a ranglista pillanat­nyi állása a következő: első a G­lembay Etd 8.7 ponttal. Má­sodik a Dupla fenék 7.38 pont­tal. Harmadik a Dubrovniki trilógia 7,27 ponttal. Negyedik a Gyökér, törzs, epilógus 10,87 ponttal. Az Anyaszív mind­össze 5,31 pontot kapott, a kri­tikusok szavazni fognak még az Apám, a szocialista kulák és a balkáni kém című előadásokról. MAGYAR SZÓ Politikánk forradalmunk jellegéből ered A szerb nép maga oldotta meg problémáit — Nem volt téves az albán nemzetiségre irányuló politikánk — Petar Stambolic beszéde az öt szerb rohambrigád jubileumán Prokupljéban tegnap népgyűlésen emlékeztek meg öt szerb rohambrigád megalakulásának 40. évfordulójáról. A több ezer volt harcos, ifjú és polgár elött Petar STAMBOLIC, a népfel­szabadító hadsereg és a partizánosztagok szerbiai parancsnoksá­gának parancsnoka tartott alkalmi beszédet. Petar Stambolic ar­ra a történelmi időszakra emlékezett, amikor a szabadságért ví­vott harcban megalakultak a partizánegységek és a néphatalom, majd pedig önigazgatású szocialista társadalmunk időszerű kér­déseit taglalta. — A történelemben nem volt nagy szerencsénk — mondta — hiszen szabadságunkért mindig vérrel fizettünk, ékes bizonyítéka Mint ismeretes, nem vagyunk­­ ennek a több százezer sírhant is olyan helyzetben, hogy mi vár , országszerte. Erről sosem szabad­­ asszunk. Amit ránk osztanak, azt­­ megfeledkeznünk. Győzelemre int­­erkölcsi kötelességünk tőlünk tel­­j­­ük a szocializmust, ám aggoda­keltően a legjobban megformálni. Á­lomra ad okot, hogy fel-felülít­se-Én személyesen azért szeretem ezt a szerepem, mert korunkról vall. Igaz, még gyermek voltam, amikor a Tájékoztató Iroda körüli ese­jét a szerb nacionáli­zm­aus, amely nyíltam hirdeti, hogy nincs meg­elégedve a szerb nemzet helyze­tével országközö­sségünk­ben. Mi azonban még nem felejtettük el, hogy a háború alatt és után is a szerb nacionalizmust ma isa a szerb nép számolta fel: a munkásosz­tály, a Kommunista Párt, amely e nagy történelmi próbát kiállta. Tévednek tehát azok, az egyházi vezetők és híve­k, akik úgy véle­kednek: nekik kell megoldaniuk a szerb nemzet problémáját, még­pedig olyan módszerekkel, ame­lyekkel már a forradalom alatt leszámoltunk. Nemcsak rájuk, ha­nem a többi nacionalistára is vo­natkozik a megállapítás, hogy ninck helye közösségünkben a gyűlöletszításn­ak. Számunkra a testvériség és egység szent diding. A nacionalizmus nem oppozíció, hanem ellenséges magatartás. A nacionalisták minden tevékenysége arra irányul ugyanis, hogy meg­semmisítsék az eddigi eredmé­nyeinket, és céljuk eléréséhez, gyakran keresnek támaszt az or­szághatáron túl is. A politikai rendszerről nyitott vitában van­nak dolgok, amelyeket egyszerűen nem lehet megkérdőjelezni. Nem vonhatjuk kétségbe a­z ország fö­deratív berendezésének létjogo­sultságát, nemcsak mert­ így szól a jajcei határozat, hanem azért is, mert több nemzetiségű közösség vagyunk, ami megfelel a szerb és a többi népnek is. — Kosov­óban leszámoltunk az ellenforradalmi törekvésekkel. Ez­zel kapcsolatban azonban hang­súlyoznunk kelll, hogy téves az a felfogás, miszerint az albán nem­zetiségre irányuló helytelen poli­tikánk váltotta ki az ellenforra­dalmat. Egyetlen elvetett lépés már történt a­z albán nemzetiség, illetve a Szerbiában élő összes nemzetiség irányában. Politikánk forradalmunk jellegéből ered, a jajcei határozatból, országunk szo­cialista berendezéseiből. Abból az elképzelésből, hogy a nemzetisé­gek egyenrangúak és Kosovórtak külön helye va­n gazdasági fejlő­désünkben. Ez a mi alapelképze­lésünk és gyakorlatunk, és más lapra tartozik, hogy nem vo­ltunk eléggé éberek az albán nacionaliz­mus és bürokrácia irányában Ko­sovóban. A szerb kommunisták abban különböznek a szerb na­cionalistáktól, hogy sohasem hoz­­zák egy nevezőre politikai gya­korlatunkat az ellen­forradalom­mal. A szerb nacionalisták meg­vannak győződve afelől, hogy Ko­sovo tartomány gazdaságában ész­szerű­tlen beruházni, pontosan így gondolkodnak a kapitalisták a fejletlen országok kérdésében. To­vábbá, szerintük a kosovói prob­lémát a régi Jugoszláviában al­kalmazott csendőri erőszakkal kell megoldani. Ezzel ellentétben arrt úgy véljük, hogy Kosovo szocialis­ta fejlődésének letéteményesei a kommunisták, a dolgozók, tehát Kosovo munkásosztálya és a­z el­lenforradalmat csakis így lehet felszámolni. A különféle hazugsá­gok, az albániai nyomás ellen is csak így küzdhetünk Petar Stambelic. — mondta (Tanjug) Erőnk az összetartásban rejlik boldogulásunknak az alapja pedig ________________TM... Tito elvtárs életműve és a művel­és legjobb komédiájának nevezte­­ vareséeU horvátországi és sző­­ben megfogalmazott értékek. Most,­ a szükséges feltételeket. Már ne­vetségi bizottságát is. S hogy újra felelevenítettük a nép- hány év óta tapasztaltuk, hogy a­z A Petőfi Sándor, a Petőfi brit felszabadító háború eseményeit, kenyérnek való betakarításakor gád, a Petőfi zászlóalj és a Kis­t versenyeztünk, képességvizsgát tet- s úgyszólván az egész ország akció Ferenc iskolák 12. találkozójáról. I­tünk, hogy alkalmasabbak legyünk , ha 1­., vívmányaink megvédésére, egyút­tal ígérjük, hogy továbbra is elő­segítjük szocialista önigazgatású hazánk boldogulását — állt töb­bek között a táviratban. A 12. találkozó, amit Vajdaság és Baranya felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére a Nagyra növünk Tito zászlaja alatt elneve­zésű jugoszláv pionírjátékok ke­retében, a laskai Petőfi Sándor is­kola, az Újvidéki Gyermekrádió és a Jó Pajtás szerkesztősége szervez­te, kiválóan sikerült találkozó, né­pünnepély vol Laskán a falu ap­­raja-nagyja pedig mindent megtett annak érdekében, hogy a 120 pio­nír és a több száz vendég jól érez­ze magát. A házigazdák minden te­kintetben dicséretet érdemelnek. A búcsú napján megkérdeztünk néhány pionírt, hogyan látták a találkozót, milyen emlékekkel tá­voznak Laskóról. HAJNAL Attilla, Telecska, nyol­cadik osztályos tanuló: . .Sok új ismeretséget kötöttem. Rendkívül szép volt a találkozó. Gazdagítot­tuk tudásunkat, ismereteinket. Bennünket Várdarócon szállásoltak el, nagyon kedves házigazdáink voltak, a jövőben levelezünk majd új ismerőseinkkel. VIS/MFG Violetta, Szilágyi nyolcadikos tanuló: — Én a törté­nelmi vetélkedőben vettem részt, nem voltak nehezek a kérdések, hiszen sok mindent tudunk már tankönyveinkből a Petőfi brigád­ról. A laskói találkozót szerintem kiválóan megszervezték, nagyon jól éreztük magunkat ebben a bara­nyai faluban. Sokat tanultunk egy­mástól. HERBUT Elvira, kulei, nyolcadi­kos tanuló: — A Leleményes futón elnevezésű versenyben vettem részt. Üzenetet kellett átad­nom tit­kosan. Izgalmas volt a verseny. Nagy tapasztalatokkal távozom a találkozóról, a versenyre BÜCSY Anna tanárnő vezetésével készül­tünk fel. Szép vidék ez a baranyai, sok kedves emberrel találkoztam. Hasznosnak tartom, ha találkoznak a pionírok, hiszen mindig újabb é® újabb barátságok születhetnek. TÓTH László (Folytatás az 1. oldalról) találkozónkat. Mind a 12 küldött­ség hiszi és vallja, hogy több nem­zetiségű hazánk ereje az összetar­tásból fakad, összetartásunknak és BELPOLITIKA Aratásra készülőnk (Folytatás az 1. oldalról) mindig nem jelent veszélyt. Mezen így is összesen valamivel több mint 5 millió tonnás termésre számít­hatunk az országban, szükséglete­ink pedig mintegy 3 350 000 ton­nára tehetők. Hogy valamennyi exportra is jusson, tehát a ter­mésnek legalább a 65 százalékát kell felvásárolni. Ez nagy feladat és jórészt at­tól függ, hogy hogyan sikerül megszervezni a felvásárlást, de talán legjobban attól, hogy sike­rül-e előteremteni idejében a fel­vásárláshoz szükséges anyagiakat. A bankok, mint tudjuk, igen nagy anyagi gondokkal küszködnek, te­hát máris nyilvánvaló, hogy nem lesz könnyű előteremteni a kifize­téshez szükséges pénzt. Minden bizonnyal nagy könnyítést jelente­ne, ha a visszleszámítolási hitelt, mint javasolták, 65-ről 70 száza­lékra növelnék. Az aratás és a felvásárlás si­keressége nagyobbrészt attól függ, hogy sikerül-e idejében szavatolni és a közös erőfeszítések­nek eredményük is van. Feltehe­tőleg így lesz ez az idén is, ami­kor a kenyérgabona betakarításá­ról van szó. P. BARTA Etelka ÉVFORDULÓ Tito első ha­rús repülőútja A Klipjek melletti mezőségen népgyűlésen emlékeztek meg teg­nap Tito elnök első háborús re­­pülőútjáról. 1944. június 3-a és 4-e között ugyanis — közvetlen azután, hogy Tito marsall elhagy­ta Drvart — az ideiglenes repülő­térről Tito Bariba repült, ahon­nan hajóval folytatta útját Vis­­szigetére, amely háborús straté­giánk és politikai harcunk bázi­sává vált. (Tanjug) Helytálltak a munka frontján (Folytatás az 1. oldalról) Nemcsak a munkagépek mellet­ti tudásból, hanem az önigazga­tási alapismeretekből is tanúbi­zonyságot tettek a fémmunkások. Ezt a célt szolgálta a Tisza-menti fémmunkások 1984 — munkaszer­vezet létrehozása. Ez csak három napig a verseny idején létezett, de megvolt minden önigazgatási szerve és annak rendje-módján tevékenykedett. Az önigazgatási teendők terén kimagasló ered­ményt Pavle VADASKI a Fadip esztergályosa, Cedomir PERIN a Sental fémmarósa és BAGLYAS András az adai Potisje fémcsi­szolója ért el. A verseny a díjak kiosztásával és azzal a fogadalommal zárult, hogy az itt szerzett tapasztalato­kat hasznosítva a munkahelyei­ken is a kiváló eredmények el­érésére törekszenek a dolgozók, s így járulnak hozzá a stabilizációs program megvalósításához. E­L­CT-

Next