Magyar Szó, 1984. november (41. évfolyam, 302-329. szám)
1984-11-21 / 322. szám
SZŰCS IMRE: Változatok a haza és szülőföld témájára . 1. A HAZA: hegyeket, folyókat, népeket fog egybe, de ha karodat kitárod, elfér a szívedbe. A SZÜLŐFÖLD: gyermekkorod zengő méhkaptára, illatos rétre indít s a tágas világba. A HAZA ÉS SZÜLŐFÖLD, míg élsz, veled marad, nélkülük nem lehetsz, se ember, se szabad. A HAZA: erdők, mezők feltündöklő képe, hasadó hajnalok első szívverései fe A HAZA: gyökér, föld, szerelem. S mindaz, mi út előtt, út után, ide köt csendesen. A népfelszabadító háborúban történt A tatám mesélte el a következő történetet, ami a megszállás idején esett meg. 1943-ban nagyon kemény tél volt. Olyan nagy hó esett, hogy az utcán, mikor elhányták a járdáról a havat, nem lehetett átlátni a túlsó oldalra. Egy ilyen dermesztő hideg estén átjött Rado szomszéd, a mészáros. Lopva vagdosta a jószágot a partizán egységek részére. Ez a Rado szomszéd megkérte a tatárat, hogy az éj leple alatt hozzon át egy borjút Túriéról. Ő be is fogott a rövid kocsiba. Egykettőre oda is értek. Feltették a tarka bocit és jól betakarták, hogy ne bőgjön. A mészáros hátul ült, és simogatta a bocit, hogy nyugodt legyen, észre ne vegyék a csendőrök a szállítmányt. A nagyhídon átjövet elhaladt mellettük két járőr. Még meg is jegyezték: — No, kendtek tán nem tudnak aludni, hogy ilyen hideg éjjel mászkálnak?! Radó mester csak feljebb húzta a takarót a borjú hátán, és haladtak tovább. Amikor hazaértek, akkor vették csak észre, hogy a borjú farka kilóg a kocsi rácsai között. Biztosan a csendőr urak is álmosak lehettek, hogy nem vették észre! Mert különben lett volna nemulass! KRASZULYAK Eszter Vb Jovan Jovanovic Zmaj iszkoin, Szenttamás ч MLADEN BJA2I6 Köztársaságunk Folyók, kékellő tenger, hegyvidék, Bíbor hajnal és békés alkonyég, utazás ezernyi tájon át — Ez számomra a köztársaság. Simító szellőt, dörgő zivatart, és traktort, amellyel a mezőre tart. Dalt, nevetést, levegő magasát, Jelenti számomra a köztársaság. Szirtek, szigetek, a sík vidék — Vagy ha nézem a gépkocsik özönét, Stadionban a szurkolók hadát. Nekem mindez a köztársaság. Fúvós zenekar hangja, hadsereg, S ahogy a pionírkendők vöröslenek, Szívekben Tito képmását látjuk, Ez is a mi köztársaságunk. BRASNYÓ István fordítása SZERKESZTI farkas zsuizsa Kaland egy fa körül Napsütéses szombat délután volt. A fiúkkal focizni mentünk. Az Árpiék háza előtti tisztáson találkoztunk. Szétoszlottunk két csoportra, és megkezdődött az évszázad legnagyobb mérkőzése. Támadás a jobbszélen, bedobás, ügyes fejelés és egy gyönyörű gól született igyekezetünkből. Felírhatták volna akár a legszebb gólok listájára is. Ezután villámgyors ellentámadás következett. Egy óvatlan pillanatban felrúgtam a labdát egy öreg néni háza melletti égig érő fára. Nagy igyekezettel másztam felfelé a fán napozó labdához. Szegény labda! Izgett-mozgott az ágak fogságában, s már azt hittem, hogy repülésre készül. Ha nem érek oda idejében, hát meglátogatja a szomszéd néni galambjainak fa alá szórt ebédjét. No, ledobtam a fáról, és elkezdődtek a lefelé mászás kínos pillanatai. Már majdnem leugrottam, amikor a néni hosszú botjával jól hátba vágott. Miközben a bottól menekülve a fa törzse körül forogtam, a néni kitartóan ütögette a fejemet. No, ennek fele sem tréfa! Pityu megunta tétlenül nézni a néni durvaságát, és eltörte a botját. A méregzsák bement a házba, és még ott is hangoskodott. Már majdnem megkérdeztük tőle, nem evett-e véletlenül reggelire hangszórót. De arra már nem volt időnk, mert akkora csomó szénát dobott a fejemre, hogy ha nem tanulok meg a tengeren úszni, hát biztos belefulladok. Kieveztem a tengernyi szénából, s gyorsan visszadobáltuk, mintha a tornatanár mérte volna, hogy mennyi idő alatt végezzük el. Közben jókat nevettünk. Hogy megkérdeztük-e a nénitől, miért akart leütni a fáról? Sajnos, arra nem volt alkalmunk, de legközelebb megkérdezem, és akkor ezt a történetet is tovább folytatom. BLASKOV1TY István, 7.b Sonja Marinkovié iskola Szabadka Tanulnék, de... Hétfő délután volt, ránéztem az órarendre: biológia, torna, törcsi, fizika, magyar, rajz. Jaj, mennyi tanulnivaló! Biológiából az élőhelyet és az életközösséget tanultuk. Kinyitottam a könyvet, elkezdtem olvasni, tanulni. Már a lecke felénél tartottam, amikor anyu hangja riasztott fel. — Ildi! Hányszor kell még szólnom? Nem hallod, hogy mióta szólítgatlak? Menj el a boltba, még mielőtt hozzáfognál tanulni. — De én már .. . — Semmi de! És most már lódulj! Felkeltem és ímmel-ámmal indultam a boltba. Ott igen hosszú volt a sor, s fél óra is eltelt, mire hazaértem. Leültem a könyv mellé, és tanultam tovább. Azaz, csak tanultam volna ... — Ildi! — hallottam újra anyu hangját Nézd, ki jött! De ekkor már meg is láttam az unokatestvéremet az ajtóban. — Vigyázzál rá — mondta anyu, és ezzel elment. No, most már én mit kezdjek egy másfél éves kisgyerekkel? Játszottam vele, mutogattam neki a babáimat, a porcelán díszeket. De az idő gyorsan múlt, az én tanulásom pedig nem haladt. Ideges voltam, s alig vártam, hogy elvigyék az unokatestvéremet, de ez nem történt meg olyan könnyen. Már 6 óra volt, amikor ismét magamra maradtam, és újra a könyv mellé ülhettem. De ezután sem tanulhattam sokáig, mert megérkezett a testvérem. — Tudod-e, Ildi, mi újság? — Nem érdekel. Látod, hogy tanulok. — De Ildi! — mondta kérlelő hangon. — Jól van no, de csak röviden. De bizony mire befejezte rövid történetét, már vacsoraidő lett. A vacsora után pedig, mint aki jól végezte dolgát, a tévé elé ültem, és megnéztem egy jó filmet. Azt már ne is mondjam, hogy másnap milyen jól feleltem az iskolában. TOJZAN Ildikó, 7. a, Petőfi Sándor iskola, Becse Könyvkiállítás, illetve könyvvásár is nyílt a kulai Napsugár-találkozón a Fórum legújabb kiadványaiból. DANIEL Klára, a Petőfi brigád iskola képzőművészet szakos tanárnője ezúttal „irodalomnépszerűsítő” szerepben. Vendégségben A kulai Napsugár-találkozón új barátnőt szereztem: Gabriellát. Most már ő is a legjobb ismerőseim közé tartozik. Minden vendégpajtás ugyanis új barátnőjénél ebédelt Kulán. A gyárlátogatás után tehát hozzájuk voltam hivatalos. Házuk az iskolától nem messze épült, a J. Ignjatovic utcában. Barátságos kis házuk mellett eperfa áll. Belépve a kiskapun, barátságosan hozzám dörgölőzött a macska. A fürdőszobában megmostuk a kezünket, majd hozzáláttunk az ebédhez. Igen éhes voltam, így jócskán nekiláttam, ízlett minden, legjobban a meggykompót. Ebéd után címet cseréltünk, kimentünk a kertbe, megnéztük a nyulakat. Igen barátságos kis jószágok. Ahogy a kis tengerimalacra pillantottam, elnevettem magam. Tömzsi pocakjával békésen szunnyadozott a bőséges fűlakoma után. Azt terveztük, hogy sétálunk egyet a környéken, de sajnos erre már nem maradt idő. Végignéztem Gabriella féltve őrzött babagyűjteményét is, látszott rajtuk, hogy kis gazdájuk sokat törődik velük. Szeretettel rakosgatta őket most is. Megköszöntem a vendéglátást, és Gabriella társaságában elindultam a buszállomás felé. Útközben már minden ismerős volt, és ha csak egy csöppnyit is, de megismertem a városka életét, látványosságait. Erről gondolkoztam még akkor is, amikor a köd elnyelte szemem elől a barátságos kisvárost, ahol mindenki ismeri és köszönti egymást. UNGAR Mária 7. c. Kizár István iskola, Szabadka A gyermekkor A gyermekkor a májusi virágcsokor, hatalmas rét, boldog lepketánc. Csobogó patak, amely hatalmas folyó felé csörgedez. Slobodan FRANCUSKI V. 4 Moša Pijade iskola Kikinda JAKAB Nóra, a becsei Sever Đurkić iskola képviselője tanárnőjével, ZAPLETAN Erikával. Felriadtam Felriadtam. Mintha valaki járkálna . .. Nem tudom, mi van velem, ezen az éjszakán már harmadszor ijedek fel álmomból. Harmadszor nézem végig szobám ebben a félhomályban, sehol senki. Látom a szekrény oldalán a karcolást, a lemezjátszó tetején a mosolygó babám, s a felálított Neoton-lemezekre is fény szűrődik, de élőlény sehol. Egy autó halad el előttünk, melynek lámpája megvilágítja a helyiséget. Minden a helyén van. De miután az autó elhalad, a szoba bútorai ébredezni kezdenek. A szekrény ebben a sötétben úgy fest, mint egy nagy madár, amely engem szemelt ki áldozatául. A televízió és a lemezjátszó mintha a szekrény cinkosai lennének, ők is megindulnak felém. Én gyorsan fejemre húzom a takarót. Egy ideig csend, majd félve kikukucskálok. Andi ágya felé tekintek, ő még nyugodtan alszik. Valami szépet álmodhat, mert mosolyog. De jó neki! Anyuék szobájából fény szűrődik ki, az órától jön a fény. Látom, hogy négy óra, nemsokára csörög. Aludnom kell, parancsolom magamnak, mert reggel nem bírok felkelni. Lassan el is szunnyadok. SÉTÁLÓ Ildikó, Viki, November 11-e iskola, Zenta A törökbecsei Miloje Ciplic iskola képviselőit, ÉGETŐ Ibolyát és VARGA Gyöngyit SZEKERES Mária tanárnővel a jutalomkönyvek átvételekor kapta lencsevégre fotóriporterünk, Ifjú Gábor. Este jó, este jó, este mégis jó... Nagyon szeretem az estéket, mert ilyenkor együtt van a család. Este mindenki melegszik a duruzsoló kályha mellett. Nagymama legöbbször kötni szokott, apa, Robi és én meg kártyázunk. Anyukám legtöbbször az újságot böngészgeti. Apukám mondja: „Makk hét." Rádobom: „Makk nyolc!” A hó sűrűn hull a tájra. A szél süvítve jár az ágak között. Kinn zord hideg van. Cili cicánk a kályha mellett fújja a kását, ha hozzányúlnánk, elkezdene karmolni és kiszaladna a szobából. Ilyenkor azt szokta mondani apukám: „Felhúzta az orrát”. A kártyázásban a legtöbbször én veszítek. Most is. Anyukám és nagymamám hiába fogják a csipiszt, hogy bár csak én győznék, nem sikerült. A hó még sűrűbben esik. . _.• jobban hordja a havat. Kilenc ok „Most már mindenki térjen nyóra”, ajánlja apa. Csöndesen megágyazunk. Lefekszem, és várom anya utolsó csókját. Ezután csönd ereszkedik a házra. Most már mindenki lehunyta a szemét. FABÓ DUDÁS Kinga, VI. c. Andy Endre iskola Kishegyes Hát a naprakészségünkkel, bizony, baj van. Hiába vártam, hogy idejében befussanak a hozzászólások a Napsugár további arculatához. Nem húzhatjuk az időt tovább, én fogom összegezni az alábbiakban, mi az, amit a Napsugár-találkozón elhangzott beszámolók többsége jónak tart s amit a továbbiakban is ápolnunk kell. • A többség helyénvalónak tartja a közös szerkesztést, azaz hogy az önképzőkörök válogassák ki a beérkezett írásokból egy-egy szám anyagát. • Ragaszkodunk a pályázatokhoz továbbra is, időről időre külön témákat határozunk meg, s könyvvel jutalmazzuk az első három helyezettet. Máris élek az alkalommal, hogy bejelentsem: november 29-i számunkba a 40 éves szabadság, illetve köztársaság témára írjatok, rajzoljatok. Milyen élményeitek fűződnek köztársaságunkhoz, mit jelent nektek a mi szabad hazánkban élni, tanulni, dolgozni, alkotni. Erről kellene elgondolkodnotok. • Előtérbe kell helyezni az újságírói műfajokat munkánkban, például a riportot, interjút, tudósítást, már csak a Magyar Szó napilag jellegéből adódóan is. Bevezethetnénk egy külön riport- vagy interjúsarkot. Egy ideig lehetne, mondjuk, ez a téma. Bemutatjuk iskolánk legjobb tanulóját, sportolóját, zenészét, történészét stb. 0 Írók, költők tanácsot adhatnak az írás művészetével kapcsolatban. Pap József máris vállalkozott, hogy néhány mondatos kommentárt fűz beérkezett verseitekhez. 0 A Morgó marad, a Vigyorgó címét megváltoztatjuk Derülőre. Meglátjuk, hogy milyen sikere lesz. 0 Az Ezen nevet az osztály is, várja a jó (de csak az igazán jó és eredeti!) vicceket, anekdotákat, aranyköpéseket stb. 0 Egyenlőre nem bővülhet a rovat, de ígéretet kaptunk rá, hogy időről időre megjelentethetjük munkáitokat a lap más oldalain is. Köszönöm a beérkezett munkákat, igazán rendesek és szorgalmasak vagytok. Kár, hogy ezúttal már nincs helyem a névsor közlésére. Következő számunkban ígérem, ott lesz mindenbeküldő neve. Addig is maradok őszinte barátotok: ZSUZSA III. Kérlek benneteket, először is a november 29-i számunkra gondoljatok, a fent jelzett témára írjatok! Elsősorban ezeket az írásokat várom e héten.