Magyar Szó, 1984. december (41. évfolyam, 345-360. szám)
1984-12-17 / 346. szám
1984. december 17., hétfő MAGYAR SZÓMŰVELŐDÉS----- lapmániás. Hasi• Húszéves a ljubljanai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület A ljubljanai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület az idén ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját. A jubileum alkalmából beszélgettünk Toplák Ödönnel, a ljubljanai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vezetőségének elnökével és Spitzer Jelena vezetőségi taggal. — Egyesületünk célja hogy ápoljuk a hagyományokat az anyanyelvet. Ezt különböző összejövetelek, alkalmi rendezvények, előadások keretében valósítjuk meg. Az eltelt 20 évben eredményesen tevékenykedtünk, ezt állapította meg a jubileum alkalmából is beszámolónk — mondja Toplák Ödön, aki egyébként a ljubljanai számítóközpontban dolgozik. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben a titkári teendőket Plesa Eszter tölti be, az egyesület tanácsosa Pajor István, a vezetőség egyik legaktívabb tagja pedig Spitzer Jelena, aki több mint 30 éve került ide, Ljubljanába Zomborból. Spitzer Jelena nem csupán lelkes vezetőségi tag, hanem kiváló műkedvelő, énekes is. Több alkalmi rendezvényen lépett már fel zongorakíséret mellett, nagy sikert aratott. Minden állami ünnepről megemlékezünk mi, ljubljanai magyarok is. Hétfőnként tartjuk összejövetelünket és ilyenkor beszéljük meg a tennivalókat. Társalgónk, véleményt cserélünk, kézimunkázunk, szervezési kérdésekben döntünk, összejöveteleinkre pedig meghívunk előadókat, vendégeket is. Nyelvápolók, marxista előadók, néprajzosok és mások is megfordulnak egyesületünkben, ezáltal is segítenek bennünket a hagyományápolásban, a nyelvápolásban és a népművészet megismerésében. Gyakran együtt vagyunk, az utóbbi években pedig születésnapjainkat is együtt ünnepeljük meg. Véleményem szerint igen jók a kapcsolataink a társadalmi-politikai szervezetekkel, a Szocialista Szövetség ljubljanai választmányának nemzetiségi bizottságával és a Községi Képviselő-Testület végrehajtó tanácsával is. Anyagi gondjaink nincsenek, valószínűleg hamarosan még tágasabb otthonba költözünk majd — mondja Spitzer Jelena. A 20 éves jubileumra készült beszámoló megannyi adatot említ, ebből csupán azt emeljük ki, hogy Spitzer Jelena, a ljubljanai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vezetőségének tagja, több alkalommal is szerveztek országjáró kirándulást Jugoszláviában és Magyarországon, a közelmúltban pedig felkeresték a határon túl élő szlovén nemzetiség képviselőit, és társasestet tartottak, kölcsönösen ismerkedtek egymással. A jövő évre tartalmas munkatervet irányoztak elő, cél a néphagyományok, szokások ápolása is. Jók a kapcsolatok a muraszombati, lendvai egyesülettel is, velük is szerveznek kölcsönös látogatást, találkozókat. T. L. (ZAMBÓ ülés felvétele) ZOMBOR űri sem az iskolát, rangsorolása? Ki tudott előre a tesztekről? — Sok a szubjektív mérés Minden tanév kezdetén, amikor az elmúlt iskolaévben elvégzett felmérések alapján rangsorolják a zombori általános iskolák, a zeneiskola, a Mita Vasiljevic Pionírotthon és a Vera Gucunja Gyermekintézmény munkáját, viharos ülésekre kerül sor, amelyen leginkább az kerül szóba: igazságos-e a döntés. A rangsorolás ugyanis bizonyos több pénzt hoz a konyhára, amit az érdekközösségekben teljesítmény szerinti díjazásnak hívnak. Hogy valóban az-e? Erre nem tudunk igenlő választ adni, mert azok, akiknek munkáját mérik, másként vélekednek. — Érdekközösségünk immár több mint tíz éve végez rangsorolást, azon intézmények között, amelyeket mi finanszírozunk. Erre megvan a közgyűlés határozata. A mércéket, teszteket a zombori községközi pedagógiai intézet dolgozta ki. A tanév végén minden iskolát felkeres egy-egy bizottság, és felméri a helyzetet, ellenőrzi a diákok tudását. Összesen ezer pontot lehet összegyűjteni, ez a maximum — mondja Jovan Olbina, a zombori általános oktatásügyi érdekközösség titkára. Mirjana Mitrovictól megtudtuk, hogy az iskolának szánt évi öszszegből három százalékot tartalékolnak arra, hogy a sorrend alapján jutalmat fizessenek ki a legjobb tantestületnek. Ez a tavalyi tanévben 5,1 millió dinár volt. Emellett a gyengén felszerelt, rossz körülmények közepette dolgozó tantestületek részére 850 000 dinárt különítettek el, amit bizonyos felmérés szerint osztanak el. így szeretnék enyhíteni a bizony eléggé nagy különbségeket az iskolák munkakörülményei között. — Ellenezzük-e a felmérést és a rangsorolást? Nem, mi csak módosítani szeretnénk, korszerűsíteni a meglevőt, mert az elavult, nem szolgálja a korszerű követelményeket. Ugyanakkor kevés a jutalomra elkülönített pénz, amiért szinte nem is érdemes külön küzdeni, plusz munkát kifejteni. Ha egyformán osztanánk el, minden pedagógus évente maximum 3500 dinárt kapna. Ez aprópénz — mondja Dusán Sekulic, a Petur Konjovic Zeneiskola titkára. Számos fellebbezés érkezett az érdekközösség közgyűlésének címére. Sokan arra panaszkodtak, hogy a bizottság nem volt eléggé körültekintő, nem végzett lelkiismeretes munkát, s ezzel megkárosította őket. Hat iskola küldte el írásos fellebbezését a húsz közül. Ez is elégedetlenségre vall. Szinte minden iskolában megkérdőjelezik a felmérésnek azt a részét, amely szerint a kérdőívek alapján állapítják meg, hogy az iskola hány pontot érdemel például a nevelőmunkáért, a diák és tanár viszonyáért stb. Nem tartják helyek, útnak, mert megesett, hogy a rossz tanulók, bosszúvágytól fűtve, hamis, vádló véleményeket írtak be. Ez pedig félrevezette a bizottságot. — Az érvényben levő szabályzat elavult, nem szolgálja a tanítás korszerűsítését, összeveszíti az embereket, sőt az addig jó viszonyban levő iskolák kollektívái is rossz szemmel néznek egymásra. Ez csak azoknak jó, akik a szemesnek áll a világ, vaknak az alamizsna közmondás elve alapján dolgoznak, vagy módosítani kellene a rangsorolást, vagy pedig beszüntetni, mint ahogy a középiskolák tették — hallottuk Stevan Dudáétól, a zombori Október 21-e Általános Iskola igazgatójától. Drágán Mikó sztapárt küldött, tornatanár így vélekedik minderről: — Iskolánkban sokkal jobb munka folyik, mint amit a bizottság megállapított. A húsz iskola közül mi a ranglistán a 0. helyet szereztük meg. Több olyan elvégzett munkát, versenyeredményt, ami evidens, nem könyvelt el a bizottság. A telecskai általános iskola pedagógusainak az a véleménye, hogy nem lenne szabad ugyanazon mércéket alkalmazni a falusi és városi diákok értékelésénél. Ez különösen a pionírszervezet munkájára vonatkozik. A városiak mindenkor ellátogathatnak a pionírotthonba, gyárakba, színházba. A falusiaknak azonban ez rengeteg pénzébe és idejébe kerül. Szimte egybehangzó vélemény, hogy a felmérés anyagában sok a szubjektív lehetőség, ami viszont rengeteg hibát szül. Ezt kellene a jövőben kiküszöbölni. Zomborban elterjedt a híre, s az általános oktatásügyi érdekközösség közgyűlésén is feltették a küldöttek a kérdést: ki árulta el a tesztek anyagát, mert egyes városi iskolákban előre felkészítették a gyerekeket. A küldöttek erélyes kivizsgálást követelnek a községközi pedagógiai intézettől. Ilyen körülmények közt a felmérés elvesztette igazságos mivoltát, melléfogásnak bizonyult. Hogyan tovább? — adódik a kérdés. Kell-e egyáltalán felmérés, rangsorolás? Leginkább ellene vannak, mert nem tartják olyannak, hogy a pillanatnyi helyzetben elmozdítaná a pedagógia megfeneklett szekerét a zombori községben. A pedagógusok anyagi és társadalmi helyzete ugyanis anynyira leromlott, hogy arról már a Szocialista Szövetség Községi Választmánya is tárgyalt. Az idő megmutatja, hogy kinek van igaza. Azoknak-e, akik a felmérés és a rangsorolás mellett kardoskodnak, vagy ellenfeleiknek? ^ PRIBILLA Mátyás 01 0in velük dolgozni Beszélgetés Laták Máriával, a zentai Napsugár Gyermekszínpad rendezőjével A zentai Művelődési Ház keretében működő Napsugár Gyermekszínpad tizennyolc évvel ezelőtt alakult meg. Tulajdonképpen az akkor még igen jól dolgozó bábszínház együtteséből nőtte ki magát. Az utóbbi öt évben Laták Mária, a Művelődési Ház vezetője foglalkozik a gyerekekkel, szervezi a munkát, tanítja be és rendezi a színi előadásokat. — Hosszú éveken át mint tanítónő dolgoztam, megszoktam, megszerettem a gyerekeket és talán nem hangzik szólamként, ha azt mondom, hogy nemigen tudnék meglenni nélkülük — hallottuk Máriától. — A nyári vakáció utáni gyülekezőt, találkozót mindig augusztus végén tartjuk. Hírverésre, toborzásra nincs szükség, a gyerekek anélkül is jönnek, jelentkeznek. Mert ők még szó szerint nagyon szeretnek játszani. Addigra előkészítek hét-nyolc, rövidebbhosszabb mesejátékot, melyeket rendre közösen elolvasunk, majd megbeszéljük, hogy kinek melyik, miért, tetszett vagy nem tetszett. Utána pedig közösen eldöntjük, hogy melyiket tűzzük műsorra. Mondanom se kell, hogy mindig azt, amelyik a legjobban tetszik. Ez igen lényeges pedagógiai momentum. Mert így a gyerekek azt magukénak érzik, vallják és nem mint külső kényszert, hanem mint a saját maguk motiválta „munkát” fogadják el. ■— Évente két bemutatót tartunk: az egyiket félidőben, a másikat pedig tanévzárás előtt. A tavasszal Szabó Némedi Erikának, a zentai vegyészeti technikum jelenlegi tanulójának a Matek pólóra című egyfelvonásos, a diákéletről szóló vidám jelenetét és Robert Burns angol költő Falusi randevú című versének zenés változatát vittük színre. Kivételesen egyik se mesejáték. De hát ilyesmi is előfordul, megtörténik. A gyerekek ugyanis kerek perec kimondták, hogy nagyon szeretik ugyan a mesejátékot, de egyéb műfajjal is próbálkozni akarnak. És sikerült is nekik. A gyermekszínjátszók Csantavéren megtartott községközi szemléjén továbbjutottunk és részt vettünk a Becsei Májusi Játékokon. A bíráló bizottság véleménye megoszlott abban, hogy a tíz-egynéhány éves gyerekeknek kell-e, való-e egyáltalán ilyenféle darab. Bogdánfi Sándor, a zsűri elnöke például erősen pártfogolt bennünket. — Most Zelk Zoltán Az ezerszemű lány című kétfelvonásos mesejátékét készítjük elő. A próbák nem éppen zökkenőmentesek". Kivéve a szabad szombatokat, amikor mindig együtt vagyunk. A gyerekek, valamennyien 5—3 osztályosok, ugyanis az egyik hónapban délelőtt, a másikban pedig délután járnak iskolába. Ugyanakkor a színjátszás mellett egyéb iskolán kívüli elfoglaltságuk is van. Mindehhez igazodnunk kell, így azután a próbákat gyakran máról holnapra beszéljük meg. Délelőttönként fél nyolctól kilencig, délutánonként pedig fél kettőtől három óráig gyakorolunk. Kezdetben hetente csak kétszer, a bemutató előtti hetekben pedig háromszor, négyszer is. Ami a munkához való viszonyulást illeti, a gyerekek sokkal fegyelmezettebbek, mint a felnőttek. Ha a próbáról valaki elmarad, annak már igen nagy oka van. Viszont ölbe tett kézzel ülni és bólogatni sem tudnak. Szeretnek ugrálni, játszani, csintalankodni is. Na de hát azért gyerekek. — A darabok megválasztása, már ami a szövegkönyveket illeti, nem okozott különösebb gondot. A Művelődési Háznak 112 magyar és szerb nyelvű mese- és bábjáték szövegkönyve van. A bábjátékokat azért említem, mert adott esetben, ha kell, akkor a szövessz könyvet átírjuk élő szereplőkre, módosítjuk. Szövegkönyv a Nép* könyvtárban is szép számmal található. De adott esetben magánkönyvtárakból is kölcsönzünk. Nagy Dénesnek például, aki egyébként a technikai rendezőnk, számos mesejátéka van, és azok, bármikor a rendelkezésünkre állnak. — A szereplők, azaz a gyerekek szüleivel állandó kapcsolatot tartunk fenn, valamennyit személyesen ismerjük. És ha kell, bármikor segítenek. Hogy mit? Például megtanulni, begyakorolni aszöveget. Vagy adott esetben megvarrni a kosztümöket, melyekről egyébként a Művelődési Ház gondoskodik. A próbákra is be-bejárnak. De csak titokban, mert a gyerekek, amíg a szerepükkel küszködnek, addig nem szeretik a ..nagyközönséget”. Mivel a bemutatón úgyszólván mindig valamennyi szülő részt vesz, így ezeket az alkalmakat használjuk ki arra, hogy együttesen is elbeszélgessünk gyermekszínjátszásunk problémáiról, tennivalóiról. — A gyerekek jelentős hányada, amikor együttesünknek a tagja lesz, félénk, bizonytalan, csetlik- botlik, adott esetben hulpirtú. Egy-két szerep eljátszása után már szemlátomást sokkal magabiztosabb — amit azután magával visz a színpadon túlra is. Másrészt az, aki gyerekkorában megszereti a színpadot, az felnőtt korában is — legalább nézőiként — igényli majd azt. És talán nem leszek szerénytelen, ha kimondom, hogy, ugyanakkor a gyerekeknek szervezett, felügyelet melletti foglal- koztatást, szórakozást nyújtunk —– mondotta Laták Mária. KERESZTÉNYI József SZÍNHÁZI FIGYELŐ Reneszánszát éli az opera Az NSZK fővárosa, Bonn ez ideig csak politikai közigazga- tási központ volt, lévén kulturális életének eseményei csupán helyi jelentőségűek. A bonni városatyák most azon fáradoznak, hogy városuk a művészet metropolisává is váljon. Ennek érdekében a városi zenekar élére Gustav Kuhnt, a neves fiatal karnagyot, Karajan tanítványát szerződtették, az opera vezetését pedig a svájci Jean- Claude Riberre bízták. Szerződtették a társulathoz többek között Hildegard Behrens eminens operaénekesnőt és számos híres zenészt A városatyák „haditervét” és a kultúrába fektetett pénzt tavaly a Bonnban megtartott európai hírű Beethoven-fesztivál, az idén pedig Richard Strauss Salomé operájának a bemutatója igazolta. A Saloméval nyitotta meg az őszi idényt a bonni opera. Az érdeklődés akkora volt, hogy Riber, az Operaház igazgatója monitorokat állíttatott fel a város főterén, hogy azok se maradjanak ki az eseményből, akik nem jutottak jegyhez. Richard Strauss zseniális zeneművét Bonnban a fiatal amerikai rendező, Seth Schneidman állította színre. Hubert Monloup lenyűgöző színpadképét és jelmezeit Gustav Moreau színpompás festményeinek misztikus világa ihlette. Salomé Hildegart Behrens alakításában nemcsak a végzetes asszony, akit erotikus mánia az extázisból extázisba, hanem öntörvényű nő, aki belső hangra figyelve szeret és él. • A harmincéves fennállását ünneplő Zágrábi Drámai Színházban, a Gavellában egy héttel ezelőtt bemutatták Jean-Paul Sartre Piszkos kéz című drámáját Zvonimir Mrkonjic fordításában Miro Međimorec rendezésében. A francia filozófus, regényíró és esszéista ebben a művében kitalált hőse, Hugo Barin erkölcsi és politikai kételyeit, elbizonytalanodásait írja le. Hugo Barin Sartre történetében a francia illegális Kommunista Párt parancsát teljesítve megöli Hoederer tisztségviselőt, aki a harcok közepette a hatalom megosztását szorgalmazta a polgár párttal. Bizonyos idő elteltével a párt véleménye megváltozik, úgy vélik Hoederernek mégiscsak igaza volt. Hugót meg kell ölni, mert túl sokat tud. Esélyt kap ugyan Olga által, hogy beismerje tévedését, és ezzel megmentse életét, de Hugo Barin elveti ezt a lehetőséget. A főbb szerepeket Fabijan Šovagović, Sreten Markovic, Dubravka Miletic, Mirjana Majurec és Stevo Krnjak játssza. • Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényének dramatizált változatát játsszák a varažđini August Cesarec Népszínház kamaratermében. A regényt Matko Sršen, a rendező írta át színpadra. Dosztojevszkij grandiózus művét számtalanszor dramatizálták már a világ minden táján. A dramatizált változat ősbemutatója 1910-ben volt Moszkvában, mindjárt utána, 1911-ben Párizsban is műsorra tűzték, nem sokkal később, 1912-ben pedig már Zágrábban játszották Milan Srabec fordításában Josip Bach rendezésében. Mindig is gondot okozott az adaptálóknak visszatükrözni a regény teljességét. A legújabb próbálkozás, mely Matko Sršen rendező nevéhez fűződik, a kritika szerint alkotó jellegű, és sikeresnek mondható Félhomályos pincében tartják az előadást, a nézők is részesei a pszichológiai játéknak, a jellemek különbözőségéből eredő drámai összetűzésnek. A Slobodan Snajder Sinkó Ervinről írt drámájának a Confiteornak nemrégi prištinai ősbemutatójáról Dalibor Foretic zágrábi kritikus így vélekedik: Ezúttal sem kerülte el sorsát Sloobdan Snajder. Drámáinak ősbemutatói általában nem hozzák meg a szöveg igazi valóban jó színpadi változatát, Foretic nincs kibékülve Krszte Sz Dzsidrov és Szimon Uzinovszki statikus színpadképével: két hatalmas szürke orgona és Sztálin portréja, melyet időnként lelógatnak a zsinórpadlásról. Banálisnak tartja a díszletet. Kifogásolja továbbá Vladimír Milcsin rendezőnek azt az elképzelését, hogy Sinkót nem emeli, egybemossa a dráma többi szereplőjével. Enver Petrovci erre a rendezői elképzelésre még inkább rájátszik — írja Foretic — mert Sinkó Ervint sablonforradalmárnak képzeli el. Ennek az elképzelésnek semmiképpen sem lehet hitele. A zágrábi kritikus dicséri ellenben a Sinkó feleségét, Rothbart Irmát alakító Drite Krasniqi emlékezetes játékát. . .