Magyar Szó, 1985. április (42. évfolyam, 104-117. szám)

1985-04-22 / 110. szám

12 SPORTVILÁG MAGYAR SZÓ LABDARÚGÁS II. LIGA Ismét a Síbeník az élen A zrenjaniniak nyerték a forduló rangadóját — A Spartacus nem tudott pontot szerezni Prijedorban — A vajdasági rangadón biztosan nyertek a kikindaiak — A Vrbas értékes döntetlent harcolt ki Banjalukán A Pro­eler nagyszerű játéka Proleter—čelik 2:0 (1:0) Városi stadion, 2500 néző, vezette: Ca­br­aj ( u.l. trod), gól­lö­vők: Rado­savljevic a 38. és Sold­o az 55. dönc­­ben. PROLETER: Özvegy, Zorić, Colak, Rađičević, Luburić, Soldo; Ci kié; Ivaaćeviv, Boškovic, Raciosavljevic. jerković, Djordjevic (Dubaié). CeliK: Cvitanušić (Juričcvlć), De­dić, Lukanobić, Gradinčić, Menić, Vidaković, Milidrag; Beáié (Papic), Mujičić, Grčić, Files. Zrenjaninban rég nem látott har­cias és jó színvonalú mérkőzést ho­zott a forduló rangadója, amely min­den tekintetben igazolta nagy tétjét. A Proleter óriási erőbedobással ját­szott elejétől a mérkőzés végéig- időnként csaknem lesöpörte a pályá­ról nagy ellenfelét. Már az első perc után látható volt, hogy a Proleter minden egyes játékosa nagy elszánt­sággal küzd a győzelemért, amit egyébként könnyebben valósított meg, mint ahogy az várható volt, mert a Celik egy árnyalattal gyengébben ját­szott, mint ahogy szokott. Nagyszerű játéka és állandó fölénye és gól­hely­­zete alapján a proleter nagyobb ará­nyú győzelmet érdemelt volna. Egészen a 25. percig úgyszólván csak egy csapat játszott a pályán, a Ce­­lik védelme kétségbeesetten igyeke­zett útját állni a hazaiak heves ro­hamainak. A vendégek első helyzete a 25. percben akadt, de Files gyakran a kapu mellé lőtt. A 38. perc hozta meg a Proleter vezető gólját. Heves ostrom után a középen tanyázó Radosavljevic bal­­lábas nagy lövéssel a hálóba talált. Szünet után kissé esett a színvonal, és a Celiic is nyíltabban­­j­átszott, a Proleter viszont több gondot fordí­tott a védekezésre, de mégis meg­tartotta fölényét. Jerkovic, Cikic, és Radosavljevic több jó, de kihaszná­latlan gólhelyzetet teremtett. A vég­eredményt az 55. percben Soldo állí­totta be. Jerkovicot gólhelyzetben fel­vágták a Celik védői, és Soldo 20 méteres ívelt szabadrúgását Cvitanu­­šić a saját hálójába sodorta. Az utol­só percekben a Celik mindenáron igyekezett szépíteni, akadt két ígé­retes helyzete is, de özvegy nagy­szerűen védett. A mérkőzés befejezése után a Proletert 12. győzelme alkal­mából a szurkolók melegen üdvözöl­ték. A játékvezető kitűnően bírásko­dott. A Proleter ezzel ismét komoly bajnokjelölt lett. B. V. GOSK-JUG: Petranovic, Zanetié, Pr­­ka, Misié (N. Cogurié), Kurteia, Sa­­hinović, Roganovié (Glavina), Krstovié, Mustahinić, Simić, L. Cogurié. A Crvenka játékosai tartottak a ta­lálkozótól, sokkal keményebb ellenfél­nek várták a Jug labdarúgóit. Ennek megfelelően indultak csatába, és meg­érdemelten győzték le a tengerparti csapatot. A dubrovnikiak gyengén ját­szottak, főleg a középpályán. Több helyzet alakult ki mindkét kapu előtt, amelyek közül a hazaiak használtak ki kettőt. Az első találatot Racic szerezte meg, amikor a 23. percben egy kapu előtti tömörülésben rést talált a háló felé. Néhány perccel a találkozó befejezése előtt született meg a második gól. Ra­­čić beadására kitűnően futott Dudás, és ellenállhatatlanul vágta a hálóba a lab­dát. A győztes együttesből Mareié, Račić, és Dudás érdemel dicséretet, a ven­dégegyüttesből pedig egyedül Kurtela. Farlagié játékvezető jól vezette a ta­lálkozót. II­ ARSIC II. liga — Kelet A 24. forduló eredményei; Ivangrad —OFK Beograd 1:0, Zemun—Diri a 2:1, Növi Pazar—Bor 2:1, Rád—Bregalnica 1:1, Vlaznimi—Napredak 2:1, Peliszter— Sloboda ld, Borac—OFK Titograd 1:0, Rađndčki—Kolubara 2:0, Trepča—Be­lasziea 1:0. A táblázat: A következő forduló: Trepca—Zemun, Belaszkca—Radmicki, Kolubara—Borac, OFK Titograd—Peliszter, Sloboda— Vlaznimi, Napredak—Rad, Bregalnica­— Ivangrad, OFK Beograd—Novi Pazar, Bor—Lik­a. 1. OFK Beograd 24 13 5 6 36:21 31 2. Novi Pazar 24 11 8 5 39:18 30 3. Zemun 24 10 7 7 32*22 21 4. Peliszter 24 10 6 8 40:27 20 5. Rad 24 10 5 9 24:22 25 6. Borac 24 8 9 7 25:25 25 7. Rađiiičlđ 24 11 3 10 34:35 25 8. Napredak 24 10 4 10 34:30 24 9. Ivangrad 24 9 6 9 24:24 24 10. Kolubara 24 9 G 9 22:24 24 11. Belaszica 24 6 12 6 18:21 24 12. Bor 24 8 8 8 27:33 24 13. Bregalnica 24 6 10 8 15:19 22 14. Sloboda 24 8 5 11 2G:26 21 15. OFK Titograd 24 7 7 10 30;33 21 16. Vlaznimi 24 9 3 12 25:39 21 17. Trepča 24 7 7 10 23:38 21 18. Liria 24 5 7 12 18:35 17 j A vártnál könnyebben Crvenka—GOSK-Jug 210 (1:0) Crvenka, városi stadion, 5m­ néző, ve­zette: Farlanic (Capljina). góllövők* Ran­čić a 23. és Dudás a 36. percben. CRVENKA? Maravić. Radmilovis, Bubák, Maric. (Radovanovic), YVfurfca­­nin, Sk­­iepcević, Lu­kovac, To­­ majek, Males, Vranić (Dudás). D­obrivoje SRECKOVIC visszapergeti az események filmkockáit. — Az atlétikai pályán a mérkőzés után Budo Markovic fogadott. Durván rámkérdezett: „Miért fújtál 11-est a Haj­dúk javára?” Hallgattam. Ilyen esetek­ben legjobb hallgatni. Azonkívül nevetsé­ges volt Markovic kérdése. Elvégre a ta­lálkozón semmi sem volt kérdéses. Leg­feljebb Vorotovicra lehettek volna dühö­sek a titogradiak, hiszen miatta veszítet­tek. — Közeledtem az alagúthoz. A bejárat jobb oldalán rendőrt láttam, mögöttem Sztefanovszki és Ilijevszki partjelzők ha­ladtak. Hozzám lépett Karadžić klubtitkár és együtt léptünk be az alagútba. A félho­mályban az első pillanatban alig láttam. Sok ember volt ott, felismertem közöttük Martinovicot és Radulovicot. Nem forgo­lódtam, Karadžić továbbra is mellettem lépkedett, de nem tudtam, hogy partjel­zőim megálltak a bejáratnál. Néhány mé­terrel távolabb megpillantottam Bulatov I­vicot is. Az alagút végén a bal oldalomon haladt. Elhaladtam a folyosón és az utol­só, amire még emlékszek, egy gondolat volt: „Végre ez is szépen véget ért”. Ak­kor éreztem az első ütést. Karadžić és Bulatovic volt, az utolsó két ember, akit láttam. Ők tudják, ki ütött meg. Karadžić bírósági tanúskodásából pedig biztosan ki­­éreztem, hogy mindennel tisztában van. Az ütés pillanatában Sreckovic nem ér­zett fájdalmat. Amikor ezt a bíróságon is elmondta, kinevették. Mindenki a jelenle­vők közül, Momcilo Knežević tanácselnök­kel az élen. Másnap a Pobjeda egyik cik­kében is kifigurázták a kragujevaci já­tékvezetőt. Pedig nem nevetséges a dolog. Mint az abortusz!? Ú­­­gy éreztem az ütés pillanatában, mintha süllyedni kezdenék. Jobban mondva lebegtem. Szemem előtt kékben, rózsaszínben játszott minden. Nem mernék megeskü­dni, de abban a pil­lanatban valamilyen furcsa, kellemes érzés vett rajtam erőt. A bíróságon ezen jót derültek. Pedig így volt. Csodálkoztam rajta én is már akkor, amikor a kraguje­vaci kórházban ápoltak és visszagondol­tam a dologra. Azt hittem, képzelődök, nem is állt szándékomban senkinek me­sélni róla. Egy napon azonban meghallot­tam két nővér beszélgetését. Egy asszony­ról volt szó, aki követelte kezelőorvosá­tól, hogy minél több abortuszt engedé­lyezzen neki, mert csak úgy tud eljutni — a vágás pillanatában — az orgazmu­sig. Ezután meséltem el orvosomnak, mit éreztem. Kijelentette, hogy mindez telje­sen normális reakció. Sreckovic azt állítja, hogy az ütés pil­lanatában Karadžić és Bulatovic állt mel­lette. A koronatanú az Omladinski pokret fotóriportere, Ranko Bašanović volt, ott állt az alagút és a folyosó kereszteződésé­nél. Veljko Raon­é közvádló előtt Basia­­novic a következőket mondta: — Láttam Martinovicot és Bulatovicot, hogy követik a főbírót. Elhagyták Ka­­radžićot. Bulatovic utánuk szaladt. Srec­kovic szökni kezdett Karadžić elől, ket­­ten-hárman beérték, s láttam, hogy Bu­latovic megütötte, Sreckovic elesett. Ak­kor ért oda Karadžić és Martinovic. Va­laki belerúgott. A bíróság előtt Bašanović mindezt le­tagadta! Halljuk ismét Sreckovicot. — A bírósági tárgyaláson éltem az al­kalommal, mindenkinek újra feltettem a kérdést. „Ki ütött meg?” Képzejék el, egytől egyig körülbelül a következőket válaszolták: „Srecko, tudunk mindent, csak kérlek, ne vár­d, hogy én mondjam meg.” A titogradi utcákon napokon át egy em­berről beszéltek. Nem Bulatovicról, nem Markoviéról, nem is Martinoviéról. Még­­csak Karadziéról sem. Amikor Sreckovic Újvidékre érkezett, hogy beszélgessen Dusán Maksimovictyal, a bírói testület elnökével, Maksimovic a következőkkel fordult hozzá: — Nem akarok hinni sem neked, sem Ilijevszkinek. Jártam Titogradban, sok mindent hallottam, de képtelen vagyok fel­fogni, hogy senki hivatalosan nem említi a negyedik embert. Elsőnek Mile Kos, az Ilustrovana poli­tika újságírója említette meg a nevét. Mi­kan Zecről, az összes titogradi szálloda igazgatójáról van szó. Ha emlékezetünk nem csal, senki nem vonta eddig felelős­ségre az újságírókat hamis vádakért. — Erről én is hallottam, de Zecet nem láttam az alagútban. Lehet, hogy ott volt, de a nagy tömegben talán még a felesé­gemet sem ismertem volna fel — mondja Sreckovic. Hinni lehet-e neki? A 44 éves gépészmérnöknek, a Grúza kombinát be­ruházási osztálya igazgatójának? Néhány héttel ezelőtt Dakovi­án késsel szúrták meg az ivangradi Martinovic lab­darúgót. Kijelentette, fogalma sincs, ki volt. Neki hisznek. És Sreckoviénak ? Ez nem a titogradi alagút S­reckoviéra valahogy gyanúval néz az egész ország. Körülbelül így véle­kednek róla: „Ez az ember az alag­útból, aki megszedte magát pénzzel, és most nem akarja elmondani, ki ütötte.” — Erkölcsileg buktam meg, pedig azt hittem, itt vagyok a legerősebb. Az egész ország tolvajnak tart, mások pedig a je­lenlevők közül hősök lettek. Pedig csak az a hibám, hogy tévesen ítéltem meg a helyzetet. Maradtam volna a pályán, ver­jenek agyon 5000 ember előtt. Megjártam Novi Pazar, Gucot, Prizrent, Prijepo­­ljét... Ott időnként fejükkel játszanak a bírók. Nekem a hajam szála sem görbült meg. Legalább tudtam volna Komadinié és Lazarevszki esetéről, dehogy leszek olyan naiv. És most? Egy este Sreckovic és felesége színházba ment. Elfoglalták a helyüket, amikor meg­érkezett a Belgrádi TV forgatócsoportja. Elzavarták őket a helyükről, sőt az egyik fiatalabb hangfelvevő még rá is szólt: „Ugyan már, Sreckovic, siess, szedd a lábad, most nem vagy a titogradi alagút­ban.” Legszívesebben megütöttem volna, de aztán visszakozott. Lehet, hogy sokan pont ilyen reakciót várnak tőle. A kragujevaci dr. Mihajlo Ilic Egész­ségügyi Központ egyébként a következő bizonylatot adta ki Sreckovic egészségi állapotáról: „Dobrivoje Sreckovicot 1984. szeptember 3-a és 19-e között gyógykezeltük, az uro­lógiai, ideggyógyászati, szemészeti, az orr-, fül- és gégeosztályon. Mivel állapota sú­lyosbodott, szeptember 18-án az urológiai osztályra került, ahol orvosi konzílium kezelte. Október 11-én hagyhatta el a kór­házat. A következő súlyos sérüléseket ál­lapították meg: megsérült és vérzett a bal veséje, agyrázkódást kapott, homlokcsont­törést, szemsérülést szenvedett, kiugrott a bal állkapcsa, az urológiai osztályon pe­dig súlyos allergikus reakciókat jegyez­tünk ...” Ezzel a papírral Sreckovic porolni készül a Buducnostot. De annak tudatában, amit mondtak neki: „Ellenük nincs esélyed.” (Folytatjuk) SREĆROVIĆ MEGSZÓLALT (2.) Milé és SalatovÉ mindén­ tud Könnyű győzelem OFK Kikinda—Novi Sad 3:0 (2:0) Kikinda, városai stadion, 1500 néző, vezette Nikolic (Ljubljana), góllövők: Mijatov a 6., Milanovic a 21. és Lukács a 48. percben. OFR KIKINDA: Popovié, Bajié, Kosié. Karanović, Cvijan, Zečcvić (Radišić), Mijatov, Nikoiié, Milanovié, Lukács, Hun, (Kostié). NÖVI SAD: Petrovié, Drapié. Medji­­murec, Milovac, Milosavljevié, Moraéa, Anikié, Rapajié (Trkulja), Popa (Belu­­žić), Kurčubić, Ilié. Könnyű győzelmet aratott a tegnapi mérkőzésen a hazai együttes. A ven­dégektől jóval többet várt a kakíndai közönség, az újvidéki ötösfogat telje­sen veszélytelennek bizonyult, védel­mük pedig végig bizonytalan volt. Hat percnyi tapogatózó játék után Mijatov megszerezte a vezetést, ami­kor néhány méterről bevette Petrovic hálóját. A gyors vezető gól szárnyakat adott a kikindaiaknak, akik teljesen kapujukhoz szegezték ellenfelüket. A 21. percben Milanovic volt eredményes, amikor egy jobboldali beadás után, 10 méterről lapos lövéssel talált egy jobb­oldali beadás után. 10 méterről lapos lövéssel talált az újvidékiek hálójába. A 32. percben miután Rapajicot sza­bálytalanul szerelték, IMF indult a ha­zaiak kapuja felé, azonban a játékve­zető nem tartotta tiszteletben az előny­szabályt, és ezzel megkárosította a ven­dégcsapatot. A 38. percben M­ilanovic­­nak alkalma volt 3:0-ra növelni az eredményt, de jó helyzetből fejese (ka­pu mellé szállt. A folytatásban a 48. percben Hun jó beadása után, Lukács tört be a 16-osba, és a kifutó kapus mellett beállította a 3:0-ás végeredményt. A vendégek ere­jéből még egy becsületgólra sem tel­lett a biztos kikindai győzelem mellett. Kitűntek: Bajic, Milanovic, Rosic, Hun és Cvijan, illetve Ilié és Medji­­murac. A játékvezető kisebb hibákkal végezte feladatát. M. o. JUGOSZLÁV IFJÚSÁGI LABDARÚGÓ KUPA Vojvodina—Vardar 2:1 (1:0) Tegnap délután az újvidéki vá­rosi stadionban az Ifjúsági Kupa elődöntőjében eléggé gyenge já­ték után az egy árnyalattal jobb, nagyobb akarással küzdő Vojvo­dina kétvállra fektette ellenfelét, s az idén is megvívhat a JSZISZ serlegéért. A piros-fehérek ezzel visszavágtak a szkopjeieknek az elmúlt idényben a döntőben el­szenvedett vereségért. Góllövők: Mirjandé a 36. és Hadnagy a 48., illetve Petkovszki (tizenegyesből) az 57. percben. Sutjeska—Hajduk 1:2 (0:0) Ezek szerint a döntőben az újvidéki­ek és a splitiek találkoznak. II. liga - nyugat A 24. forduló eredményei: Proleter—Celik 2:0, Borac— Vrbas 1:1, Crvenka—GOSK-Jug 2:0, Rudar—Spartacus 2:1, Ma­ribor— Jedinstvo (Bih) 0:1, OFK Kikinda—Növi Sad 3:0, Leotar— Split 0:0, Radnik—Jedinstvo (Br) 2:1, Sibenik—Olimpija 3:1. A TÄBLÄZAT: A kővetkező forduló: Sibenik—Borac, Olimpija—Radnik, Jedinstvo (Bt)—Leotar Split—OFK Kikinda, Növi Sad—Maribor, Jedinstvo (Bih)—Proleter, Celik—Rudar; Spartacus—Crvenka, GOSK-Jug—Vrbas. 1. ŠIBENIK 24 13 5 6 38:21 31 2. Celik 24 13 4 7 34:21 30 3. PROLETER 24 12 5 7 35:25 29 4. SPARTACUS 24 13 2 9 35:28 28 5. JEDINSTVO (Bih) 24 11 5 8 29:20 27 6. SPLIT 24 12 3 9 30:24 27 7. LEOTAR 24 9 8 7 31:29 20 8 GOSK-JUG 24 10 6 8 24:25 26 9. JEDINSTVO (Br) 24 11 3 10 37:31 25 10. VRBAS 24 10 4 10 29:35 24 11. OLIMPIJA 24 8 7 9 34:33 23 12. BORAC 24 8 7 9 28:28 23 13. NOVI SAD 24 9 5 10 21:27 23 14. MARIBOR 24 7 6 11 22:29 20 15. OFK KIKINDA 24 6 7 11 19:25 19 16. RUDAR 24 7 5 12 22:34 19 17. RADNIK 24 6 6 12 16:32 18 18. CRVENKA 24 5 4 15 21:42 14 Sztárnyilatkozatok Muhammad ALI, minden idők egyik legnagyobb ököl­vívója: — A régi szép időkből már csak a Rolls-Royce-om maradt. Hovatovább egykori rajongóim is csak a kocsim­ról ismernek rám... 0 — 0 Tele SANTANA, a szaúd­­arábiai Al-Ahli csapatánál edzősködő brazil labdarúgó szakember: — Már most felhívom a figyelmet a szaúdi váloga­tottra, nehogy valakit is meglepetés érjen Mexikó­ban, s aztán engem szidjon, hogy nem szóltam idejében. 0 — 0 Boro CVETKOVIĆ, a zág­rábi Dinamo válogatott lab­darúgója: — Nagyon szeretem a fut­ballt, éppen ezért nem te­kintem munkának, s még kevésbé akarok belőle meg­élni. 0 — 0 Martina NAVRATILOVA, a világ első számú tenisze­zőnője: — Nekem még betegen is le kell győznöm mindegyik ellenfelemet. 1985. április 22., hétfő Elektrosokkal a huligánok ellen A londoni Chelsea labda­rúgó­ klubjának vezetősége elhatározta, hogy stadionjá­ban a pályát a nézőtértől el­választó fémkerítésbe ezen­túl villanyáramot bocsáta­nak, hogy ezáltal megaka­dályozzák a huligánok be­­tódulását a küzdőtérre. Erről a határozatról már szó volt az angol parlamentben is, ahol egyesek rosszallásukat fejezték ki, mondván, hogy így tartják kordában az ál­latokat is. A klubban azon­ban fütyülnek a bírálatokra, úgy vélik, hogy az igazi fut­­ballkedvelők ebben a dön­tésben valamiféle biztosíté­kot látnak, hogy rendben le­zajlanak majd a találkozók, tehát nagyobb számban tér­nek majd vissza a lelátók­ra. A másik hírhedt klub, a Luton nem szánta rá magát ilyen drasztikus lépésre, de már a következő idénytől kezdve csak azokat engedik be a stadionba, akiknek tag­sági könyvecskéjük van. Úgy vélik, hogy ezek segítségé­vel pontosan ellenőrizni tud­ják majd, hogy kik azok, akik hajlamosak a rendbon­tásra, őrjöngésre.

Next