Magyar Szó, 1985. április (42. évfolyam, 104-117. szám)

1985-04-24 / 112. szám

5 munka csak aztán kezdődött — Az első szabad május elseje milyen is volt — révedezik el Simon Antal az emlékekbe fúródó tekintettel. Sötét, napszítta arcán mélyen ülő ráncok. Az eltévedt tekintet föl-fölcsuillan, megülve egy-egy kedves emléken. Akkor még fiatal volt, élete teljében, tele erővel, szenvedéllyel, tanútekerással. — Nagyon nehéz volt a mi sorsunk. Amint erőre kaptunk, szüleink cselédnek adtak. Eleinte mint kihajtónak, aztán amikor nagyobbak lettünk, a lovakat is ránk bizták. Az volt ám a nagy megtiszteltetés, mert a gazdának a legfeltettebb kincse a lovaidonak. Azokkal munkáltuk a földeket, és azokról látszod mag, ki milyen tehetős. A szegényebbeknek kidolgoztatod gebéjük volt. De a nagygazda lovát kímélni kellett, jobban, mint a munkásokat. — A háború megbontotta az évszázadok által kialakított úr és paraszt viszonyt. Nemcsak azért, mert a java munkaerő elment harcolni, és a több erőt, még az asszonyokat is nehéz munkára kellett fogni Akkor már elterjedt egy sejtés, gyorsas, új élet kezdődik a szegényemberek számára. Jobb, mint a régi. Ezután meg fogják becsülni az ember fiát. A háború befejeztével hazaszállingóztak a volt harcosok. Már bizonyossá vált, kik maradtak el örökre Baranya és Szlavónia harcmezőin, mert felünk a Pesőfi zászlóalj alá van, mint a tavaszi langyos fűveltömörültek leginkább a harcosok. Hogy mi kényszerített bennünket, talán a helyzetünk, s a remény, az új éetbe való hit. Akinek sikerült átélni a borzalmakat, az örült puszta életének. Az első szabad május is jobbára ennek a jegyében jött el, és az első szabad tavasz, amikor a földműves nem kényszerült más földjére, a saját barázdájába szórta a kukoricát. Hogy milyen vetés volt az, el sem hinnék a mai fiatalok. Eke után szórtuk a magot a harmadik, vagy negyedik barázdában, ki hogyan terhelhette a lovát, ha volt egyáltalán. Kézzel szórtuk egyébként a magot, és milyen izgatottan vártuk, hogy keljen a kukorica. És az késett, hogy ne késett volna, hiszen mélyre került, a hant alá, nem úgy mint rrc, a megmunkált porhanyós földbe. Az első szabad május elsejét megelőző napok lelkesedéssel vegyes várakozással teltek el. Ahol kellett romot takarítottunk, ahol lehetőség volt, új életet hintettünk mi, parasztok. Tudtuk, mennyire hall az élelem. A földeket az előző években nem tudták kihasználni az aszszonyok, az idősek. Ezért a mi munkánk után többet vártunk, és tőlünk is többet vártak. Csak kényés legyen, ha kukoricaliszttel is vegyítve! Tudtuk, ismertük az ország helyzetét. A gyáripari termelést szóte elölről kellett megszervezni, megteremteni. Mi a faluban előnyösebb helyzetben voltunk, csak folytatnunk kellett a munkát. Más az, hogy milyen szinten kellett, mégis munkánk legjavát adtuk. De valahogy jól esett, mert vége volt a háborúnak, lezárult életünk legnehezebb szakasza. S aztán nagy vágatommal megünnepeltük az első szabad május elsejét. A friss zöld tavasai fű alattunk, fölöttünk a serkenő erdő fái. Mind olyan hangulatot árasztott az elvegyülő zenével, hogy a majális örök nyomot hagyott emlékezetünkben. Süti húst ettünk, bort ittunk és táncoltunk, évtizedek szorongása szabadult fel belőlünk. S ez az érzés naiv múlott el a május elsejével, a lelkesedést felváltotta a kötelességérzés. Ezután jutott csak fel igazán a parasztnak is, a munkásnak is a munka legjava. A kötelező beszolgáltató napjai nehezek voltak, de elviselhetnek, rajtunk volt az ország terhe. S viszonzásul jobb termelőeszközöket kaptunk az ipartól. Mit jelent ma már mindez, sziite ólomnak tűnik az első korszak. Nehéz volt, de el tudtuk viselni. Az is megesett, hogy DJ Igavonó állatot kellett Helyettesítenünk, mint azelőtt, de ez más volt Nem hajtott bennünket senki, magunk akartunk többet termelni. A szövetkezetek szervezése nem volt valami szerencsés gondolatt vagy inkább az, hogy megszűntek? Ki tudja, nem lehet ellenőrizi me már. Akkor meglazult egy kissé a fegyelem, de azt hiszem, rendbe jöttek volna a dolgok. Széldarbolva újra a földeket csek folytatták a kínlódást. Az első traktor, az első vetőgép a faluban nagy szenzációnak számított. Aztán lett a több, csak közben évek teltek el, mi több, évtizedek. A földművelésben is elmúlt a hősi kor, mint a többi építésben, az iparban. Dicséretre méltó eredményeket értünk el és közben észre sem vettük, mennyire múlik az idő. Munkánkat felváltották a gépek bennünket a fiatalok. Két lányom van, mindkettő paraszthoz ment. Nem vetik meg a munkát, mert ezt tanulták meg a szülői házban. Csak az ő dolguk kevesebb. A traktor, a kombájn ott van az udvarban, nem kell etetni őket, arra számítani, hogy ha nem pihennek kidőlnek holnap. Bírják azok a munkát, és ez a jó. Az ember nem függ már annyira még az időjárás viszontagságaitól sem. A szántást elvégezzük ősszel, a vetéshez rvem sok idő kell Most már inkább ésszel dolgoznak a parasztok is, inkább mint erővel, és ez a rendje az emberi életnek, ami számunkra az első szabad májussal indul, s harcunk, mánként gyümölcse valahol időközben ért be, az simult negyven év során. Azért ma is kimegyek a mezőre, hogy lássam az egyenletesen fejlődő gyönyörű tiszta búzát, a sötét- Kiment már a divatból... — A régi Jugoszláviában szó se lehetett arról, hogy megünnepeljük május elsejét Negyvenötben volt az első alkalom arra, hogy igazán szabadon ünnepeljünk. És ezt ki is használtuk. Élveztük a szabadságot, örültünk neki. — Zászlódíjzbe öltöztek a vállalatok, iskolák és szervezetten kirándultak a Sikarába, a felnőttek és a gyerekek. Sátrak voltak ott fölállítva, ételt, italt, édességeket lehetett kapni. Zene és tánc is volt, mulatott a nép, ünnepelte május elsejét. Már korán reggel megindultunk csoportosan a Sikarába és egész nap kint maradtunk. A városban az ablakokat orgonavirág díszítette, kitették a zászlókat is. Erre az alkalomra nagytakarítást végeztek az utcákon, szóval ünnepi köntösben vártuk május elsejét. — Ma már inkább azt nézik az emberek, hány szabad napot kapnak erre az alkalomra, az ünnep már kevésbé érdekli őket. És mintha válságba került volna a közösségi élet is. Bezárkóznak az emberek, csak a saját gondjukkal vannak elfoglalva. Úgy látszik, kiment már a divatból a régi majálisozás. Sajnos a város sem olyan tisztán várja ezt a szép ünnepet, mint valamikor. Egyre kevesebb figyelmet szentelnek a tisztaságra, azelőtt az elsők között voltunk ebben a tekintetben. (Kobersziki József, zombori nyugdíjastól hallottuk a fentieket). H. Á. IDŐGÉP Kommunisták a két háború között A két világháború között már hallattak magukról Őrszálláson (Stanišić) a szocialisták és a kommunisták is. Az itteni lakosok egy része, haladó szellemű polgárok, munkások, már annak idején megismerkedtek a marxizmus —leninizmus elméletével, közel állt hozzájuk ez az idei ideológia, hiszen önmaguk is szegénysorsúak voltak, emellett pedig megértették, hogy a társadalmi igazság csak akkor bontakozhat ki, ha humánusabb, emberibb viszonyok alakulnak ki. Kevesen élnek már azok közül, akik részt vettek az akkori mozgalomban, közülük most május elseje kapcsán Grécs József 1908- ban született földművest szólaltatjuk meg. — Alig voltam 16 éves, amikor megismerkedtem Vimiazkoki János helyi lakossal, akiről már akkor azt suttogták, hogy kommunista. A szó hallatára az emberek leginkább összenéztek, majd pedig másról kezdtek beszélni. Kezdetben szinte bűnnek számított kommunistának lenni, holott az említett idősebb ember jól megismerte a lenini eszméket is és toborozta maga köré azokat, akik vele hasonló, vagy ugyanazon a véleményen voltak. Az akkori lakosok közül Kókusz Pál, Werstan Vendel és még néhányan csatlakoztak hozzá és nyíltan hirdették az új esnpéket párhuzamosan a falunkban megalakult a munkáspárt is, úgy emlékszem hogy első elnöknek Nerbert Józsefet választották meg. — Milyen feladattal jött létre ez a munkáspárt? — A munkásjogokért harcolt természetesen az egyetlen és annak tagsága. Jól emlékszünk még mindannyian az aratási sztrájkra, amikor a gazdáknál dolgozók 2,5 rész helyett 3 részt kértek és ezt nem adták meg. A sztrájk megkezdésének pillanatában az egyik bátor munkás levette a cséplőgép szíját, és kijelentette, hogy mindaddig nem adja vissza, amíg nem tesznek eleget követelésüknek. Mondom, nem volt idegen már akkor sem a szocialista gondolat ezen a vidéken, persze, a két háború között május elsejéről, a munkások ünnepéről nem emlékezhettünk meg a mai módon és formában, de titokban szervezkedtünk és találkoztunk egymással mi hasonló érzelmű emberek. Zsunity József ismert munkásmozgalmi társunk az elsők között szervezte meg a háború után a május elsejei ünnepséget, annak idején felvonulást tartottunk és együtt örültünk a kivívott győzelemnek, annak, hogy, bármenynyire is szerény volt a hozzájárulásunk az eszmei harc erősítéséhez, mégsem volt hiábavaló — mondja Grécs József. X. L. DUNATÁJ zöld kukorica sorát. Ma is csak ebben lelem kedvem, mert egy kicsit az én munkám eredménye is mindez, ami úgy megváltoztatta az életünket. M. V 1985. április 24., szerda Majális a Nagyerdőiben Diósi János volt népfizottsági elnök emlékezése A 80. életévében járó DIÓSI János, doroszlói lakos 1945. szeptemberében szerelt le, illetve jött haza a hadseregből. A felszabadulást a slovengradi fronton élte meg. János bácsi a mézeskalácsos mesterséget tanulta ki, ennek folytán a hadseregben, a pékeknél kapott beosztást. Hazajövetele után feleségével, örzse nénivel folytatták a szakmát, János bácsira azonban a társadalmi-politikai életben is nagy szükség mutatkozott. Az év októberében megválasztották a helyi népbizottság elnökévé, amit 6 évig töltött be. 1970-en óta nyugdíjas, 18 éve özvegy, a fiával és menyével él, vagyis ők gondozzák, mert néhány hónapra a nyugdíjaztatása után súlyos lábtörést szenvedett, aminek folytán szobafogságra kényszerül. Az idős kora és az élettel járó megpróbáltatások ellenére kedélye még mindig vidám. Az első szabad május elsejével kapcsolatos érdeklődésünknek szívesen tesz eleget. Ugyanolyan erőteljes, mély, érces hangon beszél, mint 40 évvel ezelőtt. Az első szabad május elsejének megünneplését a Szocialsta Szövetség, vagyis az akkori Népfront szervezte. Az ünnep előestéjén fáklyás felvonulást rendeztünk, reggel zenés ébresztővel, köszöntöttük az ébredőket, május elsejét. Újra körüljártuk a falut. Az utcára sereglett lakosság többsége a menethez csatlakozott, s úgy 9 óra tájban — a két Csibik zenekar kíséretében kimentünk az erdőbe. Doroszlóról voltunk vagy ezren, de a faluval határos Szerbmiliticsről, Bács- Bresztovácról és Sztapárról is voltak vagy még annyian. Nagy majáis volt az és ezt követő jó néhány évben is így ünnepeltünk a dolgozók ünnepén. A kocsmatulajdonosok közül kint volt a Papp Dénes, a Vujanov Gyúró és a Hegybeli Ferenc. A menüt a juhászok szolgáltatták. Akikre emlékszem ott volt a Sztpity és a Zsíros juhász. Hogy hány bárányt vágtak és főzték a rendkívül jó paprikást — azt talán még ők sem tudnák megmondani, de hogy hét üszőt is levágtak, arra jól emlékszem. — Az apatini sörgyártól hordóban kaptuk az italt. Nagy dolog volt abban az időben csapról töltött, habos sört inni. Az ifjúsági zsákbaugró versenyt tartott, de versenyeztek lepényevésben is. A lekvárral töltött lepényt, kéz igénybevétele nélkül kellett megenni az asztalról. Ettünk, ittunk, táncoltunk, nagy volt a vidámság. Táncolni, igaz nemigen szerettem, a barátaim ezért rábeszélték a Paolát, kérjen fal. Tűzről pattant menyecske volt, nem habozot, a cimborák meg csak hogyvótoztak a zenekarnál. Ragyásra táncoltam magam.. . Manapság, igaz a hagyományt ápolva most is megrendezik a fáklyás felvonulást és a reggeli zenés ébresztőt, újabban a szirénabúgás is jelzi május ünnepét, valahogy mégsem az az igazi majálisok vannak mint azelőtt. Megváltoztak az emberek és ezáltal a szokások is másképpen alakulnak. DAUTBEGOVICS Zoltán Hol alakult meg ez első munkástanács? Az önigazgatás bevezetésének 35. évfordulóját ünnepeljük. A zombori önigazgatók klubja felhívással fordul a község valamennyi munkaszervezetéhez, segítséget kér annak a felkutatásához, hol és mikor alakult meg Zomborban vagy a község valamelyik falujában az első runkástanács? Az önigazgatók klubját többek közt az érdekli, hogy milyen napon hozták létre a munkástanácsot, kik és hányan voltak tagjai. Az 1950 körüli évek régi dokumentumait vagy a kor tanúit kell felkeresni Az adatokat legkésőbb június 20-áig juttassák el a következő címre: Klub Samoupravljaca 25000 Sombor. Titogradska 3. RÉGI MAJÁLISOK Fáklyás felvonulás, sportversenyek Telecskai emlékek Bálint Mihály 1950-ben szerelt le, huszonkét éves volt, fiatal, teli erővel, munkakedvel, ami akkor annyira jellemző volt. Ma. Mihály bácsi ötvenhét éves, szívesen emlékszik a felszabadulás utáni évek majálisaira, amikor senkit sem kellett hívni, mindenki jött szervezni. Akkor elég volt az örömhöz az együttlét, a közös tenniakarás gondolata. Minden társadalmi-politikai szervezet, a tűzoltók, az iskola, a szövetkezet, a sportolók, de főleg a fiatalok vettek részt a majálisok megszervezésében. Már április 30- án, a délelőtti órákban megtartottuk a közös megbeszélést, eligazítást. Pontos feladatokat beszéltünk meg, így minden simán, olajozottan ment — mondja Mihály bácsi. — Izgalommal vártuk az estét, a felvonulást. — Hogyan nézett ,ki az előest műsora? — A helyi közösség előtti téren gyülekeztünk, a falu apraja-nagyja ott volt. Legünnepélyesebb pillánat a tábortűz volt. Izgalommal vártuk a láng felcsapódását. Sikerült. Tábortűznél naggy ülést tartottunk, mintegy öt-hatszáz részvevővel. Szólt a zene, a tűzoltók fúvósai serényen húzták a talpalávalót. Barta Lajos volt a karnagy, ő irányította a zenekart. Sok szép számot játszottak: indulókat, polkákat, csárdást, valcert. Mégis a legkáprázatosabb a fáklyás felvonulás volt. Már nem is emlékszem miből készültek a fáklyák, de a lényeg, hogy több mint kétszáz ifjú feje felett lobogott. Bejártuk vele a falut. Imbolygó tűzszemeknek tűntek. Akik valami miatt nem jöhettek el a nagygyűlésre azok kiálltak a kapuba és onnan gyönyörködtek a menetben — Másnap hol és hogyan folytatódott az ünneplés, pihenés, szórakozás? — Másnap reggel a községháza előtti téren gyülekeztünk, egyesületek szerint felsorakoztunk, nagy feliratokkal indult a zenés menet a labdarúgópálya felé, ahol már álltak a lacikonyhák, sátrak. Középen az óriási májusfa, feldíszítve. Leterítettük a zöld gyepig a takarót. Kezdődhetett a műsor. Szavaltak az iskolások, az ifjúsági alapszervezet tagjai. Népi táncosok léptek fel. Alkalmi beszédek hangzottak el. Kötetlen handolat alakult ki. Mindenki jól érezte magát. A fúvószenekar rövid szüneteket tartott, szinte megállás nélkül muzsikált a banda. Felnőttek is kedvet kaptak a különböző váltójátékokra. Zsákban ugráltunk, versenyeztünk lepényevésben. Senki sem vonakodott, hiszen május elsejei ünnep volt. Ha vasárnapra esett május 3-a, akkor sokan folytatták a majálist. Nem maradhatott el a sportvetélkedő sem. Helybeli és vendégcsapatok is felléptek, rúgták a bőrt. Ekkor nem volt különség az emberek közt és ez volt a szép, a felemelő benne. — Meddig tartott Telecskán a majálisok ilyen, szívet melengető ünneplése? — Úgy, a hatvanas évekig még megtartottuk a nagy majálist, de már az ötvenes évek végén, lankadtak a szervezők, egyre kevesebb volt a rendezvény, elmaradt a felvonulás. Kisebb sportvetélkedőket tartottak. Sajnos, a régi lelkesedéssel teli idők elmúltak. Megváltozott a hozzáállás, az emberek nemcsak Telecskán, másutt is bezárkózottabbak lettek. Kár mert olyan élménytől fosztják meg önmagukat, fiataljainkat, ami mindannyiunknak hiányzik. P. M. Nagy feladatok előtt a küldöttek Megválasztották a tisztségviselőket Ünnepi hangulatban zajlott le az apatini községi képviselő-testület legutóbbi ülése,a melyen megválasztották az új tisztségviselőket Jovo Grublejšić, az apatini Podunavije kereskedelmi munkaszervezet dolgozója lett a képviselő-testület új elnöke, helyettese Stjepan Pavlovic fiatal kereskedő, aki napi munkája mellett, végzi megbízatásával járó teendőit. A társult munka tanácsának elnöke Branko Bukvic, az apatini Május I. Mezőgazdasági Koltoinát dolgozója, helyettese Ljubomir Bracika, az apatini sörgyárban dolgozik. A helyi közösségek tanácsának elnöke Maksim Čanak, helyettese pedig Bogdan Glušica. A társadalmi-politikai tanács elnöke Branko Zec, helyettese pedig Zsiska János, megbízatásuk egy évre szól. K. Á. ünnepségek, megemlékezések Május elseje, a munka nemzetközi ünnepe, a fasizmus felett aratott győzelem, az új Jugoszlávia Szakszervezeti Szövetségének negyvenéves munkája jegyében zajlik Továbbá megünneplik az önigazgatás 35. évfordulóját is. _ Nem csak a munka ünnepén emlékezünk meg a fontos dátumokról, hanem egész évben olyan rendezvényeket tartunk, amelyek szorosan kapcsolódnak a fasizmus felett aratott győzelem és az új szakszervezet negyvenéves jubileumához. A vállalatokban, üzemekben versenyt hirdetnek a munkások között. Különösen a fiatalok bevonására számítanak. Ez alkalomból a legjobbakat kitüntetik. Sportversenyeket tartanak a gyárakban, üzemekben. Jó volna felvenni a rokonvállalatokkal a kapcsolatot, olyanokkal is, amelyek a község határán kívül vannak. Az önigazgatás jubileumát június 27-e előtt ünnepült meg a társult munkában, mert a központi rendezvényt június 27-ére tervezik Zomborban. A zombori bélyeggyűjtők a fontos dátumok alkalmából kiállításokat szerveznek, az önigazgatók klubja pedig több előadást tart. A Városi Múzeumban munkásmozgatón kiállításra kerül sor.