Magyar Szó, 1985. december (42. évfolyam, 329-343. szám)

1985-12-12 / 340. szám

1985. december 12., csütörtök MAGYAR SZÓ Válaszkeresés országos szinten Holnap kezdődik a filmmunkások kongresszusa Holnap kezdődik el Budván a jugoszláv filmmunkások X. kong­resszusa, amelyen a filmművészet és a filmszakma­­társadalmi és gaz­dasági helyzetéről tárgyalnak a fiilmmunkások köztársa­sá­gi és tar­tományi egyesületeinek a küldöttei, egyrészt alkotói, eszmei és eszté­tikai, másrészt a film anyagi vo­natkozásainak­ és a gyártási viszo­nyoknak a szemszögéből. Ugyan­akkor megvizsgálják azt is, miként lehetne a filmmunkások szövetsé­gét az eddiginél hatékonyabbá és egységesebbé tenni. Felmérik a filmművészarcban és a filmszakmá­ban uralkodó állapotokat, és meg­vizsgálják a további fejlődés tehet­séges útjait. A kongresszus megtartásának a gondolata tavaly nyáron vetődött fel a pulai fesztiválon, a film­­munkások szövetségének az elnök­sége értesítette a szánd­ékról a köztársasági és tartományi egye­sületek vezetőségeit, és mindenki egyetértett vele. Ez év elején meg is állapodtak a kongresszus meg­tartásának időpontjában. Amikor a Crna Gora-i Filmmunkások Egyesülete befejezte a tervezett budvai találkozó összes előkészü­leteit, közvetlenül a kongresszus kezdete előtt a Szerbiai Filmmű­vészek Egyesülete, a Horvátorszá­gi Filmmunkások Egyesülete és a Szerbiai Filmszínészek Egyesülete közölte, hogy nem vesz részt a kongresszuson, mert nem volt elég idő az előkészületekre. Az or­szág három legnagyobb egyesülete nélkül viszont nem lehet kong­resszusit tartani, s ezért őszre ha­lasztották. Azóta folytak a tárgya­lások, a megbeszélések, a­z őszből tél lett, de végül is sikerült tisz­tázni a vitás kérdéseket, és meg­egyeztek a kongresszus megtartá­sának időpontjában. Valószínűleg az egység valóságos vagy csak lát­szólagos hiánya következtében vált egyebek között kongresszusi témá­vá a filmmunkások szövetségének a­z átszervezése, habár nyilvánva­lóan a felsokasodott problémák közepette — amelyeknek mind­egyikéről szó lesz — noha nem mellékes, nem ez a legfontosabb. A filmmunkások X. kongresszu­sát a mai értelemben vett moz­gókép, illetve a mozi feltalálásá­nak 90., és a folyamatos jugoszláv filmgyártás megindulásának 40. évfordulója jegyében tartják olyan körülmények között, amelynek egyik jellegzetessége, hogy a gazda­sági válsággal együtt a fimipar anyagi ügyei, szervezési és önigaz­gatási fogyatékosságai a legnagyobb arányban kiéleződtek, a másik pedig az, hogy az ország filmmű­vészete ebben a súlyos helyzetben érte el az eddigi legmagasabb színvonalat, amelyet az idei nem­zetközi sikerek is méltóképpen igazoltak. Más szóval, a kongresz­­szust a jugoszláv filmművészet ed­digi legnagyobb válságának és legnagyobb sikerének tartják. En­nek az ellentmondásnak a sokol­dalú megvilágítását várják a filmmunkások a kongresszustól, s remélik, hogy olyan határozatokat hoz majd, amelyek nyomán meg­szilárdulhat a ha­zai filmművészet erkölcsi magabiztossága, és újra visszaszerezheti a sok éven át megingott méltóságát. Ennek érde­kében célravezető és valóra vált­ható aikciój­avaslatokat várnak, amelyek meghozzák majd a hazai filmművészet­ben és filmgyártásban a régóta remélt változásokat. A válaszra váró kérdések ská­lája az eszmei és esztétikai prob­lémáktól a gyártási és technoló­giai problémákig terjed. Egyrészt a polgári eszmék, a konzervatív, nacionalista, szeparatista és egyéb dogmák, másrészt az alkotói kon­formizmus, a gyávaság, a kommer­­cializmus, a giccs, a szenzációhaj­hászás veszélye elleni szembeszegü­lés ugyanolyan nagy filmet kíván, mint a­z önigazgatási viszonyok ki­alakításának a mulasztásai, az ön­­igazgatási megegyezések valóra váltásának a lomhasága, a helyi érdekek leküzdése, a filmmunkások szövetségének az egysége, vagy a filmgyártást közvetlenül érintő adóterhek, járulékok, vám- és egyéb illetékek. A kongresszus té­mája. A filmművészet és a film­szakma társadalmi és gazdasági helyzete mindezt magában foglal­ja. Remélhetőleg ,a kongresszus nem fog átalakulni a siránkozás össze­jövetelévé, mint olyan sok eddigi filmvita. A nézetek hosszadalmas összeegyeztetése ez esetben ugyan­is felesleges időfecsérlésnek bizo­nyulna. Arra természetesen senki sem számít, hogy a kongresszus meg fogja oldani a problémákat — ilyesmi még sohasem fordult elő —, de útmutatást mindenképpen nyújthat. A háromnapos komgreszust meg­előzőevn ma tartják meg a Jugo­szláv Filmmunkások Szövetségének közgyűlését, amelyen meg fogják választani a­z új elnökséget. (1) Könyvekről mindennap A Frankfurter Allgemeine Zei­tung a legismertebb NSZK-beli na­pilapok közé tartozik. Önmagát úgy hirdeti, mint a legnagyobb világ­lapok egyikét. Évente megjelenteti az Ein Büchertagebuch (Könyv­napló) című kiadványt, mely közli az elmúlt évben a lapban közzétett könyvismertetések, kritikák legja­vát. Az 1985-ös kötet — ez már a 19. Könyvnapló — az 1984. június 1- jétől 1985. május 31-éig megjelent írásokból ad válogatást. A lap pe­dáns statisztikusai szerint ez alatt az egy év alatt 1931 könyvismer­tetés jelent meg a Frankfurter Allgemeinéban, s ebből 350-et kö­zölt a kötet. A kéthasábosan szedett, 570 lap terjedelmű könyv kilenc fejezeté­ben műfajokra osztva közli az írá­sokat: regényekről, elbeszélés- és verseskötetekről, antológiákról, klasszikus művekről, életrajzokról, önéletrajzokról, naplókról, beszéd­es levélgyűjteményekről, irodalom­tudományi művekről, filmköny­vekről, zenekönyvekről, filozófiai művekről, pszichológiai, pedagó­giai, szociológiai, teológiai, orvos­­tudományi, antropológiai, történel­mi, politikai, jogtudományi, művé­szeti, építészeti, régészeti, művelő­déstörténeti kiadványokról, úti- és sportkönyvekről, a fotózásról szóló könyvekről, tudományos művekről, műszaki tudományokkal foglalkozó könyvekről, környezetvédelmi, köz­­gazdasági és ifjúsági kiadványok­ról. A frankfurti lap tárcarovatá­ban hetente hatszor két-három iro­dalmi műről közöl rövid ismerte­tést; naponta mutatja be — a meg­felelő rovatokban — a legújabb politikai, történelmi, állam- és jog­­tudományi, szociológiai, oktatás- és neveléstudományi kiadványo­kat. Időszerű politikai könyvekről a poltikai kommentárok között ír­nak. Új szakkönyvekről a tárcaro­vatban olvashatunk ismertetést. Hetente egyszer közöl a lap ismer­tetéseket a közgazdasági könyvek­ről a megfelelő rovatban, s egyszer a turisztikai mellékletben jelennek meg az útikönyvekről szóló recen­ziók. Az állandó szombati mellék­letben szépirodalmi és irodalom­­tudományi kiadványokról szóló kritikákat olvashatunk. Havonta egyszer mutatják be az új ifjúsági könyveket, míg időszakonként kü­lön irodalmi melléklete van a lap­nak — tavasszal, ősszel (a frank­furti könyvvásár alkalmából), va­lamint év végén —, mely ugyan­csak bőven közöl kritikákat. Nem hiányoznak a könyvismertetések az autós, természettudományi és sport­rovatból sem, a bűnügyi regénye­ket és zsebkönyveket a pénteki Margazin közli. Kétségtelen, hogy ez az állandó és színvonalas könyvismertetés jó szolgálatot tesz mind az olvasók­nak, mind a kiadóknak, de az írók­nak is, nem utolsósorban pedig iga­zi kulturális tett, melyre az éven­ként megjelenő kritikagyűjtemény teszi fel a koronát. A hasznos és érdekes könyvet több mutató teszi teljessé: a szer­zők, a válogatók, szerkesztők, a kiadóvállalatok, a kritikusok mu­tatója és a rovatjegyzék. A kötetben közölt recenziók az egész német nyelvterületen, de fő­leg az NSZK-ban megjelenő köny­vekről szólnak. A kritikusok első­sorban az ismertetés követelmé­nyeinek tesznek eleget, de úgy, hogy a lap olvasói alapos — és ér­dekesen, olvasmányosan megírt — recenziókból és kritikákból értesül­nek a német könyvpiac esemé­nyeiről. És nem jelentéktelen moz­zanat, sőt követendő példa, hogy ezek az írások naponta megjelen­nek, a lap szinte minden állandó rovata közöl könyvismertetést a maga szakterületéről, tehát a kri­tikát, recenziót a lap koncepciója egyenrangúnak tekinti a többi új­ságműfaj­jal. To. L. Könyvbe zárt tapasztalat A vajdasági olvasási verseny eredményhirdetéséről Az olvasójelvényért folytatott vajdasági verseny tegnap ered­ményhirdetéssel ért véget, amelyet részvételükkel Viera Benková, Fe­hér Ferenc, Irina Hardi, Miodrag Miloš, Veljko Petrovic és Pero Zubac írók tettek még ünnepélye­sebbé. Az akcióban, amely az idén Jo­­van Popovic jegyében zajlott — az olvasójelvényen is­ az ő port­réja van — több mint 30 000 ta­nuló vett részt. Közülük csaknem 21 000-ren érdemelték ki az olva­sójelvényt. Az olvasójelvényért 42 község 105 helységéből 194 általános és középiskola versenyzett, s 1224 mentor, illetve tanító, tanár és könyvtáros irányította a tanulók munkáját. A legeredményesebb iskolának a zrenjanini Jovan Jovanovic Zmaj iskola bizonyult, tanulóinak 57 százaléka érdemelte ki az idei ol­vasójelvényt. A második helyen a csantavéri Néphősök Általános Is­kola végzett, tanulóinak 43 száza­léka kapott olvasój­el­vényt. A har­madik helyre az újvidéki Jovan Popovic Általános Iskola került, a tanulók 40 százaléka érdemelte ki az olvasójelvényt. Az első három helyezettnek Veljko Pet­rovic­­ író adta át a Dnevnik Kiadóház ajándékát, s ezenkívül még 370 tanuló és 71 pedagógus kapott ajándékkönyvet a Tartományi Közművelődési Kö­zösség keretében működő olva­sóverseny bizottságától. A díjátadáson az írók szóltak a tanulókhoz és pedagógusaikhoz, s Veljko Petrovic is beszélt a könyv fontosságáról. Cs. J. (LAZUKICS Anna felvételei) Az első helyezett zrenjanini Jovan Jovanovic Zrolj Általános iskola küldötte átveszi Veljko Petrovic­­tól az író összegyűjtött m­űveit A második helyezett csantavéri Néphősök Általános Iskola képvi­selője a díjátadás pillanatában Felvételünkön a Vajdasági íróegyesület tagjai, valamint a vajdasági olvasási verseny legsikeresebb részvevői Kinstentis közössel: igen vagy nem? Néhány gondolat az amatőrizmusról, a helyi közösségek és a munkaszervezetek művelődési funkciójáról A szabadkai művelődési érdek­­közösség akciókkal és rendezvé­nyekkel foglalkozó bizottságának minapi ülésén — egyfajta évvégi summázásként — hangzott el a megállapítás: viszonylag sovány volt az ez évi kultúrtermés. Ki­váltképp az amatőrök maradtak lényegesen alatta annak, amit az elmúlt évek során kaptunk, meg­szoktunk és el is vártunk tőlük. Ennek az a tény sem mond ellent, hogy volt néhány rendkívüli fel­csillanásuk , a tani burazenekar eszéki, a Népkör táncosainak bu­dapesti sikere, a tavankútiak nagyszerű bemutatkozása a verse­­ci fesztiválon, ami megnyitotta előttük az utat az ohridi Balkán­fesztiválra ... Ezek azonban rend­kívüli események voltak, ami mö­gött egyre szürkébb, mind lapo­sabb az amatőr művelődési élet. Hogy is lehetne másképp — folytatta a megkezdett gondolat­menetet ugyanazon az ülésen egy másik kultúrmun­kás —, amikor nincs közművelődési közösségünk, amely szakosított szervezetként viselné gondját (egyebek mellett) a műkedvelő mozgalomnak is ? ... Mert itt mozgalomról van szó: a község területén mintegy más­fél tucat művelődési egyesület te­vékenykedik, melléjük felsorako­zott néhány munkaszervezet és né­hány helyi közösség művelődési csoportja, az aktív műkedvelők számát 6—8 ezerre becsülik. Ugynakkor­ a helyi közösségek és a munkaszervezetek nem fogják fel elég komolyan művelődési funkciójukat — a megállapítás Mi- I­lan Maradictól, a művelődési ér­dekközösség titkárától ered. A kulturális javak hozzáférhe­tőbbé tételével kapcsolatos beszél­getésekben sokszor és sokan fel­vetették a művelődési érdekközös­ség felelősségét, számon kérték, mit tesz a szakszervezet, a szo­cialista szövetség. Szükséges-e emlékeztetnem: már az érdekközösségek létrehozásakor figyelmeztettek a problémakör is­merői, hogy a művelődési érdek­­közösség éppúgy nem veheti át a közművelődési közösség funkció­ját és feladatkörét, mint ahogy például a testnevelési érdekkö­zösség sem a testnevelési szerve­zetek szövetségéért, hogy a szak­szervezet és a szocialista szövet­ség művelődési funkciója a kul­túrpolitika megfogalmazása és ve­zetése, nem pedig gyakorlati mű­velődési akciók szervezése és ki­vitelezése, még csak nem is a művelődéssel foglalkozó szerveze­tek és egyesületek tevékenységé­nek egybehangolása. A vajdasági közösségek mintegy felében mégis fölöslegesnek tartották a közmű­velődési közösségeket. Néhány évvel ezelőtt egy kani­zsai megbeszélésen jegyeztem le egy (azóta már elhunyt) egyszerű falusi kultúrmunkás szavait: a közművelődési közösség választ­mányában olyanok ültek, akiket érdekelt a kultúra, és akik leg­alább általános iskolai szinten ér­tettek is hozzá. Az érdekközösség küldötteit viszont valamiféle elő­re megállapított kulcs szerint vá­lasztják; sokan életükben először most kerülnek közvetlen kapcso­latba a kultúrával. És azt várjuk, hogy ők foglalkozzanak a kultúra gyakorlati problémáival? ... A közművelődési közösséget Szabadkán is felszámolták. Az okok és érvek lenyomozása most nem célom, nem is látom sok ér­telmét. Az viszont tény, hogy már évek óta elmélyült vitákat folyta­tunk újraalakításának szükséges­ségéről. (Legutóbb éppen a Mű­velődési Otthon felszámolása kö­rüli vitákban jelentkezett akut kérdésként.­ Vitázunk tehát, el­képzeléseket, irányelveket és ha­tározatokat vetünk papírra, csak éppen semmi konkrét lépést nem teszünk létrehozásáért. Pedig mindannyian tudjuk, illuzórikus dolog azt várni, hogy a helyi kö­zösségekben majd megindul egy­fajta spontán szerveződés. És nem is a városi helyi közösségek síny­­lik meg elsősorban a közműve­lődési közösség hiányát: a város területén a művelődési intézmé­nyek mellet tíz-egynéhány műve­lődési egyesület működik (jóllehet ezek is egymástól többé-kevésbé elszigetelten fejtik ki tevékenysé­güket, vagy ha nem, a kapcsolat­­tartás nem intézményes, hanem személyes jellegű). A települések művelődési egyesületei ezzel szem­ben általában magukra hagyva, rendszerint mostoha körülmények között vegetálnak, jobbik esetben a helyi közösség vagy valamelyik helybeli munkaszervezet, esetleg a SZISZ helyi szervezetének ke­­gyelemkenyerén. Túl a szűkebb értelemben vett kultúrán: az élet- és munkakultú­ra az a terület, ahol a helyi kö­zösségek és a munkaszervezetek érdekei a (nem létező) közműve­lődési közösség feladatkörében ta­lálkozhatnának. A közművelődés virágkora nálunk a felszabadulás után kezdődött és alapjában véve addig tartott, amíg közművelődési közösségek léteztek. A múlt ered­ményei és a jelen igényei halasz­tást nem tűrően sürgetik újjáala­kításukat ott, ahol elhamarko­dottan felszámolták őket, tevé­kenységük fokozását ott, ahol for­málisan ugyan megmaradtak, de a művelődési-közművelődési tör­ténések perifériájára szorultak. SZÖLLÖSY VÁGÓ László MŰVELŐDÉS -------­ ­ SZOMBATON SZIVACON Irodalmi találkozó Az általános iskolai tanulók irodalmi és képzőművészeti pá­lyázatát már hagyományosan meg­rendezik a sziváci Népkönyvtár­ban. A díjátadásra december 14- én 17 órai kezdettel kerül sor. A rendezvényt a kulai községi közművelődési közösség, az isko­lák szakkörei, valamint a községi Népkönyvtár szervezi. Ez alkalommal adják át a ju­talmakat a legjobb irodalmi és képzőművészeti munkákért. A könyvtár előcsarnokában képző­­művészeti kiállítás nyílik a díja­zottak munkáiból. Az irodalmi ta­lálkozón a kis szerzők fe’"­vassák a legjobb munkákat. Sz. G.

Next