Magyar Szó, 1985. december (42. évfolyam, 329-343. szám)
1985-12-12 / 340. szám
1985. december 12., csütörtök MAGYAR SZÓ Válaszkeresés országos szinten Holnap kezdődik a filmmunkások kongresszusa Holnap kezdődik el Budván a jugoszláv filmmunkások X. kongresszusa, amelyen a filmművészet és a filmszakmatársadalmi és gazdasági helyzetéről tárgyalnak a fiilmmunkások köztársasági és tartományi egyesületeinek a küldöttei, egyrészt alkotói, eszmei és esztétikai, másrészt a film anyagi vonatkozásainak és a gyártási viszonyoknak a szemszögéből. Ugyanakkor megvizsgálják azt is, miként lehetne a filmmunkások szövetségét az eddiginél hatékonyabbá és egységesebbé tenni. Felmérik a filmművészarcban és a filmszakmában uralkodó állapotokat, és megvizsgálják a további fejlődés tehetséges útjait. A kongresszus megtartásának a gondolata tavaly nyáron vetődött fel a pulai fesztiválon, a filmmunkások szövetségének az elnöksége értesítette a szándékról a köztársasági és tartományi egyesületek vezetőségeit, és mindenki egyetértett vele. Ez év elején meg is állapodtak a kongresszus megtartásának időpontjában. Amikor a Crna Gora-i Filmmunkások Egyesülete befejezte a tervezett budvai találkozó összes előkészületeit, közvetlenül a kongresszus kezdete előtt a Szerbiai Filmművészek Egyesülete, a Horvátországi Filmmunkások Egyesülete és a Szerbiai Filmszínészek Egyesülete közölte, hogy nem vesz részt a kongresszuson, mert nem volt elég idő az előkészületekre. Az ország három legnagyobb egyesülete nélkül viszont nem lehet kongresszusit tartani, s ezért őszre halasztották. Azóta folytak a tárgyalások, a megbeszélések, az őszből tél lett, de végül is sikerült tisztázni a vitás kérdéseket, és megegyeztek a kongresszus megtartásának időpontjában. Valószínűleg az egység valóságos vagy csak látszólagos hiánya következtében vált egyebek között kongresszusi témává a filmmunkások szövetségének az átszervezése, habár nyilvánvalóan a felsokasodott problémák közepette — amelyeknek mindegyikéről szó lesz — noha nem mellékes, nem ez a legfontosabb. A filmmunkások X. kongresszusát a mai értelemben vett mozgókép, illetve a mozi feltalálásának 90., és a folyamatos jugoszláv filmgyártás megindulásának 40. évfordulója jegyében tartják olyan körülmények között, amelynek egyik jellegzetessége, hogy a gazdasági válsággal együtt a fimipar anyagi ügyei, szervezési és önigazgatási fogyatékosságai a legnagyobb arányban kiéleződtek, a másik pedig az, hogy az ország filmművészete ebben a súlyos helyzetben érte el az eddigi legmagasabb színvonalat, amelyet az idei nemzetközi sikerek is méltóképpen igazoltak. Más szóval, a kongreszszust a jugoszláv filmművészet eddigi legnagyobb válságának és legnagyobb sikerének tartják. Ennek az ellentmondásnak a sokoldalú megvilágítását várják a filmmunkások a kongresszustól, s remélik, hogy olyan határozatokat hoz majd, amelyek nyomán megszilárdulhat a hazai filmművészet erkölcsi magabiztossága, és újra visszaszerezheti a sok éven át megingott méltóságát. Ennek érdekében célravezető és valóra váltható aikciójavaslatokat várnak, amelyek meghozzák majd a hazai filmművészetben és filmgyártásban a régóta remélt változásokat. A válaszra váró kérdések skálája az eszmei és esztétikai problémáktól a gyártási és technológiai problémákig terjed. Egyrészt a polgári eszmék, a konzervatív, nacionalista, szeparatista és egyéb dogmák, másrészt az alkotói konformizmus, a gyávaság, a kommercializmus, a giccs, a szenzációhajhászás veszélye elleni szembeszegülés ugyanolyan nagy filmet kíván, mint az önigazgatási viszonyok kialakításának a mulasztásai, az önigazgatási megegyezések valóra váltásának a lomhasága, a helyi érdekek leküzdése, a filmmunkások szövetségének az egysége, vagy a filmgyártást közvetlenül érintő adóterhek, járulékok, vám- és egyéb illetékek. A kongresszus témája. A filmművészet és a filmszakma társadalmi és gazdasági helyzete mindezt magában foglalja. Remélhetőleg ,a kongresszus nem fog átalakulni a siránkozás összejövetelévé, mint olyan sok eddigi filmvita. A nézetek hosszadalmas összeegyeztetése ez esetben ugyanis felesleges időfecsérlésnek bizonyulna. Arra természetesen senki sem számít, hogy a kongresszus meg fogja oldani a problémákat — ilyesmi még sohasem fordult elő —, de útmutatást mindenképpen nyújthat. A háromnapos komgreszust megelőzőevn ma tartják meg a Jugoszláv Filmmunkások Szövetségének közgyűlését, amelyen meg fogják választani az új elnökséget. (1) Könyvekről mindennap A Frankfurter Allgemeine Zeitung a legismertebb NSZK-beli napilapok közé tartozik. Önmagát úgy hirdeti, mint a legnagyobb világlapok egyikét. Évente megjelenteti az Ein Büchertagebuch (Könyvnapló) című kiadványt, mely közli az elmúlt évben a lapban közzétett könyvismertetések, kritikák legjavát. Az 1985-ös kötet — ez már a 19. Könyvnapló — az 1984. június 1- jétől 1985. május 31-éig megjelent írásokból ad válogatást. A lap pedáns statisztikusai szerint ez alatt az egy év alatt 1931 könyvismertetés jelent meg a Frankfurter Allgemeinéban, s ebből 350-et közölt a kötet. A kéthasábosan szedett, 570 lap terjedelmű könyv kilenc fejezetében műfajokra osztva közli az írásokat: regényekről, elbeszélés- és verseskötetekről, antológiákról, klasszikus művekről, életrajzokról, önéletrajzokról, naplókról, beszédes levélgyűjteményekről, irodalomtudományi művekről, filmkönyvekről, zenekönyvekről, filozófiai művekről, pszichológiai, pedagógiai, szociológiai, teológiai, orvostudományi, antropológiai, történelmi, politikai, jogtudományi, művészeti, építészeti, régészeti, művelődéstörténeti kiadványokról, úti- és sportkönyvekről, a fotózásról szóló könyvekről, tudományos művekről, műszaki tudományokkal foglalkozó könyvekről, környezetvédelmi, közgazdasági és ifjúsági kiadványokról. A frankfurti lap tárcarovatában hetente hatszor két-három irodalmi műről közöl rövid ismertetést; naponta mutatja be — a megfelelő rovatokban — a legújabb politikai, történelmi, állam- és jogtudományi, szociológiai, oktatás- és neveléstudományi kiadványokat. Időszerű politikai könyvekről a poltikai kommentárok között írnak. Új szakkönyvekről a tárcarovatban olvashatunk ismertetést. Hetente egyszer közöl a lap ismertetéseket a közgazdasági könyvekről a megfelelő rovatban, s egyszer a turisztikai mellékletben jelennek meg az útikönyvekről szóló recenziók. Az állandó szombati mellékletben szépirodalmi és irodalomtudományi kiadványokról szóló kritikákat olvashatunk. Havonta egyszer mutatják be az új ifjúsági könyveket, míg időszakonként külön irodalmi melléklete van a lapnak — tavasszal, ősszel (a frankfurti könyvvásár alkalmából), valamint év végén —, mely ugyancsak bőven közöl kritikákat. Nem hiányoznak a könyvismertetések az autós, természettudományi és sportrovatból sem, a bűnügyi regényeket és zsebkönyveket a pénteki Margazin közli. Kétségtelen, hogy ez az állandó és színvonalas könyvismertetés jó szolgálatot tesz mind az olvasóknak, mind a kiadóknak, de az íróknak is, nem utolsósorban pedig igazi kulturális tett, melyre az évenként megjelenő kritikagyűjtemény teszi fel a koronát. A hasznos és érdekes könyvet több mutató teszi teljessé: a szerzők, a válogatók, szerkesztők, a kiadóvállalatok, a kritikusok mutatója és a rovatjegyzék. A kötetben közölt recenziók az egész német nyelvterületen, de főleg az NSZK-ban megjelenő könyvekről szólnak. A kritikusok elsősorban az ismertetés követelményeinek tesznek eleget, de úgy, hogy a lap olvasói alapos — és érdekesen, olvasmányosan megírt — recenziókból és kritikákból értesülnek a német könyvpiac eseményeiről. És nem jelentéktelen mozzanat, sőt követendő példa, hogy ezek az írások naponta megjelennek, a lap szinte minden állandó rovata közöl könyvismertetést a maga szakterületéről, tehát a kritikát, recenziót a lap koncepciója egyenrangúnak tekinti a többi újságműfajjal. To. L. Könyvbe zárt tapasztalat A vajdasági olvasási verseny eredményhirdetéséről Az olvasójelvényért folytatott vajdasági verseny tegnap eredményhirdetéssel ért véget, amelyet részvételükkel Viera Benková, Fehér Ferenc, Irina Hardi, Miodrag Miloš, Veljko Petrovic és Pero Zubac írók tettek még ünnepélyesebbé. Az akcióban, amely az idén Jovan Popovic jegyében zajlott — az olvasójelvényen is az ő portréja van — több mint 30 000 tanuló vett részt. Közülük csaknem 21 000-ren érdemelték ki az olvasójelvényt. Az olvasójelvényért 42 község 105 helységéből 194 általános és középiskola versenyzett, s 1224 mentor, illetve tanító, tanár és könyvtáros irányította a tanulók munkáját. A legeredményesebb iskolának a zrenjanini Jovan Jovanovic Zmaj iskola bizonyult, tanulóinak 57 százaléka érdemelte ki az idei olvasójelvényt. A második helyen a csantavéri Néphősök Általános Iskola végzett, tanulóinak 43 százaléka kapott olvasójelvényt. A harmadik helyre az újvidéki Jovan Popovic Általános Iskola került, a tanulók 40 százaléka érdemelte ki az olvasójelvényt. Az első három helyezettnek Veljko Petrovic író adta át a Dnevnik Kiadóház ajándékát, s ezenkívül még 370 tanuló és 71 pedagógus kapott ajándékkönyvet a Tartományi Közművelődési Közösség keretében működő olvasóverseny bizottságától. A díjátadáson az írók szóltak a tanulókhoz és pedagógusaikhoz, s Veljko Petrovic is beszélt a könyv fontosságáról. Cs. J. (LAZUKICS Anna felvételei) Az első helyezett zrenjanini Jovan Jovanovic Zrolj Általános iskola küldötte átveszi Veljko Petrovictól az író összegyűjtött műveit A második helyezett csantavéri Néphősök Általános Iskola képviselője a díjátadás pillanatában Felvételünkön a Vajdasági íróegyesület tagjai, valamint a vajdasági olvasási verseny legsikeresebb részvevői Kinstentis közössel: igen vagy nem? Néhány gondolat az amatőrizmusról, a helyi közösségek és a munkaszervezetek művelődési funkciójáról A szabadkai művelődési érdekközösség akciókkal és rendezvényekkel foglalkozó bizottságának minapi ülésén — egyfajta évvégi summázásként — hangzott el a megállapítás: viszonylag sovány volt az ez évi kultúrtermés. Kiváltképp az amatőrök maradtak lényegesen alatta annak, amit az elmúlt évek során kaptunk, megszoktunk és el is vártunk tőlük. Ennek az a tény sem mond ellent, hogy volt néhány rendkívüli felcsillanásuk , a tani burazenekar eszéki, a Népkör táncosainak budapesti sikere, a tavankútiak nagyszerű bemutatkozása a verseci fesztiválon, ami megnyitotta előttük az utat az ohridi Balkánfesztiválra ... Ezek azonban rendkívüli események voltak, ami mögött egyre szürkébb, mind laposabb az amatőr művelődési élet. Hogy is lehetne másképp — folytatta a megkezdett gondolatmenetet ugyanazon az ülésen egy másik kultúrmunkás —, amikor nincs közművelődési közösségünk, amely szakosított szervezetként viselné gondját (egyebek mellett) a műkedvelő mozgalomnak is ? ... Mert itt mozgalomról van szó: a község területén mintegy másfél tucat művelődési egyesület tevékenykedik, melléjük felsorakozott néhány munkaszervezet és néhány helyi közösség művelődési csoportja, az aktív műkedvelők számát 6—8 ezerre becsülik. Ugynakkor a helyi közösségek és a munkaszervezetek nem fogják fel elég komolyan művelődési funkciójukat — a megállapítás Mi- Ilan Maradictól, a művelődési érdekközösség titkárától ered. A kulturális javak hozzáférhetőbbé tételével kapcsolatos beszélgetésekben sokszor és sokan felvetették a művelődési érdekközösség felelősségét, számon kérték, mit tesz a szakszervezet, a szocialista szövetség. Szükséges-e emlékeztetnem: már az érdekközösségek létrehozásakor figyelmeztettek a problémakör ismerői, hogy a művelődési érdekközösség éppúgy nem veheti át a közművelődési közösség funkcióját és feladatkörét, mint ahogy például a testnevelési érdekközösség sem a testnevelési szervezetek szövetségéért, hogy a szakszervezet és a szocialista szövetség művelődési funkciója a kultúrpolitika megfogalmazása és vezetése, nem pedig gyakorlati művelődési akciók szervezése és kivitelezése, még csak nem is a művelődéssel foglalkozó szervezetek és egyesületek tevékenységének egybehangolása. A vajdasági közösségek mintegy felében mégis fölöslegesnek tartották a közművelődési közösségeket. Néhány évvel ezelőtt egy kanizsai megbeszélésen jegyeztem le egy (azóta már elhunyt) egyszerű falusi kultúrmunkás szavait: a közművelődési közösség választmányában olyanok ültek, akiket érdekelt a kultúra, és akik legalább általános iskolai szinten értettek is hozzá. Az érdekközösség küldötteit viszont valamiféle előre megállapított kulcs szerint választják; sokan életükben először most kerülnek közvetlen kapcsolatba a kultúrával. És azt várjuk, hogy ők foglalkozzanak a kultúra gyakorlati problémáival? ... A közművelődési közösséget Szabadkán is felszámolták. Az okok és érvek lenyomozása most nem célom, nem is látom sok értelmét. Az viszont tény, hogy már évek óta elmélyült vitákat folytatunk újraalakításának szükségességéről. (Legutóbb éppen a Művelődési Otthon felszámolása körüli vitákban jelentkezett akut kérdésként. Vitázunk tehát, elképzeléseket, irányelveket és határozatokat vetünk papírra, csak éppen semmi konkrét lépést nem teszünk létrehozásáért. Pedig mindannyian tudjuk, illuzórikus dolog azt várni, hogy a helyi közösségekben majd megindul egyfajta spontán szerveződés. És nem is a városi helyi közösségek sínylik meg elsősorban a közművelődési közösség hiányát: a város területén a művelődési intézmények mellet tíz-egynéhány művelődési egyesület működik (jóllehet ezek is egymástól többé-kevésbé elszigetelten fejtik ki tevékenységüket, vagy ha nem, a kapcsolattartás nem intézményes, hanem személyes jellegű). A települések művelődési egyesületei ezzel szemben általában magukra hagyva, rendszerint mostoha körülmények között vegetálnak, jobbik esetben a helyi közösség vagy valamelyik helybeli munkaszervezet, esetleg a SZISZ helyi szervezetének kegyelemkenyerén. Túl a szűkebb értelemben vett kultúrán: az élet- és munkakultúra az a terület, ahol a helyi közösségek és a munkaszervezetek érdekei a (nem létező) közművelődési közösség feladatkörében találkozhatnának. A közművelődés virágkora nálunk a felszabadulás után kezdődött és alapjában véve addig tartott, amíg közművelődési közösségek léteztek. A múlt eredményei és a jelen igényei halasztást nem tűrően sürgetik újjáalakításukat ott, ahol elhamarkodottan felszámolták őket, tevékenységük fokozását ott, ahol formálisan ugyan megmaradtak, de a művelődési-közművelődési történések perifériájára szorultak. SZÖLLÖSY VÁGÓ László MŰVELŐDÉS ------- SZOMBATON SZIVACON Irodalmi találkozó Az általános iskolai tanulók irodalmi és képzőművészeti pályázatát már hagyományosan megrendezik a sziváci Népkönyvtárban. A díjátadásra december 14- én 17 órai kezdettel kerül sor. A rendezvényt a kulai községi közművelődési közösség, az iskolák szakkörei, valamint a községi Népkönyvtár szervezi. Ez alkalommal adják át a jutalmakat a legjobb irodalmi és képzőművészeti munkákért. A könyvtár előcsarnokában képzőművészeti kiállítás nyílik a díjazottak munkáiból. Az irodalmi találkozón a kis szerzők fe’"vassák a legjobb munkákat. Sz. G.