Magyar Szó, 1985. december (42. évfolyam, 329-343. szám)

1985-12-12 / 340. szám

MŰVELŐDÉS MAGYAR SZÓ 1995. december 12., csütörtök Lexikográfiai napok Tudományos tanácskozás az újvidéki Bölcsészettudományi Karon Újvidéken tegnap a Bölcsészet­tudományi Karon A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kuta­tások Intézetének a szervezésében megkezdődött a Lexikográfiai na­pok elnevezésű kétnapos tudomá­nyos tanácskozás, amelyen a hazai szakemberek mellett, külföldi ven­dégek is részt vesznek. Az egybegyűlteket dr. Utasi Csa­ba, az intézet igazgatója üdvözöl­te, s elmondta, hogy a tanácskozás a jövőben remélhetőleg hagyomá­nyossá válik. Az értekezleten el­hangzó szakdolgozatok bizonyosan további impulzusokat adnak majd a magyar—szerbhorvát szótár pro­jektumához és a további lexiko­gráfiai kutatásokhoz. Dr. Jovan Jerkovic, a Bölcsé­szettudományi Kar dékánja beszé­dében hangsúlyozta, hogy a tanács­kozást elősegíti a szótár készíté­se közben felmerülő fogyatékossá­gok kiküszöbölését és a munka folyamán jelentkező kérdések tisz­tázását. A magyar—szerbhorvát szótár rendkívüli projektum, amely ha elkészül, jelentősen hozzájárul majd a kultúrák egymás közötti jobb megismeréséhez, elmélyítésé­hez. Dr. Penavin Olga, a projektum vezetője kiemelte, hogy a szótár nagy érték, és elkészülése a test­vériségi egységet, a kultúrák és a nyelvek jobb megértését szol­gálja. A munka menetéről elmond­ta, hogy a szótár igyekszik kikü­szöbölni a terminológiai tarka­ságokat, s a nyelvhasználat során felmerülő dilemmákat. Kételyek merültek fel, hogy egyes szavak esetleg szakszótárba kívánkoznak-e vagy sem, továbbá bekerüljenek-e a kötetbe a modern költészetben használt terminusok is. A jelentés és a poliszémia jelensége is külön fejtörést okoz a szótárkészítő mun­katársak és szerkesztők számára. A tanácskozás és a dolgozatok utá­ni vita remélhetőleg hozzájárul majd a szótár még jobbá tételéhez — mondta. Tegnap Magay Tamás, Kisimre István, Jovan Kašić, Valentin Fu­­tanec, Zigány Judit, Pató Imre, Hódi Éva és Radmila Markovic dolgozatai hangzottak el, ma p­e­dig a tanácskozás Szépe György, Cseh Szabó Márta, Reffle Gyön­gyi, Szloboda János és Papp György beszámolóival folytatódik. Dt Dr. Utasi Csaba, A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Ku­tatások Intézetének az igazgatója üdvözli a tanácskozás részvevőit és vendégeit KÖN­Y­VÚ­JDONS­Á­GOK A jegyzékben szereplő kiadványok kaphatók a könyvesbol­tokban, illetve utánvéttel megrendelhetők a Forum Könyvterjesz­tő címén. 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1. SZÉPPRÓZA Balázs Attila: Szerelem, szerelem Boccaccio, Giovanni: Dekameron 1—2. Bruck, Edith: Ki téged így szeret Burány Nándor: Cserbenhagyott Cardenal, Ernesto: A solentinanci evangélium Elliot, Arnold: A virrasztás éjszakája (OK) Galaktika 60. Juhász Erzsébet: Műkedvelők Mann, Heinrich: Eldorado földjén Merle, Robert: Állati elmék (Árkádia) Németh István: Hegyomlás Ryan, Cornelius: A leghosszabb nap Stoker, Bram: Drakula gróf (Árkádia) Tamási Áron: Szólít, szólít a szülőföld Turgenyev: Tavaszi vizek Vankó Gergely: Napot görgető dzsungelek Watson, Peter: A kettős képügynök IFJÚSÁGI IRODALOM Brasnyó István: Hogyan kell szivárványt festeni? Herlinger: Hihetetlen történetek Tasnádi—Breznay: Ásványok 2. (Búvár) Twain, Mark: Tom Sawyer, a detektív * ’ EGÉSZSÉGÜGY Gaálné: Diétás székrekedésben szenvedők számára Gaálné: Diétás tudnivalók érelmeszesedésben szenvedők részére GYERMEKKÖNYVEK Fóton-tót király Kiss Dénes: Tatár a Göncölszekéren Szepes Mária: Rőzse néni kunyhója Zöld Vitéz és Virág Péter IRODALOMTUDOMÁNY, NYELVÉSZET Galsai Pongrác: Este hét után Illyés Gyula: Petőfi Sándor (DK) Cs. Szabó László: Őrzők Szeli István: Nyelvhasználatunk etikája Szentkuthy Miklós: Múzsák testamentuma 1—2. SZAKKÖNYVEK Bálint György: Minden héten szüret (52 kerti növény) Lochner, Dietmar: Lakásbővítés, pincével Magyari Béla: Tranziszor-atlasz 2. Soós Béla: Kertben élni, kertészkedni A megrelelő neve és címe: — — — — — — — — — 500 450 504 576 594 Az utánpótlás az iskola Hatvanéves a telecskai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület A telecskai Petőfi Sándor Mű­velődési Egyesület a megalakulá­sának évfordulóját méltató ün­nepségen az elmúlt héten hat év­tized távlatából idézte fel a leg­szebb dalokat, sajátos népies hangzásban. Egy művelődési egye­sület életében hatvan év tekin­télyt parancsoló idő. A telecs­­kaiak ezt magukénak vallhatják, hiszen 1925-ben hivatalosan is megalakult a művelődési egyesü­let, amely a falu felemelkedésé­ben, szellemi életében mindig mér­földkövet jelentett. Lakatos Jenő bácsit, aki ma hetvenkilenc éves, az ünnep al­kalmából rendezett kiállításon ta­láltuk, amint a régi képeket és plakátokat nézegette. Nem titkol­ta meghatódottságát. — Tizenkilenc éves fejjel sze­repeltem először színdarabban, a Sári bírót adtuk elő, majd ké­sőbb bemutattuk a Cigánybárót is, amit többször felújítottunk. Azok más idők voltak. A közönség kö­vetelt bennünket, mi pedig lelke­sen játszottunk. Sokáig volt ez így. A kitartás és barátság segí­tett át bennünket a bajokon, mert azokból volt elég. Semmilyen hi­vatalos szerv sem támogatott ben­nünket. Igazi amatőrök voltunk. Nem úgy, mint ma, amikor — ha kevés pénzzel is —, de segít a község. Nekünk ez akkor eszünk­be sem jutott — mondja a ma már veterán műkedvelő. Színdarabot csak akkor mutat­tak be, amikor a mezőgazdasági munkálatok szüneteltek. Főleg té­len és kora tavasszal. Ez tartot­ta össze a falut. A színjátszók között volt tanító, földműves, ipa­ros és munkás egyaránt. 1929-ben Bálint István is ren­dezett, feleségével, Erzsébettel együtt, de számos színműben is szerepelt. Pisti bácsi 1970-ig dol­gozott az egyesületben. A leg­szorgalmasabbak közt emlegetik. — Önkéntes adományokból tar­totta fönn magát az egyesület. Hordozható színpadot szereltek össze, s ott állították fel, ahol ar­ra éppen mód volt. Ilyen körül­mények közt működött a társulat 20—22 évig. Ekkor állapodtak meg a mozi tulajdonosával, hogy a moziteremben állítják fel a szín­padot. Itt működött 1971-ig, ami­kor felépült a mai művelődési ház. A felszabadulás után Váci József, Konter Mihály és Bezdán Ernő is rendezett. Szinte lehetet­len felsorolni azok névsorát, akik játszottak, támogatták az egyesü­letet. A művelődési otthon elké­szültével az egyesület igazán meg­felelő körülmények mellett dol­gozhatott. Az otthon fölavatását sokban az elhunyt Bacsó János­nak köszönhetjük. Tágas színpa­dot kaptunk, háromszáz férőhe­lyes nézőteret. Később felszereltük a színpadi technikát — folytatja az elnök. — Számos ismert mű­vész szerepelt abban az időben falunkban. Itt járt Havassy Vik­tor zongoraművész, a zombori szimfonikus zenekar, számos al­kalommal föllépett a szabadkai Népszínház társulata. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején Stefán Tibor vezette az egyesületet. Ek­kor vették fel a kapcsolatot a környék egyesületeivel, a dorosz­­lóival, gombosival, moravicaival stb. Mint elnök igazán sokat tett a művelődési életért Barta József és jobbján Baranyi István peda­gógus, aki titkár volt hosszú éve­ken át. Beneveztek az akkori Ötös fogat művelődési műsorba, ami később Nyolcas fogattá bő­vült. Ezekben az években sokat segített dr. Jankovich József, a falu orvosa is, aki mindig az amatőrizmus védnöke volt. Az újabb kort tekintve ki kell emelni id. Fekete József közép­iskolai tanár munkásságát, aki megjelentette a falu monográfiá­ját Telecska 1883—1983 címmel.­­ Majd később, azaz pár héttel ez­előtt, az iskola megalakításának­­ százéves jubileuma alkalmából­­ Varga Sándor és Baranyi István pedagógussal megírták az iskola történetét bemutató könyvet. Lá­badi Károly is értékes munkával, a Dohányosok című könyvvel já­rult hozzá Telecska művelődési életének, hagyományainak átmen­téséhez. A sikerekhez tartozik, hogy 1984-ben megnyerték a színját­szók községi szemléjét, ők kép­viselték a zombori községiét a körzeti szemlén. Nem volt szűk­markú a szövetkezet, a helyi ven­­dég­látóipari munkaszervezet és az egészségügyi állomás sem. Anya­giakkal segítették a fiatalokat. Vásároltak tíz citerát és Maimu­­zsenszki József állatorvos közre­működésével megalakult a citera­­zenekar, melynek ő is tagja. Nemrég pedig létrehozták a női kórust is. Telecskin egyike azon falvak­nak a zombori községben, ahol képzett rendező irányításával dol­goznak a színjátszók. Égető Ká­roly befejezte az újvidéki rende­ző-szemináriumot. Az egyesület eredményei szorosan kapcsolód­nak az iskola munkájához, hiszen az után­pótlás onnan érkezik. A faluban olyanok is vannak, akik műkedvelő művészi munká­jukkal hívták inasukra az érdek­lődőik és szakemberek figyelmét. Varga Sándor alkotta a falu köz­pontjában elhelyezett Kis Fe­renc­­mellszo­brot. Az alkalmi kiállítá­son láthattuk Tóth András minia­tűr gipszszobrait és Bezdán Ernő intarziáit... PRIBILLA Mátyás 500 2664 468 1200 936 342 540 600 684 900 600 600 630 1350 1206 600 1368 576 Stálit István, a legidősebb telecs­kai rendező, színész Az egyesület citerazenekara 1260 450 828 1224 684 306 1080 300 1422 666 1548 2970 990 MEGRENDELÉS Kérem, küldjék el címemre utánvéttel a következő könyve­ket: — — — — — — — — — — — — — — — /*\o Ж1Ш®

Next