Magyar Szó, 1986. május (43. évfolyam, 118-131. szám)

1986-05-08 / 124. szám

19­. május 8., csütörtök MÁJUS 31-ÉN ÉS JÚNIUS ELSEJÉN MORAVICÁN Gyöngyösbokréta huszonharmadszor Május 31-én és június elsején Moravicán tartják a sorrend­ben huszonharmadik Gyöngyösbokrétát. A vajdasági zenei egyesü­letek április végén megtartott újvidéki ülésén véglegesítették a meghívottak névsorát. A kétnapos tartományi szemle részleteiről, előkészületeiről SZABÓ ISTVÁN, a szervezőbizottság titkára nyi­latkozott : " A Gyöngyösbokrétára 18 mű­velődési egyesületet jelölt ki a zsűri a körzeti szemléken látott produkciók alapján. Ezenkívül vendégként meghívtunk még öt csoportot, akik a Vajdaságban élő nemzetek és nemzetiségek folk­­lórhagyományait ápolják. A Du­­rindón 19-en vesznek részt, vala­mint két vendéget hívtunk meg. A részletes program még nem készült el, lévén, hogy a részve­vőknek szétküldött kérdőívek és jelentkezési lapok visszaküldési határideje május 15-e. Annyi bi­zonyos, hogy a Durindóra 31-én, délután kerül sor, este pedig a legkiválóbbak részvételével gála­estet szervezünk. A Durindót a színházteremben tartjuk. A Gyön­gyösbokrétán részt vevő csoportok másnap lépnek fel a moravicai szabadidőközpont sportpályáján felállított szabadtéri színpadon. Ami a rendezvény színvonalát illeti, a szervezők mély meggyő­ződése, hogy minőség tekintetében az idei Gyöngyöcsbokréta felül fog­ja múlni az előzőket. Részben, mert az idén első ízben egységes zsűri választotta ki a zónaverse­nyek részvevői közül a legjobba­kat, azaz a szelektornak lehetősé­ge nyílt valamennyi produkciót látni, részben pedig, mert a tava­lyi 38 meghívott csoportot az idén 25-re csökkentették. A május 31-ei Durindón fellép a topolyai Bratstvoi Testvériség, a székelykevei Petőfi Sánor, a te­­lecskai Petőfi Sándor, a kikindai Jedinstvo, a hegyesi nyugdíjasok, a horgosi Bratstvo, a csantavéri Bartók Béla, a temerin­u­zirmai Károly, a muzslyai Petőfi Sándor, a pacséri, a szabadkai Népkor, a vojlovicai Tamási Áron, a bajsai Egység és a moravicai Ady Endre művelődési egyesületek zenekarai, illetve szólistái. Vendégként lép fel Tomislav Stojanovic, a hódsági Mladost Művelődési Egyesület tagja, valamint a keresztúri mű­velődési egyesület citerazenekara. A másnapi Gyöngyösbokrétán fellépnek a moravicai Ady Endre, a horgosi Bratstvo, a kispinei Jó­kai Mór, a doroszlói Móricz Zsig­­mond, a szilágyi József Attila, a feketicsi Bratstvo, a titoverbászi művelődési otthon, a vojlovicai Tamási Áron, a topolyai Bratstvi Testvériség, a zrenjanini Petőfi Sándor, a székelykevei Petőfi Sán­dor, az újvidéki Petőfi Sándor, a tor­da­i Petőfi Sándor, a csantavéri Bartók Béla, a kupuszinai Petőfi Sándor, a muzslyai Petőfi Sándor, a szabadkai Népkör művelődési egyesületek tánccsoportjai. Ven­dégeket is hívtak, a pivnicai mű­velődési egyesület tánccsoportját, akik a szlovák, a keresztúriakat, akik a ruszin, a csonoplyaiakat, akik a bunyevác, a begeteieket, akik a román folklórt ápolják, va­lamint a topolyai művelődési egyesület táncosait, akik a délszláv népek táncaiból adnak ízelítőt. A Durindó műsorát a szokások­hoz híven hangszalagra veszi az Újvidéki Rádió, ezenkívül a tele­vízió is sugározni fogja a szem­le legemlékezetesebb pillanatait. pnc Változatos művelődési rendezvény A Dositej napok előkészületei Százhetvenöt éve halt meg Dositej Obradovic. A nagy nép­tanítóról, íróról és filozófusról, az európai kultúra terjesztőjéről minden évben, így az idén is a Dositej Obradovié napok kereté­ben emlékeznek meg. Tegnapi ülésén a Dositej napok bizottsága körvonalazta a manifesztáció idei műsorát. A tervek szerint az ünnepség­sorozat megnyitására szeptember 26-án ke­rül sor Ürögön. Október 25-éig ebben a Fruska gora-i fa­luban és környékén számos mű­velődési rendezvényt tartanak, többek között a szerémségi könyv­tárosok XXIV. találkozóját, továb­bá az írónők országos találkozó­ját, valamint a fordítókét. Felve­tődött annak lehetősége, hogy a jövőben minden évben másik köz­ség­­lássa vendégül az ország Do­sitej Obradovic iskoláinak kép­viselőit. Lehetséges, hogy az idén a zrenjanini iskola vállalja a háromnapos diáktalálkozó házi­gazdájának szerepét a Dosittej na­pok műsorán belül. Az írónők országos vrdniki ta­lálkozója az idén nemzetközi jel­leget ölt. India irodalma lesz ugyanis a központi témája. A ta­lálkozó díszvendége Bosiljka Pu­fn­é herceg­ névi írónő. Továbbá megemlékeznek a találkozón Lju­­bica Ivacevic Dimitrov költőnő­­ről, aki elsőként művelte tájun­kon a forradalmi lírát. A Dositej napok keretében Latrincén és Dobrodolon fellép a Tanyaszín­ház is Gion Nándor Ezen az oldalon című művével. Újvidéken pedig tudományos ta­nácskozást tartanak Jova­n Muška­­tkrovic író, Dositej Obradovic kor­­társának munkásságairól. Mint minden mani­fesztáció, az utóbbi években a Dositej napok is anyagi gondjok­­al küzd. Éppen ezért fontolóra veszik annak le­hetőségét, hogy a jövőben bienná­­léként avagy triennáléként tart­sák meg. A Dositej napok bizottságának ülésén úgy döntöttek, felhívják a Szocialista Szövetség Tartomá­nyi Választmányának a figyelmét a manifesz­táció anyagi gondjaira, s kérik, hogy országos jelentősé­géhez mérten finanszírozzák. K-C Ma kivísun­k a cannes-i filmszemle A hetedik művészet legújabb alkotásainak felvonultatásával Cannes-ban ma kezdődik a sor­rendben 39. nemzetközi filmfesz­tivál. Május 19-éig a hivatalos versenyben 19 filmet mutatnak be, a legtöbbet (hatot) Francia­országból, valamint (ötöt) az Egye­sült Államokból. A fesztivált ma este Roman Polanski Kalózok cí­mű legújabb alkotásának díszbe­mutatójával nyitjá­k meg. Az idei fesztiválra a terroriz­mustól való rettegés nyomja rá bélyegét, minden eddigit felül­múló biztonsági intézkedéseket foganatosítottak. A szervezők sze­rint a­ terrorista tá­rzradások­tól va­ló félelem volt a fő oka annak, hogy egyes amerikai filmművészek lemondták a fesztiválon való rész­vételüiket. (Tanjug) Könyvtár, tornaterem A zombori községben tizenegy évvel ezelőtt vezették be a pót­adót, melynek felét művelődési és oktatási létesítmények építésére, korszerűsítésére fordították. Mivel tavaly lejárt a tíz év, a községi járulékot újabb öt évre meghosz­­szabbították, a polgárok szavazás­sal elfogadták. Az idén számítják befejezni a már több éve épülő telecskai tor­natermet, erre 1986-ban a pótadó­ból 2,1 millió dinárt terveznek el­különíteni. Ha ez sikerül, akkor a Kis Ferenc Általános Iskolában­ végre használhatják a tornatermet a diákok, a falu sportolói. Még nem fejezték be teljesen a zombori Bieliczky Károly Vá­rosi Könyvtár korszerűsítését sem, amit szintén községi járulékból kezdtek meg. Az idén erre a cél­ra mindössze 480 000 dinár jut. Ez eléggé kevés, de mint elmondták, egyes kisebb építkezési munkála­tokat elvégezhetnek. ff. M. MAGYAR SZÓ­MŰVELŐDÉS ------­ Különleges különítmény Egy gordonka tanszék három elsődíjas akadémistája és fiatal docense Varga István, a Vajdasági Ze­neakadémia előadója párját rit­kító dinamikus egyéniség. A ro­hanás, a látás-futás nagymérték­ben terheli munkanapját, s ezt a beszélgetést tulajdonképpen mint egy kikapcsolódást könyvel­te el. Diákjai kiválóan szerepel­tek a Zeneiskolák Országos Ta­lálkozóján, melyet nemrégen Új­vidéken tartottak meg. Három növendéke Bácskai Emese, Tanja Djorgovska és Szebenyi Magdolna elsődíjas lett, így a fiatal tanár a zeneakadémisták versenyének legsikeresebb különítményét vall­­hatja magáénak. S ha ehhez még hozzáadjuk, hogy Varga István az ország művészeti akadémiái­nak minden idők legfiatalabb do­cense, a vele való beszélgetést, munkájának bemutatását meg­alapozottnak véljük. — Öt éve foglalkozom önálló pedagógiai munkával. Amikor do­censsé avattak, bizonyos akadá­lyok merültek fel, nem nevez­hettek ki ugyanis azonnal ön­álló előadónak, hanem először asszisztensként kellett tevékeny­kednem. Az első tanári évem idején növendékhiány miatt ka­marazenét is tanítottam. Most azonban nálam egy igen széles skálájú csoport futott össze: Ma­cedóniából, Belgrádból, valamint Szabadkáról is. Az utóbbiként említett városban a gordonkázás­­nak és a gordonkatanításna­k ha­gyománya van, s innen rendsze­resen jó csellisták kerülnek ki. A következő tanévre már az or­szág egész területéről jelentkez­tek a nálam tanulni kívánó nö­vendékek, így azt hiszem, hogy hazánkban a legnépesebb gordon­ka katedrával fogok rendelkezni. — Mivel ön előadóművészként is igen tevékeny, tudna-e pár­huzamot vonni a hangversenye­­zés és a pedagógiai munka kö­zött? — Zenei fejlődésem folyamán nem sok szerencsém volt a ta­nárválasztással. Lehet, hogy nem voltam megfelelő alany ahhoz, hogy egy tanár bennem elvesse és általam megvalósítja sajátos előadóművészi elveit, így több­nyire a magam elképzeléseire ha­gyatkoztam. Hogy ez szerencse-e vagy éppen szerencsétlenség, még nem tudom megállapítani. Eddig talán csak egyetlen tanár és egy­úttal előadóművész volt, akivel szinte teljesen közös nevezőre tudtam jutni. Ez Maurice Gend­­ron volt, akinél Párzsban egy évet töltöttem továbbképzésen. A roppant hasznos eszmecseréken kívül rendelkezésemre bocsátotta a megjegyzésekkel és bejegyzé­sekkel, ujjrendekkel, vonásnemek­kel és minden más technikai fortéllyal ellátott csellóirodal­mát. Pedagógusként azért tud rengeteget nyújtani diákjainak, mert betegsége már 20 éve aka­dályozza a hangversenyezésben. Néha, néha Menuhinnal triózik. Külön minőségi vonás Gendron­­ban az, hogy még véletlenül sem mondható szakbarbárnak, azaz csak a gordonkájáért élőnek. Nagy művészi egyéniségről be­szélhetünk, aki a harmincas és negyvenes évek párizsi szalonjai­ban rendre megismerkedett a szürrealistákkal, valamint Cha­­gallal. Ezért nem is csodálkoz­hatunk azon, hogy amikor gor­donkaosztályával szülővárosában, Nizzában táboroztunk, felkértek bennünket arra, hogy a nagy orosz—francia festőművész előtt muzsikáljunk. Ezáltal egy zürichi templomban tönkretett intrázsa miatti depresszióján kellett volna enyhítenünk. Ismétlem, Gendronon kívül fő­leg önmagamra voltam utalva. Minden problémámat leginkább magam oldottam meg, és így si­került egy sajátos hozzáállást ki­alakítanom, miszerint a pedagó­gusi munka és az előadóművészet szinte szétválaszthatatlan, csupán szervezési és időbeosztási ténye­zőkön múlik. Szabálynak tartják, hogy ha valaki vérbeli előadó­­művész, ak­kor pedagógusként gyenge. Ám szerencsére vannak kivételek, s ezt André Navarra példája is bizonyítja. Az ered­ményes és sikerekben gazdag pedagógiai munkámnak az előadó­­művészi énem issza meg a levét. Másrészt azonban ebből hasznom is származik, mivel ahány nö­vendék, annyi egyéniség, annyi különböző hozzáállás, tapasztalat és megvilágítás birtokába jutunk az együttes munkánk végzése folyamán. Ф Kérem, mutassa be osztályá­nak növendékeit. — Pillanatnyilag hatan vannak, a követelményeknek többé-kevés­­bé mindannyian megfelelnek, az­zal, hogy játékuk színvonalában különbségek vannak. Egyikük ki­­modottan kamarazenész, mási­kuk csakis szólistaként képzel­hető el de van olyan is, ak­i a pedagógiai munkában nyújthat sokat. Ezúttal kiemelném a Ze­neiskolák Országos Találkozóján első díjat nyert három növen­dékemet: Szebenyi Magdolnát, Tanja Djorgovskát és Bácskai Emesét. Ez utóbbi kettőnek óriási szerencséje, hogy a művésszé vá­lás hosszadalmas útján együtt in­dultak, és ezen fantasztikusan gyorsan haladnak. Főleg azért, mert az egészséges k­valitás hajt­ja őket. Sajnos Magdolnának nem volt egy ilyen vetélytársa, nem volt kihez igazodnia és ki­től tartania, így hát az ő fejlő­dése sokkal összetettebb. „ Mik a további tervei nö­vendékeivel? — Jövőre lesz Zágrábban egy hasonló jellegű rendezvény, mely azonban nem csupán a zeneaka­démiákhoz kötődik, hanem min­den fiatal művész részt vehet rajta. Fejlődésünkben ez lesz a következő állomás, az újabb bi­zonyítási lehetőség. Igen nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy az ország nagy zenei köz­pontjaiból összesereglett zsűrita­gok, többek között Viktor Jakov­­čić és Ciril Skerjanc is kifejez­ték óhajukat, hogy okvetlenül viszont szeretnének látni ben­nünket ezen a találkozón. A mű­sor is már majdnem összeállt: Emese a Dvorak gondonkaver­­senyt készíti, Tanjának legjobban Sosztákovics versenyműve fek­szik. Magdolnának azonban ed­dig még nem találtuk meg a meg­felelő művet. Számára ugyanis már semmilyen technikai nehéz­ség nem jelent akadályt, ám mi­vel már kiforrottabb egyéniség, nagyon nehéz az ő érzésvilágá­nak megfelelő művészi alkotást találni. Ezenkívül ösztöndíjak után futkosok, hiszen szeretném, ha növendékeim mással is kon­zultálhatnának, mástól is elles­hetnének valamilyen fogást. Az értékeléseket is magasabb szin­ten végezhetnék el. Magdolnát legszívesebben Daniel Shajranhoz irányítanám, a festői szépségű isztriai Grožnjanba, míg Tanja és Emese számára egy Dubrovnik­­ban. Karin Georgijan által veze­tett kurzuson való részvételt tar­tom a legmegfelelőbbnek. A mű­vek sokrétűsége, különbözősége és sokszínűsége így más előadási felfogásokkal is gazdagodna. Rop­pant fontosnak tartom a gordon­kaversenyek zenekarral való elő­adását. Ezért nagyon örülök an­nak, hogy Tanja Elgar csellóver­senyét a Macedón Filharmóniával adhatja elő, hogy Emese jövőre felléphet a szabadkai Ifjúsági Filharmóniával. Beszélgetések folynak arról, hogy Magdolnát a Vajdasági Filharmóniával léptes­sük fel. Mindhármuknak sok szerencsét és töretlen fejlődést kívánunk, hisz ezt tehetségük és eddigi szorgalmuk alapján igencsak megérdemlik. MÁRIÁS Zoltán Varga István Két fesztivál a láthatáron A következő hónapokban két filmfesztivált rendeznek az ország­ban: Zágrábban az animációs filmek hetedik világfesztiválját, Pislában pedig játékfilmjeink ha­gyományos szemléjét. Mindkettő­nek az előkészületei már javában folynak. Az animációs filmek világfeszti­válját a jövő hónap 23-a és 27-e között tartják meg a Vatroslav Lisinski hangversenyteremben. A szaktekintélyekből álló nemzetközi szelektorbizottság 31 ország 490 (összesen 40 órányi) filmjéből vá­logatja ki a mintegy hatórás ver­senyműsorba és az informatív mű­sorba a legjobb alkotásokat. Mivel mindazokat a produkciókat, ame­lyek nem kerülnek be a két mű­sorba, el fogják utasítani, már a tájékoztató jellegű előadásokon való szereplés is bizonyos elisme­rés lesz. A kísérőrendezvények is valószí­nűleg felkeltik majd a közönség érdeklődését; egyebek között né­hány szovjet és amerikai alkotó, köztük a kanadai Norman McLa­ren műveiből összeállított retros­pektív műsor. E neves művésznek szinte minden alkotását bemutat­ják majd, mert a fesztivál idén alapított életműdíjával őt tüntették ki az animáció művészetének fej­lesztésében elért eredményei el­ismeréseként. Mellesleg szólva az animációs filmművészet világában ez az egyetlen életműdíj és ezután a zágrábi fesztiválon rendszeresen odaítélik majd. A külön műsorok között láthatunk majd egy össze­állítást a háború előtti időktől napjainkig készült angol reklám­filmekből is. A beszélgetések, viták között említést érdemel egy olyan kerekasztal-beszélgetés, amelyen nem azok fognak eszmecserét folytatni, akik rajzolják a filmeket, hanem azok, akik a hanghatásokat készítik. Az évtizedek során megszokottá vált, hogy a pulai játékfilmfeszti­vált július utolsó hetében rende­zik meg. Idegenforgalmi érdekek­ből ez a hagyomány az idén meg­szakad, a hazai játékfilmek ver­sengését július 17-e és 25-e között tartják. A fesztiváli vendégeket ugyanis a hónap utolsó hetében nem tudja elhelyezni a pulai ven­déglátóipar, bár a megváltoztatott időpontban sem szavatolja, hogy minden fesztiváli vendég kap majd szállást, mert a külföldi tu­risták Isztria iránti érdeklődése az idén nagyon nagy. A fesztivál szervezői vigasztalás­ként azt mondják, jövőre már nem lesznek ilyen problémák, mert remélni lehet, hogy sikerül megegyezni a turisztikai illetéke­sekkel. Más téren is javulnak majd a fesztiváli feltételek. Be­fejezik az Isztriai Népszínház fel­újítását és átalakítását. A munká­latokat úgy végzik, hogy az épü­let a jövőben nemcsak Thalia temploma lesz, hanem fesztiváli központ is. A fesztivál egyébként az idén sem vezet be semmilyen újítást. Van ugyan néhány javaslat, köz­­tük, hogy az informatív műsor filmjei is pályázhassanak a kevés­bé „fontos” díjakra, de a kezde­ményezés elkésett, úgyhogy leg­feljebb csak jövőre jöhet majd számításba. A filmeket tehát ez­úttal is az erényeik alapján vagy a versenyműsorban, vagy a tájé­koztató jellegű műsorban mutatják be. Háromtagú bírálóbizottság fog­ja értékelni őket, de szigorúan zárt ajtók mögött. Szokás szerint lesz néhány kiállítás és több kerekasz­tal-beszélgetés is. Arról viszont mindkét fesztivál illetékesei bölcsen hallgatnak, hogy milyen színvonalú filmekre számíthatunk az idén. Ha figye­lembe vesszük, hogy a rövidfilm­jeink márciusi belgrádi szemléjén a zsűri nem ítélte oda a rajzfilmek díját, akkor Jugoszlávia szereplé­se a zágrábi világfesztiválon nem különösebben kecsegtető. Ami pe­dig a pulai fesztivált illeti, a va­lószínűség-számítás alapján színte lehetetlen, hogy az évi termésben újra akadjon olyan színvonalú produkció, mint az Apa szolgála­ti úton, a Szép az élet, vagy akár a Birkák és mamutok. A valószí­nűség-számításban azonban min­dig történhet meglepetés is, még akkor is, ha az esély 1:1 000 Oop.(1)

Next