Magyar Szó, 1986. május (43. évfolyam, 132-147. szám)
1986-05-21 / 137. szám
8 A színjátszók a legszorgalmasabbak Tömegesíteni kell a tagságot — Megoldásra várnak az anyagi gondok — A zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület évi közgyűléséről körülbelül 240 tagot számlál a szombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, de a múlt héten megtartott évi közgyűlésre mindössze harmincan jöttek össze. Nem véletlenül mondta tehát több fölszólaló is, hogy elmaradhatatlan követelmény a tömegesítés, a fiatalok bevonása a tevékenységbe, az utánpótlásról való gondoskodás. Kapitány György eddigi elnök olvasott föl beszámolót az elmúlt két esztendőben kifejtett munkáról, amelyből kiderül, hogy a szakosztályok közül a színjátszók voltak a legtevékenyebbek. 1984-ben még 40 tevékeny tagot számlált ez a szakosztály, az egyesület 19 előadást rendezett. Bemutatásra került a Végeladás című darab, de folytatták a Fiaim sikeres előadósorozatát is. Bezdánban, Kupuszinán és Kanizsán vendégszerepeltek, kétszer vendégül látták a bezdáni és egyszer a kupuszinai műkedvelőket. Emlékezetes marad a nőnapi műsor, Keres Emil budapesti művész vendégszereplése. Tevékenyen kivették részüket a zomboriak a Nyolcasfogat rendezvényből is. Tavaly körülbelül 65 személy szerepelt a színpadon és fejtett ki tevékenységet a színjátszók körében. A látogatottságra sem lehetett panaszuk, hiszen 4850-en látták az előadásokat. A 65-ről azonban később 15-re csökkent a fellépők száma, csak akkor bővült ismét, mikor sor került a rendkívül sikeres Négyesfogatra. Két bemutató is volt. A Hogy állunk, fiatalember? Zomborban kétszer került színpadra, majd Bezdán, Kupuszina, Telecska és Nemesmilitics következett. Csaknem ezer néző látta. A másik darab, a Négyen éjfélkor még sikeresebb, és továbbra is műsoron van. Értékelésünk szerint nagyon jó színészgárda kovácsolódott össze — mondta Kapitány György. A színjátszók mellett működik még a modern táncok, a bélyeggyűjtők szakosztálya, a könyvtár, időnként pedig a zenei szakosztály, a népitánc-csoport és az irodalmi szakosztály is hallat magáról. Sok szó esett a közgyűlésen az egyesület anyagi helyzetéről. Az illetékes érdekközösségtől kapott pénz csak a villanyáram és a fűtési költségek fedezésére elegendő, nem jut belőle a meglehetősen rossz állapotban levő épület karbantartására, a színjátszók működési költségeinek fedezésére és egyéb kiadásokra. Nos, éppen ezért kényszerült az egyesület térbe adni néhány helyiségét. Ez igen gyakran vitára adott okot,de egyelőre szinte lehetetlen működni az ily módon szerzett összeg nélkül. Minél előbb más pénzforrások után kell nézni — állapították meg. Határozatba foglalták, hogy továbbra is minél több lelkes tag bevonásán kell fáradozni, bővíteni a műkedvelők körét, elsősorban a fiatalok soraiból, állandóvá kell tenni a jelenleg csak időnként működő szakosztályok tevékenységét, esetleg új szakosztályokkal bővíteni az egyesület tevékenységét. A közgyűlésen fölmentették megbízatása alól az eddigi vezetőséget és helyette újat választottak. A választmány tagjai a következők: Hartáik József, Balázs László, Német Sándor, Kiskároly János, Megyerei József, Biliaki Árpád, Horn György, Mérei László, Győrfi Sándor, Kószó István, Romoda Erika, Hajnal Árpád, Povazsán László, Kószó Ferenc, Mészáros Csilla, Kiskároly Klára, Kapitány György, Dunai Dénes, Bájity Cecília, Radícs Katalin, Andrek István. Az elnökség tagjainak megválasztására ezután kerül sor. H. A. Megkezdődtek a bezdáni Színházi Napok A megnyitón a vendéglátók léptek fel Vasárnap este megkezdődött a második bezdáni Színházi Napok rendezvénysorozat. A megnyitón a bezdáni Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszói dr. Pfaff Mihály rendezésében ismét nagy sikerrel bemutatták a közismert francia bohózatot, az Elvámolt éjszakát. A negyedik előadás is meghozta a közönségsikert. Hétfőn a szabadkai Népszínház társulata G. Feydeau: Bolhaa fülbe című bohózattal mutatkozott be. A Színházi Napok további műsorában kis változás lesz. Pénteken, 23-án a zombori Népszínház vendégszerepel szerbhorvát zenés válogatásával Kabaré Duška Radovica címmel. A kulaiak szombatra tervezett vendégszereplésére vasárnap kerül sor. Ezt a kulai Művelődési Központ színjátszói kérték így, a Hamupipőke zenés történet szombat helyett vasárnap este kerül műsorra. (m. i.) Horváth Hangyás Sándor a főszerepben nyújtott kiváló alakítást Povazsán László az új elnök Tegnapelőtt megtartotta új öszszetételben az első ülését a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület választmánya. Megválasztották az új elnökséget, melynek tagjai a következők: Kiskároly Klára, Povazsán László, Koszó Ferenc, Kiskároly János, Megyerei József, Hartung József, Horn György. Elnökké, egyéves megbízatással, Povazsán Lászlót választották, titkárrá pedig ismét Koszó Ferencet kétéves időszakra. Ma a bezdániak lépnek föl a szemlén Ma zárul a zombori község amatőr színjátszóinak szemléje. Eddig öt műkedvelő egyesület színjátszói mutatkoztak be a közönségnek az Ifjúsági Otthonban. Először a zombori Vladimír Nazor Művelődési Egyesület tagjai Milovan Glišić: Dva cvancika című darabjával léptek föl. Az elmúlt szombaton a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszói Albert Camus: Tévedés című drámájával mutatkoztak be. Vasárnap két előadás volt. Először a zombori SIPA Drámai Stúdió Joakim Vujic: Ljubavnaja zavist čerez jedne cipele című darabját adta elő, majd a zombori Egészségügyi Középiskola csoportja lépett föl Radoslav Pavlovic: Kávéz című darabjával. Ma, szerdán este zárul az idei községi szemle, mégpedig a bezdániak előadásával. Este 8 órakor a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület műkedvelői bemutatják M. Hannequin és P. Weber: Elvámolt éjszaka című háromfelvonásos bohózatát. A darabot dr. Pfaff Mihály rendezte és eddig már több alkalommal is nagy sikerrel vitték színre a lelkes műkedvelők. Minden bizonnyal a zombori közönségnek is tetszeni fog bemutatkozásuk. H. A. Kevesen látogatják a könyvtárat Hosszú éveken keresztül egyáltalán nem működött a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület könyvtára, mert nem volt, aki rendezze. A könyvbarátok egy lelkes csoportja azonban kezébe vette az ügyet és majdnem egy esztendőn keresztül megfelelő hozzáértéssel rendszerezte a csaknem ötezer kötetet. A könyvtár egy ideje tehát újra az olvasók rendelkezésére áll. Eddig azonban az érdeklődés szinte elenyésző. Általában csak azok kölcsönöznek könyveket, akik ismeretterjesztő, tudományos kérdésekkel foglalkoznak. A művelődési egyesületnek mindenesetre folyamatosan gyarapítania, illetve újítania kellene az állományt, anyagiak hiányában azonban ez egyelőre lehetetlen. Ha ez sikerül a jövőben és megfelelő olvasóterem is lesz, minden bizonnyal növekszik majd az érdeklődés a könyvek iránt. DUNATÁJ Csodálatos hangverseny Zomborban Minden elismerés a Zombori Zenei Estek vezetőségének, amely eddig is nem egy világviszonylatban is színvonalas hangversenyt szervezett a műértő közönségnek amely ezért ugyancsak hálás tud lenni. Május 3-án a régi városháza kristálytermében tüneményes zenei élményben volt része a nagyszámú hálás közönségnek (vidékről is voltak). Aleksandar Mađžar alig 18 éves, anyai ágon zombori származású, Belgrádban tanuló, már nemzetközi viszonylatban is jelentős kitüntetéseket szerzett zongoraművész lépett fel. Jól megválogatott műsorán Mozart, a meghirdetett Sosztakovics helyett Bach, Csajkovszkij, Sztravinszkij és Ravel, a zeneszerzés nagyjainak egy-egy híres műve szerepelt. A minden tekintetben rokonszenves, szerény fiatalember magával ragadta a lelkes közönséget elmélyülő muzikalitásával, bámulatos ujjtechnikájával, átérzett, finom, ahol kellett, férfias dinamikájával és meglepően csodálatos memorizálásával, az egész gazdag műsort végig kotta nélkül játszva. A közönség hatalmas tapsviharára még egy ráadást is játszott. A fiatal jugoszláv zongoristák versenyén első helyet szerzett, ő fogja képviselni hazánkat Dániában az Eurovízió nemzetközi ifjúsági versenyén. Zs. M. Fotókiállítás nyílik Zomborban Egyre többet hallat magáról az utóbbi években a zombori Rade Krstić Fotó- és Filmklub. Ez nem is annyira a klub tagságának megnövekedett aktivitásával magyarázható, hanem annak a kitűnő lehetőséget nyújtó kiállítóteremnek, ahol méltó helyet kapnak a tárlatok. A Képzőművészeti Ősz keretébe tartozó Napóra szalon hangulata az igazi fotógalériákra emlékeztet, de mivel az örömben mindig üröm is vegyül, olyan szűkös a nyitvatartási ideje, hogy a művészetkedvelőnek valóban ki kell várnia a lehetőséget, hogy bejusson az amatőr művészet eme szentélyébe. Pénteken pedig, május 23-án itt nyílik meg a Rade Krstić Fotó- és Filmklub idei klubkiállítása. Erre a nagy hagyománnyal rendelkező, verseny jellegű rendezvényre 32 klub 121 alkotója nevezett be összesen 528 felvétellel. A válogató, a belgrádi Dragoljub Tošić fotóművész 110 képet érdemesített bemutatásra, úgyhogy 26 klub 65 alkotójának munkáját láthatja majd a közönség péntektől. A zombori műkedvelő fotósok közül Stevan Pete alkotásai bizonyultak legértékesebbnek, három képből álló sorozatáért második díjban részesült. Petres László elismerésben részesült ugyancsak három képből álló sorozatáért, míg az egyedülálló felvételekért egyetlen zombori se kapott díjat. Ezzel szemben felvételeiket megnézhetjük a pénteken 19 órakor nyíló kiállításon. _U_ 1996. május 21., szerda Két rendező érdemeiről A zombori színházkedvelők ugyancsak nem panaszkodhatnak, hogy nincs alkalmuk színműveket látni. Egy hét alatt Zomborban vendégszerepeltek a kupuszinai műkedvelők, a kecskeméti színház társulata, a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszói is bemutatták a szemle keretében a műsoron levő drámájukat. Ma a bezdáni amatőrök lépnek színre a zombori közönség előtt. Vidékünk színjátszóinak bemutatóiról általában a Dunatáj rövidebb-hosszabb jelentésekben számol be. Ezúttal azonban a fentiekben említett színdarabok rendezőiről szeretnénk szólni, mert úgy érezzük, hogy két rendező, a kanizsai Koncz István és a kupuszinai Sturcz József ezt feltétlenül megérdemli. Koncz István kanizsai rendező először rendezett Zomborban. Tegyük mindjárt hozzá, hogy munkáját siker koronázta, hiszen a Tévedések című dráma megrendezése nem kis feladat volt, még akkor sem, ha tehetséges műkedvelők álltak rendelkezésére. Munkáját nagyon észre lehetett venni. A színészek csak annyit mozogtak a színpadon, amennyi feltétlenül szükséges volt. A darab tempója csak akkor gyorsult fel, amikor arra szükség mutatkozott. Nagyon érezhető volt a rendező szakavatott munkája a párbeszédeknél. A színészeknél az úgynevezett színpadi beszéd szinte kimagasló. Mindez a rendező munkáját dicséri. Koncz legeredményesebb munkáját abban látom, hogy egy olyan műkedvelőből, mint Mészáros Csilla szinte színészi maximumot tudott kihozni. Igaz, hiába a jó rendező, ha nincs tehetséges színésze. A Camus-drámában a legnagyobb meglepetést Mészáros Csilla játéka nyújtotta, aki bizonyára sokat köszönhet a rendezőnek. A drámában a másik nagy alakítást az anya szerepében Kiskároly Klárától kaptuk, aki a múltban is már bizonyította tehetségét, akárcsak Győrfi Sándor, a Fiaim című drámában nyújtottak felejthetetlen alakítást. Koncznak velük minden bizonnyal kevesebb munkája lehetett. Jó lenne, ha a jövőben is rendezne Zomborban. A másik rendező, akiről szólni szeretnék, Sturcz József ismert kupuszinai rendező, aki igazi amatőr alapon dolgozik, rendez már majd 50 éve. Úgy látszik, Sturcz épp annak a műfajnak a szerelmese, amelyet a hivatásos kritikusok „előszeretettel” szeretnek bírálni: a zenés vígjátékoknak. Sturcz azonban, úgy látszik, ezzel nem sokat törődik, mert évek óta zenés darabok rendezésével ér el sikereket. Hogy közönségsikert arat rendezéseivel, azt ezúttal is bebizonyította, amikor a múlt héten műkedvelőivel a zombori Népszínházban bemutatta az Egy bolond százat csinál című zenés vígjátékot. Sturcz rendezésében bemutatott vígjáték iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a színházban pótszékeket kellett felállítani. Úgy tűnik, a zomboriak a zenés vígjátékokat is szeretik. Sturcz ellentétben Koncz-cal sok szereplőt és táncost vonultatott fel. Munkáját azért is ki kell emelni, mert ez az amatőr nyugdíjas tanítórendező egy előadás rendezésével szinte az egész falut mozgósítani tudja a siker érdekében. Ezt nagyon kevesen tudják megtenni Vajdaságban, ezért is érdemel figyelmet a sok-sok tehetséges fiatal műkedvelőjével. BALÁZS László ami tévedés volt megnősülni. Az első feleségemet a szomszéd faluból hoztam, a szemrevaló, csinos kis menyecskét és nagy lakodalmat is tartottunk, folyt a bor, mint a mesében szokták mondani és indultak is a vendégek legalább két napig. Együtt laktunk szüleimmel, akik nagyon megkedvelték menyüket, talpraesettnek, ügyesnek tartották. Szinte a tenyerükön hordozták, viszont ő is nagy kedvvel gondoskodott róluk. Született egy gyermekünk, nagyon is örültünk neki, ez egy kissé összekötött bennünket, én ugyan néha még bánkódtam, hogy nem a gyermekkori, iskolai szimpátiámat vettem el feleségül, de a gyermek — a legszebb örömforrás a világon — azért feledhette annak a gyöngyszemű lánynak az emlékét, akit még az iskolapadban szerettem meg. Azután váratlan és érthetetlen dolog történt családomban. Az asszony kijelentette, hogy vigyem el nyaralni, ha pedig ezt nem teszem, akkor mással megy el. És én nem vittem, hogyan tehettem volna, hiszen a nyaralás idején van a legtöbb munka a határban. Ő mégis elment, egy korábbi barátjával — itthagyott bennünket. Később el is váltunk szó nélkül, a gyermeket meg magamnál tartottam. Úgy hozta az élet, hogy ismét megnősültem. Tudja, sok olyan boldogtalan elvált asszony van, aki azt hiszi, hogy majd a következő lesz a legjobb, a legmegértőbb, a legkedvesebb. Én is összeismerkedtem egy helyi asszonnyal, aki legalább már annyit csalódott az életben, mint én és ugyanúgy remélte a talán majd egykor beköszöntő boldogságot, mint jómagam. Lényünk is született, közben gyarapodtunk, elég jól termett a föld, meg szorgalmasan is dolgoztunk rajta. Újabb tíz év múlott el, szürkeségben, egyhangúságban, minden szellemi igény nélkül. A föld, meg a kislány volt a legnagyobb gondunk, könyvet nem vettünk a kezükbe, de még az újságot is lemondtuk a helyi lapárusnál. Éltünk, mert élnünk kellett, szenvedélytelenül. Közben mind jobban visszatért hozzám egy gyermekkori emlék. Álmaimban megjelent az alacsony, zömök termetű gyöngyszemű lány mindig gondosan fésült hajával. Neki már unokája is van, ezt a falubeliektől tudom. Az álmok meg a lánynak e tudat alatti megjelenése mind jobban terhelte életemet és arra kényszerültt, hogy érdeklődjek iránta. És amikor megtudtam, hogy a gyöngyszemű, aki már nagymama lett, elvált a férjétől és egyedül él kisebbik lányával, bizony a torkomban dobogott a szívem, percekig mozdulni sem tudtam. Vannak az életben olyan pillanatok, amikor az ember nem töpreng, hanem a szíve szerint cselekszik, én is úgy tettem. Otthagytam a közösen vásárolt házunkat, bútoromat, meg minden házi felszerelést és egybekeltem azzal az asszonnyal, akiről olyan sokat álmodoztam és ábrándoztam, és volna talán már arra, hogy boldogok legyünk? Nem hiszem, mindketten örülünk egymásnak és csak azt bánjuk, hogy az, ami most történik velünk, nem harminc évvel ezelőtt történt. TÓTH László Petar Gugleta szövegrajza