Magyar Szó, 1989. április (46. évfolyam, 88-117. szám)

1989-04-12 / 99. szám

1989. április 12., szerda Növekedtek a gondok ^H adak^S2tnak A hódsági község gazdálkodási eredményeiről Míg két, illetve három eszten­dővel ezelőtt növekedett az ipari termelés a hódsági községben, ta­valy már csökkenő irányzatot mu­tatott. A tervezettnél 8, az egy évvel korábbinál viszont 4 száza­lékkal volt kisebb a termelés. Az általános kedvezőtlen feltételek mellett azzal magyarázzák a dol­gok ilyen alakulását. Különösen a textil- és építőiparban, hogy el­avult fölszereléssel, technológiával dolgoznak, nem megfelelőek a ter­melési programok, de szubjektív gyengeségek is tapasztalhatók. Emiatt ebben a két ágazatban kü­lönösen nehéz a helyzet. A kedvezőtlen gazdálkodási fel­tételek, továbbá a szárazság és a jégverés következtében a mező­gazdaság egyenlőtlen helyzetbe ke­rült a többi gazdasági ágazattal. Tekintettel az újratermelési anya­gok árának rohamos növekedésé­re a magánszektorban, mind ne­hezebben képesek korszerű agro­technikát alkalmazni. Ilyen kö­rülmények között viszont egyelőre nem lehet számítani a termésho­zamok különösebb növekedésére. Nos, a gondok ellenére is jól ter­mett tavaly a búza és a napra­forgó, jobbak a hozamok a ta­valyelőttinél. Ezzel szemben azon­ban a kukorica 24 százalékkal ke­vesebbet fizetett a hatalmas szá­razság következtében. Természetesen nemcsak a nö­vénytermesztésben, hanem az ál­lattenyésztésben is áldatlan a hely­zet, és nem csoda, hogy — külö­nösen a magánszektorban — je­lentősen csökkent az állatállo­mány. Kielégítőek az eredmények az árukivitelben, összesen 12,6 millió dollár értékű árut exportáltak, ami 1,6 százalékos növekedést je­lent. A terv azonban mindössze 64 százalékban vált valóra. A beho­zatal értéke 11,6 millió dollár, 52,6 százalékkal több a tavalyelőttinél. Tavaly 9 társultmunka-alapszer­­vezet veszteségesen gazdálkodott, a veszteség meghaladta a 17 mil­liárd dinárt. A dicstelen lista élén a Lola Ribar Textil- és Műanyag­gyár áll, de hiányt mutatott ki a Poljostroj Mezőgazdasági Gép­gyár, a Szil Készruhaüzem, a Mos­tonga Szállítóvállalat, a Szer­bia Vendéglátóipari Vállalat to­vábbá az Usluga Kommunális munkaszervezet. összesen 7640-en voltak munka­viszonyban, 16-tal kevesebben, mint tavalyelőtt. Az év végén 2641 munkanélkülit tartottak nyilván, 10-zel többet az egy évvel koráb­binál. A gazdasági munkaszerve­zetekben dolgozók átlagos szemé­lyi jövedelme 467 000 dinár volt Névlegesen ez 311,5 százalékos növekedést jelent, reálisan azon­ban csak 7,6 százalékosat. A leg­magasabb átlagos személyi jöve­delmet a Hippl Vegyipari Üzem­ben fizették­­ki (721 299 dinár), a legalacsonyabbat pedig a szerbmi­­liticsi Téglagyárban (281 963 di­nár). Tavaly csak 7 ipari társultmun­­ka-alapszervezet növelte termelé­sét, 11­nek azonban nem sikerült teljesítenie termelési tervét. Ez viszont nemcsak az elavult felsze­reléssel és technológiával magya­rázható. Tavaly ugyanis munka­­beszüntetések is voltak, meg az egymás közti viszonyok is meg­romlottak, és mindennek követ­kezményeit egyes helyeken még most is megérzik. Ez év elején például a Lola Ribar Textil- és Műanyaggyárban havonta mintegy 19 százalékkal csökkent a terme­lés­ H. A. Valamikor négy munkást alkalmaztam így látja Hartli Ivan a kisipar helyzetét és jövőjét Tapasztalt munkás, több mint 20 éves szolgálati idővel, dolgozott már vállalatokban is, az utóbbi 6-7 évben kisiparosként tevé­kenykedik. HARTLI Ivan zombori kisiparos, tapétázó mester, az ága­zat jó ismerője, a szakma szerel­mese. Rendszeresen figyelemmel kíséri mindazt, ami a kisiparral kapcsolatban történik, egyik ala­pítója volt a zombori Somborza­­nat vállalatnak, elégedetlen a kis­ipar ágazati helyzetével. — Az én műhelyemben rajtam kívül valamikor még négy beje­lentett munkás dolgozott. Bútor­huzatot, üléshuzatot, meg ehhez hasonló anyagok, műanyag-fedőla­pok szerelését végeztük. Volt munka bőven, meg lehetett élni. Ma már egymagam dolgozok mű­helyemben, nem is merek arra gondolni, hogy felvegyek valakit, mert igaz, egy-két hónapig van forgalom, van munka, tudnám fi­zetni a segédet, vagy az inast, ám mi lesz akkor, ha nem érkezik megrendelés? Nem fizethetek, nem hozhatok bizonytalan helyzetbe senkit sem — mondja a zombori kisiparos. — Tavaly mennyi adót fizetett és mennyit irányoztak elő erre az évre? — Az 1988. évre 2 400 000 di­nár volt az adó, a kilátások sze­rint az idei évre háromszor több, a jelen pillanatban azt mondják az adóhivatalban, hogy 5,1 millió­tól 6,2 millióig valószínű majd. Persze az árakkal kapcsolatban előre semmit sem tudunk, meg kellene már fékezni az inflációt. — Véleménye szerint van-e le­hetőség együttműködni a társadal­mi szektorral? — Nagyon keserűek ezen a té­ren a tapasztalataim. A társadal­mi szektorban lassú a pénzmoz­gás, ami azt jelenti, hogy ha le­adom az árut, vagy elvégzek vala­milyen szolgáltatást egy-egy vál­lalat részére 30—90 napon belül kaphatom meg a pénzt. Ez tudva­levő nagyon hosszú idő, a pénz elveszíti értékét, mire hozzám ke­rül. Azt mondják, építsem be az árba a várakozás idő alatt törté­nő értékcsökkenést. Ez persze el­fogadhatatlan. Kedvezőbb adópoli­tikát kellene biztosítani az iparo­soknak, mert különben nem nö­vekszik a foglalkoztatottak száma a műhelyekben. — Elsősorban milyen munkák végzését vállalja? — A vasútforgalmi vállalat ré­szére is dolgozom, a sínbuszok üléshuzatait javítom, illetve cseré­lem különböző kárpitozást, bú­torhuzat-javítást is vállalok, saj­nos, nagyon drága a munkához szükséges anyag. A ragasztó, a szivacs, meg a borítóanyag ára annyira megemelkedett, hogy a megrendelőknek, ha megmondom mennyibe kerül egy-egy munka el­végzése, anyaggal együtt, akkor elállnak­ a rendeléstől. Ezért van aránylag kevés munkám — mond­ja Hartli Ivan zombori kárpitos. (6) Milyen lesz a termés? Még nemigen lehet jóslatok­ba bocsátkozni, de annak alapján milyen a kenyérgabona állapota, nem sok jó várható. A kenyérga­bonát a csonoplyai határban is megtámadták a különféle bogarak, férgek, melyek ellen bizony véde­kezni kell. Ha ezt elmulasztják a földművesek, csökkenni fog a ter­més. A falu határában már szépen sorol a cukorrépa, melynek ked­vez az időjárás. Csonoplyán azt is hallottuk, hogy a bátrabb földmű­vesek mnár ültetik a kukoricát. Sz. P. Faluszépítés Bezdánban A bezdáni helyi közösségben is igyekeznek mindent megtenni a faluszépítés érdekében. Sajnos, nem tartja magát mindenki az előírásokhoz, nem teszi rendbe az utcát a háza előtt. Épületanyag, mezőgazdasági gép, de még sze­mét is van az utcákon, ezért a helyi közösség illetékesei 170 fi­gyelmeztetést küldtek szét, amely­ben fölhívják az érintettek figyel­mét, hogy szombatig, április 15- éig tegyenek rendet házuk előtt. Amennyiben eddig a határidőig sem tesznek eleget a fölhívásnak, a községi előírások szerint a fel­ügyelőség megbünteti őket. MEZŐGAZDASÁGI FIGYELŐ Nem vonzó a szabad hizlalás Pang a kukoricapiac. A zom­bori kombinát 1200 dinárt kínál a májusi morzsolt kukorica ki­lójáért, előre fizet, de a terme­lők ennél sokkal magasabb fel­­vásárlási árra számítanak au­gusztusban. Valahogy úgy van­nak vele, hogy akinek szüksége volt a pénzre, átadta még az ősz folyamán, mások ma is a begó­­rézott kukoricát tekintik leg­jobb takarékbetétnek és lehet, hogy nem is csalódnak. A ku­korica ára így sincs összhang­ban a hízott sertés fölvásárlási árával, 5,9:1 az arány az utóbbi kárára. A késztakarmánnyal hiz­lalt sertésnél sokkal kedvezőtle­nebb a helyzet, az arány 3,6:1. A hizlaláshoz való malacok ki­lónkénti ára 16 000 dinár, az arány 2,25:1, itt is rendkívül kedvezőtlen, csakúgy, mint a szuper- illetve töménytakar­mánynál, melynek kilója 3450 dinár. Ilyen feltételekkel nem csoda, hogy csaknem teljesen leállt a szabadhizlalás, legin­kább szervezett sertéshizlalás­sal foglalkoznak. Az érvényben levő legújabb szerződések sze­rint a termelőt minden újrater­melési anyaggal ellátják és 1119 dinárt fizetnek a súlygyarapo­dásért, őt terheli a kockázat, az állatorvosi költségek, az alom­nak használt objektumok költ­ségei és egyéb. Ha mindezt fi­gyelembe vesszük, akkor egy földművesnek, aki ilyen úton akarja biztosítani jövedelmét, hízónként 84 000 dinárt tud meg­valósítani vagyis évente 250—300 darabot kell fölhizlalnia, hogy annyi átlagfizetése legyen, mint egy szakmunkásnak. Bármennyi­re meghökkentő is, a szabad­hizlalás akkor sem lenne vonzó ha a meglevő takarmányárak mellett nem 7100 dinárt, hanem ennek az 1,7-szeresét fizetnék a hízottsertés kilogrammjáért, ami ugyan pillanatnyilag meg­felelne, de nincs, aki szavatol­ja az árarányokat. KOVÁCS Endre DUNATA) Hatszázharminckétmillió dinár a Panonkának A nemesmili­ticsi Svetozar Mile­­tic Mezőgazdasági Munkaszervezet Kalász szövetkezete, amely vala­mivel több mint 2200 hektár föl­dön gazdálkodik és tehenészeti te­lepre is van, az elmúlt év nehéz­ségei ellenére is anyagi támogatást nyújtott a Panonka ételgyár kon­szolidálásához. Az ügyviteli és tartalékalapjukat engedték át a Panonka vesztesé­gének szanálására, ami 632 millió dinár körül mozog. A nemesi mül­­ticsiek olyan körülmények közt döntöttek a támogatásról, amikor tehenészeti farmjukon is tetemes a veszteség, azt pedig senki sem hajlandó fedezni, még a Lomboled sem, pedig nekik szállítják a te­jet. Ily módon a nemesmiliticsi szö­vetkezet ügyviteli alapjából egy dinárt sem fordíthat új gépek vá­sárlására, pedig a gépállomány el­avult. Ez is önzetlenségükre vall Földművesek figyelmébe! Időszerű a gabonafélék biztosítása Földművesek! Kedvező feltételeket kínál a gabonafélék biztosí­tására a zombori Nyugat-Bácska vagyon- és személybiztosítási alapközösség. Harminc százalékkal olcsóbb, számos kedvezmény. A biztosítási illetékeket három részletben fizethetik. Érdemes meggondolni, hi­szen 100—120 kg búza árába kerül a nyugodt álma. A szövetkezetek­ben, társastermelési­ alapszervezetekben, valamint a Nyugat-Bácska vagyon- és személybiztosítási alapközösségben érdeklődhetnek te­lefonon, vagy személyesen. A telefonszám: 38-077. Gyöngytyúkra is lőni fognak (A bezdáni vadászturizmusról) Sokan megirigyelhetik a bezdáni vadászokat, hiszen öt és félezer hektárnyi sokféle vadban bővelke­dő területen gazdálkodnak. A ta­vaszi vadszámlálás szerint 1250 nyúl a törzsállomány, továbbá 800 fácán, 100 fogoly is van. Ez utób­bi igencsak szép mennyiség, mert az utóbbi időben nagyon megcsap­pant az állomány. Ezenkívül meg­számoltak 160 darab őzet is. Három hektár saját termőföld­del redelkeznek, kukoricát és lu­cernát termesztenek rajta, és ezt természetesen föletetik a vaddal. Annak ellenére, hogy enyhe tél volt, háromszor etettek. Saját gó­­réjuk, szénapajtájuk van, a va­dászház azonban még hiányzik. Az idén valószínűleg megkezdik az építését. Harmincmillió dinár van a folyószámlájukon, de az építke­zést■ elsősorban önkéntes munká­val kívánják elvégezni. A vadá­szok évente négy dúvadírtáson kö­telesek részt venni, négy napot ön­kéntesen ledolgozni, és szükség szerint kötelesek etetni a vadakat. Amennyiben nem vehetnek részt egy-egy akcióban, jelenleg 50 000 dináros napszámot kell kifizetniük. Néhány esztendővel ezelőtt Bez­dánban is megkezdődött a vadász­­turizmus. Erről Ébli György va­dászmester a következőket mond­ta: — Évről évre nagyobb az érdek­lődés az olasz vadászok részéről. Vadgerlét, afrikai gerlét, fácánt, nyulat, őzet, vadlibát, vadkacsát vadásznak, de kedvelik a sársza­lonkát is. Ez attraktív vad. Gyor­san és cikk-cakkban röpül, csak valamivel nagyobb a verébnél. Van, aki éppen azt a vadászatot élvezi. Tavaly az olasz vadászok 33 fácánt, 5 őzsutát és sajnos, csak 2 vadlibát lőttek, mert nagyon enyhe volt a tél. Tavalyelőtt 43 vadlibát vittek haza, összesen 15 millió devizadinárt hagytak itt. Őszre már francia és nyugatnémet csoport is meglátogatja vadászterü­letünket, és valószínűleg ők is rend­szeres vendégeink lesznek. Aki egyszer eljön hozzánk, mindig visz­­szakívánkozik. Mindig nagyon­ ügyelünk arra, hogy kielégítsük vendégeink igényeit, a vendégeket becsapni nem szabad. Lehetősége­ink egyébként sokkal nagyobbak a vadászturizmusban, mint amit eddig elértünk. A jövőben mégin­­kább igyekszünk kihasználni a ki­váló adottságokat. Természetesen a vadállomány gyarapításáról is igyekszik gon­doskodni az egyesület. Ezer nagy fácánt rendeltek, bebizonyosodott ugyanis, hogy a kis fácánokból na­gyon nagy az elhullás. Folyamat­ban vannak a megbeszélések 300 fogoly Magyarországról való beho­zataláról is. Kétszer is megkérdez­tük a vadászmestert, jól értettük-e, hogy 100 darab gyöngytyúkot is rendeltek. Állítólag­ úttörők ebben. Elek­ György megmagyarázta, hogy a gyöngytyúk félvadnak számít, és a külföldiekkel szándékozzák le­vadászni őket. H. Á. ­ A bezdáni szövőüzemben hallottuk Nem volt könnyű a tavalyi esz­tendő sem a bezdáni Du­na da­­masztszövő üzemben dolgozók szá­mára. Ezúttal a veszteség sem ke­rülte őket el, sikerült azonban fe­dezniük. A gazdálkodási eredmé­nyekről Lukácsevity László igaz­gató nyilatkozott: " Termelési tervünket 84 száza­lékban teljesítettük csupán, és ez 29 000 négyzetméter damasztot je­lent. A tavalyelőttihez viszonyít­va 10 százalékkal sikerült növelni a termelést. Pénzügyi tervünket 2 százalékkal túlteljesítettük, összbe­vételünk 153 százalékkal növeke­dett. Elsősorban termékeink ár­emelésének köszönhetően alakult így a helyzet. Eladási tervünket teljesítettük, sikerült mindazt ér­tékesítenünk, amit megtermeltünk. Gondot jelent a szövőknek, hogy megjelent a konkurencia. A JAT- nak a bezdániak havonta 1500 da­rab szalvétát állíthatnak elő. Ha­marosan képesek lesznek 2000-rel is elkészíteni, ez sem elegendő azonban a megrendelőnek, és már­is beugrott egy szlovén magáncég. Olcsóbb a terméke, mint a bezdá­­niaké, és így komoly esélyekkel versenghet. Eddig nem konkurált senki a bezdáni damaszttal, úgy tűnik azonban, hogy ezentúl erre is gondolni kell. Lehetségesnek tartják, hogy a drasztikus áreme­lések miatt a hazai piacon megne­hezül az értékesítés. Éppen ezért külföldön kellene keresniük az ér­vényesülést. Csakhogy ez igen ne­héz feladat, mert a külföldi vevők tökéletes minőséget követelnek, az igazgató szavai szerint viszont ez pillanatnyilag nincs meg. Tavalyról is maradt még rende­lés, meg erre az évre is érkeztek újabbak, úgyhogy május végéig biztosítva van a munkájuk a da­­masztszövőknek. Természetesen bíznak abban, hogy azután is lesz elegendő rendelés. A tervek sze­rint különben az idén 32 600 négy­zetméter damasztot állítanak elő, és remélik, mindezt el is adják. A korábbi évekhez hasonlóan tavaly is komoly gondot okozott a nyersanyag állandó emelkedése. Szinte habonként emelkedett 20— 30 százalékkal a nyersanyagok ára. Mivel meglehetősen hosszú ideig tart egy-egy munka befeje­zése, előre lehetetlen megállapíta­ni az itt készült termékek árát, a szerződéseket viszont előre meg kell kötni. Érdeklődtünk a keresetek felől is. Nem lepődtünk meg, amikor az igazgató azt válaszolta, nemigen lehet dicsekedni a személyi jöve­delemmel. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy az év első két-három hónapjában még a ta­valyról hátramaradt munkát vé­gezték régi árakkal. Az idei árak azonban már hoznak némi hasznot is. Jelenleg 600 000 dinár körül van az átlagos személyi jövede­lem, várható azonban, hogy hama­rosan javulni fog. Elgondolkodta­tó, hogy tavaly háromezer mun­kaórát nem dolgoztak le. Ha ez nem így történik, nagyobbak le­hettek volna a keresetek is. H. A.

Next