Magyar Szó, 1989. április (46. évfolyam, 88-117. szám)

1989-04-12 / 99. szám

2 Falufejlesztés Kupuszinán Új helyi járulék bevezetését tervezik — Félúton nem szabad megállni — A torna­terem és a halottasház építése a legfontosabb A kupuszinai helyi közösségnek nem kell szégyenkezni azért, amit az utóbbi 4—5 évben elért. Ugyan­­is, mint az ezzel kapcsolatos be­számolóból kitűnt, 1985. januárjá­tól 1988. végéig a falu területén összesen 722,3 millió dinárt fordí­tottak fejlesztésre, karbantartásra. Helyi járulék címén az említett időszakban 140,9 millió dinár gyűlt össze, a különbözetet más forrásokból fedezték. 1985-től nap­jainkig a kommunális objektumok építésére és karbantartására 134,3, a művelődési otthon tatarozására és más célokra 5,2, a sport, rek­reáció fejlesztésére 4,8, lakásépí­tésre 77,7, tűzrendészetre 2,9, a vízvezeték­­karbantartására 6,5, ter­málvíz kutatására 195, más társa­dalmi beruházásokra, a nyugdíjas­­otthon tatarozására, a régi iskola tatarozására, az ifjúsági otthon rendezésére, felszerelés vásárlásá­ra összesen 230, az egészségház javítására 2, gazdasági beruházá­sokra 270 millió dinárt költöttek. A falu fejlesztésére tehát igen tekin­télyes összeget ruháztak be, és ennek van is látszata. A kupuszi­nai polgárok minden bizonnyal elégedettek lehetnek. Azonban 1989. d­ecember 31-én lejár a korábban megszavazott ötéves helyi járulék. Mivel to­vábbra is gondot okoz a már ki­épített kommunális létesítmények karbantartása, esetleges felújítá­suk is időszerű és Kupuszinának még számos megoldatlan problé­mája is van, egyre időszerűbb az az új ötéves helyi járulék beve­zetése. Így nem is csoda, hogy a faluban egyre gyakrabban hang­zik el a kérdés: hogyan tovább? Többek között felvetődött a kis­üzemi gazdaság fejlesztésének, új munkahelyek nyitásának lehetősé­ge, a fiatalokkal való fokozottabb törődés szükségessége, illetve a testnevelési, műszaki, szórakozási, kulturális tevékenységek fejlesz­tése. A régi iskola egyik szárnya is kihasználatlanul áll, melyet ta­tarozni kellene. Sokan érdekeltek a telefonhálózat bővítésében, má­sok a mozi átköltöztetését sürgetik, az új iskolában kiválóak a mun­kai körülmények, de sajnos, a ku­­puszimai diákoknak még nincs tor­natermük. Minden eddigi erőfe­szítés dacára sem sikerült megol­dani a halottasház építésének kér­dését. A tornaterem­ és a halottas­­ház építésére megtették az előké­születeket, folyamatban van a szükséges dokumentáció elkészíté­se, csupán az anyagiaktól függ, hogy mikor kezdik meg az épít­kezést. A felsoroltak minden bi­zonnyal minden kupuszinai polgár számára fontosak. Az is bizonyos, hogy mint más­hol, Kupuszinán is egybe kell hangolni a szükségleteket a lehe­tőségekkel, a lakosság és a társa­dalom gazdasági helyzetével. Kupuszinán folyik a társadalmi vita arról, hogy hogyan tovább, mire kellene költeni az elkövetke­ző évek során a helyi járulékot. Kikristályosodik majd a többség­nek a véleménye. Amennyiben si­kerül majd összehangolni az óha­jokat, véleményeket, sikerül majd a referendum is, melynek megtar­tását az év második felében terve­zik. K. A. Megszűnik egy újság? Tizennégy esztendővel ezelőtt jelent meg a hódsági újság, a Glas Odžačke Komune, és kéthetenként tájékoztatta a község lakosságát a legfontosabb eseményekről. Nagy válságba jutott azonban az újság az utóbbi időben a márciusi má­sodik számot már nem vehették kezükbe az olvasók, de nem jut el hozzájuk az áprilisi első szám sem! Unos-untalan emlegetjük a gaz­daság tehermentesítésének szüksé­gességét. Nem vitás, hogy elen­gedhetetlenül szükség van erre, de az is biztos, hogy nem a tájé­koztatás rovására kell elsősorban tehermentesíteni A község lakos­ságának kell a tizennégy eszten­deje megjelenő újság, és remélhe­tőleg hamarosan újra kezébe ve­heti. A nyomdaköltségek — bár­milyen nagyok is — nem gördít­hetnek akadályt az egyre nagyobb fontosságú tájékoztatás elé. H. A. ünnepség a Felsővárosban A múlt pénteken volt a zombori Felsőváros helyi közösség napja, és ebből az alkalomból ünnepi ülést tartottak, majd átadták az elismeréseket az arra érdemes polgároknak. Josip Pavlovic, a helyi közösség közgyűlésének elnöke ünnepi be­szédében elmondta, hogy tavaly is dinamikus volt a fejlődés minden téren. Nagyszerű eredmények szü­lettek a közművesítésben ötszáz méter hosszan vízvezetéket építet­tek, 450 méter hosszan pedig szenny­vízelvezető -csatornát. Két­ezer négyzetméteren betonozták az utcákat, korszerűsítették továbbá a villanyhálózatot, a közvilágítást. Elkészült két buszmegálló, ren­dezték a Šikara kirándulóhelyet. Két új üzlet nyílt a helyi közös­ség területén, javult tehát a pol­gárok ellátása. Tavaly tovább bő­vült az együttműködés a munka­­szervezetekkel. Élénk volt a társadalmi-politikai tevékenység. Különösen a JSZSZK és a Szerb SZK alkotmánymódosí­tási vitája iránt nyilvánult meg nagy érdeklődés. Megfelelő volt a helyi járulék eszközeinek fölhasználása, mint­egy 300 millió dinárt használtak föl, és minden lehetőség megvan rá, hogy az öt évre tervezett léte­sítmények idejében elkészüljenek. Sikeres tevékenységéért emlék­plakettet kapott: Mirjana Rada­­nov, Kovács István, Oto Ni! Ué, Slobodan Racić-Berić, Petar Trbo­­jevic. Oklevelet adtak át Marija Kovácnak, Ljubomir Gugletának, Todor Žmirićnek és Zika Cuvar­­diénak. H. A. Zombor központjában áll a Belgrádi Áruház. 1970-ben adták át rendeltetésé­nek. A kivitelező a Dusán Staničkov Épí­tővállalat. E nagyáruháznak 4000 négyzet­­méter alapterületű, 1988-ban 250 személyt alkalmaz.Az élelmiszertől a cipőig min­denféle árut árusít. Nagy egyemeletes épület helyén áll, amit 1804-ben Magyar Georgije­ János pravoszláv gazdag zombori kereskedő emeltette. Házára azt mondták: in foro, azaz fordításban „a bíróság előtt”. Nehéz lenne megmagyarázni, miért mondták ép­pen ezt rá, ha csak nem a Város-ma­gisztrátusra, mint hatalomra gondoltak, Zombor ugyanis bírósági joggal rendelke­zett. Ugyanerről az épületről van egy le­írás 1813-ból: „a lakóház nagyon jó he­lyen van, tizenkét árkáddal, kilenc szo­bával három éléskamrával, cselédszobával és­­konyhával. Szilárd anyagból épült, nagyon jó állapotban van, elsőrendű alap­pal, területe 523 négyzetméter.” Magyar János­ Georgije, akiről azt se tudni, mikor jelent meg Zomborban, hon­nan jött. Nagyon gazdag. 1813-ban vá­gyánál 42 0Ш­ forintra becsülték. Zombor­ban egy másik 147 négyzetméter területű háza is van (két konyha éléskamra és más helyiségek). Búzaőrlő malommal rendelkezik. 142 hold kiváló minőségű szántóföldje van. Apatin felé szállása van gyümölcsössel, kerttel, nagy szénapajtával. A szállás körül jó minőségű föld van, „kukoricásnak” nevezték abban az idő­ben. Magyar Georgije­ János szőlővel is rendelkezik a baranyai Hercegszőlősön és Sepsén. A régebbi egyemeletes épületet Vasilije Damjanovictól vásárolta Magyar János- Georgije. Azt ledöntötte és helyébe épí­tette az „in foro” épületet. A földszinten boltok sorakoztak egymás mellett. Az épü­letet 1860 után a szerb pravoszláv egy­házközség vásárolta meg, később oda he­lyezik a Tanítóképző internátusát (1941-ig működik). 1944. november elejétől itt mű­ködik a Petőfi Sándor partizánbrigád magyar önkéntesek parancsnoksága. Pa­rancsnokuk Berszt Henrik százados, a politikai biztos pedig Márton Pál száza­dos, debelgacsai munkás. Ebben az egy­ségben 10 000 bánáti, bácskai, baranyai és magyarországi magyar nemzetiségű sze­mély harcolt. Rövid kiképzés után a má­sodik és a harmadik hadseregbe vezényel­ték őket. Tekintélyes polgára volt Zombornak Va­silije Damjanovic. Itt született 1735-ben. Apja, Jovan Damjanovic a katonai sánc (1745-ig létezett) utolsó parancsnoka volt. Nagy vagyonra tett szert, és ebből fia Vasilije 724 hold földet eladott Lazar Bikareviének 14 000 forint értékben. Gra­­dinán volt ez a föld, mögötte pedig a szénapajta. Lazar Bikarević és örökösei 1802 után fahidat építenek a Ferenc-csa­tornán. Még ma, 1988-ban is Bikar-hídnak nevezik az emberek. Vasilije Damjanovic Pozsonyban és Velencében folytatta ta­nulmányait, szerb, olasz, magyar, német, szlovák és román nyelven beszélt. Saját költségén 1767-ben Velencében matemati­ka tankönyvet nyomtatott ki, ám a pra­voszláv egyház nem engedélyezte iskolai használatát, mivel népnyelven íródott (Dositej Obradovic és Vuk Karadžić előtt). Vaslije Damjanovic Zombor kenéze-elnö­­ke volt. A könnyebb érvényesülés érde­kében a pravoszlávból áttért a katolikus hitre. Érdemeiért osztrák nemességgel tüntették ki. Zomborban halt meg 1792- ben. •Amikor a Belgrádi Áruház alapjait ás­ták, emberi csontvázakra bukkantak ott, ahol most az önkiszolgáló van. Valószínű­leg itt temették el a katonai kórházban elhunytakat. A katonai kórház egyébként a 18. század végén a ferencrendi zárdá­ban volt. Milenko BELJANSKI RÉGI ZOMBORI ÉPÜLETEK Az áruház DUNATÁJ Apatinban kevés a gyakornok Egyre nehezebb elhelyezkedni, s ezt az a­patini község fiataljai is érzik. A munkaszervezetek zömé­ben nagyon kevés gyakornokot al­kalmaztak az elmúlt évben. A tör­vényben előírt létszámnak csak a felét. Ily módon alaposan leszű­kítették a fiatalok lehetőségeit, ufjobban nemcsak az a baj, hogy a szakképzetlen, vagy a szakkép­zett munkaerő nem tud elhelyez­kedni, hanem az is, hogy nehezen jutnak munkahelyhez a főiskolát, vagy egyetemet befejezett fiatalok is. Jelen pillanatban a község gaz­daságaiban és a gazdaságon kívüli tevékenységekben 12 600-an dolgoz­nak. Az elmúlt évben csupán 1,5 százalékkal gyarapodott a foglal­koztatottak száma. A magánszek­tor viszi a fő szót. A magánipar 32 százalékkal növelte a foglalkoz­tatottak számát. Az erdőgazdaság 25, a vízgazdálkodás 16, a lakás­­gazdálkodás 12, az apatini alap­bank 11,4, a mezőgazdasági mun­kaszervezetek pedig 6,4 százalék­kal gyarapították a dolgozók szá­mát. Az iparban kevesebben dol­goztak, mint 1987-ben. A munkanélküliek száma 1933- ban 1429 volt, mintegy 4 száza­lékkal növekedett. A munkanélkü­liek túlnyomó többsége 18—30 éves. Mintegy 705 személy egy éve vár munkára, 724 pedig már több mint egy esztendeje. A munkanélküliség kérdésével a községi képviselő-testület is fog­lalkozott legutóbbi ülésén. A kül­döttek határozatba foglalták, ahol csak lehet meg kell gyorsítani a gyakornokok elhelyezkedését, de indokolt eset­ben egyik-másik munkaszervezetet fel kell mente­ni a gyakornokok alkalmazása alól. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az apatini községben az elmúlt évben­ mintegy 5 százalékkal csök­kent a termelés, alig van beruhá­zás, vagy fejlesztési program, ak­kor megállapíthatjuk, hogy nem lesz könnyű a fiataloknak munka­helyet találni. Talán a mezőgaz­daságban, az erdőgazdaságban, a kisiparban tudnak legkönnyebben elhelyezkedni. K. A. összesen 763 rendbontás Az elmúlt évben összesen 763 rendbontás, szabálysértés történt a közrend és a­ polgárok nyugalma ellen, ez 8,8 százalékkal több, mint az 1987-ben. Ezt a községi képvi­selő-testület végrehajtó tanácsának ülésén állapították meg, amelyen a községközi belügyi titkárság ezzel kapcsolatos jelentését vitatták meg. Rámutattak, hogy Zomborban, a városban 160 vendéglő, kávéház, illetve étterem van, aggasztó mé­reteket öltött az alkoholfogyasztás, ezért néhány vendéglátóinak­ ob­jektumnak a jövőben felülvizsgál­ják a nyitvatartási idejét. Har­­tung József, a végrehajtó tanács tagja azt javasolta, hogy azoknak a vendéglőknek, amelyekben gya­kori a verekedés, a rendbontás, ne engedélyezzék a nyitvatartást 23 óráig, hanem csupán este 8 óráig. A további­akban megállapítot­ták, hogy Zomborban növekszik a kérgetők, koldusok, munkanélküli csavargók száma, ezek főleg a zombori piacon gyülekeznek. A községközi belügyi titkárság ille­tékeseinek ezért külön figyelem­mel kell kísérni mindazt, ami a zombori piacon történik. 19­59. április 12., szerda A zombori főutcán Nem újdonság, egymás után nyílnak a magánkereskedések a zombori község területén. Itt, a városban, meg a falvakban is, mind több a magántulajdonban levő üzlet, ahol a legkülönbözőbb árut szerezhetik be a polgártársak. A legtöbb valójában vegyeskereske­dés, főleg élelmiszercikkeket árusítanak, de nyitott már magánsze­mély olyan kereskedést, ahol könyveket, mezőgazdasági alapanyago­kat, különböző más termékeket árusítanak. Nyissunk be egy ma­­gánkereskedésbe és hallgassuk meg a tulajdonos véleményét. — Kezdetben egymagam dolgoztam. Az egyéni a ház, az épület, tehát nem kell bérletet fizeteni a h­asználatáért. A beszerzést ugyan­csak a kezdetben magam végeztem, meg az áruértékesítést is. A nyitvatartási időt úgy szabtam meg, ahogyan legjobban megfelel a környéken lakók igényének. Igyekszem előzékeny, kedves lenni, ha valami olyan árucikket keresnek, ami nincs az üzletemben, ak­kor azt azonnal felírom és lehetőleg pontosan megmondom, mikor jöjjenek érte. Be kell szerezni minden egyes vásárló számára, amit akar, mert csak így nyerhetem meg a bizalmát. Korábban a társa­dalmi szektorban dolgoztam, ugyancsak mint kereskedő, amíg más­nak dolgozik az ember, addig számolja az órákat, nézi és méri azo­kat a perceket, amelyeket munkahelyén tölt el. Most, a legnagyobb változás az, hogy nincs munkaidő, nincs megállás és szinte nincs is záróra. Nem bántam meg, hogy önállósultam — állítja az egyik üzlet tulajdonosa. A további beszélgetésből kiderül, hogy az indulás óta kedvező­ek a tapasztalatok. A tulajdonos, a jelek szerint, megnyerte a vá­sárló bizalmát, egyre többen keresik fel üzletét és ezért élettársát is mozgósította, mind a beszerzésben, mind az értékesítésben és a könyvelésben, ketten osztják meg tehát a munkát, lehet, hogy mindkettőjüknek teljes megélhetési lehetőséget jelent majd az aránylag tenyérnyi kis üzlet. A kérdésünkre, hogy a felügyelőkkel van-e valamilyen gondjuk, azt válaszolták — nincs, mert pontosan feltüntetik az árakat, nyilvántartást vezetnek a beérkezett árucik­kekről, a napi forgalomról, a forgalmat pedig elektromos kézikassza segítségével tartják nyilván és ez a hiteles mód a bizonyítéka an­nak, hogy mennyi volt a napi összbevételük. Úgy tűnik, igazolják létjogosultságukat a magánkereskedések. Vásárolhatunk ezekben az esti, kései órákban. Vagy éppen bekopog­hatunk hozzájuk, ha váratlan vendég érkezik vacsorára, látogatóba. Az sem mellékes, persze, hogy ezekben az üzletekben az áru 10—30 százalékkal olcsóbb, ami különösen a mai világban jelent sokat, hi­szen a családi költségvetésből bizony nem futja mindenre, mint azelőtt. Nem sajnáljuk tehát a fáradságot, felkeresni a magánboltot, hiszen takarékoskodást is jelent. Azokban a városrészekben, a falvaknak azon üzleteiben,, amely­ben magánüzlet nyílt, de közelében van valamelyik kereskedelmi vállalat vegyesboltja, bizony megérzik a forgalom csökkenését. Nincs annyi vásárló, mint korábban a társadalmi szektorban, csök­ken is a forgalom, amit nem néznek jó szemmel a korábban figyel­metlen és önkényeskedő kereskedők. Azt hisszük, ez is volt a cél, a versengés a vevőért mindig is azt eredményezte, hogy javult a kínálat, az áruellátás és végeredményben tehát a polgártárs jár jó. “ T. L. Apatini gondok Meg kell gyorsítani a vízvezeték-hálózat kiépítését Ismeretes, hogy Apatinban köz­ségi vízvezeték-hálózat kiépítését tervezik. Már elég régóta folynak az ezzel kapcsolatos előkészületek. Sajnos, igen kis eredménnyel. (Úgy tervezték eredetileg, hogy már 1990-ben csővezetékkel összekap­csolják a község településeit. Apa­tinban pedig felépítik a nagytelje­sítményű vízgyárat, illetve víztisz­tító-berendezést. Sajnos, az eszköz­társítás lassan haladt, pénzhiány miatt pedig nem lehetett hozzá­kezdeni a nagy munkához. Csupán a Szilágyi és Prigrevica közötti 3,5 kilométernyi szakaszt sikerült be­fejezni, Apatinban Szilágyin és Prigrevicán víztornyot is építettek. A lakosság egészséges ivóvízzel való ellátásának kérdésével nem­régen a községi képviselő-testület is foglalkozott. A küldöttek sür­gették a korábban megkezdett és tervezett munkák mielőbbi kivite­lezését, biztos pénzforrások terem­tését. A község dolgozói már az el­múlt évben kötelezettséget vállal­tak arra, hogy minden évben egy­napi keresetüket különítik el a vízvezetékre. Arról is szó van, hogy a vízfogyasztással arányban a munkaszervezetek is vegyenek részt a tervezett beruházás finan­szírozásában. A helyi közösségek­nek is nagyobb terhet kellene vál­lalni. Annak a gondolata is fel­merült, hogy a községi vízvezeték­­hálózat építésére külön községi já­rulékot, vagy valamilyen illetéket kellene bevezetni­. Ezzel kapcso­latban még nem született végleges döntés, de a nagyarányú infláció miatt gyorsan kellene cselekedni. K. A.

Next