Magyar Szó, 1989. május (46. évfolyam, 118-130. szám)

1989-05-06 / 121. szám

FÖLD NÉPE 16 SZIKLAKERTI NÖVÉNYEK A Paradisea lilinstrum kert­jeink ritka nyári ékessége. Dél-Európa hegységeinek ol­dalát, lankáit díszíti. Rövid gyökértörzséből sásra emlé­keztető tőlevelek, majd nyú­lánk, levéltelen tőkocsányok fejlődnek. Május-júniusban 40-50 cm magas fürtje tartó­san virágzik. Kellemes illatú, fehér liliomvirágai egy oldalra néznek. Magérés után a nö­vény elsárgul, visszahúzódik, területe üresen marad. A nyugalmi állapotban levő idő­sebb növények szétosztha­tók, magjuk is elvethető. Na­pos, száraz helyen, mély ré­tegű, laza, humuszos talaj­ban érzi jól magát. Nedves területen el is pusztulhat. Ha nem bolygatják, évről évre több virágszárat hoz, és szép csoporttá terebélyesedik. Díszes lombú évelők közt jól érvényesül. Más növények­kel keverve kecses dísz a vá­zában is. TÖLCSÉRLILIOM (PARADISEA LILIASTRUM) Magyar Szó 1989. május 6. ------------------------------------------------------------------------------------------- - Csevegés a kertben Mondhatom, hogy az utóbbi hetekben fér­­jemuram meg volt velem elégedve, és én is ővele, mert majdnem mindent megcsináltam, amit akartam. Megmondom, mivel vettem le a lábáról, mégpedig akaratlanul, sőt úgy is mondhatnám, hogy kényszerből. Bőven van még ugyanis vöröshagymám meg foghagy­mám is, és bizony nagyon sok kizöldült már. Láttam tehát, hogy erőteljesen kell fo­gyasztani, ha nem akarom, hogy tönkremen­jen. Ugyanakkor régen berakott sertéshúst is találtam a mélyhűtőben, aminek az íze bizony nem olyan, mint a friss húsé, azaz helyes, ha hagymával javítjuk az ízét. Én most foghagy­mát is meg vöröshagymát is tettem a húsra. A foghagymát a szokásos módon apróra vágva, a vöröshagymát viszont egészen nagy dara­bokban tettem a már majdnem kész húsra. Négy-öt szeletre vágtam csupán a hagymafe­jeket, írtam már arról, ugye, hogy nem olyan ré­gen tanultam meg én is, miszerint a vörös­hagymát nem szabad apróra vagdosni, ha­nem nagy darabokban kell sütni, ha azt akar­juk, hogy jobb legyen az íze. Én is nagyon megszerettem a hússal sült vöröshagymát, de a férjem, különösen. Olyan bőven tettem a húsra, hogy több volt a hagyma, mint a hús, mégis a sült hagyma előbb elfogyott, mint a hús. Ajánlhatom tehát mindenkinek, akinek a férje szereti a hagymát, meg akinek sok a vö­röshagymája, hogy ily módon hasznosítsa, mielőtt tönkremenne. Szóval, nagyon ajánlom a vöröshagymás húst, és nagyon remélem, hogy az idén is jó hagymatermésem lesz, mert, ha továbbra is ilyen ütemben fejlődik vissza az állattenyész­tésünk, akkor jövőre már nem kedveskedhe­tünk az embernek hagymás hússal, hanem legfeljebb húsos hagymával. Erről beszéltem a szomszédasszonyom­nak is, miközben megtárgyaltuk a gomba ve­tését. - Én tudom - mondtam, hogy minden az időjárástól függ. A gombát akkor lehet elvetni, amikor a föld hőmérséklete eléri a 15-20 Cel­­sius-fokot, és ha utána sem látogatnak meg bennünket a fagyosszentek. Úgy döntöttünk, hogy a májusi ünnepek­­----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- A szabadkai Sebestyén János nagyon zavarba hozott. Megdicsért ugyanis leve­lében, hogy milyen okos dolgokat írok, meg hogy bennem bízik csak, ezért hoz­zám fordul problémájával. „Van az udvaromban két 15 méter hosz­­szú sor Cardinale szőlő. Régebben 150 ki­logrammot is megtermett, de tíz év óta nem tudom megkóstolni sem, mert telje­sen elrothad. Nyugat felől 1 méterre van a szomszéd fala, délről pedig az autóbejárat van. Azonkívül a közelben van 100 darab rózsa. Szeretném tudni, hogyan lehetne megakadályozni a szőlő rothadását." Ezt írja János, de be kell vallanom, hogy én sem tudok túl sokat a szőlőtermelésről. Azért közöltem a levelet, hátha az olvasók közül tud valaki valami okosat ajánlani, hogy ne rothadjon el a Cardinale. — alatt elvetjük a gombát, más nevén az okrát (szerbhorvátul bamija). Azt elhallgattam nagy bölcsen, hogy a kínai gomba vetésével várok, mert csak hat szem magom van. Akkoriban írtam róla ugye, hogy Gulyásné Újvidékről ígért 12 szemet a kínai gomba magjából, amit köszönettel meg is kaptam, és nagyon örülök neki, mert állítólag az uborka indájához hasonló szárakon akko­ra termést hoz, mint egy cukkini tök. Azért nem említettem a szomszédasszonynak, mert kért volna belőle, és a 12 szemből háro­­mat Szeknének küldtem el, hármat meg Tóth sógoromnak adtam, aki igen jó kertész, és azt is ígérték, hogy magot is termelnek, és visz­­szaadják kamatostul (jugoszláv kamatlábbal). Az új termést majd azután szétosztjuk a Föld Népe olvasói között. Hadd terjedjen el Vajda­ságban is az Amerikából származó kínai gomba. Én azért hagytam magamnak a szemet, mert, úgy tűnik, én is azt hiszem magamról, hogy „én tudom legjobban”, meg, hogy leg­biztosabb, ha én termelek magot. No, majd meglátjuk. Reméljük, hogy valahol csak sike­rül a kínai gomba. Ha máshol nem, majd Gu­­lyásnénál, és akkor újra hozzá fordulunk ma­gért. Jaj, nem bírja ki a lelkem, hogy ne pletykál­­kodjak a férjemuramra. Másodikén ünnepel­tük meg május elsejét, a víz mellett, és persze baráti társaságban. Vitte a férjem a horgász­­felszerelést is nagy bizakodással, hogy hal lesz vacsorára. Lett is, de csak a kutyusok­­nak, mi meg harmadnap ettünk busát. Azt vett ugyanis a férjem. Mindig, ha csak tud bu­sát vagy amurt vásárol, mert azt olvasta, hogy a növényevő halak, különösen a busa húsa rákellenes hatású. Meg jó ízű is. Én is szeretem, de mindig mondom neki, hogy két­­kilósnál nagyobbat ne vegyen, mert az már sokkal zsírosabb. Na, de most már abbahagyom. Szívélyes üdvözlettel. A hangyák nem jönnek be a lakásba, ha a küszöböt és a párkányokat ecettel vagy terpentinnel kezeljük. Riasztja a hangyákat, ha kávézaccot, levendulát, majoránnát, szétmorzsolt diófalevelet, szétnyomott paradicsomlevelet vagy citromszeleteket he­lyezünk ki. Ha mézes vagy cukros vízbe mártott szivacsokat teszünk ki, hamarosan belemásznak. Rendszeresen gyűjtsük össze és forró vízben mossuk ki a szivacso­kat.­­ Próbáljuk ki i­s_____________________________________________________________________________________ A vetésszerkezet és a jövedelmezőség Nem mondunk újat azzal a megállapítással, hogy az idén sem sikerült teljesíteni a vetési tervet. Pedig a feldolgozók most is fogadkoztak, ígértek fűt-fát a termelőknek, mint tették azt ko­rábban is, csak éppen a betakarításnál és a terményátadásnál feledkeztek meg adott szavukról. Ez a viszonyulás az idén, a súlyos gazdálkodási feltételek közepette bumerángként vág vissza, s már most biztosra vehető, hogy az étolajgyárak meg a becsei szójafeldolgozó üzem is nyersanyaggondok elé néz. Élelmiszer-gazdaságunkban sajnos nem állnak egyedüli példa­ként, hiszen a húsárugyárak és a tejüzemek is alig 50 száza­lékban használják ki amúgy is túlméretezett teljesítőképessé­güket. Ezt a szerény százalékarányt sem a hazai nyersanyag­nak köszönhetik, hanem a gyakori, megesik, hogy szükségte­len élelmiszer-alapanyag importjának. Számol minden gazda, többször is papírra veti, hogy milyen haszonnövény kerüljön parcelláiba, érdemes-e vesződni a jószággal. És habár a sú­lyosbodó terhek és a növekvő termelési költségek alatt sok gazda megroggyan, minden alkalommal talpra áll és sokkal jobban becsüli a földet, mintsem hogy csak önmagának termel­jen. - Nekünk, földműveseknek mindegy lenne, hogy milyen ha­szonnövényt termesztünk, de azt elvárjuk, hogy a befektetett munka és a pénz arányában részesedjünk a jövedelemből - mondja Sebők Sándor obornyacsai társult termelő. - A vetés előtt egymást érik a megbeszélések, az öntudatra apellálnak, hogy miből mit vessünk, aztán még betakarításig meg sem kér­dezik a termelőt, hogyan sikerült megvédeni a növényt az el­szaporodott kártevőktől, miből fizeti a kötelezettségeit. Szeren­csére jó szövetkezetünk van, akkor sem hagyott magunkra bennünket, amikor két évvel ezelőtt a jégverés, tavaly pedig az aszály vitte el a termést, ezzel együtt a jövedelmet is. Nem csak erről van azonban szó. Nem értek egyet a papírforma sze­rint készült vetési tervvel, ami egy-egy körzetben megszabja, milyen haszonnövényből mekkora területet kell bevetni. Szak­embereink jobban tudják, hogy mely vidékeken terem jobban a cukorrépa, a szója, a napraforgó, tehát akkor azokon a terüle­teken, azokban a körzetekben kell szorgalmazni.­­ Én úgy fogalmaznék, hogy a vetésszerkezet nemcsak a feldolgozók szavatolta biztonság, vagyis a terményár alakítja, hanem magának a parasztgazdaságnak a fölszereltsége is - hallottuk Bús Lajos orahovói termelőtől. - Üres az a gazdasági udvar, ahol nem követelőzik a jószág, de sajnos egyre több ilyen üres gazdaságot találunk, pedig ott vannak a drága pén­zen épült ólak, hizlaldák. A jószágállomány is meghatározza, mit vessünk. Alig 9 holdon gazdálkodók, de a növénytermesz­tést sohasem választottam külön az állattenyésztéstől, vagyis nem úgy számoltam, hogy mekkora haszon van a kukoricán vagy a lucernán, mennyit veszítek a tejen, mert tejtermeléssel foglalkozunk, hanem azt, hogy összességében mekkora jöve­delmet adott a két ágazat. Amikor a jövedelmezőséget számol­juk, sokan megfeledkezünk arról, hogy az istállótrágyával, vagy­is a szerves anyag visszajuttatásával milyen jó szolgálatot teszünk a földnek, ennek köszönhetjük a kiváló hozamokat. Évente 4-5 holdon termesztek kukoricát, ebből két holdat zöl­den silózok, mert ennél nincs jobb tömegtakarmány, a többit pedig abraknak használom föl. Két holdon lucernám van, mert a tejtermeléshez nélkülözhetetlen a fehérjedús széna, a többi területen pedig kalászos kerül földbe. Iparinövény-termesztés­­sel azért nem foglalkozunk, mert nem fér össze a jószágte­nyésztéssel, meg földünk sincs hozzá. Igaz, hogy sokak véle­ménye szerint nincs nagy jövedelem például a tejtermelésben, de egyszerűen nincs szívem fölszámolni a tehénállományt. Sok éves munkám eredménye a néhány fajjószág, s ha most meg­válnék tőlük, ki tudja, lenne-e még tehén ebben az istállóban. A válságot mindig könnyebb volt átvészelni, mint a fölszámolt ál­lomány után újrakezdeni... - Ha a termelő nem akar a tönk szélére jutni, kénytelen meg­válni a jószágállománytól - veszi át a szót Burány Vilmos tár­sult földműves, aki hosszú éveken át rekorder sertéshizlaló volt, de szeptember óta üresen panganak óljai. Maga sem akarja elhinni, hogy eddig minden évben több mint 100 tonna húst juttatott a társadalom asztalára, a jövőben pedig semmit. - Nálam mindig a jószágállomány határozta meg a vetésszerke­zetet. Most, hogy nincs munka a hizlaldában, több elfoglaltsá­got meg több jövedelmet kutatok a szántóimon. Próbálkoztam már a magtermesztéssel, olajtököt termesztettem, szépen jö­vedelmezett. Most spenótmagot termesztek. Vidékünkön hagyománya van a lucernamag-termesztésnek. (Folytatása a 2. oldalon) Tordai táncosok székely népviseletben A tudás hatalom tordai rendezvényén 1989. május 6. XLIII. évfolyam 18. szám

Next