Magyar Szó, 1990. június (47. évfolyam, 148-162. szám)
1990-06-15 / 162. szám
Noкдо Szó KÜLPOLITIKA A Kínai KP hazahívja a „reakciósokat” Csiang Cö-min pártfőtitkár üzenete a pekingi lázadásban részt vett egyetemistákhoz és értelmiségiekhez A Kínai Kommunista Párt tegnap igen toleráns lépésre szánta rá magát, felszólította ugyanis a Kínából a tavalyi lázadás vérbe fojtása után külföldre szökött disszidenseket, hogy térjenek vissza azországba, azt ígérve nekik, hogy nem foganatosítanak megtorló intézkedéseket ellenük. A felszólítás azokra is vonatkozik, akik különféle „reakciós” csoportosulások tagjai voltak. Csiang Cö-min, a Kínai KP Központi Bizottságának főtitkára tegnap — mint ezt a központi kínai rádió jelentette — üdvözölte a Kínába visszatérni kívánó összes kínai egyetemistát és értelmiségit, aki részt vett a pekingi lázadásban és leverése után külföldre szökött attól való félelmében, hogy letartóztatják vagy kivégzik — még azokat is, akik ,,külföldi reakciós, szervezetekben” működtek. „Elegendő, ha megbánást tanú sítanak és kilépnek a reakciós szervezetekből és megígérik, hogy nem vesznek részt többé a Kinti Népköztársaság elleni, a társadal-mat aláásó tevékenységekben, s mi tárt karokkal várjuk őket” — hangsúlyozta Csiang Cö-min. Nagyszámú külföldön tanuló egyetemista, aki tiltakozó felvonulásokon vett részt a pekingi katonai beavatkozás ellen tüntetve, úgy döntött, hogy külföldön marad, mert attól tart, hogy visszatérése után letartóztatják. A külföldre szökött kínai értelmiségiek és az egyetemista vezérek különféle .-Olyan szervezetekbe tömörültek, amelyek a kínai hatóságok ellen emelték fel szavukat. (Tanjug) AZ ALGÉRIAI HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOK UTÁN A franciákat aggasztja az iszlám fundamentalisták győzelme Franciaországot, különösen pedig a több mint 700 000 tagú algériai emigráns kolóniát komolyan aggasztja az iszlám fundamentalisták győzelme a Maghreb legnagyobb országának helyhatósági választásain. Franciaországban sok algériai mindenekelőtt attól tart, hogy nem térhet vissza az országba, amennyiben az integristák kormányt alakítanak, és kezükbe vésztik a parlament irányítását Algériában. Másrészt emigránsok újabb hullámát várják Algériából és ezzel újabb problémák keletkeznek, Le Pen Nemzeti Frontja nacionalistáinak pedig újabb ütőkártyái lesznek. Le Pen máris hallatta szavát „több százezer, sőt millió új algériai” érkezését jósolja, és bejelentette, Mitterrand elnöktől és Rocard kormányfőtől követelni fogja, hogy sürgősen válaszoljanak, mit szándékoznak tenni Franciaország védelmére. (Tanjug) Európai segély a kokainbárók hatalmának letörésére A tizetikettek 72 millió dollárt folyósítanak Kolumbiának a mezőgazdasági szerkezetváltásra Az Európai Közösség 60 millió ECU-t (72 millió dollárt) hagyott jóvá az elkövetkező négy évre a kolumbiai kábítószermaffia elleniharchoz. A Reuter jelentése szerint Abel Malutes, az EK hitel- és beruházásügyi biztosa kijelentette, a Kolumbiának szánt segély válasza Virgilio Barco elnök felhívására, aki 1,8 milliárd dollárt kért a ko-lumbiai gazdaság fellendítésére azaz arra, hogy a parasztokat kockatermesztés helyett más mezőgazdasági tevékenységre serkentsék. Matutes nyilvánosságra hozta az EK bizottságának javaslatát, hogy szüntessék, meg a behozatali illetéket a kolumbiai, perui és bolíviai árura. Ezzel a fenti országok az elkövetkező három évben kávé-, dohány-, hal- és virágexportból mintegy 170 millió ECU (204 millió dollár) megtakarítást könyvelhetnének el. Jugoszlávia: az ellentétek országa A Bécsben megjelenő Europäische Rundschau (Európai Szemle) idei 2. számában olvasható a Гопti címmel egy hosszabb, a jelenlegi helyzetet a történelmi előzmények felől megközelítő, alapos tanulmány Jugoszláviáról Lujo Tónide Solán egykori osztrák külügyminiszter, az Európa Tanács volt főtitkára tollából, aki fiatal korában jogot, bölcsészetek történelmet és szlavisztikát tanult a bécsi, illetve a zágrábi egyetemen. Korántsem lehet érdektelen számunkra, hogyan látja egy neves és tapasztalt külföldi politikus hazánk társadalmi-politikai helyzetét. Annál inkább, mivel a Nyugat egyes általánosan elfogadott álláspontjait képviseli. Ez ösztönzött bennünket arra, hogy Lujo Toneié Sorinj írását néhány folytatásban közzétegyük lapunk hasábjain. •IWWafariSiKM*:' • 1, ...■ , .. / I *•' (4) Az albánok függetlenségi mozgalma ezzel szemben aránylag későn jelentkezett. Ennek egyik oka az a veszély volt, amit a Crna Gora-iak, a szerbek és a görögök behatolása jelentett. Az albánok emiatt először a szultán fennhatósága alatt kértek autonómiát. Függetlenségüket csak 1912-ben, a törökök teljes visszavonulása után nyerték el. 1913-ban a londoni konferencián a határok meghúzásakor az albánok elvesztették a prištinai vilajetet, vagyis Kosovo területét, amely véleményük szerint Albánia történelmi területének szerves alkotó része. Albániában jelenleg 3,5 millió albán él, míg Kosovo Autonóm Tartományban 1,7 millió a számuk. Ez azt jeleníti, hogy az arány 2:1. A szerbek véleménye szerint azonban a kosovói albánok kisebbséget képviselnek a szerb állam 11 millió főnyi szerb lakosságával szemben. Ugyanakkor zárt etnikai területen a lakosság egyharmada nem nevezhető kisebbségnek, hanem a nemzeti egész alkotó részének tekinthető. Ez annyit jelent, hogy talán az albánok az utolsó olyan, európai nép, amely a nemzetté válás folyamatán megy át. A század végére legalább 7,5 millióan lesznek, körülbelül annyian, ahány osztrák, portugál, svéd stb polgár él Európában. Nincs semmilyen meggyőző indok arra, hogy megrövidítsék őket nemzeti egységük létrehozásában, amelyet más nemzetek esetében természetesnek tekintenek. Ezzel kapcsolatban különbséget kell tenni a mostani helyzet és a hosszú távú fejlődés között. Mindeddig sem az országhatár egyik, sem a másik felén nem törekszenek Albánia egyesülésére Kosovo tartománnyal. Három okból kifolyólag: 1.. A kosovói albánok számára semmiféleképpen sem vonzó az Albániára jellemző sztálinista politikai rendszer (igaz ugyan, hogy ezt gyökeres reformokkal át lehetne alakítani). 2. Albánia gazdasága nem bírná el Kosovo tartomány nagy területének hozzácsatolását, jelentős ásványkincsei stb. ellenére. 3. Albánia hivatalosan ateista államnak nevezi magát. Ezt azzal az állítólagos veszéllyel magyarázza, hogy mindenféle vallás külföldi befolyást jelentene, s ez komoly belső viszályokat okozhatna. Kosovo lakosságának óriási többségét azonban muzulmánok alkotják, akik igazi hívők. Az egyesülés nem vezetne sem az albániai helyzet megváltozásához, sem Kosovo vallási alárendelődéséhez. Hosszú távon tekintve azonban, ha az albániai helyzet megváltozna, a Nyugat irányában történő közeledés terén, az egyesülés elkerülhetetlenné fog válni, mint ahogyan elkerülhetetlen volt más európai népek esetében is. AUTONÓMIÁT — DE MEKKORÁT? A jugoszláv alkotmány Tito mérvadó befolyása alatt született meg. Ő megpróbálta az alapvető ellentmondást túlhaladva megtalálni , a mindenki számára elfogadható megoldást. Ez az ellentmondás abban rejlik, hogy Jugoszlávia vagy csak a szláv népek föderatív közössége, ami azt jelentené, hogy nincs hely benne a kilencven százalékot kitevő albánok lakta Kosovo tartománynak; vagy pedig egy többnemzetiségű struktúra, amely ebben az esetben felölelhetné az albán jogállamiságot is, hiszen semmivel sem magyarázható, miért ne lehet ennek a tartománynak joga arra, hogy önálló köztársasággá alakuljon, hiszen körülbelül annyi lakosa van, ahány szlovén él Szlovéniában, macedón Macedóniában, és kétszer annyi, mint ahány Crna Gora-i lakosa van Crna Gorának. A Kosovo vés Vajdaság esetében alkalmazott autonómiakoncepció (amelyet az indokol, hogy Kosovóban többségben albánok élnek, Vajdaságban pedig különféle nemzetiségek) éppen azon a véleményen alapul, hogy a széles körű autonómia biztosítása, amely szinte azonos a köztársasági jogokkal, az egyedüli útja annak, hogy megőrizzék a nemzetet, s ugyanakkor biztosítsák a szerb szuverenitást, és ezzel együtt a szerb állam integritását is. Szerbia és a Slobodan Milosevic által vezetett szerb nacionalizmus újbóli fölerősödése szempontjából e két tartomány autonómiája gyöngíti Szerbiát, s ezzel hátrányos helyzetbe hozza a többi jugoszláv köztársasággal szemben (különösen Macedónia elvesztése óta). Az érvek és ellenérvek harcában, nehéz kiutat találni. Már nyolc éve, hogy kiéleződött a viszály az albán többség és a szerb, illetve Crna Gora-i kisebbség között, nyílt polgárháborúval fenyegetve. Mint a nemzetek közötti összetűzések esetén általában, a kölcsönös vádak nem bizonyíthatók, de nem is meghatározóak. Ami meghatározó fontosságú, az az alapvető ellentét az albán nemzetté válás és a szerb nacionalizmus között. A szerb hatalomnak, amely már hetven éve tart (tehát teljes két nemzedéken át), szemlátomást nem sikerült megnyernie az albánok szimpátiáit és támogatását. Az albánokat — ezt az igen dolgos és szerény népet amely évszázadok óta megszokta, hogy védekeznie kell az őt alárendelni kívánó erőktől — nem kedvelik különösképpen egész Jugoszláviában. Ez nem az albánok ellen irányul, hanem egyszerűen annak a ténynek a következménye, hogy ezek az emberek másmilyenek, s ők sem fogadták el azokat, akik másmilyenek, mint ők A szerbek és a Crna Gora-iák szemében az albánok még mindig csak egy fejletlen törzsnek számítanak melynek állítólagos álamalapítási törekvését csak a nagyhatalmak erőltetik. (Folytatjuk) Jugoszláv cégek bezárják pekingi képviseleteiket Három nagy jugoszláv beruházási és kereskedelmi cég bezárja :i pekingi képviseleteit mivel nem látnak távlatot az együttműködés bővítésében, és mivel az állandó pekingi képviseletek fenntartása többé nem kifizetődő. Pekingi képviseleteit az idén ideiglenesen vagy állandó hatályával a belgrádi Invest-Import, a szarajevói Energoinvest és a zágrábi Astra zárja be. A jugoszláv—kínai gazdasági együttműködés már évek óta csökkenő irányzatú, és az idén sem tapasztalhatók kedvező jelek. Az 1987-es rekordnak számító 275 millió dolláros árucsere-forgalomról (ami így is kevesebb volt a tervezettnél) a két ország árucseréjének értéke tavaly mindössze 120 millióra csökkent. (Tanjug) 1990. június 15., péntek Előbb az alkotmány, aztán a választások Aleksandar Prlja sajtókonferenciája Londonban Aleksandar Prlja, Szerbia külügyi titkára tegnap a londoni jugoszláv nagykövetségen sajtóértekezletet tartott. A brit újságírókkal ismertette a szerbiai politikai helyzetet, valamint az új alkotmány meghozatalának és a többpárti választások előkészületeit. Prlja kitért a kosovói helyzetre és a Jugoszlávián belüli viszonyokra is. A brit újságírókat leginkább az a kérdés érdekelte, lesznek-e többpárti választások Szerbiában a közeljövőben. Aleksandar Prlja azt válaszolta, hogy a választásokat közvetlenül az új alkotmány meghozatala után tartják. Hangsúlyozta, pontatlanok az állítások, hogy más pártoknak nem engedélyezik az alkotmány kidolgozásában való részvételt, s kiemelte, hogy az úgynevezett ellenzéki pártok nem álltak elő saját politikai programmal, csak bírálják a Szerbia vezetősége által felkínált programot. A szerb külügyi titkár jelezte, hogy a köztársasági alkotmányt referendummal fogják elfogadni, amelyen egyenjogúan részt vesz majd Szerbia minden polgára, tehát minden politikai párt tagja. Aleksandar Prlja egyébként azzal a céllal utazott Nagy-Britanniába, hogy ott részt vegyen az európai régiók közgyűlése állandó bizottságának munkájában. A közgyűlésnek Szerbia és Szlovénia a tagja, Horvátországnak pedig megfigyelői státusa van. (Tanjug) Reuter telelőtől Tegnap Manilában, a Fülöp-szigetek fővárosában 235 vietnami „csónakos” embert, menekülteket és családtagjaikat fogadták be a menekültközpontba. A vietnami menekülteket a Dél-kínai-tengeren vették a fedélzetre amerikai hadihajó tengerészei, s szállította őket a Fülöp-szigetekre. A képen: a menekültek egy csoportja MAGYARORSZÁG Külső segítséget kér a szakszervezet A genfi nemzetközi szakszervezeti tanácskozáson a magyar szakszervezet elnöke élesen támadta Antall József kormányát és a parlamentet, és segítséget kért a magyar munkásosztály érdekeinek védelmére. Nagy Sándor szerint Magyarország legfelsőbb szervei teljesen kizárták a szakszervezetet a gazdasági, szociális és más, a dolgozók helyzetét érintő kérdésekre vonatkozó döntéshozatalból. Ennek viszonylatában Nagy külön kitért a Szabad Demokraták Szövetségére, a parlament legnagyobb ellenzéki pártjára, amely implicite a több mint 35 millió tagot számláló érdekvédelmi szervezet feloszlatását szorgalmazta. Bírálta a Független Szakszervezetek Demokratikus Szövetségét is, amely állítólag teljes mértékben az egyes pártok szolgálatában állt. A hivatalos magyar szakszervezet — folytatta Nagy Sándor — mindent megtesz tagsága védelméért, és ebben számít a nemzetközi szakszervezetek támogatására is. Mindenekelőtt a munkások jogainak érvényesítésében szerzett tapasztalatokat, szaktudást és gyakorlati megoldásokat hasznosíthatja. (Tanjug) Sri Lanka Támadás egy kaszárnya ellen A Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei, a legnagyobb Srí Lanka-i tamil szakadár szervezet tegnap támadást intézett egy laktanya ellen a szigetország északi részén. Hivatalos közlések szerint 30 embert meggyilkoltak, 50-et pedig megsebesítettek. A DPA jelentése szerint tegnap már a negyedik napja tartottak a szakadárok és a kormányerők heves összecsapásai Srí Lanka északi részén, ahol a többségi lakosságot tamilok alkotják. A leszámolásokban több mint 200-an vesztették életüket.. Az erőszak elharapózására akkor került sor, amikor életbe kellett volna lépnie a tűzszüneti megegyezésnek. A colombói kormány készségének adott hangot, hogy ismét tárgyalóasztalhoz ül a szakadárokkal. Hannover szervezi meg a világkiállítást az ezredfordulón Tegnap Párizsban a világkiállítást szervező 43 ország kormányának képviselői úgy döntöttek, hogy az EXPO 2000 vendéglátója Hannover lesz. Nyugati hírügynökségi jelentések szerint Hannover csak egy szavazattal kapott többet Torontónál. Azt is közölték, hogy német városban először szerveznek világkiállítást. (Tanjug)