Magyar Szó, 1990. június (47. évfolyam, 148-162. szám)

1990-06-15 / 162. szám

Noкдо Szó KÜLPOLITIKA A Kínai KP hazahívja a „reakciósokat” Csiang Cö-min pártfőtitkár üzenete a pekingi lázadásban részt vett egyetemistákhoz és értelmiségiekhez A Kínai K­ommunista Párt tegnap igen toleráns lépésre szánta rá magát, felszólította ugyanis a Kí­nából a tavalyi lázadás vérbe foj­tása után külföldre szökött disszi­­denseket, hogy térjenek vissza az­­országba, azt ígérve nekik, hogy nem foganatosítanak megtorló in­tézkedéseket ellenük. A felszólítás azokra is vonatkozik, akik külön­féle „reakciós” csoportosulások­­ tagjai voltak. Csiang Cö-min, a Kínai KP Köz­ponti Bizottságának főtitkára teg­nap — mint ezt a központi kínai rádió jelentette — üdvözölte a Kínába visszatérni kívánó összes kínai egyetemistát és értelmiségit, aki részt vett a pekingi lázadásban és leverése után külföldre szökött attól való félelmében, hogy letar­­­tóztatják vagy kivégzik — még­ azokat is, akik ,,külföldi reakciós, szervezetekben” működtek.­­ „Elegendő, ha megbánást tanú­­ sítanak és kilépnek­ a reakciós­ szervezetekből és megígérik, hogy nem vesznek részt többé a Kin­ti Népköztársaság elleni, a társadal-­­mat aláásó tevékenységekben, s mi­­ tárt karokkal várjuk őket” — hangsúlyozta Csiang Cö-min. Nagyszámú külföldön tanuló egyetemista, aki tiltakozó felvonu­lásokon vett részt a pekingi kato­nai beavatkozás ellen tüntetve, úgy döntött, hogy külföldön marad, mert attól tart, hogy visszatérése után letartóztatják. A külföldre szökött kínai értelmiségiek és az egyetemista vezérek különféle .-Olyan szervezetekbe tömörültek, am­elyek a kínai hatóságok ellen emelték fel szavukat. (Tanjug) ­ AZ ALGÉRIAI HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOK UTÁN A franciákat aggasztja az iszlám fundamentalisták győzelme Franciaországot, különösen pe­dig a több mint 700 000 tagú algé­riai emigráns kolóniát komolyan aggasztja az­ iszlám fundamenta­listák győzelme a Maghreb legna­gyobb országának helyhatósági vá­lasztásain. Franciaországban sok algériai mindenekelőtt attól tart, hogy nem térhet vissza az országba, amennyiben az integristák kor­mányt alakítanak, és kezükbe vé­sztik a parlament irányítását Al­gériában. Másrészt emigránsok újabb hullámát várják Algériából és ezzel újabb problémák kelet­keznek, Le Pen Nemzeti Frontja nacionalistáinak pedig újabb ütő­kártyái lesznek. Le Pen máris hallatta szavát „több százezer, sőt millió új algériai” érkezését jó­solja, és bejelentette, Mitterrand elnöktől és Rocard kormányfőtől követelni fogja, hogy sürgősen vá­laszoljanak, mit szándékoznak ten­ni Franciaország védelmére. (Tan­jug) Európai segély a kokainbárók hatalmának letörésére A tizetikettek 72 millió dollárt folyósítanak Kolum­biának a mezőgazdasági szerkezetváltásra Az Európai Közösség 60 millió­ ECU-t (72 millió dollárt) hagyott jóvá az elkövetkező négy évre a kolumbiai kábítószermaffia elleni­­harchoz. A Reuter jelentése szerint Abel­ Malutes, az EK hitel- és beru­­­házásügyi biztosa kijelentette, a Kolumbiának szánt segély válasza Virgilio Barco elnök felhívására,­ aki 1,8 milliárd dollárt kért a ko-­­lumbiai gazdaság fellendítésére azaz arra, hogy a parasztokat koc­­katermesztés helyett más mezőgaz­dasági tevékenységre serkentsék. Matutes nyilvánosságra hozta az EK bizottságának javaslatát, hogy szüntessék, meg a behozatali ille­téket a kolumbiai, perui és bolí­viai árura. Ezzel a fenti országok az elkövetkező három évben kávé-, dohány-, hal- és virágexportból mintegy 170 millió ECU (204 mil­lió dollár) megtakarítást könyvel­hetnének el. Jugoszlávia: az ellentétek országa A Bécsben megjelenő Europäische Rundschau (Európai Szemle) idei 2. számában olvasható a Гоп­­ti címmel egy hosszabb, a jelenlegi helyzetet a tör­ténelmi előzmények felől megközelítő, alapos ta­nulmány Jugoszláviáról Lujo Tónide So­lán­­ egyko­ri osztrák külügyminiszter, az E­urópa Tanács volt főtitkára tollából, aki fiatal korában jogot, böl­csészetek történelmet és szlavisztikát tanult a bé­csi, illetve a zágrábi egyetemen. Korántsem lehet érdektelen számunkra, hogyan látja egy neves és tapasztalt külföldi politikus ha­zánk társadalmi-politikai helyzetét. Annál inkább, mivel a Nyugat egyes általánosan elfogadott állás­pontjait képviseli. Ez ösztönzött bennünket arra, hogy Lujo Toneié Sorinj írását néhány folytatás­ban közzétegyük lapunk hasábjain. •IWWafariSiKM*:­' • 1, ...■ , .. / I *•' (4) Az albánok függetlenségi mozgalma ezzel szemben aránylag későn jelentkezett. Ennek egyik oka az a ve­szély volt, amit a Crna Gora-iak, a szerbek és a görö­gök behatolása jelentett. Az albánok emiatt először a szultán fennhatósága alatt kértek autonómiát. Független­ségüket csak­ 1912-ben, a törökök teljes visszavonulása után nyerték el. 1913-ban a londoni konferencián a ha­tárok meghúzásakor az albánok elvesztették a prištinai vilajetet, vagyis Kosovo területét, amely véleményük szerint Albánia történelmi területének szerves alkotó része. Albániában jelenleg 3,5 millió albán él, míg Ko­sovo Autonóm Tartományban 1,7 millió a számuk. Ez azt jeleníti, hogy az arány 2:1. A szerbek véleménye szerint azonban a kosovói albánok kisebbséget képvi­­selnek­ a­ szerb­ állam 11 millió főnyi szerb lakosságával­­ szemben. Ugyanakkor zárt etnikai területen a lakosság egyharmada nem nevezhető kisebbségnek, hanem a nem­zeti egész alkotó részének tekinthető. Ez annyit jelent, hogy talán az albánok az utolsó olyan, európai nép, amely a nemzetté válás folyamatán megy át. A század végére legalább 7,5 millióan lesznek, körülbelül annyian, ahány osztrák, portugál, svéd stb polgár él Európában. Nincs semmilyen meggyőző indok arra, hogy megrövidítsék őket nemzeti egységük létre­hozásában, amelyet más nemzetek esetében természetes­nek tekintenek. Ezzel kapcsolatban különbséget kell tenni a mostani helyzet és a hosszú távú fejlődés kö­zött. Mindeddig sem az országhatár egyik, sem a másik felén nem törekszenek Albánia egyesülésére Kosovo tar­tománnyal. Három okból kifolyólag: 1.. A kosovói albánok számára semmiféleképpen sem vonzó az Albániára jellemző sztálinista politikai rendszer (igaz ugyan, hogy ezt gyökeres reformokkal át lehetne alakítani). 2. Albánia gazdasága nem bírná el Kosovo tartomány nagy területének hozzácsatolását, jelentős ásványkincsei stb. ellenére. 3. Albánia hivatalosan ateista államnak nevezi ma­gát. Ezt azzal az állítólagos veszéllyel magyarázza, hogy mindenféle vallás külföldi befolyást jelentene, s ez ko­moly belső viszályokat okozhatna. Kosovo lakosságának óriási többségét azonban mu­zulmánok alkotják, akik igazi hívők. Az egyesülés nem vezetne sem az albániai helyzet megváltozásához, sem Kosovo vallási alárendelődéséhez. Hosszú távon tekintve azonban, ha az albániai helyzet megváltozna, a Nyugat irányában történő közeledés terén, az egyesülés elkerül­­hetetlenné fog válni, mint ahogyan elkerülhetetlen volt más európai népek esetében is. AUTONÓMIÁT — DE MEKKORÁT? A jugoszláv alk­otmány Tito mérvadó befolyása alatt született meg. Ő megpróbálta az alapvető ellentmondást túlhaladva megtalálni , a mindenki számára elfogadható megoldást. Ez az ellentmondás abban rejlik, hogy Jugo­szlávia vagy csak a szláv népek föderatív közössége, ami azt jelentené, hogy nincs hely benne a kilencven százalékot kitevő albánok lakta Kosovo tartománynak; vagy pedig egy többnemzetiségű struktúra, amely eb­ben az esetben felölelhetné az albán jogállamiságot is, hiszen semmivel sem magyarázható, miért ne lehet en­nek a tartománynak joga arra, hogy önálló köztársa­sággá alakuljon, hiszen körülbelül annyi lakosa van, ahány szlovén él Szlovéniában, macedón Macedóniában, és kétszer annyi, mint ahány Crna Gora-i lakosa van Crna Gorának. A Kosovo vés Vajdaság esetében alkal­mazott autonómiakoncepció (amelyet az indokol, hogy Kosovóban többségben albánok élnek, Vajdaságban pe­dig különféle nemzetiségek) éppen azon a véleményen alapul, hogy a széles körű autonómia biztosítása, amely szinte azonos a köztársasági jogokkal, az egyedüli útja annak, hogy megőrizzék a nemzetet, s ugyanakkor biz­tosítsák a szerb szuverenitást, és ezzel együtt a szerb állam integritását is. Szerbia és a Slobodan Milosevic által vezetett szerb nacionalizmus újbóli fölerősödése szempontjából e két tartomány autonómiája gyöngíti Szerbiát, s ezzel hátrányos helyzetbe hozza a többi ju­goszláv köztársasággal szemben (különösen Macedónia elvesztése óta). Az érvek és ellenérvek harcában, nehéz kiutat talál­ni. Már nyolc éve, hogy kiéleződött a viszály az albán többség és a szerb, illetve Crna Gora-i kisebbség kö­zött, nyílt polgárháborúval fenyegetve. Mint a nemze­tek közötti összetűzések esetén általában, a kölcsönös vádak nem bizonyíthatók, de nem is meghatározóak. Ami meghatározó fontosságú, az az alapvető ellentét az al­bán nemzetté válás és a szerb nacionalizmus között. A szerb hatalomnak, amely már hetven éve tart (tehát teljes két nemzedéken át), szemlátomást nem sikerült megnyernie az albánok szimpátiáit és támogatását. Az albánokat — ezt az igen dolgos és szerény népet amely évszázadok óta megszokta, hogy védekeznie kell az­ őt alárendelni kívánó erőktől — nem kedvelik kü­lönöskép­­pen egész Jugoszláviában. Ez nem az albánok ellen irányul, hanem egyszerűen annak a ténynek a követ­kezménye, hogy ezek az emberek másmilyenek, s ők sem fogadták el azokat, akik másmilyenek, mint ők A szerbek és a Crna Gora-iák szemében az albánok még mindig csak egy fejletlen törzsnek számítanak melynek állítólagos álamalapítási törekvését csak a nagyhatal­mak erőltetik. (Folytatjuk) Jugoszláv cégek bezárják pekingi képviseleteiket Három nagy jugoszláv beruhá­zási és kereskedelmi cég bezárja :i pekingi képviseleteit mivel nem látnak távlatot az együttműködés bővítésében, és­ mivel az állandó pekingi képviseletek fenntartása többé nem kifizetődő. Pekingi képviseleteit az idén ideiglenesen vagy állandó hatály­ával a belgrádi Invest-Import, a szarajevói Energoinvest és a zág­rábi Astra zárja be. A jugoszláv—kínai gazdasági együttműködés már évek óta csökkenő irányzatú, és az idén sem tapasztalhatók kedvező jelek. Az 1987-es­ rekordnak számító 275 millió dolláros árucsere-forgalom­ról (ami így is kevesebb volt a tervezettnél) a két ország árucse­réjének értéke tavaly mindössze 120 millióra csökkent. (Tanjug) ­ 1990. június 15., péntek Előbb az alkotmány, aztán a választások Aleksandar Prlja sajtókonferenciája Londonban Aleksandar Prlja, Szerbia kül­ügyi titkára tegnap a londoni ju­goszláv nagykövetségen sajtóérte­kezletet tartott. A brit újságírók­kal ismertette a szerbiai politikai helyzetet, valamint az új alkotmány meghozatalának és a többpárti vá­lasztások előkészületeit. Prlja ki­tért a kosovói helyzetre és a Jugo­szlávián belüli viszonyokra is. A brit újságírókat leginkább az a kérdés érdekelte, lesznek-e többpárti választások Szerbiában a közeljövőben. Aleksandar Prlja azt válaszolta, hogy a választáso­kat közvetlenül az új alkotmány meghozatala után tartják. Hang­súlyozta, pontatlanok az állítások, hogy más pártoknak nem engedé­lyezik az alkotmány kidolgozásá­ban való részvételt, s kiemelte, hogy az úgynevezett ellenzéki pár­tok nem álltak elő saját politikai programmal, csak bírálják a Szer­bia vezetősége által felkínált prog­ramot. A szerb külügyi titkár je­lezte, hogy a köztársasági alkot­mányt referendummal fogják elfo­gadni, amelyen egyenjogúan részt vesz majd Szerbia minden polgá­ra, tehát minden politikai párt tagja. Aleksandar Prlja egyébként az­zal a céllal utazott Nagy-Britan­­niába, hogy ott részt vegyen az európai régiók közgyűlése állandó bizottságának munkájában. A köz­gyűlésnek Szerbia és Szlovénia a tagja, Horvátországnak pedig megfigyelői státusa van. (Tanjug) ­Reuter telelőtől Tegnap Manilában, a Fülöp-sziget­ek fővárosában 235 vietnami „csó­nakos” embert, menekülteket és családtagjaikat fogadták be a mene­­kültközpontba. A vietnami menekülteket a Dél-kínai-tengeren vet­ték a fedélzetre amerikai hadihajó tengerészei, s szállította őket a Fülöp­-szigetekre. A képen: a menekültek egy csoportja MAGYARORSZÁG Külső segítséget kér a szakszervezet A genfi nemzetközi szakszerve­zeti tanácskozáson a magyar szak­­szervezet elnöke élesen támadta Antall József kormányát és a par­lamentet, és segítséget kért a magyar munkásosztály érdekeinek védelmére. Nagy Sándor szerint Magyarország legfelsőbb szervei teljesen kizárták a szakszerveze­tet a gazdasági, szociális és más, a dolgozók helyzetét érintő kérdé­sekre vonatkozó döntéshozatalból. Ennek viszonylatában Nagy külön kitért a Szabad Demokraták Szö­vetségére, a parlament legnagyobb ellenz­éki pártjára, amely implicite a több mint 35 millió tagot szám­láló érdekvédelmi szervezet felosz­­latását szorgalmazta. Bírálta a Független Szakszervezetek De­mokratikus Szövetségét is, amely állítólag teljes mértékben az egyes pártok szolgálatában állt. A hivatalos magyar szakszer­vezet — folytatta Nagy Sándor — mindent megtesz tagsága védel­méért, és ebben számít a nemzet­közi szakszervezetek támogatásá­ra is. Mindenekelőtt a munkások jogainak érvényesítésében szerzett tapasztalatokat, szaktudást és gya­korlati megoldásokat hasznosít­hatja. (Tanjug) Sri Lanka Támadás egy kaszárnya ellen A Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei, a legnagyobb Srí Lanka-i tamil szaka­dár szervezet tegnap támadást intézett egy laktanya el­len a szigetország északi részén. Hivatalos közlések szerint 30 em­bert meggyilkoltak, 50-et pedig me­gsebes­ítettek. A DPA jelentése szerint tegnap már a negyedik napja tartottak a szakadárok és a kormányerők he­ves összecsapásai Srí Lanka észa­ki részén, ahol a többségi lakos­ságot tamilok alkotják. A leszá­molásokban több mint 200-an vesz­tették életüket.. Az erőszak elharapó­zására ak­kor került sor, amikor életbe kellett volna lépnie a tűzszüneti megegyezésnek. A colombói kor­mány készségének adott hangot, hogy ismét tárgyalóasztalhoz ül a szaka­dárokkal. Hannover szervezi meg a világkiállítást az ezredfordulón Tegnap Párizsban a világkiállí­tást szervező 43 ország kormányá­nak képviselői úgy döntöttek, hogy az EXPO 2000 vendéglátója Han­nover lesz. Nyugati hírügynökségi jelentések szerint Hannover csak egy szavazattal kapott többet To­rontónál. Azt is közölték, hogy német városban először szerveznek világkiállítást. (Tanjug)

Next