Magyar Szó, 1992. június (49. évfolyam, 148-177. szám)
1992-06-13 / 160. szám
1992. június 13., szombat A telefon Bell Alexander Graham találmányaként 1876-ban indult el világhódító útjára. Öt évvel később Pesten is megszólalt a távbeszélő, és Puskás Tivadar tervei szerint elkészültek az első központok és hálózatok. Szabadkáról Iványi István monográfiája 2. kötete 645. oldalán ezt olvassuk: „... 1892 nyarán a telefont is behozták a városba.” E lakonikus közlés hátterére kíséreltünk meg fényt deríteni, mert ezek szerint most ünnepeljük a szabadkai telefon „behozatalának” százéves fordulóját. Iványi adata nyomán kutatásaink csupán néhány fontos kérdés megválaszolására terjedt ki: ki, mikor és milyen céllal javasolta Szabadkán a telefon behozatalát; mikor szólalt meg az első telefon és milyen volt; hol és mikor épült ki az első telefonhálózat? A kutatómunkában eleve mellőztük a posta és a könyvtár anyagát, sőt a múzeumét is, azzal a céllal, hogy a közfigyelmet felhívó cikkünk kizárólag levéltári forrásokra támaszkodjon és ezáltal is megfeleljen a rovat címének. SIMONYI JÁNOS KÖLTSÉGTERVEZETE Kézenfekvő volt a kutatást a Városi Tanács iratanyagában kezdeni, átnézni a vaskos tárgymutatókat 1892-től visszafelé. A „telefon” vagy „távbeszélő” mint vezérszó 1884-ig volt követhető: itt a 12858. iktatószám „a városházi toronynak a fecskendő teleppel telephon általi összeköttetése tárgyában" került az iktatókönyvbe. Ezt a tárgyat a Tanács 1884. december 20-án tárgyalta: 444 forint 4 krajcárt hagyott jóvá a folyó évi költségvetésből a munkálatokra, azok levezetését az építészmérnöki hivatalra bízva. Az eleve nyilvánvalónak tűnt, hogy a 444 forint 4 krajcáros költséget a javaslattevő rendőrkapitány sem az ujjából szopta ki, de csak a mérnöki hivatal 1883. évi iratcsomójának ötórás kitartó bogarászása vezetett eredményre. Itt találtuk meg az 58. lajstromszám alatt Simonyi János városi gépész 1883. november 9-én keltezett beadványát, amelynek tárgya: „Költség-előirányzat a tűzoltó eszközöknél hiányzó, szükséges tárgyakról.” Igaz, a tárgy eme meghatározásában a telefonról nem történik említés, de a kutató fel kell hogy figyeljen a „fecskendő - tűzoltó - telefon” fogalmak összefüggésére. A költségtervezet második pontja ugyanis megállapítja: „A toronyból a fecskendőhöz tűzjelzőt kellene vezetni telefonnal, a távolság 900 m egymástól. Szükséges hozzá...” - és felsorolja tételesen a drótot, 45 oszlopot, 180 izolátort, 1 alarm-harangot, 24 „busen-féle elem”-et, 1 pár telefont - mindez összesen: 444 írt és 40 kr. » Simony János városi gépész volt tehát a telefon „behozatalá”-nak indítványozója még 1883-ban, a telefon alkalmazását a tűzoltóság szükségleteire, tehát fontos közérdek megvalósítása végett javasolta. Amint olvastuk, a Városi Tanács már 1884-ben elrendelte a felszerelést és az a levéltári anyagból ki nem deríthető okok miatt még 1885-ben sem valósult meg! AZ ELSŐ SZABADKAI MAGÁNTELEFON_________________________ Csak 1886 elején került ismét a Városi Tanács elé a telefonügy: Rothman Imre helybeli műszakiáru-kereskedő a már jóváhagyott tűzoltó-telefon kivitelezésére nyújtott be pályázatot. A tárgy azonban ismét elakadt a városi főmérnök párnás széke alatt. Rothman huszáros lépésre szánta el magát, engedélyt kért magántelefon-vonal felállítására: „Alulírott egy rövid próba Telefont akar felállítani, amely menne saját I. kör Kossuth utca Poljakovits-féle házbani üzletétől csakis a város tulajdonát képező Pest szállodát érintve Reiter Károly üzletébe. E Telefon felállításának csak az a czélja, hogy alulírott a tettes városi tanácsot munkaképességéről meggyőződtesse...” A Tanács április 17-én nagylelkűen megengedte a magántelefon felszerelését azzal, „hogy a huzal a házak tetején vezetendő” - azaz nem engedélyezte az utcai póznák alkalmazását. Rothman tehát 1886 tavaszán kifeszítette Szabadka első telefonvonalát - hogy pontosan mikor, azt nem tudtuk a levéltári anyagból megállapítani, és az működött mindaddig, amíg a jövendő konkurenciát megszimatoló helyi távírdahivatal fel nem jelentette a várost a kormánynál, hogy miniszteri engedély nélkül telefont engedett felszereltetni. „Van szerencsém végül közölni - írta a temesvári Távirdai Igazgatóság a Városi Tanácsnak -, hogy Rothman a szóban forgott távbeszélő vezeték lebontására általam kötelességszerűen felszólíttatván - felhívásomnak az ottani távírdaállomás jelentése szerint e hó 18-án eleget is tett.” (Tanácsi iratok 11324/1886 polg. sz. a.) A Rothman-Reiter üzletet összekötő telefonvonal volt Szabadka első működő távbeszélője 1886 nyarán, úgy látszik, kedvező benyomást keltett, mert Rothmantól a Városi Tanács új költségajánlatot kért. Sajnos, ennek a telefonnak műszaki leírását nem találtuk a levéltári iratok között, viszont már augusztus 18-án le is szerelték. AZ ELSŐ TŰZOLTÓ-TELEFON EDISON RENDSZERŰ Rothman 1887. október 13-án benyújtotta költségvetését „egy a városháza tornyát a tűzoltóteleppel összekötő Telefon-vonal hálózatról”, amely három telefon és egy tűzjelző (csengő) fel- A 2 WCYftICH A. if 7ÓDA I JAVÍTVA TELEFON ÉS VILLÁMHÁRÍTÓ GYÁRA uddpeafojt “ VI.KIRÁLY UTCA 98 /L./.у. Ј á t SunJjXS /fai '&f&fsej/ лаЛаЛгт, . Á '//јг&г f/t fás ø*г*4/ љ fag/A. ssjftí tffarfífeg-vizáí?/ok'!#*/, síffé EVELTÁRI BÚVÁRKODÁS Fischer Sándor előterjesztése a telefonhálózat létesítésére HÁLÓZAT ÉS KÖZPONT LÉTESÍTÉSE szabadkai telefon centenáriuma szerelését irányozta elő „készen átadva” 800 forintért. A Tanács december 10-én elfogadta a költségvetést, és már egy hét múlva „Tűzjelző telefon felállítása” tárgyában tett jelentést a Tanácsnak Szigeti József városi tanácsnok. Rothman tehát rekordidő alatt kihúzta a vonalat a városháza tornyától a tűzoltó telepig, rákötve erre az egy vonalra a rendőrbiztosi őrszobát is. Amikor a polgármester az 1888. évi XXXI. törvénycikk 13. paragrafusa alapján végleges engedélyért folyamodott az illetékes minisztériumhoz, beadványában így írta le az első szabadkai állandó telefont: ,A telefon Edison rendszerű, csengetyű jelzéssel ellátott távbeszélő készülék, vezetve van a rendőrségi szolgálati szobából a városházi toronyban levő toronyőrséghez, innen pedig a Szt. István téren, Kazinczy, Berzsenyi s Damjanics utczákon a Damjanich utczában levő tűzőrséghez; a bekapcsolt állomások száma három s maga a készülék kizárólag a tűzoltói szolgálat érdekében szükséges közlések váltására használtak.” (2448/89 polg.) A három telefon ugyan lépésnek tekinthető a hálózat felé, de valójában mégsem volt az, mert egy vonalra volt csatlakoztatva. Viszont valójában egy hálózat magja volt, ami rövidesen ki is tűnt. Alig száradt meg ugyanis a tinta a miniszteri engedélyen, a „hálózat” máris elégtelennek bizonyult: Scossa tűzoltóparancsnok két új telefonállomás bekötését kérte, éspedig a saját, valamint a rendőrfőkapitány lakásába. A Tanács 1890. december 23-án elfogadta a javaslatot, és 600 forintot erre a célra jóvá is hagyott. Most azonban már nemcsak Rothman jelentkezett, hanem vidéki cégek is, ajánlataik azonban jócskán meghaladták a jóváhagyott 600 forintot. Végül versenytárgyalási hirdetményt tett közzé a Tanács: „Szabadka sz. kir. város közönsége a tűzoltói távírda (így!) hálózatának kiegészítése czéljából a jelenlegi tűzoltói toronyból kiindulólag négy új telefon és nyolcz tűzjelző állomást szándékozik létesíteni, amely vezetékek összes hossza 12 820 méter... A telefon vezeték több ágra oszolván, a központi állomáson... oly átcsatolási rendezés is létesítendő a telefon vezetékhez, hogy úgy minden egyes vonalt külön, mint valamennyi vonalt egyszerre is lehessen használatba venni...” (aláhúzta DJ) A helybeli Rothman igen ügyes üzletembernek bizonyult: összefogott a budapesti Fischer céggel - ő építette a budapesti tűzoltóság telefonhálózatát és két másik erős cég ellenében is megnyerte a versenytárgyalást. Az ő ajánlatuk leírásban és képen is fennmaradt az iratok között: „A telefonkészülékek villámindítóval (inductorral) vannak ellátva a felcsengetés számára, ami a kezelést igen egyszerűvé teszi; a beszélő készülékek (microfonok) a legjobb szerkezetűek, a központi készülék annenciatorral és vonalváltóval van ellátva, mely... lehetővé teszi, hogy a központ akár egyenként, akár az összes állomásokkal is egyszerre beszélhessen.” Már folyamatban voltak a kivitelezési munkálatok, amikor a Tanács sürgősen hozzáadta a meglevőkhöz a színházi vonalat, majd az önkéntes tűzoltóságot, ami még 976 méternyi vezeték kifeszítését igényelte. Végül elérkezett a várva-várt nap, 1892. április 30-a, amikor a vállalkozó a hálózatot teljesen felszerelve, működőképesen átadta. Erről jegyzőkönyv készült, amelyből kitűnik, hogy a munkálatok finisében, minden tanácsi tárgyalás, határozat nélkül, még három telefont szereltek fel: a polgármesteri hivatalba, az adóügyi tanácsnok irodájába (ennek mi köze lehetett a tűzoltósághoz?) és a rendőrséghez. A telefonközpont nagyon egyszerű volt: egy jelzőkészülék (annenciator) egy vonalváltó, egy harangcsengő, helyi telep (4 elemmel) és villámhárító volt az összes felszerelése. A vezeték 1,5 mm vastag szilícium-bronz sodronyból készült 80 faoszlopon volt kifeszítve. Mindezek a forgalomnak még aznap, 1892. április 30-án átadattak. Az első szabadkai telefon tehát még 1886-ban megszólalt ugyan, de az állandó, fejlődésképes hálózat 1892- ben épült - ekkor kezdődik az állami hálózat kiépítése is. DOBOS János Magyar Szó Egyeduralmak A történetírás nehéz tudomány, nagy figyelmet és körültekintést kíván. Külön súlyt kap benne a szó és az igazság igénye, s így nem tartozik a könnyű olvasmányok közé, főként, ha az említett igazságot hozzá kell hangolni az általános nézetekhez. John Lukacs korrajzában a történelem, mintha nem egyenes pályán futna, hanem körforgásban ismételné az idő múlását. Őnála tér és idő koordinátái az egész mai századra visszanézve meglepő következtetést produkálnak. A nacionalizmust látja ugyanis általános uralkodó világnézetnek, amelyet két világháború kényszerített Európa népeire. Még Sztálin birodalmában is ha mégannyira nemzetköziséget hirdetett. Kifelé, persze. Otthoni használatra a nemzetközi bezárkózás alkalmazta csisztkákkal és tarkólövéssel biztosítva egyeduralmát. Vele szemben Hitler már nyíltan hirdette a másik „egyedül üdvözítő” panaceát a nemzeti szocializmust, a teljes pusztulásig, miközben lerohanta Európát, s felsőbbrendűségének tudatában hatmillió embert irtott ki gázkamrákban, mert zsidók voltak, vagy csak másképpen néztek a világra. A felsőbbrendű faj nevében és az igazságtalan békeszerződést megboszszulva nagyobb életteret akart biztosítani a német népnek, hogy valamennyien egy hazában élhessenek. S az „egy hazának" ezt a kizárólagos elvét a szocializmus nevében hirdették Moszkvában éppúgy, mint Berlinben, illetve felvonulási területükön, Európa távolabbi térségein. S a szocializmus hódítása a lelkekre is kiterjedt, megfelelő módosulással természetesen a sarló és kalapács, illetve a horogkereszt jegyében. És mindezt sokáig tehetetlenül nézte az idejét múltnak hitt liberális világ, mert sokáig tartott, amíg összeszedte maradék erejét, hogy az esernyős Chamberlaint a lassúbb, de kitartóbb Churchillel váltsa fel. Egy visszafelé mutató nehézkes polgári rendszerrel üzenve hadat az egyeduralomnak, amely a nacionalizmus őrületében tombolta ki magát, s omlott aztán össze. Ahogy azonban Lukács ezt a nemzeti tébolyt két háború eredményeként megidézi, az a történetírás remeklése. Átmeséli az egész századot ez az amerikai magyar a nemzetek háborúival, amelyeknek ma már csak a csökevényei láthatók itt-ott a maradiság peremvidékein füstölögni. Hősei meg, a kísértetiesen magányos Hitlerrel, s az ugyancsak egyedül önmagában bízó Sztálinnal elkerülhetetlenül áldozatai lettek a kényelmes, de magabiztos John Bull-szerű Churchillnek, miután nyugodtan bevágta reggelijére a hat tojásból álló szalonnás rántottát, majd szivarra gyújtott, s aztán elindította a hadifflottát. Nem emlékszem, mikor olvastam ilyen hangulatos történelmi eszszét, mint amilyen John Lukacsé, aki könnyed fölénnyel néz vissza az elmúlt századra. Igaz, hatalmas irodalom állt a rendelkezésére, s a második világháborúban csatát vesztett fasizmus után, mintegy kapuzárás előtt a szocializmus összeomlásának is tanúja lehetett. Így aztán az ő történelmi tájképe híven ábrázolhatta mindazt, ami annyi pusztítással tombolta ki magát, hogy most már talán békésebb korral hozzon vigasztalást a világra. HERCEG János KILATO 13