Magyar Szó, 1992. június (49. évfolyam, 148-177. szám)
1992-06-21 / 168. szám
1992. június 21., vasárnap Vasárnap délelőtt ebből regény? Mostanában írók ülnek errefelé államelnöki karosszékekben. Göncz Árpád Magyarországon, Václav Havel Csehszlovákiában, legújabban pedig Dobrica Ćosić a két tagköztársaságból álló Jugoszláviában. Nyilván sokan feltették már a kérdést, vajon mi vitte rá az írókat, hogy közvetlen politikai szerepet vállaljanak, mégpedig a legmagasabb szinten? Könnyű volna itt most helyi tradíciókra hivatkozva azt mondani, a történelem során, errefelé, az írók mindig is a politika mezején működtek, így aztán, amit nem mondtak ki, vagy nem mondhattak ki mások, se politikusok, se újságírók, se tudósok, azt kimondták az írók versben, regényben, drámában. Hát ez a hagyomány folytatódna itt most az író-elnökök szerepeltetésével? Talán mégsem. Vagy nem egészen így. Mert a művekben politizáló író, a közösség nevében versben megszólaló, mégis más szerep, mint az elnöki karosszékkel vállalt. Meg egy másik kérdést is feltettek már sokan. Azt, hogy mi jön ki ebből? Milyen politika lesz az, amit az írók vezetnek ? És valóban: hová vezet az író-elnöki politika ? Milyen irányba, milyen megoldások felé? Engem mégsem ezek a kérdések foglalkoztatnak. Nem nagyon érdekel az íróelnöki politika tartalma és irányvétele, bár itt most, jól tudom, az én bőrömről, életemről van szó, mégpedig nem is „olvasói” bőrömről. Havel, Göncz Árpád, Ćosić műveit vagy elolvasom, vagy sem, véleményt formálok róluk, vagy elhallgatom, hogy van véleményem; ezen voltaképpen nem sok múlik. Jó esetben nem megy rá a bőröm. De az a politika, amit az államelnöki székben ülő író közvetlenül vagy közvetve vezet, függetlenül attól, hogy gondolok róla valamit vagy sem, messzemenően befolyásolja a reményeimet és a kudarcaimat, az életre meg a gondolkodásra való jogomat. Akár úgy is, hogy rámegy a bőröm. Mégsem érdekel túlságosan az író-elnöki, politika. Szóljanak erről, akik jobban értenek hozzá, és többet is tudnak politikáról meg alkotmányjogról, fegyverekről és erőviszonyokról, államszervezetről és adóbehajtásról. Engem most az érdekel, lesz-e ebből regény ? Vagy - minthogy Havel és Göncz Árpád is drámaíró - lesz-e ebből dráma ? S milyen dráma lesz az, milyen regény, amit az író-elnök az államelnöki karosszékben ülve az elnöki íróasztalnál az elnöki tollal ír meg? vagy a regények és drámák nem az elnöki palotákban születnek ? Nyilván valahol máshol ír az író. Azért kérdezem mindezt, mert téma és mondanivaló bizony van itt bőven. Sokkal több, mint amennyi egy-egy regénybe, drámába beleférhet. Elképzelni is nehéz, milyen mennyiségben szállítják titkos, közvetlen vagy közvetett csatornákon egy-egy elnöki irodába az információkat a titkok tudói és a titkok kutatói az életről, a történelemről, a gazdaságról, az emberek hangulatáról és közérzetéről, ellenségekről és hívekről, múltról és jelenről... Azt gondolhatnánk, az államelnöki karosszékben ülő író az élet kellős közepén ül, minden a keze ügyében van, mindent készen szállítanak neki, és mindehhez csak írói képességét kell odatenni, formacsináló mesterségét, s máris születik, születhet a regény, a dráma. Azt mondhatják erre, nem megy ez ilyen egyszerűen, meg hogy az elnök, akármilyenek is írói képességei, nem ér rá elvégezni a romacsinálás aprómunkáját, túlságosan lefoglalják a napi teendők. Erre én csak annyit mondhatok, hogy mindenkit lefoglalnak a napi teendők, s e teendők között mindig vannak halaszthatatlanok is, olyanok is, amit csak az író - akár elnök, akár nem - személyesen végezhet el. S erre bizony mindenkinek rámegy az ideje. A mindennapi halaszthatatlanságok ellenére szerzi meg az író a regényhez, a drámához az időt. Tehát az íróéinak is „beszerezheti” az írósága számára szükséges időt. Ha írni akar. Drámát, regényt, naplót, feljegyzést... Amihez éppen kedvet és indulatot érez. Amihez oda áll, vagy nem áll oda. Annál is inkább, mert az írás nem váltható fel nem írói élettel. Az író legfeljebb hallgathat. Ezért kérdezem, lesz ebből regény, dráma? Nem akkor, amikor majd az írók túllesznek az elnökösködésen. Hanem most, éppen most. Az elnökösködés idején. Adottak-e ehhez a regény- és drámaírói feltételek? A személyesek és az objektívek. Elégséges feltétel volna az elnöki asztalra naponta befutó információk nagy mennyisége? Azt olvasom Nádas Péter regényírói vallomásában, (Kritika, 1992/6) hogy „A regény anyaga valószínűleg mindig a tudott.” Meg hogy „A regény egy felettébb közönséges dolog, tapasztalatban tocsog.” Valami természetesen úgy válik tudottá, hogy utánajárnak. Ha leválasztják a „nem tudott” óriási birodalmáról. De Nádas Péter arról is szól, hogy regényírói tapasztalata szerint „A nemtudás szempontjából kell visszatekintenem a tudásra, s nem a tudás szempontjából rácsodálkoznom a nemtudásra. ” Nádas mindezt személyes tapasztalatként mondja el. Egy pillanatra sem hirdeti, hogy tapasztalata általános érvényű lenne. Nekem sincs szándékomban az ő tapasztalatát másokon számonkérni. Főként nem az író-elnökökön. Csak annyit mondok, hogy az államelnöki asztal valószínűleg roskadozik a sok „tudattól” és „tudástól”... Mi minden futhat be arra az asztalra. A kérdés csak az, ha már a regény anyaga a tudott, hogy miként nyúl hozzá mindehhez akár Cosic, akár Havel, akár Göncz Árpád, íróként vagy elnökként? Vagy nem is választja külön a kettőt? De ha nem választja külön, akkor mintha valami harmonikus rendben élne. Mintha meglenne az egyensúly az elnöki teendő és az írás között. Mondom, mintha... Mert itt azért mégis két dologról van szó. Két tudottról. Két tudásról. A világ körül az államelnöki asztalra, a világot jelentő információk tömege. S mindennek befogadása „csak” a világ tudását hozhatja. Ez kell az elnöknek, hogy döntéseket hozhasson, hogy politikai nézeteinek érvényt szerezzen. Régen rossz, ha az elnök valamely újságírói kérdésre „nem tudom”-mal válaszol. Mert ez azt jelenti, hogy tájékozatlan, hogy nem nézte meg jól, mi van az asztalán. Vagy valamilyen oknál fogva nem tettek oda mindent. Az elnök szerepét tehát nem lehet „a nemtudás szempontjából” betölteni. Közben megtudjuk, Nádas Péter mondja, a regényíró világismerete az önismerettel függ össze. Az önismeret - az ismerd meg önmagad parancsa - teremti meg a „nemtudás” kilátótornyát, ahonnan a regényíró „visszatekint” a tudásra. De hát képzeljünkel egy államelnököt, aki azt mondja, azért ült bele az elnöki karosszékbe, hogy megismerje önmagát. Ezen aztán eléggé elcsodálkozna a világ. Ha egy elnök belül van a szokásos „elnöki” kereteken, akkor már túl van az önismeret krízisein. Egy elnök mégsem sajnálhatja magát. A regényíró viszont örökösen önismereti válságban él. Hiába dolgozik a tudott anyagon, hiába tocsog a tapasztalatban, az önismeret bizonytalansága mindig kétségekbe és krízisekbe rántja. Ritka a világ- és önismeret egybeesése. Legalábbis a regényíró életében. Viszont kötelező körülmény az elnök életében. Ezért amott fent az a sok mintha. Az író-elnök tehát nem számíthat a harmóniára? Számára adva volna a harmónia? Mint kötelező színtér és élettér. De mégis, mire számíthat akkor? Nem tudom megmondani. Majd kiderül egyszer. Ha túl lesz a világ azon, hogy írókat ültet elnöki karosszékbe. És ha az írók túllesznek azon, hogy országokat vezessenek. S visszatérnek a történetmondáshoz, a cselekményvezetéséhez, a drámahős sorsának megrajzolásához. Visszatérnek? Ezt írtam? Honnan hová? Egyik szerepből a másikba? Hát lehet a szerepeket csak úgy váltogatni? Aligha. Semmit sem lehet visszarendezni, amit így vagy úgy már elrendeztek. Akár jól, akár rosszul. Ezért, ha azt kérdezem, lesz ebből regény, lesz ebből dráma ? - akkor - végül is belátom, bár nem ezt céloztam meg - mégiscsak azt kérdezem, lesz ebből elviselhető élet ? Számomra, a regény olvasója, a dráma nézője számára ? BÁNYAI János Magyar Szó MŰVELŐDÉS 13 SZABADKA KÖZSÉGI PEDAGÓGUSOK A TANÉV VÉGÉN Árulkodó dolgozatok... Agyánszki Lídia, a szabadkai Május 25. Általános Iskola tanítónője: - Kilenc éve dolgozom ebben az iskolában, de még egyszer sem sikerült végigvezetnem egy osztályt. Már most is rettegve gondolunk a következő évre, júniusban mindössze tíz gyerek iratkozott be a magyar tagozatra, s ha az augusztusi boniratkozás során sem lesz több jelentkező, kombinált osztály nyílik. Ahogy az idén is volt. Ez esetben mivel itt négy magyar ajkú tanítónő van, kettő munka nélkül marad. De ha nyílik is magyar első osztály, egy tanítónő mindenképpen feleslegessé válik. Csak reménykedhetünk, hogy az iskola vezetői találnak valamilyen megoldást, és nem kerülünk az utcára. - Munkám során talán még sohasem éreztem ennyire a gyerekeken keresztül a szülők anyagi helyzetének hanyatlását. A korábbi években arra sohasem volt példa, hogy év elején a gyerekek ne új felszereléssel, hanem kitöltött munkalapokkal, használt tankönyvekkel kezdjék az évet. Arra meg pláne nem, hogy kinőtt szandálokat használnak iskolapapucs helyett. Hónapról hónapra kevesebben jelentkeztek uzsonnázni, az idén - anyagiak miatt - elmaradt az iskolai kirándulás is. Mi, pedagógusok sem vagyunk jobb helyzetben. Csantavérről utazom naponta, a fizetésem felét a Suboticatransnak adom, igaz,hogy az iskola kifizeti a hónapos jegy árát, de addig az utasforgalmi vállalat háromszor drágít. A gyerekek pedig már azt is észreveszik, ha a tanító néninek nincs új harisnya a lábán. Nehéz volt azokkal a gyerekekkel dolgozni, akiknek édesapját behívták katonának, a legékesebben a fogalmazások árulkodtak a gyerekek lelki világáról, beleszőtték nyomasztó álmaikat, rettegéseiket... Pásti Leona, a szabadkai Duro Salai Általános Iskola angol szakosa: - Nagyon nehéz év van mögöttünk, minden vonatkozásban. A gyerekek zaklatottak, látszik, hogy a szülők megélhetési gondokkal küszködnek, nem tudnak a gyerekekkel foglalkozni. A munkafeltételekre is rányomja bélyegét a pénztelenség, takarékoskodnunk kell a krétán és minden egyeben: nincs fólia az írásvetítőbe, a másolónkhoz nincs papíros. Az iskolában keletkezett károkat kénytelenek vagyunk a gyerekekkel megfizettetni. Nem járatunk szaklapokat, nem szervezünk kirándulást. Szegénységünk legékesebb bizonyítéka, hogy az idén csak a színkitűnő tanulóknak tudtunk ajándékkönyvet venni. - Sokat vártunk a kollektív szerződéstől, iskolánk már tavaly szeptemberben aláírta a dokumentumot, akkor annak alapján történt az elosztás is, csak nem tartott sokáig... Az idén még nyaralási pótlékot sem kaptunk, de nem hozta meg a várt eredményt a sztrájk sem. Illetve annyit, hogy most a mi zsebünkből kell kifizetnünk a különbséget azoknak, akik akkor nem sztrájkoltak. - Az iskolának teljesen kiürültek a tartalékai, tavaly, a fűtőanyaghiány idején kénytelenek voltunk gázolajjal fűteni - jóval drágábban. Most a kisiskolánk, a régi épületbe elhelyezett alsó osztályok maradtak tüzelő nélkül. Pintér Molnár Edit, a tavankuti Matija Gubec iskola környezetnyelv szakosa: - Nemcsak ránk, környezetnyelv szakosok munkájára nyomta rá bélyegét a bizonytalanság, de minket érintett először. Négy év vándorlás után - csak meghatározott időre vettek fel egyik-másik középiskolába - az idén végre állandó munkahelyet kaptam Tavankúton, de az öröm nem tartott sokáig, mert márciusban kiderült, hogy változások várhatók. Azóta sem tudjuk, hogy mi lesz velünk, pedig ezen a településen a szülők háromnegyede úgy nyilatkozott, hogy szeretnék, ha gyerekeik tanulnának magyarul. Pedig a kérdőíven úgy volt feltüntetve, hogy fizetni kell érte! Majd csak őszre tudjuk meg, hogy lesz-e szükség egyáltalán ránk. Mégis bizakodó vagyok, megedzett az évekig tartó bizonytalanság. A várható változások tulajdonképpen minden pedagógust érintenek, mert a tervezett osztálycsökkentés óhatatlanul munkaerő-felesleghez vezet. A tavankuti iskolában többen is vannak olyanok, akiket csak meghatározott időre vettek fel, nekik minden bizonnyal nem hosszabbítják meg a szerződését. S. KISS Ágnes Agyánszki Lídia Pásti Leona Pintér Molnár Edit A napokban a Gyöngyösbokrétát és a Durindót szervező fesztiválbizottság szétküldte a meghívókat a részt vevő zenekaroknak és táncegyütteseknek. Szombaton délután 5 órától a Durindón a következő együttesek lépnek fel a debelyacsai művelődési házban: A debelyacsai József Attila Művelődési Egyesület kórusa és citerazenekara, a nemesmiliticsi Németh László Művelődési Egyesület citerazenekara, a topolyai Kodály Zoltán Művelődési Egyesület asszony kórusa, citerazenekara és szólóénekese (Horváth Elvira), a martonosi Testvériség Művelődési Egyesület aszszonykórusa és citerazenekara, a verses Petőfi Sándor Művelődési Egyesület citeraduója, a szabadkai Lányi Ernő Művelődési Egyesület citerazenekara, kórusa és hangszerszólistái, a pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület citerazenekara, a felsőhegyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület asszonykórusa, férfikórusa, citerazenekara és szólóénekese (Kálmán Ilona), a horgosi Testvériség Művelődési Egyesület citerazenekara, az oromhegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület asszonykórusa és citerazenekara, a csantavéri Bartók Béla Művelődési Egyesületet Bakota Árpád furulyaszólója képviseli, a kishegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület kórusa és citerazenekara, a szenttamási Arany János Művelődési Egyesület kórusa és zenekara, a bajsai Testvériség Művelődési Egyesület Táltos együttese és szólóelőadói, a hertelendi Tamási Áron Művelődési Egyesület kórusa, citerazenekara, a tóthfalui Fehér Akác Művelődési Egyesület asszonykórusa, az oromi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület asszonykórusa, a völgyesi Aranykalász Művelődési Egyesület kórusa, a pacséri Pacsér Művelődési Egyesület asszonykórusa és citerazenekara, a kikindai Egység Művelődési Egyesület Virradó együttese és szólóénekese (Kún Heléna), a székelykevei Petőfi Sándor Művelődési Egyesület férfi-, asszony- és citerakórusa, az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület kórusa, a kanizsai Cifraszűr asszonykórus, a tornyosi Ady Endre Művelődési Egyesület asszonykórusa és citerazenekara és végül a szabadkai Népkor citerazenekara és népdalkórusa lép fel. A 29. Gyöngyösbokrétán, melyet vasárnap délután 3 órától tartanak Debelyacsán az általános iskola udvarában, a következő művelődési egyesületek lépnek fel: A doroszlói Móricz Zsigmond Művelődési Egyesület a Doroszlói Gyöngyösbokrétát adja elő, a csantavéri Bartók Béla Művelődési Egyesület szatmári táncokat, a verseci Petőfi Sándor Művelődési Egyesület páros szüreti táncokat, a horgosi Művelődési Egyesület Horgos környéki táncokat, a hertelendi Tamási Áron Művelődési Egyesület leánykarikázót, a péterrévei Tisza Művelődési Egyesület csikóstáncokat, a kisoroszi Testvériség-egység Művelődési Egyesület szatmári táncokat, a felsőhegyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület sárközi karikázó táncokat, a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület gyermektáncokat, a topolyai Kodály Zoltán Művelődési Egyesület somogyi táncokat, a feketicsi Testvériség Művelődési Egyesület szatmári táncokat, az oromi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület csókái táncokat, a pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület párosító táncokat, a völgyesi Aranykalász Művelődési Egyesület délalföldi táncokat, a tornyosi Ady Endre Művelődési Egyesület rábaközi páros táncokat, a székelykevei Petőfi Sándor Művelődési Egyesület székelyföldi táncokat, a kikindai Egység Művelődési Egyesület vajdasági táncokat, a temerini Szirmai Károly Művelődési Egyesület dél-alföldi táncokat, a moravicai Ady Endre Művelődési Egyesület a Mezőségi lakodalmas tánc az utcán című műsort, a muzslyai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület a Kukoricafonás és -morzsolás című táncot, az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület somogyi táncokat, a martonosi Testvériség Művelődési Egyesület az Este nyolcat ütött az óra című műsort, és végül a szabadkai Népkor szatmári táncokat ad majd elő. L. ZS. Gyöngyösbokréta Ismert a részvevők lajstroma Debelyacsáról elküldték a meghívókat a művelődési egyesületeknek VIZSGAELŐADÁS Iphigénia Auliszban Az újvidéki Színművészeti Főiskola magyar tagozatának elsőéves növendékei, Soltis Lajos tanár úr osztálya hétfőn, június 22-én délelőtt tíz órakor tartja vizsgaelőadását az Újvidéki Színházban. Euripidész tragédiáját, az Iphigénia Auliszban címűt mutatják be. Hatan vannak az osztályban, akiket már jól ismer az újvidéki közönség: Magyar Attila, Káló Béla, Mezei Zoltán, Vukosavljev Iván, Erdélyi Hermina és Tényi Edit. Az előadást Soltis Lajos rendezte. A vizsgaelőadás nyilvános, minden érdeklődőt szívesen várnak. Kc