Magyar Szó, 1992. október (49. évfolyam, 270-300. szám)

1992-10-19 / 288. szám

1992. október 19., hétfő HÉTFŐ 1992. Október 19. NÁNDOR napja Jó reggelt! Mi a szösz, már telefonál­ni is csak körbe lehet ? Újvi­dékről Észak- Bácskába Belgrádon keresztül a hétvé­gén. Akárcsak a modern tu­rista, aki a Borba írása sze­rint akarva akaratlanul rá­döbben: nem a földrajz a vi­lág legstabilabb tudománya, amikor Zágrábtól Belgrádig sem négyszáz kilométer már a legrövidebb táv, hanem annál sokkal hosszabb, Bar­cson keresztül. Szóval, alaposan meg­szenvedtünk, míg a Sportvi­lág összejött. Nándorfehér­vár hozta be például a kani­zsai birkózókat, Zrenjanin adta a Zentát, s ezer szeren­cse még, hogy a Spartacus Kragujevacon vendégszere­peit, különben vért izzadunk a szabadkai tárcsázással. A postának természetesen fogalma sem volt. Úgy tudta szombat délutántól vasárnap délig, hogy minden rendben, hacsak...„Nem történt vala­mi rendkívüli...” - jegyezte meg sokatmondó (és semmi­ről sem tudó) titokzatosság­gal a kedves hölgy a 981-en. Az ám, „rendkívüli”. Az pél­dául, hogy a Vatikán vagy a Komintern - vagy mindkettő együtt - ebbe is beleártotta magát. Mert szokta... (a góbé) ÁZSIÁBAN A LEG­TÖBB AZ ÉHEZŐ. A vi­lágban mintegy 800 millió ember éhezik, kontinen­senként a legtöbb Ázsiá­ban. Az Egyesült Nemzetek élelmezésügyi bizottsága, a FAO szerint csak Indiában mintegy 200 millió az éhes emberek száma. Jóllehet Indiában növekvőben van az élelmiszergyártás, az évi 172 millió tonna élelmiszer nem elegendő a 850 milli­ós lakosság ellátására. A FAO adatai szerint Indiá­nak évi 230 millióra kelle­ne növelnie élelmiszer-ter­melését. A legtragikusabb az egészben az, hogy nem is annyira az élelmiszerhi­ány, hanem az általános szegénység az oka az éhe­zésnek. A legújabb adatok szerint India lakosságának 40 százaléka, mintegy 300 millió ember nyomorban él. OLVASÁSNAK SZEN­TELT HÉTVÉGE.­­ „Zár­ják el a tévékészüléket, fel­ejtsék el a videót, és merül­jenek el a jó olvasnivaló­ban” - így szól az a felhí­vás, amelyet a francia mű­velődési minisztérium inté­zett a franciákhoz az el­múlt hétvégén. Az olvasási hétvégét Jack Lang francia művelődési miniszter indít­ványozta azzal a céllal, hogy a lakosság visszatér­jen az olvasáshoz. A víkend alatt ezer és ezer könyvtár és könnyvkereskedés egész nap nyitva tartott és az or­szág ötszáz városában és falvában irodalmi esteket, könyvvásárokat és hasonló rendezvényeket szerveztek. A szervezők szerint min­tegy kétmillió könyvbarát­nak kell megjelennie eze­ken a rendezvényeken. SZÍVMŰTÉT EGY PÁRDUCON.­­ Floridá­ban nemrégiben megmű­tötték egy ritka fajta, Flori­dában honos párducot, de a műtét sajnos, nem sike­rült, és az állat elpusztult. A kétéves állatnak vele szü­letett szívrendellenessége volt, és az egyetlen re- IDŐJÁRÁS Az országban ma reggel helyenként köd képződik. Napközben túlnyomórészt na­­pos idő lesz, gyenge, változó irányú szél fúj majd. A nappa­li hőmérséklet 14 és 22 fok között alakul. A következő hőmérséklete­ket mérték: Belgrád 24, Kral jevo 20, Zaječar 16, Kopaonik 10, Prizren 15, Nikšić 16, Kra­­gujevac 26, Kruševac 22, Bar 23, Zlatibor 18, Priština 24, Valjevo 20, Leskovac 26 és Podgorica 22 fok. Vajdaságban hűvös lesz a reggel, napközben túlnyomó­­részt napos lesz az idő. Gyen­ge, változó irányú szél fúj majd. A legalacsonyabb hő­mérséklet 2 és 6, a nappali 14 és 18 fok között alakul. Tegnap a következő hő­mérsékleteket mérték: Újvi­dék 12, Zombor 8, Mitrovica 13, Becse 10, Zrenjanin 14, Versec 22 fok. Tegnap Európában túl­nyomórészt borús, esős idő volt. A Pireneusi- félszigeten derűs idő volt, Franciaország déli részében, a Balkán- félszi­geten és Oroszországban fel­hős volt az ég. A következő hőmérséklete­ket mérték: Oslo­­1, Prága 0, Párizs és Brüsszel 2, Berlin és Bécs 3, Varsó és Madrid 4, Moszkva 6, Budapest 7, Buka­rest 13, Szófia 26, Róma 18, Athén 20, Szeged 8, Graz 8, és Arad 19 fok. VÍZÁLLÁS A DUNA stagnál. Bécsnél 71 (-18), Pozsonynál 62 (22), Budapestnél 79 (-1), Bezdán­­nál­­24 (-6), Gombosnál 48 (-), Újvidéknél 82 (-5), Slankamen­­nál 141 (-5), Zimonynál 232 (1), Pancsovánál 263 (1) cm. A TISZA stagnál. Vásáros­­naménynál -168 (0), Szolnok­nál­­182 (-6), Szegednél 81 (1), Zentánál 223 (3), Becsénél 307 (1), Titelnél 130 (­4) cm. A SZÁVA stagnál: Mit­­rovicánál 175 (0), Belgrád­­nál 183(1) cm. Vízszintes: 1. Mocsári kétéltű, 4. Sorszámjele, 6. Idő­mérő, 7. Menyasz­­szony, 8. Kipakolás, 10. Sertések őrzője, 12. Becézett Antal, 16. Tevékenységét korlátozza, 18. Hal­fajta, 19. Épületma­radvány, 20. Német határozószó, 21. Sakkban döntetlen. Függőleges: 1. Hízelgő dicséret, 2. Éretté válik, 3. Vesz­tegzár, 4. Írott anyag, 5. Mez­őgaz­­dasági eszköz, 7. Bárkire,’90. AN, 11. Aprító eszköz, 13. Nemesgáz, 14. Illés Piroska, 15. Ilyen rács is van, 17. Becé­zett férfinév. Keresztrejtvény 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20­­ 21 ­ NÁNDOR , a merész Nem régi név nyel­vünkben a mai Nán­dor, mert csak a múlt században terjedt el, a feltörekvő polgárság azon szokásából, hogy szívesen választott fia­inak a nyugati orszá­gokban használatos neveket. Fridenand, Ferdinand német ne­vekből származik, és jelentése az ófelnémet fridu: béke és a nand: merész szavak révén: merész, békét kötő. Magyar Szó A képen látható céltáblás díszítésű ruhákat Párizsban mutat­ták be a legújabb tavaszi-nyári kollekció keretében. Arról nem érkezett hír, hogy a közönségnek tetszettek-e a ruhadarabok, de meggyőződésünk, hogy a hazai divathölgyek nem szívesen viselnék, nehogy valamilyen gyakorlatlan orvlövész mozgó cél­táblának nézze őket ményt számára a műtét je­lentette. Az operációt a Floridai Egyetem Állat­egészségügyi tanszékén hajtották végre, de a „be­teg” a műtétet csak két órá­­val élte túl. Hozzáértők szerint e ritka fajta párduc­ból Floridában csak min­tegy 30-50 példány él. MÉZESHETEKRE AUSZTRÁLIÁBA!­­ A frissen összeházasodott ja­pán párok legszívesebben Ausztráliába utaznak mé­zeshetekre - közölte nem­régiben az egyik legna­gyobb japán utazási iroda. A körkérdésben 2000 jö­vendőbeli házaspár vett részt, s minden harmadik mézesheteinek úticéljául Ausztráliát jelölte meg. Második helyen a Hawaii­szigetek állnak, a harmadi­kon pedig Európa. Az uta­zási iroda képviselője azt is megállapította, hogy a pá­rok 95,5 százaléka külföldi utat tervez, és hogy átlag mintegy 820 ezer jent (6800 dollárt) költ el a nyolcnapos út alatt. NŐK A SZERENCSE­­JÁTÉKOK ELLEN.­­ Pan­­ju dél-kínai városkában az asszonyok valóságos roha­mosztagokat alakítottak, hogy véget vessenek a fér­fiak szerencsjátékok iránti szenvedélyének. Állítólag mintegy 285 ilyen női osz­tag létezik, amelyeknek csak egyetlen céljuk van: megakadályozni a férjeket abban, hogy kártyázzanak. Jóllehet Kínában a szeren­csejátékot a Hatodik Rossz­nak tartják, amely ellen a társadalom harcol, az or­szág egyes vidékein telje­sen szabadon művelik és nem számít büntetendő cselekedetnek. Az elmúlt hónapok alatt a helybeli rendőrök, a női osztagok hathatós segítségével min­tegy 300 szerencsejátékost és 50 szervezett bandát fü­leltek le. A China Daily c. napilap írása szerint a sze­­redélyes szerencsejátéko­sok nemcsak tetemes pén­zeket veszítenek, hanem gyakran kockára teszik fel­eségüket, lányaikat és nem ritkán az egész családjukat. Gyakran előfordul, hogy­ a „kártyán nyert nők” in­kább az öngyilkosságot vá­lasszák, mintsem hogy el­hagyják családjukat és át­költözzenek a szerencsés nyerteshez. RÉGISÉGVÁSÁR A SZÁVA KÖZPONTBAN.­­ A már hagyományossá vált régiségvásárt az elmúlt hétvégén tartották meg a belgrádi Száva Központ­ban. A Konzul régiségbolt, a rendezvény szervezője régi pénzeket, bélyegeket, antik bútorokat, órákat és ékszereket kínált eladásra. Az árak, a tárgytól függően húsz és nyolcezer márka között alakultak. A szerve­zők csupán azt sajnálják, hogy a vásár látogatói in­kább­ érdeklődnek, de ne­migen vásárolnak az antik­vitásokból. Ennek ellenére ígérik, hogy az év végéig minden hónapban tarta­nak egy ilyen rendezvényt. APRÓHIRDETÉS Zenta központjában eladó egy 130 négyzet­­méteres lakóterületű emeletes ház, üzlethe­lyiségnek is megfelelők Telefon: 021/323-532. TARKA OLDAL 13 (5.) Mindenki a Csurka-dolgozatról beszél - nemcsak Magyar­­országon, hanem világszerte, ahol magyarok élnek —, bár so­kan nem is olvasták a Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán című, viharos vi­tát kavart írást, amelyet olvasóink tájékoztatására folytatások­ban közlünk. ’88 és ’89 - az év utolsó negyedéig - az MDF nagy korszaka volt. A Jurta Színházban rendezett fórumokon mindenki megjelent, aki ellenzékinek számított, a pártközpont egyenesben is hallgatta, felvé­telről is, az egész ország odafigyelt és mindenki meggyőződhetett, hogy sem az elhangzottakban, sem a műsor összeállításában nyoma sincs antiszemitizmusnak. Ugyanakkor a Fórum vezérkara minden egyesülési, csatlakozási kísérletet visszavert, nem lépett be a Háló­zatba, járta a saját útját. Három komoly beolvasztási és beépülési kísérlet volt ebben az időben. A Demokratikus Kezdeményezések Hálózata című gittegy­let kísérletét a Fórum lesöpörte. Az Új Márciusi Front felújításának ügyetlenül álcázott pártakcióját szintén, ellenben az Ellenzéki Kerek­asztal egységteremtő, ésszerű és célszerű törekvése elől már nem le­hetett kibújni. Ebben azonban a Fórumnak, ha nehézségek árán is, még sikerült megőriznie függetlenségét, a legnagyobb ellenzéki vagy demokratikus erő pozícióját, de a közvélemény szemében so­kat vesztett azáltal, hogy még a közepesen tájékozott emberek is összemosták azokkal az ellenzéki alakulatokkal, amelyekkel együtt ült e körül az asztal körül. Ennek következtében lehetetlenné vált a külön szempontok, a saját jelleg közlése a társadalommal, lehetet­lenné vált az SZDSZ leleplezése. A 40 évig következetesen félreveze­tett társadalomnak lehetetlen lett volna megmagyarázni: a leghír­­hedtebb antikommunista párt valójában nómenklatúrás, a folyama­tos átmenetet biztosító társaság. A szakítás akkor következett be, amikor a közös tárgyalások eredményeként létrejött alkotmánymódosító megállapodást az SZDSZ és a Fidesz nem írta alá. Ekkor az SZDSZ-Fidesz és a mögöt­tes agytröszt belátta, hogy ez a két párt nem tud ráragadni az MDF- re, tehát nem lehet létrehozni azt a nagy „ellenzéki” cégért pártot, amelyik megeteti a magyar társadalmat a kommunizmussal való szembenállással, de voltaképpen a legsimább átmentést teszi lehető­vé a nómenklatúra számára. Ettől kezdve az MDF lett az első számú közellenség és a baloldal minden ereje arra törekedett, hogy az MDF hitelét rontsa, s a választások elkövetkeztéig a lehető legkisebb párttá zsugorítsa. M­it írt Csur­ka? Az 1989. június 16-i újratemetési szertartást mint a Kádár-kor­szak végét, s a megszabadulás ünnepét élte meg a magyar társada­lom. Az is volt. A közönség nem sokat törődött azzal, hogy kik a szó­nokok, honnan jöttek, mit csináltak eddig, mi közük van az egész­hez. A rendezést a Nagy Imre köré egykoron csoportosult, s a peré­ből életben maradott, akkor már a Történelmi Igazságtétel Bizott­ságát alkotó reformkommunisták ragadták magukhoz. Megegyez­tek a kormánnyal és a párttal, hogy ők állítják össze a szertartást, ők jelölik ki a szónokokat és ők adják meg a jellegét és a hangulato. Kétségtelen, hogy az egész temetést ők találták ki­­ maguknak. A Magyar Demokrata Fórumnak, az akkor működő egyetlen ak­cióképes szervezetnek, amely oroszlánrészt vállalt egy előző tömeg­­megmozdulás megrendezéséből - 1988. június 27. Szent László­­napja, Erdélyi Tüntetés, 250 ezer ember - most csak segédszerep jutott, karhatalmi, karszalagos ténykedés. Ez kétségkívül balekság volt, de hát a kormány és a TIB kész helyzet elé állított mindenkit, a háttérben megtörtént a megegyezés. A TIB-esek ültek együtt Nagy Imrével, nekik jár a rendezés és a főszerep. Tudta-e mindenki, hogy a jövő politikai rendszerének alaphang­ját ütik meg a koporsók előtt szónokolók, s politikai és erkölcsi tőké­je csak annak lesz, akit ott maga előtt lát a tömeg és a tévéközvetítés révén az egész ország? Nem. Az emberek egyszerűen örültek, hogy mindez lehetséges. Amikor e sorok írója szót emelt, hogy Nagy Im­re sírjánál már legalább ne az a Méray Tibor beszéljen, akinek kore­ai háborús hazudozásai, véresszájú kommunista magatartása, Sza­bad Népes működése visszatetsző volt minden későbbi disszidens vezeklése után is, akkor persze egyöntetűen rárontottak - és persze antiszemitának nyilvánították. Akkor Király Béla, Vásárhelyi Miklós, Göncz Árpád, Orbán Vik­tor és Rácz Sándor mondhattak beszédet a koporsók előtt. Rácz Sándoré, a volt Központi Munkástanács hosszú börtönt viselt és az egész Kádár- korszakban szigorúan őrzött és üldözött férfié volt a legjobb és legkeményebb beszéd. Természetesen megtámadták ér­te. Orbán Viktort is az a beszéde tette ismertté, az ő szavai is kemé­nyek voltak. Akkor még úgy gondolta? Rácz Sándort később, részben, talán a saját hibájából is, több méltatlan helyzetbe beledőlés után kiszorították a politikai életből. Ellenben a többiek történelmi igazságérzetére mi sem jellemzőbb, mint hogy valamennyiőjüket ott találjuk a szerény igazságtételi igé­nyekkel fellépő Zétényi-Takács-törvény megfárói között. Vagyis minek készült az újratemetés a szerény jelentőségű hato­dik koporsóval, amelyen a névtelen áldozatok előtt tiszteleghetett az ország? A reformkommunista átkötés napjának, Németh és Pozsgay az engedélyezők, közös koszorút hoztak, lehajtott fővel és Vásárhe­lyi, Göncz, meg Király Béla fogdta a tisztelgést. Fentről. Az MDF rendezőgárdája pedig kicsattant az örömtől, hogy köz­reműködhetett a RENDSZER LÉLEKHARANGJÁNAK a huzogatásában. Ők persze fent mozogtak, lent a tömegben, a nép között. Következett az úgynevezett Dunagate-botrány, aminek semmi gyakorlati jelentősége azon túl, hogy a Pozsgayhoz húzó belügymi­nisztert, Horváthot eltávolítsa és az SZDSZ-Fidesz párosnak óriási publicitást biztosítson, nem volt. Véletlenül a fideszes Lovas Zoltán és a Fekete Doboz kezére került az anyag, véletlenül bejuthattak a belügy egyik féltve őrzött páncélszekrényéhez. A hollywoodi stílusú mese mögött az utódpárt megosztottságára is rá lehetett látni. Pozs­gay a saját pártján belül és a kormányban is mind megbízhatatla­­nabbá vált, éppen MDF-es kapcsolatai miatt és az ő köztársasági el­nöki ambícióit sem látták már szívesen a volt elvbarátai sem. őt is az MDF-fel együtt kellett valahogy kiszorítani. A sajtó, amelyik ebben az időben még párt- és kormánybefolyás alatt áll, nagylelkűen átengedte magát az SZDSZ-nek és - igaz, soha nem a lényeget érintő - bírálatokat címzett a szocialistáknak. Külö­nösen a régmúltat, a sztálinizmust és a már a hajóból kidobott elv­társakat (Czinege) illették keresetlen szavakkal. Soha nem érintették azonban Aczél Györgyöt és körét, és nem fogalmaztak meg kétsége­ket az SZDSZ-Fidesz vezetési alkalmasságát illetően. Érdekesen csengett össze mindez a Társadalmi Szerződés - kiad­ta a Beszélő 1987-ben - egyik fejezetével. Ebben felsorolták a Ká­dár- rendszer fő felelőseit, Biszkutól Marosánig és vissza. Csak egy nevet hagytak ki: Aczél Györgyét. Pozsgay ekkor meglépte élete talán egyetlen határozott lépését és létrehozta a Televízió Felügyelő Bizottságát, amellyel a TV Híra­dót és A Hét című műsort kiragadta az ellentábor kezéből és mind­kettőt Pálfy G. Istvánra bízta. Pálfy ettől kezdve a támadások ke­reszttüzébe került és ott áll ma is. A médiaháború ekkor kezdődött. (Folytatjuk)

Next