Magyar Szó, 1992. október (49. évfolyam, 270-300. szám)

1992-10-23 / 292. szám

14 NAPSUGÁR (Furcsa) álom Behunyom a szemem. Hirtelen elsötétül minden. A szürkeségből piros partok tűnnek elő, mind több és több lesz belőlük. Már nem is partok, hanem ide-oda csusszanó piros foltok. És ekkor megje­lennek a zöldek, a sárgák, a kékek és egykettőre elárasztják a képet. Már-már az őrületbe kerget a millió és millió foltocska ugrálása, mind gyorsabbak és gyorsabbak, és PUFF: egyszerre vége minden­nek. Most már zuhanok és forgók és zuhanok és forgók szédületes sebességgel. Lassan már kibírhatat­lan. Ki szeretném nyitni a szememet, de már nem lehet, valami fogva tart. Nem is próbálkozom, mert ez a valami nem enged..., de már úgy is mindegy... Kábultan fekszem a fűben. Olyan jólesik. Mi ez? Egy erőteljes rántás, amely kis híján kitépi a bal kezemet... már visz is! A talajon surlódom. Gyötrelmes. Továbbra is a bal kezemet húzzák. Ezt nem bírom soká... és ekkor megállunk. Egy törpét látok elszaladni. Gyorsan szem elől vesztem... ... Most már friss vagyok. Mintha mi sem történt volna. Óriási virágok vesznek körül. Leszakítok egyet és még egyet, és így tovább. Hatalmas csokorral a kezemben állok. Szédítő a virágok sokasága. Könnyűnek érzem magam, és mind könnyebbnek. Milyen furcsa! Hiszen már a levegőben vagyok! Felnézek. A virágok helyén jókora léggömböket látni. Mind feljebb és feljebb visznek. Elengedem magam. Teljes csönd. Semmi sem történik... „Egy csepp, két csepp, öt csepp meg tíz” - ez jár a fejemben. Azon veszem észre magam, hogy zu­hog az eső. Már nem is zuhog, szakad. Egy felhő kinyúl, és nyakon önt egy hatalmas dézsára való vízzel. Prüszkölök. Már alig tudok kapaszkodni. Villámlás. Minden erőmet megfeszítve fogódzko­dom. Szörnyű ez a zivatar. DURR! Nem is tudom megállapítani, hogy mi volt ez. Ész nélkül zuhanok a semmibe. Mindenem zsibbad. A fejem, a fejem! Kába vagyok! Süvít a szél. Borzasztó. Hogy élem ezt túl? A madarak csiripelnek. A nap gyönyörűen süt. Felülök. Mi volt ez??? KORHECZ Imola 8. , J. J. Zmaj iskola, Szabadka VÉLEMÉNYEZTE: P. NAGY ISTVÁN Imola írásának eredetileg az volt a címe, hogy Furcsa álom. Zárójelbe tettem a „furcsá”-t. Minden álom furcsa. Az álmot az ébrenléttől­ pontosan ez különbözteti meg: a szokatlan, a nem hétköznapi, az „eltérő”. Ezért bizonyulhat hálás témának iskolai dolgozat írásakor, hisz fölszabadítja a fantáziát, s általa valósulhat meg a „tartalom” és a „forma” egysége a legszemléletesebben: az előbbi módosítja az utóbbit. A megfoghatatlan tartalom légiessé, változékonnyá teszi a formát, felhőalakzatokhoz hason­lóvá, miként az Imola dolgozatán is megfigyelhető: az álomképek váltakozását, az álom szaggatottsá­gát, mozzanatosságát a mondatokat záró három pont gyakorisága és az új bekezdések jelzik. ... és most képzeletben tegyük zárójelbe a teljes címet. Mintha ott sem volna. Képzeljük el, hogy Imola dolgozata nem álomleírás, hanem egyszerűen a képzelet szüleménye. Engedjük szabadjára a képzeletünket! Belépünk egy külön bejáratú másik világba, az irodalmi mű öntörvényű világába. Mert az irodalom nyelvére épp az jellemző, hogy sajátos, hogy eltér a köznapi nyelvhasználattól (még ha látszólag megtörtént eseményt is mond el), egyszóval: furcsa. Akár egy álom. Ötödikes lettem Az ötödik osztály kezdetével elég nagy változás vár minden diákra. Minden tantárgyat más tanár ad elő, a tananyag is jóval bővebb és nehezebb. Már az első megismerkedések az új tanárokkal eléggé izgalmasak voltak. Minden tanárnő és tanár nagyon kedves. Az egyik kicsit komolyabb, a másik szeret viccelődni. Nagyon érdekes volt, amikor tör­ténelemórán a tanár úr azt mondta, hogy szólíthat­juk tanár férfinek, mivel a tanárnőket tanárnőknek szólítjuk. Erre az egész osztály jót derült. Változás az is, hogy a tantermeket órarend szerint cseréljük. Megtörtént ugyanis, hogy nem érdeklődtük meg idejében, melyik a földrajz szaktanterem és majd­nem elkéstünk az óráról. Remélem, hogy az ötödik osztályt is eredménye­sen fejezzük be. GYARMATI Krisztina 5/7 Petőfi Sándor iskola, Újvidék De jó lenne... De jó lenne, ha a béke olyan hangszer lenne, amin játszani csak víg nótát lehetne. De jó lenne, ha a béke kisleányka lenne, kinek haja, lágy szellőként lengne. De jó lenne, ha a béke sugárzó nap lenne, mert akkor mindenkinek a szíve melegség­gel telne. De jó lenne, ha a béke bölcső lenne, s csecsemőként a világ ringatózna benne. De jó lenne, ha a béke kis folyócska lenne, ami minden rosszat elmosna, ellepne. A legjobb pedig, csak az az egy lenne, ha a béke mindig fölöttünk lebegne. DÉR Katalin 8. , Ivó Lola Ribar iskola, Szabadka Használati utasítás magamhoz A magamhoz való használati utasítást elsősorban a tanárok részére írom. Először is: Nem kellene olyan korán, hajnalok hajnalán is­kolába járni. Ki sem aludhatom magam igazán, pe­dig erre nagy szüksége van a szervezetemnek. Vég­eredményben talán az volna a legjobb, ha az iskolá­ba jövéssel sem kellene magamat strapálnom. De ha már mindenképpen iskolába kell járnom, leg­alább ne feleltetnének a tanárok. Ez egy évben egy­szer is untig elég volna, hogy a jegyemet mégiscsak valamiből meg tudják határozni. Persze, ha jobban belegondolok, erre talán nincs is szüksége. Az isko­lát nem holmi papírokkal kellene felszerelni, ha­nem videókkal és hangos magnókkal, hogy társa­immal együtt jól érezzem magam itt. Ha ezeket az utasításokat mind pontosan betartanák, talán nem is volna viszolyogtató szó az, hogy „iskola”! Balassa Bálint 8. , Samu Mihály iskola, Péterréve OLVASD EL TE IS! Fehér Klára: Bezzeg az én időmben Legkedvesebb könyvem Fehér Klára Bezzeg az én időmben című regénye. A nyári szünidőben ol­vastam el, és nagyon lekötötte a figyelmemet. Ez a könyv egy tizenöt éves lányról szól, akit Katinak hívnak. Van két testvére, fiatalabbak nála, Mari és Zsófi. Kati nem szeret mosni, és ha elfogy a tiszta ruhája, a testvérei ruháit használja. Szegé­nyek, és a testvéreivel együtt használnak egy térké­pet. Szégyenli bevallani Bodának, a történelemta­nárnőnek, hogy nincs neki külön térképe. Boda szereti a lányt, és ad neki egy térképet. Kati szeret tanulni. Kitűnő tanuló. Legkedvesebb tanára Boda, aki mások szerint boszorkány, de ő nagyon szereti. Ha mások felelnek és nem tudnak valamelyik kér­désre válaszolni, Kati mindig kiegészíti őket. Egy napon a lányok elmennek szerepelni egy filmben. Őt kiküldi a filmrendező, mert na­gyon csúnyának találja, így történik, hogy meg­ismerkedik egy tizen­nyolc éves fiúval, akinek a neve Laci. A fiú elhívja másnapra moziba. Kati szívesen elfogadja a meg­hívást. Laci ezután min­denhol megvárja Katit. A lány szerelmes lesz a fi­úba. Egyik napon kihívja Boda felelni, persze ő semmit sem tud, mert nem figyelt oda, hanem Lacira gondol. A tanár­nő egy szép nagy egyest ír be a naplóba. Hogyan javítja ki Kati az egyest? Mit történik Lacival? Megtudod, ha elolvasod a könyvet. KULHANEK Andrea 6. : J. J. Zmaj iskola, Szabadka A kulai Petőfi brigád iskoladiákjai: Papacsek Orsolya és Bálit Csil­la egy korábbi Napsugár-találkozón Magyar Szó Míting. Vari Róbert 7. b Vük Karađžić iskola, Bajmok Csapda Ma is, mint eddig, forrón perzsel a nap. A kertben a növények levelei fonnyadoznak a szára­zságtól, már több mint egy hónapja nem láttak esőt. A madarak vígan csiripelnek a háztetőkön és a fák korhadt ágain. A déli gyorsvonat is vígan ro­bog a síneken. Az udvarunkból kopácsolás hallat­szik. Az öcsém kopácsol ilyen hangosan. Már a harmadik verébcsapdát csinálja a héten. - Tázi, kész a csapda! - kiáltja. Gyorsan hátra szaladok, hogy megtekintsem a harmadik alkotását. A nagyszerű csapda csak egy láda és egy bot, amelyen hosszú pecazsinór ékeskedik. A tesóm rátámasztotta a ládát a bot­ra, majd a láda alá egy tálat tett, amely teli volt vizes kenyérrel. Majd végül a pecazsinórt be­húzta a pincébe. A kutyával együtt én is beme­gyek a búvóhelyre. Tesóm becsukja az ajtót, és leül a lépcsőre. Én pedig az ablak előtt állok, és izgatottan figyeltek kifelé. Pufi pedig leül a vö­dör mellé. Végül megjelenik egy veréb a tetőn. Ott tollászkodott egy ideig, majd leszállt a föld­re. Mi meg, majd szétpukkadunk az örömtől. Az öcsém szorosan fogja a pecazsinórt, és már alig várja azt a pillanatot, hogy a veréb benne legyen a tálban, és ő elereszthesse a zsinórt. A veréb las­san ugrál a láda felé, de nem olyan bolond, hogy belemenjen a tálba. Egy darabig ott idétlenkedik a láda körül, majd elszáll. Ott ültünk bent a pincében egész délután, de sajnos hiába. Öcsémnek ez a csapdája sem vált be. Még több csapdát csinált, de egyikkel sem fogott verebet. FARAGÓ Anasztázia 8. a Ady Endre iskola, Kishegyes Az én apám Az én édesapám a legkedvesebb nekem. Né­meth Lászlónak hívják. A haja barna, a szeme olyan, mint az érett gesztenye. Azért szeretem, mert sokat segít nekem a ta­nulásban. Apu jószívű, mindenkin szeret segíte­ni. Földműves. Az állatokat nagyon kedveli, kü­lönösen a lovakat. Most is van három lovunk, és egy pónink az istállóban. Emlékszem, egy nap apu elment szántani, a szomszéd pedig tárcsázni. Ahogy apu a lovakat áthajtotta az úton, ideadta a gyeplőt, és átült a traktorba. Amikor valaki meglátta, azt mondta: - De jó apja lehet ennek a fiúnak! Amikor meg akarok valamit tudni, azt öröm­mel megmutatja. Néhány napja tanított meg fo­­gásolni. Azt még nem mondtam, hogy ha ötöst viszek haza, nagyon örül. Azért szeretem, mert segítőkész. Ő is szeret engem, mert sokat segítek neki. NÉMETH Zoltán 5.­­ Néphősök iskola, Csantavér Pénztelenségben élünk Ez a mi földünk, vagyis Jugoszlávia nemcsak háborúban, hanem pénztelenségben, éhségben él. A gyárak megálltak, a munkásoknak több mint a fele nem dolgozik Vajdaságban. Nincs fi­zetés. Ha a szülőknek 2-3 gyermekük van, na­gyon bajosan tudják őket iskoláztatni. Máshol az emberek nagyon jól megélnek még akkor is, amikor a családban csak maga az apa dolgozik. Egy fizetésből lehet venni autót, élelmet, meg még ruházkodásra is jut pénz. Az én szüleim nem dolgoznak, kényszerszabadságon vannak. A hónap elején sincs nagyon pénzünk, hát még a hónap végén. Nemsokára a boltokban a polcokon már kenyeret sem látunk majd. A fű­tésről ne is beszéljek! Mi bevezettük a gázt, de nem hiszem, hogy lesz gázfűtés, mert hát az em­bargó van hazánk fölött. Majd betakaródzunk paplannal, dumnával, már akinek van az is, és ki sem mozdulunk a házból. Nem lesz az, hogy ki­megyünk egy kicsit hólabdázni, csúszkálni, mert vizesek leszünk és nem lesz hol megszárítkoz­­nunk. Még be nem fejeződik ez a csúf háború, ez így lesz mindig. TAKÁCS Erika 8/6 Moša Pijade iskola, Kikinda 1992. október 23., péntek Alig várom már a holnapot, hogy végre szemtől szemben, személyesen is találkozzunk, beszélgethes­sek veletek, képviselőitekkel, hiszen a levelezés, ha jóleső is, nem az igazi. A meghívott iskolák közül csu­pán egy-kettő nem lehet jelen a találkozón, és sajná­lom nagyon, hogy többet nem hívhattunk meg, mi­vel „szegény az eklézsia”. Bízzunk azonban a jövő­ben! (Mi egyebet is tehetnénk.) Szóval remélem, el­készítettétek a magatok beszámolóját, s szóban vagy írásban elő is adjátok majd a találkozón. A becsei Pe­tőfi Sándor iskola diákjai és tanári kara Koncz Erzsé­bet vezetésével azt üzeni, nagy szeretettel vár ben­nünket a szép köszöntő műsoron kívül finom harap­­nivalóval is. A vendégköltők Pap József és Fehér Kál­mán lesznek, s rövid író-olvasó találkozót is rögtön­­zünk majd, ezenkívül pedig kiosztjuk a jutalomköny­veket a legszorgalmasabb iskoláknak. Levelet a következő iskoláktól kaptam a héten: becsei Zdravko Gložanski iskola: Ördög Angéla, Rajsli Mónika, Varga Attila, Halápi Borbála, Suta Anikó, Balog Erna, Mészáros Timea, Mendes Krisz­tián és Kúti Kornélia. Kulai Petőfi brigád iskola: Kocsis Krisztián, Papacsek Orsolya, Láng Kornélia, Holló Karolina, Dobosi Viktória, Molnár Mónika, Baranyi Viktor, Regécz Katarina és Molnár Irénke. Csantavéri Néphősök iskola: Gere Zsolt, Kecseno­­vics Konrád, Kuruc Arnold, Sáfrány Szuzanna, Tóth Bagi Csaba és Oravecz Andrea. Ezenkívül Mi­­kolinac Gyula Budiszava és Gedovics Viktória Sza­badka­­Wikikém, sajnálattal olvastam leveledet, hogy ezentúl nem biztos, hogy futja a családi költ­ségvetésből a Magyar Szó és a Jó Pajtás megvételé­re is, ezért el kell döntened, melyiket választod. Akárhogyan legyen is, én megértelek, s nem feled­hetem soha, milyen hűséges kis munkatársunk vol­tál. Kísérje szerencse további utadat!) Várom továbbra is leveleiteket, sok-sok szeretet­tel üdvözöllek benneteket: Zsuzsa A­­alapsi Uigár -találkozó védnöke a szabadkai MÁRTON AUTÓSZALON Kis őszi vers Földre hull a sárga falevél, erős szellő játszik vele, föl-fölkapja, sodorgatja. Ott van, ott száll, pereg, lebben, a kosárban az őszmeleggel. Fejed fölött, ha átlibeg, tudom, megdobban a szíved. TÓTH Mónika 7. a Zdravko Gložanski iskola, Becse IRODALMI ARCKÉPCSARNOK Kedves Könyvbarátok! Az a feladatotok, hogy a nyereményszelvényre felírjátok a két szerző teljes nevét, és egy levelező­lapra ragasztva beküldjétek a következő címre: NAPSUGÁR - MAGYAR SZÓ 21000 Novi Sad V. Mišiću. 1. Művének címe: 139. Szabadka monográfiája 140. Sejan, a kegyenc 139.1...............................1... 140. A..............................1. Több könyvbarát kérésére, akik összegyűjtötték az irodalmi arcképcsarnokunk fényképeit, közöljük az írók teljes nevét: 4. Fehér Ferenc, 42. Szűcs Imre, 43. Varga Szilveszter, 44. Beszédes István, 45. Kontra Ferenc, 46. Túri Gábor, 47. Szügyi Zoltán, 48. Sebők Zol­tán, 49. Bori Imre, 50. Bányai János, 51. Herceg János, 52. Brasnyó István, 53. Böndör Pál, 54. Tol­nai Ottó, 55. Végel László, 56. Juhász Erzsébet, 57. Baranyai Júlia, 58. Sáfrány Imre, 59. Komáromi József Sándor, 60. Lévai Endre, 61. Sörös Csáki Pi­roska, 62. Thomka Beáta, 63. Ladik Katalin, 64. Molnár Mária, 65. Dávid András, 66. Varga Zoltán, 67. Szirmai Károly, 68. Kolozsi Tibor, 69. Bada Ti­bor, 70. Kalapis Rókus, 69. Kossa János, 70. Laták István. (Folytatjuk) 139.

Next