Magyar Szó, 1992. november (49. évfolyam, 301-329. szám)
1992-11-02 / 302. szám
1992. november 2., hétfő Körvonalazódik a „nagy szerb állam” A szerb krajinák és a boszniai Szerb Köztársaság képviselőházai elfogadták az egyesülésről szóló deklarációt, s azt népszavazáson kívánják szentesíteni A krajinai Szerb Köztársaság és a boszniai Szerb Köztársaság képviselőházai szombati együttes ülésükön, amelyet Prijedorban tartottak meg, az állami egyesülés mellett szavaztak. Ezt az irányvételt a legrövidebb időn belül népszavazáson kívánják szentesíteni, az egyesülést pedig a krajinai Szerb Köztársaság védelmére vonatkozó ENSZ-terv leteltének időpontjára halasztják. Ezenkívül a két köztársaság közös politikai és állami céljairól szóló deklaráció alapvető álláspontja védelmi szövetséget kötni a két köztársaság szabadságának és integritásának védelme érdekében. E szerint az álláspont szerint az egyik tagköztársaság elleni támadást egyben a másik tagköztársaság elleni támadásként fogják fel. A deklarációval, amelyet a javasolt szöveghez viszonyítva jelentősen módosítottak, előirányozzák, hogy a jogrendszer a közös államban egységes legyen, és ugyanúgy az oktatásügyi program is az iskoláztatás minden szintjén. Hangsúlyozták a két képviselőház azon készségét, hogy szövetséget kössenek a külügy, tájékoztatás, kommunikáció, szállítás, művelődés, szociális és egészségvédelem, közgazdaság terén, valamint egyéb területeken. Külön rendezik a pénzügyi és hitelpolitikát, valamint a fizetésforgalmat. A deklarációban ismertetett célok valóra váltása érdekében közös szerveket hoznak létre, hasonló együttműködést kínálnak fel a többi szerb államnak is, és indítványozzák egy általános szerb közgyűlés összehívását, amelyen megvitatják a politikai, gazdasági, valamint más a szerb nép érdekét szolgáló kérdéseket. A vita során radikális követelések is elhangzottak, amelyek az azonnali egyesülést sürgették. Ezt szorgalmazták Zdravko Zecevic, Milan Matic, Rade Leskovac, dr. Milan Babic, Nedo Brđanin és más képviselők, mindaddig, amíg dr. Radovan Karadžić, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke nem lépett a szószékre. Dr. Karadžić a kis lépések politikáját szorgalmazta, amelynek végső célja az egyesülés lenne. (Tanjug) Herceg-Novi vizet kapott Herceg-Novi végre vizet kapott a Trebišnjica vízvezeték-hálózatból, miután a horvát fél számos intervenció után megnyitotta a Plat alagútban a szelepet, amelyet október 22-én minden előzetes bejelentés nélkül elzárt. A víz szombaton délután kezdett el folydogálni a csapokból, és a víznyomás percről percre növekedett. Éjfél körül a vízáramlás elérte a korábbi 60 százalékát. A szakemberek csak ezután végzik el a víz elemzését és a vízvezeték-hálózat tisztítását. (Tanjug) „Reggel van Amerikában!” volt a címe annak a gyengéden derűlátó videónak, amellyel George Bush elindította választási hadjáratát, de amelyből - minden szépsége ellenére - nem lett siker, mert a közönség nem érezte eléggé valóságosnak! Amerikában ősz van, nagyon is az, és mint minden negyedik őszön (204 éves történelmük során immár ötvenkettedszer), a világ legnagyobb demokráciájának polgárai el kell hogy döntsék, kire bízzák adódollárjaik százmilliárdjait. Ez az ősz azonban a többinél is melankolikusabb valahogy. A háború utáni legérdekesebb választási hadjárat után - egybehangzó vélemények szerint - soha nem volt ilyen nehéz a választás! George Bush, aki az öbölháborús győzelme után a legnagyobb népszerűségre tett szert, amit amerikai elnök valaha is élvezett (hónapokon keresztül 80 százalék felett volt az iránta mutatott rokonszenv, és egyszer elérte a felülmúlhatatlan 88-at is!), a legkönnyebbnek mutatkozó újraválasztási pozícióból a legmélyebbre süllyedt, és sokáig ott is maradt. Csak a kampány utolsó két hetében támadt fel „választási poraiból”, hogy szombaton már éles címek hirdessék: mindössze 1 százalék a ledolgozhatatlannak vélt hátránya demokrata párti ellenfelével szemben. Bill Clinton, az egyik legszegényebb szövetségi állam (Arkansas) fiatal, de máris 12 évet leszolgált kormányzója akkor került a jelölt pakliba, amikor pártja nagyágyúi sorra visszavonultak, mert nem láttak sem(Washingtoni tudósítónktól) milyen esélyt a hivatalban levő elnök legyőzésére. A második ligás demokrata kihívók között Clintont gyorsan élre állította a sajtó, de igazából senki sem hitte, hogy komoly ellenfele lehet a hidegháborút megnyerő vagy legalábbis győztesként befejező elnöknek. Botrányok sorozatát kiállva Clinton mégis megszerezte pártja teljes bizalmát, és a változás igéjét hirdetve egész nyáron és az ősz első heteiben a tömegek kegyeltje volt. Amikor már biztosra vették győzelmét, akkor ingott csak meg hatalmas fölénye - és ennek a pontos okát, úgy látszik, senki sem tudja Amerikában. Ross Perot, a szeszélyes milliárdos, aki egy tavaszi tévéműsorban jelentette be, hogy ha hívei nagyon akarják, akkor hajlandó elkölteni százmilliót saját pénzéből, hogy „lerója hazafias kötelességét”, és megpróbálja megmenteni Amerikát az adósságok és a költségvetési hiány nyűgétől. Mint sikeres üzletemberben, egyre többen kezdtek hinni benne, és a hatalmas önkéntes sereg elérte, hogy minden szövetségi államban petíció révén listára kerüljön, noha egyetlen pártgépezet sem áll mögötte. Amikor azonban a két nagy párt a nyáron beindította apparátusát, hogy hivatalosan is megerősített jelöltjeik győzelmét elősegítse, akkor Perot mintha megijedt volna a kampány piszkos oldalától, a kellemetlen kérdések megválaszolásától, a személyes múlt kíméletlen boncolásától, és kiugrott a versenyből. De csak azért, hogy egy hónappal a finis előtt visszatérjen - mindenki ámulatára, és - még nagyobb csodaként -újra elnyerje a megkérdezettek 20 százalékának bizalmát. Amerika azonban nincs megelégedve a fenti három férfiú közül egyikkel sem. Amerika a reagani színjátékok óta bölcsebbé vált, már nem dől be automatikusan a show-hivatal mutatványainak, megint kezébe akarja venni jövőjének irányítását, de még nem biztos, hogy tudja, hogyan is tehetné ezt meg. A szavazók listájára való feliratkozás tömegesebb volt, mint az elmúlt évtizedekben bármikor (ami elméletileg a demokrata jelöltnek kedvez, mert hagyományosan azok nem szavaznak, akiknek rosszabbul megy soruk), de az utolsó pillanatokban ingadozók száma is nagyobb, mint lenni szokott. Egy idős és sokat látott kommentátor, aki pályafutása kilencedik elnökválasztását dolgozta végig, azt mondta vasárnap, hogy „az amerikaiak bölcsebbek, de szomorúbbak, mint valaha”. A világ dolgaiba hatalmas gazdasági, politikai és katonai potenciállal beleszóló Egyesült Államok elnökválasztása minden más szavazásnál nagyobb nemzetközi jelentőséggel bír. De a világ csak lesheti, hogyan dönt Amerika. A volt Jugoszlávia területén élőknek az idén nyilván sokkal fontosabb, ki lesz az elnök Washingtonban, mint korábban bármikor. A balkáni háború visszhangja egész évben nem csitult el Amerikában, de huszadrendű kérdésként is alig volt jelen a választási kampány során. Bush a boszniai „ingovánnyal” magyarázta a be nem avatkozást, de Clinton sem kötelezte el magát nyilvánosan konkrét akciók mellett. Perot viszont kerek perec elutasítja, hogy a távoli polgárháború megállítása Amerika dolga lenne. Számunkra már csak az a - kései - tanulság, hogy a legbiztosabb, ha minden nép saját erejére, döntésére támaszkodik. A legrégibb demokrácia népe tudja ezt, mégis nehéz a választás. PURGER Tibor HOLNAP AZ USA-BAN De nehéz a választás! Egyéves, kimerítő, több száz millió dolláros kampány után a szavazók bölcsebbek és szomorúbbak, mint valaha Milošević sorsáról a választások döntenek Panić nyilatkozata egy japán lapnak Több ízben már kértem - én is, Cosic elnök is - Milosevictől, hogy a szankciók problémájának megoldása érdekében nyújtsa be lemondását. De mégis úgy vélem, hogy a szerb elnök sorsát a mostani választásoknak kell majd megoldaniuk. Ha ismét megválasztják, akkor az azt jelenti, hogy ez a nép akarata, mi pedig nem vagyunk diktátorok, hogy a hadsereg segítségével döntsük meg. A fentieket jelentette ki egyebek között Milan Panic kormányfő a Jomiuri Sinbun című japán újságnak adott interjújában. Kis-Jugoszlávia miniszterelnöke azt is elmondta: tanácsolta az ellenzéknek, hogy ne bojkottálja a választásokat Ugyanerre hívta fel a kosovói albánságot is. A boszniai kérdésről szólva megállapította, hogy a megoldás még igen távoli. „A békefolyamat csak a kezdet kezdetén van” - szögezte le Pálné lapinterjújában. Magyar Szó KOSOVO Elmarad a látványos iskolamegnyitó? A jelekből ítélve elmarad a látványos iskolamegnyitó a kosovometohijai albán tannyelvű általános iskolákban. Dr. Marinko Božović tartományi oktatásügyi titkár ugyanis megmagyarázta, hogy az albán tannyelvű oktatás nem kezdődhet meg hivatalosan mindaddig, amíg nem egyeztetik és fogadják el a tantervet és óratervet. Ez azt jelenti, hogy a programot, amely szerint az albán tanítók tanítanának, először egyeztetni kell a Szerb Köztársaságban érvényes egységes tantervvel. Az albánoknak meghagyták ugyan a lehetőséget, hogy javasolják a program módosítását, de ezt a szerbiai oktatásügyi szerveknek kell jóváhagyniuk. Az albán fél elveti a tartományi és szerbiai oktatásügyi hatóságok ilyen álláspontját, úgy vélve, hogy az albánoknak önállóan kell meghozniuk saját tantervüket. Eltérések tapasztalhatóak azokkal az adatokkal kapcsolatban is, amelyek azt mutatják, hány albán tannyelvű általános iskola nem működik a tartomány területén. Dr. Marinko Božović állítása szerint csak nyolc ilyen iskola van, tehát az albán tannyelvű iskolák 90 százalékában folyik a tanítás. Ezek szerint tehát szó sem lehet az albán tannyelvű általános iskolák tömeges megnyitásáról, hiszen nagy részükben már folyik a tanítás - mondta dr. Božović. Az albán fél ezzel szemben azt állítja, hogy legalább 40 albán tannyelvű általános iskolát zártak be. Mindenesetre a következő napokban kiderül, hatékony volt-e Milan Panic szövetségi kormányfő megbeszélése Ibrahim Rugovával, a Kosovói Demokratikus Szövetség elnökével. (Tanjug) Kinkel Kínában A nemzetközi kérdések és a kétoldalú kapcsolatok voltak napirenden a kínai-német külügyminiszteri tárgyalásokon. Minden jel szerint a két ország kapcsolata - mint fogalmaztak - a fejlődés új szakaszába érkezett, ami megállapításuk szerint nemcsak a két ország érdeket. (Tanjug) KOSZORÚZÁS, GYERTYAGYÚJTÁS Emlékezés az ártatlan áldozatokra Harmadízben emlékeztek meg tegnap déli fél tizenkettőkor Újvidéken, a Futaki úti temetőben a háború végén likvidált magyar áldozatokról. Előbb gyászszertartást tartott Tóth József egykor Újvidéken szolgáló katolikus plébános, aki alkalmi megemlékezésében arról szólt, hogy szeretetünkkel küzdjük le a gyűlöletet, amely oly sok ártatlan áldozat halálát okozta már. A szertartás után a megemlékezésen jelen levő belgrádi magyar és osztrák katonai attasé megkoszorúzta a háború katonai áldozatainak romos emlékét, majd ezután Béres Károly mondott rövid emlékbeszédet a 44-es áldozatok emlékére állított keresztnél, amelyen csupán ennyi volt olvasható: „1944-45 - Áldozatainknak - Harmadszor”. Ez utóbbi szó arra utal, hogy az idén harmadszor emlékezhettünk meg a 48 évvel ezelőtt kivégzettekről, de a két korábbi megemlékezés alkalmával elhelyezett emlékeztető kereszteket a temetői hatóságok eltüntették. Kanizsán... A kanizsai nagytemetőben tegnap a VMDK helyi szervezete megkoszorúzta az első világháborúban elesett kanizsai katonák közös sírkeresztjét. A keresztszentelőt követően a helybeli középiskola diákja, Mauer Gabriella elmondta Csépe Imre Ne félj című versét, beszédet pedig Koncz István, a VMDK vezetőségi tagja mondott. Emlékeztetett rá, hogy ez alkalomból egyaránt leróják kegyeletüket az 1848-as forradalom, az első és a második világháború halottainak, az 1944-es eseményekben áldozatul esettek Tisza-parton elkapart maradványainak s a ma dúló esztelen és értelmetlen testvérháború ártatlan áldozatainak ismeretlen és ismert emléke, jelölt és több százezernyi jeltelen sírja előtt. Szavai szerint akiket a mákonyos nagy „államálom” elvakít, azok előtt még a holtak sem szentek, s a kripták halottak is ellenségnek tekintik. Végül így szólt: „Nem tudom, hogy ebben a sírkertben jut-e még nekem hely, jut-e még egy halom, de én maradok! Maradni kell, nem megfutamodni! Szépapáink dédapáink, nagyapáink itt nyugszanak ebben a temetőkertben, itt ápoljuk sírhantjaikat... Nekünk nincs miért bűnhődnünk, nekünk nincs mit szégyellnünk, mi itt voltunk, itt vagyunk, s itt is maradunk...” (tg) Zentán... Tegnap délután Zentán, a felsővárosi temetőben mindenszentek és halottak napja alkalmából Nagy József esperes misézése után több száz polgár és magas rangú vendég jelenlétében megkoszorúzták és megszentelték az 1848-as magyar szabadságharc ártatlan áldozatainak a síremlékét. A VMDK körzeti szervezetének tagjai mellett az emlékművet megkoszorúzta a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségének a küldöttsége is, Simics Sándor nagykövet ideiglenes ügyvivő, Máthé Szabolcs ezredes, katonai és légügyi attasé, feleségeik és Bán János konzul. Az összegyűltek előtt Szloboda János mondott beszédet: - Súlyos időket élünk, s nem tudhatjuk, hogy az ártatlan áldozatok, a vértanúk sora betelt-e már, vagy utódainknak újabb neveket is fel kell vésniük egy majdan állítandó obeliszkre. Nehéz ma szólni, és nehéz hallgatni is. Ma, amikor minden békenyilatkozat ellenére sem lohad a háború tüze, sőt, a határaink közelében pusztító lángok már-már azzal fenyegetnek, hogy ide is átcsapnak. Nehéz ma szólni, de hallgatni még nehezebb, mert jól tudjuk, „vétkesek közt cinkos, aki néma”, s mi nem akarunk egy hitszegő, álnok, önös érdekekből a saját népének is vesztére törő hatalomnak a cinkosaivá válni - mondta többek között. Ezt követően Körmöci Petronella, Kormányos Gyöngyi és Domány Zoltán, a zentai színtársulat tagjai alkalmi műsort adtak. ger Moravicán... Ökumenikus istentisztelettel emlékeztek meg tegnap délután Moravicán, a református templomban az ártatlan áldozatokról. A megemlékező misét, illetve istentiszteletet Molnár András, a római katolikus egyház helybéli plébánosa és Kiss Antal, a református egyház esperese tartotta. A lelkipásztorok prédikációjukban a családot, az embereket, a közösséget és a világot összekötő és összetartó békéért szóltak és imádkoztak. Rendhagyóan, de szépen, a mai rockmuzsika két zeneszámát is hallhatták a hívők felvételről. Ezek Zámbó Jimmy előadásában a Világ lassan útra kész és Ave Maria. Az ökumenikus istentisztelet befejeztével a résztvevők koszorút, virágot helyeztek el, és gyertyát gyújtottak az első világháborúban és a második világháborúban elesettek emlékműveinél. Alkalmi versek is elhangzottak: Reményik Sándor A megtagadott eskü című versét Nagy Anna, az Eredj, ha tudsz címűt pedig Kucor Erzsébet szavalta. Cs. F. AKTUÁLIS 3 Az áldozatok többsége ártatlan volt (Folytatás az 1. oldalról) Persze arról nem volt szabad beszélni és írni, hogy mi történt 1944 őszén, s arról sem, hogy kik voltak a gaztettek felelősei és közvetlen elkövetői. Akik mégis megszólaltak, legtöbbször úgy magyarázták az eseményeket, hogy a bosszúállást - azok részéről, akik 1941-ben és 1942-ben elveszítették hozzátartozóikat - a partizán katonaság nem tudta megakadályozni. Tudjuk, hogy az ilyen visszaemlékezések minden szava arcátlan hazugság volt. - Ma már teljes bizonysággal megállapíthatjuk - mondta dr. Mészáros hogy a jugoszláviai magyarokat és a németeket abban az időben törvényen kívül helyezték, így kezdődött meg az esztelen öldöklés is, és a férfilakosság munkatáborokba való elhurcolása. A katonai hatóságok minden intézkedése csak a délszláv lakosság érdekében történt. A németeket megfosztották jugoszláv állampolgárságuktól, és a levegőben lógott, hogy a magyarság is hasonló elbánásban részesüljön. Hogy ez mégsem történt meg, az elsősorban külpolitikai tényezőknek köszönhető. A tömeges vérengzéseket ugyanis december elsején leállították, de kivégzések még ezután is voltak. A temerini kivégzések október végén kezdődtek, és 31 -én csúcsosodott a vérengzés. A temetőben több mint száz ártatlan áldozat nyugszik a tömegsírban. A pontos szám ismeretlen, mert egy részük nevét sohasem jegyezték be. A temerini nyugati temető bejáratánál levő tömegsír Vajdaságban az egyik legrendezettebb ilyen hely. G. B.