Magyar Szó, 1992. november (49. évfolyam, 301-329. szám)
1992-11-02 / 302. szám
4 BELPOLITIKA Értük - értünk Tengernyi őszi virág borította be temetőinket. Kegyeletünk virágait a „...ne kérdezd, kiért szól a harang... Érted szól...” gondolat jegyében helyezzük szeretteink sírhantjára. Hozzátesszük: értetek szól, akik kijátszottjai, elárultjai, áldozatai lettetek ennek a borzalmas, erkölcsien, kegyetlen, minden eddigieket felülmúló testvér- és polgárháborúnak. Mától november 8-áig az UNICEF is fegyvernyugvást kér. Csak egy hétre... A volt Jugoszlávia területén dúló háborúban a nem hivatalos adatok szerint több mint kétezer gyermek esett áldozatul, közel egymillió vált hontalanná, talált menedéket a volt köztársaságokban és a nagyvilágban. Felel-e azért valaha valaki, hogy ezektől a gyerekektől (és mindannyiunktól, akik átérezzük sorsukat) ellopták nyugalmukat, szülőföldjüket, otthonukat? Nem tudok nem gondolni azokra a kicsikre, tizenéves gyerekekre, akikkel egy németországi, északi-tengerparti kisvárosban egy családi ünnepségen találkoztam. A sokszínű kerti lampionok, léggömbök között kedvükre játszottak az apróságok. Önfeledtnek látszottak. Aztán történt valami. Egy repülőgép zúgására néhányan felsírtak, másokat remegés fogott el, a kisebbek görcsösen kapaszkodtak az anyjuk szoknyájába. Távolságban már több mint 2000 kilométerre voltak a háborútól. Lélekben még otthon... Ki tudja, meddig? Csak egy elhúzó repülő juttatta eszükbe az átélt borzalmakat, és mégis... Augusztus első napjaiban még egy döbbenetes képsor járta be a világot. Orvlövészek áldozata lett Szarajevóban a néhány hónapos Roki Sulejmanovic és a négyéves Vedrana Glavaš. Pontosan akkor, amikor autóbusszal próbálták kimenteni a városból a szörnyű boszniai háború legártatlanabbjait, a gyerekeket... Most az UNICEF azt kéri a hadban álló felektől, hogy legalább tegyék lehetővé a segély eljuttatását az éh- és fagyhalál markában levő gyerekeknek, a mintegy százezer darab téli ruhaneműt, a csaknem kétszázezer takarót, kétszáz tonnányi kekszet és egyéb nélkülözhetetlen élelmet és gyógyszert. Csak egy hét fegyvernyugvást kérnek... STANYÓ TÓTH Gizella ттттшш>тштштш1тхт1шшттшЛ Magyar Szó 1992. november 2., hétfő (Konföderációs hinta-palinta Noha még csak most íródik az új szövetségi adótörvény, nyilvánvaló az újabb konfrontálódás a szövetségi és a köztársasági kormány között - Szerbia májusig 52,4 milliárd dinárral könnyítette meg a szövetségi államkasszát, mondja dr. Tomislav Ž. Nikolić szövetségi kormány makrogazdaság-politikai programjának életbe lépését egy egész sor új törvény meghozatala feltételezi. Zabljakon a három nap alatt megírt alkotmány a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot egységes gazdasági térségként definiálja, ami szerint tehát a gazdaság irányítása, pontosabban a pénz- és adópolitika meghatározása a szövetségi szervekre hárul. A Jugoszláv Nemzeti Bankról szóló új törvény már elkészült, de a szövetségi parlament még mindig nem fogadta el. Az új szövetségi adórendszerről szóló törvények is íródnak, és már most nyilvánvaló a szövetségi és a köztársasági kormányok közötti újabb konfrontálódás. Szerbiának és Crna Gorának ugyanis a különféle adók címén bevasalt összegekről le kell mondania a szövetségi állam javára, s ha ezt nem akarnák megtenni, választ kell adniuk, hogy egységes föderációt vagy konföderációt óhajtanak-e. A köztársaságok a törvényes előírások szándékos megszegését a társadalomban előállt szociális helyzettel vagy a gazdasági zárlattal indokolják. A pénz- és adórendszer széthullása azonban jóval korábban kezdődött. Noha a szövetségi törvények hatályban voltak, a köztársaságok olyan rendeleteket hoztak, amelyekkel a köztársasági törvények a szövetségiek fölé kerekedtek. Hogy még ironikusabb legyen a dolog, akkor is volt szövetségi kormányunk, Pálné úr csak később foglalta el kormányelnöki posztját. Ezért kétszínűség másokat pénzügyi fegyelemre parancsolni, amikor az állam luba alatt tevékenykedik, és még azokat a határozatokat sem tartja tiszteletben, amelyeket a szerbiai képviselőház, természetesen a kormány javaslatára, hozott meg. Dr. Tomislav Ž. Nikolié, az újvidéki Jogi Kar docense pontos kimuta tást készített arról, hogy ki, mikor, milyen úton szegte meg a törvényeket. Tavaly például a föderáció bevétele 39,6 milliárd dinárral, azaz 78,5 százalékkal volt kisebb, mint 1990- ben. Erre azért került sor, mert a köztársaságok a vámadót és más szövetségi szintű járandóságot nem utalták át az államkasszába. A föderáció a hiányt fedezve pedig eladósodott a Nemzeti Banknál. A harmadik Jugoszlávia új alkotmányának meghozataláig az 1974-es alkotmány volt érvényben, de azt mindenki úgy értelmezte, ahogyan éppen megfelelt neki, azaz annyi pénzt sajátított ki, amennyire szüksége volt. Pálné kormánya ugyanebbe a csapdába esett. Mind a mai napig ugyanis a köztársaságok, megmásítva a föderáció pénzellátásáról szóló szövetségi törvényt, elkobozták a más pénzét, és így a föderáció bevétel nélkül maradt. Az idén a föderáció kizárólag az elsődleges pénzkibocsátásból fedezte költségeit, ami azt jelenti, hogy Szerbia és Crna Gora, amelyek az új Jugoszláviát hozták létre, faképnél hagyták a föderációt - fejtette ki dr. Tomislav Ž. Nikolic. MIBŐL FUTJA A FIZETÉSEKRE ÉS A NYUGDÍJAKRA? Az államkassza kiürítése miatt csakis a két köztársaság lehet a felelős. De magatartásukban van némi különbség. Crna Gora feltünteti jelentéseiben, hogy a föderáció pénzéből mennyit tulajdonított el, Szerbia azonban más bevételét sajátjaként tünteti föl. Szerbia időközben törvényerejű rendeletet hozott a Köztársasági Nemzeti Bankról szóló törvényre vonatkozóan, amellyel elrendeli a központi banknak, hogy a Jugoszláv Nemzeti Bankot megillető pénzt bocsássa forgalomba. Az első négy hónapra szóló különleges szövetségi forgalmi adót, vámadót is megtartotta magának, ami az összbevételének a 12 százalékát teszi ki. Ha ehhez még hozzáadjuk az alapvető forgalmi adót, akkor ez már 20 százalék. Szerbia májusig tehát 52,4 milliárd dinárral könnyítette meg a szövetségi államkasszát. A két köztársaság együttvéve pedig 55 milliárd dinárt sajátított ki. Szerbia a zárlatra hivatkozva kiegészítette a Köztársasági Nemzeti Bankról szóló módosított törvényt, amelynek értelmében a Jugoszláv Nemzeti Banktól kapott pénzt, amit a vállalatoknak kölcsön gyanánt folyósított, és az ez után járó kamatot nem utalta vissza a Jugoszláv Nemzeti Banknak, hanem ebből a pénzből fizette ki a legalacsonyabb kereseteket és a kényszerszabadságon levő munkások bérét. Májusig mintegy 200 millió dinár úszott el a fizetésekre, a második félévben ez az összeg feltehetően 1,6 milliárd dinár lesz. A szerbiai kormány nemcsak a köztársasági, hanem a Vajdasági és a Kosovói Nemzet Bankról szóló törvényt is módosította. Vajdaság 2,5 milliárd dinárt nem származtatott vissza a Jugoszláv Nemzeti Banknak, ezt az összeget pedig a nyugdíjak kifizetésére és a veszteséges vállalatok megsegítésére folyósították. VAJDASÁG 2,5 MILLIÁRD DINÁRT SAJÁTÍTOTT KI A Vajdasági Képviselőház küldöttei az 1991. szeptember 24-én megtartott ülésen, amikor Božović volt a tartományi kormányelnök, törvényellenes rendeletet fogadtak el. Mindebből világosan látszik, hogy dr. Radoman Božovićnak a tulajdonjogi transzformációról szóló modellje egyrészt törvényellenes, másrészt az inflációra épült. Božović kormánya ugyanis a nagyvállalatok konszolidációját a Jugoszláv Nemzeti Bank pénzén akarta végrehajtani. Egy csöppet sem jelentéktelen összegről van szó, mert 1991-ben a 2,5 milliárd dinár Vajdaság gazdasága akkumulációjának a 70 százalékát tette ki. Ha figyelembe vesszük, hogy a gazdaság felhalmozási eszköz címén 3713 millió dinárt valósított meg, ehhez az öszszeghez a magánvállalatok pedig még 514 millió dinárral járultak hozzá, akkor a kisajátított pénz a magánszektor akkumulációjának az ötszöröse - magyarázta dr. Tomislav A. Nikolic. Az inflációt ilyen körülmények között - amikor a szükségleteknek megfelelő mennyiségű pénzt nyomtatnak, amikor Szerbia államkincstára bevételének a 60 százalékát adóból töltik föl, a vállalatok többsége pedig leállt a termeléssel - lehetetlenség megállítani. Ezért nem is olyan irreális a köz■ gazdászok azon figyelmeztetése, hogy a dinárt mint fizetőeszközt hamarosan a pontok, jegyek váltják fel. A dinár ugyanis már most kiegyenlítődött a jegy értékével, mert túlnyomórészt nem a munka, valamilyen szolgáltatás vagy az árucsere eredménye, hanem a Toprider szüleménye. Az államkasszából pedig a krajinákat pénzelik, azaz a pénzen valutát vásárolnak, ezt pedig fegyvervásárlásra fordítják, bizonyos pártokat pénzelnek, egyes vállalatok külföldi adósságát törlesztik. Az egész társadalom tehát a Nemzeti Banktól függ. Mivel dr. Radoman Božović tudása igen hiányos a jegykorszakra vonatkozó pénzelési feltételeket illetően, érdemes föleleveníteni John Mainard Reayns szavait: „Minden kormány hosszú időn át képes hatalmát fenntartani a pénznyomtatással..., mert ily módon kézzelfogható anyagiakat biztosít magának, ugyanúgy valós értékhez jut, például megadóztatás révén. Ez elítélendő módszer, de be kell ismerni, hogy egy bizonyos ideig igen hatékony... Még a leggyengébb hatalom is sikerre viheti, különösen akkor, ha nincs más kiútja.” Dr. Ljubomir Madžar szerint az árak és a keresetek befagyasztása nem töri le az inflációt. A pénznyomtatás még egy ideig el fog tartani, és a jelenlegi politikai garnitúra sem tud egykönnyen lemondani. Parné kormánya, noha reményt sugall, ne ringassuk magunkat tévhitben, mert a gazdaság felélénkülése, az értéktelen pénz nyomtatásának a leállítása a háború megállításától és a zárlat feloldásától függ. De számolni kell még egy csöppet sem mellékes körülménnyel. Jelenleg két rendszer működik, az egyik az úgynevezett hadikommunizmus, a másik pedig a Pánné úr által bejelentett rendszer. Dr. Pavle Vasic professzor szerint ezért szövetségi és szerbiai relációban ismét időszerű a lenni vagy nem lenni kérdése. G. KÁNTOR Csilla Dr. Tomislav Ž. Nikolic Ráismertünk Szabadkára Amikor a városi státust kérelmező szabadkai polgárok Mária Terézia császárnőnek bemutatták a várost, egy öreg nénike egy marék babot öntvén az asztalra azt mondta: „A babrakás közepe a város, az ezt körülvevő babszemek a tanyák - és mindez együttvéve Szabadka.” Szabadka minden időben nyitva állt a változások előtt. Városi közvilágítást Párizs után kapott, vasútállomást már 1869-ben... Idővel vásárváros lett. Szabadka ma gazdag iparváros. A vállalkozó szellemű polgárok városa. Valaki Európa Pannon-szimbólumának nevezte. pannon bank rt. Ivan Goran Kovačić u. 3., Szabadka - Braća Đorđević üzletközpont Kqmr-tours EX-KOMPAS Rendkívül méltányos utazás - kombinált fizetési lehetőség JOHANNESBOURG Dél-Afrika Indulás november 18-án, 25-én és december 2-án repülőgép - szálloda - vízum 17 napos idegenforgalmi program | KOMP-TOURS, Újvidék, Mihajlo Pupin sugárút 15. ] Tel.: 611-299