Magyar Szó, 1992. november (49. évfolyam, 301-329. szám)

1992-11-02 / 302. szám

4 BELPOLITIKA Értük - értünk T­engernyi őszi virág borította be temetőinket. Kegyeletünk virágait a „...ne kérdezd, kiért szól a harang... Érted szól...” gondolat jegyében helyezzük szeretteink sírhantjára. Hozzátesszük: értetek szól, akik kiját­­szottjai, elárultjai, áldozatai lettetek ennek a borzalmas, erkölcsien, kegyet­len, minden eddigieket felülmúló testvér- és polgárháborúnak. Mától november 8-áig az UNICEF is fegyvernyugvást kér. Csak egy hétre... A volt Jugoszlávia területén dúló háborúban a nem hivatalos adatok szerint több mint kétezer gyermek esett áldozatul, közel egymillió vált hontalanná, talált menedéket a volt köztársaságokban és a nagyvilágban. Felel-e azért valaha valaki, hogy ezektől a gyerekektől (és mindannyiunk­tól, akik átérezzük sorsukat) ellopták nyugalmukat, szülőföldjüket, ottho­nukat? Nem tudok nem gondolni azokra a kicsikre, tizenéves gyerekekre, akikkel egy németországi, északi-tengerparti kisvárosban egy családi ün­nepségen találkoztam. A sokszínű kerti lampionok, léggömbök között ked­vükre játszottak az apróságok. Önfeledtnek látszottak. Aztán történt vala­mi. Egy repülőgép zúgására néhányan felsírtak, másokat remegés fogott el, a kisebbek görcsösen kapaszkodtak az anyjuk szoknyájába. Távolságban már több mint 2000 kilométerre voltak a háborútól. Lélekben még ott­hon... Ki tudja, meddig? Csak egy elhúzó repülő juttatta eszükbe az átélt borzalmakat, és mégis... Augusztus első napjaiban még egy döbbenetes képsor járta be a világot. Orvlövészek áldozata lett Szarajevóban a néhány hónapos Roki Sulejma­­novic és a négyéves Vedrana Glavaš. Pontosan akkor, amikor autóbusszal próbálták kimenteni a városból a szörnyű boszniai háború legártatlanabb­­jait, a gyerekeket... Most az UNICEF azt kéri a hadban álló felektől, hogy legalább tegyék lehetővé a segély eljuttatását az éh- és fagyhalál markában levő gyerekek­nek, a mintegy százezer darab téli ruhaneműt, a csaknem kétszázezer taka­rót, kétszáz tonnányi kekszet és egyéb nélkülözhetetlen élelmet és gyógy­szert. Csak egy hét fegyvernyugvást kérnek... STANYÓ TÓTH Gizella ттттшш>тштштш1тхт1шшттшЛ Magyar Szó 1992. november 2., hétfő (Kon­föderációs hinta-palinta Noha még csak most íródik az új szövetségi adótörvény, nyilvánvaló az újabb konfrontálódás a szövetségi és a köztársasági kormány között - Szerbia májusig 52,4 milliárd dinárral könnyítette meg a szövetségi államkasszát, mondja dr. Tomislav Ž. Nikolić szövetségi kormány makrogaz­daság-politikai programjának életbe lépését egy egész sor új tör­vény meghozatala feltételezi. Zablja­­kon a három nap alatt megírt alkot­mány a Jugoszláv Szövetségi Köztár­saságot egységes gazdasági térség­ként definiálja, ami szerint tehát a gazdaság irányítása, pontosabban a pénz- és adópolitika meghatározása a szövetségi szervekre hárul. A Jugo­szláv Nemzeti Bankról szóló új tör­vény már elkészült, de a szövetségi parlament még mindig nem fogadta el. Az új szövetségi adórendszerről szóló törvények is íródnak, és már most nyilvánvaló a szövetségi és a köztársasági kormányok közötti újabb konfrontálódás. Szerbiának és Crna Gorának ugyanis a különféle adók címén bevasalt összegekről le kell mondania a szövetségi állam ja­vára, s ha ezt nem akarnák megtenni, választ kell adniuk, hogy egységes fö­derációt vagy konföderációt óhajta­­nak-e. A köztársaságok a törvényes előí­rások szándékos megszegését a társa­dalomban előállt szociális helyzettel vagy a gazdasági zárlattal indokolják. A pénz- és adórendszer széthullása azonban jóval korábban kezdődött. Noha a szövetségi törvények hatály­ban voltak, a köztársaságok olyan rendeleteket hoztak, amelyekkel a köztársasági törvények a szövetségiek fölé kerekedtek. Hogy még ironiku­­sabb legyen a dolog, akkor is volt szö­vetségi kormányunk, Pálné úr csak később foglalta el kormányelnöki posztját. Ezért kétszínűség másokat pénzügyi fegyelemre parancsolni, amikor az állam luba alatt tevékeny­kedik, és még azokat a határozatokat sem tartja tiszteletben, amelyeket a szerbiai képviselőház, természetesen a kormány javaslatára, hozott meg. Dr. Tomislav Ž. Nikolié, az újvidé­ki Jogi Kar docense pontos kimuta­ tást készített arról, hogy ki, mikor, milyen úton szegte meg a törvénye­ket.­­ Tavaly például a föderáció bevé­tele 39,6 milliárd dinárral, azaz 78,5 százalékkal volt kisebb, mint 1990- ben. Erre azért került sor, mert a köztársaságok a vámadót és más szö­vetségi szintű járandóságot nem utal­ták át az államkasszába. A föderáció a hiányt fedezve pedig eladósodott a Nemzeti Banknál. A harmadik Jugo­szlávia új alkotmányának meghozata­láig az 1974-es alkotmány volt ér­vényben, de azt mindenki úgy értel­mezte, ahogyan éppen megfelelt ne­ki, azaz annyi pénzt sajátított ki, amennyire szüksége volt. Pálné kor­mánya ugyanebbe a csapdába esett. Mind a mai napig ugyanis a köztársa­ságok, megmásítva a föderáció pénz­ellátásáról szóló szövetségi törvényt, elkobozták a más pénzét, és így a fö­deráció bevétel nélkül maradt. Az idén a föderáció kizárólag az elsődle­ges pénzkibocsátásból fedezte költsé­geit, ami azt jelenti, hogy Szerbia és Crna Gora, amelyek az új Jugoszlávi­át hozták létre, faképnél hagyták a föderációt - fejtette ki dr. Tomislav Ž. Nikolic. MIBŐL FUTJA A FIZETÉSEKRE ÉS A NYUGDÍJAKRA? Az államkassza kiürítése miatt csak­is a két köztársaság lehet a felelős. De magatartásukban van némi különb­ség. Crna Gora feltünteti jelentései­ben, hogy a föderáció pénzéből mennyit tulajdonított el, Szerbia azonban más bevételét sajátjaként tünteti föl. Szerbia időközben törvény­­erejű rendeletet hozott a Köztársasá­gi Nemzeti Bankról szóló törvényre vonatkozóan, amellyel elrendeli a központi banknak, hogy a Jugoszláv Nemzeti Bankot megillető pénzt bo­csássa forgalomba. Az első négy hó­napra szóló különleges szövetségi forgalmi adót, vámadót is megtartot­ta magának, ami az összbevételének a 12 százalékát teszi ki. Ha ehhez még hozzáadjuk az alapvető forgalmi adót, akkor ez már 20 százalék. Szer­bia májusig tehát 52,4 milliárd dinár­ral könnyítette meg a szövetségi ál­lamkasszát. A két köztársaság együtt­véve pedig 55 milliárd dinárt sajátí­tott ki. Szerbia a zárlatra hivatkozva ki­egészítette a Köztársasági Nemzeti Bankról szóló módosított törvényt, amelynek értelmében a Jugoszláv Nemzeti Banktól kapott pénzt, amit a vállalatoknak kölcsön gyanánt folyó­sított, és az ez után járó kamatot nem utalta vissza a Jugoszláv Nemzeti Banknak, hanem ebből a pénzből fi­zette ki a legalacsonyabb kereseteket és a kényszerszabadságon levő mun­kások bérét. Májusig mintegy 200 millió dinár úszott el a fizetésekre, a második félévben ez az összeg felte­hetően 1,6 milliárd dinár lesz. A szer­biai kormány nemcsak a köztársasági, hanem a Vajdasági és a Kosovói Nemzet Bankról szóló törvényt is módosította. Vajdaság 2,5 milliárd dinárt nem származtatott vissza a Ju­goszláv Nemzeti Banknak, ezt az összeget pedig a nyugdíjak kifizetésé­re és a veszteséges vállalatok megse­gítésére folyósították. VAJDASÁG 2,5 MILLIÁRD DINÁRT SAJÁTÍTOTT KI­ ­ A Vajdasági Képviselőház kül­döttei az 1991. szeptember 24-én megtartott ülésen, amikor Božović volt a tartományi kormányelnök, tör­vényellenes rendeletet fogadtak el. Mindebből világosan látszik, hogy dr. Radoman Božovićnak a tulajdonjogi transzformációról szóló modellje egy­részt törvényellenes, másrészt az inf­lációra épült. Božović kormánya ugyanis a nagyvállalatok konszolidá­cióját a Jugoszláv Nemzeti Bank pén­zén akarta végrehajtani. Egy csöppet sem jelentéktelen összegről van szó, mert 1991-ben a 2,5 milliárd dinár Vajdaság gazdasága akkumulációjá­nak a 70 százalékát tette ki. Ha figye­lembe vesszük, hogy a gazdaság fel­halmozási eszköz címén 3713 millió dinárt valósított meg, ehhez az ösz­­szeghez a magánvállalatok pedig még 514 millió dinárral járultak hozzá, akkor a kisajátított pénz a magán­­szektor akkumulációjának az ötszörö­se - magyarázta dr. Tomislav A. Ni­kolic. Az inflációt ilyen körülmények kö­zött - amikor a szükségleteknek meg­felelő mennyiségű pénzt nyomtatnak, amikor Szerbia államkincstára bevé­telének a 60 százalékát adóból töltik föl, a vállalatok többsége pedig leállt a termeléssel - lehetetlenség megállí­tani. Ezért nem is olyan irreális a köz­­■ gazdászok azon figyelmeztetése, hogy a dinárt mint fizetőeszközt hamaro­san a pontok, jegyek váltják fel. A di­nár ugyanis már most kiegyenlítődött a jegy értékével, mert túlnyomórészt nem a munka, valamilyen szolgálta­tás vagy az árucsere eredménye, ha­nem a Toprider szüleménye. Az ál­lamkasszából pedig a krajinákat pén­zelik, azaz a pénzen valutát vásárol­nak, ezt pedig fegyvervásárlásra for­dítják, bizonyos pártokat pénzelnek, egyes vállalatok külföldi adósságát törlesztik. Az egész társadalom tehát a Nemzeti Banktól függ.­­ Mivel dr. Radoman Božović tudá­sa igen hiányos a jegykorszakra vonat­kozó pénzelési feltételeket illetően, ér­demes föleleveníteni John Mainard Reayns szavait: „Minden kormány hosszú időn át képes hatalmát fenntar­tani a pénznyomtatással..., mert ily módon kézzelfogható anyagiakat biz­tosít magának, ugyanúgy valós érték­hez jut, például megadóztatás révén. Ez elítélendő módszer, de be kell is­merni, hogy egy bizonyos ideig igen hatékony... Még a leggyengébb hata­lom is sikerre viheti, különösen akkor, ha nincs más kiútja.” Dr. Ljubomir Madžar szerint az árak és a keresetek befagyasztása nem töri le az inflációt. A pénznyom­tatás még egy ideig el fog tartani, és a jelenlegi politikai garnitúra sem tud egykönnyen lemondani. Parn­é kor­mánya, noha reményt sugall, ne rin­gassuk magunkat tévhitben, mert a gazdaság felélénkülése, az értéktelen pénz nyomtatásának a leállítása a há­ború megállításától és a zárlat feloldá­sától függ. De számolni kell még egy csöppet sem mellékes körülménnyel. Jelenleg két rendszer működik, az egyik az úgynevezett hadikommuniz­mus, a másik pedig a Pánné úr által bejelentett rendszer. Dr. Pavle Vasic professzor szerint ezért szövetségi és szerbiai relációban ismét időszerű a lenni vagy nem lenni kérdése. G. KÁNTOR Csilla Dr. Tomislav Ž. Nikolic Ráismertünk Szabadkára Amikor a városi státust kérelmező szabadkai polgárok Mária Terézia császárnőnek bemutatták a várost, egy öreg nénike egy marék babot öntvén az asztalra azt mondta: „A babrakás közepe a város, az ezt körülvevő babszemek a tanyák - és mindez együttvéve Szabadka.” Szabadka minden időben nyitva állt a változások előtt. Városi közvilágítást Párizs után kapott, vasútállomást már 1869-ben... Idővel vásárváros lett. Szabadka ma gazdag iparváros. A vállalkozó szellemű polgárok városa. Valaki Európa Pannon-szimbólumának nevezte. pannon bank rt. Ivan Goran Kovačić u. 3., Szabadka - Braća Đorđević üzletközpont Kqmr-tours EX-KOMPAS Rendkívül méltányos utazás - kombinált fizetési lehetőség JOHANNESBOURG Dél-Afrika Indulás november 18-án, 25-én és december 2-án repülőgép - szálloda - vízum 17 napos idegenforgalmi program | KOMP-TOURS, Újvidék, Mihajlo Pupin sugárút 15. ] Tel.: 611-299

Next