Magyar Szó, 1992. november (49. évfolyam, 301-329. szám)

1992-11-15 / 315. szám

1992. november 15., vasárnap szeretett fiunk ii MEGEMLÉKEZÉS MEGEMLÉKEZÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS KÖSZÖNETNYIL­VÁNÍTÁS GYÁSZJELENTÉS MEGEMLÉKEZÉS MEGEMLÉKEZÉS November 21-én lesz 10 éve, hogy itt hagyott bennün­ket szeretett édesanyánk, anyósunk, nagymamánk és dédmamánk Ez úton mondunk köszö­netet mindazoknak a roko­noknak, szomszédoknak és ismerősöknek, akik szeretett testvérünket utolsó útjára el­kísérték Fájdalomtól megtört szív­vel jelentjük, hogy 1992. X. 22-én, rövid, súlyos betegség után elhunyt szeretett jó fér­jem, édesapám Fájó szívvel jelentjük ro­konainknak, a szomszédok­nak és ismerősöknek, hogy 6 hónapja annak a fájó nap­nak, amikor a halál elragad­ta drága jó szívű édesanyám Oszt­rugónál* Mária (1982-1992) Lelki üdvéért 1992. XI. 21- én, 7.30 órakor gyászmisét szolgáltatunk a palicsi temp­lomban. Palics, 1992. XI. 15. Gyászoló szerettei MEGEMLÉKEZÉS November 18-án lesz egy éve, hogy a hideg sír fedi azt, akit nagyon szerettünk, drá­ga jó férjemet, édesapámat, apósomat és a nagyi alól Fehér János nyugdíjast A te szíved nem fáj többé, csak a miénk sír mindörökké, a sors oly mostoha, szeretni megtanít, de feledni soha. A mi szívfájdalmunk csak ak­kor szűnik meg, ha újra ta­lálkozunk. Temerin, 1992. XI. 15. Gyászoló család: felesé­ge, Borbála, leánya, Irénke, veje, Róbert és unokája, Balázska MEGEMLÉKEZÉS November 18-án lesz szo­morú két éve, hogy nincs töb­bé közöttünk az, akit nagyon szerettünk Molnár László Az ő szíve pihen, a miénk vérzik, mert a fájdalmat csak a földiek érzik. Kispiac, 1992. XI. 15. Szerettei MEGEMLÉKEZÉS Fájdalomtól megtört szív­vel jelentjük, hogy azt, akit mindannyian nagyon szeret­tünk ifj­ Csurgó Károly 1992. X. 12-én 34 éves korá­ban búcsúszó nélkül elragad­ta a kegyetlen halál. A mun­kád végzésére mentél el. Nem gondolva, hogy soha többé nem térsz vissza. Megállt egy áldott szív, ki élni vágyott, tele reménnyel és boldog jö­vővel, ami minden romba dőlt. Maradt a nagy bánat, egy virágos sírhalom, sze­münkben könny, szívünkben­­ örök fájdalom. Gyászolja unokaöccse, Laci, ángya, Gizi, uno­katestvérei. Renáta­ At­tila és Karcsi Kovács Zoltánra (1990. XI. 15.- 1992. XL 15.) Újvidék, 1992. XI. 15. Szerettei KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Fájdalommal megtört szív­vel mondunk köszönetet mindazoknak, akik drága, jó feleségemet, édesanyánkat, anyósunkat és édes mami­­kánkat Nagy Abonyi Honát (1932-1992) elkísérték utolsó útjára, sír­jára koszorút és virágot he­lyeztek, valamint részvét­nyilvánításukkal fájdalmun­kon enyhíteni igyekeztek. Köszönetet mondunk a roko­noknak, jó barátoknak, szomszédoknak és mind­azoknak, akik a nehéz per­cekben mellettünk álltak. Köszönet a hajdújárási plé­bános úrnak, és a kántomé­­nek a szép búcsúztatásért. Köszönet mindazoknak, akik életében ismerték, tisztelték és szerették. Munka és küzdelem volt az élete, legyen könnyű a pihe­nése. Szerető szívünkben örökké élni fog. Hajdújárás, 1992. XI. 15. A gyászoló család MEGEMLÉKEZÉS November 5-én múlt egy éve, hogy örökre elment tő­lünk az, akit nagyon szeret­tünk Toldi István Egy sír drága lakója vagy, mégis itt vagy velünk,­­mert nem Te haltál meg, csak a tested pihen. Kanizsa, 1992. XI. 15. Szerettei VÉG­SŐ BÚCSÚ Fájó szívvel búcsúzunk szeretett testvérünktől, aki hosszú, súlyos betegség után, 1992. X. 31-én, 44 éves korá­ban elhunyt Bábinszki Ferenc Távozásával mély szomo­rúságot és fájdalmas emléket hagyott­jóságát és szeretetét- amíg élünk nem feledjük, örökre szívünkbe zárjuk. Gyászoló testvérei, csa­ládjaikkal Dobó János nyug. borbély mester (1915-1992) Kanizsa, 1992. XI. 15. A gyászoló család GYÁSZJELENTÉS Szomorú és fájó szívvel je­lentjük, hogy szeretett fele­ségem, édesanyánk, anyó­sunk és nagymamánk 1992. X. 24-én elhunyt Kormos (Andróczki) Julianna (1919-1992) „Csak egy lénnyel van [kevesebb Mint tegnap volt, S nekünk úgy tűnik: Az egész­­világ kihalt. Itt állunk ahol rajtad a sír­­halma kél. Messzebb vagy mégis a világ (legvéginél..." Köszönet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérték. Kishegyes, 1992. XI. 15. A gyászoló család KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mély fájdalommal jelen­tem, hogy szeret»"!! férjem Harangozó Lajos bognár (1926-1992) hirtelen elhunyt. Köszönetet mondok mindazoknak, akik fájdalmamban osztoztak. Feketics, 1992. XI. 15. Bánatos, gyászoló felesége KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton mondunk hálás kö­szönetet mindazoknak a ro­konoknak, szomszédoknak, ismerősöknek, akik szeretett, jó édesapám, apósom, nagy­apám Oláh József (1927-1992) temetésén megjelentek, ko­szorú- és világadományuk­­kal és részvétnyilvánításuk­­kal mély fájdalmunkon eny­híteni igyekeztek. Külön kö­szönetet mondunk az orvo­soknak, ápolóknak, gondo­zóknak és szomszédoknak odaadó segítségükért. Emlékét megőrizzük. Horgos, 1992. XL 15. A gyászoló család Fehér Ferenc (1950-1992) Ezúton mondunk hálás kö­szönetet a testvéreknek, ro­konoknak, szomszédoknak, barátoknak, munkatársak­nak, a Potisje munkaszerve­zetnek, Bori óvónéninek, dr. Lehoczki Annamária kezelő­orvosának az önzetlen segít­ségért, és hogy a nehéz órák­ban mellettünk voltak. Kö­szönet a világadományokért, részvétnyilvánításokért, és hogy szeretett halottunkat utolsó útjára elkísérték. Ada, 1992. XI. 15. Gyászoló felesége, Ró­zsa és kisfia. Érik M­EG EM­L­­ÉKE/ÉS Rom­hányi Erzsébet (1898-1991) November 18-án lesz egy éve, hogy az örök hazába tá­vozott, de amíg élünk, emlé­ke szívünkben élni fog. Csóka, 1992. XI. 15. Szerettei MEGEMLÉKEZÉS November 18-án lesz há­rom éve annak a felejthetet­len napnak, hogy drága, jó férjem, édesapánk, apósunk és nagyapánk Győre István (1931-1989) örökre itt hagyott bennün­ket. Pihen a hű szív, mely ér­tünk dobogott, és a szorgos kéz, mely értünk oly sokat dolgozott. Emlékét szívünken őriz­zük. Utrine. 1992. XI. 15. Szerettei MEGEMLÉKEZÉS Egy szomorú év múlt el az­óta, hogy Vida Daróci Júlia nyug. újságíró nincs közöttünk. Emlékét örökre megőriz­zük. Újvidék, 1992 XI. 15. Gyászoló család Vörös (Németh) Rozália (1910-1992) 82 éves korában kísértük utolsó útjára a szenttamási római katolikus temetőben és ott helyeztük örök nyuga­lomra. Emlékét örökké őrzi gyászoló leánya, Rozika MEGEMLÉKEZÉS Hat hónapja, hogy elvesz­tettük azt, akit nagyon sze­rettünk Tasi Balázst (1917-1992) Magyarcsernye, 1992. XI. 15. Örökké gyászoló szeret­tei: felesége, fia, menye, két lánya, két veje, uno­kái, unokaveje és két dédunokája MEGEMLÉKEZÉS November 12-én volt egy szomorú éve, hogy itt hagyott bennünket az, akit nagyon szerettünk Varga Mihály Az ő szíve pihen, a miénk vérzik, mert a fájdalmat csak a földiek érzik. Zenta, 1992. XI. 15. Szerettei MEGEMLÉKEZÉS Szomorú egy éve, hogy ke­gyetlen módon elvesztettük azt, akit nagyon szerettünk, a drága, jó édesapát, férjet, sógort, vejünket Mészáros József (1959-1991) „Remény, remény, mért vagy­­te szép virág? Téged nekünk az ég miért is rád? Azért-e csak? Hogy hervadandó kelyhed l­égy­en, hová csalódás éjjelében szemünk harmatjai [hulljanak...­" Gunaras, 1992. XI. 15. Gyászoló felesége, le­ánya, sógora, sógornője és fiuk, apósa és anyósa Varga Mihályt Megkínzott fáradt teste, dermedt földbe hullott, ma­radt a nagy bánat, egy virá­gos sírhalom. Szememben könny és az örök fájdalom. Zenta, 1992. XL 15. Nóra MEGEMLÉKEZÉS November 10-én múlt egy éve, hogy búcsúszó nélkül tá­vozott közülünk Menda László (1961-1991) Gyógyíthatatlan a seb, amit a sors mért ránk."Állunk a sírodnál, könnyes szemmel, némán, nincs kinek elmon­dani, hiányod mennyire fáj. Emlékét örökre megőriz­zük. Zenta, 1992. XI.15. Gyászolja édesanyja, édesapja és nővére csa­ládjával MEGEMLÉKEZÉS Szeptember 27-én hagyott itt bennünket Nagy Tibor (1961-1992) Megállt egy szív, ki élni vá­gyott, tele reménnyel és bol­dog jövővel, de a tragikus ha­lál mindent összetépett, ma­radt egy néma sírhalom, sze­münkben a könny, szívünk­ben a gyász, a riadalom és a szörnyű fájdalom. Gunaras, 1992. XI. 15. Édesapja, felesége és kisfia, Gergő KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mély fájdalommal jelent­jük, hogy drága jó feleségem, édesanyánk, anyósunk, nagymamánk szerető szíve hirtelen megszűnt dobogni és dolgos keze örökre megpi­hent Barsi (Jáger) Mária (1931-1992) Köszönet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérték, sírját virággal, koszorúval borították, és mély fájdal­munkban velünk voltak. Amíg élt, szerettük, amíg élünk, soha nem feledjük. Topolya, 1992. XI 15. Gyászoló család Radek Győzőre (1987-1992) Öt éve, hogy itt hagytál bennünket. Az idő múlik, de a fájda­lom és az üresség marad. Péteriévé. 1992. XI. 15. Szeretteid KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Fájdalommal jelentjük, hogy szeretett édesanyánk, nagyanyánk, dédanyánk és testvérünk Szabó (Cinege) Erzsébet (1902-1992) elhunyt. Köszönet mindazoknak, akik segítségünkre voltak, és utolsó útjára elkísérték. Emlékét szeretettel és ke­gyelettel őrizzük. Becse, 1992. XI. 15. A gyászoló család MEGEMLÉKEZÉS November 14-én múlt hat szomorú hónapja, hogy a M­H-ban egy gyilkos kéz ál­dozata lett szeretett fiunk, bátyám, unokám Piri Géza (1973-1992) Megállt egy áldott szív, mely [élni vágyott, tele reménnyel és boldog [jövővel. De az élet tavaszán­ [elragadta tőlünk a halál. A temető felől jövő kósza szél, [mosolyát hozza felénk, és meg nem valósult álmairól [beszél. Számunkra nem maradt más,­­csak egy virágos sírhalom. Szemünkben könny. Szívünkben örök bánat és a fájdalom? Köszönet mindazoknak, akik megemlékeznek róla. Gyászoló édesanyja, ne­velőapja, húga, Gabri­ella, nagyanyja és a csa­lád többi tagja MEGEMLÉKEZÉS Fájdalomtól megtört szív­vel emlékezem rád, szeretett bátyám! Piri Gi­il (1973-1992) Talán holdfény, talán csillag. Talán napsugár vagy az égen. Mindig hazavárlak téged. Mint valaha régen. Állok sírodnál, könnyes­­szemmel némán Nincs kinek elmondani hogy hiányod mennyire fáj! Verbíca. 1992. XI. 15. Fájó szívű, soha nem feledő húgod. Gabriella November 12-én múlt egy szomorú éve, hogy elvesztet­tem drága, jó nevelő apámat Fájó szívvel emlékezünk Magyar Szó 25

Next