Magyar Szó, 1992. november (49. évfolyam, 301-329. szám)
1992-11-20 / 320. szám
1992. november 20., péntek Nemzetközi színtéren is helytállnak Elmondja Szabó László, a csókai Móra Ferenc Művelődési Egyesület elnöke A csókai Móra Ferenc Művelődési Egyesület immár huszonkét éves, túl van a gyermekbetegségeken, de ahogy „tipegős” korában sem volt, most sincs rózsás helyzetben, állandóan az ellen kell úsznia, de legalább megedződött, túltette magát számos nehézségen, a pénztelenségen, ami azonban továbbra is kísérti. Szabó László már hosszabb ideje áll az egyesület élén, megkértük, hogy szóljon néhány szót az eredményekről és a nehézségekről. Az idei év előrelépést jelent a számunkra, végre sikerült megvalósítanunk régi vágyunkat. Monostoron megszerveztük a néptánctábort, amely tíz napig tartott, mintegy hatvan táncos vett részt a tartalmas munkában. Külön öröm a számomra, hogy egyesületünk táncosai mellett debelyacsai, moravicai, pacséri és szabadkai részvevői is voltak a néptánctábornak. A délelőtti főfoglalkozás nyolc órakor kezdődött, amikor Nagy Albert, a Szeged Táncegyüttes vezető koreográfusa a lőrincrévi táncokat tanította be a gyakorlottabb csoportokkal, ugyanakkor a kezdőkkel Z. Nagy Diana dél-alföldi táncokat gyakorolt. Az említett két koreográfus segítségére volt Farkas Ildikó, a Móra Ferenc ME tánccsoportjának vezetője, aki koordinálta a munkát, nagyon ügyelt arra, hogy senki se maradjon veszteg. A tánctanulás a déli harangszóig tartott, a folytatására pedig 16 és 19 óra között került sor. Vacsora után a tízórai takaródéig szabad foglalkozást tartottunk, épp úgy, mint ebéd után is. Az említett időszakban a gyerekek megismerkedhettek a fazekassággal Vrábel János irányításával, de zenélhettek, fölfrissülhettek, nyalánkodhattak és barátkozhattak. Nagyon barátságos volt a viszony, amit a táborozás különösen jelentős hozadékának tartok. Különösen a vacsora utáni szabad időt igyekeztünk célszerű tartalommal kitölteni, pl. népzenei műsorokat szerveztünk, megjelent körünkben Bodor Anikó muzikológus meg Varga Attila tanár úr, és így a mi vidékünk népdalai mellett moldvai csángó dalokat is tanulhattak. Terepjárásra, a környezet jellegzetességeinek a számbavételére is sor került. Említést érdemel, hogy a lakosság kezdetben megdöbbent a sok sátor láttán, de amikor fölcsendült a dal, s a gyerekek ropni kezdték a „darudöbögőt”, rajongva vettek körül bennünket. Természetesen mi sem bántuk meg, hogy a község legkisebb falvára, Monostorra esett a választásunk, kellő feltételeket biztosítottak ugyanis a számunkra. Rendelkezésünkre bocsátották az egykori iskola épületét, udvarát, a bolt mögötti teret, sőt csaknem az egész falut. Jól megfértünk egymással, és alig várjuk, hogy ismét ott lehessünk. Még egyszer köszönetet szeretnék mondani Kovács Attilának, a falu mindenesének és mindazoknak a személyeknek, vállalatoknak (feketetói, csókái, pádéi és zentai vállalatok jóvoltából jött létre ugyanis ez a tábor), akik támogattak bennünket, s hiszem, hogy a jövőben is megértésre találunk náluk, mert jelen körülményeink között, nélkülözhetetlen a segítségük. Márpedig az ilyen igyekezet, teljesítmény nem maradhat folytatás nélkül, ezért jövőre még szélesebb körű táborozást tervezünk. Úgy látszik, hogy a jóhírünk megelőz bennünket. November elején Vajdaságot mi képviseltük a szegedi Jótékonysági Nemzetközi Gálafesztiválon, amelynek Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke volt a védnöke. Nagy élmény volt táncosaink számára a találkozás az ottani közönséggel meg táncosokkal, valamint az erdélyi, kárpátaljai, osztrák, német stb. táncosokkal együtt föllépni. Nemzetközi színtéren is megálljuk a helyünket, s közben kinőttük a helyiségünket, a klubot valóban átengedhetnénk a könyvtárnak, amennyiben kapnánk egy nagyobb termet, ahol többféle tevékenységet is kifejthetnénk, mert ez az egyesület nem rekedhet meg a népi táncnál, művelődési tribünre, képzőművészetre, irodalmi csoportra stb. is szükség van. (Jó képességű versmondóinkra még emlékszik a közönség.) A mai komor időkben szükség van ezekre a táncos, zenés oázisokra, ennek jegyében hamarosan színvonalas rendezvénnyel kedveskedünk a közönségünknek. A napokban ugyanis ellátogat hozzánk a Szeged Táncegyüttes, a magyar néptánc legjavát mutatják majd be, feltehetően telt ház előtt. De azért mi sem maradunk az árnyékukban... tehetséges táncosaink vannak, amint már mondtam is... Sivatagosodó életünkben nagyon hiányoznak az ünnepek, nos, mi hamarosan megkezdjük egy színes, látványos karácsonyi műsornak az elkészítését, amit nemcsak Csókán, hanem más helységekben is be akarunk mutatni. MA ESTE A BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI EGYETEMEN Ismerkedés Franciaországgal A jugoszláv-francia kulturális együttműködéssel foglalkozó társaság ma este a bölcsészettudományi egyetem első emeletén folytatja azt a ciklust, amelynek célja Franciaország megismerése beszélgetéssel és videovetítéssel. A belépés díjtalan. ÚJVIDÉKEN A békéscsabai Jókai Színház vendégszereplése November 30-án az újvidéki Szerb Nemzeti Színház kistermében vendégszerepel a békéscsabai Jókai Színház. A társulat Sütő András Szuzai mennyegző című előadását viszi színre. Az előadás kezdete 19 óra. Jegyek az Újvidéki Színház pénztáránál válthatók 1000 dináros áron. IN MEMÓRIÁM Đorđe Fišer (1933-1992) Tegnap Újvidéken elhunyt Đorđe Fišer. Humorista, gyermekíró, szerkesztő és munkatárs, az utóbbi időkben - közéleti szereplést vállalva - békeharcos volt. Az ötvenes évek derekán került az Újvidéki Rádióhoz, a magyar nyelvű Vidám műsor munkatársa volt. Humoreszkjeit, rövid jeleneteit többen ültették át magyarra, közöttük egyik állandó fordítója, a nemrégiben elhunyt neves humorista, Pintér Lajos. Intenzíven dolgozott, írt, szerkesztett, s a humoros műfajok művelése mellett a gyermek-, valamint mesehangjátékok írójaként is sikeresnek mondhatta magát. Gyermekeknek írt hangjátékai közül többet magyar fordításban is sugároztak, ezek közül a Sajtos Milu és az egerek című gyermekhangjáték az ohridi országos fesztiválon forgatókönyvéért első díjat kapott. Dolgozott a Belgrádi Rádió vidámest-szerkesztősége számára is. Az egyik legeminensebb vajdasági humorista volt, műveit szlovén és macedón nyelvre is fordították, az Újvidéki Rádió magyar fordítóinak révén a Magyar Rádióba is elkerült néhány humoreszkje. Nyugtalan, örökmozgó egyénisége miatt gyakran változtatta munkakörét, a rádióban a Vidám műsor szerkesztőségéből a hirdetési osztályra ment át, majd az Újvidéki Televízió szórakoztató műsorainak szerkesztője lett. Show-műsorok, szórakoztató zenés adások szerkesztője, szövegkönyvírója, műsorvezetője volt, emellett a lapokban is rendszeresen publikált: a Dnevniktől a Ježen keresztül a Sremske novinéig és a Nezavisni Indexig. Fáradhatatlan volt, hosszú éve tartó súlyos betegsége ellenére, szinte élete utolsó percéig. Több kötete, aforizma-gyűjteménye jelent meg. Nemrégiben az Újvidéken megtartott béketüntetésen és - hangversenyen szólt a részvevőkhöz. Szellemes felszólalásában arról vallott, hogy a vajdasági emberek sorsa egybefonódott, itt mindenki, minden igazi vajdasági együtt él, lélegzik, dolgozik, nemzeti, vallási hovatartozásától függetlenül. A föld, a táj, az évszázados együttélés kis csodájaként. Felszólalását fergeteges taps fogadta, a részvevők így köszönték meg neki, hogy hiszi és hirdeti mindannyiunk igaz emberségét. Magyar Szó MŰVELŐDÉS 11 VILÁGPOSTA-KEZBESITOK Újvidékre érkezik a küldeményművészeti hálózat két világutazója Személyesen kézbesíti a legfantasztikusabb művészeti küldeményeket a mindeni (Németország) Angela Pahler és Peter Küstermann, akik a Német Posta egyenruhájában utazták be Oroszország, Kína, Ausztrália, a Fülöp-szigetek és Amerika művészeti központjait. Most zajló európai turnéjuk ennek az egyedülálló vállalkozásnak a zárószakaszához érkezett: 19-én Belgrádban, 20-án pedig Újvidéken tartanak diavetítéssel egybekötött útibeszámolót. A két világpostás magánkezdeményezésből indult útnak annak az egyre elterjedtebb törekvésnek a szellemében, hogy a világ különböző nemzetiségű alkotói személyesen is megismerkedjenek egymással. A „művészeti turizmus” fogalmát 1986-ban a svájci Hans R. Fricker honosította meg, s a tevékenységnek ez a formája azóta egyre népszerűbb. Az utazó küldeményművészek a már idézett esztendőben nyolcvan találkozót hoztak tető alá, mintegy ötszáz részvevővel. Az újvidéki művészetkedvelők számára a Putnik vajda utcai Most (Híd) Galériában nyílik alkalom a személyes találkozásra ma este 7 órakor. A közszemlére kerülő Szuperóriás Globális Falu Kollázs a helyszínen továbbépíthető, bárki hozzáadhatja a maga szerény kreációját. S művészi levelet is küldhet a távolba, díjmentesen, diszkrécióval, a szeretet üzenetével. Sz. B. Hogy az anyanyelv valóban anyanyelv legyen Megválasztották a diáksegélyező egyesület kezdeményezőbizottságát - Célja a diákok anyagi segélyezése és az anyanyelvű alkotás szorgalmazása Az elmúlt hét végén rendhagyónak is mondható összejövetelt tartottak a kikindai Egység Művelődési Egyesületben. Annak nevezhető, hiszen ki tudja, mikor tartottak Bánátnak ezen a részén olyan gyűlést, amelyen a magyar nyelv ápolásán volt a hangsúly. A gyűlést Balázs János, az Egység elnöke hívta össze, amelyen a község magyar ajkú pedagógusain kívül részt vett Nagy Margit, az Újvidéki Rádió Gyermekrádió szerkeszője és Uglár Fazekas Katalin, tartományi tanfelügyelő. - Sajnos nagyon sok vajdasági településen rosszul beszélik a magyar nyelvet, még ott is, ahol magyar tannyelvű az általános iskola. Mi azzal a céllal jöttünk Kikindára, hogy itt is megalakítsuk a Diáksegélyező Egyesületet. Célja a diákok segélyezése és az anyanyelven történő alkotás szorgalmazása. Örülök annak, hogy az Egység támogatja tervünket, és helyiséget biztosít ennek a tevékenységnek. Az volna a tervünk, hogy a gyerekeket, függetlenül attól, hogy magyar tagozatra járnak-e vagy sem, összegyűjtsük, és érdekes foglalkozásokat szervezzünk számukra - mondta Nagy Margit, aki egyben az újvidéki Diáksegélyező Egyesület elnöke is. Azt hiszem, olyan időket élünk, hogy végképp tennünk kell valamit azért, hogy megmaradjunk magyarnak - emelte ki a Gyermekrádió szerkesztője. - Ez nem azt jelenti, hogy másoktól elfordulunk, hogy gyűlölködünk, hanem önmagunk becsülése által emberibbekké válunk. Nem kell szégyellnünk, hogy magyarok vagyunk, hanem büszkén kell vallanunk, éppen úgy, mint ahogyan azt más nemzetek fiai teszik. - Az anyanyelv ápolása nemcsak az óvónők, az osztálytanítók és a magyar tanárok feladata, hanem minden magyar ajkú pedagógust kötelez - mondta Uglár Fazekas Katalin. - Sajnos mind több az olyan szülő, aki nem anyanyelvű tagozatra íratja gyermekét. Nem látja be azt, hogy gyermeke anyanyelvén tudja magát a legjobban kifejezni. Legyünk tisztában azzal: amennyire mi becsüljük anyanyelvünket, olyan mértékben becsülnek bennünket mások. Anyanyelvünk használatát a társadalom is lehetővé teszi. Akkor miért élünk ezzel a lehetőséggel ilyen kevesen?! „ A közel háromórás vita után a jelenlevők támogatták az újvidékiek kezdeményezését, és kezdeményezőbizottságot választottak, amely a napokban az egyesület alapszabálya alapján összehívja a Diáksegélyező Egyesület kikindai alapító közgyűlését. Abban is megegyeztek, hogy az újvidéki egyesület alosztályaként fognak tevékenykedni. Vállalták a pedagógusok azt is, hogy a magyar nyelv ápolása érdekében nemcsak Kikindán és a község falvaiban tevékenykednek, hanem ellátogatnak Verbicára, Feketetóra, felkeresik a törökkanizsai és a törökbecsei községek magyar lakta településeit is. FEKETE L. További adományokra van szükség Szerteágazó tevékenységet fejt ki a szabadkai Kosztolányi Dezső Diáksegélyező Egyesület becsei tagozata sára és élelmezésére vonatkozó felajánlásokat is. Noha a tagozat szerves része a szabadkai egyesületnek, mindenekelőtt a vidéken tanuló becsei középiskolások, főiskolások és egyetemisták segélyezését szorgalmazza, de - természetesen - segíti a becsei középiskolákban tanuló más községekbeli diákokat is. A segélyt megfelelő űrlapok kitöltését követően, a megszabott kritériumok alapján különbizottság ítéli oda. Tavaly és az idén egyaránt 6-6 segélyt folyósítottunk - mondta Péter Sándor, a becsei tagozat elnöke. Adományból sohasem elég. A gazdasági nehézségek hatása ezen a téren is érezhető. Mind több család küzd létfenntartási gondokkal. Emiatt egyre többen igénylik majd a segítséget, viszont csökken az adományozók száma. Érdekes jelenségre figyeltünk fel. A szegényebb sorsú emberek sohasem utasítják vissza a segélyt kérő aktivistáinkat, míg a tehetősebbeknél ilyesmi gyakrabban előfordul. Úgy vélem viszont, hogy a jelenlegi súlyos helyzetben össze kell fognunk annak érdekében, hogy ne kallódjanak el a tehetséges fiatalok. A magyar értelmiségre nagy szükségünk van, az egyesület ezeknek képzését segíti elő. Örömmel mondhatom, hogy akciónkat nemcsak egyének, hanem munkaszervezetek is támogatják. Nemrégiben például a becsei Agronova adott egy jelentősebb pénzadományt - közölte Péter Sándor. gy- Több mint egy éve jött létre a szabadkai Kosztolányi Dezső Diáksegélyező Egyesület becsei tagozata, azzal a céllal, hogy elősegítse a tehetséges, szegénysorsú, magyar nemzetiségű fiatalok iskoláztatását. Elsődleges feladata pénzbeli adománygyűjtés volt, de emellett elfogadja a diákok szálláshelyének biztosítás A posztmodern jegyében A Strazilovói Találkozók idei témája a Misztifikáció, misztifikátorok lesz Februárban kerekasztalt szentelnek Konrád György munkásságának November 27-én és 28-án a Matica srpskában kerül sor az idei Strazilovói Találkozókra, amelyet ezúttal a Misztifikáció, misztifikátorok témájának szentelnek a szervezők - közölte tegnap a Vajdasági Írók Egyesülete igazgatóbizottsági ülésén Laslo Blašković titkár. A találkozóra mintegy harminc, elsősorban posztmodern beállítottságú entellektüelt hívtak meg. A jelenlévők között ott lesz többek között David Albahari, Vojislav Despotov, Vladimir Pištalo, Judita Salgo, Jovica Aćin, Rasa Popov, Miroslav Egerné, Végel László és mások. A rendezvény fő védnöke a palánkai Sintelon, aranyvédnök az újvidéki RTV, ezüstvédnök pedig az újvidéki Fontana vendéglő. A Vajdasági Írók Egyesülete már korábban kezdeményezte, hogy a székváros lássa vendégül a nemzetközi PEN Club elnökét, Konrád György neves magyarországi írót. A megbeszélések már folyamatban vannak, és az író február első felére jelezte érkezését. A háromnaposra tervezett kerekasztalon kritikusok, fordítók, a szerző műveinek jó ismerői szólnának az író munkásságáról. A szervezőbizottság tagjai Miroslav Egerné, Sava Damjanov, Vickó Árpád, Laslo Blašković és Sava Babic. r-R Nemzeti elfogultságtól mentesen A kanizsai általános iskolában 70 dobozra való holmit gyűjtöttek össze a tanulók a menekült gyerekek részére Tettekkel is segíteni kell, nemcsak szavakkal. Kétszer ad, aki gyorsan ad - így hangzott a mottója annak a fölhívásnak, amely a Tartományi Művelődési és Oktatási Minisztériumból érkezett a kanizsai Jovan Jovanovic Zmaj Általános Iskolába is. A mamutiskolának 1620 tanulója van, és Čedomir Bošković iskolaigazgató egyszerűen nem talál szavakat, hogy mindannyiukat méltó dicséretben részesítse, mert - ahogy mondja - minden egyes tanulójuk részt vett a veszélyeztetett körzetekből érkezett gyermekek részére szervezett gyűjtőakcióban. A sajtó útján is szeretné megköszönni fáradozásukat, csakúgy, minta Grafopak nyomda tulajdonosának, Mileta Misiének a 70 nagy kartondobozt, amelyekbe az adományokat csomagolták, valamint a Potisse Építőanyaggyár vezetőinak, Kaszás Károlynak és Puskás Károlynak a szakszerű csomagoláshoz szükséges ragasztószalagokért. Az osztályokat a napokban körlevélben tájékoztatták az akció eredményeiről, és az adatokat kitűzték a hirdetőtáblára is. Összesen 6371 tárgy gyűlt össze: ruhanemű, cipő és az iskolai felszereléshez tartozó holmi. Vagyis diákonként majdnem négy-négy darab. Ottjártunkkor a központi iskolaépület hosszú folyosóján a fal mellett végig példás rendben, a tartalomról tájékoztató címkékkel ellátva várakoztak a dobozok az elszállításra. - Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy segítenünk kell - magyarázza az igazgató. - Külön említést érdemel, hogy tanulóinknak csak egynegyede szerb, de véleményünk szerint egynyelvű környezetben sem sikerült jobban az akció, mint itt. (tg)