Magyar Szó, 1992. november (49. évfolyam, 301-329. szám)

1992-11-04 / 304. szám

12 MŰVELŐDÉS Magyar Szó Újabb idő(n)k hordaléka Az iskola világosan meghatározott feladata mindig is az oktatás és nevelés volt. A tanár azért kapja a fize­tését, hogy tanítson, neveljen, a diák dolga pedig, hogy tanuljon. Ugye, milyen ismerős szöveg? Az utóbbi idő­ben azonban sok olyan jelenség van, amely zavarja a zökkenőmentes oktató-nevelő munkát, esetleg elvonja erről a figyelmet. Oktatási intézményeink egyre szegényebbek. Új tanszert, bútort nem tudnak venni, azzal gazdálkod­nak, ami már megvan. Lassan gondot jelent a szám­lák (víz, villany) kiegyenlítése, s az olyan apróságok beszerzése is, mint például a kréta. A köztársasági oktatási minisztérium finanszírozza az iskolákban dolgozók személyi jövedelmét, de az oktatási intézmé­nyek minden kiadását, vagyis az anyagi költségeket a községeknek kell fedeznie. A községnek pedig - halljuk egyre gyakrabban - olyan kevés pénz áll ren­delkezésére, bevételeinek olyan kis hányada marad meg neki, hogy ennek az elvárásnak képtelen teljes egészében eleget tenni. S ami még fájdalmasabb: hivatalos adatok szerint csak Szabadkán mintegy másfél ezer gyerek koplalja át a délelőttöt, mert szüleinek nincs pénze az uzsonnára. Más helységekben vajon hányan lehetnek, s hányan vannak, akik csak egy szelet üres kenyérrel verik el éh­ségüket? Üres, korgó gyomorral pedig nagyon nehéz fi­gyelni, tanulni. Az iskolák fűtőanyaggal való ellátása még nincs megoldva. Félő, hogy több helyen dideregnek majd a diákok. Az a legrosszabb, amikor egy gyerek éhes is és fázik is. Gyermekeink szenvedő alanyai, szemtanúi a háború­­ borzalmainak. Sok gyerek átélte, átéli a bizonytalansá­got, féltést, hogy: jaj, csak apu épségben hazajöjjön a katonáskodásból, meg a „csengőfrászt”, hogy behívót hoznak-e a családfőnek, idősebb testvérnek. A borzal­mak, amelyek a televízió, újságok által eljutnak hozzá-­á­juk, tartós lelki sérüléseket okoznak. A frontokról ren­geteg fegyver kerül el hozzánk, s megtörtént az, hogy gyerekek, fiatalok kézigránáttal játszadoztak az utcán, vagy épp a gyerek az iskolába is elvitte megmutatni a veszélyes „játékszert” társainak. Az utóbbi időben pe­dig a nagyvárosokban egy újabb divat van terjedőben: a vetkőztetés. Jaj annak a gyereknek, aki értékesebb, tetszetősebb dzsekit, tornacipőt, karórát visel, egyes kortársai könnyen megszabadítják a divatos holmitól. Bizony, a pedagógusoknak, szülőknek résen kell lenniü­­ük. Elszegényedésünk növekedésével fennáll a veszély, hogy gyakoribbá válnak az ilyen jelenségek. A pénzte­lenség gyermekeink életében úgy is érezteti hatását, hogy elszürkülnek a mindennapjaik, nem telik könyvek­re, sok gyerek életéből kimarad az olvasás gyönyörűsé­ge, a színház- és mozilátogatás varázsa. Mindez nincstelenségtől, szörnyűségektől terhes újabb korunk hordaléka, amely sok olyasmit hordoz magában, amelytől szeretnénk megóvni gyermekeinket, s sok gyereket, fiatalt olyasmitől foszt meg, amelyért nem lehet kárpótolni őket: a nyugodt, kiegyensúlyozott gondtalan gyermekkortól. m. k. Amikor a városi státust kérelmező szabadkai polgárok Mária Terézia császárnőnek bemutatták a várost, egy öreg nénike egy marék babot öntvén az asztalra azt mondta: „A babrakás közepe a város, az ezt körülvevő babszemek a tanyák - és mindez együttvéve Szabadka.” Szabadka minden időben nyitva állt a változások előtt. Városi közvilágítást Párizs után kapott, vasútállomást már 1869-ben... Idővel vásárváros lett. Szabadka ma gazdag iparváros. A vállalkozó szellemű polgárok városa. Valaki Európa Pannon-szimbólumának nevezte. Ráismertünk Szabadkára. A sikeresek közösen gyarapítják a várost pannon bank­ot. Ivan Goran Kovačić u. 3., Szabadka - Braća Đorđević üzletközpont 1992. november 4., szerda Te rongyos élet A trenianini Madách Színház szerényen ünnepel - Vendégjátékok, vendégvárás - Novemberben új műsort mutat be a társulat Nem élünk olyan időket, ami­kor egy amatőrszínház elvethet egy régi programot, még csak a régi beidegződésektől sem szaba­dulhat meg. Megbecsülendő ered­mény, ha az általános nincstelen­­ségben és fenyegetettségben egy társulat talpon marad, megtartja státusát, és műsort hirdet. Nehéz ma egy színház művészi életéről, törekvéseiről, eredményeiről szá­mot adni. Szinte lehetetlen átfo­góbb vizsgálódásra vállalkozni. Még vagyunk, dolgozunk, ez a lé­nyeg. Megvan a „családi fotó”, az együttes még együtt lélegzik, re­mények és csalódások is leolvasha­tók az arcokról. A jövő tervei és a megvalósítás nehézségei napról napra újrateremtődnek, és vajon lehet-e ebben a hangulatban ün­nepelni? Mert a becskerekiek színháza, a Madách társulat, amelynek szereplőgárdája negy­ven esztendeje színen van, ünne­pelni szeretne. Szerényen, csin­nadratta és hosszú lélegzetű ün­nepi beszédek nélkül. Még a plecsnik osztogatása is elmarad. - November végén bemutatjuk a Te rongyos élet című kabarémű­sort - hallottuk Szelle Károlytól, a társulat titkárától és vezető színé­szétől. - Az az érzésünk, hogy mos­tanság egyre nehezebb visszaperel­ni a humor rangját. A kabaréműfaj esztétikája nincs megírva, nincs honna­n és kitől megtanulni az oda­vonatkozó ismereteket, de rendel­kezünk bizonyos rutinnal. Az el­múlt években ugyanis gyakran mu­tattunk be hol nosztalgikus, hol pe­dig „modernabb” humoros műso­rokat, és a visszajelzés a nézőtérről mindig kedvező volt. Érdekes meg­jegyezni, hogy az „avult” formának minden alkalommal nagyobb sikere volt, mint a súlyosabb tartalmú összeállításoknak. Mondhatnám akár azt is, hogy a kabaréműfajnak városunkban hagyománya van. Va­­lamikor régen, közvetlenül a máso­dik világháború után a Petőfi Mű­velődési Egyesület parányi színpa­dán minden szombaton Búza Fe­renc, Zádor Imre, Rosuly Csoda, Horváth Ella és a többiek szkecsek­­kel, humoreszkkel, Nóti-egyfelvo­­násosokkal szórakoztatták a vendé­geket. Szóval­­ megpróbálunk „vic­celni”. Ha a tréfa néha „aktuálisra” sikeredik, ne minket okoljon a né­ző. A világ, amelyben élünk, barát­ságra és szókimondásra készteti az előadókat. ■ A szereplőgárda a régi? - A műsorban bemutatkoznak színházunk tapasztalt tagjai és az „újoncok”. Tóth Irén, a mi örökös üdvöskénk is szerepet vállalt. Újra megtapsolhatják a nézők Csipa Zsu­zsikát, Mezei Veronkát, Gabona Ju­liannát, Dundárszki Ilonkát, Vucs­­kovics Kimmich Rozáliát, Kovács Istvánt, Kósa Zoltánt, Lázár Ernőt, a „visszatérőt”, Nedeljov Józsefet, Szelle Károlyt és a többieket. Szín­házunk alapító tagjai közül is sokan a színpadon lesznek. Tusnek Otti­lia, Novotni Ilonka, Boros Mirjana, Nagy Mária az ötvenes években, a hivatásos együttes munkájában is részt vettek. Macskovics Tihamér, Szántó János, Hallai Ilonka, Her­­tyán Aranka, Ormai Mária, Véger Ferenc, Kecskeméthy Endre, Vá­­rady Hajnalka, Fischer Károly, Ka­rácsonyi Zsuzsanna és mások mun­kásságáról is csak érdemben szólha­tunk. A műsort többször megismé­teljük, tervezünk néhány vendégjá­tékot is. Az év végén repertoárun­kon négy előadás szerepel majd: Frank Baum Oz, a nagy varázsló cí­mű gyermekmusicalje, Momo Ka­por Víkend végén című szatírája, Jean Poirot Kellemes húsvéti ünne­peket című vígjátéka és a Te ron­gyos élet. ■ Vendégeket is várnak? - Az őszi/téli évadban több együttes látogat el hozzánk. Nagy sikert aratott nálunk az Újvidéki Színház az Imádok férjhez menni című vígjátékkal. Meghívtuk a kani­zsai társulatot is. Koncz István és szereplőgárdája az A. I. Popriscsin című darabot hozza el Becskerekre. Várjuk a bajmokiakat Szigligeti Ede Liliomfijával. Mi a napokban Kikin­­dán mutatkoztunk be a Poirot-víg­­játékkal. Még ebben az évben sze­retnénk eljutni Szabadkára, Kis­­oroszra, Muzslyára, Törökbecsére. Tervezgetünk tehát, és amíg tervez­hetünk, addig élünk is. Igyekszünk eleget tenni egy olyan helyzet köve­telményeinek, amelyet vállalni kell, hogy a színház gondolata ne tűnjön el teljesen akkor, amikor annyi minden más lassan-lassan eltünede­zik életünkből. B.Z. Network a fronton 1. Network - hálózat (Országh László: Angol-magyar kéziszótár, Aka­démiai Könyvkiadó, Bp., 1973) 2. Network : „A hatvanas éveket követő két évtized művészpublikációi ... elsősorban ... az alternatív rétegekből érkeztek. Megjelenésüknek és el­terjedésüknek a magyarázata talán az, hogy az ilyen magánkiadású maga­zinok hozzásegítették e művészeket ahhoz, hogy a hivatalos művészeti élet megkerülésével nyilvánosságot teremtsenek maguknak - esetleg mindösz­­sze olyan publicitást, amely nem lépi túl ennek a nemzetközi művésztábor­nak a határait. Kétségtelen azonban, hogy a hetvenes évek folyamán ez a »belső« kommunikációs hálózat az egész világot átfogó módon kiépült, és hamarosan a network (háló) nevet kapta. (...) A »művész« szó helyett a net­­worker kifejezés kapott lábra.” (Perneczky Géza: A háló. Héttorony Könyvkiadó, Bp., 1988.) 3. Network : „A postai hálózaton keresztül a világ minden tájára szét­terjedő művészetet az teszi jelentőssé, hogy ennek a hálózatnak artériái és az áramlást, a körforgást felerősítő pumpái vannak. Az a (...) gyakorlat, mely szerint a művészet a valós élet kapcsolataiban vagy mint annak egy funkciója materializálódhat, most, az évszázad végére alapvető elképzelés­sé vált.” (Galántai György katalógusszövege a networkerek 1992. augusz­tus 24-e és 26-a között megtartott budapesti kongresszusa alkalmából) 4. Három hódsági networker - Nenad Bogdanovic, Aleksandar Jovano­­vic és Gogolyák Sándor -, akik 1992. február 29-e és március 1-je között a baranyai fronton, Petárdánál állomásoztak, rögtönzött kongresszust tartot­tak: elítélték az öldöklés és a rombolás politikáját, s éltették a művészeti al­kotást. „Mi, akik több esztendős networker gyakorlattal rendelkezünk, a határok, ideológiák, nacionalizmusok és az embereket elválasztó egyéb gátló tényezők nélküli világért szállunk síkra. Mivel ezen a háborús körül­mények közepette lebonyolított kongresszuson nem fejthettünk ki alkotói tevékenységet, a következőket üzenjük a világ networkereinek: Boldogok lennénk, ha a többi kongresszus békében zajlana le, a szabad kommuniká­ciót, a kreatív magánkapcsolatokat és a napi politika eseményeinek hatás­talanítását szolgáló elvekkel összhangban.” 5. 1992. augusztus 18-án ugyanezek az alkotók - többedmagunkkal - hálózati kongresszust tartottak Hódságon, s ennek központi jelszava a kö­vetkező volt: „Művészettel foglakozzatok, ne politikával!” 6. 1992. szeptember 1-je és 3-a között Karlócán a Jugoszlávia elleni em­bargót elítélő kongresszust tartott nyolc szerbiai networker. A tanácskozás során a nemzetközi zárlatnak a hálózati munkára kivetülő negatív hatását elemezték. A szolid publicitást élvező eseményt egy Pavle Straser nevű po­litikus nyitotta meg. 7. Network : a bijeljinai Montegreen kilenc százalék ecetsavat tartal­mazó új keletű háztartási ecete. Literes és ennél nagyobb műanyag üveg­ben kapható az élelmiszerboltokban. Kereskedelmi kódszáma: 8­600001- 164132. Küldeményművész

Next