Magyar Szó, 1992. november (49. évfolyam, 301-329. szám)
1992-11-04 / 304. szám
12 MŰVELŐDÉS Magyar Szó Újabb idő(n)k hordaléka Az iskola világosan meghatározott feladata mindig is az oktatás és nevelés volt. A tanár azért kapja a fizetését, hogy tanítson, neveljen, a diák dolga pedig, hogy tanuljon. Ugye, milyen ismerős szöveg? Az utóbbi időben azonban sok olyan jelenség van, amely zavarja a zökkenőmentes oktató-nevelő munkát, esetleg elvonja erről a figyelmet. Oktatási intézményeink egyre szegényebbek. Új tanszert, bútort nem tudnak venni, azzal gazdálkodnak, ami már megvan. Lassan gondot jelent a számlák (víz, villany) kiegyenlítése, s az olyan apróságok beszerzése is, mint például a kréta. A köztársasági oktatási minisztérium finanszírozza az iskolákban dolgozók személyi jövedelmét, de az oktatási intézmények minden kiadását, vagyis az anyagi költségeket a községeknek kell fedeznie. A községnek pedig - halljuk egyre gyakrabban - olyan kevés pénz áll rendelkezésére, bevételeinek olyan kis hányada marad meg neki, hogy ennek az elvárásnak képtelen teljes egészében eleget tenni. S ami még fájdalmasabb: hivatalos adatok szerint csak Szabadkán mintegy másfél ezer gyerek koplalja át a délelőttöt, mert szüleinek nincs pénze az uzsonnára. Más helységekben vajon hányan lehetnek, s hányan vannak, akik csak egy szelet üres kenyérrel verik el éhségüket? Üres, korgó gyomorral pedig nagyon nehéz figyelni, tanulni. Az iskolák fűtőanyaggal való ellátása még nincs megoldva. Félő, hogy több helyen dideregnek majd a diákok. Az a legrosszabb, amikor egy gyerek éhes is és fázik is. Gyermekeink szenvedő alanyai, szemtanúi a háború borzalmainak. Sok gyerek átélte, átéli a bizonytalanságot, féltést, hogy: jaj, csak apu épségben hazajöjjön a katonáskodásból, meg a „csengőfrászt”, hogy behívót hoznak-e a családfőnek, idősebb testvérnek. A borzalmak, amelyek a televízió, újságok által eljutnak hozzá-ájuk, tartós lelki sérüléseket okoznak. A frontokról rengeteg fegyver kerül el hozzánk, s megtörtént az, hogy gyerekek, fiatalok kézigránáttal játszadoztak az utcán, vagy épp a gyerek az iskolába is elvitte megmutatni a veszélyes „játékszert” társainak. Az utóbbi időben pedig a nagyvárosokban egy újabb divat van terjedőben: a vetkőztetés. Jaj annak a gyereknek, aki értékesebb, tetszetősebb dzsekit, tornacipőt, karórát visel, egyes kortársai könnyen megszabadítják a divatos holmitól. Bizony, a pedagógusoknak, szülőknek résen kell lenniüük. Elszegényedésünk növekedésével fennáll a veszély, hogy gyakoribbá válnak az ilyen jelenségek. A pénztelenség gyermekeink életében úgy is érezteti hatását, hogy elszürkülnek a mindennapjaik, nem telik könyvekre, sok gyerek életéből kimarad az olvasás gyönyörűsége, a színház- és mozilátogatás varázsa. Mindez nincstelenségtől, szörnyűségektől terhes újabb korunk hordaléka, amely sok olyasmit hordoz magában, amelytől szeretnénk megóvni gyermekeinket, s sok gyereket, fiatalt olyasmitől foszt meg, amelyért nem lehet kárpótolni őket: a nyugodt, kiegyensúlyozott gondtalan gyermekkortól. m. k. Amikor a városi státust kérelmező szabadkai polgárok Mária Terézia császárnőnek bemutatták a várost, egy öreg nénike egy marék babot öntvén az asztalra azt mondta: „A babrakás közepe a város, az ezt körülvevő babszemek a tanyák - és mindez együttvéve Szabadka.” Szabadka minden időben nyitva állt a változások előtt. Városi közvilágítást Párizs után kapott, vasútállomást már 1869-ben... Idővel vásárváros lett. Szabadka ma gazdag iparváros. A vállalkozó szellemű polgárok városa. Valaki Európa Pannon-szimbólumának nevezte. Ráismertünk Szabadkára. A sikeresek közösen gyarapítják a várost pannon bankot. Ivan Goran Kovačić u. 3., Szabadka - Braća Đorđević üzletközpont 1992. november 4., szerda Te rongyos élet A trenianini Madách Színház szerényen ünnepel - Vendégjátékok, vendégvárás - Novemberben új műsort mutat be a társulat Nem élünk olyan időket, amikor egy amatőrszínház elvethet egy régi programot, még csak a régi beidegződésektől sem szabadulhat meg. Megbecsülendő eredmény, ha az általános nincstelenségben és fenyegetettségben egy társulat talpon marad, megtartja státusát, és műsort hirdet. Nehéz ma egy színház művészi életéről, törekvéseiről, eredményeiről számot adni. Szinte lehetetlen átfogóbb vizsgálódásra vállalkozni. Még vagyunk, dolgozunk, ez a lényeg. Megvan a „családi fotó”, az együttes még együtt lélegzik, remények és csalódások is leolvashatók az arcokról. A jövő tervei és a megvalósítás nehézségei napról napra újrateremtődnek, és vajon lehet-e ebben a hangulatban ünnepelni? Mert a becskerekiek színháza, a Madách társulat, amelynek szereplőgárdája negyven esztendeje színen van, ünnepelni szeretne. Szerényen, csinnadratta és hosszú lélegzetű ünnepi beszédek nélkül. Még a plecsnik osztogatása is elmarad. - November végén bemutatjuk a Te rongyos élet című kabaréműsort - hallottuk Szelle Károlytól, a társulat titkárától és vezető színészétől. - Az az érzésünk, hogy mostanság egyre nehezebb visszaperelni a humor rangját. A kabaréműfaj esztétikája nincs megírva, nincs honnan és kitől megtanulni az odavonatkozó ismereteket, de rendelkezünk bizonyos rutinnal. Az elmúlt években ugyanis gyakran mutattunk be hol nosztalgikus, hol pedig „modernabb” humoros műsorokat, és a visszajelzés a nézőtérről mindig kedvező volt. Érdekes megjegyezni, hogy az „avult” formának minden alkalommal nagyobb sikere volt, mint a súlyosabb tartalmú összeállításoknak. Mondhatnám akár azt is, hogy a kabaréműfajnak városunkban hagyománya van. Valamikor régen, közvetlenül a második világháború után a Petőfi Művelődési Egyesület parányi színpadán minden szombaton Búza Ferenc, Zádor Imre, Rosuly Csoda, Horváth Ella és a többiek szkecsekkel, humoreszkkel, Nóti-egyfelvonásosokkal szórakoztatták a vendégeket. Szóval megpróbálunk „viccelni”. Ha a tréfa néha „aktuálisra” sikeredik, ne minket okoljon a néző. A világ, amelyben élünk, barátságra és szókimondásra készteti az előadókat. ■ A szereplőgárda a régi? - A műsorban bemutatkoznak színházunk tapasztalt tagjai és az „újoncok”. Tóth Irén, a mi örökös üdvöskénk is szerepet vállalt. Újra megtapsolhatják a nézők Csipa Zsuzsikát, Mezei Veronkát, Gabona Juliannát, Dundárszki Ilonkát, Vucskovics Kimmich Rozáliát, Kovács Istvánt, Kósa Zoltánt, Lázár Ernőt, a „visszatérőt”, Nedeljov Józsefet, Szelle Károlyt és a többieket. Színházunk alapító tagjai közül is sokan a színpadon lesznek. Tusnek Ottilia, Novotni Ilonka, Boros Mirjana, Nagy Mária az ötvenes években, a hivatásos együttes munkájában is részt vettek. Macskovics Tihamér, Szántó János, Hallai Ilonka, Hertyán Aranka, Ormai Mária, Véger Ferenc, Kecskeméthy Endre, Várady Hajnalka, Fischer Károly, Karácsonyi Zsuzsanna és mások munkásságáról is csak érdemben szólhatunk. A műsort többször megismételjük, tervezünk néhány vendégjátékot is. Az év végén repertoárunkon négy előadás szerepel majd: Frank Baum Oz, a nagy varázsló című gyermekmusicalje, Momo Kapor Víkend végén című szatírája, Jean Poirot Kellemes húsvéti ünnepeket című vígjátéka és a Te rongyos élet. ■ Vendégeket is várnak? - Az őszi/téli évadban több együttes látogat el hozzánk. Nagy sikert aratott nálunk az Újvidéki Színház az Imádok férjhez menni című vígjátékkal. Meghívtuk a kanizsai társulatot is. Koncz István és szereplőgárdája az A. I. Popriscsin című darabot hozza el Becskerekre. Várjuk a bajmokiakat Szigligeti Ede Liliomfijával. Mi a napokban Kikindán mutatkoztunk be a Poirot-vígjátékkal. Még ebben az évben szeretnénk eljutni Szabadkára, Kisoroszra, Muzslyára, Törökbecsére. Tervezgetünk tehát, és amíg tervezhetünk, addig élünk is. Igyekszünk eleget tenni egy olyan helyzet követelményeinek, amelyet vállalni kell, hogy a színház gondolata ne tűnjön el teljesen akkor, amikor annyi minden más lassan-lassan eltünedezik életünkből. B.Z. Network a fronton 1. Network - hálózat (Országh László: Angol-magyar kéziszótár, Akadémiai Könyvkiadó, Bp., 1973) 2. Network : „A hatvanas éveket követő két évtized művészpublikációi ... elsősorban ... az alternatív rétegekből érkeztek. Megjelenésüknek és elterjedésüknek a magyarázata talán az, hogy az ilyen magánkiadású magazinok hozzásegítették e művészeket ahhoz, hogy a hivatalos művészeti élet megkerülésével nyilvánosságot teremtsenek maguknak - esetleg mindöszsze olyan publicitást, amely nem lépi túl ennek a nemzetközi művésztábornak a határait. Kétségtelen azonban, hogy a hetvenes évek folyamán ez a »belső« kommunikációs hálózat az egész világot átfogó módon kiépült, és hamarosan a network (háló) nevet kapta. (...) A »művész« szó helyett a networker kifejezés kapott lábra.” (Perneczky Géza: A háló. Héttorony Könyvkiadó, Bp., 1988.) 3. Network : „A postai hálózaton keresztül a világ minden tájára szétterjedő művészetet az teszi jelentőssé, hogy ennek a hálózatnak artériái és az áramlást, a körforgást felerősítő pumpái vannak. Az a (...) gyakorlat, mely szerint a művészet a valós élet kapcsolataiban vagy mint annak egy funkciója materializálódhat, most, az évszázad végére alapvető elképzeléssé vált.” (Galántai György katalógusszövege a networkerek 1992. augusztus 24-e és 26-a között megtartott budapesti kongresszusa alkalmából) 4. Három hódsági networker - Nenad Bogdanovic, Aleksandar Jovanovic és Gogolyák Sándor -, akik 1992. február 29-e és március 1-je között a baranyai fronton, Petárdánál állomásoztak, rögtönzött kongresszust tartottak: elítélték az öldöklés és a rombolás politikáját, s éltették a művészeti alkotást. „Mi, akik több esztendős networker gyakorlattal rendelkezünk, a határok, ideológiák, nacionalizmusok és az embereket elválasztó egyéb gátló tényezők nélküli világért szállunk síkra. Mivel ezen a háborús körülmények közepette lebonyolított kongresszuson nem fejthettünk ki alkotói tevékenységet, a következőket üzenjük a világ networkereinek: Boldogok lennénk, ha a többi kongresszus békében zajlana le, a szabad kommunikációt, a kreatív magánkapcsolatokat és a napi politika eseményeinek hatástalanítását szolgáló elvekkel összhangban.” 5. 1992. augusztus 18-án ugyanezek az alkotók - többedmagunkkal - hálózati kongresszust tartottak Hódságon, s ennek központi jelszava a következő volt: „Művészettel foglakozzatok, ne politikával!” 6. 1992. szeptember 1-je és 3-a között Karlócán a Jugoszlávia elleni embargót elítélő kongresszust tartott nyolc szerbiai networker. A tanácskozás során a nemzetközi zárlatnak a hálózati munkára kivetülő negatív hatását elemezték. A szolid publicitást élvező eseményt egy Pavle Straser nevű politikus nyitotta meg. 7. Network : a bijeljinai Montegreen kilenc százalék ecetsavat tartalmazó új keletű háztartási ecete. Literes és ennél nagyobb műanyag üvegben kapható az élelmiszerboltokban. Kereskedelmi kódszáma: 8600001- 164132. Küldeményművész