Magyar Szó, 1999. október (56. évfolyam, 190-212. szám)
1999-10-19 / 201. szám
10 KÖZÖS ÍRÓASZTALUNK/VAJDASÁGON ÁT Magyar Szó Egy életre szóló élmény volt Nyaraló vajdasági gyerekek között WINKLER MANUELLA, Szabadka, Mokranjčeva 68.. A Magyar Szó megemlékezett már arról, hogy a szabadkai Kosztolányi Dezső diáksegélyező egyesület, a KÖDDE szervezésében 45 vajdasági magyar kisdiák ingyen nyaraláson vett részt a Miskolc melletti Abaújlakon. Személy szerint nagy örömmel és izgalommal vettem tudomásul, hogy mint végzős óvónő kísérhetem és felügyelhetek a gyerekekre Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Egy Szabadkáról elszármazott asszony, Hajek Liha Veronika és Barát Károly szabadkai lakos közvetítették Szénási Sándor miskolci vállalkozó ajánlatát, miszerint 30 gyereket vállalna ingyen egy hétre hétvégi házába, Abaújlakra. Mint megtudtam, a KÖDDE elnöke dr. Uzon Miklós vette a kezébe a szervezést. Sok telefonálgatás eredményeként sikerült 7 napról 10 napra megtoldani a nyaraltatást, a 30 főt pedig 45 diákra és 4 kísérő felnőttre. 15 tanuló Újvidékről, 15 Bánátból (Debelyacsa, Csernye, Székelykeve), 15 gyerek pedig Szabadkáról került a csoportba. Sikerült megnyerni dr. Odor Ferencet, Borsod-Abaúj-Zemplén megye közgyűlésének elnökét (aki segítségül adta Kovács Gábort, az idegenforgalmi hivatal vezetőjét és átutalt 50 ezer forintot), továbbá Barta Ferencet, a szikszói Szatev vállalat tulajdonosát, aki szintén 50 ezer forintot adott, végül Schtromajer László ózdi polgármester ajándékozott a csoportnak 50 ezer forintot. Ezen összegekből bővítették ki az étkeztetés költségét. Szállásunk egy részét a vendéglátó Szénási úr biztosította, a többiek elhelyezését abaújlaki önkormányzat turistaházában Kavalec Valéria (Abaújlak polgármestere, dr. Juhász Imre Homrogd és Taskó László monaji polgármesterek két minibuszt bocsátottak rendelkezésünkre kirándulásaink során). Miskolc, Miskolctapolca, diósgyőri vár, Eger, Lillafüred, Bogács, Tengerszem-tó, rakacai tó, aggteleki cseppkőbarlang stb. megtekintésére. A szabadkai önkormányzat autóbusza vitt mindannyiunkat a kelebiai határállomásra. A másik oldalon várt ránk Kiskunhalas önkormányzatának autóbusza. Útközben a McDonald’s ajándékszendvicseit, italát és a Sinalco üdítőit fogyasztottuk. Miskolctól Szénási úr kíséretében robogtunk észak felé, Abaújlakra, amely 45 km-re van. Száz lakosú falu. Hazafelé jövet is a kiskunhalasi busz hozott minket ópusztaszeri kitérővel Röszkéig. A buszt Kasza József Szabadka polgármestere szervezte nekünk a kiskunhalasi polgármesterrel, Tóth Zoltánnal. Abaújlakon kétfelé oszlottunk, fele Szénásiéknál, a másik fele a turistaházban lakott, amelyet a helybeli önkormányzat, illetve Kavalec Valéria polgármester bocsátott díjmentesen a rendelkezésünkre. Lázas várakozás előzte meg utunkat a világhírű aggteleki cseppkő barlangba. Hátizsákjainkban vittük az elemózsiát az egész napos kirándulásra. Lenyűgöző volt a barlang szépsége, amely több kilométer hosszú folyosókból áll. A barlang egy része szlovák területen van, oda nem mehettünk, csak vízummal, ha lett volna. A magyar állampolgárok mehetnek útlevéllel. Felejthetetlen látvány volt a barlang színvilága, majd egy szoborcsoport, a Szalonnázó paraszt és egy másik szimbólikus elnevezésű cseppkőképződmény, az Anyósnyelv kicsinyített változatban. Elámultunk a hangversenyterem fantasztikus akusztikáján és a váltakozó fénylő-kialvó fényeffektusokon. Mint mondták, itt gyakran rendeznek komoly és könnyűzenei koncerteket, úgy hiszem, akik itt hangversenyt hallgatnak, annak jól fel kell öltöznie, mert míg a felszínen embert megpróbáló hőség volt, itt a cseppkőbarlangban 10 fokot mutatott a hőmérő. Az itteni levegőnek gyógyhatása van, különösen az asztmásoknak használ, de évszázadok és talán évezredeken át is, menedékhely volt ez a környék népének, tatár, labanc, orosz betolakodóktól. Egy nap Bogács fürdőre vitt az utunk. Itt sokféle hőmérsékletű medence van, mindenki megtalálta a neki való mélységű melegségűt. Berecz István jóvoltából ingyenesen bemehettünk. Szepesi úrnak, a strand étteremtulajdonosának hozzájárulásával sajttal töltött pulykatallért és pamfritot kaptunk ebédre. Az eső miatt Egerbe tettük át székhelyünket. Az időjárás miatt a várba nem mehettünk, de borkóstolóra elkerültünk a Szépasszony völgyébe, a hegyoldalba vájt pincékbe, ahol is a gazda „lopóban” hozta a világhírű egri borokat kóstolóra. Megható volt búcsúnk szeretett házigazdáinktól, akik ez alatt a 9-10 nap alatt teljesen elfeledtették velünk a hazai rettegés hónapjait, a légiriadókat, a pincébe, óvóhelyre bújást, és az otthoni nehéz anyagi körülményeket, sokunk szüleinek munkanélküliségét. Délután értünk Ópusztaszerre, ahol is már várt ránk egyesületünk elnöke, akinek Ágnes lánya az Adriaturs utazási irodáján keresztül intézte el az ingyenes belépődíjat a nemzeti parkba, és kitűnő vacsorát kaptunk a Szeri csárdában. A Nemzeti Parkot nehéz leírni, olyan lenyűgöző, fenséges látványokban volt részünk. Mindenekelőtt a nagy középület ragadta meg a figyelmünket, amelyben belül volt látható a világhírű felújított Feszthy-körkép. Megilletődve hallgattuk a hangosbemondón a szakszerű tájékoztatást őseink ezer év előtti bejöveteléről és akkori csatáiról, amíg is Géza fejedelem, de főleg fia, István (későbbi néven Szent István) megszüntette a külföldi portyázásokat (néhány súlyos vereség után) és feudális rendszert vezetett be a nemzetiségi-törzsi társadalom helyett. Véres csatákban legyőzte a lázadó Koppányt, Gyulát, püspökségeket alapított, megerősítette a katolikus egyházat. Királlyá koronázták 1001- ben. Neki köszönheti a magyarság, hogy Európához fordult, felvettük a kereszténységet és Európa szerves része lettünk. E nélkül eltűntünk volna a nagyvilágban, mint az avarok, a gepidák, az ottani bolgár törzsek. A határon gyorsan átestünk a formaságokon, a horgosi oldalon már sokunkat vártak a szüleink. Sok új barátság szövődött és bizony megható volt nézni, ahogy a gyerekek egymás nyakába borultak és erősködtek, hogy 10 nap alatt kialakult sok szíves barátság tartós lesz, írnak majd egymásnak, meglátogatják egymást. Úgy legyen. Nagyon köszönöm mindannyiunk nevében, hogy ezt a gyönyörű nyaraltatást nekünk lehetővé tették, elsősorban dr. Uzon Miklós elnökünknek, aki az egész utat, a 10 napos programot, kirándulásokat, vendéglátásokat fáradtságot nem ismerve szervezte meg. De legfőképp köszönjük a Szénási családnak (vendéglátóinknak) és dr. Ódor Ferenc úrnak, Borsod-Abaúj- Zemplén megye közgyűlése elnökének. A Futaki úti katolikus temetőben történt sírgyalázásról SZŐKE ÁRPÁD, FUTAK. - Nemzetközileg elfogadott okmányok kötelezik az országokat arra, hogy tartsák rendben, gondozzák és ápolják a területükön levő katonasírokat, tekintet nélkül arra, hogy saját vagy néhai ellenségeik harcosai nyugszanak-e bennük. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ezt a nemzetközileg elfogadott kötelezettséget itt, Újvidéken az ismeretlenség homálya fedi. A Futaki úti katolikus temetőben szinte hagyományossá vált a már hét éve meg-megismétlődő keresztrombolás a nevezett temető katona részlegében. A minap ismeretlen tettesek 60 darab vasbeton keresztet szentségtelenítettek meg oly módon, hogy kicsupálták, rángatták és eltörték őket fekhelyükből. Egyelőre tehát ismét meghiúsult az a szándékunk, hogy örökérvényű emléket állítsunk a korábban felismerhetetlenségig elhanyagolt első és második háborúban elesett katonák és honvédek sírjaira, illetve, hogy megmentsük őket az enyészettől. Az emlékeztető keresztek felállításával már többször is kísérleteztünk, de valahányszor sikertelenül. Korábban fakeresztekkel próbálkoztunk. Azokat a Liste távolította el, azzal az ürüggyel, hogy cselekedetünk nem volt legalizált. Később 1997-ben tolerálták a keresztek elhelyezését, de újfent ezúttal is ismeretlen tettesek lassacskán ellopkodták a kereszteket. Ezután született meg a gondolat, hogy vasbeton kereszteket ásunk be a földbe, gondolván, hogy ezek a háborút is túlélik, és végre valahára békében maradnának. De hát reményeink ismét dugába dőltek. Ismételten vandál érzelmű csoport randalírozott a temetőben, amelynek mellesleg megjegyezve nincs semmilyen védelmi rendszere. Nincs teljeskörű falkerítés, zárható kapuja (de még kapuja sincs) csőszháza és őrzője. Területén csak úgy, randalíroznak a gyanús külsejű és egziztenciájú személyek, stb. Éjjel a temető félelmetesen sötét, mert nincs közvilágítás. Több mint egy hónappal ezelőtt éppen a Liste embere volt az (parancsot kapott), aki fölgyújtotta a katonatemetőben lekaszált gyomot és füvet, ami tulajdonképpen nem más, mint sírgyalázás. Dacára a médiumokban a nyilatkozatok, a gondoskodások, mindaz, amit felsoroltunk, nem más mint közönyösség és felelőtlenség. Felmerül a kérdés, vége lesz-e már egyszer mindennek? Vajon meddig tűri az a toleranciájáról ismert és híres, a népek és nemzetiségek több száz éves békés egymás mellett élésére büszke Szerb Athén? Végezetül tisztelettel kérjük neves városunk vezetőségét, köszörülje ki a csorbát, és hasson oda, hogy az efféle esetek többé sohase ismétlődjenek meg. Sajnálatos KÓSZÓ MÁRIA, F. Chopin u. 3., Szabadka. - Október, enyhe az idő. Gyönyörű este, csak az utcák sötétek. Környékünkön egy lámpa sem ég. Az ember nehezen mozdul ki, mégis elhatározzuk, hogy elmegyünk az előadásra. A rádió többször is bemondta, az újság is megírta. Színművészek a könyvtárban, este 7-kor. Kasza Éva, Ripcó László és a zongorista. A belépődíj szimbolikus. A bejáratnál nem tolongnak az emberek, talán korán jöttünk? Rápillantunk az óránkra. Két perc múlva hét óra. Senki sehol. Egyszercsak egy rövidre nyírt fiú nagy léptekkel elénk kerül. Siet az előadásra, gondolom magamba. De nem. Elsiet mellettünk, az udvar felé veszi útját, mégsem az előadásra siet. Felmegyünk. A terem világos, barátságos. Néző itt-ott ül egynéhány. Várunk piát. Bevonulnak a színészek, köszöntik a közönséget Összenézünk a férjemmel, csak ennyien lennénk nézők. Öszszesen tízen. Sajnálatos! Hol vannak a fiatalok, az iskolások, a középkorúak? Senkit nem érdekel a kultúra, egy kis színház. Ennyire elfásultak lennénk? A két színész olyan lelkesedéssel játszik, mintha tele lenne a nézőtér, megnevettetnek, sőt az előadás vége felé még a könnyeket is kicsalogatták a nézők szeméből. „Szeressük egymást gyerekek". Szeretjük-e eléggé? Minden elismerést és köszönetet megérdemelnek. Örültem, hogy ott voltam. Sok sikert.? Magyar Szónokls Na végre! BURÁNY KÁROLY, Werder str. 3., 76344 Eggenstein. - Megkaptam a rendkívüli Magyar Szót! A lap német feleségem szerint az én Bibliám, mert ha megjön az újság, szerinte úgy olvasom és oly szent számomra, mint a Biblia. Lehet, hogy igaza van. Számomra a folytonos kapcsolat hazámmal, otthonommal, szüleimmel, barátaimmal egyaránt. Magyar Szónak lennie kell. Mert mi, magyarok nem fogyni akarunk, hanem tovább élni és dolgozni Vajdaságban. Egy magyar nyelven függetlenül tájékoztató lapnak maradnia kell! A megmaradásért vívott küzdelmes harcokban elismerésem és támogatásom! A közös íróasztalunkban közölt levelek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. 1999. október 19., kedd Az első teleház A mindenki irodájának nevezett intézményt Topolyán alapították Tegnap tartották Topolyán Jugoszlávia első teleházának megnyitóját. A népszerűen mindenki irodájának nevezett intézmény a topolyai Topola-Univerzal Kereskedelmi Rt., az URKO komputer kultúra fejlesztő egyesület, és az INFO szerviz oktatási központ alapította. A topolyai teleház természetesen bekapcsolódik a teleházak nemzetközi szervezetébe, csakúgy, mint a később alakuló hasonló intézmények, de idővel megalakítják a teleházak jugoszláviai szövetségét is. A teleházak korszerű irodatechnikával, komputeres hardware és szoftver háttérrel és internetes csatlakozással elsősorban a kis településeket életében játszanak fontos szerepet. Lehetővé teszik, hogy azok a polgárok is internet csatlakozáshoz jussanak, akiknek nincs telefonjuk vagy komputerjük, lehetőséget biztosít a falu lakosainak, hogy távoktatási formában tanuljanak tovább, lehetőséget nyújt szemináriumi, diploma és egyéb munkák kivitelezésére, gazdasági információk felkutatására, gazdasági kapcsolatok kialakítására. Nem egy kis település működő teleház gazdaságfejelsztési programokba is bekapcsolódik, és egyben a település fellendítéséhez, a kisipari tevékenység fejlesztéséhez és a foglalkoztatottak számának növeléséhez is hozzájárul. A nyugati országokban a teleházak a távmunka megszervezésének egyik fontos láncszemei, segítségükkel egyre több dolgozó tud otthonából dolgozni a világ valamely egész más pontján levő nagyvállalatnak. A teleházak tevékenységében fontos tényező, hogy ezek nonprofit módon tevékenykednek. BEER Szajánban felfűzték a dohányt Szajánban sorjáznak a dohányfűzérek. Ha a falu utcáin haladunk, majdnem minden udvarban dohányfűzéreket láthatunk. Hogy mennyire volt kifizetődő dohánnyal foglalkozni, erről a 70 évét már elhagyó Palatínus Erzsébetet kérdeztük. - Férjemmel, Károllyal 5000 tőke dohányt ültettünk - mondja Bözse néni -, de nem foltoztuk. Szép lett volna a termés, ha nincs a két hajlat így lapos lett, mivel a sok esővel teleszedte magát a dohány. A dohánynak ugyanis olyan természete van, ha sok vizet kap, akkor leengedi leveleit. Körülbelül két hete fejeztük be a dohány fűtését. Még 11 kötélnyi század, és már csak annyi dolgunk maradt, hogy berakjuk a többi közé a pajtába. - A csókai dohánygyárral kötöttünk szerződést, és a legvalószínűbb, hogy december elsején kezdik meg a szállítását, úgy mint tavaly. Az áráról még nem beszéltünk, úgyhogy erről nem sokat tudunk. Általában mindig úgy volt, hogy 12 és fél kiló búza ára volt egy kiló dohány. Bár tavaly is így volt. - Hogy megéri-e dohánnyal foglalkozni? A csoda tudja. Mi már megszoktuk. Kislány korom óta dohánnyal foglalkozom. Az édesapám is nagy dohánytermelő volt, aki az istállóba, a küszöb alá ásta el a fináncok elől a kofáknak szánt dohányt. Ma Szajánban sokan foglalkoznak dohánnyal, habár inkább az idősebbek, a fiataloknak nincs kedvük hozzá, mert a dohány sok munkát kíván. Édesapám mindig azt mondta: a sok dohánypénzt senkitől sem kell irigyelni, mert az nagyon megdolgoztatta magát. Aki dohánnyal foglalatoskodik, az elégedett lehet, mert a dohány még sohasem került a faluszéli szemétbe. A dohányt, ha máshol nem, a kikindai piacon el lehet adni. Nincs belőle eldobnivaló. KŐMŰVESNÉ NYÁRY Márta Fodrászverseny Zomborban A város lázasan készülődik a hagyományos Zombor ’99 elnevezésű nyílt fodrászversenyre. Budimir Josié, a zombori Kuca Lepota Társadalmi Vállalat igazgatója elmondta, hogy a fodrászvállalat és a fodrászok klubjának szervezésében, vasárnap, október 31-én kerül sor az érdekesnek ígérkező rendezvényre. A versenyen, melyet a Szabadság Szállóban rendeznek, az ország legkiválóbb női és férfi fodrászmesterei vesznek részt. Sz. A. BECSE Megugrottak a piaci árak is Már egy ideje érezni a fokozatos drágulást, de a hét végén a nem élelmiszert árusító üzletekben megugrottak az árak a márka feketepiaci árfolyamának növekedése következtében (19-20 dinárt ért egy márka). Még szembetűnőbb volt az árak emelkedése szombaton a zöldség- és egyéb árut forgalmazó piacon. Ekkor már feketén 22 dinárt kértek a márkáért. Itt elsősorban azok a külföldről származó árucikkek lettek drágábbak, amelyeknek árát eddig is a márka árfolyamhoz alakították. A szombati becses hetipiacon az árusok java része már nem is dinárban, hanem márkában közölte az árát, és a helyszínen zsebszámológéppel számolta ki a dinár értékét. Az egy héttel ezelőttihez mérten igencsak megugrottak az árak a gyümölcs-, a zöldség- és a tejpiacon is. A drágulás egy hét alatt az 50-60 százalékot is elérte. Becsén a burgonya kilója már 4-5 dinár között alakult, a vöröshagyma ára 5-6, a fokhagyma 15 dinár. A bab kilogrammját 30 dinárért mérték, a sárgarépa és zöldséggyökér kilója 8 dinár volt, a paprika 10, a paradicsom ára 20 és 30 dinár között alakult, az uborka 20, a káposzta 5 dinár volt. Az alma és a körte kilogrammja 8 és 15 dinár között mozgott, a birsalma kilója 12 dinár volt, a szőlő 25-30 dinárba került. A tisztított dió kilója 120, a narancsé, mandariné és a citromé pedig 30 dinár. Egy liter tej 5, két deci tejföl 10, egy kiló vaj 80, egy kiló túró pedig 30 dinár. A konyhakész baromfi ára 45 és 50 dinár között alakult, élősúlyban pedig 35 dinár volt. Így- Sikeres bemutatkozás Pénteken este a topolyai moziteremben megtartotta első fellépését a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ közelmúltban alakult női énekkara. A vajdasági magyarság legrangosabb és legtömegesebb néptánc- és népzenei seregszemléje, a hagyományos Durindó és Gyöngyösbokréta tartományi döntőjének kísérőrendezvényeként megtartott koncerten a női kar első önálló koncertjén kísért Szűcs Budai Klára zongorán és fellépett még Gábor Zoltán (bariton), az énekkar karnagya. BEER Presbiterek találkozója Omoravicán Október 23-án Ómoravicán az észak-bácskai református egyház presbitereinek találkozóját tartják. Az egynapos találkozón megbeszélik az egyház időszerű kérdéseit. Pacsérról a találkozón öt presbiter vesz részt, Csányi Erzsébet lelkésznő vezetésével. Népkonyha Pacséron Rövid szünet után, a felújított és rendbehozott épületben újra üzemel a népkonyha Pacséron. Az októberi hónap folyamán és a továbbiakban naponta az arra rászorulókat mintegy 100 adag meleg étel várja. 1.1.