Magyar Szó, 2000. május (57. évfolyam, 102-126. szám)
2000-05-04 / 103. szám
2000. május 4., csütörtök Nem mindennapi házikoncert Az ország egyetlen zenei magániskolájának zenekara nagyszabású bemutatóra készül Látogatóban a kanizsai Kramer-iskolában Kevés olyan iskola van ma országunkban, amely elmondhatja magáról, hogy működéséről nyolc film és ezernyi újságcikk készült, a kanizsai Kramer Zeneiskola azonban nemcsak ebben egyedülálló, hanem abban is, hogy ez az ország egyetlen olyan magániskolája, amely minisztériumi engedéllyel működik. - Haladni kell a korral - mondta Karmer Ferenc, az ország első (és mindmáig egyetlen) magániskolájának tulajdonosa, vezetője, oktatója 1989-ben, amikor az engedélyek birtokában immár hivatalossá vált intézménye, és ezt mondja ma is. Szerinte ez a magániskola egyáltalán nem vetélytárs az állami zeneiskolák számára, hiszen olyan hangszer oktatásával foglalkozik, amilyennel a többiek nem: itt ugyanis a szintetizátoré a főszerep. Kramerék kanizsai családi házában vasárnap délutánonként igazi házikoncert van - akkor tartja próbáit az országos szinten ugyancsak egyedülálló orgonazenekar. Egymás mellett sorakoznak a szupermodern hangszerek, mindegyikük magában rejtve egy-egy zenakarnyi hanganyagot. - Komoly bemutatóra készülünk - mondták a zenekar tagjai: Balázs Melinda, Tóth Eszter, Nagy Némedi Zsolt, Marko Mandarić és Krak Saša. Van azonban egy ifjabb tagja is a társaságnak. Tóth Szilárd az általános iskolában Palicson másodikos. - A Kramer-iskolában harmadikos vagyok - mutatkozott be Szilárd, s ennek bizonyságául még a tanár úr segítségével máris átrendezte a dolgozószoba íróasztalát, hogy egy kis alkalmi hangversenyt rögtönözhessen az újságíró vendégnek. Természetesen a többiek szintén adtak ízelítőt a tanultakból és abból, amivel a nagyszabású bemutatóra készülnek. - Szeptember óta készül a zenekar, ők a legrégebbi és a legtehetségesebb tanítványaim - mutatta be a gyerekeket, fiatalokat Kramer Ferenc. - Ahhoz, hogy egy ilyen zenekar felálljon, erős zenei tudásra van szükség. Ezért a zenei tudásért azonban meg kell dolgozni. A tanár úr egész héten átjárja a vidéket, mert a tanítás többnyire a hallgatók lakóhelyén folyik. A zenekar azonban kizárólag Kanizsán próbál, kizárólag vasárnaponként. Ehhez például a csonoplyai Melindának 150 kilométert kell utaznia. Az oktatás munkaszerződések révén heti egy vagy két óraszámmal folyik. Vannak diákjaim Palicson, Bajmokon, Szabadkán, Törökfaluban, Kanizsán, Zentagmnaroson... Miután elvégzik a szakiskolát, beiratkozhatnak a szakoktatói iskolába. Most két oktatóm fog végezni. Az a célom, hogy tanítványaimmal együtt fiókiskolákat nyissunk. Jobban mondva én nyitom az iskolát, ők pedig oktatni fognak - magyarázta Kramer Ferenc. Miközben ő az iskola felszereltségét illusztrálva megmutatta a laikus számára keveset eláruló, ám a fiatalok körében mind népszerűbb és ismertebb „mütyüröket”, a kisebbnél kisebb komputerdobokat, a számítógép minden előnyét felhasználó, értékes csodaszerkentyűket, többek között a kottázógépet, addig kintről egyfolytában áramlott be a sok-sok fülbemászó dallam. - Természetesen én sem vagyok a klasszikus zene ellen, de idomulni kell a követelményekhez, a piaci igényekhez - mosolygott Kramer Ferenc. - A bemutatóra ezért elsősorban filmzenével készülünk, elismert és közismert dallamokkal, de nem kávéházi zenével. A tanár úr szerint sokan kételkedtek abban is, hogy a Kramer-iskola egyáltalán létrejöhet, majd abban is, hogy fennmaradhat. Ő azonban úgy véli, hogy mindenkinek meg kellene kapnia az engedélyt, aki magániskolát kíván nyitni. Hogy miért? Mert itt ugyan meg kell fizetni az oktatást, az órákat, de azért cserébe azt kapja a tanítvány, amiért idejön: tudást, haladást, az érvényesülés lehetőségét. Pontosan, becsületesen, szorgalmasan kell azonban dolgoznia tanárnak és diáknak egyaránt - mint ahogyan a kanizsai Kramer-iskola teszi. MISKOLCI Magdolna A túlélők Haggadása Magyar művész lappangó alkotása jelent meg Amerikában Saul Touster, a Brandeis Egyetem jogászprofesszora pár éve nyugdíjba ment, és elköltözött házából. Csomagolás közben apja iratai között egy meglepő könyvet talált. 1946-ban adta ki Münchenben az amerikai megszálló hadsereg parancsnoksága. A jogász felismerte, hogy az apjának dedikált könyv egy pészachi Haggada, amelyet a koncentrációs táborok túlélői számára készítettek. Touster elhatározta: kiadja a könyvet. A döntésre a könyv illusztrációjául szolgáló fametszetek indították. „Megdöbbentő volt a hét fametszet - nyilatkozta a professzor. - A holokausztot interpretálta a művész, aki - éreztem - maga is túlélő volt. A fametszetek a haláltáborokat ábrázolták. A könyv díszítései is a vészkorszak történetét beszélték el.” A Haggada a zsidók Egyiptomból való szabadulásának bibliai elbeszélése. A zsidó pászkaünnep első estéjén, „széderkor” a többnyire képekkel illusztrált, dramatizált történetet olvassák a családok a könyvecskéből. A könyv angol nyelvű előszavából kiderült, hogy a müncheni Deutsches Theater éttermében tartották a szédert, amelyen a lágerek túlélői, a megszálló hatóságok, a hadsereg és a szövetségesek képviselői vettek részt. Az ajánlás leírta azt, amit a lágerekből szabadultak túléltek: a kínokat, a kényszermunkát, leírta a gázkamrákat, a krematóriumot. „Hitler rabszolgái voltunk Németországban" — állt a könyvben, az ószövetségi „Fáraó rabszolgái voltunk Egyiptomban” szövegre utalva. Toustert, aki elbeszélése szerint rosszul ért héberül, jiddisül pedig egyáltalában nem ért, a fametszetek ragadták meg. Nyomozni kezdett, meg akarta tudni, kik alkották a Haggadát. A szöveg és a szövegdíszek alkotója a litvániai Josef Dov Sheinson volt. A fametszetek szerzője Ben Benjamin névvel jegyezte magát. Nyilvánvaló, hogy ez álnév. A professzor elhatározta, hogy nyersfordítások alapján lefordítja, kiadatja újra a könyvet. Megtalálta Sheinson özvegyét, s megtudta: maga a szöveg szerzője sem tudta, ki volt a művész. Kiderült, a fametszeteket a „Bricha”juttatta el Münchenbe. A háború után ez a földalatti cionista szervezet csempészte Nyugatra a zsidókat a keleteurópai országokból. „Két és fél évig kutattam az igazi művészt. Volt néhány rossz találatom és zsákutcám a keresésben. Kalandos és egyben kínos is volt ez a keresés. Végül a jeruzsálemi Jad Vasem egyik kutatójának támadt jó ötlete. Azt mondta, elküldi a fametszeteket egy műkereskedőhöz, aki Haggadákra is szakosodott, hátha ő képes azonosítani a művészt. És ezután kaptam egy üzenetet: a műkereskedő azt gondolja, megtalálta az alkotót, egy magyar művészt. ” Az izraeli műkereskedőtől Touster hamarosan kapott az általa ismert sorozatból egy fametszetet, amelyet A. M. betűkkel szignáltak. Az 1946-os Haggada illusztrátora Adler Miklós volt. A hét fametszet egy eredetileg tizenhat fametszetből álló album része volt. A megdöbbentő műveket halálélményei alapján hazatérte után készíthette Debrecenben. Adler ezt a szöveget csatolta metszeteihez: „Tudom, hogy eszközeim szerények és a stílusom régimódi. De mégis úgy érzem, nekem is el kell beszélnem azt, ami ezeken az oldalakon áll. Ó, meggyilkolt fivéreim és nővéreim, akik megszenteltétek az Örökkévaló nevét! Amíg élek, gyászollak titeket. ” (A szűkös adatok szerint Adler Hajdúsámsonban született 1909-ben. Képzőművészeti Főiskolát végzett, a debreceni zsidógimnáziumban volt rajztanár. A háború után az egri pedagógiai főiskolán tanított, majd Izraelbe vándorolt. 1965- ben halt meg.) A professzor újsághirdetéseket adott fel, úgy próbált adatokat szerezni Ádlerről. Végül találkozott a művész Londonban élő nőtestvérével. Amit megtudhatott Ádler Miklósról, tőle tudja. Többek között azt is, hogy a lágerből hazatérőben a művész a csehországi Terezínben volt egy ideig. Ugyanakkor ugyanott volt későbbi szerzőtársa, a Haggada szövegírója is. Nem ismerték egymást. A magyar művész valószínűleg soha nem tudta meg, hogy alkotásai a túlélők szabadulásának történetét illusztrálták. Sheinson választotta ki a képeket. Úgy találta, hogy a rettenetről „első kézből” beszámoló művek összhangban vannak azzal a kétségbeeséssel, amelyet le akart írni. A vészkorszakban elmaradt a szabadulás csodája. A Túlélők Haggadása először tavaly jelent meg az amerikai zsidó történeti társaság kiadásában 500 példányban. Touster költői fordítást készített a szövegből, és további verseket csatolt a kötethez. Az idei pászkaünnepre újra kiadta a JPL kiadó. MIKLÓS Gábor Ádler Miklós egyik fametszete KMV-melléklet a Képes Ifjúságban A Képes Ifjúság szerkesztősége meglepetést készít a lap olvasóinak: május 10-én két újságot kapnak. A már megszokott, 32 oldalas Képes Ifjúságban lesz egy szintén 32 oldalas melléklet, amelyben az érdeklődők egybegyűjtve megtalálhatják a Középiskolások 33. Művészeti Vetélkedőjének díjnyertes irodalmi alkotásait. Helyet kapnak itt a szakzsűri és a diákzsűri által legjobbnak minősített, valamint a különdíjjal jutalmazott önálló versek, novellák, publicisztikai írások, kritikák és tanulmányok, humoreszkek. A melléklet illusztrációi a képzőművészeti vetélkedő anyagából kerülnek ki. Tehát: május 10-én Képes Ifjúság és KMV-melléklet! Negyedik béketánc Értesítjük a néptáncos gyermekeket és vezetőiket, hogy az énekes népi gyermekjáték- és néptáncvetélkedőt a már meghirdetett időpontban és helyszínen, tehát Óbecsén, a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben tartjuk meg május 20-án. Aki még nem küldte el a benevezési lapot, még ma és holnap megteheti a következő fax számok egyikén, mivel a csoportok nyilvántartásba vételét a hét végén intézzük. Fax: 021/843-455,021/815-977. SZABÓ Gabriella Magyar Szó MŰVELŐDÉST. Tanultak, jól érezték magukat A húsvéti szünet egy részét 65 magyar tanuló az első szentmihályi honismereti táborban töltötte Az április végi tanítási szünetben 65 magyar hetedikes és nyolcadikos tanuló vett részt a szentmihályi honismereti tábor munkájában. A gyerekek honismereti tudásuk bővítése mellett jól érezték magukat, és egyikőjük sem bánta meg, hogy a tavaszi szünetet Szentmihályon töltötte. Mint hallottuk, a tábornak egyetlen hibája volt: túl rövidre szabták. A házigazda szerepét először vállaló szentmihályiak nem vallottak szégyent. Szentmihályra április 25-e és 28-a között oromi, oromhegyesi, tóthfalusi, újvidéki, becsei, tordai, magyarcsernyei, tóbai, nagybecskereki, muzslyai diákok érkeztek. Természetesen itt voltak a helybeli hetedikesek és nyolcadikosok is. Ez volt az első honismereti tábor a Nagybecskerek melletti magyar lakta faluban és a második Közép-Bánátban. Januárban Tordán már volt egy ilyen jellegű találkozónk. A tábort a VMPE és a szentmihályi helyi közösség szervezte, támogattak bennünket: a Forum, a Máltai Szeretetszolgálat, a helybeli iskola, a Nőszervezet, a KOP-farm, a Rójál kávézó és mások. Ez alkalommal én a gyerekek együttlétét, ismerkedését, barátkozásuk fontosságát hangsúlyoznám ki - mondja Takarics Róbert nagybecskereki történelemtanár, a szentmihályi honismereti tábor vezetője. Szekeres Rozália tanárnő a házigazdák nevében a diákok szorgalmát és szófogadását dicsérte meg, kifejezve reményét, hogy ezentúl hagyománnyá válik majd a honismereti tábor Szentmihályon is. A bánsági szórványban ugyanis az ilyen jellegű táborokra még inkább szükség van. A táborban a gyerekek főleg olyan témakörből hallottak előadásokat, ami nincsen a tananyagban. Mavrák Júlia a szentmihályi templomról beszélt, Bagdal Csilla a magyar koronázási jelvényekről, Vencel Júlia Szent István koráról, Szekeres Rozália a húsvéti szokásokról és a régi szentmihályi gyermekjátékokról, Tabacski Aranka nyelvi játékokról, Hallai Zoltán Könyves Kálmán uralkodásáról, Takarics Róbert a naptárreformokról, Flaman István pedig a citeráról. A tábor részvevői megtekintették Hartig Sándor bábművész kiállítását a becskereki múzeumban, voltak a nagybecskereki plébániatemplomban, ellátogattak az écskai halastavakra, a Császár-tóra, az écskai kastélyba. A táborban a lányok Bagdal Csilla tanárnőtől az indián fonat készítését tanulták, a fiúk fociztak, asztaliteniszeztek, volt diszkó, a nagybecskereki Torontál hagyományápoló zenekar pedig táncházat tartott. A tóthfalusi Bata Mónikának ez volt az első tábora, de ígéri, ott lesz a következőn is. Domonkos Ibolya oromhegyesi nyolcadikos itt, Szentmihályon látta először azt, hogy húsvétkor a lányok is locsolkodhatnak. A szentmihályi Bálint Izabella három diákot fogadott otthonában, és azt sajnálja, hogy errefelé kevés tábor van. Az oromi Lékó Bélának ez volt az első tábora Vajdaságban, jól érezte magát, Flaman Attiláék pedig jó házigazdái voltak. A tordai Manga Mónikának a Becskerek környéki kirándulás, a becskereki Kardos Csillának pedig minden bizonnyal a szépségválasztás marad majd meg emlékezetében, hiszen ő lett a tábor szépe. Az újvidéki Szakács Erzsébet sok újat tanult meg a rövid idő alatt, és, mint mondja, számára fontos volt az, hogy anyanyelvét többet használhatta itt, Szentmihályon, mint Újvidéken. Nagy Gabriella Magyarcsernyéről jött, és lenyűgözte a nagybecskereki plébániatemplom szépsége, a hatodikos Barta Szilvia pedig a tábor legfiatalabb részvevője volt, aki azt reméli, hogy hamarosan szülőfalujában, Muzslyán is lesz honismereti tábor. K. I. A résztvevők (PAVLOVICS Kornélia felvétele) ÚJABB VAJDASÁGI SIKER Négy versmondó négy díja A magyarországi Pásztón hetedik alkalommal rendezték meg az általános iskolák felső tagozatain tanuló tehetséges versmondók találkozóját. Magyarországon selejtezők is voltak, tehát egy-egy megye legjobbjai jutottak el a megmérettetésre, amelyen szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi versmondók mellett négy vajdasági felsős is részt vett: Petrik Andrea (Temerin), Engi Georgina (Ludas), a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének tagjai, valamint Liszi Melinda és Péter Izabella, a szabadkai Csáth Géza Művészetbarát Körből. Petrik Andrea az első helyen végzett, Liszi Melinda második lett, Engi Georgina pedig két különdíjat is kiérdemelt. A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének valamely tagja immár harmadik alkalommal hozott haza első díjat, hisz tavaly Kelemen Adél, 1995-ben pedig Elor Emma bizonyult a legjobbnak versmondásban. m. k. SZOMBATON ÚJVIDÉKEN Díjátadás a Fórumban 2000. május 6-án délelőtt 10 órakor adják át a Forum Képzőművészeti Díjat Szarapka Tibornak, valamint az 1999. évi Híd Irodalmi Díjat Böndör Pálnak A változásom könyve című verseskötetéért.