Magyar Szó, 2001. március (58. évfolyam, 49-75. szám)

2001-03-11 / 58. szám

14 MŰVELŐDÉS Kérjük, továbbítsák a Jó Pajtást! A kettős számban vajdasági magyar írókat ábrázoló poszter A pedagógusok, az iskolák egy ré­szében már sztrájkolnak, a többiben pedig bejelentéseik szerint hétfőtől szünetel a tanítás. Az egyetlen vajdasá­gi magyar gyermeklapunk, a Jó Pajtás terjesztése válik ezzel a körülménnyel bizonytalanná, mert - mint ismertes - a lapot nem szabad eladásban, az újság­árusoknál vásárolják olvasói, hanem a tanárok továbbítják a gyerekeknek.­­ A sztrájk alatt a gyerekeknek még nagyobb szükségük van a Jó­hajtásra, hiszen most van idejük, és a fedőlaptól az utolsó oldalig átböngészhetik a la­pot - mondja Lennert Géza, a Jó Paj­tás igazgatója és főszerkesztője. - A lap nyomtatását nem lehet egyik napról a másikra leállítani, hiszen nem napila­pot készítünk. Ha most, ebben a pilla­natban stoppolnánk a lapkészítést, ak­kor is csak az április 19-ei Jó­hajtással lehetne megállni, bár annak a fedőlap­­ja is már le van világítva, vagyis félig-meddig kész állapotban van. Mi viszont úgy döntöt­tünk, hogy nem fosztjuk meg a gyerekeket az olvasmánytól, közben reméljük és kívánjuk, hogy a pedagógusok és a kor­mány megtalálják a közös ne­vezőt Mivel az egyetlen vajda­sági magyar gyermeklap az is­kolákon keresztül jut el az ol­vasókhoz, azzal a kéréssel for­dulunk a Jó­hajtást terjesztő ta­nárokhoz és tanítókhoz, továb­bítsák a lapot a gyerekekhez, ne halmozzák az újságokat. Ez, akkor is, ha az iskolákban szü­netel az oktatás, egy kis akarat­tal és jóindulattal megoldható, hiszen a múltban is volt rá pél­da. Azért is szeretnénk, hogy a gyerekekhez eljusson az újság, mert április 5-én kettős számot jelentetünk meg, mivel utána kellene kezdődnie a tavaszi szünetnek. Ebben a kettős számban egy mellékletet is ajándékozunk, egy posztert, amin a vajdasági írók arcképei lesznek. Ez a tanároknak is hasznos ta­nítási segédeszköz lesz, órákon is hasz­nálhatják, és a gyerekek is eltehetik - hallottuk Lennert Gézától. szó . HOLNAP NAGYBECSKEREKEN Lexikonbemutató 2001. március 12-én, este hat órai kezdettel a Madách Irodalmi Színpa­dán bemutatásra kerül dr. Gerold László jugoszláviai magyar irodalmi lexikona. Az est vendége Bordás Győ­ző, a kötet szerkesztője és a szerző. A szervezők minden irodalomkedvelőt szeretettel várnak. A könyv a helyszí­nen kedvezményesen, 300 dináros áron megvásárolható. Állandó sorozatunkban vasárnaponként közéleti személyisé­gek tehetnek fel egymásnak kérdéseket. Szerkesztőségünk ke­resi fel a kérdezettet, aki válaszol a feltett kérdésre. Ezt köve­tően ugyanaz a személy kérdést tehet fel egy általa kiválasztott személynek, akivel hasonló módon folytatódik a kérdéslánc. Múlt vasárnap dr. Molnár Imre kérdésére dr. Bosnyák István válaszolt. Dr. Bosnyák István pedig Vicsek Károlyhoz, az Új­vidéki Színház igazgatójához intézte kérdését. Dr. BOSNYÁK István azt szeretné tudni, hogy... ■ Milyennek látja a délvidéki magyar színjátszás közeljövőjét? VICSEK Károly: - Denis Diderot már az 1760-as években leírta, hogy a színész ugyan­olyan művész, mint a zenész, a festő, a szobrász vagy a többi művész. Ennek ellenére a színháznak szinte minden rendszerben bizonyítania kell létjogosultságát. Ez történik napjainkban is. Megéltünk nemrégen egy hatalomváltást, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez a rendszer ho­gyan viszonyul a színházakhoz, a művészekhez. Körülbelül 20 éve a ha­talom emberei nem járnak színházba, nem járnak fesztiválokra, nem néznek operaelőadásokat. Azért húsz éve, mert Tito annak idején ott volt a pulai filmfesztiválon, színházi és operaelőadásokat is látogatott. Annak, hogy a múlt rendszer politikusai nem látogattak kultúresemé­­nyeket, jelzés ereje volt, mert ezáltal az utóbbi 20 évben nálunk más művészetekkel együtt a színház is a perifériára került. A vezérek nem merészkedtek a nézőtérre, hogy megtiszteljenek egy-egy előadást. Ennek az lett a következménye, hogy az egyetlen műfaj a televízió híradóműsora volt. Egyelőre nem tapasztalom, hogy az új rendszer valamilyen formá­ban „művészbarát” lenne. Még ha voltak és vannak is a politikai vezetés­ben színészek, a tapasztalat azt mutatja, hogy ebből inkább egyéni hasz­not tudtak csipegetni maguknak. 1984-ben forgattunk egy filmet A faj-­x kutyák ideje címmel, melyben elmondtuk, hogy a partizánok után a fiatal­­ fajkutyák vették át a vezetést, nekik pedigréjük volt, iskolázottak voltak,­­ csak egy gond volt, hogy nem volt moráljuk. Hasonló időket élünk. Az­­ új, pedigrés generáció jutott hatalomhoz, és az még a jövő titka, hogyan­­ viszonyulnak majd a művészethez, a színházhoz, a filmhez. Mi átvészel­tük az elmúlt időszakot is. Az Újvidéki Színház életében talán az utóbbi­­ két év volt a legnehezebb, ennek ellenére színházunk tudott értékes el-­­­őadásokat felmutatni. Mert mi mindig valamiféle ellenzékben, kettős kis­ís­­sebbségben vagyunk, úgy is, mint nemzet, és úgy is, mint színész vagy­­ művész, alkotó. De bebizonyítottuk: megduplázott kisebbségben is lehet­­ produkciókat létrehozni. Az alkotó szellem akkor is produkál, ha nem­­ támogatják a hatalom részéről. A színház tovább végzi azt a munkát, amit is elvállalt. Legszebb hivatás, amit felvállalhat valaki, hogy feláll a színpad-­­­ra, és elmond valamit azok helyett, akik nem mernek megszólalni, nem­­ merik elmondani azt, ami a lelküket nyomja. Ennek előfeltétele, hogy­­ akik az intézményeket vezetik, azok tudjanak sikert csinálni, akarják az­­ intézmény sikerét. Az képes erre, aki valamilyen formában sikeres volt­­ a pályáján, és tud együttesben gondolkodni, azok tudnak sikert csinálni,­­ akik szeretik mások sikerét is. Jövő vasárnapi számunkban Ras Éva válaszol Vicsek Károly kérdé­sére.­­ 1 Magyar Szó 2001. március 11., vasárnap Anyanyelvünk és hagyományaink jövőnket tehetik gazdagabbá Februártól civil szervezetként bejegyezve ismét működik a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Budiszaván. Céljaikról, terveikről elnökükkel, Urbán Zsuzsannával beszélgettünk A dél-bácskai község magyarsága a múlt évszázad folya­mán számos alkalommal tanújelét adta népi kultúrájához való ragaszkodásának, és buzgó törekvéssel dolgozott és dolgozik, érdemes vezetők irányítása mellett a népművelés fejlesztésén. A Vajdasági Magyar Műkedvelők Almanachjá­­ban is szólnak róluk. ■ Tiszakálmánfalván, ezen a 117 éves múltra visszate­kintő településen az 1914-ben megalakult Katolikus Kör volt az első egyesület, mely a helyi magyarságot tömörí­tette...­­ A falu első művelődési egyesülete 1914-ben kezdte meg működését a Ka­tolikus Kör keretében, és 1955 február­jáig tevékenykedett kisebb megszakítá­sokkal. A mi elődünk, a Petőfi Sándor nevét viselő művelődési egyesület pedig 1946 és 1955 között működött. Hosz­­szabb szünet után, öt évvel ezelőtt a szü­lők egy csoportja ismét kezdeményezés­be fogott, mert nagyon hiányoltuk a művelődési rendezvényeket a faluban. Az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Mű­velődési Egyesület is indítványozta, hogy kihelyezett tagozatukként alakít­sunk Budiszaván ismét művelődési egyesületet. Néhány szülő segítségével az egyház keretén belül, a kör épületé­ben kezdtünk dolgozni a gyerekekkel, de akkor nem sikerült sem a bejegyez­tetés, sem az egyesület munkájának tel­jes beindítása. Hébe-hóba tartottunk egy-egy előadást, javarészt egyházi jel­legű ünnepeket, karácsonykor, húsvét­­kor és Mikulásra szerveztünk műsort, farsangi jelmezbálat, és anyák napi al­kalmi előadásokban merült ki a tevé­kenységünk. Az elmúlt években a tánccsoport volt a legkitartóbb, minden karácsonykor, újév­kor és anyák napján felléptek. A változásokat követően az Újvidéki Módszertani Központ közbenjárásával sikerült be­jegyeztetnünk szervezetünket, így a múlt hónaptól hivata­losan, komoly munkával és tervekkel kezdhette meg tevé­kenységét Budiszaván a Petőfi Sándor Művelődési Egyesü­let. ■ A 14 lelkes alapító tag nemrég az elnökséget is meg­választotta... - Héttagú elnökséget választottunk. Az alenöki tisztséget Milánovits Tibor nyugdíjas tanító bácsi tölti be, az elnök­ségbe pedig Gualtieri Valéria, Moldvai Károly, Gombár Karolina, Roginer Éva és Csorba Zoltán került. Karvák Hilda a titkár és jegyzőkönyvvezető, valamint Pápista At­tila, a budiszavai Harmat együttes tagja is nemsokára el­nökségi tag lesz. ■ Ez évi terveik között mi szerepel? - Fő tevékenységünk a folyamatos tagtoborzás, a terve­zett szakosztályok megalakítása és a helyiségkérdés mielőb­bi megoldása lenne. Tizenegy szakosztály munkáját tervez­zük. A színjátszók csoportját Milánovits Tibor vezetné. Is­kolásokkal és felnőttekkel is szívesen foglalkozna. Kezdők lévén évente két előadást tervezünk. Eleinte rövid, egyfel­­vonásos vidám jeleneteket tanulnának. Az énekesek szak­csoportját Milánovits Tibor és Pongó Lajos irányítaná. A templomban már működik egy 10 tagú felnőttkórus. Az eddig tanult egyházi énekek repertoárját népdalokkal és táncdalokkal bővítenék. A hagyományápolók csoportját Moldvai Károly vezetné. A munkát javarészt a karácsonyi, húsvéti, pünkösdi szokásaink felélesztésével kezdenék, majd a korábban időlegesen összeálló csoportok játékainak csiszolásával, valamint újabbak megtanulásával foglalkozná­nak. A cserkészeket is szeretnénk bevonni tevékenységeink­be. Tervezzük a kézimunkacsoport beindítását is, melyet Milánovits Karolina és Mátyás Ágnes irányítana. Az itt ké­szült munkákból évente egy kiállítást szerveznénk, és itt elkészíthetnénk a tánccsoport szükségletére a népviseletet is . A női kézimunkák mellett a fiúk fafaragással foglalkoz­hatnának. A néptánccsoportban kezdet­ben óvodás és általános iskolás gyere­kekkel Gualtieri Valéria és Pető Valé­ria foglalkozna, a modern és klasszikus táncokat és koreográfiákat továbbra is Mátyás Mónika tanítaná. A már hagyo­mányokkal rendelkező mulatságok és bálok szervezésével Bátori Ferencet és Vörös Károlyt bíznánk meg, melyeket az egyesület kis műsoraival szeretnénk színesebbé tenni. Emellett nótaesteket is tervezünk, melynek fő szervezője a Harmat zenekar, szakmai vezetője pe­dig Pongó Lajos lenne. Az olvasó- és szavalócsoport fő feladatának az anya­­nyelvápolást tekintjük. Az alkalmi mű­sorokat Milánovits Karolina és én szer­veznénk. Természetesen író-olvasó ta­lálkozókat és gyermeklapok szerkesztő­ivel való találkozókat is tervezünk. Az ifjú zenekedvelőkkel Milánovits Ottilia foglalkozna, hiszen nagyon jó lenne, ha a zeneiskolában és a magánszorgalom­ból tanuló, zenélni tudó egyéneket be­szervezhetnénk az egyesület munkájá­ba. A kis művészek csoportjában papír­munkák, jelmezek, teremdíszek, kará­csonyfadíszek készítésével, tojásfestéssel és hasonlókkal fog­lakoznának a gyerekek. Ezt a szakcsoportot Roginer Éva és Gombár Karolina irányítaná. ■ Említette, hogy az egyesület helyiséggondja még megoldatlan... - A kör épületében működünk, amely az egyház tulaj­donában van. Ez egy nagy terem, melyben nincs fűtés, sem vizesgóc. A feltételek tehát eléggé hiányosak. Erhard Ró­bert plébánosunk igyekezett rajtunk segíteni, azzal, hogy felajánlotta a plébánia udvarában található hittanterem használatát, ahol üléseinket megtarthatjuk és gyakorolha­tunk a gyerekekkel. Az előadásokat csak a nagyteremben mutathatjuk be, de mivel itt más jellegű rendezvényeket is szerveznek, nemcsak a fűtési gondok, hanem az időpontok egyeztetése is problémát jelent. A kör épületében volt egy középméretű régi hittanterem, ami nagyságát tekintve megfelelőnek mutatkozott a mi rendezvényeink megtartá­sára, de három héttel ezelőtt leszakadt a mennyezete. A nagyterem is tatarozásra szorul. ■ Az indulási, szervezési gondok ellenére március 17- ére tervezik az egyesület első szakosztályonként összeállí­tott műsorát.. - Március 17-én Petőfi-estet szervezünk, az ünnepi mű­sorban szavalatokkal, népdalokkal, alkalmi nótákkal emlé­kezünk meg az 1848-as eseményekről és egyesületünk név­adójáról - mondta Urbán Zsuzsanna, a budiszavai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke. MOLNÁR Eleonóra (ÓTOS András felvételei Urbán Zsuzsanna, a budiszavai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke 16. Szólj, síp, szólj! A vetélkedő szervezőbizottsága ér­tesíti a pályázókat, hogy mindannyiuk jelentkezését elfogadták a vetélkedőre, amit 2001. április 21-én, szombaton tartanak az Újvidéki Rádióban. A 16. népzenei vetélkedő résztve­vői: Szerda Balázs és Zsidai Lívia, Nye­res Novák Angéla és Korcsik Anikó, a Samu Mihály iskola Szederice ének­csoportja Becséről, Lestár Boglárka Topolyáról, Soós Dávid, Perisic Diana, a Zengő énekcsoport Újvidékről, a gu­­narasi Dózsa György iskola alsós ének­csoportja, a szenttamási Arany János Magyar Művelődési Egyesület ének­csoportja, Kovács Erzsébet Pancsová­­ról, Pádéról a Takács Rafael Kultúr­körből az alsós és felsős leánykórus, Pintér Patrícia, Máté Kitti, Silácski Na­tasa, Guba Kornélia, Jaksa Éva. A pé­­terrévei Tisza Népi Együttes Cifra ze­nekara és Tiszagyöngye leánykórusa, Égető Emese Telecskáról, Kovács Bir­­kás Tamara Szabadkáról, a törökbe­csei Jókai Művelődési Egyesület alsós énekcsoportja, Farkas Zsuzsanna, Mo­hóiról a Kispacsirta leánykórus, Fehér Nóra és Klémán Annabella. Az adai Vadvirág Hagyományápoló Körből a Pitypang énekcsoport, Bartók Helga, a Csermely és a Kaláris népzenei együttes. Csantavérről a Mendicus Művészeti Központ tamburazenekara, a magyarcsernyei Petőfi Sándor iskola citerazenekara, az adai Cseh Károly is­kola 4. b osztálya, Török Ádám és Var­ga Imola. Az adai Aranykapu Művelő­dési Egyesületből Halápi Imre, Lajkó Csilla, Halápi Gábor, Bajusz Hella és Sóti Ágnes, a népdalkórus. A horgosi Testvériség Művelődési Egyesület ci­terazenekara, a feketicsi Művelődési Egyesület alsós és felsős énekcsoport­ja, Zentáról a Szélrózsa leánykórus, Orosz Annamária. Kanizsáról Püspök Elizabetta, Törökbecséről a Mogyoró citeraegyüttes, Temerinből Lóc Anita és Pethő Renáta, a Rostaforgató és a Napsugár citeraegyüttes, Sütő Dóra és Csorba Eszter, Ürményházáról a Hibi­­bi citerazenekar, Csókáról Kormányos Zsanett és Süli Dorottya, Hajnal Do­rottya és Lengyel Boglárka, Szécsi Ka­rolina, a Bokréta leánykórus és a cite­razenekar. Péterrévéről a Tücsökban­da, Tóth Dianna Nagybecskerekről, Bajmokról a felsős énekcsoport, a Pa­csirta együttes, Pólyák Szabina, Sza­kács Mónika és Tímea, Márki Anna és Andrea, Szabó Anita. Csantavérről Kozma Zsolt, a szenttamási Citeraba­­rátok Klubjából a Tilinkó citeraegyüt­tes, a Kalamáris citeraegyüttes, Vörös Adrianna, Palicsról Kapiszta Sándor és János. Székelykevéről Bíró Lídia és Dani Elizabetta és az énekcsoport. Mindenkinek további sikeres felké­szülést kívánnak a szervezők. Bővebb tájékoztatást a következő telefonszá­mokon kaphatnak: 021/843-880, 063- 8-378-552, 021/28-956. SZABÓ Gabriella HOLNAP ÚJVIDÉKÉN 1848 emlékezete A Magyar Tanszék ünnepi műsora A Bölcsészkar mozitermében március 12-én, 17 órakor 1848 emlékezete cím­mel szervez ünnepi műsort a Magyar Tanszék. Az ünnepről dr. Bányai János tanszékvezető beszél. A műsorban Klemm Katalin és a Guzsalyas énekcsoport negyvennyolcas népdalokkal szórakoztatja a közönséget. Dudás Diana és Bordás Katalin Németh László Petőfi-esszéjéből ad elő részleteket. Petőfi Sándor A ha­záról című költeményét Holló Karolina mondja el. Az 1848 mítosza című ösz­­szeállítás első részét Vajda Lajos, Horvát Kátai Angéla, Gombos Ildikó, Beke Ottó, Bordás Katalin, Holló Karolina, Dudás Diana, Huszár Gabriella, Hirsik Dóra és Erdélyi Zsuzsanna adja elő. Babits Mihály Petőfi koszorúi című versét Holló Karolina mondja el. Dudás Diana előadásában Kovács András Ferenc Kis postaréti körmagyar L. III. című művét hallgathatják meg. Kovács András Fe­renc Szózat egy szoborhoz, c. versét Tornai Erika tolmácsolja. Kávéház és forra­dalom címmel Hirsik Dóra, Tornai Erika, Sirbik Attila, Erdélyi Zsuzsanna, Vilma Vukomanovic, Huszár Gabriella és Faragó Szilvia szól a közönséghez. Az 1848 mítoszának II. részét Vastag Enikő, Papp Anita, Horvádh Andrea és Vajda Lajos adja elő. Ezt követően népdalokkal szórakoztatják a közönséget. A műsorvezető Tornai Erika.

Next