Magyar Szó, 2001. március (58. évfolyam, 49-75. szám)
2001-03-11 / 58. szám
14 MŰVELŐDÉS Kérjük, továbbítsák a Jó Pajtást! A kettős számban vajdasági magyar írókat ábrázoló poszter A pedagógusok, az iskolák egy részében már sztrájkolnak, a többiben pedig bejelentéseik szerint hétfőtől szünetel a tanítás. Az egyetlen vajdasági magyar gyermeklapunk, a Jó Pajtás terjesztése válik ezzel a körülménnyel bizonytalanná, mert - mint ismertes - a lapot nem szabad eladásban, az újságárusoknál vásárolják olvasói, hanem a tanárok továbbítják a gyerekeknek. A sztrájk alatt a gyerekeknek még nagyobb szükségük van a Jóhajtásra, hiszen most van idejük, és a fedőlaptól az utolsó oldalig átböngészhetik a lapot - mondja Lennert Géza, a Jó Pajtás igazgatója és főszerkesztője. - A lap nyomtatását nem lehet egyik napról a másikra leállítani, hiszen nem napilapot készítünk. Ha most, ebben a pillanatban stoppolnánk a lapkészítést, akkor is csak az április 19-ei Jóhajtással lehetne megállni, bár annak a fedőlapja is már le van világítva, vagyis félig-meddig kész állapotban van. Mi viszont úgy döntöttünk, hogy nem fosztjuk meg a gyerekeket az olvasmánytól, közben reméljük és kívánjuk, hogy a pedagógusok és a kormány megtalálják a közös nevezőt Mivel az egyetlen vajdasági magyar gyermeklap az iskolákon keresztül jut el az olvasókhoz, azzal a kéréssel fordulunk a Jóhajtást terjesztő tanárokhoz és tanítókhoz, továbbítsák a lapot a gyerekekhez, ne halmozzák az újságokat. Ez, akkor is, ha az iskolákban szünetel az oktatás, egy kis akarattal és jóindulattal megoldható, hiszen a múltban is volt rá példa. Azért is szeretnénk, hogy a gyerekekhez eljusson az újság, mert április 5-én kettős számot jelentetünk meg, mivel utána kellene kezdődnie a tavaszi szünetnek. Ebben a kettős számban egy mellékletet is ajándékozunk, egy posztert, amin a vajdasági írók arcképei lesznek. Ez a tanároknak is hasznos tanítási segédeszköz lesz, órákon is használhatják, és a gyerekek is eltehetik - hallottuk Lennert Gézától. szó . HOLNAP NAGYBECSKEREKEN Lexikonbemutató 2001. március 12-én, este hat órai kezdettel a Madách Irodalmi Színpadán bemutatásra kerül dr. Gerold László jugoszláviai magyar irodalmi lexikona. Az est vendége Bordás Győző, a kötet szerkesztője és a szerző. A szervezők minden irodalomkedvelőt szeretettel várnak. A könyv a helyszínen kedvezményesen, 300 dináros áron megvásárolható. Állandó sorozatunkban vasárnaponként közéleti személyiségek tehetnek fel egymásnak kérdéseket. Szerkesztőségünk keresi fel a kérdezettet, aki válaszol a feltett kérdésre. Ezt követően ugyanaz a személy kérdést tehet fel egy általa kiválasztott személynek, akivel hasonló módon folytatódik a kérdéslánc. Múlt vasárnap dr. Molnár Imre kérdésére dr. Bosnyák István válaszolt. Dr. Bosnyák István pedig Vicsek Károlyhoz, az Újvidéki Színház igazgatójához intézte kérdését. Dr. BOSNYÁK István azt szeretné tudni, hogy... ■ Milyennek látja a délvidéki magyar színjátszás közeljövőjét? VICSEK Károly: - Denis Diderot már az 1760-as években leírta, hogy a színész ugyanolyan művész, mint a zenész, a festő, a szobrász vagy a többi művész. Ennek ellenére a színháznak szinte minden rendszerben bizonyítania kell létjogosultságát. Ez történik napjainkban is. Megéltünk nemrégen egy hatalomváltást, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez a rendszer hogyan viszonyul a színházakhoz, a művészekhez. Körülbelül 20 éve a hatalom emberei nem járnak színházba, nem járnak fesztiválokra, nem néznek operaelőadásokat. Azért húsz éve, mert Tito annak idején ott volt a pulai filmfesztiválon, színházi és operaelőadásokat is látogatott. Annak, hogy a múlt rendszer politikusai nem látogattak kultúreseményeket, jelzés ereje volt, mert ezáltal az utóbbi 20 évben nálunk más művészetekkel együtt a színház is a perifériára került. A vezérek nem merészkedtek a nézőtérre, hogy megtiszteljenek egy-egy előadást. Ennek az lett a következménye, hogy az egyetlen műfaj a televízió híradóműsora volt. Egyelőre nem tapasztalom, hogy az új rendszer valamilyen formában „művészbarát” lenne. Még ha voltak és vannak is a politikai vezetésben színészek, a tapasztalat azt mutatja, hogy ebből inkább egyéni hasznot tudtak csipegetni maguknak. 1984-ben forgattunk egy filmet A faj-x kutyák ideje címmel, melyben elmondtuk, hogy a partizánok után a fiatal fajkutyák vették át a vezetést, nekik pedigréjük volt, iskolázottak voltak, csak egy gond volt, hogy nem volt moráljuk. Hasonló időket élünk. Az új, pedigrés generáció jutott hatalomhoz, és az még a jövő titka, hogyan viszonyulnak majd a művészethez, a színházhoz, a filmhez. Mi átvészeltük az elmúlt időszakot is. Az Újvidéki Színház életében talán az utóbbi két év volt a legnehezebb, ennek ellenére színházunk tudott értékes el-őadásokat felmutatni. Mert mi mindig valamiféle ellenzékben, kettős kisíssebbségben vagyunk, úgy is, mint nemzet, és úgy is, mint színész vagy művész, alkotó. De bebizonyítottuk: megduplázott kisebbségben is lehet produkciókat létrehozni. Az alkotó szellem akkor is produkál, ha nem támogatják a hatalom részéről. A színház tovább végzi azt a munkát, amit is elvállalt. Legszebb hivatás, amit felvállalhat valaki, hogy feláll a színpad-ra, és elmond valamit azok helyett, akik nem mernek megszólalni, nem merik elmondani azt, ami a lelküket nyomja. Ennek előfeltétele, hogy akik az intézményeket vezetik, azok tudjanak sikert csinálni, akarják az intézmény sikerét. Az képes erre, aki valamilyen formában sikeres volt a pályáján, és tud együttesben gondolkodni, azok tudnak sikert csinálni, akik szeretik mások sikerét is. Jövő vasárnapi számunkban Ras Éva válaszol Vicsek Károly kérdésére. 1 Magyar Szó 2001. március 11., vasárnap Anyanyelvünk és hagyományaink jövőnket tehetik gazdagabbá Februártól civil szervezetként bejegyezve ismét működik a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Budiszaván. Céljaikról, terveikről elnökükkel, Urbán Zsuzsannával beszélgettünk A dél-bácskai község magyarsága a múlt évszázad folyamán számos alkalommal tanújelét adta népi kultúrájához való ragaszkodásának, és buzgó törekvéssel dolgozott és dolgozik, érdemes vezetők irányítása mellett a népművelés fejlesztésén. A Vajdasági Magyar Műkedvelők Almanachjában is szólnak róluk. ■ Tiszakálmánfalván, ezen a 117 éves múltra visszatekintő településen az 1914-ben megalakult Katolikus Kör volt az első egyesület, mely a helyi magyarságot tömörítette... A falu első művelődési egyesülete 1914-ben kezdte meg működését a Katolikus Kör keretében, és 1955 februárjáig tevékenykedett kisebb megszakításokkal. A mi elődünk, a Petőfi Sándor nevét viselő művelődési egyesület pedig 1946 és 1955 között működött. Hoszszabb szünet után, öt évvel ezelőtt a szülők egy csoportja ismét kezdeményezésbe fogott, mert nagyon hiányoltuk a művelődési rendezvényeket a faluban. Az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület is indítványozta, hogy kihelyezett tagozatukként alakítsunk Budiszaván ismét művelődési egyesületet. Néhány szülő segítségével az egyház keretén belül, a kör épületében kezdtünk dolgozni a gyerekekkel, de akkor nem sikerült sem a bejegyeztetés, sem az egyesület munkájának teljes beindítása. Hébe-hóba tartottunk egy-egy előadást, javarészt egyházi jellegű ünnepeket, karácsonykor, húsvétkor és Mikulásra szerveztünk műsort, farsangi jelmezbálat, és anyák napi alkalmi előadásokban merült ki a tevékenységünk. Az elmúlt években a tánccsoport volt a legkitartóbb, minden karácsonykor, újévkor és anyák napján felléptek. A változásokat követően az Újvidéki Módszertani Központ közbenjárásával sikerült bejegyeztetnünk szervezetünket, így a múlt hónaptól hivatalosan, komoly munkával és tervekkel kezdhette meg tevékenységét Budiszaván a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. ■ A 14 lelkes alapító tag nemrég az elnökséget is megválasztotta... - Héttagú elnökséget választottunk. Az alenöki tisztséget Milánovits Tibor nyugdíjas tanító bácsi tölti be, az elnökségbe pedig Gualtieri Valéria, Moldvai Károly, Gombár Karolina, Roginer Éva és Csorba Zoltán került. Karvák Hilda a titkár és jegyzőkönyvvezető, valamint Pápista Attila, a budiszavai Harmat együttes tagja is nemsokára elnökségi tag lesz. ■ Ez évi terveik között mi szerepel? - Fő tevékenységünk a folyamatos tagtoborzás, a tervezett szakosztályok megalakítása és a helyiségkérdés mielőbbi megoldása lenne. Tizenegy szakosztály munkáját tervezzük. A színjátszók csoportját Milánovits Tibor vezetné. Iskolásokkal és felnőttekkel is szívesen foglalkozna. Kezdők lévén évente két előadást tervezünk. Eleinte rövid, egyfelvonásos vidám jeleneteket tanulnának. Az énekesek szakcsoportját Milánovits Tibor és Pongó Lajos irányítaná. A templomban már működik egy 10 tagú felnőttkórus. Az eddig tanult egyházi énekek repertoárját népdalokkal és táncdalokkal bővítenék. A hagyományápolók csoportját Moldvai Károly vezetné. A munkát javarészt a karácsonyi, húsvéti, pünkösdi szokásaink felélesztésével kezdenék, majd a korábban időlegesen összeálló csoportok játékainak csiszolásával, valamint újabbak megtanulásával foglalkoznának. A cserkészeket is szeretnénk bevonni tevékenységeinkbe. Tervezzük a kézimunkacsoport beindítását is, melyet Milánovits Karolina és Mátyás Ágnes irányítana. Az itt készült munkákból évente egy kiállítást szerveznénk, és itt elkészíthetnénk a tánccsoport szükségletére a népviseletet is . A női kézimunkák mellett a fiúk fafaragással foglalkozhatnának. A néptánccsoportban kezdetben óvodás és általános iskolás gyerekekkel Gualtieri Valéria és Pető Valéria foglalkozna, a modern és klasszikus táncokat és koreográfiákat továbbra is Mátyás Mónika tanítaná. A már hagyományokkal rendelkező mulatságok és bálok szervezésével Bátori Ferencet és Vörös Károlyt bíznánk meg, melyeket az egyesület kis műsoraival szeretnénk színesebbé tenni. Emellett nótaesteket is tervezünk, melynek fő szervezője a Harmat zenekar, szakmai vezetője pedig Pongó Lajos lenne. Az olvasó- és szavalócsoport fő feladatának az anyanyelvápolást tekintjük. Az alkalmi műsorokat Milánovits Karolina és én szerveznénk. Természetesen író-olvasó találkozókat és gyermeklapok szerkesztőivel való találkozókat is tervezünk. Az ifjú zenekedvelőkkel Milánovits Ottilia foglalkozna, hiszen nagyon jó lenne, ha a zeneiskolában és a magánszorgalomból tanuló, zenélni tudó egyéneket beszervezhetnénk az egyesület munkájába. A kis művészek csoportjában papírmunkák, jelmezek, teremdíszek, karácsonyfadíszek készítésével, tojásfestéssel és hasonlókkal foglakoznának a gyerekek. Ezt a szakcsoportot Roginer Éva és Gombár Karolina irányítaná. ■ Említette, hogy az egyesület helyiséggondja még megoldatlan... - A kör épületében működünk, amely az egyház tulajdonában van. Ez egy nagy terem, melyben nincs fűtés, sem vizesgóc. A feltételek tehát eléggé hiányosak. Erhard Róbert plébánosunk igyekezett rajtunk segíteni, azzal, hogy felajánlotta a plébánia udvarában található hittanterem használatát, ahol üléseinket megtarthatjuk és gyakorolhatunk a gyerekekkel. Az előadásokat csak a nagyteremben mutathatjuk be, de mivel itt más jellegű rendezvényeket is szerveznek, nemcsak a fűtési gondok, hanem az időpontok egyeztetése is problémát jelent. A kör épületében volt egy középméretű régi hittanterem, ami nagyságát tekintve megfelelőnek mutatkozott a mi rendezvényeink megtartására, de három héttel ezelőtt leszakadt a mennyezete. A nagyterem is tatarozásra szorul. ■ Az indulási, szervezési gondok ellenére március 17- ére tervezik az egyesület első szakosztályonként összeállított műsorát.. - Március 17-én Petőfi-estet szervezünk, az ünnepi műsorban szavalatokkal, népdalokkal, alkalmi nótákkal emlékezünk meg az 1848-as eseményekről és egyesületünk névadójáról - mondta Urbán Zsuzsanna, a budiszavai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke. MOLNÁR Eleonóra (ÓTOS András felvételei Urbán Zsuzsanna, a budiszavai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke 16. Szólj, síp, szólj! A vetélkedő szervezőbizottsága értesíti a pályázókat, hogy mindannyiuk jelentkezését elfogadták a vetélkedőre, amit 2001. április 21-én, szombaton tartanak az Újvidéki Rádióban. A 16. népzenei vetélkedő résztvevői: Szerda Balázs és Zsidai Lívia, Nyeres Novák Angéla és Korcsik Anikó, a Samu Mihály iskola Szederice énekcsoportja Becséről, Lestár Boglárka Topolyáról, Soós Dávid, Perisic Diana, a Zengő énekcsoport Újvidékről, a gunarasi Dózsa György iskola alsós énekcsoportja, a szenttamási Arany János Magyar Művelődési Egyesület énekcsoportja, Kovács Erzsébet Pancsováról, Pádéról a Takács Rafael Kultúrkörből az alsós és felsős leánykórus, Pintér Patrícia, Máté Kitti, Silácski Natasa, Guba Kornélia, Jaksa Éva. A péterrévei Tisza Népi Együttes Cifra zenekara és Tiszagyöngye leánykórusa, Égető Emese Telecskáról, Kovács Birkás Tamara Szabadkáról, a törökbecsei Jókai Művelődési Egyesület alsós énekcsoportja, Farkas Zsuzsanna, Mohóiról a Kispacsirta leánykórus, Fehér Nóra és Klémán Annabella. Az adai Vadvirág Hagyományápoló Körből a Pitypang énekcsoport, Bartók Helga, a Csermely és a Kaláris népzenei együttes. Csantavérről a Mendicus Művészeti Központ tamburazenekara, a magyarcsernyei Petőfi Sándor iskola citerazenekara, az adai Cseh Károly iskola 4. b osztálya, Török Ádám és Varga Imola. Az adai Aranykapu Művelődési Egyesületből Halápi Imre, Lajkó Csilla, Halápi Gábor, Bajusz Hella és Sóti Ágnes, a népdalkórus. A horgosi Testvériség Művelődési Egyesület citerazenekara, a feketicsi Művelődési Egyesület alsós és felsős énekcsoportja, Zentáról a Szélrózsa leánykórus, Orosz Annamária. Kanizsáról Püspök Elizabetta, Törökbecséről a Mogyoró citeraegyüttes, Temerinből Lóc Anita és Pethő Renáta, a Rostaforgató és a Napsugár citeraegyüttes, Sütő Dóra és Csorba Eszter, Ürményházáról a Hibibi citerazenekar, Csókáról Kormányos Zsanett és Süli Dorottya, Hajnal Dorottya és Lengyel Boglárka, Szécsi Karolina, a Bokréta leánykórus és a citerazenekar. Péterrévéről a Tücsökbanda, Tóth Dianna Nagybecskerekről, Bajmokról a felsős énekcsoport, a Pacsirta együttes, Pólyák Szabina, Szakács Mónika és Tímea, Márki Anna és Andrea, Szabó Anita. Csantavérről Kozma Zsolt, a szenttamási Citerabarátok Klubjából a Tilinkó citeraegyüttes, a Kalamáris citeraegyüttes, Vörös Adrianna, Palicsról Kapiszta Sándor és János. Székelykevéről Bíró Lídia és Dani Elizabetta és az énekcsoport. Mindenkinek további sikeres felkészülést kívánnak a szervezők. Bővebb tájékoztatást a következő telefonszámokon kaphatnak: 021/843-880, 063- 8-378-552, 021/28-956. SZABÓ Gabriella HOLNAP ÚJVIDÉKÉN 1848 emlékezete A Magyar Tanszék ünnepi műsora A Bölcsészkar mozitermében március 12-én, 17 órakor 1848 emlékezete címmel szervez ünnepi műsort a Magyar Tanszék. Az ünnepről dr. Bányai János tanszékvezető beszél. A műsorban Klemm Katalin és a Guzsalyas énekcsoport negyvennyolcas népdalokkal szórakoztatja a közönséget. Dudás Diana és Bordás Katalin Németh László Petőfi-esszéjéből ad elő részleteket. Petőfi Sándor A hazáról című költeményét Holló Karolina mondja el. Az 1848 mítosza című öszszeállítás első részét Vajda Lajos, Horvát Kátai Angéla, Gombos Ildikó, Beke Ottó, Bordás Katalin, Holló Karolina, Dudás Diana, Huszár Gabriella, Hirsik Dóra és Erdélyi Zsuzsanna adja elő. Babits Mihály Petőfi koszorúi című versét Holló Karolina mondja el. Dudás Diana előadásában Kovács András Ferenc Kis postaréti körmagyar L. III. című művét hallgathatják meg. Kovács András Ferenc Szózat egy szoborhoz, c. versét Tornai Erika tolmácsolja. Kávéház és forradalom címmel Hirsik Dóra, Tornai Erika, Sirbik Attila, Erdélyi Zsuzsanna, Vilma Vukomanovic, Huszár Gabriella és Faragó Szilvia szól a közönséghez. Az 1848 mítoszának II. részét Vastag Enikő, Papp Anita, Horvádh Andrea és Vajda Lajos adja elő. Ezt követően népdalokkal szórakoztatják a közönséget. A műsorvezető Tornai Erika.