Magyar Szó, 2004. június (61. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-15 / 138. szám
16 Június 5-én, szombaton tartották meg a palicsi Martin HE kupaversenyét. Az egész heti esőzés mellett az előrejelzések sem voltak biztatóak, ennek ellenére a reggeli csepergés után igazán kellemes időben zajlott a megmérettetés. A gyülekezőnél a vártnál kevesebb csapat nevezett be. Az idén ez mintha általánossá vált volna. Érdekes módon a magánosítás hatása most szivárgott be a horgászsportba. Nagyon sok, hajdanán erős társadalmi vállalat csapata szűnt meg versenyezni, vagy a sportszervezeteik eddigi segélyezését szüntették meg. A megrendezett kupaversenyek díjazása is szerényebb lett, legtöbb helyen csak érmeket és serlegeket osztanak ki. Maga a palicsi verseny mindig sok meglepetést tartogat. A különben mohón kapó kárászok az idén úgy válogatnak, mint a grófkisasszonyok. Emiatt minden résztvevő csapat szenvedett, kivéve a hajdújárási Goldot, amelynek mind a három versenyzője érmes lett. Az eddigi júniusi fogások általában tíz kilón felüliek voltak. A mérlegelésnél vált egyértelművé, hogy az idén ennek csak fele akadt horogra. A szektoreredmények: I. szektor: 1.Jaroslav Pavlovic (Linjak, Lalic) 5220 p., 2. Német Gábor (Gold, Hajdújárás) 4920 p., 3. Nagy György János (Zanadija, Horgos) 4120 p. II. szektor: 1. Stevan Beslic (Gold, Hajdújárás) 4560 p., 2. Fane Tomász (Proleter, Horgos) 2920 p., 3. Karácsonyi Tibor (Bratstvo, Magyarkanizsa) 2820 p. III. szektor: 1. Tímár Géza (Martin, Palics) 5200 p., 2. Nagy Farkas Sándor (Gold, Hajdújárás) 4780 p., 3. Damir Spasic (Tisza, Ada) 4260 p. A pályán a legeredményesebb a lalici Jaroslav Pavlovic lett 5220 ponttal, így övé lett az erre az alkalomra készült emlékérem. A csapatversenyt sorrendben másodszor a hajdújárási Gold nyerte 5 helyezési számmal. Második a moholi MOL csapata lett (16 h. sz.). Igazán nagy verseny a harmadik helyért folyt, melyet a végén azonos 18 helyezési számmal, de több fogott hallal a házigazda Martin csapata nyert el. A jó hangulatú ebéd után a szervezők kiosztották az érmeket és a serlegeket. A győztesek és a helyezettek a palicsi Martin Shop, Prokolor, World Trade Géza, a szabadkai Trend Line, Tehnobet és a bajmoki Toni kömére ajándékait kapták. ■ HUZSVÁR József VERSENYHORGÁSZAT Másodszor is a Goldé a Martin Kupa Készülődés a Palicsi-tavon A kupaverseny győztese a Gold lett: Stevan Beslic, Orgonás Gyula, Németh Gábor, Nagy Farkas Sándor Jaroslav Pavlovic fogott legtöbbet Tarpon világrekord Nemcsak olaj, hal is van! A Közel-Keleten található a kőolajban rendkívül gazdag, 77 700 négyzetkilométer területű Arab Emírségek. A XIX. század közepéig a helybeliek fő megélhetési forrása a kalózkodás volt, emellett fűszerkereskedelemmel, gyöngyhalászattal és halászattal is foglalkoztak. A gazdasági fellendülést a XX. század hozta, miután megkezdték a kőolaj kitermelését. Az 1971-ben kikiáltott Arab Emírségek jelenlegi éves GDP-bevétele meghaladja a 39 milliárd amerikai dollárt, ami a 2,6 millió lakosnak igencsak gazdag megélhetési forrást biztosít. A Perzsa-öböl partján fekvő ország horgászati lehetőségei sem rosszak. Különösen a termetes kardhalakból (Xiphias gladius) van sok. 2003 áprilisában német sporthorgászok egy maroknyi csapata ötvenkét kardhalat zsákmányolt néhány nap leforgása alatt. Volt olyan nap, amikor tizennyolc példányt sikerült horogra csalni. A többség testtömege megközelítette az 50 kilót. A kifogott halakat megmérték, megjelölték, majd visszabocsátották a tengerbe. Az, hogy a Perzsa-öbölben aránylag sok kardhal található, jó hírnek számít. Ugyanis a „hagyományos” lelőhelyekről, például a Kanári-, az Azori-szigeteket övező Atlanti-óceánból, jószerivel eltűntek ezek a pompás, s sporthorgászok által sokra értékelt halak. Utat fie Vannak mesés világrekordok, amelyek megdönthetetlenek. Ilyen 482,2 kilós karddal, amelyet 1953-ban fogtak ki Chile előtt. Tavaly megdőlt egy másik örökösnek hitt rekord: Max Donecq francia horgász Guinea-Bissau előtt fogta a képen látható 117 kilós tarpont. 2004. június 15., kedd Kellemetlen „kibicek” a horgászok körül A tócsák zümmögő terméke: a szúnyog Az állatrendszertan a szúnyogokat a rovarok osztályába, a kétszárnyúak rendjébe sorolja. Földünkön több ezer szúnyogfajt tartanak számon, melyek megtalálhatók az északi sarkkörtől az Egyenlítőig egyaránt. Szerencsénkre nem minden szúnyogfaj vérszívó, de a vérszívókból is akad jócskán. Azt hiszem, hogy senki sem szenved olyan sokat a szúnyogoktól, mint a vízpartján vagy a ladikban ülő horgász. Amióta ember él a földön, örök viszály van a szúnyogokkal. Ez az ellenség mindenütt jelen van, és nemcsak maró csípésével kellemetlenkedik, hanem gyakran betegségeket is terjeszt, melyek alig, vagy egyáltalán nem gyógyíthatók. Ilyen a filabólis, a sárgaság, a malária stb. A legtömegesebben támadó szúnyogokon kívül egyes helyeken a csoportosan támadó böglyök, ritkábban a darazsak okoznak kellemetlenséget sok embernek. A vérszívók szúrása legtöbbször csak átmeneti viszketést okoz. Szerencsére tájainkon ritkán okoz súlyos következményekkel járó fertőző betegségeket. Ezért pánikra nincs okunk, de az óvatosság ajánlatos. Hazai szúnyogjaink 17—18 fajtája közül csak négy fajta támadja az embert. Ezek az ártatlanabbak közé tartoznak, kivéve a maláriát terjesztő fajt, amelyet azonban csaknem teljesen kiirtottak. A muzsikáló röpködőkkel való találkozás igen kellemetlen, s emlékül bőrpír, kis duzzanat és viszketegség marad. Nagyobb veszélyt jelenthet a vakaródzással felsértett bőr megfertőződése. Nem kevés azoknak a száma, akik a rovarcsípések következtében kialakult allergiában szenvednek. Meglehetősen nagy számban lesi áldozataikat a bozótosban, füves terepen, és az erdőben is a vérszívók veszélyes fajtája, a kullancs. Áldozatukat a jó szaglásuk révén fedezik föl. A kullancsok a faágakról ejtik rá magukat a tovahaladó emberre, vagy észrevétlenül másznak fel az arra haladóra. Nemcsak az embert, hanem elsősorban az erdei állatokat, és a mezőn legelésző háziállatokat, főleg a birkákat lepik el a kullancsok. A közönséges kullancs vak, bőrszerű teste nyúlékony, az atkák között a legfejlettebb. Legfigyelemreméltóbb szervük a mellső végükön levő szipóka, mely mélyen behatol a testbe, és az így előbuggyanó vér a kullancs szájába kerül. Szíváskor a kullancsok olyan erősen kapaszkodnak meg, hogy ha letépik őket, ormányuk csaknem mindig beleszakad a sebbe. Ennek az egy-két milliméteres állatkának, ha teleszívja magát vérrel, potroha borsónyira vagy akár klikker nagyságúra is megdagadhat. Legjobb rögtön orvoshoz fordulni. Nem ajánlatos benzinnel, vagy más erős szerrel kenegetni, mert akkor visszafecskendezi magából a vért, mely fertőzést okozhat, de az is, ha letépjük magunkról és bent marad a szívókája. A kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás rendkívül veszélyes, de szerencsére nagyon ritkán fordul elő. Úgy tudjuk, hogy ez a betegség 10%-ban maradandó bénulással, 1%-ban halállal végződik. Ezért, ha a kullancs csípése helyén a bőrünk pirosodni kezd, azaz gyulladásos lesz, okvetlenül forduljunk orvoshoz, mert lehetőség van utólagos védőoltásra. A vakcinát 70-80 órán belül kell felvenni. Különösen legyünk óvatosak, ha a horgászkirándulásra gyerekeket is viszünk magunkkal. Horgászás után otthon alaposan vizsgáljuk meg őket, de magunkat is, mert a kullancs teljesen észrevétlenül, legkisebb fájdalom nélkül fúródik a bőrbe. Különben a kullancs szúrásának, ha nem fertőzött valamilyen vírussal, nincs semmilyen károshatása. De mint már említettük, nem szabad egyszerűen letépni a testünkről, hanem szakszerűen kell eltávolítani. Védekezhetünk a rovarcsípések ellen riasztószerekkel. Nálunk is beszerezhető rovarriasztó szer a Bayer gyármányú Autan. Ez a szer nemcsak a repülő vérszívók ellen hatásos, hanem távol tartja a többi földön mászkáló rovart is. Az Autan kipárolgása elűz minden vérszívót, melyeket az emberi test szaga vonz. Tehát nincs érintkezés a férgekkel, nincs szúrás, nincs vakarózás, nem lehet fertőzés. Nem reklámnak szánom, de több mint 30 éve használják világszerte az Autant a szúnyog, a bögöly, a darázs, a méh, az atka, és a kullancs csípése ellen. Hosszabb-rövidebb ideig megvéd bennünket a kellemetlen vérszívóktól. ■ KÖTELES Károly Akvakultúrás kiállítás 2004. május 19. és 21. között a skóciai Glasgow-ban rendezik meg az Aqua Culture International kiállítást. Európában ez a legnagyobb szakmai bemutató, ahol az édesvízi, de főleg a tengeri halak tömeges tartását, nevelését stb. ismerhetik meg az érdeklődők. Kikeltek a Ludas-tavi kisteknőcök Tudni kell a következőket: minden becsületes sporthorgásznak, bármennyire is borsot tör az orra alá, ha hal helyett a Ludas-tavi teknőc akad a horgára, nem szabad bosszankodnia, óvatosan meg kell szabadítani, ha lehet, a horogtól, és egy bal karhajítással legalább húsz méterre visszadobni otthonába. Láttam már több mint négy évtizedes horgászásom során zsinórral felkötött teknősbékát a nádzsomban aszalodni, kitéve a tűző napra, és annak a horgásznak, aki ezt cselekedte, halvány fogalma sincs arról, hogy a mocsári teknős mennyire hasznos lakója élővizünknek. Egyetlen Ludasi-tavunkban előforduló teknősfaj. A kifejlett állat 15-20 cm hosszú. Átlagos súlya 70-80 dkg. Teste lapos. Hátpáncélja legtöbbször fekete, és apró, sárga pettyekkel díszített. Haspáncélja szutykossárga. Ragadozó, de elfogyasztja a vízben levő elpusztult halakat is, és sekély vizű mocsarunkban ezért is hasznos. Gondoljunk csak vissza az 1987- es katasztrofális Ludas-tavi halpusztulásra, amikor is vagonszámra takarítottuk ki a haltetemeket, és egy természetes folyamat szerint a teknőcök is segítettek nekünk. Tehát rengeteg halat elfogyasztottak. Mint neve is utal rá, sekély állóvizeink lakója. Kint a parton esetlen és lassú, a vízben azonban fürgén mozog. Kitűnő hallása van, már 10-15 méter távolságból észleli a feléje közeledő ember lépteit. Ez esetben késlekedés nélkül eltűnik a zavaros vízben. A Ludasi-tó keleti partszakaszán jelenleg, talán nem túlzás úgy írni, hogy többezer fehér színű teknősbékatojás van kinyílva. Tehát a páncélosok násza e jelek szerint jól sikerült, mert az alig két centiméteres teknőccsemeték már boldogan úsznak a Ludasi-tó jelenleg tiszta vizében. Egy mondat erejéig, hogy témát változtassak, nagyon nagy örömmel tudatnám a tisztelt természetbarátokkal, hogy a Ludasi-tó északi csücskén tegnap a hattyúmama öt pici hattyút vezetett be a tó kifürkészhetetlen lagúnáiba. SZLOVJÁK István