Magyar Szó, 2005. november (62. évfolyam, 257-282. szám)

2005-11-03 / 259. szám

// 14 SZABADIDŐ szabadido@magyar­szo.co.yu MicmSió Műanyag zacskó és számítógép A Világfigyelő Intézet jelentése alapján (A világ helyzete 2004) két termék tömegtermelésének az árnyoldalairól ej­tünk szót. A műanyag zacskó. Az élelmiszer tá­rolására szánt műanyag tasakokat 1957- ben vezették be az Egyesült Államok­ban. A szemeteszsákok az 1960-as évek végén jelentek meg világszerte, gyártá­suk az 1970-es évek közepén vált töme­gessé. A műanyag zacskók alapanyaga nyersolaj vagy­ földgáz. A tipikus zacskó néhány gramm tömegű, néhány milli­méter vastag, így a környezet szem­pontjából veszélytelennek hihetnénk. Ám 2002-ben 4-5 billió műanyag zacs­kót és­­zsákot gyártottak a világon. En­nek 80 százalékát Észak-Amerikában és Nyugat-Európában használták fel. A műanyag zacskónak sok az előnye a papírral szemben: gyártása során 20—40 százalékkal kevesebb energiát és vizet használnak fel, a gyártási folyamat kevésbé szennyezi a levegőt, a használt zacskó pedig kevesebb helyet foglal el a szeméttelepen. Ha eljut oda... Kenyában a farmerek és a környezetvédők panaszkodnak, hogy zacskók akadnak fenn a kerítéseken, a fákon és a madarak nya­kán. Pekingben a kormány kampányt folytatott, hogy az embe­rek kössenek csomót a zacskókra - úgy kevésbé hordja szét azo­kat a szél. Arról a gyakorlatról nem szól a jelentés, hogy a buda­pesti lakótelepeken megcsomózott műanyag zacskók lógnak a fákon, beléjük kötött csontokkal. A számítógép. A chipek előállítása több energiát igényel, mint a hagyományos árucikkeké. Egy 32 megabájtos chip előál­lítása legalább 72 gramm vegyi anyagot, 700 gramm gázt, 1200 gramm fosszilis tüzelőanyagot és 32 liter vizet igényel. Egyetlen 2 grammos chip gyártásához felhasznált agyagok tömege a termék tömegé­nek hatszázharmincszorosa. (Egy autó előállí­tásához szükséges anyagok tömege a végter­mék tömegének csak kétszerese.) A számító­gépeket „tiszta szobákban” készítik. Ezek leve­gőjében nincs por, ám van sok vegyi anyag, amely az ott dolgozók egészségét károsíthatja. A katódsugárcsöves monitor ólmot, foszfort, báriumot és hatértékű krómot tartalmaz. A chip ellenállásaiban és félvezetőiben kadmi­­um, az alaplapban és a csatlakozókban pedig berillium van... Az elektronikai ipar a világ legnagyobb és leggyorsabban növekvő iparága, és a ter­mékek gyors elavulása miatt az elektroni­kai hulladék is gyorsan szaporodik. A sze­mélyi számítógépek száma a világon 1988 és 2002 között öt­szörösére nőtt: 105 millióról több mint 500 millióra. A KSH adatai szerint Magyarországon is gyorsulva növekszik a szá­mítógépek mennyisége. A legnagyobb tételt a háztartások gépei jelentik: 100 háztartásra 2000-ben 14, 2001-ben 17, 2002-ben 21,2003-ban 30, 2004-ben pedig 65 személyi számí­tógép jutott. Ez utóbbi országosan közel 2,5 millió készüléket jelent. A piac még telítetten, hiszen egy-egy háztartásban több gép is működhet. Ez a fejlődés a jelen öröme és a közeljövő gondja. (Élet és tudomány) Kiállítás Arábiai Lawrence életéről Lawrence élete és legendája címmel kiállítás nyílt a londoni hadtörténeti mú­zeumban a neves orientalista­ régészről, aki a politikától sem tartotta távol magát. A kiállítás végigvezeti a látogatót Ará­biai Lawrence egész életén. Láthatók a selyemöltözékek, amelyeket Fejszál szaú­­di királytól kapott, a brit Lee Enfield ka­rabély, szintén az uralkodó ajándéka, de érdekessége, hogy az arabok szerezték a törököktől az 1915-ös gallipoli csatában. És természetesen ott van a Brough Supe­rior SS-as motorkerékpár, amelyen a ha­lálos baleset érte 1935. május 13-án, ami­kor két kerékpáros fiút akart kikerülni. Thomas Edward Lawrence mozgal­mas élete során politikával is foglalko­zott. Miután 20 évet töltött a Közel-Kele­ten, fejében kirajzolódott egy elképzelés, amely szerinte megoldotta volna a már a múlt század elején is feszültségekkel ter­hes térség etnikai problémáit. Lawrence az I. világháború idején a brit katonai elhárítás szolgálatában ke­rült Egyiptomba, helyismerete hamaro­san ideálissá tette a brit és az arab erők közti kapcsolattartásra, így jutott el az oszmán birodalom ellen harcoló arab törzsekhez, akikből szabadcsapatokat szervezett. Később már maga szervezte a reguláris arab erők és a szabadcsapatok közös akcióit. A legnagyobb sikert 1917 júliusában a mai Jordánia területén lévő Akaba stratégiai kikötő elfoglalásával érték el, majd egy évvel később Damasz­kuszt is bevették. Ezért számos arab or­szágban valóságos népi hősként, az arab függetlenség harcosaként tekintenek rá. A brit kormány figyelmébe ajánlott térképe a 2007 áprilisáig nyitva tartó kiál­lítás egyik legérdekesebb darabja. A me­zopotámiai kurdok és arabok külön terü­leten, a kurdok északon, az arabok délen éltek volna. A szíriai örményeket is külön költöztette volna. A szunnitákat és a síitá­kat viszont együttélésben képzelte el, mondván, tapasztalatai alapján mindkét irányzat gyermekei Mohamed leszárma­­zottainak tekintik magukat, és ha meg­kérdezik tőlük, hogy síiták-e vagy szunni­ták, azt felelik: eredetük sokkal régebbi „a szomorú megosztásnál” - írta az El Pa­­ís című spanyol napilap. Thomas Edward Lawrence, bár kirá­lyokkal, miniszterekkel érintkezett, egy­szerű körülmények között élt. Miután a politikában csalódott, tanácsai nem na­gyon találtak meghallgatásra, egyszerű katonaként szolgált a brit királyi légierő­ben. Élete fő művét, A bölcsesség hét pil­lérét, fiatal szolgájának, Dahumnak aján­lotta. Lawrence temetésén részt vett a ké­sőbbi kormányfő, Winston Churchill is. (National Geographic Online) Lopott műtárgyak a Getty Múzeumban Szinte hihetetlen, de lopott műtár­gyakkal van tele a Los Angeles-i Getty Múzeum. Az igazán nagy szépművészeti múzeu­mok nemcsak a művészetről és a szépség­ről szólnak, hanem pénzről is. Hogy, tud­niillik, drága pénzen megvásárolt műkin­cseket mutatnak be drága pénzen kialakí­tott luxuskörnyezetben. Ilyen értelemben a Los Angeles-i Getty Múzeum kétségtelenül igazán nagy szépművészeti múzeum. Ez a világ egyik leggazdagabb múzeuma. Egy Richard Meyer tervezte pompás épületben kapott helyet, amely már önmagában is lassan­ként műkincsszámba megy, és több mint 9 milliárd dolláros vagyonnal gazdálko­dik. Az 1976-ban elhunyt olajmágnás Paul Getty, aki a múzeumot létrehozta, vi­szonylag rövid idő alatt annyi nemes mű­kincset gyűjtött össze, mint amennyit máskor más múzeumok esetében hozzá­értő műgyűjtők nemzedékei szoktak. S olyan gyűjteményt alakított ki, amelynek az Egyesült Államok és a nagyvilág is cso­dájára járt és jár mind a mai napig. Csakhogy most könnyen meglehet, hogy a renoméja és alkalmasint még a kollekciója is ugyanolyan gyorsan elvész, mint ahogyan megszületett. A Getty Mú­zeum igazgatótanácsa ugyanis a napok­ban bizottságot hozott létre annak kiderí­tésére, hogy vajon igaz-e a hír, hogy a vi­lághírű múzeum lopott műtárgyakat vá­sárolt hosszú-hosszú évek óta, összejátsz­va a műkereskedőkkel. A gyűjtemény ve­zetői pedig, enyhén szólva luxuséletet él­tek a múzeum, vagyis az adófizetők pén­zéből. Ráadásul a kaliforniai igazságügyi minisztérium egyenesen az ügyben nyo­moz, hogy az igazgatótanács elnöke saját zsebre is használta-e a múzeum pénzét. A hírek ugyanis arról szólnak, hogy a múzeum illetékesei 42 darab lopott ró­mai kori és etruszk műtárgyat vásároltak az ókori gyűjtemény kuratóriuma közre­működésével, amely tudván tudta, hogy a műtárgyak lopottak, és illegálisan kerül­tek az Egyesült Államokba. Ráadásul az is kiderült, a lopott kincseket közvetítő mű­kereskedő takaros görögországi villa megvásárlásához segítette a kuratórium vezetőjét. A Getty Múzeum egyébként mindig is híres volt agresszív beszerzéseiről, és a műkereskedők világában itt Amerikában most az a szóbeszéd járja, hogy valószínű­leg éppen ez bátorította a lopott mű­tárgy-kereskedelmet is. 1995-ben para­dox módon éppen a Getty Múzeum kura­tóriumának elnökét bízták meg azzal, hogy szigorúan felügyelje, csakis ellenőr­zött műtárgyakat vásároljanak, akiről most kiderült, hogy a lopott műkincsek felvásárlásának bonyolítója és egyben ha­szonélvezője is volt. A bajok azonban még ennél is na­gyobbak látszanak. A Los Angeles Times oknyomozó riportja szerint a múzeum tisztségviselői arról is tudtak, hogy támo­gatóik szintén lopott műkincseket adtak el. Ugyancsak a Los Angeles-i lap tudósít arról, hogy a múzeum felügyelő-bizottsá­gának elnöke a múzeum pénzén utazga­tott első osztályú repülőjegyekkel, bérelt jachtokat és vásárolt Porsche kocsit is. S mivel a Getty Múzeum nonprofit szerve­zet, ezért ez a pocsékolás az adófizetők pénzének költését is jelentheti, s ezt az Egyesült Államokban nagyon komolyan veszik. A kaliforniai igazságügy-miniszter ezért is rendelte el a nyomozást. John Wells, aki 1983-tól 7 évig volt a múzeum igazgatója, a napokban úgy nyilatkozott, hogy a Getty Múzeumnak volt egy bizo­nyos fajta intellektuális és morális elis­mertsége, amelyet éppen pénzügyi önál­lóságával, szabadságával teremtett meg, s most talán éppen a pénzügyei sodorják válságba is. (MNO) Képrestaurálás az interneten A norvég műemlékvédő intézet néhány hónappal korábban elhatározta a híres norvég festő, Edvard Munch (1863-1944) alkotásai­nak a restaurálását, mert azok némelyike igen­csak megviselt állapotban van. A veszélyeztetett képek közé tartoznak a Solen (Nap), illetve az Alma Mater festmények, melyek helyreállítási munkálatait az internetfelhasználók figyelem­mel kísérhetik élőben a világhálón. Lili Heidi Opsahl, a múzeum pedagógiai részlegének vezetője elmondta, hogy ily mó­don szeretnék népszerűsíteni az elfeledett ko­rok és művészek alkotásait, és bíznak abban, hogy a restaurálás pillanatait az internetről megtekintő személyek egy része személyesen is felkeresi majd az intézetüket. Az internetfelhasználók tehát a Föld bármely pontjáról lehívhatják az intézet hivatalos webol­dalát (imvui.mundi.mueum.no) és élőben tanúi lehetnek annak, amint Mille Stein restaurátor és csapata az oslói múzeum előadótermében ta­lálható monumentális alkotások egyes idő által megtépázott részeit kijavítják. Ugyan a kép mi­nősége hagy némi kívánnivalót maga után, de ez korántsem zavaró. A festmények restaurálását néhány héten keresztül a nap néhány órájában élőben lehet követni az internetről, akik pedig erről lema­radnának, azok megtekinthetik később a napi összefoglaló videoanyagát. (ap) A dán királynő paródiája November 23-án lesz a franciaországi ősbemutatója annak a filmnek, amely az eu­rópai királyi famíliákat gúnyolja ki. A szereplőket főleg a dán uralkodócsalád tagjai ih­­ lették meg. Catherine Deneuve játssza a főszerepet abban a francia királyi filmparódiában, amelyet november 23-án mutatnak be Pá­rizsban. A díva egy meg nem nevezett eu­rópai ország uralkodóját alakítja - a rossz nyelvek szerint nemcsak öltözködésében, de még hanghordozásában is az idős dán királynőt, Margitot utánozva. A történetet az európai királyi családok különböző bot­rányaiból gyúrták össze: lesz benne utalás például Diana angol hercegnőre is. A céltábla azonban elsősorban a dán monarchia: Frederik herceg és felesége, Mary, a hajdani modell szerelmi története is igen mulatságos színben tűnik fel. A film rendezői azt állítják, a hasonlóság csu­pán véletlen. A dán udvar egyelőre nem reagált a provokatív filmre. Lis Fredriksen szóvivő szerint előbb meg kell nézni az al­kotást, hogy kiderüljön, sértő-e vagy csak egyszerűen szórakoztató. (shake) Margit dán királynő Napóleon foga Akinek netán Bonaparte Napóleon fogára fáj a foga, és erre nem sajnálja a pénzt, a jövő pénteken megszerezheti. A császári jobb felső szemfogának vételára elérheti a 12 ezer fontot - vélik az árverést előkészítő brit szakértők. A fo­gat annak idején Barry O’Meara, a franciák 1815-ben végle­gesen száműzött császárának fogorvosa személyesen húzta ki Szent Ilona szigetén, majd később ő maga ajándékozta Ma­­ceroni tábornoknak, a nápolyi király szárnysegédének. A je­lenlegi tulajdonos 1956-ban vásárolta meg. Napóleonnak élete alkonyán közismerten problémái voltak a fogaival, valószínű­leg skorbut következtében - közölte a sajtóval Chris Albury árverési biztos, aki az Ang­lia délnyugati részében lévő Wiltshire-ben sorra kerülő november 10-i aukciót vezeti. A Napóleon-relikviák keresettek mostanában: egyik jellegzetes kalapja október 19-én 97 000 eurós árat ért el Londonban, a trafalgari csata 200. évfordulója alkalmából ren­dezett aukción. (National Geographic Online) 2005. november 3., csütörtök Hozzávalók: 60 dkg sertéskaraj, 3 g őrölt bors, 3 dkg mustár, 2 g szerecsendió, 5 dl olaj, 3 dkg vaj, 3 dkg paradicsompüré, 2 dl must, 20 dkg szőlő, só. Elkészítés: A karajszeleteket kiveregetjük, megsózzuk, őrölt borssal, reszelt szerencsendióval meghintjük, majd kevés mustárral megkenjük. Serpenyőben kevés olajat forrósítunk, ebben a hússzeletek mindkét oldalát fél-fél percig süt­jük. Az így elősütött húst lábasba szedjük. A sütésből visszamaradt zsiradékhoz hozzáadjuk a vajat, majd amikor felforrósodott, a paradicsompürét belekever­jük, és állandóan keverve kissé megpirítjuk. Kevés vízzel felengedjük, megsóz­zuk, felforraljuk, majd a hússzeletekre öntjük. Fedővel letakarva pároljuk, ami­kor a hús puhulni kezd, musttal felengedjük, később belekeverjük a szőlőszeme­ket, és készre pároljuk. Vajas burgonyát és vajon párolt zöldségeket tálalunk mellé.

Next