Magyar Szó, 2009. február (66. évfolyam, 25-48. szám)
2009-02-14 / 36. szám
2009. február 14., 15., szombat-vasárnap / Új könyv Toldi Éva: A múltreprezentáció lehetőségei A 20. század végi magyar irodalom jellegzetes műfaja a történelmi regény volt, annak is az a műfajváltozata, amelynek legjobb alkotásai cselekményüket a magyar történelem jelentős, sokak által ismert, kutatott és már korábban is sokszor ábrázolt időszakából, a török korból vették. Ezzel párhuzamosan egy jól kirajzolódó irodalmi fordulat következett be, a magyar irodalom legfiatalabb nemzedékének tagjai visszatértek a történetmeséléshez. Az ő történeteik azonban lényegesen különböztek a hagyományos történelmi regény meséjétől. A történelemkönyvekből ismert történeteket nem tartották magától értetődőeknek, hanem úgy gondolták, ugyanarról a múltról többféle történet is elbeszélhető. Tanulmányában Toldi Éva a műfajmeghatározás lehetőségeire keresi választ, és a feleletet történetelméleti és irodalomelméleti hatásokban találja meg. A történetírás a pozitivizmus megjelenése óta definiálja magát tudományként, a 20. század hetvenes évei óta azonban elsősorban az amerikai Hayden White hatására kialakult egy új diszciplína, a történetelmélet, amely irodalom és történelem metszéspontjában vizsgálja a történelemkutatás helyét. A „nyelvi fordulattal” jellemezhető irányzat egyértelműen irodalomként határozza meg a történetírást. A hollandiai Frank R. Ankersmit pedig egyenesen azt állítja, hogy a legtöbb, amit a történetíró megtehet, hogy megfogalmazza történelmi tapasztalatát, amely mindig autentikus és egyéni. A történetírás szerintük nem had- vagy államtörténet, hanem a hétköznapi emberek sorsa érdekli őket, s nemcsak megkérdőjelezik a történelmi adatok és tények hitelességét, hanem újra is értékelik őket. Ezek a nézetek a történettudományon keresztül a múlt század hetvenes éveinek végén a magyar történetírásra is hatással voltak, és termékeny talajra találtak az irodalomelméletben is. Ahogyan felmerült a múlt történeti újragondolásának kérdése, hasonlóképp vetődött fel az irodalom történetiségének kérdése is. A magyar regény fejlődésében az irodalomtörténészek szerint úr keletkezett, ugyanis kétszer indítják útjára, először a felvilágosodás korában, majd a reformkorban ismét, ezért hiányzik a magyar regény „első félideje”. A 20. század végi magyar regény a műfajt egész hagyományának kérdésével szembesítette, amelynek egyik tapasztalata, hogy nem lenne lehetetlen tartalommal megtölteni a hiányzó „első félidőt”. A tanulmánykötet a kortárs történet- és irodalomelméleti folyamatok bemutatását követően Háy János Dzsigerdilen. A szív gyönyörűsége, Láng Zsolt Bestiárium Transylvanie. Az ég madarai, Darvasi László A könnymutatványosok legendája, Szilágyi István Hollóidő és Márton László három részben megjelent Testvériség (Kényszerű szabadulás, A mennyország három csepp vére, A követjárás nehézségei) című regényét elemzi. Azt a kérdést helyezi középpontba, hogy a 20. század végi kortárs regények hogyan hasznosítják a történetelmélet eredményeit, milyen történelemszemléleti koncepciót kínálnak föl, hogyan viszonyulnak a történethez, és ezt milyen prózapoétikai eljárások segítségével hajtják végre. A kötet gondolatmenetének végkövetkeztetése pedig az, hogy a múltnak hagyományos értelmű ábrázolása már képzelhető el, csupán reprezentációja lehetséges. A könyv tavaly jelent meg az újvidéki Forum Könyvkiadónál. ■ M. I. / Stafia A Symposion programsorozata Február 18-án este 21 órakor folytatódik a Symposion folyóirat programsorozata, amely ez alaklommal a szabadkai Bash-házban szervezi meg Ricz Géza kiállítását és az ezt követő Tudósok koncertet. A sorozat tervei között szerepel a közeljövőben Bada Dada rajzilletve animációs filmjeinek bemutatása, munkáinak kiállítása, egy a művész életpályáját számba vevő beszélgetéssel együtt, de lesznek Buharov-napok és sok minden más. RICZ GÉZA 1980-ban született Szabadkán. A kilencvenes évek elején utazások, és a gördeszkázás kapcsán találkozott először a graffiti művészettel, amely azonnal rabul ejtette, s aminek stílusjegyei a mai napig megtalálhatók munkáiban. 2000-től a Szegedi Tudomány Egyetem szlavisztika majd rajz szakain tanul. A hagyományos táblaképfestészet mellett számítógépes grafikával, és muráj festészettel foglalkozik, ilyen jellegű munkákat készít többek között Párizsban, Prágában, Amszterdamban, Bornemouth-ban, Münchenben, Belgrádban, Budapesten, Győrben. A szegedi székhelyű Sub-Art kortárs művészeti egyesület egyik alapítója, és elnöke. „Konkrét elméid nem épül fel munkáim mögött, nem szeretem a belemagyarázott, beleerőltetett megfogalmazásokat, amelyek a művészettörténetben oly divatosak, viszont alkotásaimban kétségtelenül van egy bizonyos hangulat, egy bizonyos városi légkör, ami rögzül bennem, bennünk nap mint nap az utcákon járva. Mióta az eszemet tudom vonzottak a sikátoros lerobbant, kopott környékek, helyek. Mint például a szabadkai Szabadegytem melletti fel nem épült mozi, vagy a vasúti rendező pályaudvarok, gyártelepek világa. Minden városnak, sőt környéknek meg van a maga „szaga”, ami mintegy hangidal lenyomatként vissza-visszatér. (Ricz Géza) TUDÓSOK A Tudósok a magyar underground és progresszív zene egyik legpatinásabb együttese, amely a költészet, zene és performance határmezsgyéin mozogva valósít meg egy egyedülálló kelet-európai alkotói nyelvet. A Tudósok zenekar a 80-as évek második felében alakult Újvidéken, drMáriás vezetésével, amikor is a zeneakadémia tanulmányait kezdte megunni, s eldöntötte, hogy jazz-, kortárs- és filmzenei tevékenysége után más vizekre evez, s kibogozza az ismeretlent az Adott pillanatból. Az együttes fellépett New York, Párizs, Berlin, Moszkva és más világvárosok vezető koncerttermeiben, valamint rengeteg periférikus és szokatlan művészeti gócban Romániától Szicílián át Macedóniáig. kilato@magyarszo.com KILATO 21 A tengerpart Ismeretlenre csiszolom Magam előtte Köveimet mállasztja a tenger Sókristályok algák moha Fehér kő-ragyogás Mohás szilánkok Ismeretlenre mosom Ismeretlenre szárítom Kövemet előtte Mert zúg a tenger És zúgnak a kagylók Zúgnak a kagylókürtök Fújnak a szelek Süvöltve suttognak a sellők Hajók hánykolódnak Árbochoz kötözött Odüsszeuszok Poszeidon összevonta szemöldökét Fenn a sziklán álltam Hárpiák köröztek Vijjogva csapdostak felém Mint a héják Fújt az orkán Zúgott a tenger Morajlottak a habok Ismeretlenre mostam Köveimet más tengerében Hiába keresem Magamat már nem lelem Fenn a sziklán állok A fehér szirt-szikrázásban Fehér szikra ragyogást Sirály fog repülni felém Mantra és szüret Darázs illan át Méz illatát hozza A távoli napsütés Árnyékok a betonon Felhőszürke ragyogás Szőlőszemek aranybőr Dionüszosz tálcáján Hideg étkek hideg tálon - távoli hattyú Hölderlin - S nem fáj úgy De csitt Fekete éjből fehér fény állt elő Délutánok Lassú nyugati ködök Óm marii padmesélő akácok Homály Álarcos szépség ■ BENCSIK EMESE