Magyar Szó, 2017. augusztus (74. évfolyam, 176-202. szám)

2017-08-16 / 189. szám

2017. augusztus 16., szerda amfia Lassan már csak az öregek néznek tévét A fiatalok életében már nem játszik fontos szerepet A fiatal generáció mindössze 28%-a kapcsolja be a televíziót, számukra már az okostelefon, a PC és a laptop jelenti a médiafo­gyasztás központját - derült ki egy több mint 10 ezer aktív internete­zőt bevonó kutatásból. A legtöbb audiovizuális tartalmat még mindig otthon fogyasztjuk, de a korábban tévézésre fordított idő egyre inkább tolódik az internet irányába. Generációk szerint előreha­ladva a háztartásokban egyre alacsonyabb számban találkozunk televíziókészülékkel (78%), és bár az okostelefon (80%) után ez a második leggyakrabban előfor­duló infokommunikációs eszköz, a jellemzően még mindig szülei­vel élő Z generáció (1996 és 2007 között születettek) életében már korántsem játszik olyan fontos szerepet. Esetükben ugyanis az okos­telefon (31%), a PC (26%) és a laptop (27%) jelenti a médiafo­gyasztás központját. A laptop egyébként az Y generáció (1980 és 1995 között születettek) esetében is központi helyet foglal el, hiszen 1/3-uk tartalomfogyasztása tere­lődik erre az eszközre. Generációs különbsé­gek nélkül elmondható, hogy a megkérdezettek többsége a világhálón szeret böngészni, legyen szó olvasnivalóról, zené­ről vagy éppen filmekről, esetleg műsorokról. Bár a tévézés a megkérdezet­tek 55%-ánál még mindig döntő­en az esti kikapcsolódás része, konkrét műsor miatt már csak 28%-uk kapcsolja be készülékét. A műsorválasztás gyakran ad hoc módon, kapcsolgatással dől el, a legtöbben filmeket, ismeret­­terjesztő, hír- és riportműsoro­kat, sorozatokat, sport- és főzős műsorokat néznek. A Z generáció mintegy negye­dének van olyan kedvenc műso­ra, amit a tévében nem is adnak, így valamelyik online felületen kíséri figyelemmel akár heti rend­szerességgel is. A tévézők 65%-a jellemzően kiegészítő tevékeny­ségként, csak a háttérben járatja a készüléket, a legkevesebb időt pedig az Y és X generáció szánja erre a tevékenységre. A hír- és riportműsorok népszerűsége generációnként igen eltérő, de a legtöbb korcso­port szívesebben nézi meg a híre­ket, mint hogy elolvassa őket. Kivétel ez alól az Y generáció, amelynek tagjai épp olyan kész­séggel olvasnak, mint néznek híreket. A tévés híradók népsze­rűsége a kor előrehaladtával nő: míg a Z generációnak csupán 55%-a, addig a Babyboomerek (1946 és 1964 között születettek) közül szinte mindenki nézi. Egyre jellemzőbb ugyanak­kor, hogy az aktuális hírekről szívesen tájékozódunk online is: 30%-unk ezt ráadásul tuda­tosan, bizonyos oldalak végiglá­­togatásával teszi, de a gyűjtőol­dalakon és közösségi oldalakon való keresgélést is 25-25%-ban preferáljuk. A Z generáció 44%-a az online hírek keresgélésekor elsősorban a közösségi oldalak­ra támaszkodik, és teszi ezt az Y generáció 1/3-a is. A Z-ket képernyő elé ültet­ni leginkább sorozatokkal és filmekkel lehet, de a tehetség­kutató és showműsoroknak is ők lehetnek az elsődleges célközön­ségei. Rájuk jellemző egyébként leginkább a műsorvisszanézés tevékenysége is. A kutatás eredményeiből kivehető, hogy a tartalomfo­gyasztás egyre mobilabbá válik, a fiatalok körében a zene-/rádió­­hallgatás például kifejezetten a napi rutin, így például az utazás és a munka része. Éppen ezért a mobiltelefon- és mobilinternet-előfizetések is beépültek a mindennapjaink­ba, ám azok keretével a legtöb­ben nem tudnak megfelelően gazdálkodni. (Üzletihirszerzes. hu) Kell az új személyi igazolvány Többször is be­harangozták már, hogy a nyugdíjat a bankokban ezentúl csak az új személyi igazolvánnyal lehet felvenni. Mivel még sokan nem cserélték le régi igazolványu­kat, a határidőt több­ször is módosították. Úgy látszik azonban, hogy szeptemberben a pénzintézmények­ben már csak azok vehetik fel ellátmá­nyukat, akiknek van új személyi igazolvá­nyuk. Szeptemberben még kivételt képez­nek azok, akiknek a nyugdíjalap a posta­takarékpénztárba utalja az ellátmányt. A belügyminisztéri­um azt állítja, hogy a polgárok nagy része kicserélte már szemé­lyi okmányát, ám a postán úgy tudják, hogy még mintegy 80 ezer ügyfelük­nek régi igazolványa van. Értesülésünk szerint ők még a postán szeptember­ben is felveheti ellát­mányukat. Akiknek nem sikerül időköz­ben megkapni az új kártyaalapú igazol­ványt, nyugdíjukat a bankautomatákban vehetik fel. Akik még nem rendelkeznek az új személyi okmány­nyal, azok többnyire a menekültek, sokuk már idős személy, akik eddig még nem rendezték állampol­gárságukat sem. A személyi igazolvány kiadásának egyik legfontosabb feltétele ugyanis a szerb állam­­polgárság. Azok, akik Szerbián kívül, a régi Jugoszlávia valame­lyik volt tagköztár­saságában születtek, előbb kénytelenek beszerezni a születé­si anyakönyvi kivo­natot, ami bizonyos esetekben igen hosszú ideig eltarthat. Létez­nek ugyan ügynök­ségek, amelyek ezzel foglalkoznak, ám díjszabásuk igen borsos. A belügymi­nisztérium lehető­vé tette, hogy indo­kolt esetben az idős, rokkant és mozgás­­képtelen személyek a rendőrségen kívül is benyújthatják igazol­vány iránti kérelmü­ket, és nekik házhoz is viszik az új dokumen­tumot. ■ G. B. A gyorsuló idő nyomában Belső óránk nem jár egyenletesen Ahogy egyre idősebbekké válunk, mintha felgyorsulna körülöttünk az idő. Furcsának tűnhet, hogy életünk legutóbbi 3 éve ugyanannyi ideig tartott, mint a 17 és 20 éves korunk között eltelt 3 év. Miért észlel­jük gyorsabbnak az évek múlását, ha a napok és órák a megszokott tempójukban telnek? Tehetünk valamit a lassítás érdekében? Képzeljünk el egy homokórát! A közepén lepergő homokfátylat szemlélve olyan érzésünk lehet, mintha magát az időt néznénk, amint lassan, egyenletesen, de feltartóztathatatlanul halad. Minél többször fordítjuk meg azonban az órát, észrevétlenül ugyan, de annál gyor­sabban peregnek le benne a homokszemek. A belül lévő szemcsék egyre jobban kimélyítik a középső nyílást, és közben egyre simábbra csiszolják egymást, így gyorsul fel az idő az idősödő homokórákban. De mi a helyzet velünk, emberekkel? Egy fontos különbség például, hogy belső óránk nem jár egyenletesen. Az idő csigalassúsággal telik unalmas várakozás közben, míg egy izgalmas beszélgetés alatt csak úgy röpül. Az időnek ezt a fajta észle­lését, mikor az éppen folyamatban levő események hosszát becsüljük meg, hívjuk primer észlelésnek. Ahogy azt valószínűleg mindenkinek volt módja tapasztalni, primer időérzékünk könnyen félrevezethet minket. Mivel ez a jelenség rendkívül jól vizsgálható, az elmúlt száz évben sok kutatási adat gyűlt össze a témában. Van az idő észlelésének egy másik fajtája is. Szekunder észlelésről beszélünk akkor, amikor visszatekintve egy olyan hosszabb-rövidebb életszakaszunk tartamát becsüljük meg, ami már elmúlt. Kiindulási pontunkat (mely szerint nem sokban hasonlítunk egy homokórához) még valószínűbbé teszi, hogy primer és szekunder érzékelésünk hajla­mos teljesen ellentmondani egymásnak. A klasszikus jelenségről számos író is megemlékezett már, köztük például Thomas Mann A varázshegy című művében. A hegyvidéki szanatóriumban tartózkodó főhős, Hans Castorp számára rendkívül lassan telnek az eseménytelen hétköznapok (primer), ám a hónapok és évek valósággal elsuhannak az egymásba olvadó végtelen szürke­ségben (szekunder). Természetesen ez a paradox hatás nem csupán az unalomnál jelentkezik: az izgalmas órák ugyan gyorsan telnek, de később aztán hosszúnak tűnő, tartalmas évekké állnak össze. (...) Emlékezetkutatók megfigyelték, hogy ha idős emberektől emlékek elmondását kérik, akkor ők jóval több emléket mondanak a húszas éveik környékéről, mint akármelyik más korszakból. Úgy tűnik, ez a hatás 60 év körül kezdődik, és a kor előrehaladtával egyre erősebben jelentkezik. A legvalószínűbb kínálkozó magyarázat szerint ekkor történnek az identitást kialakító és megszilárdító események. Ide kapcsolódik még az első emlékek halmaza is: csak azt emeljük ki első alkalomként, aminek aztán folytatása van. Ezért az ilyen típusú emlékek egy-egy történetszál kezdetét is jelölik. Később azokból az eseményekből lesznek a fontos emlékeink, amelyek olyanná tettek minket, amilye­nek vagyunk. Ezeket az eseményeket szervezzük aztán egységes, az életünkről szóló történetekké. Minden tudásunk megvan immár a gyorsuló idő rejtélyének megfej­tésére. Idős korból visszatekintve azért tűnhetnek éveink egyre rövideb­­beknek, mert a legtöbb kiemelkedő emlékünk 20 éves kor körülről való. Ezért ekkor tűnik leghosszabbnak egy év. Ehhez képest minden későbbi év egyre kevesebb eseményt tartalmaz, és ezért egyre rövidebbnek tűnik, az idő gyorsulásának látszatát keltve ezzel. (Mindset.co.hu) Gábor Béla Unalmas várakozás közben az idő csigalassúsággal múlik, izgalmas beszélgetés alatt elröpül nyugdijasok@magyarszo.rs NYUGDÍJASOK 13 Kígyózó sorok Újvidéken, a Búza téren levő egészségbiztosító alap épüle­te előtt hónapok óta hosszú sorok kígyóznak A polgárok a „régi betegkönyvük” újra való cseréje miatt állnak sorban. Az épületben mintegy tíz tolóablaknál fogadják az ügyfeleket, de számolnak azzal is, hogy esetleg szombatonként is nyitva tartsanak. Többen már hajnalban sorba állnak és órákat vára­koznak, hogy átadhassák a régi könyvüket, vagy felvegyék az új kártyájukat. A sorban állók vagy éppen tolsszékeken ülők széttárt karral fejezik ki méltatlankodásukat. Szerintük a tolóablakoknál nem dolgoznak kellő gyorsasággal. Azok a nyugdíjasok, akik betegkönyvüket a Posta utcai nyugdíjas­egyesületben adták át, az újakat ugyanott munkanapokon 8-tól 12 óráig vehetik át. A leggyűlöltebb a Kacsatánc Esküvői mulatságokon vannak olyan zeneszámok, amikről még a menyegző előtt az ifjú pár kiköti, hogy nem játszhatja sem a zenekar, sem a DJ, bárki is kéri, bármekkora összeget lobogtatva, és/vagy könnyek között részegen rimánkodik. A fivethirtyeight statisztikusai összeállítottak egy mérsékelten tudományos igényű toplistát 200 esküvő és több tucat eskü­vői DJ adatai alapján. De ki hitte volna, hogy a Chicken Dance (nálunk: Kacsa­tánc) nyer óriási előnnyel?! Íme az első három legutáltabb dal: Chicken Dance, Cha-cha­slide, Macarena, ám a további helyeken is vannak vicces indulók, mint a Gangnam Style, a Cotton Eye Joe vagy a Baby got Back. Csokoládé-világnapok Franciaországban július 11-én tartottak először csokolá­dénapot 1995-ben, majd sok helyen ez a dátum terjedt el. Aztán jöttek az édességkedvelő amerikaiak, akik szeptember 13-át nevezték ki a csokoládé napjának. Erre jöttek megint a franciák, akik a nemzetközi kakaó- és csokoládénappal, október 1-jével vágtak vissza, így most több világnapja is van a kedvenc édességnek. A csokoládé története ott kezdődik, ahol a kakaófák nőnek: Latin-Amerikában. Valószínűleg az ott élő törzsek használták a kakaót, kakaóbabot (tőlük származik a neve, a „kakawa” szó) már Kr. e. ezer évvel is, bár azt nem tudják, mire vagy hogyan. A maják, majd az aztékok számára is fizetőeszköz volt a kakaóbab (10 bab egy nyulat ért), amelyet vallási szer­tartásokon is felhasználtak. A keserű babokat a mai módszer­hez hasonlóan kakaóvá alakították, és ízesítve fogyasztották. A pénzt helyettesítette egyes területeken még a 19. század végéig is. Amikor nagy hódító utakra indultak Közép-Amerikába az európai hajósok, ők is megismerték ezt az ínyencséget, de a keserű finomságot nem tartották nagyra. Egészen addig, míg rá nem jöttek, hogy a karib-tengeri szigeteken található cukorral vegyítve milyen édesség. A spanyoloké lett a csoko­ládé felfedezésének öröme, és igyekeztek is titokban tartani. Európa országaiban is elsősorban a tehetősebbek fogyasztot­ták a csokoládét, később azonban egyre nagyobb lett a beho­zatal, egyre több ország termesztette saját gyarmatán, így a közemberek számára is elérhetővé vált. Ma már az egyik legnépszerűbb finomság a világon, így talán nem is csoda, hogy a csokoládénak annyi fajtája, felhasználási módja (és oly sok ünnepe) létezik. (Csokoladevilag.hu) Az öregek elfelejtik, a robotok soha Hangcsou kínai város szociális otthonában robotok vigyáznak ezerháromszáz idős emberre, hogy kellő időben vegyék be a gyógyszerüket. De ennél sokat többet tudnak. Lakóik átlagéletkora meghaladja a nyolcvannégyet - mondta Zhao Huming, a központ igazgatóhelyettese, a China Dailynek nyilatkozva. - Gyakran sajnos elfelejtik bevenni vagy kétszer is magukhoz veszik a gyógyszereiket. A robotokat úgy programozták, hogy emlékezzenek az idősek kezelésére. Üzeneteket küldenek, hogy emlékeztessék őket, amikor eljött az ideje bevenni a tablettákat. Az A-Tai nevet viselő robotokat a Woosiguan Telecom Techno­logy Co. Ltd. fejlesztette. Az „A-Tai” szó szerint „vasat” jelent: a barátságos külsejű, kerekded, fejükön antennát viselő robotok egyébként 80 centi magasak, 15 kilogramm súlyúak. Vezérlésük okostelefonon vagy érintőképernyőn lehetséges, és természetesen sokkal többre képesek, mint a gyógyszersze­désre való figyelmeztetés. Használhatók például videohívások, virtuális konzultációk felépítésére is. Chen Wei, a Woosiyuan menedzsere szerint az újabb A-Taik képesek lesznek beszélget­ni az emberekkel. Kína lakosaiból tavaly év végén mintegy 222 millióan voltak 60 év fölöttiek Úgy tervezik, hogy 2020-ig több mint 30 milliárd jüan (4,6 milliárd dollár) értékben állítanak munkába robotokat az egészségügyi, a tudományos kutatási és a szolgáltatási ágazatokban (Hirado.hu) Gondban vagyok Lajber György Olvasom, hogy Amerikában, a lehetetlen lehetőségek országában, kilencből 5 testvér agg korára az idősek házában együtt lelt új otthonára. Ez a hír engem igen csak felvillanyozott, ám azért valamiért mégis gondban vagyok. Akárhogyan latolgatok, én az egyke, csak magammal költözhetek össze.

Next