Szinnyei József: Magyar tájszótár, 1. kötet
Bevezetés
3. Alakszerinti tájszavak, vagyis a köznyelvi szavaknak olyan hangalaki változatai, amelyek az illető nyelvjárásnak rendes és szabályba foglalható hangalaki eltérésén és sajátságain kívül állanak, pl. [csalán], csalány, csana, csanál, csanár, csanál, csihány, csilán, csinál, csóvány, szillán stb. Ezek teszik a szótár jórészét, amely után külön-külön jegyzékbe foglalva következnek: a dajkanyelv (gyermeknyelv) szavai, a keresztnevek nyelvjárási változatai, az állatok tulajdonnevei s az állat-hivogató és űző szavak. Nincsenek fölvéve a szótárba: 1. A kiolvasásokban, találós mesékben, gyermekversikékben stb. előforduló értelmetlen szavak, pl. zibordom-zábordom, dibin-dobondáré, gyittesgyattás, bimboró, didánom. 2. A meg nem honosodott idegen szavak, amelyeknek népnyelvbeli alakja csak a hibás kiejtésnek tulajdonítandó, pl. gyepitáció: deputáció; gyenegyólia: genealógia; ilyenek különösen a kaszárnyai szavak, pl. dinstisprémia: dienstespramie, felibung: feldübung, kopószter: kopfpolster. Ezek közül csak a következők vannak benne a szótárban: 1. A félig-meddig meghonosodottak, pl. léning, silbak. 2. A magyaros végzettel vagy képzővel ellátottak, pl. frajbiligos: freiwilliger, sáska: schale. 3. A népetimológia termékei, pl. délibarátom: deliberatum, capistráng: zapfenstreich, almarázó: armer reisender, vasparádé: waschapparate, babilon: pavillon, tagravert, tagrapport, árvalajbi, ármelleibel. A nyelvtudományi bizottságtól kapott utasítások azt is feladatommá tették, hogy eggyes írókból is gyűjtsem össze ,azon tájszavakat, amelyeket mint ilyeneket készakarva használtak, azt esetleg jegyzettel tüntetvén föl. Ezt a meghagyást is készséggel teljesítettem volna, de az irodalom mezején megkezdett tájszótartózás közben csakhamar rájöttem, hogy ez olyan szaporotlan és háládatlan munka, amely sok-sok esztendővel megkésleltetné a szótár elkészülését, s mégis kevés volna benne a köszönet. Végig kellett volna böngésznem legalább is az utóbbi félszázad szépirodalmának java részét, ami nekem — minthogy eggymagam, dolgozótársak nélkül végeztem s akartam is végezni az adatok összeírását, — rengeteg időmbe került volna. Azt pedig nem tudtam volna tenni, hogy csak innen-onnan, találomra szedegessek, mert a telibe-harmadába végzett munka nekem nem kenyerem. De nem is a munka nagysága riasztott vissza, hanem inkább a tartozás eredményének ki nem elégítő volta. Nem csak az, hogy nem sokat találtam, de amit találtam, annak az értéke is nem eggy esetben kétségesnek látszott. A szülőföldjéről elszakadt írónak (s a legtöbb elszakadt onnan), bármennyire erős is a gyermekkori környezet beszédjének hatása alatt kifejlődött nyelvérzéke, mégis nem eggyszer meg-meghibban az emlékezetes olyan tájszó alakot vagy jelentést csúsztat a tolla alá, amelyet sem ott, ahol a bölcsőjét ven-