Szinnyei József: Magyar tájszótár, 1. kötet
N - NÁBUKOS - NÁD - NÁDAL - NÁDAL - NÁDALÁS - NADALLÓ - NADALYODZIK - NADÁR - NADÁRZIK
N. NÁBUKOS: bibasz (Temesköz Kálmány L. Szeged népe 11.244). 1. NÁD: megvásott fejszéhez hozzáforrasztott darab vas v. acél (Székelyföld Tsz.). [2. NÁD], [Közmondások]. Könnyű a nádból sípolni (Székelyföld Tsz.). [Szólások]. Nád terem a zárodba, hé, mondják olyannak, aki sok vizet iszik (Szeged Nyr. III.30). nád-botikó, nád-butikó: bütykös nád, kibotosodó káka (Háromszék m. Erdélyi Lajos, Erdővidék Nyr. IX.42) [vö. nádi-botikó]. nád-cilla: nádhegy, a melyet zölden learatnak és a marháknak eledelül adnak (Fertő mell. MNy. 111.405) [vö. csilla]. nád-dörmő: áthordta nádtörmelék (Mátyusfölde, Tallós Nyr. XVI.333) [vö. dörmő], nád-dugó: parafadugó (Székelyföld Győrffy Iván). nád-fark: a nád bugája (Pest m. Csanád Békássy Sándor). Nádfarkára áradás: azon időbeli áradás, mikor a nád bokrétája már kifejlett (Csongrád Nyr. IX.90). nád-kés: sovány, vékony, gyenge (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.283). Nádkés csikó (Kis-Kún-Halas Nyr. VIII.85). nád-kopó: nádtarló (Győr m. Tsz.). nád-kötő: nádfödelek készítője (Heves m. Névtelen 1840). nád-méz (nár-méz Háromszék m. Erdélyi Lajos). cukor (Székelyföld Tsz., Marosvásárhely Nyr. IX.428; Udvarhely m. Nyr. IV.372; Háromszék m. Nyr. VI.473; Kiss Mihály, Erdélyi Lajos; Háromszék m. Angyalos, Besenyő, Gidófalva Nyr. XVIII.574); nádméz-butikó: cukorvágó bot [?] (Háromszék m. MNy. VI.342). [nádtető], nádtetejes: nádtetős. Van egy kis ház nádtetejös (Torontál m. Egyházas-Kér Kálmány L. Szeged népe 111.29). nád-törzs: nád töve (Borsod m. Kassai J. Szókönyv 11.131). nád-zsiku (Dráva mell. Kopács Nyr. XVII. 238; nád-csikoly Heves m. Névtelen 1840), nád sarja, fiatal nád töve. Ma térdig való a nádzsiku a réten (Dráva mell. Kopács Nyr. XVII.238) [vö. zsiku]. 1. NÁDAL: elvásott vasszerszámot (kapát, fejszét, szántóvasat) kitold, megacéloz (Balaton mell. Tsz.; Székelyföld Tsz.; Kiss Mihály). meg nádal: cv (Hol? Tsz.). Vádd ki a míhiébe, mek küe nádunyi (Rábaköz Nyr. XV.431). A kovács megnádája a fejszét (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.283). 2. NÁDAS: 1. nádat vág v. kaszál (Székelyföld Kiss Mihály); 2. nádkötéssel behúz (üveget) (Székelyföld Kiss Mihály); 3. náderesztéket tesz a dongák közé, náddal bedug (repedéseket) (Szilágy m. Perecsen Kerekes Ernő; Székelyföld Tsz.; Kiss Mihály). meg-nádal, meg-nádol, elpáhol (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.283; Szatmár m. Patóháza Nyr. XVIII.96). NÁDALÁS: elvásott szántó vas kitoldása, megacélozása (Székelyföld Tsz. 265a; Kiss Mihály). NÁDALLÓ: keresztelési lakoma (Dráva mell. Kopács vid. Nyr. 11.279). NADALYODZ-IK: hígságot bocsát a nemi részéből (a tehén a borjazás idejének közeledtével) (Fertő mell. MNy. III.244). NADÁR: hígság, a mely a tehén nemi részéből a borjazás idejének közeledtével foly (Vas m. Ságh? Kresznerics F. Szótár 11.65). NADÁRZIK nadalyodzik (Fertő mell. MNy. 11.244). [NÁDI]; nádi-bika: dobosgém (Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.287). nádi-botikó, nádi-butikó: bütykös nád, kibotosodó káka (Udvarhely m. Máthé Sándor; Háromszék m. MNy. VI.318; Csík m. MNy. VI. 375) [vö. nád-botikó]. 95*