Szinnyei József: Magyar tájszótár, 2. kötet
S - SUVASZTATLAN - SUVIKSZ - SUVIKSZOL - SÜFTÖL - SÜGE - SÜGEJ - SÜGÉR - SÜKE - SÜKET - SÜKETÜL - SÜL
455 SUVASZTATLAN—8ÜKE SÜKET—SÜL 456 el-, meg-, reasuvaszt Székelyföld Andrássy Antal 1843; Csaplár Benedek, Kiss Mihály, Győrffy Iván; Háromszék m. MNy. VI.340.349; Vadr. 372. 508b. 517 b; Győrffy Iván; Torda Nyr. XVIII. 95): 1. suvaszt, zöld héjjából kifejt (diót) (Székelyföld Kiss Mihály); 2. subaszt, gyűrűt (gyűrűszerű karikákat metsz gyümölcsfa-ág tövébe, hogy teremjen) (Pest m. Nagy-Kovácsi Erdészeti Lapok XXII.129); 3. csuaszt, sószt, suaszt: kitép, ránt, húz, nyűt (füvet, fát, kendert a földből) (Vas m. Őrség Tsz., Zala m. Hetés Nyr. 11 45; Göcsej MNy. V.91.; Nyr. XIII.496); 4. suvaszt: sújt (pl. főbe) (Székelyföld Csaplár Benedek; Háromszék m. MNy. VI.349; Vadr.); 5. csuvaszt, csukaszt: hazudik, füllent (Vas m. Kassai J. Szókönyv V.217; Kemenesalja, Balaton mell., Göcsej Tsz.); elsuvaszt: ellop, elcsen, elsikkaszt (Székelyföld Győrffy Iván; Torda Nyr. XVIII.95). ki-csúszt, ki-csuvaszt, kicsúsztat (amit a kezéből, pl. megfeszült kötelet) (Vas m. Kassai J. Szókönyv V.207; Tsz. 76b). megsuvaszt: 1. erősen megüt (Háromszék m. Vadr.). Ma bizonya ugy megsuvasztlak ódalba, hogy minnyárt Pilátusra vicsorodol (Háromszék m. Vadr. 372); 2. agyonüt (Székelyföld Andrássy Antal 1843; Háromszék m. MNy. VI.340; Győrffy Iván); rea-suvaszt, ráhúz, ráüt (Székelyföld Győrffy Iván). SUVASZTATLAN: (dió, mogyoró), a mely még zöld héjjában van (Székelyföld Kiss Mihály). SUVIKSZ (subic Veszprém m. Szentgál Nyr. 11.185 ; subick Tolna m. Felső-Nyék Nyr. VI.323; Csongrád m. Algyő Nyr. VIII.517; Debrecen Nyr. IX.163; XI.477; XIII.432; Gömör m. Nyr. XVIII. 455). SUVIKSZOL (subickónyi Veszprém m. Szentgál Nyr. 11.185 ; subikszol Kis-Kún-Halas Nyr. VIII. 88). SÜFTÖL: a halat eggyik bárkából a másikba rakja (Török-Becse Nyr. IX.93). SÜGE: [tréf.] disznó (Kis-Kún-Halas Nyr. XV. 381). SÜGEJ, SÜGE: 1. süge: bozót, bozótos hely (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.381; XXIII.47); 2. süge: rőzsenyaláb (Esztergom m. Nyr. XVIII. 233); süge-fa, rőzse (Esztergom vid. Nyr. XI.381). SÜGÉR (sigér Balaton mell. Tsz. 153a; Hermán 0. Halászat K.; sigér, sigeret Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.382; sigér Tokaj Nyr. XXIV. 240; singér Karád, sügér Tisza mell., sügre Nógrád m. Lázi Hermán 0. Halászat K.). SÜKE: félsüket (Győr m. Tsz.); süke-bóka (Soprony m. Miháli, Kisfalud Nyr. XXII.473; Pápa Nyr. XVI.576; Sümeg vid. Nógrádi J. A sümegvid. nyelvjárás 25; sike-bóka Zala m. Arács Nyr. XXII.239; Veszprém m. Devecser Benczik Ferenc; Kis-Kúnság Nyr. XXV.336; Kis-Kún-Halas Korda Imre). 1. sükebóka, sike-bóka: süket; a ki ,se ért, se hall' (süket mindenre, a mi körülötte történik) (Zala m. Arács Nyr. XXII.239; Pápa Nyr. XVI.576; Veszprém m. Devecser Benczik Ferenc; Kis-Kúnság Nyr. XXV.336; Kis-Kún-Halas Korda Imre). Akár a kapufának szóljak, olyan sükebóka (Soprony m. Mihály, Kisfalud Nyr. XXII. 473); 2. süke-bóka, sike-bóka: féleszű, eggyügyű (Sümeg vid. Nógrádi J. A sümegvid. nyelvjárás 25; Kis-Kúnság Nyr. XXV.336); sike-lóka: süket (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.381; Korda Imre). SÜKET (siket Dunántúl Bódiss Jusztin, Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.478; Csallóköz Erdélyi Pál; Palócság Nyr. XXI.309; Zemplén m. Schröder Gyuláné; Hegyalja Kassai J. Szókönyv II. 336); 1. siket, tompa, érctelen. Siket hang (Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.478); 2. süket, siket : a hangot elnyelő, rossz akusztikájú. Süket (siket) templom: a mely nem jól kong; a melyben nem hallik a prédikáció. Süket (siket) ház v. szoba: a melyben a szót nem értem meg; a melyben a beszéd tompán hangzik; a melyben igen hangosan kell beszélni, hogy megértsék (Balaton mell. Bódiss Jusztin; Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. VIII.82. Csallóköz Erdélyi Pál); 3. siket: (az olyan szoba), a melybe kívülről semmi nesz nem hallatszik be (Győr-Sz.-Márton Bódiss Jusztin); 4. siket: (az olyan ház), amely mélységbe van építve (Győr m. Pázmándhegy Bódiss Jusztin); 5. siket: homályos, sötétszoba, a melynek igen kicsiny ablaka van) (Győr m. Peér Bódiss Jusztin); 6. siket: puszta falú (szoba : a melyben nincsenek képek) (Győr-Sz.-Márton Bódiss Jusztin); 1. süket, siket: (az olyan fazék), a melyben a víz nehezen forr föl v. az étel nehezen fő meg (Győr ind. Fejérpataky László; Győr m. Pázmándhegy Bódiss Jusztin; Csallóköz id. Szinnyei Józsefné; Zemplén m. Schröder Gyuláné); 8. rosszul fűlő, nehezen melegedő. Siket káska. Siket masina [takaréktűzhely] (Győr vid. Fejérpataky László). siket csalány, holt csalán, szelid csalán (amely nem csíp) (lamium purpureum v. album) (Hegyalja Kassai J. Szókönyv 11.336). siket-ér, süket-ér: folyómedernek vízhagyta ága, a mely annyira föl van iszapolva, hogy csak nagy víz idején van benne víz (Hol? Nyr. IX.125). SÜKETÜL (megsüketil Szlavónia Nyr. XXIII. 216). SÜL (meszszül Moldvai csáng. Nyr. IX.492). [Szólások]. Süve-föve nálunk van: mindig (Veszprém m. Nyr. VIII. 177; Csallóköz Erdélyi Pál). Süve-föve zabál a komisz: mindig, folyton (Csallóköz Erdélyi Pál).