Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)
1872-12-03 / 52. szám
tésnek vettetnek alá azok is, kik nyilvánosan megsértenek vagy közmegvetésnek tesznek ki valakit azért, mivel vonakodott párbajt vívni. A rendőri büntető törvénykönyvből kiemelhető, hogy azon lelkész, aki valamely házasság megkötését eszközli, mielőtt a polgári házasság megkötése megtörtént volna, 120 —5oo liráig büntetendő ; továbbá hogy azok, kik az elítéltnek megtérítik az elvesztett cantiót, vagy pedig neki valamely reá mért pénzbírság megfizetésére szolgáló eszközöket ezen czélra véghez vitt gyűjtés által meg akarják szerezni, 120—3oo liráig menő pénzbírsággal illettetnek. — 412 — Örökösödési jogeset. (T.) Kovács Éva, Kovács Zsuzsanna, Kovács Saba és Kovács Márton —■ Kovács István és Kovács Ferencz ellen a néhai közfis anyjuk után maradt hagyatékra nézve örökösödési pert indítván, a komáromi kir. törvényszék alpereseket 1749/1872. sz. ítéletével (mely a tényállást is világosan kifejti,) a néhai közös anyjuk Kovács szili. Csősz Éva hagyatékához tartozó ingatlanok feléből a három első rendít felpereseket egyenként megillető ]/6 résznek, összesen tehát 3/e résznek felperesek tényleges birtokába átbocsátására, továbbá a 359 frt 27 krt tevő közös anyai ingóságok értékéből ugyanazon felperesek részére 3/6 résznek vagyis 179 frt 63% krnak, ez összegtől 1870. nov. 14-től számítandó 6 ° 0 kamatoknak és 21 frt 50 kr. perköltségnek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe melletti megfizetetésére kötelezte; negyed rendű felperest Kovács Mártont azonban keresetével átalában, az első három rendi felpereseket pedig a hagyatéki ingatlanságból elvont időközi hasznok iránti keresetükkel elutasította. Az ítélet következőleg indokoltatott: „Alperesek hallgatag beismerésével igazoltatott azon felperesi állítás, hogy a peres felek közös leszármazottjai, gyermekei és örökösei az 1858. évben elhalt közös édes anya özv. Kovács szül. Csősz Évának, hogy ezen hagyatékhoz tartozólag 359 frt 27 krra becsült ingóság maradt és hogy úgy az, mint a fele részben a közös anya hagyatékához tartozó ingatlanság alperes testvér-örökösök birtokában van, s végre hogy nevezett örökhagyó végrendeleti intézkedést nem tett. Ezen a perrendtartás 159. §. szerint bebizonyított ténykörülmények, és a közös leszármazás alapján a törvényes örökösödés rendje szerint a közös édesanyai ingós ingatlan javaiban a perben álló testvér-örökösök között egyforma arányban megalapított örökösödési jog a fenálló törvényes örökösödés szabályaiban találja törvényes indokolását. És ezen beismert ténykörülményekkel szemben azon alperesi ellenvetés, hogy örökösödést kereső testvér felpereseknek örökösödési joguk a néhai közös apa hagyatékáról felvett jegyzőkönyvben már előzőleg oly megoldást nyert, mely szerint az összes ingatlanság apai hagyatéknak lenne tekintendő, ezen okmány szövegezése szerint ebben nem találja támogatását , mert ezen jegyzőkönyv csak az apát mint örökhagyót illető ingatlanságbeli jutalékot tárgyalja, mely kifejezés nem tartalmazta azon felperesileg be nem ismert körülményt, hogy a közös apát ezen ingatlanság hasonféle részben ne illette volna, különösen szemben azon körülménnyel, hogy a közös apa, a vonatkozó telekkönyvi kivonat tanúsága szerint, ez ingatlanság közös tulajdonosául nyilván könyvileg ki is van tüntetve. Minthogy pedig jelen esetben nem már bevégzett apai, de a később, 1858. évben, elhalt közös anya után megnyílt örökösödés képezi a kereset tárgyát, ez okon felperes testvérörökösöknek e hagyatékból illető törvényes osztályrész ugyanazoknak megitélendő volt. Negyed rendű felperes Kovács Márton elutasítása, annak az ellenfél részéről nem kifogásolt anyai örökségére nézve kielégítését igazoló nyugtái által találja indokolását. Az alperesek által visszatartott ingóságok becsértéke után járó 6% kamatok, minthogy a közös anya halála napja határozott megnevezése nélkül a peres felek általi beismeréssel is nem lenne igazolva, a kereset beadása napjától volt megítélendő, mig az ingatlanság után szedett jövedelmekre nézve bizonyíték nem ajánltatván — e kérelemmel felpereseket elutasítani kellett. sat.u Alperesek fellebbezése folytán a pesti k. tábla 14436/872. sz. alatti ítéletével az első bíróság ítéletét nem neheztelt részében érintetlenül, az alpereseknek az ingóságok értékéből 179 frt 63 krnak s ez összegnek 1870 nov. 14 töli 6% kamatainak megfizetésében tett elmirasztalására vonatkozó részét helybenhagyta, egyéb részeiben pedig megváltoztatta,és felperesekét azon kérelmükkel, hogy a hagyatéki fngatlan fele részében, mint közös anyai hagyatékban örökösödési joguk egyenkint 1/4 rész iben megalapitassék, és ennek kiadására alperesek kötelezhessenek — elutasította. Ezen ítélet következőleg indokoltatott: „Habár a telekkönyv szerint a kérdéses ingatlan jelenleg is Kovács Mihály és Csősz Éva közös szülők nevén áll, mégis ez ingatlan fele részét nem lehetett az édesanya hagyatékát képező vagyonként megalapítani azokból, meg az apai hagyatékról bíróság előtt felvett jegyzőkönyv, melynek hamissága mivel sem bíró nyitatott, a kérdéses ingatlanhoz jogot tartó édesanyának saját keze keresztvonásával erősített tartalmánál fogva jogszerűleg bizonyítja azt, hogy az említett telekkönyvben felvett összes ingatlan az örökhagyó apát illeti; igazolja továbbá, hogy épen ez okból az összes ingatlan, mint apai hagyaték tárgyaltatott, feloszlatott, s az édesanyai megnyugodott azon intézkedésben is, hogy az összes hagyatékból egy gyermeket illető részt holtáig csak haszonélvezeti joggal bírjon. Ily körülmények között a kérdéses ingatlant illetőleg felperesek tehát csak arra jogosítják, hogy az apai hagyatékból őket megillető osztályrészüket, amennyiben arra nézve kielégítve nem lennének, követelhessék Ellenben az ingóságokat illetőleg az első bírósági ítélet az abban felhozott indokokon kívül helybenhagyandó volt még azért is, mert a többször hivatott jegyzőkönyvben arról, hogy a felperesek az apai hagyaték tárgyalása alkalmával az anyai hagyatékot képezendő ingóságokhoz örökségi jogukra nézve is kiegyeztek volna, említés sem tétetik, sat.“ Ezen ítéletet felperesek fellebbezése folytán 7379/872 sz. a. a legtöbb itélőszék is helybenhagyván, elvképen megállapította, miszerint : az, hogy valamely ingatlan a telekkönyvben mindkét házastárs nevére van bevezetve, nem zárja ki annak igazolását, hogy azon vagyon csak az egyik házastársat illeti. Ilyszerű igazolásra szolgál, ha az egyik házastárs a bíróság előtt felvett, tehát teljes hitelt érdemlő jegyzőkönyvben önmaga elismeri, hogy az ingatlan vagyon házastársának kizárólagos tulajdonát képezi. Jóllag nem is lett elrendelve és árverési végzés panaszlóknak a protás 402. §. ellenére nem is kézbesfizetett, ezt pedig a nekik kézbesített árverési hirdetmény semmikép sem pótolhatja, mert)minden végrehajtási tehát az árverési végzésnek is szabatosnak és kimerítőnek kell lennie a tőkére, kamataira, és minden járulékaira kiterjeszkednie; ez pedig az árverési hirdetményben hiányzik; 2) árverési hirdetmény csak kifolyása, következménye lehet egy már létező bírói határozatnak, de magában n - n bírói határozat; kiemelik további, hogy • Hochman.11 Hermann és Mittelmann Fanny igénybe esete adván b ennek jogérvényes eldöntése előtt árverést elrendelni és foganatosítani nem is lehet; mindezek folytán kérik az egész eddigi eljárást meg: semmi.sittetni. A m. kircuria mintsem tartószék f. évi november havi 7-ik napján tartott nyilvános ülésén 12356/872 sz. a. ez ügyben következő határozatot hozta : A kir. végrehajtónak az árverés megtartására határidőt kitűző végzése a törv. remit. 297. §. 1-ső pontja alapján megsemmisittetik; mert: a kielégítési végrehajtás a törv. rendi. 393. §. értelmében az adós ingó javainak lefoglalása és eladása útján történik, ez irányban az intézkedésre a bíróság van hivatva, következve az árverést is egyedül a bíróság rendelheti el és ebbéli végzése a törv. remit. 360 §. értelmében a marasztalt félnek előlegesen kézbesítendő, és pedig az esetben is, ha a kielégítési végrehajtás, a biztosítás már megelőzte. Miután pedig jelen esetben a per bírája által f. é. 2342 sz. a meghozott kielégítési végrehajtást, illetőleg árverést rendelő végzés a marasztalt félnek kézbesítve eddigelé nem lett, a kiküldött végrehajtó az árverési határnapokat idő előtt tűzte ki, mely előadott oknál fogva tehát ebbeli eljárását megsemmisitteni kellene. Azon alperesi kérelemnek azonban, hogy az egész végrehajtási eljárás megsemmisittessék, helyt törvényesen adni nem lehetett, mivel: a) a zálogolási eljárás már jogerőre emelkedett és mert b) a felterjesztett hivatalos iratok szerint az igények bejelentésére kitűzött határidő lejárt, a nélkül, hogy valaki igényt támasztott volna és igy a törv. rendi. 402 §. értelmében az árverés törvényszerűen rendeltetett el. sat.“ . Végrehajtási jogeset. (H.) Grünsfeld Simon részére Höckmann Adolf és Júlia alperesek ellen 1009 frt sz. erejéig f. é april 3 áll 3410 sz. alatt a pestlipótvárosi járásbíróság által az előbb már biztositásilag lefoglalt alperesi ingókra a kielégítési végrehajtás elrendeltetvén, a kiküldött végrehajtó az árverési hirdetményt kibocsátotta és azt — nem pedig a folytatólagos végrehajtást rendelő 3410 sz. végzést — a feleknek kézbesítvén és a hivatalos lapban is közzétevőn, Hochmann Hermann és Mittelmann Fátis igénykeresetük beadhatása végett a törvényes határidőn belüligénykeresetnek czimzett halasztási kérelmet adtak be a végrehajtóhoz, ki azt a kiküldő járásbíróságnak jelentés mellett bemutatván, ez utóbbi 8439/1872. sz. alatti végzésével igénylőket hivatkozással a perrendtartás 473. § ára, valamint azon körülményből következtetőleg, hogy az igénykeresetek beadására megszabott határidő elmulasztása estében igazolásnak helye nincs, a prdtás 464 §-ban az igénykeresetek beadására megszabott 15 nap zárhatáridőnek lévén tekintendő, — kérelmüktől elmozdította, egyúttal azonban a végrehajtót a végrehajtásnak folytatólagos foganatosítására utasította. A végzésnek ezen része ellen végrehajtást szenvedett alperesek semmiségi panaszt adtak be, melyben kiemelik, hogy árverés bi ztikai határozatokban foglalt elvek. Semmitőszéki határozatok. — Nem rendes válóper, hanem tényleges , elválás folytán külön élő házastársa; egyike a másika ellen külön szerződés alapján megállapitott tartási díj iránti követelését sommás eljárás utján érvényesítheti és pedig az elválás kérdésének törvényes utáni eldöntése előtt is. (7315. sz. 1872. évi julius 11.) — Ha a zárlat nem a perrendtartás 324. §. alapján, hanem az 560. §. értelmében hagyatéki ügyben rendeltetett el, a kereset beadására engedte 30 napi határidő nem a zárlati végzés, hanem a perre utasító végzés kézbesítésétől számítandó (8299. sz. 1872. évi augusztus 1.) — Hivatalból észlelendő semmiség esetet képez, ha az örökösök megegyeztek Ugyan abban, hogy a hagyaték bizonyos — még az örökhagyó életében létesült, egyesség alapján intéztessék el; de a hagyaték feletti osztály mikéntje iránt a felek közt egyesség még elő nem állíttatott, sőt a bíróság ily egyesség megkísérlése, illetőleg létrejötte előtt, a hagyaték átadása iránt is intézkedett. (9211. sz. 1872. évi augusztus 8.) — Biztosítási ügyletből az illető társulat ellen intézett kereset, ha a biztosítási szerződésben a választott bíróságra vonatkozó kikötés a perrendtartás kilenczedik szim III. fejezetében elölírt kellékeknek meg nem felel, a választott bíróság mellőzésével, egyenes a rendes plg. bíróságok előtt megindítható 8942. szám 1872. évi augustus 10.) — A felebbezés az alsó bírósági ítélet egész terjedelme ellen intéztetvén, az hogy annak zárkérelme kiválóig csak az ítélet feloldására irányoztatott, a zárja el a felebbviteli bíróságot attól, hogy feloldás helyett az ítéletet megváltoztathassa. (9147. sz. 1872. évi augusztus hó 12-én.) — A végrehajtás foganatosítására előlegezendő díjak pontos befizetéséért első sorban a