Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)

1872-01-16 / 3. szám

Második évfolyam. 3. szám, Pest, 1872. január 16. Megjelenik minden kedden; a „magyar TX/T­A A "R, Előfizetési árak: jogaszgyulés“ tartama alatt naponként. v—a helyben hazhozhordassal,vagy vidéken «Hzasasss as ® «5 ®» ’W»! bérmentes szétküldéssel: A kéziratok és megrendel­é­ ■ Ej ■ fi fe !ÍL<S “ MM W fk ^ negyed évre . . 2 frt. sek bem­entve a kiadó-tulajdonoshoz I ll523 dh­ ülK E 'fVfl' ® El fél évre .... 4 frt. intézendők. ^ évre ... 8 frt. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. Kiadó-hivatal: kalap-utcza 6 sz. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő: Dr. SIEGr­VrTJTVX!> VILMOS. TARTALOM: A birói letétek kezelését tárgyazó ministeri utasititás. — Házasság­védő az uj birói szervezetben. Gyárfás István kir. ü­gyész úrtól. — Egybehangzó telekkönyvi végzések felebbvitelére. Dr. Rexa Pál ügyvéd úrtól. — Indokolt-e a rövid útú viszahelyezési per a telekkönyvi intéz­mény mellett? Zlinszky Imre kir. táblai pótbiró úrtól. — Reform-mozgalmak az esküdtszéki intézmény terén. Fayer László jogtudor úrtól. Nézetek a bűnügyi jogszolgáltatás mikénti javításáról. (Folytatás.) Dr. Csukássy Károly tiszti ügyész úrtól. — A pesti kir. főügyész körrende­lete a királyi ügyészségekhez. — A pesti kir. járásbíróságok. — A magyar királyi igazságügyminister rendelete a birói letétek kezelése tár­gyában. — A királyi ministerium rendelete a pénzügyi bírói hatóságnak egyes törvényszékekre ruházása tárgyában. — Agykimutatások. — Törvényszéki tárgyalások. — „Vegyes közlemények.“ Kinevezések, áthelyezések, kitüntetések és nyugdíjazások. Egyleti közlemények. Külön­félék. Szerkesztői posta. — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. A birói letétek kezelését tárgyazó minis­zeri utasítás nyitotta meg az uj bíróságok életbelépte­tése folytán szükségessé vált intézkedések sorozatát. Ezen utasítás — mint olvasóink mai számunkból meggyőződhetnek — a felek és ügyvédekre nézve a lehető legnyomasz­tóbb.* Igaz, hogy a rendelet alapját törvény képezi, az 1871 évi XXXI. tcr. 28. §-a, és hogy e szerint a hiba alapja már tör­vényben gyökerezik, de ezen körülmény csak arra kell, hogy indította volna az igazságügyminister urat, hogy a törvény­­hozás hibáját lehetőleg utasításában hozza helyre, a helyett azonban az uta­sítás még terhesebbé tette a törvény hi­bájának nyűgét. A XXXI. tcz. 28.§-ának megállapítá­sánál »elveszett a révnél, a­mit megtaka­rítottunk a vámnál«, más szavakkal: el­választottuk nagy küzdelmek között a törvénykezést a közigazgatástól nyíltan és bebocsátottuk egy kis hátsó ajtón ugyanezen közigazgatást, midőn a bírói letétek kezelését a pénzügyi közegekre bíztuk, azon ürügy alatt, hogy az adóhi­vatalok, mint meglevő közegek ép oly biztosan és hasonlíthatlanul olcsóbban kezelendik a letéteket, mint azok eddig kezeltettek! A­mi a biztonságot illeti, azt az államra bekövetkezhető válságos idők nehezen fogják oly rendkívülinek igazolni, tekintettel arra, hogy az állam tőle függő közegeire a legszélesebb befolyást gya­korolhatja, oly befolyást, melytől a füg­getlen bíróságoknak nincs mit tartaniok. A­mi pedig az olcsóságot illeti, az nem egyéb illusiónál, nem az utasításban szabályozott és kétségtelenül az eddigiek­nél sokban olcsóbb letéti díjakat tartjuk itt szem előtt, melyek azonban a bírósá­gok által kezelt letétekre nézve ép úgy megállapíthatók voltak, — hanem a ke­zelési költségeket, melyek semmivel sem leendnek olcsóbbak; mert hisz a kezelő személyzetet az adóhivataloknál ép úgy kell szaporítani, mivel a jelenleg működő személyzet a letétek kezelésével összekap­csolt munkát nem győzi, — mint kellett volna a bíróságoknál a kezelésre külön személyzetet alkalmazni. A költségkülön­bözet e szerint — épen semmi. A XXXI. tcr. 28. §-ának fenntar­tása mindezeknél fogva semmivel sem indokolható és annak megváltoztatása mielőbb eszközlendő. A­míg azonban a törvény hatályban van, addig az igazságügyminister úr fel­­­­adatához tartozik, annak gyakorlati ki­­­­vitelét minél kevésbé terhessé tenni, a­­ ministeri utasítás azonban, — a mellett, hogy az adóhivatalok ellenőrzését a leté­telek tekintetében a trószéki elnökökre és járásbirákra bízta, meghagyván nekik, hogy tett észleleteiket a — pénzügyi igaz­gatóságokkal közöljék és terhelvén őket oly felelősséggel, melyet az adóhivatalno­kok, mint nem feltétlenül nekik alárendel­tek, minden pillanatban illusoriussá tehet­nek! —28 szakaszban oly nehézkes eljárást állapított meg, hogy zaklatottabb ember, mint az ki az utasitás értelmében kény­telen valamely bírói letétet eszközölni, — alig képzelhető. Ha végig olvassuk az utasitás 8. 12-13. 15. 16. 17. 22. 24. és 25. §§-ait, kön­­­nyen kiszámíthatjuk, hány nap, mennyi lótás-futás és irka-firka és hány ember igénybevétele kell ahoz, hogy valaki egy pár forintot bírói kézbe, vagy inkább az adópénztárba letehessen, tekintettel arra, hogy a valóságos letétel előtt még az el­fogadó végzés kézbesítése és a letételnél magánál még végrehajtó közbejötte is szükséges, a­miért természetesen a végre­hajtónak díj is jár, mert az ellenkező az uta­sításban nincsen kimondva, de könnyen elképzelhetjük azt is , mennyi vesződség­­gel jár míg azután a jogosított ezt az egy pár frtot ismét kikaphatja, hozzávéve még azt az időveszteséget, mel­lyel a felvétel össze van kötve, és melyről fogalmunk lehet, ha csak azt szemügyre vesszük, hogy minden az adóhivatalban szemé­lyesen nem ismert egyén, ott ismeretes két azonossági tanút köteles állítani a fel­vételnél, és hogy a letétel felvételénél még azon letéti elismervény is okvetlenül vis­­­sza­szolgáltatandó, mely legtöbb esetben az ellenfél kezénél van, és melyet ez előre láthatólag jószántából a nyertes félnek ki nem fog adni, de melyre nézve az utasitás egy szóval sem említi, hogy a birói végrehajtás által mellőzhető lenne ; — ha mindezt meggondoljuk, lehetlen a szóban forgó miniszeri utasítást a felek és ügyvédekre nézve, nem a legnyomasz­tóbbnak találni, melynek mint az annak alapját képező törvényszakasznak meg­változtatását úgy a felek mint az ügyvé­dek érdeke kívánja. A gyakorlat egyébiránt a legrövi­debb idő alatt az utasítás ily alakbani fenntartásának lehetetlenségét legjobban be fogja igazolni és igy szeretjük hinni, hogy az igazságügyi minister ur maga is sietend utasítását — addig mig maga a törvény megváltoztatva lenne — a szük­séghez képest gyökeresen módosítani. Dr. Siegmann Vilmos: Házasság­védő az uj birói szervezetben. Gyárfás István kir. ügyész urtól Szabadkán. Az uj bírósági tisztviselők hatáskörét a törvény több kevesebb részletességgel meghatározza; igy a kir. ügyészségek hatásköre az 1871 : XXXIII. tcz. 17 — 28 §§-ban körül van írva, s a kir. ügyész polgári ügyekben legkisebb befolyástól elzáratván, egyedül bűnvádi s ezzel ro­kon ügyekre van korlátozva, s hatásköre áll: bűnvádi és fegyelmi eljárásból s bör­tönökre felügyeletből. A miniszeri tör­vényjavaslatban e hatáskörhöz volt még sorozva: a 24. §. szerint a házassági kö­telék védelme s a 27. §. szerint az árva­pénztárokra való felügyelet, mely két §. azonban a törvényhozás által elvettetvén törvénynyé nem válhatott; azonban mig az árvapénztárakra felügyelet iránt a me­gyei s községi rendezési törvényekben in­tézkedés tétetett, addig a házassági véde­lemnek, mely eddig a tiszti ügyészek ál­tal teljesíttetett, jövőre ki által s mi mó­don leendő eszközléséről tüzetes rendel­kezést nem találunk. Tudjuk, hogy a prt. 22. és 36. §§-i értelmében a magyarországi mind­két felekezetű evangelicusok házassági váló­perei a kir. törvényszékek illetőségéhez vannak utalva, s magára az eljárásra nézve az 1791 : 26. tcz. illetőleg az 1786. mart. 6-a kiadott utasitás s az eddigi törvényes gyakorlat szolgál továbbra is zsinór mértékül. A törvény és házassági utasitás ugyan sehol sem rendeli, de a törvénykezési gyakorlat mivel szükségesnek látta, hogy az állam legfontosabb közérdeke a csa­ládi élet alapjául szolgáló házasság az állam védelme alatt álljon, behozta, hogy minden evang. házassági váló perben a házasság védelme a tiszti ügyész köteles­ségei közzé soroztatott. A hivatalos házasságvédő szükségét fentartotta a hazánkban több évig ér­vényben volt osztr. polg. perris is, mely­nek 670. §. szerint az evang. házassági váló pereiben a bíróság házasságvédőt vala köteles rendelni, kinek tisztéhez tar­tozott a házasság érvényben maradását nem csak a perbeszédekben támogatni,

Next