Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)
1872-01-16 / 3. szám
Második évfolyam. 3. szám, Pest, 1872. január 16. Megjelenik minden kedden; a „magyar TX/TA A "R, Előfizetési árak: jogaszgyulés“ tartama alatt naponként. v—a helyben hazhozhordassal,vagy vidéken «Hzasasss as ® «5 ®» ’W»! bérmentes szétküldéssel: A kéziratok és megrendelé ■ Ej ■ fi fe !ÍL<S “ MM W fk ^ negyed évre . . 2 frt. sek bementve a kiadó-tulajdonoshoz I ll523 dh ülK E 'fVfl' ® El fél évre .... 4 frt. intézendők. ^ évre ... 8 frt. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. Kiadó-hivatal: kalap-utcza 6 sz. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő: Dr. SIEGrVrTJTVX!> VILMOS. TARTALOM: A birói letétek kezelését tárgyazó ministeri utasititás. — Házasságvédő az uj birói szervezetben. Gyárfás István kir. ügyész úrtól. — Egybehangzó telekkönyvi végzések felebbvitelére. Dr. Rexa Pál ügyvéd úrtól. — Indokolt-e a rövid útú viszahelyezési per a telekkönyvi intézmény mellett? Zlinszky Imre kir. táblai pótbiró úrtól. — Reform-mozgalmak az esküdtszéki intézmény terén. Fayer László jogtudor úrtól. Nézetek a bűnügyi jogszolgáltatás mikénti javításáról. (Folytatás.) Dr. Csukássy Károly tiszti ügyész úrtól. — A pesti kir. főügyész körrendelete a királyi ügyészségekhez. — A pesti kir. járásbíróságok. — A magyar királyi igazságügyminister rendelete a birói letétek kezelése tárgyában. — A királyi ministerium rendelete a pénzügyi bírói hatóságnak egyes törvényszékekre ruházása tárgyában. — Agykimutatások. — Törvényszéki tárgyalások. — „Vegyes közlemények.“ Kinevezések, áthelyezések, kitüntetések és nyugdíjazások. Egyleti közlemények. Különfélék. Szerkesztői posta. — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. A birói letétek kezelését tárgyazó miniszeri utasítás nyitotta meg az uj bíróságok életbeléptetése folytán szükségessé vált intézkedések sorozatát. Ezen utasítás — mint olvasóink mai számunkból meggyőződhetnek — a felek és ügyvédekre nézve a lehető legnyomasztóbb.* Igaz, hogy a rendelet alapját törvény képezi, az 1871 évi XXXI. tcr. 28. §-a, és hogy e szerint a hiba alapja már törvényben gyökerezik, de ezen körülmény csak arra kell, hogy indította volna az igazságügyminister urat, hogy a törvényhozás hibáját lehetőleg utasításában hozza helyre, a helyett azonban az utasítás még terhesebbé tette a törvény hibájának nyűgét. A XXXI. tcz. 28.§-ának megállapításánál »elveszett a révnél, amit megtakarítottunk a vámnál«, más szavakkal: elválasztottuk nagy küzdelmek között a törvénykezést a közigazgatástól nyíltan és bebocsátottuk egy kis hátsó ajtón ugyanezen közigazgatást, midőn a bírói letétek kezelését a pénzügyi közegekre bíztuk, azon ürügy alatt, hogy az adóhivatalok, mint meglevő közegek ép oly biztosan és hasonlíthatlanul olcsóbban kezelendik a letéteket, mint azok eddig kezeltettek! Ami a biztonságot illeti, azt az államra bekövetkezhető válságos idők nehezen fogják oly rendkívülinek igazolni, tekintettel arra, hogy az állam tőle függő közegeire a legszélesebb befolyást gyakorolhatja, oly befolyást, melytől a független bíróságoknak nincs mit tartaniok. Ami pedig az olcsóságot illeti, az nem egyéb illusiónál, nem az utasításban szabályozott és kétségtelenül az eddigieknél sokban olcsóbb letéti díjakat tartjuk itt szem előtt, melyek azonban a bíróságok által kezelt letétekre nézve ép úgy megállapíthatók voltak, — hanem a kezelési költségeket, melyek semmivel sem leendnek olcsóbbak; mert hisz a kezelő személyzetet az adóhivataloknál ép úgy kell szaporítani, mivel a jelenleg működő személyzet a letétek kezelésével összekapcsolt munkát nem győzi, — mint kellett volna a bíróságoknál a kezelésre külön személyzetet alkalmazni. A költségkülönbözet e szerint — épen semmi. A XXXI. tcr. 28. §-ának fenntartása mindezeknél fogva semmivel sem indokolható és annak megváltoztatása mielőbb eszközlendő. Amíg azonban a törvény hatályban van, addig az igazságügyminister úr feladatához tartozik, annak gyakorlati kivitelét minél kevésbé terhessé tenni, a ministeri utasítás azonban, — a mellett, hogy az adóhivatalok ellenőrzését a letételek tekintetében a trószéki elnökökre és járásbirákra bízta, meghagyván nekik, hogy tett észleleteiket a — pénzügyi igazgatóságokkal közöljék és terhelvén őket oly felelősséggel, melyet az adóhivatalnokok, mint nem feltétlenül nekik alárendeltek, minden pillanatban illusoriussá tehetnek! —28 szakaszban oly nehézkes eljárást állapított meg, hogy zaklatottabb ember, mint az ki az utasitás értelmében kénytelen valamely bírói letétet eszközölni, — alig képzelhető. Ha végig olvassuk az utasitás 8. 12-13. 15. 16. 17. 22. 24. és 25. §§-ait, könnyen kiszámíthatjuk, hány nap, mennyi lótás-futás és irka-firka és hány ember igénybevétele kell ahoz, hogy valaki egy pár forintot bírói kézbe, vagy inkább az adópénztárba letehessen, tekintettel arra, hogy a valóságos letétel előtt még az elfogadó végzés kézbesítése és a letételnél magánál még végrehajtó közbejötte is szükséges, amiért természetesen a végrehajtónak díj is jár, mert az ellenkező az utasításban nincsen kimondva, de könnyen elképzelhetjük azt is , mennyi vesződséggel jár míg azután a jogosított ezt az egy pár frtot ismét kikaphatja, hozzávéve még azt az időveszteséget, mellyel a felvétel össze van kötve, és melyről fogalmunk lehet, ha csak azt szemügyre vesszük, hogy minden az adóhivatalban személyesen nem ismert egyén, ott ismeretes két azonossági tanút köteles állítani a felvételnél, és hogy a letétel felvételénél még azon letéti elismervény is okvetlenül visszaszolgáltatandó, mely legtöbb esetben az ellenfél kezénél van, és melyet ez előre láthatólag jószántából a nyertes félnek ki nem fog adni, de melyre nézve az utasitás egy szóval sem említi, hogy a birói végrehajtás által mellőzhető lenne ; — ha mindezt meggondoljuk, lehetlen a szóban forgó miniszeri utasítást a felek és ügyvédekre nézve, nem a legnyomasztóbbnak találni, melynek mint az annak alapját képező törvényszakasznak megváltoztatását úgy a felek mint az ügyvédek érdeke kívánja. A gyakorlat egyébiránt a legrövidebb idő alatt az utasítás ily alakbani fenntartásának lehetetlenségét legjobban be fogja igazolni és igy szeretjük hinni, hogy az igazságügyi minister ur maga is sietend utasítását — addig mig maga a törvény megváltoztatva lenne — a szükséghez képest gyökeresen módosítani. Dr. Siegmann Vilmos: Házasságvédő az uj birói szervezetben. Gyárfás István kir. ügyész urtól Szabadkán. Az uj bírósági tisztviselők hatáskörét a törvény több kevesebb részletességgel meghatározza; igy a kir. ügyészségek hatásköre az 1871 : XXXIII. tcz. 17 — 28 §§-ban körül van írva, s a kir. ügyész polgári ügyekben legkisebb befolyástól elzáratván, egyedül bűnvádi s ezzel rokon ügyekre van korlátozva, s hatásköre áll: bűnvádi és fegyelmi eljárásból s börtönökre felügyeletből. A miniszeri törvényjavaslatban e hatáskörhöz volt még sorozva: a 24. §. szerint a házassági kötelék védelme s a 27. §. szerint az árvapénztárokra való felügyelet, mely két §. azonban a törvényhozás által elvettetvén törvénynyé nem válhatott; azonban mig az árvapénztárakra felügyelet iránt a megyei s községi rendezési törvényekben intézkedés tétetett, addig a házassági védelemnek, mely eddig a tiszti ügyészek által teljesíttetett, jövőre ki által s mi módon leendő eszközléséről tüzetes rendelkezést nem találunk. Tudjuk, hogy a prt. 22. és 36. §§-i értelmében a magyarországi mindkét felekezetű evangelicusok házassági válóperei a kir. törvényszékek illetőségéhez vannak utalva, s magára az eljárásra nézve az 1791 : 26. tcz. illetőleg az 1786. mart. 6-a kiadott utasitás s az eddigi törvényes gyakorlat szolgál továbbra is zsinór mértékül. A törvény és házassági utasitás ugyan sehol sem rendeli, de a törvénykezési gyakorlat mivel szükségesnek látta, hogy az állam legfontosabb közérdeke a családi élet alapjául szolgáló házasság az állam védelme alatt álljon, behozta, hogy minden evang. házassági váló perben a házasság védelme a tiszti ügyész kötelességei közzé soroztatott. A hivatalos házasságvédő szükségét fentartotta a hazánkban több évig érvényben volt osztr. polg. perris is, melynek 670. §. szerint az evang. házassági váló pereiben a bíróság házasságvédőt vala köteles rendelni, kinek tisztéhez tartozott a házasság érvényben maradását nem csak a perbeszédekben támogatni,