Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)

1872-09-17 / 38. szám

Második évfolyam. Megjelenik minden kedden, a „magyar 1\/r A frr'V" A ~F?. Előfizetési árak: jogászgyülés“ tartama alatt naponként A helyben házhozhordással,vagy vidéken ----------- appH íhh hhh mbbhi hk jh shm bérmentes szétküldéssel. A kéziratok és megrendel­é­­s B | | 1 MW I negyed­évre 2 frt. sok bérmentve a kiadó-tulajdonoshoz I ffM _ B­M* S­B évre .... 4 frt. jljL JlJ JLJJL JL 1^? ■ e8é8!B évre * ■8 frt* Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. Kiadó-hivatal: kalap-utcza 6 sz. A BUDA­PESTI ÉS KOMÁROMI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE, és a vasgyar jogászgyülés egyiltpja. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő : Dr. SIEGMUND VILMOS. TARTALOM: A tizedik német jogászgyülés két határozata Dr. Fayer László úrtól. — Vélemény az árvaügy rendezését tárgyazó indítvány felett. Zlinszky Imre úrtól. (Folytatás és vé­e.) — Vélemény a fegyenczek feltételes szabadon bocsátását tárgyazó indítvány felett. Tauffer Emil úrtól. — A közvádló és védő közti viszonyról. Réső-Eugel Sándor úrtól. — „Vegyes közlemények.“ — Egyleti közlemények. — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. Előfizetési ár: negyedévre..................2 frt Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről legczélszerübben postautalvány utján a „Magyar Themis“ kiadóhivatalának (Pest, kalap-utcza 6. sz. a.) kéretnek beküldetni. 3. A pontos szétküldés érdekében a megrendeléseket, különösen pedig az előfize­tések megújítását, idejekorán kérjük eszkö­zöltetni, mert fölös számú példányokat nem nyomatunk. 38. szám, Pest, sept. 17. 1872. A magyar THEMIS (mely hetenként egyszer, a jogászgyülés tartama alatt pedig naponként jelenik meg.) 1872. évi október másodikén kezdi meg másodévi folyamának harmadik évnegyedét.Szabadjon ez alkalomból t­­elv­barátainkat bizalomteljesen felkérnünk, hogy lapunkat továbbra is szellemi és anyagi támogatásukban részesíteni és is­merőseik körében terjeszteni szívesked­jenek. Lapunk főrovatainak érdekes és korszerű tartalmára nézve legyen szabad a „Magyar The­mis“ eddig megjelent számaira hivatkoznunk;a mellékrovatok változatossága tekintetében, a küszöbön álló jogászgyűlés közleményeinek be­fejezése után, a szerkesztőség ismét a leggon­dvoao­s figyelmet forditandja a curiai döntvé­nyekben kimondott elvekre, élénk tárczaczik­kekre, valamint a lapnak „esküdtszéki csar­nok“, „törvényszéki tárgyalások,“ „szemle,“ „egyleti- és vegyes közlemények“ czimü rova­taira, melyekben úgy hazánknak mint a külföld­nek az igazságszolgáltatás­i jogi reform terén je­­lenkező összes jelentékenyebb mozzanatai feltü­n­tetve leendnek. A „Budapesti Közlöny“ hivatalos hirdet­ményeinek kimerítő és gyakorlatilag összeállí­tott hit kivonata mellett, a „Magyar Themis“ a törvénykezésre vonatkozó kiválóbb törvényja­vaslatokat és indokaikat, a„magyar jogászgyü­lés“ tárgyalásainak alapját képező indítványokat és véleményeket, valamint a „budapesti ügyvédi egylet “önálló munkálatait — esetleg külön be­köthető mellékletekként is — közlendi. A tizedik német jogászgyűlés két hatá­rozata. A német jogászgyűlés oly nagy tekin­télyt vívott ki magának, hogy tudomá­nyos nyilatkozatai világszerte figyelem­mel kísértetnek. Az idén tárgyalt kérdé­sek közt különösen kettő volt, mely a jogi közönség érdeklődését nagy mérték­ben felhívja maga iránt; ilyen a sajtótör­vény és az esküdtszéki intézmény illető­leg a „Schöffengericht“ tárgyában tett két nyilatkozat. Mindkét kérdésben con­servativ-lib­erális irányt követett a jo­gászgyűlés. A sajtótörvényhozás iránti kérdésre két egymással ellentétes vélemény érke­zett be. Az egyik Dr. Glas­er­től, ki ezen kérdésben sajátlagos önálló ál­láspontot foglal el; a másik John, ber­lini egyetemi tanártól. Glaser szerint a sajtóvétségek kétfélék: nem valódiak és valódiak. A nem­ valódi sajtóvétség az, melynél azon körülmény, hogy a sajtó útján követtetett el, mellékes dolog, mint pl. az istenkármolás; valódi pedig az, mely tisztán a nyilvánossággal való visszaélésből származik. Az első osztá­lyú sajtóvétségeknek Glaser szerint nem szükséges különállást adni, de a második osztálybelieknek igen. Ezen utóbbiakra nézve ugyanis Glaser azt mondja, hogy a sajtóvétség miatt felelősségre vont vád­lottnál csaknem sohasem forog fenn a törvény szándékos megsértése. Alig le­het helyzetet képzelni, midőn hihetőbb, hogy a vádlott azon hitben cselekedett, hogy az, a­mit tesz, nincs törvény által tiltva, mint midőn ezt az állítja, ki vala­mely nyomtatvány tartalmáért felelős. Még oly embernél is, kinek tisztátlan czéljai vannak, és ki az eszközöket, me­lyeket használ, nem választja meg, az, ki ennek valódi érzületét kutatja, ritkán fog kételkedni a felett, hogy ezen ember mindenkép azon van, hogy a törvény korlátain belül maradjon és egész ravasz­ságát arra fordítja, hogy a megengedett­nek legszélsőbb határáig ugyan, de to­vább ne menjen. Tehát még ily egyénnél is épen ellenkezőjét teszik fel annak, a­mi világos, ha azon beismeréséből, hogy valamely nyomtatvány közlésében tar­talmának ismerete mellett részes, min­den habozás nélkül azt következtetik, hogy a törvény szándékos megsértése forog fenn. Hát még oly esetben, midőn egyrészről a vádlott személyisége, más­részről az inkriminált nyomtatvány ké­tes természete ezen feltevést még gyen­gítik! Nem fordulhatnak elő esetek, kérdi Glaser — melyekben képzett és erkölcsi­leg szigorú ember kötelességének tartja valamely ügy védelmére, melyet ő jó ügy­nek tart, a törvény által megengedett teljes szabadságot igénybe venni és csak azon ponton állapodni meg, hol ezt a tör­vény parancsolja ? És ha valóban előfor­dul ezen eset, nem redukálódik-e vétsége oda, hogy nem volt képes előre látni a bíró nézetét művének a törvény tilalma alá vonását illetőleg? Fennforog tehát azon veszély, hogy egyeseken nagy igaz­ságtalanság követtetik el, ha itt oly vis­­szatorló szabályok hozatnak, melyek jogi vagy még talán erkölcsi vétség elköveté­sének feltevésén alapulnak.­­ Ezen szempontból kiindulva, Glaser a sajtóvét­ségeknél nem annyira a személy, mint in­kább az elmemű, vagyis a vállalat ellen kí­ván eljárni, és pedig olykép, hogy az illető nyomtatvány lefoglalása által annak ter­jesztése meggátoltatik, vagyis ártalmat­lanná tétetik és egyszersmind anyagilag suttatik. Ebben áll az objectiv eljárás alap­eszméje, melyből Glaser egész rendszert fejtett ki, és mely Ausztriában bizonyos mértékben már be is van hozva, de épen a sajtó részéről— némelyek szerint a hi­ányos kivitel miatt — gyakori támadá­soknak van kitéve. Glaser ellenében John szintén jeles dialektikával a sajtószabadság bevett fo­galmát fejtette ki véleményében, és azon szempontból kiindulva, hogy minden a sajtó termékei elleni előleges fellépés azon elavult elv kifolyása, hogy a sajtó veszedelmes, — ennélfogva csak az utó­lagos repressiónak kíván helyt adni. A jogászgyülés nagyban és egészben John nézeteit tette magáévá és Glaser refor­­matoricus eszméit mellőzte. Épen ellenkező sorsban részesült Glaser álláspontja a másik általunk ki­emelt kérdésben. Itt ugyanis Glaser a status quo oldalán állott és a jogászgyü­lés eclatans módon mellette nyilatkozott. — Ismeretes a „Schöffengericht“ kér­dése,— e lapok is több ízben szóltak róla. Ezen reformjavaslatnak leghatalmasb ellene Glaser, és ennek folytán azt az au­sztriai birodalmi tanács elé terjesztett és általa készített bűnvádi eljárásban is tel­jesen ignorálta. Németországban azonban a „Schöffengericht“ már nagy haladást tett ; több német államban be van hozva az alsó és közép­fokú első folya­­modást fenyító bíróságoknál, és a múlt évi német jogászgyűlés ezen hatáskör szá­mára szintén ajánlandónak találta, sőt a német birodalmi kormány már haj­landó volt a „Schöffengericht“ behozá­sára az esküdtszéki intézmény helyébe, vagyis a legsúlyosabb büntettek szá­mára is. A kérdés tehát ez idén ismét a jogászgyűlés elé hozatott, és pedig vilá­gosan oly értelemben, hogy helyettesít­­heti-e a „Schöffengericht“ az esküdtszé­ket. És ez tapintatlanság volt. Mert ha a németországi közvélemény által rokon­­szenvvel kisértetik is ezen uj eszme, de annyira, hogy kedvéért az oly népszerű esküdtszéki intézmény egyszerűen eltö­röltessék, még nem érett meg. Ezen kí­vül feltételezi ezen intézmény, — a mint

Next