Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)
1872-09-17 / 38. szám
Második évfolyam. Megjelenik minden kedden, a „magyar 1\/r A frr'V" A ~F?. Előfizetési árak: jogászgyülés“ tartama alatt naponként A helyben házhozhordással,vagy vidéken ----------- appH íhh hhh mbbhi hk jh shm bérmentes szétküldéssel. A kéziratok és megrendelés B | | 1 MW I negyedévre 2 frt. sok bérmentve a kiadó-tulajdonoshoz I ffM _ BM* SB évre .... 4 frt. jljL JlJ JLJJL JL 1^? ■ e8é8!B évre * ■8 frt* Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. Kiadó-hivatal: kalap-utcza 6 sz. A BUDAPESTI ÉS KOMÁROMI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE, és a vasgyar jogászgyülés egyiltpja. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő : Dr. SIEGMUND VILMOS. TARTALOM: A tizedik német jogászgyülés két határozata Dr. Fayer László úrtól. — Vélemény az árvaügy rendezését tárgyazó indítvány felett. Zlinszky Imre úrtól. (Folytatás és vée.) — Vélemény a fegyenczek feltételes szabadon bocsátását tárgyazó indítvány felett. Tauffer Emil úrtól. — A közvádló és védő közti viszonyról. Réső-Eugel Sándor úrtól. — „Vegyes közlemények.“ — Egyleti közlemények. — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. Előfizetési ár: negyedévre..................2 frt Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről legczélszerübben postautalvány utján a „Magyar Themis“ kiadóhivatalának (Pest, kalap-utcza 6. sz. a.) kéretnek beküldetni. 3. A pontos szétküldés érdekében a megrendeléseket, különösen pedig az előfizetések megújítását, idejekorán kérjük eszközöltetni, mert fölös számú példányokat nem nyomatunk. 38. szám, Pest, sept. 17. 1872. A magyar THEMIS (mely hetenként egyszer, a jogászgyülés tartama alatt pedig naponként jelenik meg.) 1872. évi október másodikén kezdi meg másodévi folyamának harmadik évnegyedét.Szabadjon ez alkalomból telvbarátainkat bizalomteljesen felkérnünk, hogy lapunkat továbbra is szellemi és anyagi támogatásukban részesíteni és ismerőseik körében terjeszteni szíveskedjenek. Lapunk főrovatainak érdekes és korszerű tartalmára nézve legyen szabad a „Magyar Themis“ eddig megjelent számaira hivatkoznunk;a mellékrovatok változatossága tekintetében, a küszöbön álló jogászgyűlés közleményeinek befejezése után, a szerkesztőség ismét a leggondvoaos figyelmet forditandja a curiai döntvényekben kimondott elvekre, élénk tárczaczikkekre, valamint a lapnak „esküdtszéki csarnok“, „törvényszéki tárgyalások,“ „szemle,“ „egyleti- és vegyes közlemények“ czimü rovataira, melyekben úgy hazánknak mint a külföldnek az igazságszolgáltatási jogi reform terén jelenkező összes jelentékenyebb mozzanatai feltüntetve leendnek. A „Budapesti Közlöny“ hivatalos hirdetményeinek kimerítő és gyakorlatilag összeállított hit kivonata mellett, a „Magyar Themis“ a törvénykezésre vonatkozó kiválóbb törvényjavaslatokat és indokaikat, a„magyar jogászgyülés“ tárgyalásainak alapját képező indítványokat és véleményeket, valamint a „budapesti ügyvédi egylet “önálló munkálatait — esetleg külön beköthető mellékletekként is — közlendi. A tizedik német jogászgyűlés két határozata. A német jogászgyűlés oly nagy tekintélyt vívott ki magának, hogy tudományos nyilatkozatai világszerte figyelemmel kísértetnek. Az idén tárgyalt kérdések közt különösen kettő volt, mely a jogi közönség érdeklődését nagy mértékben felhívja maga iránt; ilyen a sajtótörvény és az esküdtszéki intézmény illetőleg a „Schöffengericht“ tárgyában tett két nyilatkozat. Mindkét kérdésben conservativ-liberális irányt követett a jogászgyűlés. A sajtótörvényhozás iránti kérdésre két egymással ellentétes vélemény érkezett be. Az egyik Dr. Glasertől, ki ezen kérdésben sajátlagos önálló álláspontot foglal el; a másik John, berlini egyetemi tanártól. Glaser szerint a sajtóvétségek kétfélék: nem valódiak és valódiak. A nem valódi sajtóvétség az, melynél azon körülmény, hogy a sajtó útján követtetett el, mellékes dolog, mint pl. az istenkármolás; valódi pedig az, mely tisztán a nyilvánossággal való visszaélésből származik. Az első osztályú sajtóvétségeknek Glaser szerint nem szükséges különállást adni, de a második osztálybelieknek igen. Ezen utóbbiakra nézve ugyanis Glaser azt mondja, hogy a sajtóvétség miatt felelősségre vont vádlottnál csaknem sohasem forog fenn a törvény szándékos megsértése. Alig lehet helyzetet képzelni, midőn hihetőbb, hogy a vádlott azon hitben cselekedett, hogy az, amit tesz, nincs törvény által tiltva, mint midőn ezt az állítja, ki valamely nyomtatvány tartalmáért felelős. Még oly embernél is, kinek tisztátlan czéljai vannak, és ki az eszközöket, melyeket használ, nem választja meg, az, ki ennek valódi érzületét kutatja, ritkán fog kételkedni a felett, hogy ezen ember mindenkép azon van, hogy a törvény korlátain belül maradjon és egész ravaszságát arra fordítja, hogy a megengedettnek legszélsőbb határáig ugyan, de tovább ne menjen. Tehát még ily egyénnél is épen ellenkezőjét teszik fel annak, ami világos, ha azon beismeréséből, hogy valamely nyomtatvány közlésében tartalmának ismerete mellett részes, minden habozás nélkül azt következtetik, hogy a törvény szándékos megsértése forog fenn. Hát még oly esetben, midőn egyrészről a vádlott személyisége, másrészről az inkriminált nyomtatvány kétes természete ezen feltevést még gyengítik! Nem fordulhatnak elő esetek, kérdi Glaser — melyekben képzett és erkölcsileg szigorú ember kötelességének tartja valamely ügy védelmére, melyet ő jó ügynek tart, a törvény által megengedett teljes szabadságot igénybe venni és csak azon ponton állapodni meg, hol ezt a törvény parancsolja ? És ha valóban előfordul ezen eset, nem redukálódik-e vétsége oda, hogy nem volt képes előre látni a bíró nézetét művének a törvény tilalma alá vonását illetőleg? Fennforog tehát azon veszély, hogy egyeseken nagy igazságtalanság követtetik el, ha itt oly visszatorló szabályok hozatnak, melyek jogi vagy még talán erkölcsi vétség elkövetésének feltevésén alapulnak. Ezen szempontból kiindulva, Glaser a sajtóvétségeknél nem annyira a személy, mint inkább az elmemű, vagyis a vállalat ellen kíván eljárni, és pedig olykép, hogy az illető nyomtatvány lefoglalása által annak terjesztése meggátoltatik, vagyis ártalmatlanná tétetik és egyszersmind anyagilag suttatik. Ebben áll az objectiv eljárás alapeszméje, melyből Glaser egész rendszert fejtett ki, és mely Ausztriában bizonyos mértékben már be is van hozva, de épen a sajtó részéről— némelyek szerint a hiányos kivitel miatt — gyakori támadásoknak van kitéve. Glaser ellenében John szintén jeles dialektikával a sajtószabadság bevett fogalmát fejtette ki véleményében, és azon szempontból kiindulva, hogy minden a sajtó termékei elleni előleges fellépés azon elavult elv kifolyása, hogy a sajtó veszedelmes, — ennélfogva csak az utólagos repressiónak kíván helyt adni. A jogászgyülés nagyban és egészben John nézeteit tette magáévá és Glaser reformatoricus eszméit mellőzte. Épen ellenkező sorsban részesült Glaser álláspontja a másik általunk kiemelt kérdésben. Itt ugyanis Glaser a status quo oldalán állott és a jogászgyülés eclatans módon mellette nyilatkozott. — Ismeretes a „Schöffengericht“ kérdése,— e lapok is több ízben szóltak róla. Ezen reformjavaslatnak leghatalmasb ellene Glaser, és ennek folytán azt az ausztriai birodalmi tanács elé terjesztett és általa készített bűnvádi eljárásban is teljesen ignorálta. Németországban azonban a „Schöffengericht“ már nagy haladást tett ; több német államban be van hozva az alsó és középfokú első folyamodást fenyító bíróságoknál, és a múlt évi német jogászgyűlés ezen hatáskör számára szintén ajánlandónak találta, sőt a német birodalmi kormány már hajlandó volt a „Schöffengericht“ behozására az esküdtszéki intézmény helyébe, vagyis a legsúlyosabb büntettek számára is. A kérdés tehát ez idén ismét a jogászgyűlés elé hozatott, és pedig világosan oly értelemben, hogy helyettesítheti-e a „Schöffengericht“ az esküdtszéket. És ez tapintatlanság volt. Mert ha a németországi közvélemény által rokonszenvvel kisértetik is ezen uj eszme, de annyira, hogy kedvéért az oly népszerű esküdtszéki intézmény egyszerűen eltöröltessék, még nem érett meg. Ezen kívül feltételezi ezen intézmény, — a mint