Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)
1873-09-04 / 39. szám
297 kedö-segédek és egyszerű meghatalmazottak felvételére és elbocsátására. A tervezet 43. czikkének második bekezdése lényegesen eltér a n. k. t. 42. czikkétől, mely az ingatlanok elidegenítését és terhelését a czégvezetőnek csak külön e czélra vett meghatalmazás után engedi meg. Apáthy szerint «a czégvezető erre csak akkor van feljogosítva, ha az üzlet vagy vállalat tárgyát ingatlan javak forgalomba helyezése vagy azoknak bármily alakbani értékesítése képezi. Ha evvel egybe vetjük a hozzá csatolt indokolást valamint a 68. czikknek 2. pontját, úgy az találjuk, hogy Apáthynak szándéka szabadelvű volt és előhaladott viszonyainknak megfelelő, de kivitele egészen el van hibázva. Apáthy a czégvezetőnek hatalomkörét kitágítani akarja, tényleg pedig megszorítja. Mert mig a n. k. t. a czégvezetőt ingatlanok tekintetében egyáltalán főnökének beleegyezéséhez köti. Apáthy az ingatlanok forgalomba helyezését elvileg kivonja a czégvezető hatáskörén alél és csak akkor adja meg neki, ha ingatlan javak értékesítése képezi az üzlet tárgyát. Ha nem képezi, a czégvezetőn nem segít még főnökének meghatalmazása sem. Ezt Apáthy bizonyára nem akarta. Miután azonban Apáthy elveti a n. t. szabványát, az általa szándékolt intézkedést pedig — valószínűleg pillanatnyi, de később többé észre nem vett vigyázatlanság folytán — elhibázta, úgy szerény véleményem szerint a 43. ez. 2. bekezdése egyszerűen kihagyandó volna. Ha ezen megszorítást egyszer mindenkorra elhagyjuk, úgy legjobban emeltük érvényre a 268. ez. 2. pontjából eredő következetességi postulátumot és helyreállítottuk — mi nem megvetendő nyereség — an. t., valamint a tervezetben mindeddig tökéletlen harmóniát ezen és a következő 44. czikk közt, mely szerint: „A cégvezetés korlátozása harmadik személyek irányában joghatállyal nem bir.“ Apáthy ezen czikknél kihagyta a n. k. t. 43. czikkének második bekezdését, egész helyesen okoskodván: „ha a törvény a procura korlátozását elvileg és feltétlenül kizárja, úgy felesleges azon eseteket különösen felsorolni, melyekben a korlátozást specialiter kizártnak akarja tekinteni.“ A tervezet 45. czikke, szorosan megegyezőleg a n. k. t. 44. czikkével, állapítja meg: A czégvezető minden aláírásnál köteles a czéghez saját nevét a czégvezetésre vonatkozó toldattal csatolni. Együttes czégvezetésnél minden czégvezető köteles az érintett toldattal czégjegyzéshez saját nevét hozzácsatolni. A tervezetnek 46. czikke, fájdalom, egészen el van hibázva: „A czégvezetési felhatalmazás a főnök által a kereskedelmi jegyzékbe leendő iktatás és közzététel végett az illetékes törvényszéknél bejelentendő és a czégvezető aláírása ugyanott hitelesítendő. Ugyanez áll a czégvezetői felhatalmazás megszűnte esetére is. E rendeletek megtartására a felek a 25. czikkben megállapított pénzbírság mellett hivatalból szorítandók.“ Az indokolásban olvassuk,hogy Apáthy azért tért el a n. k. t. 45. czikkétől, mivel ez nem kívánja a czégvezető kirendelésének közzétételét és hibásan. Apáthy ezt állítván azonban téved, mert elfelejti, hogy a n. k. t. 13. czikke ép úgy mint a tervezet 12. czikke a jegyzékekbe történt bejegyzések közzététele iránt általános szabványt foglal magában. A n. k. t. 45. czikke, egybevetve a 13..-kal, tehát mindazt tartalmazza, mit Apáthy kíván, mig ellenkezőleg a tervezet 46. czikke roszul a van szerkesztve és mást mond, mint mit Apáthy mondani akart. Az „ugyanez áll“ szavak értelmében ugyanis a czégvezető aláírása a czégvezetői felhatalmazás megszűnte esetén szintén volna hitelesítendő. Ennek azonban nincs értelme s ennélfogva egyetértve Matlekovits collegámmal (1. a „Jogtudományi közlöny“ f. é. 26. számát) kívánnám, hogy a n. k. t. 45. czikke e helyütt egyszerűen átvétessék. A tervezetnek 4y-ik czikke nem esik kifogás alá, mert egyszerű folyománya a 12. czikkben foglalt s részemről tökéletesen helyeselt intézkedésnek. Míg azonban Apáthy a czégeknél a 23. czikk 2. bekezdésébe felvette a n. k. t. 26. czikkének 2. bekezdését, a czégvezetőknél minden további indokolás nélkül kihagyta a n. k. t. 46. czikkének 1. bekezdése alatti analóg intézkedését, pedig ez csak ép ily szükséges és czélszerü s azonkívül a következetesség postulátuma. A tervezetnek 48. czikke tökéletesen megegyez a n. k. t. 47. czikkével: „Kereskedelmi meghatalmazottnak az tekintendő, kit a főnök cégvezetési jogosultság nélkül, akár egész üzlete vezetésére, akár üzlete körül bizonyos nemű vagy egyes ügyletekre felhatalmaz. A meghatalmazás ily esetekben kiterjed mindazon ügyletekre, melyek a hasonnemű kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak és mindazon jogcselekvényekre, melyeket az ilynemű ügyletek rendszerint szükségessé tesznek. Váltói kötelezettségek elvállalására, kölcsönök felvételére és perek folytatására a kereskedelmi meghatalmazott csak akkor van feljogosítva, ha erre különös felhatalmazást nyert. Ellenben nincs szüksége különös meghatalmazásra azon ügyletekhez, melyekre hatásköre kiterjesztetett.“ Tény az, hogy akár czégvezető, akár kér. meghatalmazott, az ezek s a főnök közti, tehát a belső jogviszony a törvény által nem érintetik. Kifelé a czégvezető hatásköre absolut a kér. meghatalmazotté pedig határozatlan. Tényleg azonban mindkettőnek hatalomköre tökéletesen összeeshetik. Hogy van tehát, hogy a czégvezetőt okvetlenül be kell jegyeztetni, a két meghatalmazottat pedig még akkor sem szabad, ha tényleg külön felhatalmazások folytán hatalomköre ugyanaz, mint a czégvezetőé ? Itt Apáthy eltérhetett volna a n.k. törvénytől, valamint helyesen eltért a többször említett Munzinger-féle svájczi javaslat megengedvén a főnöknek, hogy két meghatalmazottjait is bejegyeztetheti. Egyébiránt még megjegyzem, hogy czélszerűbb volna, ha a törvény azt mondaná ki egyszerűen , hogy a két meghatalmazottnak hatalomköre minden egyes positív esetben szemügyre veendő, ahelyett, hogy részint magyarázó, részint példázgató intézkedéseket vesz fel, melyek tökéletlen voltuknál fogva a gyakorlati életnek nem szolgáltatnak egyebet praesumtióknál. A tervezetnek 4g. czikke egyetért a n. k. t. 48. czikkével: „A kereskedelmi meghatalmazott az aláírást minden a czégvezetésre mutató toldat mellőzésével, de a meghatalmazási viszony kifejezésével köteles eszközölni.“ A kereskedői utazónak hatáskörét Apáthy helyesen kívánja tágítani tervezetének 50. czikkében, feljogosítván őt nemcsak az általa kötött adásvevések után járó vételár felvételére és fizetési határidők engedélyezésére, hanem egyszersmind főnökének binnlevő követelései behajtására s ezek tekintetében egyességek kötésére. Csak hogy Apáthy túl megy a kellő határon. Dr. Herich Károy m. k. miniszteri titkár * t. i. a czég aláírásánál. Szemle, Budapest, sept. 2. (—r.) A múlt hét a német jogi gyűlések hete volt. Az ügyvédgyülésről alább közlünk tudósítást tisztelt levelezőnk tollából. A jogászgyűlés érdemleges tárgyalásairól ugyan lapunk zártáig még nem érkezett meg kimerítő tudósításunk, de arról értesülünk már, hogy ezen 11. jogászgyűlést körülbelül 416 tag látogatta meg és hogy elnökké Gneist választatott. A szakosztályok határozatai közül kiemeljük előlegesen, hogy azon kérdésre, váljon a bűnvádi eljárásban az elnök által eszközöltessék-e a kihallgatás, vagy pedig keresztkérdések tétessenek, hosszabb vita után a III. szakosztály nagy többsége az utóbbi alternatíva (tehát a keresztkérdések) mellet nyilatkozott. A IV.szakosztály az egyes-biróságok illetőségét és a bagatell ügyekbeni eljárást tárgyalta ,és pedig az előbbi kérdésben kimondatott, hogy az egyes-biró Iudex Ordinarius legyen és reá a 3oo márkáig menő ügyek bízassanak, az utóbbiban pedig azon nyilatkozat étetett, hogy az egyes bíró által tárgyalt minden peres ügyek bagatell-ügyeknek tekintessenek, itt tehát az ügyvédi kényszer kizárassék, előkészítő iratok megengedtessenek, de ne legyenek kötelezők és végül a teljes felebbezés elfogadtassék. Azon indítvány, mely szerint úgy mint Ausztriában a bagatell-ügyekre nézve a felebbezés kizárassék, nem fogadtatott el, de kijelenté a szakosztály, hogy ezen kérdést nem tartja még ily értelemben eldöntöttnek. A részvénytársulatok alapításánál és igazgatásánál előfordulható visszaélések ellen foganasztandó tuhovási elővigyázati rendszabályokat a következők ajánltatnak: 1) Az alapítók kötelesek az előrajzban az alapításra vonatkozó adatokat, különösen a nem pénzből álló betétekre vonatkozókat előadni; 2) az alapítók egyetemleges szavatosságot vállalnak minden félrevezetésért úgy az előrajzra, mint a részvényjegyző