Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)
1873-01-16 / 3. szám
Harmadik évfolyam, 3. szám, Budapest, január 16. 1873. Megjelenik minden csütürtökön: a „magyar jogasz- MAGYAR Előfizetési árak -------mm------mmm-----mm- s'—v A (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bimientea _______ Y ■ ^ M ö IK ^ mW W / A szétküldéssel) f ■ ■ ■ ■ N 11- a ,,Magyar Themis“-re és az „Igazságügyi rende. A kéziratok a szarkeztd,éghez, a megrendelések és ■ ■---------■ lm / ■ Iménye“* KmSen’mv reklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Bémentetlen ■ ■ ■ ■ ^ m / ■ ■ . negyedévre 2 frt, félévre 4 írt., egész évre 8 frt. levelek és küldemények el nem fogadtatnak. ! i i TOH H k 2. a „Döntvények gyűjteményébe külön (a „Magyar *?: XA 1 W ■ HA. / Themis“ előfizetői részéről, félévi kötelezettséggel a _______ -------------------ML.------A v —ML— MM. r R—a lap előfizetését illetőleg) félévre 1 frt., egész évre 2 frt. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. sz. J>í BUDAPESTI ÉS KOMÁROMI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE, ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek: „Döntvények gyűjteménye” és „Igazságügyi rendeletek és törvények tára*. Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. TARTALOM: Feladatunk: Dr. Spitzer Adolftól. — Szemle: Dr. Brode úr által közlött telekkönyvi jogesethez. Dr. Misner Ignácztól. — A kisebb hatósági börtönök felügyelői a nagyobb fegyintézetek felügyelői köréből vétessenek. Réső-Ensel Sándortól. — „Vegyes közlemények.“ Egyleti hírek. Különfélék. — A pesti kir. törvényszék és a pesti kir. járásbíróságok ügykimutatása 1873-ről. — Kivonat a „a Budapesti Közlönyéből. gyűlés“ tartama alatt naponként. ■ Feladatunk: Az igazságügyi minisztériumban igazságszolgátatásunk jelenlegi állásáról kimerítő jelentés közrebocsátása terveztetik. Az igazságügyi minisztérium ezen elhatározása igen háladatos munka létesítését eredményezendi. Ismerjük magunkat, milyen furcsa vegyüléke jutott nemzeti jellegünknek a fatalistikus pessiminismusból és a szalmalángú optimismusból. Nincs a világ hátán forradalmibb természetű ember a magyarnál. Mindjárt jobbot vető lelkesedése minden behatóbb megfontolás nélkül lerontja a régi hajlékot, mikor még ajnak létezéséről vagy csak létesíthetéséről és eninek megbízhatóságáról "magának meggyőződést nem szerezhetett. Ha új intézményt teremtett, ettől megkívánja, hogy évtizedek és gyakran évszázadok mulasztásait egy varázsütéssel tegye jóvá. Ha megtetszik neki egy eszme, vagy intézmény, mely külföldön ennek viszonyai közt jónak bizonyult, nem nyugszik, beleiramítja a közvéleményt, átülteti — s ha rövid idővel rá tapasztalja — a mi viszonyainkat tekintve — annak rész voltát, ismét nem assimilálni, a viszonyokhoz illően módosítani, hanem már kiküszöbölni is akarja ez intézményt. Lánglelkében nem gondol az ugrásokkal, mik állami és jogi intézményekben, a mint a természetben nincsenek, kerülendők. Lelkesedése nem tart annyi ideig mig ennek eredményét a megszokottság pótolni képes. Egy szóval optimista a teremtésben, pessimista a megtartásban. Inspirálójában ostromolni tudná az eget és meghódítni a félvilágot, csodákat művelne, és nem tudja élvezni a békés munka áldásait, és nem engedi meggyökerezni a biztosított létei érzetét. Felzavarja legmélyebb mélyeiből a szenvedélyek, a szakadásnak és visszavonásnak csalékony reményeit, és nem engedi, hogy a szorgalom tiszta színén az eredmény biztos révjébe jussunk. Kérdezi a szíves olvasó : hogyan tartoznak mindezek épen ide. Megvallom, sajátlag és kizárólag az itt fennforgó dologhoz nem tartoznak, de tartoznak nálunk mindenüvé, hol teremtésről, szervezésről, alkotásról és megtartásról van szó. Azt mondtam fentebb, hogy az igazságügyi minisztérium munkája háladatos lesz. Beigazolom, ha valaki kétségbe vonja. Közviszonyaink egyik legveszélyesebb kórságának tartom a jogérzet megingatottságát. Eleget járultak ehez a sok rendszerváltozás, ellenséges állások nemzet és kormány között, népszerűtlen adók, egyedurúságok, félreértett hazafiság, a börze és a rögtöni meggazdagodási vágy, és sok más. Elég az hozzá, hogy a jogérzet megingatottsága még ma is nagy mértékben létezik. De a jelentés ki fogja mutatni, hogy jogszolgáltatási állapotaink javulnak és hogy bizalommal tekinthetünk a jövő elé. Mennyit várunk például egy rendszertől, mely egy éve hogy fennáll, mely rendszer régi, igen régi bajok orvoslására van hivatva ! Életbeléptetésénél nem rendelkeztünk számra és gyakorlottságra nézve elegendő erőkkel, az intézmény úgyszólva törvénybe sincs iktatva, — s máris panaszkodjunk, jajkiáltozzunk, hogy mégis jobb volt azelőtt ? Ne törekedjünk-e inkább megkedveltetni a néppel az új institutiót, és azt támogatni, itt-ott elnézni is valamit, mi a kezdet nehézségeivel jár ? Nem-e áll a szakembereknek, a történőknek éber figyelemmel tartása és ellenőrzése mellett, hivatásában az eddigi eredményeket népünknek a jövő czéljainak biztosítékaiként bemutatni.' Létezik-e nagyobb baj az államlétre nézve, mint midőn a polgároknak nincs bizalmuk a fennálló rendhez; hogyan járuljanak biztosításához, hogyan viseltethessenek ragaszkodással irányában, ha ostromoltatni és aláásatni látják? És ezért lesz háladatos és önigazoló a kérdéses munkálat. Háladatos és önigazoló lesz az, mert tárházát képezendi igazságszolgáltatásunk összes anyagának, — mert felderítendi a múltnak szegénységét, a jelen örökségét s szerzeményét, és a jövő követelményeit és jogos reményeit, mert végre kimutatandja, mi terheli a kormányt, és mi teendő a kedvezőtlen viszonyoknak rovására. Csak ne akarjunk mindenek felett és mindenek előtt liberálisak lenni, hanem legyünk mindenek felett nemzetiek, hol és amennyire lehet. Akkor jobban fogjuk megfigyelni közviszonyainkat és legfontosabb érdekeinket, és nem fogunk mindig afelől ábrándozni, hogy más országokban mindenben jobban vannak, mint nálunk. Ragaszkodjunk törvényes intézményeinkhez mig fennállanak, ha a feltétlen szabadelvűség igényeinek nem is felelnek meg tökéletesen; mert ki mondja meg, mi az absolut szabadelvű, és ki ne karolná inkább fel a czélszerűség és szükségesség postulátumait ? Legyünk egyek nemzeti kormányunkkal a becsületes munkában és a jónak is atápolásában, és ne engedjük magunkat eltántoríttatni a balhit által.*) Ezek ugyan igen általános dolgok, és ismeretük mégis elvész sok helyütt és sok alkalomkor, midőn szükség volna rá. Talán még visszatérek reájok, midőn szerkesztő úr engedelmével az igazságügyi minisztérium munkálata még,jelenésekor a magam álláspontjáról azt megvilágitandom.**) Dr. Spitzer Adolf, Szemle, Buda-Pest, jan. 15. (—r.) A „Jogt. Közi.“ egyik utóbbi számában a következő megjegyzés volt olvasható: „A törvényelőkészítő bizottság szervezete óta dr. Vavrik Béla *) Részünkről czikkírókrral nem érthetünk mindenben egyet; mi is azt tartjuk, hogy a kormányt szabadelvű reformtörekvéseiben támogatni kell, de ez nem csak ki nem zárja, hanem ellenkezőleg utalja a szakembert arra, hogy kérlelhetlen szigorral bírálja meg eddigi „vívmányainkat“, és ezek fonalán őszintén mutassa ki a hiányokat, tüntesse fel a pótlandókat, mert különösen a szakértők hivatvák arra, hogy serkentsék a kormányt az előhaladásra, roncsolt jogállapotaink javítására, mivel a szakembert, ki a politikai pártok homályos kézpontjain felülemelkedve, tisztán a jogreform magasztos álláspontját foglalja el, — az ügyszeretet és nem mellékes érdek kell, hogy vezérelje aggodalmainak nyílt kifejezésében, és így nála sem fatalistikus pessimismus, sem szalmalángú Optimismus nem játszhatnak szerepet akkor, midőn mint szakember jogállapotaink bírálatába bocsátkozik. Egy szakembernek sem fog eszébe jutni az alig életbe lépett bírói szervezettől csodákat várni, egy szakember sem fogja elitélni azon rendszert, mely a kezdet nehézségeivel küzdve, alig vert még gyökeret, és melynek létesítésével, épen mert nálunk egy uj aerát van hivatva meghonosítani, kisebb nagyobb tévedések és hibák karöltve jártak, — csakis ezen hibák és tévedések miatt; de mert a bírói szervezet jogreformunk terén még csak az első lépés, egy szakértő sem nyugodhatik meg abban, hogy e szervezetnél, mely, mint említők, magában is még sok tekintetben hiányos, — megállapodjunk, hanem erkölcsi kötelessége a kormányt a hiányokra és ennek folytán a szükséges pótlásokra őszintén figyelmeztetni és azt egyáltalán a rendszeres jogreform mielőbbi létesítésére erélyesen serkenteni ; — ezzel szerintünk nem ostromolja, nem ássa alá a létező jót, hanem utalva a szükségletre, szorgalmazza a még hiányzó jónak és jobbnak létesítését. Ez a szakember kötelessége — és a szaklapoknak legkiválóbb feladata, melynek megoldására sem a túlliberalismusnak, sem a tukconservatizmusnak nem szabad befolyást engednünk , hisz a politikai pártok ily czimen úgyis elég presszót gyakorolnak, melynek nyűge alatt jogreformunk alig bír lépésenként előre haladni! Szerkesztő. **) Szívesen fogadjuk. Szerk.