Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)
1873-08-07 / 35. szám
harmadik évfolyam. gyűlés“ tartama alatt naponként. 85. szám, Budapest, augusztus 7. 1873. Megjelenik minden csütörtökön; a „magyar jogász- MAGYAR ■Előfizetési árak -------—'W-----------------wm — A helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérroentep ----------- Fill ■ ■ 1 lm /■ ■ / ^4 Métküldésel) ■ ' ■ ■ ■ I ' M ■ a V » „Magyar Themis"«, az „Igazságügyi törvények A kéziratok a szerkezőséghez, a megrendelések és I I______I Mj \ / | I ^2^ ^A^Sz «"ft reklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Bérmentetlen ■ ■ Bj jfl ^ H ■ v félévre 6 frt. negyedévre 2 frt 50 kr levelek és küldemények el nem fogadtatnak. B fi B 1ij |BL Az előfizetési pénzek bérmentesen ésvi-A i W fi ^B 1 dékrBl legczélszerübben postautalvány utján _______ _JJB_ _—AL-------jBB -JBL___ riff A ▼ —JBB kéretnek beküldetni. Szerkesztői iroda * kalap-utcza 0. sz. JT JOGrl Kiadó-hivatal : nációr-uteza 0. sz. p BUDAPESTI ÉS KOMÁROMI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE, ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek: „Döntvények gyűjteménye“ és „Igazságügyi rendeletek és törvények tára“. Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. K . .!. . . . LeiT.dy te tvé. ..d TARTALOM: Közigazgatási bíráskodás. — Csődtörvényünk reformja. Dr. Held Kálmántól. (Folytatás.) — Jogeset. — Észrevételek Rupp Zsigmond könyvismertetésére. Dr. Herczegh Mihálytól. (Folytatás.) — Ünnepély a pesti törvényszéknél. — „Vegyes közlemények.“ Egyleti hírek. Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből, Közigazgatási bíráskodás. (F.) Törvényhozási működésünkben nagy gyengeségről tanúskodó tényezők kezdenek uralkodni: a szeszély, a divat, és ami ezekkel rendesen szokott járni: a könnyelműség és az intolerantia. Ma ilyen nézetek jutnak felszínre, és aki azoknak nem veti magát alá, azt lehurrogatják, kinevetik; holnap az ellenkező, csak az imént gúny és üldözés tárgyává tett nézet válik irányadóvá, és annak követői oly önelégültséggel nézik le ellenfeleiket mint rajongókat és tudatlanokat, mintha ők sohasem részesültek volna ugyanezen sorsban amazok részéről. Alig 3—4 éve, hogy az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való elválasztása jelszó gyanánt tűzetett ki az igazságszolgáltatás reformja terén teendő első lépésre nézve. Ezen akkor óriási vívmánynak hirdetett elv azóta keresztülvitetett, a megyei és városi közegek kezeiből is ki van véve az igazságszolgáltatás, és az állami bíróságok kezébe van letéve. Azonban alig hogy ez megtörtént, itt a visszahatás. A divat szeszélye egyet fordult, és az állami bíróságok, melyek addig, amíg csak papíron léteztek, minden baj ellen hathatós panacea voltak, most, mikor tényleg létesítvék, igen költségeseknek találtatnak és ezért ki kell venni kezükből az igazságszolgáltatás nagyobb felét. Igenis, nagyobb felét. Ne ringassuk magunkat illuzióban; azon terv, mely szerint az 56 ftig menő polgári perek elbírálása a közigazgatási közegekre bízatnék, magával hozza, hogy a perek számának hasonlíthatlanul nagyobb fele elvonatik a bíróságoktól. Nincsenek kezeinknél adatok az iránt, hogy az 5ortig menő perek nálunk hány százalékát képezik valamennyi pernek, de annyi bizonyos — és már ez némi mérvül szolgálhat — hogy midőn Ausztriában ez év kezdetén külön bagatelleljárás hozatott be, az ottani kormány részéről hivatalos adatok nyomán constatáltatott, hogy már a 25 órtig menő perek száma csaknem 30 részét képezi valamennyi pereknek. Ha már most 25 frt helyett6 frtot veszünk, amint nálunk terveztetik, és hozzá még a kisebb fenyítő ügyeket is, akkor a bíróságoktól kétségkívül a perek számának igen tekintélyes törtszáma fog elvonatni.És mi oka ezen az igazságszolgáltatás ellen intézett orvtámadásnak ? Úgyszólván semmi. Reményük, hogy ha a szolgabírákra fogják bízni a kisebb perek elbírálását, az igazságügyi költségvetésben talán némi megtakarítások fognak tétethetni. Hogy ezen remény ezen uton teljesedésbe fog menni, azt biztosan állítani senki sem meri, mert hiszen a közigazgatási munkaerő sem olcsóbb mint a jogi; hogy pedig ugyanannyi szolgabíróval, amennyi jelenleg a közigazgatási teendőket végezi, egyszersmind a bagatell-perlekedést is el lehetne intéztetni, azt oly valaki, aki a mi viszonyainkat és a mi szolgabíráinkat ismeri, szintén nem fogja állítani. Hogy tehát létesíthető lenne ez után bizonyos mennyiségű pénznek megtakarítása, a legenyhébb kifejezéssel élve is: problematicus. És mégis ezen már előre is a kétségbeesett kísérlet bélyegét magán hordozó eszme kedvéért vissza akarnák lökni igazságszolgáltatásunkat oly fokra, melynél magasabban állott még a 71-iki újjászervezés előtti időben is. Akkor legalább voltak külön közigazgatási és külön igazságszolgáltatási szolgabírák, és ha nem is az intézményben, de legalább a személyekben volt elválasztva a két működési kör, most azonban épen arra helyezik a fősúlyt, hogy ugyanazon személy mind a kétféle teendőt végezze. Hogy pedig a közigazgatási dolgokkal is foglalkozó közegek milyen — hogy ismét lehetőleg kíméletesen fejezzük ki magunkat —opportunitási befolyásoknak vannak kitéve, azt csak a napokban egy drastkus példával mutatták meg hatóságaink az általunk már többször említett Singer-ügyben, melynél úgy anyagi, mint alaki tekintetben minden jogi érzéket ignorálóó eljárást követtek az illető közigazgatási hatóságok. Hogy ilyen magában a fővárosban történt tényekkel szemben miként lehet még a közigazgatási bíráskodás általánosításáról beszélni, azt felfogni képesek nem vagyunk. Különben nálunk minden lehetséges. A mi törvényhozásunk nem következetesen bizonyos kijelölt irányban szokott haladni, hanem egyik végletből a másikba dobja magát. Az igazságszolgáltatást államivá tenni volt bátorsága, de ezen elvet fenntartani, ezen alapon kitartással tovább építeni és következetes jogi reformok által kisebbíteni az állam terheit, erre már nincs elég ereje, a mi törvényhozóink könnyedén és hirtelen akarják alább szállítani az igazságügyi költségvetést, bármennyire legyenek is ez által veszélyeztetve az eddig követett irány vívmányai. Pedig kézzelfoghatólag kínálkozik a segítségnek legegyszerűbb és minden rázkódtatás nélküli módja. Mindenki elismeri, hogy nálunk a bírói erők nagy része elpazaroltatik oly munkákra, melyek részint nem bírói teendők, részint teljesen feleslegesek. A közjegyzőség hatásköre a bíróságokra van ruházva, tehát csak a közjegyzői intézményt kell behozni és az igazságügyi költségvetés azonnal közvetlenül tetemesen kisebbedni fog, nem is tekintve azt, hogy ezen intézmény által közvetve is mennyire kevesbeztetnek a perek. Per és per közt óriási különbség van a perorvoslatok szükségessége szempontjából , és mégis a mi törvényhozóink a bureaucratismus legtúlzottabb tanai értelmében a felebbezést illetőleg minden per számára ugyanazon bablont állították fel, úgy hogy a felső bíróságok erejöket úgy a harmadik, mint a második fórumon oly apró perekre fecsérlik, melyek alig érdemlik meg a felebbeztetést. A bírói erők tehát az egyik oldalon könnyelműen pazaroltatnak, a másik oldalon pedig egyszerre oly takarékosak lettek törvényhozóink, hogy készek kiszolgáltatni az igazságszolgáltatást a közigazgatás zselléréül. Ha azonban e helyett, amint most már minden más országban történik, a bíróságoknak eddigi nem bírói teendőit a közjegyzőkre ruháznák, továbbá megszorítanák a felebbezést, az első fokú bíróságokat pedig jól szerveznék és alkalmas eljárási formákat állapítanának meg számukra, úgyhogy nem kellene minden egyes legkisebb pernél is órákig elbajlódni a jegyzőkönyvvel a felebbezési bíróság kedvéért, akkor valóban már ez által is nagyobb financiális megtakari-