Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)
1874 / 12. szám - A váltóhamisitás esetében követendő eljárásról
— 90 - kor nincs a nyugati couinnesen állam, melynek közjegyzői törvénye a nő tanúképességét a közjegyzői okmány iránt közvetlenül ki nem zárná. E példa azonban mégis nem hozhat bennünket zavarba, és pedig annál kevésbé, mert Ausztriát kivéve éppen a kérdéses államokban a nő önállósága a jogi életben igen meg van szorítva, amennyiben az ott mindenhol curator sexus képviselete alatt áll, holott nálunk a nagykorú nő teljes önjogosultsággal bír. De (eltekintve a javaslat indokolásától) általános szempontból nem ellenezhetjük a nő tanúképességét közjegyzői okmány tekintetében, mert ebben éppen nem lehet okunk veszélyt látni, midőn a nő nálunk már távirdai, tanítói államhivatalokat önálló postai, is viselhet, önálló kereskedést is űzhet, és a sociális téren is már mindinkább nagyobb önállóságra vergődik. A tanú 16 éves korát azonban határozottan elégtelennek tartjuk. Az indokok e tekintetben hallgatnak. Valószínűleg szintén a perrendtartásra támaszkodva. Kiemeltük azonban már, hogy itt az általános processualis szempont nem határozhat. E korban különösen szem előtt tartva itteni társadalmi viszonyainkat állapotunkat, főleg társadalmunk és műveltségi alsóbb rétegeinél rendszerint még nem lelünk annyi érettséget, és önálló szellemi tevékenységet, mely feltételezni engedné, hogy a tanú (nota bene nem ugyanazonossági, hanem ügyleti tanú) az ügylet egyes mozzanatait nem csak ép érzékkel látja, hanem meg is ismeri, hogy azokról esetleg számolhasson is. 51) c) Egyik legszebb s legnagyobb horderejű vívmánya a javaslatnak: a közjegyzői okiratok végrehajthatósága. (90. §.) Félreismerhetlen ennek rendkívüli előnye, ha tekintetbe vétetik, hogy a jogszerző erre előre számíthat, mikép jogának azonnal érvényt szerezhet a nélkül, hogy időt és költséget okozó hosszadalmas perlekedésre szüksége volna s huzavonára, kijátszásra czélzó alaptalan kifogások zaklatásától félnie kell, továbbá hogy ily üres kifogások alkalmazhatlanságának tudata önként kirandja a kötelezettet is, arra mikép saját cselekvénye előtt meghajoljon, — hogy tehát az intézmény egyrészt a bizalomnak, és másrészt a jogérzetnek felébresztésére és megszilárdítására vezet, — mihez még a bíróságok megkímélése is járul azon terhes teendőktől, miket a számtalan nem mindig jóhiszemű alapon folyó perek okoznak ! De ezen előnyök daczára csak lassan lassan bontakoztak ki egyes törvényhozások bizonyos scrupulósításból, melyet a perjog évszázadok óta fenálló azon elve ébresztett , hogy az állam valamely állított jog érvényesítésére kényszereszközt előbb nem nyújthat, míg annak existentiája felett elég garantiákat nem lát. Olaszország volt az első, mely felismerte, hogy e garantiákat a közjegyzői okirat illetőleg az annak alapjául szolgáló közjegyzői actus a kötelezett személy ugyanazonosságát, a lekötelezés valóságát, komolyságát és terjedelmét constatáló ünnepélyességei és alakiságait — oly tökéletesen nyújtja, mint azt emberi intézménytől egyáltalában várhatni — mi felett egyébiránt ma többé semmi kétség sem forog fen. A törvényjavaslat a közjegyzői okirat végrehajthatóságának eszméjét a franczia (19. §.)bajor (80 §.) belga (19. §.) és a porosz rajnai tartományok (38. §.) törvényei példájára sokkal következetesebben viszi keresztül, mint az osztrák törvény (3. §.), mert mig eszerint a közjegyzői okirat csak akkor végrehajtható, midőn magát a fél a végrehajtásnak előre alá vetette, — ugy a javaslat szerint a közjegyzői okirat már mint ilyen végrehajtható, mihelyt abban az általános kellékeken kívül valamely kötelezettség megállapitatott, s egyszersmind a jogosult és kötelezett fél nevei, a kötelezettség jogezime és tárgya s a teljesítés időpontja szabatosan kitétettek. 62) Az osztrák törvény fenti intézkedését mi is feleslegesnek, sőt elvi szempontból még helytelennek is tartjuk, mert a kötelezettség bizonyos időre teendő teljesítésének megállapítása már önként magában foglalja az alávetést is a törvényes kényszereszközök alá a kötelezettség nem teljesítése esetére, — ha tehát a törvényhozás ezen alávetésnek külön kikötését kívánja, ez csak azon feltevésből eredhet, hogy maga a kötelezettség megállapítása, ha ez egyedül áll, még nem elég komoly. De hisz a bírói egyesség is végrehajtható, ha ez külön ki sem köttetett volna, márpedig a közjegyzői okirat az egész világban egy categóriába helyeztetik a bírói egyességgel, sőt mi, és velünk sokan amazt legalább a béltartalom hűsége tekintetében még a birói egyesség fölé is helyezzük, mert mig a birói egyesség daczára annak, hogy a bíró előtt köttetik, nem nyújt mindig elég garantiát arról, hogy tartalma a fél szabad akaratának nyilvánítása és pedig részint az egyességet közvetítő bíró túlságos befolyásánál, részint az ügyvéd téves utasításánál, s megbízásának túllépésénél fogva, — addig ily aggály közjegyzői okirat tekintetében egyáltalában nem merülhet fel. De már nem követhette a törvényjavaslat a franczia és bajor törvények példáját, melyek magát a közjegyzőt jogosítják fel arra, hogy a végrehajtási záradékot közvetlenül a közjegyzői okiratra vezesse, melyet azután a fél által közvetlenül megkeresett végrehajtó teljesíteni köteles. Ez már oly lényeges eltérés volna a jelenleg uralkodó végrehajtási eljárás elvei és szabályaitól, mely a perrendtartás és a bírósági végrehajtókról szóló törvény radikális reformálását feltételezné, mert míg ma a kényszereszközök alkalmazásának jogosultjága kizárólag az állam illetőleg a bíróság kezében van, addig másrészt a végrehajtó is kizárólag csak a bíróság közege lévén, meghagyásokat is kizárólag csak a bíróságtól nyerhet — ettől pedig ma eltérni, vagyis a mostani végrehajtókat senki által nem ellenőrzött függetlenséggel felruházni, azt talán senki sem fogná czélszerűnek tartani. A javaslat szerint tehát az osztrák törvény példájára a végrehajtást egyelőre még csak az illetékes bíróság rendelheti el. (91. §.) Üdvözüljük tehát a javaslatot a kiemelt elvek korszerűségének magaslatán! 6.) A franczia, porosz, bajor és badeni törvények szerint az ügyleti (nem azonossági) tanúnak teljes korúnak kell lennie, az osztrák és hannoverai szerint 20 évesnek, a szász Szerint 21 évesnek. Szemle. Az igazságügyminiszterium jelentése. — A jogakadémiák magántanulóira vonatkozó miniszteri rendelet. — Gneist legújabb műve. Budapest, márcz. 17. Az igazságügyminiszterium közzétette jelentését 1867—72. évi működéséről és a magyarországi igazságügy állásáról 1872-ben. A terjedelmes jelentés a bevezetésen kivül két részre oszlik. Az első rész vonatkozik a polgári magánjogra, polgári törvénykezésre, büntetőjogra, az igazságszolgáltatás közegeire és a nemzetközi ügyekre. A második rész első csoportozatja a központi igazgatást, a második az országos törvénykezést tartalmazza. Végül függelékben a büntetőügyi statisztika, és a különböző ügyforgalmi kimutatások foglaltatnak. Az igazságügyi statisztikára vonatkozó adatok szerint 1867. márczius 11-től 1872. végéig az igazságügyminisztériumba összesen 204,964 ügydarab érkezett, és pedig az elnökséghez 30,625, az ügyosztályokhoz 141,594, a számvevőséghez 32,745 ügydarab. A telekkönyvi helyszinelési munkálatok állása Erdélyben 1872. végén a következő volt: 72 törvényszék területén 809 községben meg sem kezdettek, 95 község helyszínelés alatt, 457 helyszínelve, de tisztázás alatt, 287 végleg hitelesítve, 693 pedig kihirdetve volt. Az országos fegyintézetekben összesen 209 hálóbörtön van, melyek 4521 fegyenczet képesek magukba fogadni. A fegyenczek legnagyobb létszáma 1872-ben 3775 volt, mely ez év végéig 1126-ra, vagyis 29.82 ° C-kal apadt. A fegyenczek bűntényei túlnyomókig a vagyon ellen irányozták 53.89 °/u. Ezt követik az emberi élet 38.6u °/„. a testi épség és egészség ''M /O- az államkötelék l.70 °/oa közintézkedések ellen intézett l.70 °/o< a fajtalanság! 0.71%- és végre a vallás- és közerkölcsiség ellen irányzott büntettek 0„,"/„. Összesen 100%. A jelentésre még visszatérünk. A jogakadémiák magántanulóira vonatkozólag a vallás- és közoktatási miniszter rendeletet bocsátott ki, melynek czélja korlátot vetni a magántanulási tanmód túlságos elharapózásának, mely már annyira ment, hogy a jogakadémiákon a magántanulók száma csaknem annyi, mint a nyilvános joghallgatóké. Mivel azonban méltányossági szempontok miatt a magántanulást teljesen nem lehet beszüntetni, a közoktatási miniszter legalább megszorítások által akarja korlátozni a visszaélést. A közoktatási miniszter jövőre csak oly folyamodóknak ad engedélyt, kik kellőkét) igazolják, hogy különös viszonyaik, mint például a közszolgálatban rendszeres alkalmazásuk, a nyilvános előadások látogatását meg nem engedik, vagy kiknek feltűnően előhaladt kora az ily engedélynek megadását indokolhatja. A magántanulás iránti folyamodványok, a közoktatási minisztériumhoz czímezve, a tanév kezdete előtt adandók be azon jogi államtudományi tanintézetnél, melynél az engedély megnyerése esetében folyamodó a vizsgálatokat letenni óhajtja. A tanév kezdete után beérkező kérvények nem vétethetnek tekintetbe. A rendes időben beérkezett folyamodványokat a tanártestület javaslata kíséretében fölterjeszti elhatározás végett a vallás- és közoktatási miniszterhez. Az engedély elnyerése után köteles folyamodó gondoskodni, hogy az illető tanintézetnél kellőleg bejegyeztessék. Ily engedély és lejegyzés nélkül magántanulók ezentúl nem bocsáttathatnak vizsgálatra. A magántanulás útján végzett tanfolyam, a jelenleg szabályzatok értelmében nem képesíthet fenálló jogszigorlatokra. Azon eddigi szabályzat, mely szerint a tudomány-egyetemeknél és négy évi tanfolyammal biró akadémiáknál magántanulásnak nincsen helye, tovább is fentartatik. Minden egyebekre nézve, melyek a jelen rendelettel nem módositatnak, érvényben maradnak a magántanulókra nézve 1870-dik évi deczember 23-án 28,532. szám alatt kiadott rendeletnek határozatai. Gue íssttól e napokban ismét egy könyv jelent meg a német bűnvádi eljárás javaslatáról. Szerző a javaslatnak 4 főpontját beszéli meg: 1. az államügyészséget és a magánvádat, 2. a vizsgálat nyilvánosságát, 3. a keresztkérdéseket, 4. a fő tárgyalás alakját. végszóban szerző tárgyalja a „Schöffengericht"- nők most annyira vitatott kérdését is és azon végkövetkeztetésre jut, hogy a Schöffengericht nem a jelenleg bír annyi előnyt felmutatni, hogy fenálló esküdtszékek kiküszöbölésével ezen intézmény volna behozandó. A könyvre még bővebben visszatérünk. 52) Ez igy a bajor törvényből szóról szóra átvétetett A váltóhamisítás esetében követendő eljárásról. A törvényhozás elé terjesztett novelláris s csakis a büntető törvénykönyv megalkotásáig terjedő élettartamú törvényjavaslat 3-ik §. második aliendja szerint: „ha a kir ügyésznél vagy más bíróságnál, mint melynél a váltóügy létez, jelentetik fel, hogy a folyamatban levő váltókeresethez mellékelt váltó hamis vagy hamisított, vagy pedig, ha a hamisítás gyanúja más ügyben folytatott eljárás alatt merülne fel, a köteles hatóság, amelynél oly feljelentés tétetett vagy a gyanú felmerült, erről a váltóügyben eljáró bíróságot értesíteni, s azt a vonatkozó ügyiratoknak a büntető bírósághoz áttételére megkeresni." A harmadik alienában kimondja aztán, hogy „a megkeresett bíróság nincs kötelezve a megkeresés teljesítésére, de tartozik a közlött bizonyítékokat s körülményeket a váltó