Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 12. szám - A váltóhamisitás esetében követendő eljárásról

— 90 - kor nincs a nyugati cou­innesen állam, mely­nek közjegyzői törvénye a nő tanúképességét a közjegyzői okmány iránt közvetlenül ki nem zárná. E példa azonban mégis nem hozhat bennünket zavarba, és pedig annál kevésbé, mert Ausztriát kivéve éppen a kérdéses álla­mokban a nő önállósága a jogi életben igen meg van szorítva, a­mennyiben az ott minden­hol curator sexus képviselete alatt áll, holott nálunk a nagykorú nő teljes önjogosultsággal bír. De (eltekintve a javaslat indokolásától) általános szempontból nem ellenezhetjük a nő tanúképességét közjegyzői okmány tekintetében, m­ert ebben éppen nem lehet okunk veszélyt látni, midőn a nő nálunk már távirdai, tanítói államhivatalokat önálló postai, is viselhet, önálló kereskedést is űzhet, és a sociális téren is már mindinkább nagyobb önállóságra ver­gődik. A tanú 16 éves korát azonban hatá­rozottan elégtelennek tartjuk. Az indokok e te­kintetben hallgatnak. Valószínűleg szintén a perrendtartásra támaszkodva. Kiemeltük azon­ban már, hogy itt az általános processualis szempont nem határozhat. E korban különösen szem előtt tartva itteni társadalmi viszonyainkat állapotunkat, főleg társadalmunk és műveltségi alsóbb réte­geinél rendszerint még nem lelünk annyi érett­séget, és önálló szellemi tevékenységet, mely feltételezni engedné, hogy a tanú (nota bene nem ugyanazonossági, hanem ügyleti tanú) az ügylet egyes mozzanatait nem csak ép érzék­kel l­á­t­j­a, hanem meg is i­s­m­e­r­i, hogy azokról esetleg számolhasson is. 51) c) Egyik legszebb s legnagyobb horderejű vívmánya a javaslatnak: a közjegyzői okiratok végrehajthatósága. (90. §.) Félreismerhetlen ennek rendkívüli előnye, ha tekintetbe vétetik, hogy a jogszerző erre előre számíthat, mikép jogának azonnal érvényt szerezhet a nélkül, hogy időt és költséget okozó hosszadalmas perlekedésre szüksége volna s huza­vonára, kijátszásra czélzó alap­talan kifogások zaklatásától félnie kell, továbbá hogy ily üres kifogások alkalmazhatlanságának tudata önként kirandja a kötelezettet is, arra mikép saját cselekvénye előtt meghajoljon, — hogy tehát az intézmény egyrészt a bizalom­nak, és másrészt a jogérzetnek felébresztésére és megszilárdítására vezet, — mihez még a bíróságok megkímélése is járul azon terhes teendőktől, miket a számtalan nem mindig jó­hiszemű alapon folyó perek okoznak ! De ezen előnyök daczára csak lassa­n lassan bontakoztak ki egyes törvényhozások bizonyos scrupulósításból, melyet a perjog év­századok óta fenálló azon elve ébresztett , hogy az állam valamely állított jog érvénye­sítésére kényszereszközt előbb nem nyújthat, míg annak existentiája felett elég garantiákat nem lát. Olaszország volt az első, mely felis­merte, hogy e garantiákat a közjegyzői oki­rat illetőleg az annak alapjául szolgáló köz­jegyzői actus a kötelezett személy ugyanazo­nosságát, a lekötelezés valóságát, komolyságát és terjedelmét constatáló ünnepélyességei és alakiságait — oly tökéletesen nyújtja, mint azt emberi intézménytől egyáltalában várhatni — mi felett egyébiránt ma többé semmi kétség sem forog fen. A törvényjavaslat a közjegyzői okirat végrehajthatóságának eszméjét a franczia (19. §.)bajor (80 §.) belga (19. §.) és a porosz raj­nai tartományok (38. §.) törvényei példájára sokkal következetesebben viszi keresztül, mint az osztrák törvény (3. §.), mert mig eszerint a közjegyzői okirat csak akkor végrehajtható, mi­dőn magát a fél a végrehajtásnak előre alá vetette, — ugy a javaslat szerint a közjegyzői okirat már mint ilyen végrehaj­t­ható, mihelyt abban az általá­nos kellékeken kívül valamely kötelezettség m­egállapi­tatott, s egyszersmind a jogosult és kötelezett fél nevei, a kötelezettség jogezime és tárgya s a teljesítés időpontja szabatosan­­ kitétettek. 62) Az osztrák törvény fenti intéz­kedését mi is feleslegesnek, sőt elvi szempont­ból még helytelennek is tartjuk, mert a köte­lezettség bizonyos időre teendő teljesítésének megállapítása már önként magában foglalja az alávetést is a törvényes kényszereszközök alá a kötelezettség nem teljesítése esetére, — ha tehát a törvényhozás ezen alávetésnek külön kikötését kívánja, ez csak azon fel­tevésből eredhet, hogy maga a kötelezettség megállapítása, ha ez egyedül áll, még nem elég komoly. De hisz a bírói egyesség is végrehajtható, ha ez külön ki sem köttetett volna, már­pedig a közjegyzői okirat az egész világban egy categóriába helyeztetik a bírói egyességgel, sőt mi, és velünk sokan amazt legalább a béltartalom hűsége tekintetében még a birói egyesség fölé is helyezzük, mert mig a birói egyesség daczára annak, hogy a bíró előtt köttetik, nem nyújt mindig elég garanti­át arról, hogy tartalma a fél szabad akaratá­nak nyilvánítása és pedig részint az egyessé­get közvetítő bíró túlságos befolyásánál, részint az ügyvéd téves utasításánál, s megbízásának túllépésénél fogva, — addig ily aggály köz­jegyzői okirat tekintetében egyáltalában nem merülhet fel. De már nem követhette a törvényjavaslat a franczia és bajor törvények példáját, melyek magát a közjegyzőt jogosítják fel arra, hogy a végrehajtási záradékot közvetlenül a közjegy­­­zői okiratra vezesse, melyet azután a fél által­­ közvetlen­ül megkeresett végrehajtó teljesíteni köteles. Ez már oly lényeges eltérés volna a­­ jelenleg uralkodó végrehajtási eljárás elvei és szabályaitól, mely a perrendtartás és a bíró­sági végrehajtókról szóló törvény radikális re­formálását feltételezné, mert míg ma a kény­­­szereszközök a­l­k­al­m­a­zá­s­án­a­k jogosult­j­­ága kizárólag az állam illetőleg a bíróság ke­­­zében van, addig másrészt a végrehajtó is ki­­­zárólag csak a bíróság közege lévén, meg­­­hagyásokat is kizárólag csak a bíróságtól nyerhet — ettől pedig ma eltérni, vagy­is a mostani végrehajtókat senki által nem ellenőrzött függetlenséggel felruházni, azt talán senki sem fogná czélszerűnek tartani. A j­avaslat szerint tehát az osztrák­ tör­vény példájára a végrehajtást egyelőre még csak az illetékes bíróság ren­delheti el. (91. §.) Üdvözüljük tehát a javaslatot a kiemelt­­ elvek korszerűségének magaslatán! 6.) A franczia, porosz, bajor és badeni törvények szerint az ügyleti (nem azonossági) tanúnak teljes ko­rúnak kell lennie, az osztrák és hannoverai szerint 20 évesnek, a szász Szerint 21 évesnek. Szemle. Az igazságü­gyminiszterium jelentése. — A jog­akadémiák magántanulóira vonatkozó miniszteri rendelet. — Gneist legújabb műve. Budapest, m­árcz. 17. Az igazság­ü­­gyminiszteriu­m köz­zétette jelentését 1867—72. évi működéséről és a magyarországi igazságügy állásáról 1872-ben. A terjedelmes jelentés a bevezetésen kivül két részre oszlik. Az első rész vonatkozik a polgári magánjogra, polgári törvénykezésre, büntető­jogra, az igazságszolgáltatás közegeire és a nemzetközi ügyekre. A második rész első csoportozatja a központi igazgatást, a máso­dik az országos törvénykezést tartalmazza. Végül függelékben a büntetőügyi statisztika, és a különböző ügyforgalmi kimutatások fog­laltatnak. Az igazságügyi statisztikára vonat­kozó adatok szerint 1867. márczius 11-től 1872. végéig az igazságügyminisztériumba összesen 204,964 ügydarab érkezett, és pedig az elnökséghez 30,625, az ügyosztályokhoz 141,594, a számvevőséghez 32,745 ügydarab. A telekkönyvi helyszinelési munkálatok ál­lása Erdélyben 1872. végén a következő volt: 72 törvényszék területén 809 községben meg sem kezdettek, 95 község helyszínelés alatt, 457 helyszínelve, de tisztázás alatt, 287 vég­leg hitelesítve, 693 pedig kihirdetve volt. Az országos fegyintézetekben összesen 209 háló­börtön van, melyek 4521 fegyenczet képesek magukba fogadni. A fegyenczek legnagyobb lét­száma 1872-ben 3775 volt, mely ez év végéig 1126-ra, vagyis 29.82 °­ C-kal apadt. A fegyen­czek bűntényei túlnyomókig a vagyon ellen irányozták 53.89 °/u. Ezt követik az emberi élet 38.6u °/„. a testi épség és egészség ''M /O- az államkötelék l.70 °/o­­a közintézkedések ellen intézett l.70 °/o< a fajtalanság! 0.71%- és végre a vallás- és közerkölcsiség ellen irányzott bün­tettek 0„,"/„. Összesen 100%. A jelentésre még visszatérünk. A jogakadémiák magántan­u­lóira vonatkozólag a vallás- és közokta­tási miniszter rendeletet bocsátott ki, melynek czélja korlátot vetni a magántanulási tanmód túlságos elharapózásának, mely már annyira ment, hogy a jogakadémiákon a magántanulók száma csaknem annyi, mint a nyilvános jog­hallgatóké. Mivel azonban méltányossági szem­pontok miatt a magántanulást teljesen nem le­het beszüntetni, a közoktatási miniszter leg­alább megszorítások által akarja korlátozni a visszaélést. A közoktatási miniszter jövőre csak oly folyamodóknak ad engedélyt, kik kellőkét) igazolják, hogy különös viszonyaik, mint például a közszolgálatban rendszeres alkalmazásuk, a nyilvános előadások látogatá­sát meg nem engedik, vagy kiknek feltűnően előhaladt kora az ily engedélynek megadását indokolhatja. A magántanulás iránti folyamod­ványok, a közoktatási minisztériumhoz czímezve, a tanév kezdete előtt adandók be azon jog­­i államtudományi tanintézetnél, melynél az en­gedély megnyerése esetében folyamodó a vizs­gálatokat letenni óhajtja. A tanév kezdete után beérkező kérvények nem vétethetnek tekintetbe. A rendes időben beérkezett folyamodványokat a tanártestület javaslata kíséretében fölterjeszti elhatározás végett a vallás- és közoktatási mi­niszterhez. Az engedély elnyerése után köteles folyamodó gondoskodni, hogy az illető taninté­zetnél kellőleg bejegyeztessék. Ily engedély és le­jegyzés nélkül magántanulók ezentúl nem bocsáttathatnak vizsgálatra. A magántanulás útján végzett tanfolyam, a jelenleg szabályzatok értelmében nem képesíthet fenálló jog­szigorlatokra. Azon eddigi szabályzat, mely szerint a tudomány-egyetemeknél és négy évi tanfolyammal biró akadémiáknál m­agántanu­lásnak nincsen helye, tovább is fentartatik. Minden egyebekre nézve, melyek a jelen ren­delettel nem módositatnak, érvényben marad­nak a magántanulókra nézve 1870-dik évi de­czember 23-án 28,532. szám alatt kiadott ren­deletnek határozatai. G­u­e í­ss­ttól e napokban ismét egy könyv jelent meg a német bűnvádi eljárás javaslatá­ról. Szerző a javaslatnak 4 főpontját beszéli meg: 1. az államügyészséget és a magánvá­dat, 2. a vizsgálat nyilvánosságát, 3. a ke­resztkérdéseket, 4. a fő­ tárgyalás alakját. végszóban szerző tárgyalja a „Schöffengericht"-­ nők most annyira vitatott kérdését is és azon végkövetkeztetésre jut, hogy a Schöffenge­richt nem a jelenleg bír annyi előnyt felmutatni, hogy fenálló esküdtszékek kiküszöbölé­sével ezen intézmény volna behozandó. A könyvre még bővebben visszatérünk. 52) Ez igy a bajor törvényből szóról szóra át­vétetett A váltóhamisítás esetében követendő el­járásról. A törvényhozás elé terjesztett novelláris s csakis a büntető törvénykönyv megalkotásáig terjedő élettartamú törvényjavaslat 3-ik §. második aliendja szerint: „ha a kir ügyésznél vagy más bíróságnál, mint melynél a váltóügy létez, jelentetik fel, hogy a folyamatban levő váltókeresethez mel­lékelt váltó hamis vagy hamisított, vagy pedig, ha a hamisítás gyanúja más ügyben foly­tatott eljárás alatt merülne fel, a köteles hatóság, a­melynél oly feljelentés tétetett vagy a gyanú felmerült, erről a váltóügyben eljáró bí­róságot értesíteni, s azt a vonatkozó ügyira­toknak a büntető bírósághoz áttételére megke­resni." A harmadik alienában kimondja aztán, hogy „a megkeresett bíróság nincs kötelezve a megkeresés teljesítésére, de tartozik a köz­lött bizonyítékokat s körülményeket a váltó

Next