Magyar Történelmi Tár – 1. sorozat 11. kötet – 1862.

III. Hunyadi János hat legnagyobb csatája, melyet szultán Murád és Mohammed ellen vítt. Chodzsa szádiddin effenditádzs üt tevárich (Történetek koronája) török szövegét fordítva közli Vámbéry Armín lt.

HUNNYADI JÁNOS HAT LEGNAGYOBB CSATÁJA. 213 vérfolyamán a semmiség völgyébe sodortatott, sorsát bevégez­vén, az élet zacskójából a tőkepénz szép napjait kiürítvén. Az igazhivő sereg a hitetlenek e számnélküli csoportját lát­ván , mindjárt ingadozni kezdett, és minekutána Anatólbeg­lerbégje Karadzsa bég ') is elesett, ők az állandóság lábán meg nem állhattak, s a buzgóság portékáját csak könnyen odavetvén, futásnak eredtek. A világértékű padisah a testőrök és az agg bégektől környezve még­is Vers: Sah maradt e híveinek körében, mint ezer csillag közt a hold fényében. A gyá­va futók a csatatértől oly sebesen távoztak, hogy Merola Id­risz 2) kimondása szerint Dobrudzsa mezeitől a Kamdzsi vi­zéig, mi közönségesen három napi út, azt ők egy nap alatt meg­tették. A felleg magasságú uralkodó látván a kitartásra kért na­gyainak ekképeni futását, ő maga mégis hegyként rendületlenül megállt­­), s a mindenható udvarához könyörgéseit küldvén, így szólt: „Oh istenem! Vitéz királyaid országa, a tetszésedet megnyert hitbajnokok vitézsége, a vallás útján testet és lelket áldozó hősök tisztelete, a mártírok véres halotti lepel által megnyert felsőségi dicsősége ! Es c­egek ! A prófétai társaság azon főnöke, a dicsőség társainak azon Szulémánja, az igaz­ság karavánjának azon kalauza, az isteni birodalom terén való vezetője, a világbirodalom azon tanítója, a teremtés lajstigmá­nak élő szava, a nagy prófétánk fényes lelke tiszteletére kér­lek ! Ne hadd az iszlám sereget a gonoszok által összetipor­tatni, ne ijeszd a vallás bajnokait a hit­ ellenének túlerejével, hanem kedvezz a muszulmán seregének, lobogtasd magasra segítségeddel a vallás­ zászlóit. Vers: Ne nyújts alkalmat a po­gány királynak, hanem vesd martalékul a kardnak és hand­ ') Ki mint az ázsiai sereg vezére a bal szárnyon állott. A jobb szárnyon Daud pasa Rumili beglerbégje volt, nem pedig Turachan be­g, mint azt Hammer után Teleki is állítja. Olvastuk, hogy ez a ku­noviczai csata után Tokát várába záratott, és nemsokára meglátjuk, hogy csak a várnai győzedelem örömalkalmával bocsáttatott ki. *) Szerzője a Hest bihisz (8 paradicsom) nevű oszmanli történeti mű­nek perzsa nyelven. Véleményem szerint az ő adatai még a Chod­zsaéinál is kevesbbé hitelesek. 3) Hogy csak Murád maga állt meg a csatatéren, Teleki is be­széll­, de nem nagyaitól, hanem tömérdek gyalogságtól környezve.

Next