Magyar Történelmi Tár – 1. sorozat 11. kötet – 1862.
III. Hunyadi János hat legnagyobb csatája, melyet szultán Murád és Mohammed ellen vítt. Chodzsa szádiddin effenditádzs üt tevárich (Történetek koronája) török szövegét fordítva közli Vámbéry Armín lt.
HUNNYADI JÁNOS HAT LEGNAGYOBB CSATÁJA. 213 vérfolyamán a semmiség völgyébe sodortatott, sorsát bevégezvén, az élet zacskójából a tőkepénz szép napjait kiürítvén. Az igazhivő sereg a hitetlenek e számnélküli csoportját látván , mindjárt ingadozni kezdett, és minekutána Anatólbeglerbégje Karadzsa bég ') is elesett, ők az állandóság lábán meg nem állhattak, s a buzgóság portékáját csak könnyen odavetvén, futásnak eredtek. A világértékű padisah a testőrök és az agg bégektől környezve mégis Vers: Sah maradt e híveinek körében, mint ezer csillag közt a hold fényében. A gyáva futók a csatatértől oly sebesen távoztak, hogy Merola Idrisz 2) kimondása szerint Dobrudzsa mezeitől a Kamdzsi vizéig, mi közönségesen három napi út, azt ők egy nap alatt megtették. A felleg magasságú uralkodó látván a kitartásra kért nagyainak ekképeni futását, ő maga mégis hegyként rendületlenül megállt), s a mindenható udvarához könyörgéseit küldvén, így szólt: „Oh istenem! Vitéz királyaid országa, a tetszésedet megnyert hitbajnokok vitézsége, a vallás útján testet és lelket áldozó hősök tisztelete, a mártírok véres halotti lepel által megnyert felsőségi dicsősége ! Es cegek ! A prófétai társaság azon főnöke, a dicsőség társainak azon Szulémánja, az igazság karavánjának azon kalauza, az isteni birodalom terén való vezetője, a világbirodalom azon tanítója, a teremtés lajstigmának élő szava, a nagy prófétánk fényes lelke tiszteletére kérlek ! Ne hadd az iszlám sereget a gonoszok által összetiportatni, ne ijeszd a vallás bajnokait a hit ellenének túlerejével, hanem kedvezz a muszulmán seregének, lobogtasd magasra segítségeddel a vallás zászlóit. Vers: Ne nyújts alkalmat a pogány királynak, hanem vesd martalékul a kardnak és hand ') Ki mint az ázsiai sereg vezére a bal szárnyon állott. A jobb szárnyon Daud pasa Rumili beglerbégje volt, nem pedig Turachan beg, mint azt Hammer után Teleki is állítja. Olvastuk, hogy ez a kunoviczai csata után Tokát várába záratott, és nemsokára meglátjuk, hogy csak a várnai győzedelem örömalkalmával bocsáttatott ki. *) Szerzője a Hest bihisz (8 paradicsom) nevű oszmanli történeti műnek perzsa nyelven. Véleményem szerint az ő adatai még a Chodzsaéinál is kevesbbé hitelesek. 3) Hogy csak Murád maga állt meg a csatatéren, Teleki is beszéll, de nem nagyaitól, hanem tömérdek gyalogságtól környezve.