Magyar Tűzoltó, 1957 (9. évfolyam, 1-8. szám)
1957-09-01 / 5. szám
Jfedján, mi eszük ««, szívük Látogatás a Paksi Konzervgyár üzemi tűzoltóságánál A PAKSI KONZERVGYÁR I ÜZEMI TŰZOLTÓSÁGA is azok közé az egységek közé tartozik, ahol a tűzoltók nem az üzemvezetés szapulásáras használják a ráérő perceiket, igaz viszont, hogy a gyár — Csupa fiatalokból álló — vezető kollektívája sem azon mérgelődik, hogy „már megint ezek a tűzoltók ”.Egyszóval: kevés olyan hely van az országban, i. ahol az üzem tűzoltóit olyan messzemenő megbecsülésben részesítik, mint ezen a helyen. JÜNWSI SZAMUNK- ^IBAN közöltünk egy leve I let, amelyet az üzem fiatal párttitkára juttatott el hoz- ' ránk azzal a kívánsággal, hogy a benne foglaltakat hozzuk az ország tűzoltóságának nagy nyilvánossá- ga elé■ Eleget tettünk a kérésnek, mert úgy láttuk, hogy a paksi üzemi tűz-s oltók bátor helytállása az esküiben vállalt kötelezettségek követendő példája. SENKI SE GONDOLJA azonban, hogy a konzerv- gyári tűzoltók megbecsü- t lésének kizárólag ez az egyetlen alapja, bár ha. Igy lenne, akkor is méltán : megérdemelnék az üzemvezetés velük szemben tanúsított elismerését és tiszteletét. OKTÓBER ELEJÉN lesz két esztendeje, hogy az üzem tűzvédelmét biztosító, szolgálatot átvették a női őrstől. Két év bizony elég nagy idő még egy kis létszámú üzemi őrs életében is, különösen az olyan üzemben, amely jellegénél és területi adottságainál fogva amúgy is elég gondot okoz mind a tűzrendészeti hatóságnak, mind pedig az üzemvezetésnek. Azután meg, ahogyan múltaik az évek, az üzem termelése is úgy növekedett és ma már sokszorosa a néhány év előttinek — a felszabadulás előtti időszakhoz viszonyított emelkedésről nem is beszélve. AZ ALIG NÉHÁNY FŐS ÖR■ SÉG — a nehézségeket jelentő körülmények ellenére is — s mindenkor becsülettel eleget is tett vállalt kötelezettségének és ha közben mutatkoztak is kijj sebb-nagyobb átmeneti nehéz- s ségek, érvényt szerzett a tűz- rendészeti szabályaikban foglalnnak végrehajtásának. A KÖZÖS CÉL, a termelés állandó növelése és a termelés biztonsági követelményeinek megteremtése — a sok más he- iyen még mindig tapasztalható sajnálatos esetekkel ellentétben — itt egyet jelentett az üzemvezetés és az üzem tűzoltóságaközötti jóviszony megszilárdulásával, egymás megbecsülésével. OLYAN LÉGKÖR alakult ki, amelyben sem a parancsnoknak, sem pedig a beosztottaknak nem kellett szemet hunyni a szabálytalanságok láttán. Attól sem kellett félniük, hogy ha az üzem valamelyik vezetőjének figyelmét felhívták valamilyen tűzrendészeti hiányosságra, esetlegkiesnek az igazgató kenyéradói kegyeiből", vagy egy adott alkalommal éppen azt mondják valamelyiküknek: „kívül tágasabb" ... Viszont az üzem igazgatója sem horkant fel, ha valahol hiba mutatkozott és a tűzoltók „észre merték venni". Nem csapott le a „vakmerőre”, hanem kommunista vezetőhöz illően viselkedett és nem mindenáron a maga igazát kereste. De nem is volt soha úgynevezett égbekiáltó hiányosság. A tűzoltók egytől egyig becsülettel, lelkiismeretesen és pontosan teljesítették szolgálatukat. A fegyelmezetlenség egyszerűen ismeretlen a kis egységen. Pedig talán sehol sem nyílna nagyobb lehetőség a tűzoltói tekintély lejáratására, mint éppen ebben a gyárban, ahol a szó szoros értelmében „folyik” a szesz. Csak egyszer kellene mélyen a pohár fenekére nézni, s máris oda lenne a becsület. Ha az itteni tűzoltók olyan emberek lennének, akik a „nyomtatoló-elmélet" követői közé tartoznak, akkor biztosan megnézhetnénk a szolgálatot, de a fegyelmi helyzetet is... De nem ilyenek, hanem azok közé tartoznak, akiknek nemcsak a szívük, de az eszük is a helyén van. ANNAK IDEJÉN a szolgálatot heten kezdték együtt, és még ma is ugyanaz a hét ember vigyáz az üzem tűzvédelmére. S hogy tényleg a hivatás szeretete hozta őket az üzemi tűzoltóság kötelékébe, azt számos példa bizonyítja. Egyet megemlítünk: Faddiak is vannak közöttük, őkk a húszegynéhány kilométerre lévő községből kerékpárral járnak szolgálati helyükre. De még soha nem fordult elő, hogy valamelyikük esetleg késett volna (a szolgálat elmulasztásáról nem is beszélve). OKTÓBERI PÉLDÁS HELYTÁLLÁSUKRÓL nem is beszélünk ezen a helyen. Ahhoz mi semmit hozzá nem teszünk és belőle semmit el nem veszünk. Aki olvasta az üzem párttitkárának levelét, az úgyis mindent tud. Ahhoz a levélhez nem kell kommentár, nevek azonban igen, mert azok nem szerepelnek benne... Haáz Károly alhogy., parancsnok. Asztalos András term., Wolf Ferenc term., Mácsik József szkv., Micsik Pál szkv., Bitter István tsz. és Ponekke Gyula tsz. — ezeknek az elvtársaiknak a neve hiányzott a levélből, ők azok az üzemi hivatásos tűzoltók, akiknek nemcsak a szívük, ha-nem az eszük is helyén van. Most igen boldogok. Augusz- tus 3-án végre megkapták az új rendelet szerinti fizetést és a június 1-től visszamenőleg járó különbözetet. — örül is az asszonytárs neki — jegyzi meg tréfás örömmel PonekSke elvtárs. JÓLESŐ ÉRZÉS látni az örömöt az elvtársak arcán. Elégedettek, hiszen — minden rossz-indulatú híresztelés ellenére is — látják, hogy a párt és a kormány megtartotta ígéretét, s ha kissé késven is, de teljesült a régi és jogos kívánság: az ő fizetésüket is emelték. MIT MOND AZ ÜZEM IGAZGATÓJA? Nincs sok hozzáfűzni valója. Rend- l kívül elégedett tűzoltói- | val. Elismerően nyilatko- | zik munkájukról, helyt- l állásukról. — A többit már úgyis tudják az elvtársak — | mondja de nem befejezé- y sül. Mert azért egy-két | epizód csak eszébe jut, aztán meg a távolabbi tervekről is említést tesz Többek között azt is el- | mondja, hogy egyszer fel is vetődött benne az egység létszámcsökkentésének a gondolata, de gyorsan el is vetette, mivel belátta, hogy helytelen lenne. Az üzem ugyanis egyre fejlődik és ahogyan nő a göngyölegkészlet, úgy fokozódik a tűzveszély is. Azután fontos szempont a környék tűzvédelmének biztosítása is. Ha baj van a közelben, az ő tűzoltói mindig az elsők a beavatkozásnál — tehát erre is gondolnia kell... AKI ÍGY BECSÜLI a tűzvédelem munkásait és ennyire törődik az üzeme tűzvédelmének minden problémájával, az mindenkor számíthat tűzoltóinak bátor helytállására, becsületességére. Ahol viszont olyan igazgatója van az üzemnek, mint Hlaski elvtárs, azt becsüljék is meg az üzem tűzoltói úgy, ahogy a Paksi Konzervgyár tűzoltói teszik. Végezzék a munkájukat becsülettel, továbbra is legyen helyén az eszük és a szívük, de soha ne éljenek vissza a bizalommal. Azon üzemeknek pedig, ahol még mindig hiányzik a kölcsönös megértés, csak annyit: vegyenek példát a paksiakról! J OKLEVÉL HAAZVABOUUAz aktmcq tjLir navtri tuni»n,k tu*r t kw mmokqánlámoz n • ¡ £ NiKTOBHU MAMTAUTI4jU»TÚ ONFiUlMZU WM.JÁUTAÍRT AZ HiOfCKU tÜZOÍM . J DÍSZÍTI HATYJÁb.VIAUMINTAZ OSZrAUMaA^SNOHIAO A WlUAlAT V1WUSIG«1 iwninrrisiN nutiomtu aiocun I IABH A Paksi Konzervgyár valamennyi tűzoltója hasonló elismerésben részesült