Magyar Ujság, 1871. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-03 / 2. szám
szám. Elöfizetesi av l e 1 y b o Egész évre 2 ' ft — kr. Fél évre V „ — „ Negyedévre 5 „ — Egy hóra . 1 „ 70 „ Szerkesztési irottá : Megyeház-utcsa 8-ik szám földszint, hova a lap bértartalmára vonatkozó minden iratok úgyszintén az előfizetési pénzek intézendők. Levelek s kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Előfizetési felhívás HIRDETÉSEK egyedül csak Neumann B. I-se magyar hirdetés ügynökségi irodájába, kigyó-utcza vagy annak helyettesének Leopold Jriksának adandókat. *Beigtatós dij : 8 hasábos Petitsorszeri beigtatásnál 12 kr. többszörinél 9 kr. Bélyegei minden beigtatásért 30 kr. A nyilttérben 5 hasábos Petitsor 25 kr. Egyes példány ára 0 kr. V: 'V>-Jí:! Kedffijiiiuár 3. 1871. V-ikévfolyar lSUl-ik évi folyamára. 1 évre: január—decz. 20 Irt 12 évre: január—jun. 10 írt 14 évre: január—márcz. 5 frt 2 hóra: janur-febr. B frt 40 kr 1 hóra (mindig a hólső napjától számitv. ) . 1 frt 70 kr. Egyes előfizetések után százalékot non adunk. Tíz előfizető után egy tissszeretpéldány vagy annak értéke jár. gpgjp Kérjük a neveket, lakhelyet, valamint az utolsó postát tisztát) kiírni. Az előfizetési pénzeket postautalvány útján kérjük a „Magyar Újság“ szerkesztőségének (Pest, megyeház nézet) beküldeni. * „Magyar !jsága kiadóhivatala. Pest január 2. Az új évi hírek legsúlyosbika a spanyol fővárosból érkezett: Prim tábornok kapott sebei folytán meghalt. Minő következményei lesznek e tragikus eseménynek, természetesen senki előre nem láthatja. Annyi azonban bizonyos, hogy Spanyolországban a mozgalom mindinkább növekedik s tartanak tőle, hogy az új év első napjaiban a köztársasági nemzetőr ezeredek között zavarok törnek ki, úgy szintén sok jel arra mutat, hogy a felkelés a városokban is nagyon közel áll a kitöréshez. A hivatalos spanyol táviratok azt jelentették, hogy Amadé király Cartfiagenában nagy lelkesültséggel fogadtatott. Ezt a londoni bankházakhoz érkezett titkos jegyekkel irt sürgönyök megczáfolják, melyek szerint a király minden hivatalosan tett viténkedések mellett is rendkívül hidegen fogadtatott s a nép attól távol tartá magát. A hangulat az egész országban nyomott. A merénylet elkövetői eddig még nem fedeztettek fel. A konferentia Londonban még e hó folytán össze fog jönni, melytől, úgy látszik, még az illető hatalmak sem várnak igen nagy eredményt. Ausztriát a konferentián Széchen Antal gróf fogja képviselni mint Apponyi helyettese, ha ez akadályozva lenne, abban részt venni. — Széchen e hó 4-én fog Londonba utazni s ennek folytán a delegatió külügyi bizottságában elnöki helyét más fogja elfoglalni. Tárcza. Tanulmányok és ötletek Politizáló hazafiak számára köznapi használatai. I. Mi az állam? Az ezer alakú társadalomnak egyik legtekintélyesb alakja. Igen érdekes, szeretetreméltó is, ha Büchner Lajos nézeteit elfogadná és gyakorlatba venné, — nem várva be a noi napot sem, még ma — valamennyi nép vagy nemzet, amely érzi keblében az államalkotó cserét. Ez iránt kívánjuk felkérdezni ezen sorokban a magyar népet. Az állam czélja, így tanít B., mindenki számára a lehető legnagyobb jóllétet eszközölni. Ez pedig csak a lehető legnagyobb szabadságnak feltéte alatt gondolható. Így tehát — a jövőre nézve — minden államalakulásnál legfőbb elv legyen: a népeknek szabad önelhatározása és valamennyi állampolgárnak egyenjogosítása. Magától érthető már a kimondott elvnél fogva, hogy az egyeduralmi (monarchikus) és pap-uralmi (hierarchikus) államforma teljesen kizáratik — (már t. i. a jövőbeli eshetőségek közül, pl. az „isten kegyelméből“ épen alakuló „német császárság“). Politikai tekintetben senki ne legyen másnak szolgája, senki ne legyen másnak ura! Csakis idő kérdése tehát Európa és Amerika műveit államaira nézve a köztársasági államformának átalánosan divatba hozása. A most még fenálló egyeduralmak az egykori hűbéri államszerkezetnek és a rég lejárt hódítási háborúknak maradványai, romba dűlő emlékek azon korból, midőn a politikában nem tudtak egyebet, mint : urak és szolgáknak, győzök és legyőzötteknek egymáshoz való viszonylatait. Jelen korunk egész tudata felkel s tiltakozik azon gondolat ellen, hogy sok embernek ura, mintegy tulajdonosa egyetlen valaki, és hogy ez egynek alattvalói felette sokan. Segítve is volna rég óta ezen bajon, ha a régi rendszer hivei jól számított ostrommal meg nem döntenék a műveitek törekvéseit, támaszkodva a népnek engedelmességhez szoktatott és gondolkozni rest vagy képtelen tömegére, és ha a nép egy részében jobb belátásuknál hatalmasabb nem volna a változástól s a bizonytalan kune- r | neteltől való félelem és irtózás. Midőn ama rendszer hivei azt állítgatják, hogy a nép nincs megérve még a köztársaságra, hamis alkalmazással rontják meg a különben jó hasonlatot. A legjobban termékenyült virágból sem lesz tökéletesen érett s élvezhető gyümölcs, ha levétetnek tőle a fejlődésre nélkülözhetlen kellékek u. m. lég, világosság, melegség, tápnedvek stb. Hogy a szabadságra érettek lehessünk, erre a legjobb tápszer vagy nevelési tényező épen maga a szabadság. Az ember, ha kezeit s lábait lekötözik, soha nem tanul meg szabadon mozogni. Ellenben, ha tagjainak bízvást hasznát veheti, elbukik tán egyszer vagy kétszer, hanem újra feláll önerejéből. Aztán a politikai szabadság oly egyszerű és magától érthető valami, hogy az ókorban több művelt nép, s ezek közt a szellemileg kitűnők, azt a legnagyobb terjedelemben bírták. Nagyon meg kellett volna változni a világnak, ha az emberek a műveltség jelenkori fokán éretlenek volnának oly állapotra, aminőre az elődök, évezredekkel ezelőtt, eléggé műveltek s érettek voltak. Igaz, hogy felette sok időbe kerülne, ha azt akarnék bevárni, míg az egyeduralmi államforma nyomása alatt kivétel nélkül minden ember annyira jut, hogy saját belátása és meggyőződése szerint szavazzon a köztársasági államszerkezetre. Mindig úgy volt az, hogy néhánynak jobb belátása megelőzte a sokaságnál levő belátás-hiányt, s az értetlen tömegnek fölvilágosult vezérei a legnagyobbszerű változásokat eszközölték. Ez a viszony körülbelül megtartja érvényét a jövőre nézve is. Annyival inkább várhatni ezt, mivel a történelem által valaha emlegetetteknél nagyobb politikai fejlődések példája korunkban épen a köztársasági államformában szemlélhető. Nem is képzelhetni, hogy az amerikai Egyesült államok , bármennyi hibáztatni valót találjunk egyébiránt politikai kormányzatuk módja körül, a politikai és anyagi fejlődésnek oly páratlanul dicső magaslatára juthattak volna egyeduralmi kormány alatt, a minőre valóban eljutottak. Ellenvetésül felhozzák itt, és eléggé helyesen, azt, hogy a politikában nem annyira az alak mint inkább a lényeg jó tekintetbe, — és hogy, mint a történelem is bizonyítja, köztársaságban is lehető még kevésbbé szabadon élni mint akármely másféle állami szerkezetben. De valamely dologgal eshető visszaélés tedtora, decz. hó 28-án kapott sebei következtében meg h a 11. E kettős hírnek fontos természete mindenesetre megérdemli, hogy azokra es helyütt már csak azért is visszatérjünk, mert Rosta herczeg és a népszabadsági kérdése közt körülbelül olyforma össze-'1 köttetés létezik, mint amilyen van néhai Prim marsall és a jelenleg dúló porosz-franczia háború között. Pia nem csalódunk, Castellar Emil, a spanyol republicánus párt éles elméjű és ritka tehetségekkel megáldott feje 1869. évi máj. 2- án tartotta a spanyol cortesben azon beszédét, mely a szabadelvű világ észjárását egy pillanatra megállította, mely Európa figyelmét és rokonszenvét az elfeledett országra vonta, melyet a szabadelvűek rövid nehány hét lefolyása alatt politikai programmjuknak nyíltan bevallott, vagy be nem vallott pontozatai közé fölvettek, s melyről Németországnak egyik jelentékeny lapja, a „Demokratische Correspondenz“, mint az előttünk fekvő eredeti példányról lefordítjuk, e szavakkal nyilatkozott: „Akinek elegendő érzéke van az idő jeleit fölismerni, nem kételkedik az iránt, hogy a román népek felől hozzánk átsugárzó tiszta fény rettenetesen megvilágítja ama halotti álcázatot, melyet a cäsarismus visel.“ Akkor, rövid másfél év előtt époly átalános volt a hit, melyet a jobbak Európa átalakulása iránt keblük szentélyén tápláltak, mint a mily keserű volt a csalódás, mely e hitre következett. A cortes, melynek kebelében Castellár tartotta fenebb érintett beszédét, egyéni érdektől és nyomozú ambitiótól vezéreltetve, csakhamar ellökte magától Európa jövő reményének zálogát, király vadászaira induló, Lipót, hohenzollerni herczeg kijelölésével megindította a még mindig rémtetjesen dúló porosz franczia háborút, s ahelyett, hogy kezét a megváltásának keresztfáján vérző szabad franezia nemzet sebeire gyógyítókig helyezte volna — királyválasztáshoz fogott és Izabella megátkozott székébe meghívott egy olasz herczeget, egy vérmes reményű ifjút , kinek hatalmi ábrándjait le nem tudta hűteni a 11 exlió földön megtört osztrák főherczeg véres árnyéka. Úgy látszik azonban, a XIX. század második fele nem igen alkalmas idő ujjdynastiák alapítására. A XIX. század nem igazolja még a dolog érdeme ellen fölhozandó vádakat. Az egyeduralom midőn háborítatlanul engedi élvezni a szabadságot, ez csak a történetességnek vagy az egyéni jóakaratnak köszönhető. Midőn pedig köztársaságban szenved elnyomatást a szabadság, ez egyenesen a polgárok hibája, de a kedvező helyzet azon hibának jóvátételét is megengedi. És ha az eddig felhozottak érvénye nem állana, már önmaga a szabadnak született s szabad gondolkozásu embernek önérzete elutasítaná a politikai tekintetben alárendeltség eszméjét s igényt formálna az önelhatározás jogára és az egyenjogúságra. II. Mi felett vitáznak a köztársaság hívei? Eltérő véleményeket nyilvánítanak azon kérdésben: szövetségi-e vagy öszpontosítási (foederalismus , centralismus) rendszer volna előnyösebb a köztársasági államformában, így folytatja Büchner L. Részünkről idézzük a perlekedő felekhez a magyar közmondást: megfogni előbb, azután kopasztani! — Az öszpontosítás, mint egyszerűbb és természetesb, alighanem ajánlatosabb volna a szövetségi rendszernél. De itt az a baj, hogy Francziaországban a túlhajtott öszpontosítás mellett nagyon kellemetlen tapasztalást szerezhettek s igy attól nem ok nélkül idegenkednek a köztársaság hivei. E miatt a szövetségi rendszernek pártolóivá lettek. Hanem az ellenkezőre intő példa nem hiányzik itt sem, az Észak-Amerikában és Svájczban mint szövetséges köztársaságokban szerzett tapasztalások után. Egyiknél szintén közmondásszerűvé lett a kantonaias vagy szűkköri közszellem s az ebből fejlődött háborús összekocczanásai a feleknek ; a másik helyen szintén nagy polgárháború dühöngött az északi s déli államok közt, nyomort és pusztulást hagyva maga után. A szövetségi alapon szervezett köztársaságokban az egyes államok önfejűségétől s a szétszakadozás romboló szellemétől félhetni. Öszpontosítás mellett pedig azon veszély fenyeget, hogy a központi kormányhatalom politikai és helyhatósági tekintetben szükségtelenül megszoríthatja a külön szabadságokat s igy megvesztegeti a közakaratot. Szerző úgy találja, hogy mindkét bajt könnyedén elháríthatni,ha jómódjával egyesittetik az erélyes kormányzásra ; nélkülözhetlen egység elve a községeknek minél szétesb alapra helyezett öntörvény- föladata, mint Castellár magát kifejező, létrehozni a demokratia egységesülését a főrradalrnak, és a szabadságot a tudomány fejlesztése által; föladata megalapítani az európai államszövetséget, s a jövőnek e világító alakzatával megkoronázni a világcivilisállót. S hogy ez így van — s nem máskép, –mutatja az uj spanyol király esete. Alig teszi be lábát Spanyolország földére, a megválasztását intéző kéz lehanyatlik, s Prímnek, ennek a hatalmas marsallnak szemei örökre lecsukódnak. Igen szép dolog az a keresztény felebaráti szeretet, de fájdalom, arról mi nem tehetünk, hogy az örök igazság néha a golyónak is juttat szerepet a világtörténelemben. Aki sysiphusi munkára vállalkozik , legyen elkészülve, hogy a visszagördülő kő gyenge mellét összezúzhatja, s aki az emberiség elidegenütletlen, mert veleszületett és mégis évszázadokon keresztül bitorolt jogainak fejlődéséről azt hiszi, hogy az Jezsuah napja, melyet útjában meg lehet állítani, legyen elkészülve a csütörtökre, melyet munkája mondhat. Mit fog kezdeni Aosta herczeg leghatalmasabb protectora nélkül Spanyolországnak republikánus földön, nem tudjuk, (a ma reggeli táviratok Madridról egy árva szócskával sem emlékeznek meg) de legokosabban teszi, ha visszaindul. A modern argonautákra rosz idő jár, s a népek sasszemekkel, sárkányfogakkal és villogó fegyverekkel őrzik az angyapjukat. Prit. Prim János, Reus, grófja és marquese de los Castillos, 1814. decz. 6-án Reusban született. Ifjú korában a katonai pályára adta magát, s csakhamar ezredessé len. Mint politikus a progressistákhoz tartozott, az Espartero kormánynak ellenese volt, s részt vett az 1842-iki felkelésben. Parisba menekült, de Barcellona követévé választatván, visszatért. Megválasztatása után csakhamar Barcellona falaira tűze a fölkelés zászlóját, a miért is az új kormány gróffá és tábornokká tette. Rövid idő múlva visszalépett s ellenese lett a Narvaez minisztériumnak, s részese a Narvaez élete elleni merényletnek, melyért hat évi fogságra ítéltetett. A királynétól később kegyelmet nyert. Későbben kapitány lett, de elbocsáttatott.Ezután ismét képviselő lett és a progressisták egyik vezére. 1853. évben már Törökországban harczolt az oroszok ellen. 1858-ban pedig már mint a spanyol senatus egyik tagját látjuk őt. Ismét katona lett és harczolt Marocco ellen, hol kihozási és kormányzati szabadságával. A szabad községi rendszerben találhatni legbiztosabb kezességét az állampolgárok egyéni szabadságának; ezáltal lehető az, hogy teljesen szabadtér engedtessék az egyes néptörzsek vagy vidékek sajátszerű képességeinek kifejlesztésére anélkül, hogy ily módon mégis veszélyeztetve volna akár az államok összeségének kellő egysége, akár a központi kormányzatnak hatalmi erélye. Az állami szervezetre nézve legjobb példa az állati szerves lét (organismus)megfigyelése. Itt ugyanis valamennyi egyes résznek, a legkisebb sejtnek vagy sejtszövetnek saját célja és működési köre van, mégis ezen saját önálló működési körnek betöltése által az egész életszerv fentartására a legjobb szolgálattal járul. Valóban megható és csodálatra méltó az életműködések különleges ágazatainak egy fő czélra összeműködése az állati test szervezetében. Márpedig ugyanazon elven nyugszik ez , amelyet oly hatalmasan előtérbe nyomulni észlelünk a mi állami és társadalmi életviszonyaink között is, t. i. a munkamegosztás elvén. Könnyű észrevenni, hogy ez az elv annál tisztábban kifejlődve jelentkezik, s az egyes alkatrészek működése annál inkább az összes életszervezetnek javára s érdekében történik, minél felsőbb lépcsőre hágunk az államvilágban. Ellenkezőleg a növényeknél s a legalsóbb rendű állatok közt — az egyes részek oly önállósággal bírnak, mely szerint gyakran az öszes életszervnek kára nélkül két vagy több külön szervvé is szétválaszhatók. Figyelmeztetésül vehetjük ezt arra nézve , mely irányban kell a mi állami életfejlődésünknek képződni, és arra nézve is, hogy az államszervezet czélját annál jobban elérhetjük, minél inkább sikerülni fog a munkamegosztás elvének tökélyre vitelével az államot képező egyének és községek önállósítása, melynél valamennyinek munkássága az összesnek föntartása és jólléte érdekében fog együve működni, így érti a dolgot a természettudós s vele az emberbarát. A német főhadiszálláson nem a legjobb szemmel nézik, hogy Francziaország a konferencziában szintén részt fog venni. Jules Favre némelyek szerint egyelőre nem fog Londonban megjelenni, hanem Tissot a londoni franczia követ által fogna képviseltetni, miután nem sikerült a szabad menetet engedő levelet a porosz főhadiszállásról a kellő időben megnyerni. A „Montagsrevue“ pedig azt jelenti, hogy a conferentia összeülése el van halasztva, mert Jules Favre nincs még a porosz menlevél birtokában. Favre eddig csak a galambposta útján értesült arról, hogy neki menlevél fog kiszolgáltatni. Az olasz király, mint távirati utón jelentik, múlt szombaton délután Rómába érkezett. A bővebb tudósítások még hiányoznak arra nézve, hogy a pápa e ténynyel szemben mire határozta el magát. Francziaországban legközelebb a Szajna folyón egy német hadosztály által hat angol hajó sülyesztetett el, e körülmény következtében a londoni franczia érzelmű lapok a német kormányt hevesen megtámadják. A tiroli honvédelmi törvény szentesítése a sajthántali alkotmányhű pártban nagy elkeseredést idézett elő, mely a párt minden közlönyében a leghangosabban nyilvánul. Erről az illető rovatban bővebben szólunk. A német birodalom alakulása végre van hajtva tekintet nélkül arra, hogy a bajor kamra hozzájárulását még mindeddig sem jelentette ki. A szövetségi szerződések új évkor lépne életbe. Bajorország csak akkor fog hozzájárulni, ha a parlamenti válság folytán fenforgó kérdések megoldottak. Oroszországban az általános hadkötelezettség szintén behozatott Lengyelország kivételével, miután attól tartanak, hogy a lengyel fiatalság katonai kiképeztetése még veszélyes következményű lehetne. Egy modern argonauta. A spanyol fővárosból tegnapelőtt éjjel két nagy jelentőségű táviratot vettünk. Ezek egyike, mint olvasóink tegnapi számunkból még élénken emlékezhetnek rá, jelenti, hogy Amadeo herczeg, a cortes többsége által megválasztott új király múlt december hó 30-án délben szállt partra Carthagénában , hogy a polgári kormányzó egy rendeletet bocsátott közre, mely a feloszlatott republikánus érzelmű zászlóaljaktól a fegyverek beszolgáltatását parancsolja, hogy e parancs még a zárhatáridő elérkezte előtt teljesíttetett is, este pedig megkezdődtek. Amadeo herczeg bevonulásának örök emlékéül a házmotozások. A mondott táviratok másodika kegyetlen ridegséggel jelenti, hogy Prim marsall, az újsütetű spanyol király pro A magyar ifjúságn«. Hol totyogtok kedves öregeim ? Hogy hírt sem hallani felőletek. Oly csendesen vagytok, azt hinné , Kiégett tűzetek, elszállt a lelketek. Előfizetési atvidéke | Egész évre 20 ft — k . Fél évre . 10 — „ Negyedévre 5 Egy hóra . 19 70 „ s tüntetvén magát, nyeré a marquis de los Castillejos czimet. Később ő lett a mexikói hajóhad parancsnoka, de 1864-ben ismét mint összeesküvő tűnt fel, amiért is Oviedóba száműzetett, hanem azért 1865-ben már mint elnököt látjuk őt a progressisták gyűlésében, s pártját a jövő évben forradalomra vezette, az O‘Donell minisztérium ellen. Megveretett és Angol- és később Olaszhonba menekült. 1868-ban ismét Spanyolországba ment át, hol Topete és Serrano közreműködésével Izabella királynét elkergette, s a mai spanyol eseményeket idézte elő, melyek által halálát is lelé. Edina. Viktor Emanuel bevonult Rómába. E rövid négy szóban egy egész történet rejlik. Nemcsak egy lelkes nemzet története, mely századokon át csüggedetlenül küzdött önállósága , függetlenségéért, hanem az átalános emberi haladás, a közművelődés történetének egyik legfényesebb, legörvendetebb epizódja. Az olasz egység épülete be van tetőzve, és a sötétség, az előítéletek, a reactió sziklavára le van rontva. Az inquisitiók és concordatumok városából ezentúl a szabadság, a felvilágosodottság küldendi szét sugarait. Azért mi ez eseményt, mint a társadalmi haladás egyik nagy diadalát üdvözöljük, és az olaszokkal együtt kiáltjuk : e v v i v a Roma libera! Mi reménylünk és nem remegünk. Azt kérded szerkesztő barátom tegnapi czikkedben: hát mi magyarok reméljünk-e avagy remegjünk? A lobogó három szine között, mely alatt a honalkotó ezer év előtt nemzetének e hont viszszaszerző és Pusztaszeren újból megalkotó, a szeretet vörös és ártatlanság fehér színei mellett a zöld is ott van a reménynek színe. Őseink e lobogó alatt Európa s Ázsia tusai közé előőrsül állítva, jó és bal szerencse között künn és benn, ezredév óta vivjanak a pusztaszeri alkotmány — az állami önállóság és függetlenség fentartása és tovább fejlesztése mellett. Vivjanak csüggedetlenül nemzetünknek negyedfél század óta tartó egy másik állandó hadjáratában azon hagyományos politika nyílt támadásai és titkos ármányai ellen, mely Hunyadi, a nagy király budai palotáját a német császárság szállodájává — s szent István birodalmát az aránylag talpalatnyi Ausztria tartományává sülyeszteni törekvők. E százados harczban a lobogó ugyanegy — s a jelszó rajta változatlanul egy — a törvéniy vala. És az vala legutóbb, midőn 1848-ban apáink s részben önmagunk a háromszinü lobogót Alusztok, vagy meghaltatok talán, Hogy semmi életjelt nem mutattok? Nem tudni rólatok : éltek-e, haltok-e ? Busan szomorogtok, vagy vígan mulattok ? Olyanok vagytok mint a tetszhalott : Félig élve, félig halva, tétlen; Szivetek verése, dobogása megállt, Lelkesülni nem tud,... s hogy érezne,kétlem. Hát nem halljátok a segély szavát, Mely a világot sirva befutja ? ! Gyilkolják a szabadságot, arátokat! Kérjencz rablók által van elállva útja. Fel, fel!ébredjetek... Ne hagyjátok Buti által megfojtatni az erényt, Mely öletik azért, hogy halni nem akar. Fel, fel, ne tűrjétek ez orgyilkos merényt. Nem csak frank szivének tör e gyilok, Sebezni kész az minden országot, Véres elvf harcz ez angyal és ördög között. Mentsük meg az angyalt, a köztársaságot. Tudjátok, hogy tietek a jövő . Védelmezzétek hát örökségtek! A szabadság fényes napját ha kioltják : Rabjaivá lesztek koromsötét éjnek. Aggságot játszva, leküzdve ifjat : Ne tagadjátok meg magatokat. A tél zordsága nem áll jót a tavasznak. Az fonnyaszthatja, ez éleszti a virágokat. A nemzettestben ti vagytok a szív, A vér, az élet ; hát lüktessetek, Legyetek kor- és hivatástokra illő. Inkább érzékenyek mint érzéketlenek. Fel szóra, tettre! nemesebb ügyet Ritkán nyílik alkalom védeni. Világegyetemünk örök temploma ég, Közös kincsünket kell mostan megmenten. Fel, fel! a nemzetek szent nevére, Segíteni az elhagyott árvát. Vagy ha erre nincs elég erőtök , akkor Üssetek mellette legalább is jármát. B. J.