Magyar Ujság, 1871. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-26 / 21. szám
21-ik szám. Csütörtök, január 26. V-ik évfolyam 1871. MAGYAR Előfizetési tár helyben Egész évre 20 ft—kr. F41 ivre 10 „ — „ Negyedévre 5 „ — , Egy hóra . 1 ,, 70 szerkesztős&r/i iroda : Megyeház-utcza 8-ik szám földszint, hóra a lap bértartalmára vonatkozó minden iratok úgyszintén az előfizetési pénzek intézendők. Levelek s kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. ______________ egyedül csak Neumann B. 1-ső magyar hirdetés ügynökségi irodájába, kigyó-utcza 6.sz. vagy annak helyettesének Leopold Miksának adandók át. Előfizetési, az vidéken Egész évre 20 ft —kr Fél évre . 10 .. — „ Negyedévre 6 .. „ .. Egy hóra . 1 „ 76 „ Beigtatói díj : 8 hasábos Petitsor 1 szeri beigtatásnál 12 kr. többszörinél 9 kr. Bélyegd. minden beigtatásért 30 kr. A nyilttérben 5 hasábos Petitsor 25 kr. Egyes példány ára 10 kr. Előfizetési felhívás MAGYAR ÚJSÁG 187 ilső évi folyamira. 1 évre: január—decz. 20 frt • 2 évre: január—jun. 10 frt 1 4 évre: január—márcz. 5 frt 1 hóra: január febr. 3 frt 40 kr. 1 hóra (mindig a hólső napjától számítva) . 1 frt 70 kr Egyes előfizetések után százalékot nem adunk. Tiz előfizető után egy tiszteletpéldány vagy annak értéke jár. Kérjük a neveket, lakhelyet, valamint az utolsó postát tisztán kiírni. Az előfizetési pénzeket postautal-vány utján kérjük a „Magyar Újság« szerkesztőségének (Pest, megyeház utza 8) beküldeni. A „Magyar Újság“ kiadóhivatala. Adakozások. Mező-Keresztesről a franczia sebesültek részére szerkesztőségünkhöz 42 frt 60 kr. készpénz s 38 fontnyi tépés és ruhanemű küldetett be. Ezen adományokhoz járultak : Biró Bálint 1 frt 40 kr., Ember Pál 1 frt, Ember Ilka és Erzsi 60 kr., Somonyi Józsefné 3 frt 15 kr, Báthory Mariska 30 kr, Salamon Gábor 1 frt, Keresztury Ferencz 1 frt és gyermekei Ferencz, Tóni, Mariska és Sándor 40 kr, Csáp Mária 1 frt, Greczkó Károly 1 frt, Pethő Gáspár 1 frt 56 kr, Gál Gáborné 1 frt, S. Varga Bálint 1 ft, Szügyi Ferencz 1 frt, Szügyi Ferenczné tépést és kötelékeket, Somogyi Józsefné tépést és köteléket, A 11 és leány gyermekek két csomag tépést, Harcsarik Andor 1 frt, Fejér Elek 1 ft, Palczélné 1 frt 10 kr, Filippini Antalné 50 kr, Papp János 50 kr, Szabáth Henriette 40 kr, Kis Mihály 10 kr, ifj. Kubanyi József 50 kr, Halász Kálmánná 80 kr, Somogyi István 20 kr, Papp Zsigmond és gyerm. 30 kr, Kiss Károly 40 kr, Plaveczkyné 60 kr, Steiner Simon 40 kr, Papp L. 20 kr, Pethő I. 30 kr, Pál Sándor 10 kr, Varga Mihály 20 kr, Kádár István 20 kr, Székely József 79 kr, Szappanik Jakab 20 kr, Székely István 70 kr, Szapanik Jakab 60 kr, Pap Gizela 60 kr, Török Róza 50 kr, Bacsó Sándor 10 kr, Nagy Sándor 10 kr, Harmathy Gusztáv 20 kr, Gyenge János 10 kr, Bocsódi és Kamuti 13 kr, Nagy Károly és Balog 14 kr, Fábi József és Mester 15 kr, Simon és Kocsis 12 kr, Fábián és Palóczi 20 kr, Kovács és Lovas 11 kr, Fekete és Simon 16 kr, Lovas Imre és Gáspárné 16 kr, Svarcz Mihály 10 kr, Antal, Szabó és Szeles gy. 14 kr, Csengery és Lovas 9 kr, Papp Gábor és Begányi 18 kr, Darócziné és Lovas 9 kr, Lakatos és Bördős 20 kr,Kubányi Zsófia 10 kr, Csomós és Bördős 13 kr, Biró Lajos és Füsüs 9 kr, Szőke és Székely F. 15 kr, Oláh és Hajdú 7 kr, Varga, Borsi, 16 kr, Oláh és Varga G. 8 kr, Varga és Varga 14 kr, Kölcsön Imre és András 8 kr, Kiss Sándorné és Pál János 8 kr, Oláh Sára és Megyesiné 11 kr, Megyesi Péter és Pethő 8 kr, Bördős István 10 kr, Csengeri és Pető 8 kr, Kölcsériné és K.Varga 9 kr, Bíró, Lakatos, Füsüs 15 kr, Bundik, Kis, Lakatos 10 kr, Pető J. és B. 10kr, Kovács J. és Füsüs S. 15 kr, K. Sándor és Papp F. 18 kr, Keresztury és Török 18Bérczy, Belényesi és Szőke 19 kr,Kenéz Lázár, Móra 11 kr, Fábi József és Varga B. 20 Haraszti és Venyike 11 kr, Keresztúri és Pál Lajos 8 kr, Oláh J. és Venyike Juli 9 kr, Molnár József és társai 45 kr, Haraszti J. és szomszédai 19 kr, A 4-ik tized 2 frt 26 kr, A város, egy színi előadás tiszta jövedelmének felét 7 frt 60 kr, Vászon fehérneműekre adtak Nagy Mihály, Móra Bálint, Vemcska János, Balog Imre Sámsomi János, Pető János, Kenicz Miklós, Varga Mihály, Dávid Péterné, Venyike Gáspárné, Pető Zsigmondné, Móra Péterné, Szügyi Ferenczné, Somogyi Józsefné, Keresztúri Ferenczné egy lepedőt és fáslikat, összesen tépes és köteléknek való ruhanemű begyült mintegy 38 font, a tépés 10 font, ruhanemüek, kötelékek fáslik 18 font, a nők továbbra is tépést és sebkötőket készíteni ajánlkoztak. (Az adakozásokat kisérő levelet lásd „Megyei élet“ cz. rovatunkban.) Közli: Somogyi József. Pest, január 25. Garibaldi 23-án a poroszoknak egy újabb támadását visszaverte s igy Dijon elfoglalásáról alighanem le kell mondaniok. A poroszok a langresi után egy elsánczolt helyen akartak hadállást foglalni, honnan a franczia tüzérség heves tüzelése folytán nagy veszteségek után szintén elüzettek. A poroszok a keleten folyó harczokról még mindig hallgatnak, ami elég különös. A francziák Bourbaki hollétéről szintén oly módon járnak el s nem tudjuk, hogy visszavonulása ■ikerült-e vagy nem. A franczia minisztérium a prefektekhez intézett sürgönyében a következőket jelenti: A f. hó 23-án Dijonnál vívott csata után az ellenség Messigny felé futott; a csatában résztvett franczia csapatok mind megtették kötelességöket, a Saone mozgó nemzetőreinek nagy része még jókor érkezett meg, hogy a küzdelemben részt vegyen. Az ellenség nyugaton visszavonulni látszik. A Mayenne megyében nincs több ellenség, Alengont a poroszok elhagyták. Amint több távirat jelenti, Paris katonai kormányzóságában változás állt be. Trochu visszalépett s átvette a Mont Valerienben a parancsnokságot; Ducrot s Vinoy parancsnokok maradnak, s a többi erődök parancsnokságát veszik át. Leflo tábornok szintén beadta lemondását s Páris kormányzójává neveztetett ki. Ehhez hasonló hírek már merültek föl egyszer a sajtóban, amely mint későbben kiderült, porosz forrásból eredt. Azért mindezt tartózkodva kell fogadni annyival is inkább, miután, hogy a kép teljesebb legyen, van az is, hogy Delescluze 200 népképviselő választását indítványozá. A konferenczia első ülésének lefolyásáról jól értesült részről azt írják Londonból, hogy a Líria, Oroszország , Németország, Ausztria,laszország képviselői és pedig a felérintett sorban nyilatkozatot tettek le, melyben a fenérintett hatalmak élénk óhajukat fejezték ki az iránt, hogy a béke keleten fentartassék. E nyilatkozatokat az ad hoc jegyzőkönyvre fogják tenni. Porosz kézre került sürgönyök szerint Páris február végéig fogja magát tarthatni. Jules Favre a Moltke által kiállított menlevelet visszautasító, s így valószínű, hogy a konferenczián Francziaország nem lesz képviselve. A diplomatia körében máris aggódni kezdenek a konferenczia sorsa fölött.. A menlevél megtagadása az angol s török követnél neheztelést idézett elő. Miután Favre megjelenésében Poroszország által lett megakadályozva, az elnapolás nyilván hosszabb időre fog terjedni. A mostani magyarországi ifjúság. A múlt napok azon elszomorító eseményéből , mely hírlapi megrovások, nyilvános vád és védelem tárgyát képezte, alkalmat veszek magyarországi ifjúságunkról nyilvánosan elmondani véleményemet. Azokhoz, mik az érintett eseményre vonatkozólag a lapokban mondottak, szólni nem akarok , hanem egész általánosságban azon kérdést teszem föl, olyan-e mi alig múlt és mostani ifjúságunk, milyennek lennie kellene , és ha nem olyan, mi ennek az oka ? Kétségbe vonhatlan igazság az, hogy a tanuló ifjúságnak feladata tanulni, és elismerem, hogy a mi ifjúságunk tanul, mégpedig többet, mint mi tanultunk az iskolában. E tekintetben ifjúságunkhoz megrovás nem férhet. Az is igaz hogy az ifjúság nincs hivatva arra, hogy tetszése vagy nemtetszése nyilvánításával valamely pártot gyámolítson vagy gáncsoljon. De ez nem annyit tesz, hogy az ifjúság, azon ifjúság, mely már magasabb tanulmányait végzi, s a legközelebb jövőben a nyilvános élet terére kilépni készül, a közdolgok iránt teljes közönyösséget tanúsítson, a haza sorsát se gondolkozása, se érzése tárgyává ne tegye. A felsőbb iskolák tanulóiban bizonyosan van anynyi, sőt több érettség, ismeret s ítéletképesség, mint sok más honpolgárban, ki közdolgokkal foglalkozik, habár kevesebbet tanult, mert legyen tehát ezen ifjúság arra kárhoztatva, hogy a közdolgokkal épen semmit se foglalkozzék , a nyilvános pályára ne készüljön , s ez irányban hevertesse életerős eszét? Ami pedig az érzelmeket illeti, bűn lenne az ifjúságtól azt kívánni, hogy ne érezzen, vagy elnyomja érzelmeit, mert amely ifjú a haza sorsa iránt érzéketlen, kiben a hazaszeretet el van nyomva, abból válhatik tanult, tudós ember, kitűnő szakférfiú, jó gazda, de abból jó hazafi soha sem lesz. Én tehát nem roszalom, sőt helyesnek tartom, ha az ifjúság a tanulmányok mellett a hazai ügyeket is szemmel tartja, gondolkozik és érzelmeket táplál, észjárásának és szívdobbanásainak jelét adja, mikor épen alkalma van. De természetesen nem helyeselhetem azt, ha az ifjúság nem a haza sorsát, hanem saját magát, saját érdekét veszi kiindulási pontul, s követi az apák rész példáit, vagy legalább ily gondolkozásnak, ily érzelmeknek adja jelét. — A mostani tanuló ifjúsághoz legközelebb áll, és azért erre legnagyobb befolyással bir azon fiatal nemzedék, mely a Bach - korszakban, Bach iskoláiban végezte, vagy legalább kezdte iskolai tanulmányait. Ezen átkos időszakban a hazát venni irányeszméül, a haza önállásáért, függetlenségéért lángolni és szót emelni bűn volt; az ifjúság nem láthatott jó példákat, melyek rá buzdítólag hatottak volna. Ellenkezőleg azt látta, hogy a honfierény kigúnyoltatik és üldöztetik, míg a nemzet testén élősködő nyomorultak kitüntetésekben , jutalmazásokban fényes hivatalokban részesültek. A hazaellenes apának fia ifjúságának legfogékonyabb korában nem nyert hazafias nevelést, az üldözötteknek gyermeke pedig látta a szülők nyomorát, elborzadott és elcsüggedett a leverő benyomások hatása alatt. Az ifjúság már az alsóbb iskolákban túlhalmoztatott fárasztó tanulmányokkal, például a tíz, tizenegy éves gyermek tanult többek közt egyszerre német latin, görög nyelvet, világtörténelmet, természetrajzot, geográfiát; a harmadik gymnasiális osztályban betűszámtant, mit az én időmben a hetedik osztályban az úgynevezett logikában kezdtünk tanulni. Tapasztaltam, mert magánórákban én is tanítottam, hogy a gyermekek s ifjak nagyobbrészt mindent népszerűleg tanultak; az észtehetség annyira el volt foglalva, hogy az öngondolkozás ereje ki nem fejlődhetett. Láttam, hogy úgy mondjam, ifjú tudósokat, kimerült fáradt lélekkel, lankadt testtel, inkább a nyugalom, mint a lelki táplálék a szellemi foglalkozás szükségének érzésével ! Az iskolai rendszer kifárasztotta a szellemi erőket, elvágta a magasabbra törő lélek szárnyait, s nevelt embereket, kiknek nehezükre esik fölemelkedni, s kik a földhöz tapadt tekintettel csak azt keresik, csak az után mennek, hol van valami enni való? Ezen Bach-korszakbeli ifjúság egy része jelenleg fényes hivatalokban van alkalmazva, s van példa rá, hogy ily ifjú ember alig végezte iskoláit, máris oly magas állásba helyeztetett , milyenre azelőtti időkben hosszabb szolgálat után érdemdús férfiak emeltettek. A mostani tanuló ifjúságra rontólag fiatnak e példák ; ifjú embereink, még nem is készek a tanulmányokkal, máris magasabb alkalmazásra számítanak ; mindjárt legalább is miniszteri fogalmazók, titkárok, vagy másféle hasonló rangú és fizetésű tisztviselők kívánnak lenni. És mért ne ?! Hiszen ha a mai hivatalnokok hosszú során végig tekintenek, akadnak egyénekre, kiknek alkalmazásából azt lehet következtetni, hogy valamely alkalmaztatáshoz sem szolgálati érdem, sem szolgálati képesség nem szükséges ; elég ha valaki azon kormány pártján buzgólkodik s a buzgóságban kitünteti magát, mely a hivatalokat osztogatja. Azután meg azt is elismerem, hogy a most alkalmazottak között találkozik olyan is, és pedig magasab álláson, kivel az iskolából kilépő ifjú ember képességre nézve megmérkőzhetik, s kivel szemben azt érezheti hogy annak állását méltóbban elfoglalhatná; így azután nem csuda, hogy ifjúságunk bizonyos részének szellemét a hivatalvágy foglalja el; igy azután nem csuda, ha ifjúságunk egyik része a hatalommal kacérkodik és tévedéseket követ el; mindez természetes, mert a nagyravágyó emberi természet kifolyása; de oly kórjelenség, mely a gyógyítás szerepére hivatott férfiú nemzedéket arra inti, hogy e veszélyes bajban szenvedő ifjúsággal kíméletesen, szeretettel, megnyerő és igy gyógyító módon bánjék; a hazafias önzetlenségnek minél több vonzó példáival járjon elül ; és én nem kétlem , hogy a mi ifjúságunk, melynek egy másik része úgy is jó irányban halad, egész összeségében a hazáé leend ! Dietrich Ignácz, rémletes középkorból. Minden régletében ugyanazon jelenetek ismétlődnek. Hányszor borzadt el az olvasó a középkor öldöklő harczain, melyekben mint egymásra eresztett vérebek, a népek egymást marczangolták, s midőn indokait kutatá a megmagyarázatlan vérengzésnek, fájó szívvel ismerte fel, hogy itt ugyanazon egy ok van, mint amott, az emberiség isten ostora, a császári vagy királyi dicsőség, hiúság vagy boszu kielégítése ? Mennyi igazság van az olasz bölcs Macchiavelli elmélkedésében, midőn írja, és én vizsgálván a dolgok folyamát, azt itélem, hogy a világ sora mindenkor ugyanaz vala, s ugyanannyi volt benne a jó, a mennyi a rosz, tartományról tartományra változott, azonban a világ mindig ugyanaz maradt. Csak az volt benne a különbség, hogy amidőn előbb Assyriában fejtette ki a maga erejét, utóbb Mexikóba, s azután Persiába helyező azt, majd végre Itáliába és Rómába jutott. Eddig az olasz elmélkedő. Nem tehetnék hozzá hogy Itáliából, ameddig a Macchiavelli kora terjedt, átszármazott aztán a Habsburgok neve alatt Ausztriába, Magyarországba, majd a Napóleon neve alatt Francziaországba, és most fickenzollern név alatt Germániában is űzi garázdálkodásait ? Tehát az események csak ismétlődnek, csupán a helyi idő változik. Ma itt, holnap amott. Az emberiség végzetszerű rendeltetésében áll ez, vagy egy őrjöngő ismeretlen chnosz lidérczi játékszeréül nőtt a föld felszínén az „ember“ nevet viselő állattömeg ? Nem. Az emberiség fenséges rendeltetésének öntudata oly mélyen van a tiszta emberi kebelbe vésve, hogy arról tökéletes ismerettel bír, minden önbecsét érző józan ember. De ez öntudat szívében az évezredekbe nyúló ellentétes irányzattal csak lassan bír kibontakozni, hogy tényleges hatalommá fejlődjék. Költői képletben, de életteljes valóság az, amit a költő az emberiség haladásában két ellentétes irányképen jellemez : t. i. a nép érdeke, szabadsága vagy istene, s ezzel ellenkezőleg a nép átka vagy mephistója,mely az állami kötelék csomóját „isteni kegyelem“ czimen hazudva, görcsös hatalmával öleli magához, s saját érdeke szerint igazgatja. Az események csak ismétlődhetnek, de a nép közakarata s érdekében sohsem fejlődhetnek mindaddig, míg vezérfonaluk , motoruk ugyanazon érdekből származik , mely volt Mediában, Persiában, mely mint akkor is ott, most is egy és ugyanaz, hogy t. i. a nép uralkodott, s egy ember magának a nép felett isteni jogot követelve, császár vagy király név alatt uralkodó legyen. Megszoktuk már a 19-ik század nagyszerű művelődési vívmányaira büszkén tekinteni, s mintegy vigasztalódva néztük a múlt századok sötét odúit, melyekből az emberiség gyászos napjai rémes változatokban emelkednek ki. A tudomány, az ipar, az emberi szellem e kedves virágai, mily magasztos színezetben virultak elénk, mennyi kellemes illattal áraszták el az emelkedett szivet. Az emberi ész bámulandó teremtményei oly világot tártak élőnkbe, melyek már-már diadalát jelzék a vad állat , — a brutális anyag felett s azon csalóka reményt festék a jövő hajnalán, hogy az emberiség szent rendeltetésének, az egyetemes népfenség, szabadság és jólét verőfényes napjának derűje közeleg. De az események ismétlődnek. Az 1000-ik év körül a pápai mindenható uralom megalapítása érdekében, sikerült néhány fanatikus barátnak, egész Európa népét lábra kelteni, hogy rohanja meg Ázsia síkjait, visszafoglalni a szent sírt. Mit látunk most ? A különben művelt német nép,mint egy felbőszített vadállat százezrenként rohanja meg Francziaország földét, s míg egyik kezével embertársa, testvére szivében marczangol, másik kezében égő töményt nyújt császárrá avancirozott urának, s feje fölé emeli a történelem átkával sújtott koronáját, a német császárságot. És mit csinál ezalatt Európa többi népe ? Nappali munkája úgy mint éjjeli álma közepette szorongó szívvel tekint önvédelméért küzdő franczia testvérei felé, egész készséggel rohanna segélyére... de jámbor óhajtásnál egyebet nem tehet, mert a nép ugyan az erő és hatalom, de állami kormányzatának köteléke nem az ő kezében van, hanem azokéban, kik szívesebben látják s nézik, miként festi az öreg Hohenzollern palástját bíborra franczia vérrel, mint hogy a franczia köztársaság diadalmát inaugurálja a német császárság felett. És most van-e okunk büszén tekinteni a 19-ik század szellemi vívmányaira ? Íme a szellem teremtményei nem ott porlanak-e Páris körül a porosz bombák romboló harcza alatt? a század culturája nem ott megy-e semmivé a dúló vad hadak lábnyomain ? 19-dik század hova lett dicsőséged, melyre büszkén tekintünk ? Nemtő, pirulj s várj, mert még az események ismétlődnek. „ Cesar hatalomért tör“ kiáltá a halvány Cassius Brutus ablakán: „s te alszol Brutus?“ Az eseményeknek mindig megvan a maguk Cassiusa. Várjon merre bolyong az a német Cassius, ki nemzetének fülébe kiáltsa „s te alszol Brutus!“ Szederkényi Nándor, talnokok fizetése fölemelését hozza javaslatba. Hozzá szóltak Berzenczei, ügyesen czáfolva Kerkapoly tegnapi megjegyzéseit és kimutatván, hogy aránylagosan mily kevés erdélyi ember van alkalmazva az államhivatalokban. Csiky Sándor, ki igen jó összehasonlításokat tett az 1848-ki miniszteriális hivatalnoki díjak és a mostani díjak közt. — Horn Ede a nyugdíjak rendszerét támadja meg igen erélyesen. Szavazásra kerülvén a dolog — természetes, hogy a többség a bizottság javaslatát fogadá el. Következett a miniszterelnökség költségvetése. Itt egy igen heves párbaj fejlődött Irányi és Andrássy között. E két beszédet holnapi számunk fogja ismertetni. Addig is csak annyit jegyzünk meg a jobboldal és Andrássi dicsőségére, hogy azon pontnál midőn Irányi megmondá, hogyha Andrássy csakugyan gondviselésszerű férfiú , akkor be kell vallani hogy a gondviselés nagyon mostohán bánik Magyarországgal — szűnni nem akaró zaj és éljenzés záporeső gyanánt; hullott a jobboldali felhőkből (ugyai/ sötét felhők) a miniszterelnök csinos fodrászata fejére. A német császárság. Mint egy újkori szörny, a múlt ülepedő iszapjából kiemelkedve, egész középkori alakjával foglal helyet Európa jelen történetében az épen most inaugurált német császárság. Miután a modern Cézár fejéről leüti a koronát, hogy saját homlokára illessze, most a franczia nép vérében áztatja lábait,hogy egészen a nagy császári ősökhöz illőleg avassa fel magát Germánia földi istenének. Mintha csak egy darab ébredt volna fel a A mai ülés. — Jan. 25. — Folytattatott a pénzügyi bizottság átalános jelentése feletti vita, különösen azon pontra nézve, mely az államhiva kettős botrány. A „Reform“ tegnapi számában egy „nyilatkozat“ jelent meg, melyben az immár famosussá vált jogászbál bizottmányának két tagja saját nevök aláírása mellett előadják, miként vonultak be f. hó 23-án az „E 1- e n ő ré szerekesztőség íbe azon czélból, hogy Csernátonytól lapja „utóbbi számaiban előfordult aljas sérelmek visszavonását követeljék.“ De miután e szerény követelésüknek Csenátony eleget nem tett, „nem marad egyéb hátra, mint őt a közönség ítélete elé állítani.“ Ez a „nyilatkozat“-nak quintessentiája, de oly modorban és oly kifejezésekkel tálalva a közönség elé, melyekre jellemző szót alig találunk. Hogy heten mennek el sérelmek viszszavonását követelni, és hogy ezen visszavonást csakugyan reményük, midőn azokat a 1apnak mondják a szerkesztő előtt, magában mutatja, mily kevéssé ismerik az illetők azon szokásokat, melyeket ily természetű kérdések elrendezésében az egész világban követnek. De volt-e átaljában joguk ilyen föllépésre ? Mit tett az Ellenőr, illetőleg Csernátony ? Erélyes szavakkal kifejezést adott azon fájdalmas és botránykoztató benyomásnak, melyek a jogászbálon történtek híre minden hazafias körben előidézett, nemcsak a fővárosban, de mint a vidéki lapokból látjuk, az egész magyar hazában. De hát micsoda fogalma van e két bátor férfiúnak, nem mondjuk a szabad sajtóról, de átaljában a sajtó feladatáról ? Avagy szerintük nem egyik kiváló kötelessége-e a napi sajtónak kifejezést adni a közérzületnek? szigorú bírálat alá venni a nyilvános élet minden mozzanatát ? Hát ne támadjuk meg például a hadsereg rész szervezetét, szellemét, mert majd akad két káplár, ki ezen „aljas sérelmeket“ magára veszi s szerkesztőségünkbe tör visszavonást követelendő? A visszavonást vagy kiigazitást csak akkor lehet, a társadalomban elfogadott modorban, a szerkesztőtől követelni, midőn lapjában egy kijelölt egyén személyében támadtatott meg sértőleg. De midőn egy lap valamely osztálynak szellemét, irányát ostorozza, ez ellen polemizálni lehet — et voilá tont. Egyébiránt régi mondás, hogy az egyik hiba maga után vonja a másikat. Azon ifjak hi-báztak elébb s hibáznak most is. De hogy akadjon magyar lap, mely ilyen nyilatkozótól közzé tesz, ez már igazán megbocsáthatatlan hiba A „nyílt tér“-ben van, azt mondandják rá — de mindenki jól tudja, hogy az ilyen köz-leményeket a szerkesztőség ugyan nem osztja, de hogy nyilvánossá tételére az ő beleegyelzése múlhatatlanul szükséges. Mi a sajtószabadság nevében tiltakozunk azon ifjak fellépése ellen és a solidaritás elvénél fogva határozottan roszaljuk a „Reform“ elárását. H e 1 f y I g n á c z. ? Parlamentjeink. Négy parlament működik most egyszerre fővárosunkban : a képviselőház, a főrendek, a magyar delegátió és az osztrák delegátió. Tehát még Ausztria legfőbb ügyei, a védelmi s a legjelentékenyebb adózási ügyek is Buda Pesten a mi fővárosunkban intéztetnek el, mondják kétkedve osztrák-magyar férfiaink.