Magyar Ujság, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-14 / 36. szám
E delegationaire etiquette igazán nagyon finom. Az osztrák delegátió múlt héten itt tartó zárülését , viszonzásul a magyar delegátió Bécsbe hivatott meg hogy tartsa zárülését. Milyen udvarias emberek ! Csak kár, hogy az utazási költségeket minekünk kell fedeznünk . Egyébiránt ez egész dolog még titok — s magam is csak úgy beszélem el a közönségnek, hogy titokban tartsa legalább holnapig. Talián Náczi. Siegyesélet. Mohács, febr. 5-én 1871. Tisztelt szerkesztő ur! A királyi táblának Ferenczy Sándor szentesi ügyvéd és kartársam ellen hozott ítéletét egyedül a „Magyar Újság” I. évi 28-ik számából olvastam, és e közleményre alapítom az ítélet szövegének hitelességét, megjegyezve még azt is, miszerint azon véleményben vagyok, hogy ez ítélet a legfőbb tszk által mindeddig nem lön felülbírálva. Midőn tehát polgári kötelességem ösztönét követve ez ítéletet a jogtudomány elméletéből s törvényeink és törvénykezési gyakorlatunk szempontjaiból indulva ki, figyelmem tárgyává teszem, elmélkedéseimet az ítéletnek a fenebbiek szerint közlött szövegére alapítom. Az ítélet megállapítja a hűtlenségnek az I. 13 és 14-ik czimében, az 1556 : 23 és 1723 : 9 tczikkekben bünösitett tárgyi tényálladékát következő indokokon, a) mert alperes az országgyűlési képviselő választás alkalmából, a választók gyűlésében, a népet, az 1867 : 12 tcz. ellen lázitotta, elmondván, hogy Magyarország ez által beolvasztatott Ausztriába, függetlenségét elvesztette, hadereje Ausztria birodalmi suprematiájának visszaszerzésére fog használtatni, hogy Magyarország akadályoztassa a Lajtán inneni népeknek Németországhoz csatlakozási törekvéseit s ekként Ausztria felbomlását, Magyarországnak Ausztriátok elszakadását, — ne segítse Ausztria erősbitését, — hogy az ausztriai császárság Magyarország fenállásával összeférhetlen. b) mert a fenebbi czélokból, minden ároni törekvésre és munkálódásra hívta fel, illetőleg lázitotta a választókat, c) mindebből azt következtetvén, hogy alperes a népet a törvény tekintélye, az 1867.12 tczikk és a pragmatica sanctió ellen bűnösen lázitotta. Jogi s törvényeinkből merített meggyőződésem szerint F. S. ellenébe az a, b, és c, pontok alatt felhozottakban hűtlenség tényálladéka nem foglaltatik. Magyarország nem ismer örök érvényű törvényeket (leges perpetuae sanctionis), hanem a törvények azon azon módon, melyen hozattak, meg is változtathatók, eltörölhetők,tehát a törvényhozás a törvénytest bármelyik czikkének megváltoztatását és eltörlését kezdeményezheti alkotmányos utakon, eszközökkel, a házszabályok keretében, e czélra többséget szerezhet, a választók pedig főképen a képviselő választásra kitűzött határidő tartama alatt, véleményük szabad nyilvánításával előadhatják a választók gyűlésén mindazon nézeteiket, véleményeiket, érveiket, okaikat, melyekkel azoknak pártot, többséget szerezni törekednek, mely párt és többség által megválasztandó képviselőben azután ugyanazon nézetek, vélemény, érvek, okok alkotmányos törvényes kifejezést nyerhetnek. Az ítélet indokaiban felhozott alperesi beszéd, — úgy is miként ott felhozatik, — nem más, mint S. F. véleményének szabad nyilvánítása, átalában nem lázitás, különösen nem bűnös lázitás. A zendülés tárgya : törvénysértő erőszakos ellenállást — a lázadás tárgya: a kormány, a hatalom, a törvény, a csend, rend ellen intézett erőszakos eszközök egyesítését, csoportosítását tárgyazó felhívás és cselekvés,európai jogfogalmak, tüzetesen a code Napoleon III könyve 1-fő czime 2-ik és 4 szakában, az osztr. büntetési törvény 8-ik fejezete 68 és 73§-aiban a legújabb és németországi bűnt, és az európai jelesebb codexekban foglalt össze és idevágó definitiók szerint. Az I. 14. 2 §-a az 1723. 9. tcz. 2-ik §-a hűtlennek azt mondja, ki „se evidenter erigit et opponit contra statum publicum regis et coronae,“ de azt is mondja: haec temere erectio seipsum iuste defendendo, notam afferre non intelligatur.“ Ezen törvényekben szinte világosan van kifejezve a jogellenes erőszak. Erige annyit tesz a törvénykezési nyilván,mint fellázadni; oponere , annyit tesz, mint ellentállni, mihez tettlegesség, ténykedés, cselekvés vagy legalább is kisérlet kívántatik, de beszéd, szó, miknek jogellenes eredménye nem volt, sem a lázadás, sem az ellentállás fogalmát nem involválja. De legvilágosabb értelmezést ad a I. 14 és az 1723. 9. tcz. 2-dik §-a az itéletben szinte hivatkozott 1556. 23 tézik. E szerint Bebek Ferencz és fia György és társai, tehát egy egész factio, hűtlenségért elítéltettek; mert nyilvánosan lázadtak, sereget gyűjtöttek; a felség, az ország lakói megtámadásokra a felségnek és az ország törvényes biróinak, midőn megidéztettek , megtagadták az engedelmességet, előttük nem jelentek meg. A történet pedig részletekben adja elő és igazolja, hogy Bebek Ferencz és fia György 1555-ben Ferdinánd királyuk ellen három ízben összeesküvést szerveztek, fegyvert fogtak, a szegényebb nemeseket elnyomták, birtokaiktól, miként a velök rokon Csetneki családot is megfosztották, megrabolták s végre Zápolya Isabellához elpártoltak, hogy később 1557- ben a Kendyekkel ez ellen fellázadtak, mig végre Isabella Bebek Ferenczet Perusics Boldizsár és Davó Tamás által, orozva meggyilkoltatta, György pedig Isabellától elpártolván ismét Ferdinand pártjára állott. Ily tényekben keresték őskorunk birái a hűtlenséget. Véleményem szerint tehát oly beszéd tartalma, tegye az bármely törvényczikknek alkotmányos utáni megváltoztatását tárgyává, mely főképen a képviselőválasztás határidejének tartama alatt, a választókhoz intézteik, mennyiben a fenálló törvény ellen alkotmányos uton kívüli jogellenes erőszak alkalmazására nem izgat, nem lázit, nem képezheti bűnös lázitás tárgyát , ily beszédet bünösitni nem lehet , ily beszéd nem állapit hűtlenségi esetet. Ha pedig azon kifejezésre, hol alperesről állittatik, „miszerint az 1867 : 12. tvczikk . ellen minden ároni törekvésre és munkálódásra hivta fel a választókat“, fektetik a hűtlenség tárgya tényálladéka, meg kell jegyeznem: miszerint a beszédnek eme e kép szövegek kifejezései egyáltalában nem zárják ki alperesnek azon jogosan feltehető intenzióját, melylyel ő csak alkotmányos törvényes után kívánta a választók minden ároni törekvését és munkálódását a törvény megváltoztatására irányoztatokkor. Az Ítélet megállapítja az alanyi tényállást s kimondja, miszerint a bünösített lázítást csakugyan alperes követte el. Az Ítélet indokolásában előforduló,az alanyi tényállást tárgyazó felfogásnál és összeállításnál fenforgó fogyatkozások cáfolatát feleslegessé teszi a tárgyi tényálladéknak fen kimutatott hiánya. Itt megemlítem, miszerint sokan oly véleményben vannak, hogy a „Magyar Ujság“ban megjelent s e bűnper alapjául is felvett beszéd fogalmazvány sajtó vétséget tartalmazván, megfenyítése a sajtótörvény szerint esküdtszéki eljárás alá esik. Ennek megvitatása nem lévén czélom, abba ezúttal nem bocsátkozom. 3-or. Az ítélet kimondja, hogy a rendes büntetéstől eltér és Szabadsági fenyítéket alkalmaz. Tartozó mély tisztelettel kell meghajolnunk a törvényes biró törvényes ítéletei előtt, de midőn a bíró ott, hol a törvény világosan és határozottan halált és vagyonelkobzást rendel a hűtlenre, más a törvény büntető sanctiójától eltérő büntetést szab, hibázik, mely hibát, habár századok törvénykezési gyakorlata támogatná is, a jogosság, a törvényesség az alkotmányos érdekek, a legfőbb királyi kegyelmezési joggyakorlás szempontjaiból mentennem lehet. Hivatkozom veterán jogásainkra, kik századunk negyedik évtizedében tanúi voltak azon országos indignatiónak, melyet az „ifjakra“ szabott hasonló hűtlenségi büntetés előidézett. Nem kétlem, hogy valamint akkor találkozott curia bírói között Cs. F-ben a törvény valódi érzelmének és szellemének hű képviselője, oltalmazója, úgy az most sem fog hiányozni. A választókat véleményük szabad nyilvánításában, főleg a választásra kitűzött határidő tartama alatt korlátozni, hatalmi tényekkel megfélemlíteni, veszélyes kisérlet! Ma az 1867 : 12. tvczikk alkotmányos ellenzékét sújtaná, holnap a netán doctrinair methodicával iskolailag concentrált kormányhatalom, a mindenható parliamentarismust vagy tán a korona érdekeinek kedvező, de ébsolet vagy káros törvények alkotmányos utáni megváltoztatását kezdeményező jogos törekvések ellenzékét sújthatja. J ........... K. Országgyűlés. A képviselőhöz 284. ülése február 13-án d. e. J.Urasor. Elnök : Somssich Pál ; Jegyzők : Széll, Jámbor, Bujanovics. A kormány részéről jelen vannak : Andrássy, Horvát, Gorove, Szlávy miniszterek. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bejelenti a min. elnök tudósítását, miszerint ő felsége gr. Pejacsevics Pétert, a Budapesten székelő közp. kormányhoz tárczanélküli horvát-szlavon-dalmát miniszterré kinevezte. A belügyminisztérium jelenti, hogy a porosz kir. b. v. miniszter azon óhajtását fejezte ki, mely szerint a magyar orsz. gyűlés tárgyalási nyomtatványai egy-egy példányát a porosz urakháza és képv. ház könyvtárai részére megnyerni óhajtaná, hajlandónak nyilatkozván szintén minden ülésszak bezártával ő is cserepéldányt küldeni. Megengedtetik. Komárom megye közönsége a Vág folyó szabályozását sürgeti. Pest város fenyítőtörvényszékének kérvénye, hogy a ház engedje meg, miként Guthy Benő képv. ur ellen vizsgálatot indíthasson, a kir. tábla által hozott ítélet folytára bűnszerzés miatt a Dell- Adámi Ágoston fenyitő perben, a mentelmi bizottsághoz tétetik át. Szakácsi Dániel bmutatja abaujmegyei Erdő-Horváthi, Komlóska, Ó-Uj és Közép-Huta közönségének kérvényét, hogy a legközelebbi rendezés alkalmával mind törvénykezés mind közigazgatás tekintetében Zemplén megyéhez csatoltassék. Következik a napirend előtt a pénzügyi bizottság részéről három jelentés. Ordódy Pál a pénzügyi bizottság előadója , előterjeszti a jelentéseket Kemény Gábor és társai indítványa tárgyában az erdélyi megyék törvényszéki tisztviselői fizetésének felemelése iránt ; a másik a vallás és közoktatásügyi miniszter felügyelete alatt álló alapok 1869-ki zárszámadások tárgyában, végre a miniszterelnök által a költségvetés 2-ik cziméhez benyújtott előterjesztés tárgyában . Mind a három ki fog nyomatni. Következik a fegyintézetek költségvetésének részletes tárgyalása. A munkácsi fegyintézet, Yukovics Sebő a munkácsi börtönre kivont költségekből egy pár ezer forintot óhajt levonatni. Az igazságügyi minisztérium a minap mondott beszédében azt mondja: „ezenkívül télen gondoskodva van arról, hogy közös felolvasások tartassanak.“ róló kérdezi mi módon vannak ezen felolvasások szabályozva? A külföldi fogházaknál meg van határozva azon órák száma, meddig szabad gyertyának a börtönben lenni, mert hiába a börtön sem iskola sem kórház. De továbbá azt mondja a miniszter úr, hogy a „lipótvári fegyintézetben 18 tagból álló zenekar van, egy másikban pedig 24 tagból álló, és a ki tudja, hogy a zenészét saltalán a művészet az érzelmek nemesítésére mennyire hat, az nem fogja azt nevetséges tárgynak venni, hanem oly eszköznek, mely a légyenczek javítását czélozza.“ Ez szomorú a békés polgárokra nézve , mert ha ily vonzóvá teszik a börtönt,akkor a bünfenyítés elesik ózdijától ; czélja az tudnillik, hogy a foglyok a lehetőségig javíttassanak , de másrészről senki se szeressen fogolylyá lenni, sőt inkább kerülje a börtönt. Ha azt akarjuk elérni, hogy vidámítsuk a foglyokat, érzelmeiket nemesítsük, akkor találhatunk erre más eszközöket is. Minthogy ha egy börtönben 18 — 24 emberől álló zenekart tartanak, arra pénz kell instrumentumra és zenetanítóra, még abból is amit a pénzügyi bizottság javasolt, még 2 ezer frtot töröltetni kíván. Szilády Áron a fegyházi oktatás és skálázásra vonatkozólag egy pár szót ajánl figyelmébe miniszter úrnak, mert az azok irányában tartandó változtatás csak előnyére fog válni a fegyházaknak. A fegyházakban rendes iskolául egyenesen mindenütt a protestáns imatermek szolgálnak, melyek az iskolázási szak előtt és után az ott gyakran összeütköző fegyerm ezek közti szóváltásoknak sőt tettlegességeknek szolgáltak színhelyül. Óhajtaná, hogy a tisztelt miniszter úr külön iskolatermek iránt intézkednék, és semmi esetre sem kizárólag egyik vagy másik hitfelekezet imaterme használtassák. Ami az egyházi szükségletekre felvett tételt illeti, miután nem csak a tavasi költségvetésben, hanem az az előtti év költségvetésében is az imatermek felszerelésére elégséges összegek nem vetettek fel, kéri, hogy valahára az imatermek a szükséges készülékekkel láttassanak el. Horváth Boldizsár igazságügymint ígéri, hogy amennyiben még egyik vagy másik fegyintézetben külön tantermek nem volnának, törekedni fog az imatermeket a tantermektől elkülöníteni. Ami Vukovics indítványát illeti, kéri a házat ne fogadja azt el. Szóló a zenét nem mint vigalmi eszközt vitte be a fegyintézetekbe, hanem mint javitó és nemesítő eszközt, és mint olyat, mely az illető fegyenczeknek azon időre, midőn elhagyják a fegyházat becsületes kenyérkeresetre módot nyújt. A fegyházakban czigányok is vannak. Ezeknek természeti hajlama a zene. Ezen hajlamot elfojtani nem volna czélszerű, hanem inkább kiképezni kell azt bennök. Az ellenkező nem volna a büntetés czéljával megegyeztethető. A zene nem vigalmi eszközül használtatik; ők minden héten bizonyos órákon taníttatnak erre vagy arra, hanem azért ezek ugyanannyi munkát tartanak teljesíteni mint a fegyháznak többi tagjai. A pénzügyi bizottság által javaslatba hozott összeg elfogadtatik. A munkácsi fegyintézetről szóló többi tételek a pénzügyi biz. jelentése szerint észrevétel nélkül elfogadtatnak. A váczi fegyintézet kiadási rovata 167500, a bevétel 21500 írttal elfogadtatik. A lipótvári, illavai, szamosujvári és Marinostrai fegyintézetek költségei a p. n. bizottsá véleménye szerint elfogadtatnak. A nagyenyedi fegyintézetnél Kemény István dr. az igazgató 1200 frtnyi fizetését, minthogy többi fegyintézet igazgatók fizetései emeltettek, 400 írttal emeltetni kéri és ez iránt módositványt ad be. Horváth Boldizsár igazságügyminiszternek a módosítvány ellen nincs kifogása. Tisza K. emlékeztet a ház tavali határozatára, hogy oly összegeket, melyeket sem a minisztérium sem a pénzügyi bizottság nem javasol, rögtön ne szavazzon meg, hanem ha helyén látja, tudósítsa a minisztert, hogy a maga rendes útján előterjesztést készítsen. A többség elfogadja és Kemény István módosítványa szerint 1600 frtot szavaz meg. A nagyenyedi fegyintézetnél megszavazott összeg 27100 frt. A bevételnél a második rovatban a gyári és dolgozó intézetek után előirányzott 200 frt helyett 2200 vetetik fel jövedelműt, és így az összes bevétel 2240 frt. Állami fogda Váczon összesen 11,400 frt összeggel elfogadtatott változatlanul. Vegyes kiadások 3000 frt. Következik a telekkönyvezés. Központi telekhivatalra 9760 frt szavaztatott meg. Magyarországi telekkönyvi kirendeltség 90000. Elfogadtatik. Erdélyi telekkönyvi kirendeltségek. Bemdikty Albert a lefolyt sok időhöz és felemésztett nagy pénzösszeghez nézve kevesli a nevezett telekkönyvi igazgatóság által elért eredményt. A lefolyt több évi munkálkodások után egész Erdélyben csak is egy megye és 3 város,.i. Kolosmegye, Kolosvár,Szamosújvár és Segesvár biz rendezett telekkönyvi tanácscsal. Ezen eredménytelenségnek oka az,hogy egy telekkönyv vezetési igazgatóság egész Erdély gyors telekkönyvezésére nézve elégtelen. Ezen egy igazgatóság jelenlegi szervezete mellett nem 2—3 de , sőt több év lefolyása alatt sem lesz képes egész Erdély telekkönyvezését correct alapossággal bevégezni. Erdély délnyugati részeinek telekkönyvezésére egy 2-ik telekkönyvezési igazgatóság azonnali kiküldését kéri S Hunyad megyébe. Horváh Boldizsár igazságügymin. Miután Benedikty is elismeri,hogy a telekkönyvezés Erdélyben azért megy lassan,mert temérdek apró parcella van, a helyszínelők létszámát kell szaporítani, nem pedig a telekkönyvi igazgatásokat. Egyébiránt mi az eredményt illeti, a t. képv. ur nem volt a szükséges adatok birtokában, s azért a telekkönyvezési munkálatok mai állásáról ad szóló felvilágotást, úgy Magyarországon mit Erdélyben, s ezek nyomán azon helyeken is, hol eddig nem történt, még ez év folytán meg fognak a helyszinelési munkálatok indíttatni, úgy hogy az összes helyszínelés egész Erdélyben 1873 év végén be lesz fejezve és 1874-ben már a telekkönyvek is s terveztetni fognak. A ház áttér az egyes tételekre. Első rovat: 300,000 frt. A pénzügyi bizottság 3400 frt kivételével, melyek itt elfogadását ajánlja, a többit a rendkívüli költségvetés illető rovatába indítványozza áttételni. Az indítvány elfogadtatik. A 3. és 4. tételek megjegyzés nélkül elfogadtatnak. Nyugdíjak 87,300 frt.Elfogadtatott. Következik a rendkívüli költséglet.A codificationalis munkálatokra 50,000 frt. A pénzügyi biz. ezen tételt az igazságügy, min. tárczájából a miniszterelnök tárczájában áttenni, és abból 15000 frtot levonni javasol. Perczel Béla helyesli egy külön codificationális osztály fellrtását, de ezt az igazságügyminiszter vezetése alatt meghagyandónak tartja. Az egész 50000 forint megszavazását szükségesnek tartja. Ghyczy Kálmán előtt a főkérdés az, vajjon ezen összeg megszavaztassék-e vagy nem, és mily alakban mily módon szavaztassák az meg. Eddig az igazságügyminiszter saját maga nevében lépett a ház elé és kivánt előbb 10 azután 15 ezer forintnyi összeget saját tárczája számára a codificationális munkálatok költségeire. Most az igazságügyminiszter nem csak a saját maga reszére, hanem a többi minisztériumokban is folytatandó codificationális munkálatok számára 50.000 forintot kér megszavaztatni, és előterjsztésében világosan kijelenti, hogy ezen összeg a minisztertartanács határozata folytán felállítandó külön codificationális osztálynak szervezetére fog fordittatni. A minisztérium a törvények szerkesztésére nézve az eddigitől eltérő eljárást akar követni s e ezélrt 50.000 forintot kivált a ház által megszavaztatni ; de hogy minő eljárást, minő módot akar követni, minő eszközt akar felhasználni, azt a minisztérium eddigelé vagy maga sem tudja, vagy legalább velünk közölni nem akarja. (Helyeslés Lialfelől.) Bizonyos, hogy a törvényjavaslatok, amint eddig a ház elé terjesztettek, sem szerkesztősökre sem irályokra, sem azon sorrendre nézve nem feleltek meg az eziránt támasztható igényeknek. Szükséges tehát, hogy a tvjavaslatok szerkesztésére, s azon sorrendre nézve, mely szerint azok a ház tanácskozásai alá bocsátandók, az eddigitől lényegesen eltérő, jobb és célszerűbb mód követtessék. A czélt, amelyet a minisztérium e tekintetben magának kitűzött, üdvös, helyes, de a kérdés súlypontja nem a minden oldalról a helyeselt czélrak kitűzésében, hanem czél elérhetésére azon közegek szervezésében rejlik, melyet a minisztérium e czélra felhasználni kíván. A codificationális munkálatok teljesítésére nézve különféle eljárások lehetségesek. Némelyek azon véleményben vannak, hogy a codificationális munkálatok legjobban úgy készíttetnek el, ha azoknak elkészítése egyes, kitűnő szakférfiakra bizatik. Ha valamely készítendő törvénykönyvnek alapelvei akár a minisztérium, akár az országgyűlés, akár valamely oly testület által meg vannak állapítva, melynek keblében az eltérő nézetek és érdekek közt kielégítő eszmecsere lehetséges, akkor az ily törvénykönyvnek részletes kidolgozása egyes kitűnő szakférfiakra, ha találhatók, sikerrel bocsáttatik. De ez esetben is szükséges lesz az elkészült munkát más különböző érdekű és viszonyú férfiaknak előleges megbírálása alá bocsátani, mielőtt az országgyűlés tanácskozása elé terjesztetnének, mert egy nagy országban az élet viszonyai, a körülmények, melyekre a törvények alkalmazandók, oly változatosak, hogy azoknak csak nagyobb részére is egyes egyénnek reflektálni csaknem lehetetlen. Van e részben még más gyakorlati nehézség. Kitűnő szakférfiak csak kivételesen találtatnak, azért általánosan azt állítani nem lehet, hogy a rendszeres törvénykönyvek úgy készíttetnek legczélszerűbben , ha azoknak kidolgozása egyes szakférfiakra bizatik. Mások azon véleményben vannak, hogy a codificationális munkálatok legczélszerűbben úgy készíttetnek el, ha azoknak kidolgozása az illető tárgyra nézve illetékes szakférfiak testületére bizatik. Hogy szakférfiak hozzájárulása nélkül nem lehet rendes codificationális munkálatot készíteni, az minden kétségen kívül áll.De a szakférfiak az,egyoldalúságtól nem mindedig menekülhetnek. Ők beleélik magukat szakmájukba, az iránt gyakran elfogultságig résztrehajló előszeretettel viseltetnek, s azért ha a codiectionalis munkálatoknál sikerrel akarunk haladni, nem csak az illető szakférfiakat és azoknak is eltérő nézeteit és véleményeit, hanem más a tárgyban érdekelteket is meg kell hallgatnunk. Vannak továbbá kik azon elvből indulnak ki, hogy a törvényhozás elé hozandó törvényjavaslatok jóságáért a felelősség az illető szakminisztériumot illeti elsősorban, tehát az illető szakminisztériumban kell a codificationális munkálatának elkészülniük. De az illető szakminisztériumra nézve is áll amit az egyes szakférfiakról mondottam, s hogy az egyoldalúság hibájától nem mindig menekülhetnek. Az egyes szakminisztériumokban készült munkálatokra tehát előbb mint- t sem országos tárgyalás alá vétetnének, befolyás engedendő más minisztériumok képviselőinek, s más érdekek ismerőinek. Ha ez után haladunk, akkor nem fog megtörténni, ami már megtörtént, hogy például az igazságügyminiszter az úrbéri törvények közt mást javasoljon a kőszénre nézve, és mást tervezzen ugyanazon tárgyban a földművelési mint a bányatörvényben , nem fog megtörténni, ami szinte megtörtént, hogy az árva és gyámhatóság az igazságügyminisztérium törvényjavaslatai szerint a rendes bíróságok hatásköréhez tar■toznak , a belügyminisztérium törvényjavaslata szerint pedig a törvényhatóságok közigazgatási hatáskörébe soroztassanak,úgy nem fog megtörténni,hogy ugyanazon országgyűlés, mely a kerületi táblákat az igazságügyminiszter javaslatára eltörölte ugyanazon kerületi táblákra a pénzügyminiszter javaslatára oly rendőket ruházzon, melyek a kerületi táblák megszüntetésével bíró nélkül maradtak, és ez által meg van cáfolva azon vélemény is, hogy a codificatió igényeinek elég lesz téve, ha a tábbi minisztériumok kebelében készített törvényjavaslatok az igazságügyminisztériummal, és annak közegeivel közöltétnek előbb, mintsem az országgyűlés elé terjesztetnének. Itt áttér szónok annak elemezésébe, miért nem tartja czélszerűnek a törvényeknek országgyűlési bizottságok által történő kidolgozását. Az 1848. III. tcz. értelmében felállítandó államtanácsot nem helyesli, de nem ellenzi, hogy a minisztériumnak alárendelendő codificationális osztály állíttassák fel, és így végzi. A codificationális munkálatoknál követendő eljárás minősége, az arra nézve használandó közegnek szervezése tehát egyáltalában nem közömbös, hanem nagyfontosságú közérdekű országos ügy, és épen azért, mert ilyen, az csupán minisztertanácsi rendelettel nem szabályozható, nem az országyűlés megvoatása és megbírálása alá tartozik, sőt amennyiben a létező törvény megváltoztatása is szóba jöhetne talán törvény útján lesz szabályzandó. Ezek folytán következő határozati javaslatot ad be : Hatászai javas!;) . Terjessze a minisztérium elé azon eljárás tervét, illetőleg azon közegnek szervezetét és költségvetését, meylyel a codificationális mun-álatokat jövőre teljesíteni szándékozik, s a ház, ha a szervezést czélszerűnek találandja, az arra szükséges költséget készséggel meg fogja szavazni, e nélkül a tárgyalás alatt levő rovatban kivont összeget nem szavazhatja meg.Bársedényi Ede a pénzügyi bizottság véleményét ajánlja a háznak elfogadásra. Alásássy Béla azt vizsgálja vájjon a codificationális bizottság eleget tett-e a reform szükségének, és vájjon azon törvények, melyeket a codificationális bizottság és a miniszter az országgyűlés elé terjesztett ezen javaslatokban Hibázik a logikai rend. Minden jó igazságszolgáltatásnak alapját kétségkívül a polgári és büntető törvénykönv képezi. A törvénykezési eljárás s a bírák kinevezése az épület tetőzetét képezi. Itt megcsinálták a tetőzetet, de az alapot nem csináták meg. Azt mondta ugyan a polgári és büntető törvénykönyvről, hogy a codificatio rendkívüli nehézséggel jár. És úgy tapasztalom,hogy Magyarországon jelenleg minden igen nagy nehézséggel jár. Minden dolognak nagy feneket szeretünk keríteni, és vannak bizonyos szakemberek, kik maguknak okvetlenül a csalhatatlanság eszméjét követelik. Ennélfogva minden igen nehéz. Sokkal könnyebb most jó polgári és büntető törvénykönyvet készíteni, mint volt ezelőtt 65 évvel I. Napóleon idejében. Mert azóta már nincs állam az európai continensen, melynek büntető és polgári törvénykönyve nem volna. Csak a nemzet szokásait kell ezen törvénykönyvekbe lefektetni s az elvekhez alkalmazni. Semmi újat nem fognak önök feltalálni, és még van jó törvénykönyv, mert hiszen az igazság eszméje örök. Második követelménye a logikai rendnek az, hogy a törvényhozásnál hol törvények eltöröltetnek, azok más törvények által pótoltassanak. Ez ismét nem történt. Mert midőn a botbüntetés eltöröltetett, nem gondoskodott ezen büntetés pótlásáról. Áttér arra, hogy nálunk a büntetések nem eléggé szigorúak mint más országokban. A minisztérim officinájából kikerült törvények ellenkeznek a jog elveivel, ellenkeznek egymással. A pénzügyi törvények, tisztán absolutistikus jellegűek, a megyei, községi és vadásztörvényjav, arisztokratikus, a szőlőváltsági törvény socialistikus jellegűek. Nem fogadja el sem a codificationális bizottmányt, sem Ghiczy indítványát, hanem az államtanácsot pártolja. Hoffmann Pál az eredeti összeget az igazságügymniszteri tárca számára szavazza meg. Elnök jelenti, hogy a miniszterelnök értesítése szerint belügyminiszterré Tóth Vilmos államtitkár, vallás és közoktatási miniszterré Pauler Tivadar neveztettek ki. Stanesku Imre csak akkor szavazhatná meg az összeget, ha előbb a tervezet bemutattatnék, jelenleg azt nem szavazza meg, hanem szavazatát akkorra tartja fel. Simity Gergely utólagos beszámolás mellett az illető minisztereknek megszavazza a kért öszeget. Vidliczkay József hosszabb beszédben pártolja Ghiczy K. hat javadatát. Ülés vége 2 óra 15 perczkor. MAGYAR UJSÁG 1871. FEBRUÁR 14 K . S föd. Angolország. úgy látszik, hogy az angol parlament tevékenysége nagyon élénk fog lenni. A kormány s a parlament két év óta a törvényhozás terén legtöbb tevékenységet fejtett ki ír ország irányában, ez alatt pedig mind a helyzet, mind a pártok állása tetemesen megváltozott. „Igazságot Írország számára“, ezt mondá a választások alkalmával Gladstone s a többséget e szavakkal a maga részére hóditá. Míg e programm valósításán dolgoztak, a pártok állása meg volt határozva. E ma ma már be van fejezve s a választások alkalmával tett nyilatkozataik folytán Gladstone hivei közé tartozott parlamenti tagok az elhatárolás szabadságát ismét visszanyerték s uj állást foglalhatnak el. Ha továbbá figyelembe vesszük, hogy az utolsó ülésszak vége, vagyis az ír kérdés befejezte óta a kabinetnek kifelé tanúsított ingadozós határozatlan politikája a kedélyeket nagy mérvben fölizgató, úgy el lehetünk rá készülve, hogy heves viták fognak folyni a külügyeket illetőleg a parlamentben, habár az ellenzéki konservatívok még most nem is adna magukról életjelt. A pártok támadásának főtárgya a hadsereg szervezetének terve leend, melyet a hadügyminiszter a Ház elé fog terjeszteni. A többire nézve a parlament még a múlt évben beterjesztett s elintézetlen tárgyakkal fog foglalkozni. Első sorban áll a parlamenti s községi választásoknál behozandó titkos szavazat. Ott van azután az oxfordi s cambridge-i egyetemeken a vallási korlátozásoknak eltörlése, mely sok zavarra adott alkalmat, miután azon tanuló, ki Cambridge-ben az évi versenynél csak legközeleb a jutalmat elnyerő, az azzal egybekötött adományokat nem élvezhető, mert nem volt az állam-egyház tagja. Végre a fordkancellár a törvénykezés reformálása végett beterjesztett javaslata szintén tárgyalás alá kerül. Írország a folyó évben némileg a háttérben fog maradni, mindamellett a zöld szigeten mindeddig uralkodó s annyira boszantó intézkedéseket tartalmazó házassági törvény, valamint a közoktatást illetőleg, úgyszintén az ír honvédelem újjászervezése iránt fognak törvényjavaslatok beterjesztetni. Francziaország: Bordeaux-i táviratok jelentik, miszerint az egyes megyékből jött tudósítások szerint a választások a köztársaság javára ütöttek ki. Az orleansisták nagy számmal lesznek képviselve, a kormány mégis azt te-