Magyar Ujság, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1871-02-14 / 36. szám

36-ik szám. ____________Kedd, február 14._________________________ V-ik évfolyam 1871. Előfizetési ar helyben Egész évre 2 ft —kr. Fél évre mn „ — Negyedévre 5 „ — , Egy hóra . 1­8­71 „MAGYAR ÚJSÁG IV o­ . /■ N' G. : H­IRDETÉSEK egyedül csak Neumann B. 1-ső magyar hirdetés ügynökségi irodájába, kigyó-utcza 6. sz. vagy annak helyettesének Leopold Miksának adandók át. Beigtatá­s dij : 8 hasábos Petitsor 1­szeri bei­gtatásnál 12 kr. többszörinél 9 kr. Bélyegd minden beigtatásért 30 kr. A nyilt térben 5 hasábos Petitsor 25 kr. Egyes példány ára 10 kr. ffic.fi ':rt rs­­­a ,* • T-T 'JL JL'-v. •írt .ti Egész évre 20 ft —kr Fél évre . 1 ,' — Negyedévre 5 Egy hóra . 1 „ 70 „ Szerkesztőségi iroda : Megyeház-utcza 8-ik szám földszint, hova a lap bértartalmára vonat­kozó minden iratok úgyszintén az előfizetési pénzek intézendők. Levelek s kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogad­tatnak el. A­­l a k o z á s o k: H.-Böször­ményből Gál Mihály ur az ottani 48-as körben, a franczia köztársasági sebesül­tek részére 43 irtot gyűjtött s küldött be át­adás végett szerkesztőségünkhöz. Pest, február 13. Európában általános békehangulat uralko­dik. Francziaországban a választás eredménye békés szellemű, Poroszország szintén békét óhajt, s hogy ez valósággá válhasson, kész még a fölcsigázott feltételekből is engedni. A népek békét óhajtó áramlata nyomában következik a kormányok reactionárius mozgalma s miután nyilván bizonyos ideig ez lesz a divat, egyik másik állam kormánya máris úgy szervezkedik, hogy a boldog egyetértés ne zavartassék meg. A franczia nemzetgyűlés első ülését szer­­án fogja tartani nem mint hirdetve volt Poi­­tiersben, hanem Bordeaux-ban, miután a hely­változtatás Jules Simon jelentése folytán, mi­szerint a hangulat kedvező fordulatot vett,szük­ségtelenné lett. A nemzet­gyűlés elnökségére legtöbb kilá­tása van Dufaure­s Grevynek, az új kormány alakításával pedig Thiers bízatnék meg s ha­bár a béke élénken érzett szükség gyanánt nyilvánul is, Bismarck minden feltételei még­sem számíthatnak kivétel nélküli elfogadásra. Eddigelé 100 köztársasági választás jött tu­domásra. A különféle pártelemek számát ille­tőleg biztosat még mindig nem lehet tudni. Az erre vonatkozó hírek mind csak feltevéseken ala­­pulnak. Most ismét azt állítják, hogy a nemzet­gyűlésben a monarchikus elem négyszer erősebb leend, mint a köztársasági. Még csak néhány nap s erről biztos tudomást fogunk nyerni. A választások eredményéről ma ismét újabb tudósítások érkeztek. Alpes maritimes megyében Garibaldi, Du­­fraix és Bergondie választottak meg. — Puy de Dôme megyében a republikánus bizottság vá­lasztási névsora ezen jelmondattal: „Rend a szabadság által“ — egészen keresztül ment. Digne kerületben, hol az eredményt két kerü­letből még nem tudhatni,­­ Michael Duchauf­­faut és Thiers választattak meg. Grenobleben a békés jelöltek névsora győzött (Breton Pál, Perier Kázmér, Chapel és Eymard.) Az ellen­ség által megszállva tartott megyékben a vá­lasztások eredményéről következőket jelentik: Marne megyében Simon Gyula választatott meg. Aube megyében a hol öt követ volt vá­lasztandó, hárman jelentek meg, úgymint: Gayot Amade, Perier Kázmér és Peirisot, Troyes polgármestere, kiket meg is választot­tak. Yonne megyében hol 6 volt választandó, öten választattak meg, köztük Charton Edu­ard 50,000 szóval; Jawal stb. Egy választó még bizonytalan. Haute Loire megyében a conservativ névsor ment keresztül. Vinoy 34,699 szavazatot kapott. Guyot Montpayroux nem választott meg. Kavalban a liberal­­unionisták névsora jutott érvényre. Ardennes megyében des Vignes, Chanzy tábornok, Phil­­­ippeaux Mortimer stb. választottak meg. Algírban Gambetta és Garibaldi — Con­­stantineban a republikánus névsor győzött. Toulouseban megválasztották : Gatién, Ar­­noult, Remusat Pál, Humbert, Proupere de Lassus. Egészben 6 legitimista, 2 orleanista, 6 és 10 köztársasági választatott meg. Marseilleban megválasztottak : Pelletan, Thiers, Gambetta, Trochu, Perier, Grevy és Tardieu, Havre kerületében conservativeket választottak. A Haute Rhin-ben megválasztot­tak: Keller, Dufort ezredes (Belfort védője), Grosjean, Tachard, Chauffour, Gambetta és Tisson. A kettős választások nagy száma a fegy­verszünet meghosszabbítását teszi szükséges­sé, hogy az új választások eszközöire illessenek. Eddigelé 400 új választás lesz. A több helyütt megválasztottak közt van Thiers, ki 18 me­gyében választatott meg. Trochu hétszer, Changarnier négyszer, Gambetta Marseille­­ben, Algírban, és Oráuban, Favre Gyula Rho­ne és Aisne megyében választattak meg. A megválasztottak közül többen fogságban vannak , úgy mint Chapel hadmérnökségi szá­zados Parisból, Bocher és De Witt, Páriában vannak elrekesztve. Mac-Alakon szolgálattevő tisztje, Harcourt és Perier Kázmér, kik keze­sekül hurczoltattak el. Chauzy tábornok távirja Láváiból, hogy tegnap reggel 10 órakor utazott el Párisból, hol teljes nyugalom uralkodik. A választások eredménye még nem volt tudva. Leflo­tbk­ Bordeauxba érkezett s a had­ügyminisztérium vezetését átveve. Daczára annak, hogy a béke már-m­ár meg­állapítottnak mondható, a francziák sokkal többet tanultak a multba, hogy sem a jövő es­hetőségeire ne számítsanak, így a franczia kor­mány elrendelte az 1871-i korosztálynak rög­töni fegyver alá hívását minden sorshúzás nél­kül. A poroszok a hadikészülődéseket szintén tovább folytatják s a pótcsapatok Németor­szágban útra készen állnak, hogy még e hó folytán elindulhassanak. A helyőrségi zászlóal­jak kiszolgált katonák behívása által 150 em­­­berrel szaporít­tatnak. A németek nagyban készülnek a Parisba való bevonulásra, hogy az teljes pompával tör­ténjék meg. Az ezered zenekarai már a levo­nulási indulót tanulják, a katonák pedig egyen­ruhájukat csinosítják. Hol oly nagy a nyomor, mint Párisban, ott a nem díszes ruha is fényes­­nek fog föltűnni. Vilmos császár egy napi pa­­ancsban fogja tudatni a német hadakkal, hogy ellőttük Párisba vonulásuk előtt nagy hadi­szemlét fog tartani. A londoni konferenczia, mint táviratilag ér­tesülünk, elvben elfogadta a Fekete tenger semlegesítését. A többség Ausztria kártalaní­tása mellett a dunai bizottság hatáskörét a vaskapuig akarja kiterjeszteni s egyszersmind a folyambizottságot állandó, európai bizottság által helyettesíteni. Ausztria tisztítsa ki a vas­kapui részt s ezért emelje fel a vámot, Anglia és Poroszország együttesen támogatják e te­kintetben Ausztriát. A porta ellenben azt akar­ja hogy az európai bizottság csak 2 évig mű­ködjék, azután egy állandó a portától függő folyam­bizottság vegye kezébe az ügyek veze­tését. Oroszország az osztrák combinatió mel­lett van. A konferenczia befejezése legközelebb várható. Belgiumban, úgy látszik, hogy az embe­reknek sok minden haszontalanna­­ veszte­getni való idejük van, a­mi leginkább kitűnik abból, hogy katholikus bizo­tság alakult, mely keresztes háborút szervez Olaszország ellen. Toborzások Ausztriában, Francziaországban és Spanyolországban fognak történni; a gyülhely valamelyik sziget leend a Középtengeren. Ezek ugyan nem fognak sok vizet zavarni. Az új kinevezések. Oly sajátszeril időt élünk, mely a bizonytalanság aggodalmaitól igen nagy mértékben visel­és. Kapkodás, lázas in­gerültség, kedvetlenség észlelhető a po­litikai pártok azon részén , mely ed­digelé csodálatos összhangot tanusított a jog eljátszásnak gyakorlati alkalma­zása fölötti örömében. A közvélemény pozitív adatok hiányában kénytelen a fantázia ködalakjaival megelégedni — s hogy ez elégültséget kínosnak találja, igen természetes.­­Andrássy magaviselete érthetetlen, izgatott, — bizonyosan mert részked­­vü s a reactionarius fordulat, melyet a bécsi kormánypolitika szekérrudja körül legutóbb észlelni alkalom nyílt, leverte kedélyét. Beust jön, Beust megy; egyik órában Andrássy a birodalmi kanc­ellárság önkénytes jelöltje, a má­sikban Lónyai köt véd és daczszövetsé­­get a conservativ elemekkel; — a har­madikban hírlik, hogy az üresen álló három magyar miniszteri szék ad nor­máln Habieu­nek — Iricsek fog bek­öl­tetni — s ki tudná elmondani, mit min­dent föl nem vett, ilyet és ehhez hason­lókat a politikai nyúlszivüség és az ér­dekek labyrint szövetű hálózata. És nem tagadjuk, ez átalános izgalom közepette, mely mint egy ismeretlen ere­jű elemek h­aotikus egyvelegének fenye­gető előhírnöke jelent meg hazánk po­litikai láthatárán, jól esett nekünk látni, hogy az általunk követett „paulo ma­­jora canamus“ — politika nem ok nélkül irigyeltetik. Ha már egy Habietinek- Iricsek mi­nisztériumnak kinevezése, Széchen lon­doni vendégszereplése és Sennyei báró­nak Bécsbe hivatása oly hatással lehet e kártyavár-alkotmányosságra, és a jobb­oldal politikai következetességére, hogy fog az beilleni az elmaradhatlan zivata­ros napok keretébe ? Ily körülmények közt természetesnek találtuk hogy Andrássy úr sietett elejét venni legalább egy oldalon az aggoda­lomnak s keresztülvitte a hivatalos „Bu­dapesti közlöny“ tegnapi számában köz­zétett kinevezéseket. Ezek szerint vallás és közoktatásügy­miniszterré dr. Pauler Tivadar egyetemi tanár, belügyminiszterré T­ó­t­h Vilmos belügyi államtitkár , horváth és slavon tárczanélküli miniszterré pe­dig gr P­e­j­a­c­s­e­v­i­t­s Péter nevez­tettek ki. Sajátkép csak a két első szék jöhet­­ számba, mert az utolsó tiszteletbeli hivatt­o­z­­­tás inkább, és közigazgatási fontossága­­ alig több a semminél — de annál na­gyobb,hogy úgy mondjuk végtelen fontosságú a két első szék betöltése. Alig borult a sír szemfedője Eötvös báró porhüvelyére, siettünk tüzetesen kifejteni azon nagy elvi szempontokat, melyeket mi a közoktatásügyi és cultus­­tárc­a betöltésénél követendőknek tar­tunk. Megtette ezt velünk együtt a s­aját szempontjából minden egyes tagja a sajtónak ; de amennyi­­ megnyugvást azon jelenségből meríthet­tünk, hogy jobb és baloldali sajtó egy­aránt a szabadelvűség és fö­­­­ ívilágosultság alapjára helyez- Mcedett k­ép oly kíméletlenül szétdulta ez fegyüttes kifejezés által ösztönszerűleg is el­költött reményeinket Pauler T­­­­ivadarnak kultuszminiszterré való kinevezése. Megmondjuk miért. Először is alkotmányellenesnek talál-­­­­ juk azt, hogy egy parlamentáris ország­­minisztere a parlamenten kívülről vé­zessék. E szokás gyakorlása mellett a parlament könnyen keveredhetik oly­­ helyzetbe , minőben jelenleg a bécsi I reichsráth van az ő Habietinek — Iri- I esek minisztériumával, látnia kellvén, s mint szövetkezik a pártokon fölüli ele­mekből szedett kormány a nagybirtok­­ és a papság képviselőivel a parlament­­ ellen. Másodszor, mert ha megnyugvást me­nthetnénk is Pauler T­i­v­a­dar ur­­rokonszenves egyéniségéből, ismert jel­­lemességéből és tudományosságából sok­­ oly kellékre nézve, melyek e tárcza be­töltésénél sok tekintetben irányadók le­hetnek — nem meríthetjük ugyan a meg­­nyugvást azon legfőbb kellékre nézve, melyét mi is, s az egész,, sajtó -velünk együtt mint olyat hangsúlyozott, t. i. a szabadelvű irányra és a kor követelményeinek megfelelt) b­e­l­­ső meggyőződésre nézve. Pauler Tivadar úr igen szép, egy életpályát dicskörrel besugárzó föladat­nak szentelte életét s ez az ifjúság ok­tatása volt. Oly pálya, mely mig óri­ási mértékben befoly a közéletre, im­­mediative nem tartozik a közélet so­rompóin belül vont kerethez — s mely­be az élet delén túl belépni a mily szo­katlan, ép oly tövises föladat is. Már egymaga azon körülmény, hogy P­a­ll­­­e­r úr, akit szertelen ambitióval s nem vádolhat legnagyobb ellensége sem, s elfogadta e nehéz hivatalt — mutatja, hogy ég lelkében a vágy közoktatás­­ügyünk fejlesztése és javítása után — de sok, igen sok jel mutat egyúttal arra is, hogy e téren vagy együtt fog haladni azon ösztönszerűleg reactionárius elemek­kel, melyek őt, mint a pesti „katholi­kus“ egyetem elsőrendű tanárát átölelve tartják," nem lesz elegendő ereje kibontakozni e karok öleléséből, me­lyek tulajdonosai minden pillanatban „frustrát“ kiáltanak más irányú műkö­désére. Az eredmény így is, amúgy is egy­­ nem kielégítő, sőt végeredményében igen szomorú is lehet. Valljuk meg, a kilátás, melyet sze­meink előtt eltakarni e pillanatban ke­vésbé vagyunk följogosítva, mint bármi­kor, legkevésbé sem kecsegtető-M­i­t várhatunk el­ Pauler Tiva­dartól az egyetem reformálásának kér­désénél?— Attól a Pauler Tivadartól, ki az egyetem tanári karának kebelében mindig az ultramontán és reactionárius többségnek vezére gyanánt szerepelt. Mit várhatunk a korkövetelmények érvényre emelésénél az oly férfiútól, aki nagy tudománya és mély buvárlatai da­czára, mint büntetőjogász — a halálbün­tetés föntartása mellett kardos­kodik ? Mit várhatunk a kath. felső klérus autonomikus túlkapásainak rendes me­derbe vezetésénél — egy oly cultusmi­­nisztertől, ki mint a papok barátja és bitorolt hatalmuknak jogositója ismere­tes a tanári székről egy negyed század óta?­­ Ha Pauler kineveztetésében nem ta- l­álhatunk megnyugvást, még kevésbé­­ találhatunk ilyet Tóth Vilmos­nak belü­gyérré történt előlépteté-­­ sében. Ha igaz a szentírás e mondása : „Gyü­mölcseiről ismerhetitek meg a fát“ — úgy e második kinevezés a legrikítóbb színben tünteti föl az Andrássy-k­ormány morális érzületét úgy, mint törek­vésé­nek veszedelmes természetét. Tóth Vilmos így avanek­ozott az eszközből e­z é r­­­á. Az ugrás tehát elég nagy és eléggé természetel­lenes. Tóth Vilmos arról ismeretes a házban, hogy a nemzeti jogokat a kormány min­denhatóságának iparkodott mindig alá­rendelni. Valóságos kis Brutus volt, ki tőrdöféseit ostentátióval osztogatta- Szí­nész ■— ki mindig osztalékra játszott s mint az eredmény mutatja, — sikerrel-Hollós L­á­s­z­l­ó-A dH-as kór holnap szerdán este­­1 órakor tart értéke­letet helyisé­­gében. Oktatásügyünk. Azon miniszterváltozások közt, me­lyek úgy látszik nálunk is oly könnyű épp mennek mint Ausztriában, hol ha jól számítottuk, pár évtized alatt most már a 37.-dik rendbeli minisztérium kezdi kísérleteit tenni, egyik legkevésbé sem kellemes meglepő esemény, hogy az oktatásügyi miniszter személyében ismét ott találjuk a vallásügyi minisztert is, holott most lett volna alkalom e két szakma külön választásán, illetőleg a vallásügyi minisztérium megszüntetésé­re, melynek megszüntetése nélkül a ca­­tholica vallás munkába vett autonómiája is tökéletlen fél rendszabállyá növi ki magát, mert az egyház ismét csak az államkormány befolyása alatt marad. Külön kell pedig választanunk a val­lásügyet az oktatásügytől, mert nyolcz­­száz éves tapasztalunkra hivatkozhatunk, hogy az egyház szolgái nem jó befolyást gyakoroltak a köznevelésre és nem gyako­rolhatnak jó befolyást soha, mert ők egészen magukénak tartják a növendé­kek, a polgárok testét s lelkét, holott az a hazáé, az államé s magáé a szabad pol­gáré mindenekelőtt. Az államnak, a társadalomnak ugyanis oly értelmes munkás tagokra van szük­sége kik saját érdekeiket a társadalom, a haza érdekeivel szoros kapcsolatba hozván, tehát mások káro­s terheltetése nélkül mozdítják elő, t. i. élet és mun­kaképesek, holott azon növendékek, ki­ket az egyház az ő czéljai szerint képez ki, nem nyernek oly értelmi, oly szak­­képzettséget minő jelen világi dolgokhoz szükséges, nem hozhatják szoros kapcso­latba saját ügyeiket, saját érdekeiket az állam a társadalom ügyeivel s igy nem is mozdíthatják elő azokat a társadalom javára. Ily polgárok a társadalomnak csak terhére élnek , ha születési elő­jogaiknál fogva földi vagyonokkal bő­ven meg nem áldattak. Az államnak, a társadalomnak pedig önfentartási kötelessége, hogy minél több oly honpolgárokat neveljen, kik kellő értelmi szakképeztetés után mun­kásságuk által a társadalom érdekeinek a köz anyagi s szellemi vagyonosságnak gyarapításában szorgalmas tényező részt vesznek. Mert minél többen vannak kik ehhez kellő szak vagy munkaképzettség­gel nem bírnak, annál gyengébb, annál­­inkább desorganisált a társadalom s an­nál inkább ki van téve a legnagyobb rázk­ódtatásokn­ak. A vallás és hit dolga különben sem tartozik a tudományok körébe: más do­log hinni, más dolog tudni valamit. Sőt az u. n. bevett vallások alaptételeiben sok olyan állítás fordul elő, mi összeütközik a jelenkori tudományossággal. Ez adott okot arra a római klérusnak s pápának hogy kárhozatot mondjon — mert a dog­ma tételeit kétségbe vonnia nem szabad— a tudomány legújabb vívmányaira s a társadalom viszonyaira átalában. Az egy­ház emberei számos esetekben megtilt­ják hinni azt, mit a tudomány kézzel foghatólag bebizonyít és parancsolják elhinni azt, mit a tudományok hihetlen­­nek tartanak s igy ne csodálják ha va­­lahára elválasztatik az egyház az iskolá­tól, a lelkész a tanítótól, a vallás a köz­oktatástól, mint oly összefért­etlen té­nyezők, melyek egymás működését kor­látolják. Az államnak szüksége van saját em­bereire s pedig a néptanítók azok. Le­gyen ezek ügye különválasztva a vallás ügyétől, mely a lelkészeké. A lelkész le­gyen egészen saját egyházáé, saját fele­­kezetén ne függjön az államtól semmi­ben, de ne is csüggjön azon teherképen. Tartsák el hivatalnokaikat a felekezet tagjai, mint eltartja az állam az ő em­bereit, kiknek munkakörét aztán ő ha­tározza meg. Ne keverjük tehát össze a közoktatás ügyét, ezen tisztán világi ügyet a vallás ügyével, mely tisztán az egyházat, a fe­lekezeteket illeti. Nem is kívánhatjuk hogy egy bármely felekezet embere egyforma buzgósággal, egyforma felelős­séggel vigye a más felekezetek ügyeit. Az egyház­építésekre s főpapi dotatiók­­hoz adott milliókra pedig szüksége van az államnak, a közoktatásnak. Az oktatásügy hazánkban az egyház, illetőleg a katholikus egyház nyomása­­ alatt úgyis annyira eltörpült, elferdült,­­ hogy annak hiányait kipótolni, tévedé­seit helyreigazítni különben sem elég­séges egy maga az oktatásügy miniszté­rium. Az oktatásügyi miniszternek sürgős feladata, hogy kezet fogva működjön nem a kath. klérussal, hanem az ipar és földmivelési s kereskedelmi kormány­zattal, nem a túlvilági dolgok beem­lé­­kelésében, hanem a jelen világi érdekek kielégítésében, nem csak a fi hanem egy­szersmind a leány­gyermekek oktatását is mindig ideértve s nemcsak az elmé­leti, hanem egyszersmind a gyakorlati oktatá­s, a szakképzés terén is, mert csak így teheti a nép munkátlan s pályátlan százezreit munkás, iparos, értelmes, élel­mes néppé. Ám jelölgessék ki, akkor amielőtt ily tanulmányok elsajátítására időt nyerhet­nek a növendékek, jelölgessék ki az egy­házak s felekezetek buzgó hívei azon utakat módokat, melyek boldoguláshoz vezetnek a másvilágon. A társadalomnak, az államnak mindenekelőtt főkép oly polgárokra van szüksége kik jártasok azon munkákban, melyek által önszük­ségleteiket mások kára nélkül kielégít­hetik e rögös földön. Ezek számára a földmivelés ipar s kereskedelem minisz­tériumának feladata: eszközölni egy-egy kis tért, egy kis kertet, majorságot, egy­­egy műhelyt, gépet, egy kis gyűjteményt s múzeumot gyakorlati vagy szakképzési térül. Ezen minisztérium feladata, hogy a konzulok segélyével megmutassa azon utakat, melyeken világpiaczra küld­hetik a növendékek vagy felnőttek a termelendő iparczikkeket, iparnövénye­ket s melyeken beszerezhetik a külföld­ről igényelt czikkeket. A katholikus klérusnak nem volt, nem is lehet feladata ipartanodákat állítani, a földmívesből kellően kiélni nem tudó nemzetet iparos és kereskedő nemzetté nevelni, pedig ez s nem más most az kormány s a közoktatás egyik legfonto­sabb feladata, ha nem akarja hogy né­pünk az óriási államterhek súlya alatt összeroskadjon. A közoktatási miniszter teendőit tehát nem hogy elősegítené, de csupán gátol­hatja a vallásügy kezelése s azon befo­lyás mit reá a klérus ezutt­­ gyakorol, mig viszont a felekezetesség buzgó h­ivei profanáivá látják mindnyájunk tulvilá­gi érdekeit, a jelenvilági érdekkel egy­­bevegyitettesök által. Ezért csak saj­nálnunk lehet, hogy ezen nem épen ama­­bilis confusió továbbra is fentartatik t. i. a közoktatásügy az egyház befolyása nyomása alól ki nem szabadittatik. Sajnálnunk kell a művelt államok irányában e téren is kiáltó hátramaradá­sunkat annyival inkább, mert a társada­lom az állam követelései kérlelhetlenek. Ezek gyakorlati élet és munkaképes nö­vendékek neveltetését igénylik. Igénylik, hogy minden gyermek nyer­jen némi kiképeztetést s hogy minden gyermek kit az állam közoktatásban ré­szesített, képes legyen már ifjú éveiben is legalább élelmét s ruházatát becsület­tel kiérdemelni. És ezen igények, ha ezeknek a jelen közoktatási minisztérium kellő mérvben meg nem felelhet, az idők nagy esemé­nyei által mindinkább oly követeléssé fokozódnak, melyek végveszélybe dönt­hetik a társadalmat, az államot. Kubínyi Lajos, Giardinetto. A mai bécsi lapok ép oly módon nyilatkoz­nak a mi Pauler Tivadar és Tóth Vilmosaink­ról, mint nyilatkoztak a magyar lapok a Zri­­cek és Habietinekekről. Csakhogy megvan egyszer a paritás! * * * Németh Bérczi egyik perczről a másikra várja kinevezését miniszterelnöknek s azután rögtön maga mellé veszi Oláh Mik­lóst —, csak azért, hogy a nemzetiségek illőképen legyenek képviselve, mert igy az­tán lesz a miniszterumban: német, oláh, horvát tót és szlovén (Szlávy). A ma­­gyar nemzetiség akkor is csak a német által volna képviselve.* * * Egyébiránt mondják, hogy Andrássy azért sietteté annyira Pauler Tivadar kineveztetését, mert Sennyei és Haynald nagyon intrigáltak oda fent ultramontán értelemben. Meg akarta tehát nekik mutatni, hogy ul­­trammontán embert ő is tud kineveztetni. Meg is mutatta.

Next